Kérünk minden Kedves Olvasót, Bloggert, Leendő Bloggert, Gyűjtőt és 5 perces hírnevet kajtatót....
NE VIGYÉTEK KI A KÉSZ FORDÍTÁSAINKAT! MÉG CSAK MEG SE KÉRDEZZÉTEK, HOGY ELKÜLDJÜK-E, MERT NEM KÜLDJÜK! SENKINEK SEM!
Hiszen nálunk BÁRKI el tudja olvasni a fordításokat.

justbook.forditva@gmail.com vagy kapcsolatfelvételi űrlap

2018. 07. 20.

Cora Reilly - Maffiába születve 2. - A tisztesség kötelez


TIZENHARMADIK FEJEZET
    Fordította: Achakhe

Dante félreállt a régi otthonom előtt és leállította a motort, mielőtt hozzám fordult. – Én is ezt feltételeztem. Még mindig nem értem, miért. Az a férfi, akit védelmezel, nem a véred és abból, amit megtudtam, sohasem voltatok közel egymáshoz, és végső soron ellopta a férjed, szóval miért őt választod helyettem?
– Nem őt választom helyetted – mondtam őszintén sokkolva. – De tudom, mit teszel vele, mit kell tenned vele, hogy megvédd a Szervezetet, és nem ítélhetem halálra. Ha megígéred, hogy nem esik baja, talán meggondolom magam.
– Te is nagyon jól tudod, hogy ezt nem ígérhetem meg. Okkal vannak szabályok. Meg kell védenünk a Szervezet titkait. Ha kikerülnek adatok a felépítésünkről, az üzletről vagy a hagyományainkról, sok ember, akit ismersz, köztük én és az apád is, börtönbe kerülnénk.
– Sohasem beszélne senkinek a Szervezetről. Antnio beszélt neki az esküről.
– De ő nem köteles betartani. Mi betartjuk, mert kötelez minket a becsület és kötelesség, és mert mind megfizetnénk az árát, ha nem így tennénk, de annak a férfinak nincs semmi oka megőrizni a titkainkat most, hogy Antonio halott. Nem mindenki tiszteli úgy egy halott kívánságát, mint te.
– De szerette Antoniót.
– Honnad tudod? De még ha ez is a helyzet, nem gyűlőlné ettől még jobban a világunkat?
– Hogy érted?
– A Szervezet szabályai miatt Antonio nem élhette ki a szexualitását nyíltan. Titkolnia kellett a vágyait és a szeretőjét, és végül meghalt, mert Made Man volt. Az oroszok megölték, mert egy volt közülünk. Látod, a férfinak, akit védelmezel, rengeteg oka van, hogy ellenezze a világunkat és a végét akarja.
Sohasem gondoltam bele ebből a nézőpontból, és ez komolyan kiakasztott. Mi van, ha Danténak igaza van? Nem láttam Franket, mióta közöltem vele Antonio halálát egy évvel ezelőtt. Gyorsan távozott, csendben és zaklatottan. Nem próbált meg kapcsolatba lépni velem és csak a telefonszámát tudtam, ami már nem működött röviddel a temetés után. Egyszerűen azt feltételeztem, hogy Frank el akart vágni minden szálat, ami a maffiához kötötte. Beszélt bárkinek Antonióról? A Szervezetről? Nem akartam elhinni. Volt rá oka, hogy megvesse a Szervezetet. Nemcsak titkolnia kellett a kapcsolatát Antonióval, de el sem búcsúzhatott tőle. Mondjuk én sem. Csak az elégett holtteste maradt. Sohasem láttam, apám megtiltotta. Azt mondta, felismerhetetlenné vált. Az oroszok még a fejét is levágták, mielőtt felgyújtották. A Szervezet sohasem találta meg.
Dante figyelmesen nézett. Vagy csak manipulálni akart? Akárhogy is, az igazat mondta.
– Velem jössz köszönni az anyámnak? Csalódott lesz, ha a kocsiban maradsz – mondtam, hogy eltérítsem a figyelmét.
Dante sokatmondó pillantással nézett, de nem erőltette tovább a témát. Kiszállt a Mercedesből, körbejött és kinyította nekem az ajtót. Keze megtalálta a szokásos helyet a derekamon, ahogy a bejárati ajtóhoz sétáltunk. Épphogy csengettem, mikor az ajtó máris kinyílt és az anyám ránk bukkant. Valószínűleg leskelődött utánunk az ablakon keresztül.
– Dante, nem vártam, hogy te is jössz. Milyen csodálatos, hogy meglátogatsz minket – mondta széles mosollyal és egy ölelésbe vonta. Ő merev maradt, de röviden megveregette anyám hátát. Legalább nem csak velem szemben ellenezte a nyilvános érzelemkimutatást.
– Csak Valentinát hoztam el. Nincs időm maradni, még sok munka vár rám. – Kiegyenesedett és Mamának nem maradt más lehetősége, mint elengedni.
Letörtnek tűnt. – Természetesen. Most, hogy Capo lettél, több a felelősséged. Milyen csodás, amiért időt szakítottál rá, hogy elhozd Valentinát. – Mama rám mosolygott. – Egy úriemberrel van dolgod.
Vetettem Dantéra egy én-megmondtam pillantást. Pislákolt valami puhaság a szemében, mielőtt kimentette magát és elindult a kocsijához. Mihelyt kihajtott, Mama becsukta az ajtót, karon ragadott és gyakorlatilag berántott a nappaliba. – Giovanni! Valentina itt van! – kiáltotta.
– Papa itthon van?
– Mondtam neki, hogy átjössz. Ő is beszélni akart veled.
Felnyögtem.
– Ne legyél ilyen. Apáddal aggódtunk érted. Tudni akarjuk, hogy jól megy-e a házasélet.
– Úgy érted biztosak akartatok lenni benne, hogy nem fuserálom el Dantéval.
Mama csücsörítette a száját. – Kiforgatod a szavaimat ma.
Papa jött be a nappaliba a mandzsettáit gombolva, kockás kabátja lógott a vállán. – Nincs sok időm. Találkozóm van a Consiglierével és a férjeddel később. Szóval, hogy mennek a dolgok köztetek a Főnökkel?
– Ha már úgyis találkozol vele, akkor megkérdezheted tőle, hogy alakul a házasságom és elégedett-e velem – feleltem túlontúl édes hangon.
– Néha azt gondolom nem voltam elég szigorú veled. A szemtelenséged sokkal megnyerőbb volt kislány korodban – mondta szeretettel. Felálltam és megöleltem a derekát. Csókot nyomott a halántékomra. Tudtam, hogy Papa, mint Kisfőnök, legalább olyan könyörtelen volt, mint Dante és valószínűleg több embert ölt meg, mint ahány ujjam van, de számomra mindig az a férfi marad, aki a nyakában cipelt, mikor kicsi voltam.
– Minden jól megy köztünk, ne aggódj – feleltem visszahúzódva. – Bár szerintem még mindig nincs túl az első feleségén.
Papa pillantást váltott Mamával. – Fiorenak így is sok időbe telt meggyőzni őt, hogy egyáltalán újranősüljön. Örülök, amiért téged választott. Ne sürgesd.
– Hallgass apádra, Valentina. A férfiak nem szeretik a tolakodó nőket.
– Mit hallok, hogy meggyőzted Dantét, adjon neked munkát? – kérdezte Papa.
– Ne tegyél úgy, mintha nem tudnál mindent ezzel kapcsolatban. Fogadok már a fél Szervezet erről fecseg.
– Mit vártál? Egy nőnek a te helyzetedben nem kellene dolgoznia – mondta Mama.
– Néhány ember szerint a nőknek félbeszakítaniuk sem kellene a férjüket, te mégis állandóan ezt teszed.
Mama fújtatott. – Nem szakítom félbe apádat.
– Nem-e? – kérdezte Papa álmeglepetéssel. Az ő házasságuk se szerelemmel indult. Mint Dante és én, ők is érdekházasságot kötöttek, de az idő múlásával kötődni  kezdtek egymáshoz. Mikor őket nézem azt érzem, van remény számomra is.
Nem tudtam visszatartani a mosolyomat. – Dante nem bánja, hogy dolgozom. Szerintem tetszik neki, hogy valami hasznos dolgot akarok csinálni.
– Mi lenne hasznosabb, mint szép gyerekeket nevelni? Mikor leszünk nagyszülők?
Könyörgően néztem Papára, de ő csak vállat vont. – Fiore nagyon akar egy örököst a nevének. Danténak vannak kötelezettségei. Mi lesz, ha meghal anélkül, hogy lenne egy fia, aki megörökli a címét?
– Ne mondd ezt. Senkit sem fognak megölni. Egy férjet már elvesztettem, nem fogom a másodikat is – mondtam kétségbeesve.
Apa megpaskolta az arcom. – Dante tud magára vigyázni, de mi baj van a gyerekekkel?
– Semmi baj velük. Akarok gyereket, de nem azért, mert kötelességem örököst produkálni. Szeretnék valamit, amit szerethetek és viszont szeret feltétel nélkül. – Istenem, mikor lett ez a beszélgetés ennyire érzelgős?
– Val – mondta Papa óvatosan. – Dante csinált valamit?
Reszketeg mosolyt villantottam rá, hálásan az aggódásért, de tudtam, haszontalan. Még ha Dante tett is volna valamit, és én elmondom az apámnak, sem igazán tudott volna ellene tenni. Nem ment volna szembe a Capoval, még értem sem. – Nem, úriember. – A hálószobán kívül, adtam hozzá halkan. Nem mintha bántam volna. – Csak nagyon zárkózott. Magányos vagyok, de a munka majd segít, hogy elfoglaljam magam, így működhet.
– Adj neki időt – mondta Papa. Láttam rajta, egyre inkább kényelmetlenül érinti az érzelgősségem. Miért voltak a Made Menek ennyire gyávák, ha az érzések kifejezéséről volt szó, de szemrebbenés nélkül néztek szembe a halállal? Rápillantott a Rolexére, majd grimaszolt. – Tényleg mennem kell. – Halántékon puszilt, mielőtt lehajolt és rendesen megcsókolta az anyámat. És már ott sem volt. Mamma megpaskolta maga mellett a kanapét. Lehuppantam egy sóhajjal. – Most tényleg szükségem van egy kis sütire.
Anya csengetett és a szobalányunk behozott egy nagy tálca olasz macaront és más süteményt. Lefogadom, hogy az ajtónál várt, mióta megérkeztem. Mióta nekünk dolgozik mindig is kicsit kíváncsiskodó volt. Gyorsan rám mosolygott, majd letette a tálcát és elment. A kezembe vettem a marcipános, csokis, leveles tésztával készült finomságot és nagyot haraptam belé. Mama kávét öntött nekem, le sem véve a szemét rólam. – Óvatosan ezekkel. Tele vannak zsírral és kalóriával. Vigyáznod kell az alakodra, a férfiak nem szeretik a telt nőket.
Drámaian befejezetem a süteményem, majd leöblítettem a kávémmal. – Talán könyvet kellene írnod róla, mit akarnak a férfiak, mivel úgy tűnik, mindenről tudsz. – Nagyra nyitottam a szemem, hogy enyhítsem a szavaim hatását.
Mama csak a fejét rázta, mielőtt vett magának is a süteményből. – Apádnak igaza van. Szigorúabban kellett volna nevelnünk.
– Orazióval azok voltatok és nem sokat segített.
– Ő fiú. Mind féktelen. Amúgy is szépen formálódik. Még azt is mondta gondolkodik a megállapodáson. – Kételkedtem ebben. Valószínűleg csak azért mondta, hogy levakarja anyát. És mivel nem Chicagóban élt, hanem segített fenntartani az üzleti érdekeltségeket Detroitban és Clevelandben, a szüleinknek nemigen adódott lehetősége a piszkálására. Meg persze férfiból volt. Senkit sem érdekelt, ha minden nap más csajjal feküdt le mindaddig, míg nem fedte fel a valódi kilétét.
– Sohasem ellenkeztem a kívánságaiddal, szóval nem tudom, miért panaszkodsz. Végül is, Dantéhoz is hozzámentem, mert ezt akartad.
Anya sértetten nézett. – Ő volt a legjobb lehetőség, amiben reménykedhettünk. Ki ne menne hozzá egy olyan férfihoz, mint ő?
Ittam tovább a kávémat, nem zavartatva magam a válaszadással. Amúgy is csak költői kérdés volt.
– Felkeres téged esténként?
Majdnem kiköptem, ami a számban volt. – Nem fogok veled arról beszélni, Mama. – Az arcom égett zavaromban és anya sokatmondón mosolygott.
Szerettem őt, de ő volt a legdühítőbb nő a földön.
* * *
Enzo felvett a SUV-val. Egy cseppnyi csevegést leszámítva nem sokat beszéltünk a rövid út alatt. Mikor elhajtottunk Bibianáék utcája előtt, megszóltam: – Várj. Fordulj be a sarkon. Meg akarom látogatni Bibiana Bonellót. – Megígértem neki, hogy elmondom, miképp haladnak a dolgok velem és Dantéval. Remélem örülni fog, hogy láthat.
Enzo nem vitatkozott. Bibi háza felé kormányzott és leparkolt az útpadkán. – Akarod, hogy megvárjalak?
Hezizáltam. – Ha nem bánod?
Enzo a fejét rázta. – Ez a munkám. – Majd az ülés mögé nyúlva elővett egy Oldtimeres magazint.
– Nem tart soká – mondtam annak ellenére, hogy Bibivel órákig tudtunk csacsogni.
Kimásztam a kocsiból és a bejárathoz lépkedtem. Csengettem, majd vártam. Egy ideig semmi sem történt, és azon voltam, hogy visszafordulok a kocsihoz, mikor kinyílt az ajtó.
Tommaso állt előttem. A szemem tágra nyílt a meglepetéstől, majd az aggodalomtól. – Helló, Tommaso – mondtam, kényszerítve a hangom, hogy barátságos legyen. – Remélem nem jöttem rosszkor. Bibianával akartam beszélni. Itthon van? – Jól van? Igazából ezt a kérdést akartam feltenni. Tommaso izzadt volt, a bőre vörös és a slicce még mindig nyitva. Szörnyű érzés kerített hatalmába.
Fogvillantó mosolyt küldött felém. Két kezébe fogta a kezem. – Mindjárt lejön. Mindig van időnk Dante feleségére.
Leküzdöttem a sürgető érzést, hogy elhúzódjak. A bőre nyirkos volt az izzadságtól és a gondolat, hogy csapzott külsejének bármi köze van ahhoz, amit Bibianával művelt, arra késztetett, hogy addig súroljam a tenyeremet, míg nem marad rajtam semmi nyoma. – Siess, Bibianna. Valentina Cavallaro van itt. – Mintha Bibiana nem tudná ki vagyok.
Óvatosan kihúztam a kezemet a szorításából.
– Hallottam átveszed a kaszinó irányítását – mondta Tommaso kíváncsian, apró bogár szemeivel metszően nézve engem.
– Raffaeletől tudod?
Tommaso röhögött. – Nem kellett elmondania. Mindenki erről beszél. Én nem engedném Bibianát dolgozni, de Dante egy ideje próbál változtatni a Szervezetbeli dolgokon, már Fiore nyugdíjba menetele előtt is így tett.
Próbáltam a szavaiban az árulás jeleit keresni, de sajnos csak enyhén kritikusak voltak. Semmi, ami meggyőzné Dantét, hogy golyót repítsen a fejébe. – Még a Szervezetnek is haladnia kell a korral – mondtam semlegesen.
Bibianna tűnt fel a lépcső tetején, a haja szanaszét állt, a blúza félregombolva és nem volt rajta cipő. Tommaso rám kacsintott. – Kérlek, bocsáss meg, de találkozóm van Raffaele-el, beszélnünk kell a holnap este lányairól.
Fenntartani a mosolyt már majdnem fájdalmas volt és abban a pillanatban, hogy eltűnt, azonnal Bibianához rohantam, aki elindult lefelé a lépcsőn. – Hé, minden rendben?
Nyelt egyet. – Beszélhetnénk fent? Szükségem van egy zuhanyra.
– Persze – mondtam gyorsan. Picit elmosolyodott. Csendesen követtem felfelé a lépcsőn, próbálva elnyomni a haragomat Tommaso irányába. Már így is kerestem a módját, hogy megölessem Dantéval, és ezt soha nem kellett volna fontolóra vennem. Sohasem voltam még felelős senki haláláért. Még ha Tommaso volt is a világ egyik legnagyobb szemétládája, akkor sem szabadott volna a halálát kívánnom.
Bibiana bevezetett a hálószobájukba. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre az összegyűrt lepedőt, ahogy követtem őt a szomszédos fürdőbe. Bibianával sokszor voltunk már meztelenek egymás előtt, főleg fiatalabb korunkban, így nem is csodálkoztam, mikor elkezdett levetkőzni. A fürdőkád szélére telepedtem.
– Ha tudtam volna, hogy Tommaso itthon van, nem jöttem volna át.
– Ne – mondta Bibiana. – Örülök, hogy itt vagy. Tommaso így legalább nem fog azonnal egy második körre benevezni. – A szemem a zúzódásokra villant a csípőjén, a combjai belsején és a felkarjain. Lesütöttem a tekintetemet az ölembe és elpislogtam egy dühös könnycseppet. Bibiana belépett a zuhany alá és megnyitotta a csapot. – Val?
Felálltam és a zuhanyhoz közelítettem. Bibiana arckifejezése esdeklő volt. – Tudom, nem szabadna ezt kérnem, de nem tudnál valamit tenni az érdekemben?
– Tesz valamit Dante vagy a Szervezet ellen? Bármit?
Bibi megrázta a fejét, miközben a víz a homlokára tapasztotta sötét haját. – Hűséges a Cavallarókhoz.
Sajnos ezt sejtettem. – Dante nem fog cselekedni, hacsak árulást nem követ el, de talán tőrbe csalhatjuk.
Bibi szeme tágra nyílt. – Úgy becsapnád Dantét. Nem mehetsz szembe vele, Val. Nem kérhetem ezt tőled. – Bátor mosolyt kényszerített magára. – Túldramatizálom. A nők már századok óta keresztülmennek ezen és túlélték.
Talán, de ez nem jelenti azt, hogy Bibianának is szenvednie kell.
Kilépett a zuhany alól és egy törölközőt nyújtottam felé. – Beszéljünk valami másról. Mi újság veletek? Csináltátok?
Bólintottam, elpirult az arcom. – Kétszer.
– És? Rossz volt?
– Nem. Igazából… – elhalkultam, ráébredve mit csinálok. Nem mondhatom el, mennyire élveztem az együttlétet Dantéval, mikor Bibit épp most molesztálta a disznó férje… – rendben volt – fejeztem be ímmel ámmal.
Bibiana grimaszolt. – Ismerlek, Val. Tudom, hogy hazudsz. Nem kell visszafognod magad miattam. Tudom, hogy vannak nők, akik élvezik a szexet.
– Jó volt – mondtam.
Bibi megragadta a kezem és megszorította. – Az jó. Megérdemled az Antonióval töltött évek után.
Magamhoz akartam ölelni, Tommasót pedig holtan látni, de inkább csak megszorítottam a kezét. – Egy nap Tommaso meghal, aztán eljön a te időd.
Bólintott, de a reményvesztettség a szemében kiakasztott. – Most 52. Az én szerencsémmel él még vagy 30 évet. Addigra öreg és keserű leszek.
* * *
Húsz perccel később már úton voltam Enzóval haza.
Ahogy felhajtottunk a kapu elé, egy férfira lettem figyelmes, aki az utca másik oldalán állt és megrázkódtam a meglepetéstől. Frank volt az.

17 megjegyzés:

judit pető írta...

Köszönöm :)

Ani írta...

Koszonom! 😘

MELI írta...

Elképesztő egyre izgalmasabb!Köszönöm a szuper fordítást!

Kitti írta...

Köszönöm

erzsebet jager írta...

Köszönöm szépen! 😘

H. Mónika írta...

Nagyon szépen köszönöm!

Izabella p. írta...

Köszönöm szépen

Zsuzsa írta...

Ez egyre izgalmasabb! Köszönöm a fordítást! :)

Betti írta...

Alig varom a folytatast:)) szuper a konyv:))

vn83 írta...

😎

Emilia18kiss írta...

Köszi a feltöltést már nagyon vártam!

Margó Kissné írta...

Köszönöm szépen! 😍😘

Szilvi Kocsis írta...

Ez egyre, egyre izgibb lesz, alig várom a folytatást !!!!!! ;-)

julia írta...

Köszönöm:)Kezd alakulni!!!!

markus mariann írta...

Imádás van 😁😊 annyira köszi!

Georgina Tormásy írta...

Köszönöm

Eszter Spanyol írta...

Köszönöm szépen