Liliana
Észre
sem vettem, mennyire elhanyagoltam magam az elmúlt két hétben, Anya temetése
óta. Nem voltam éhes, és ritkán szomjas, így nem is ettem sokat.
Liliana
Halálsápadtan néztem ki a gyásztól. Aria, Gianna és én ugyanazt a szerény fekete ruhát és balettcipőt viseltük, a hajunkat kontyba tűztük. Nem viseltem sminket, bár a szemem alatt ijesztő árnyékok voltak. Apánk hatalmas temetést szervezett; drága tölgyfa koporsó, tengernyi gyönyörű virág, csak a legjobb ételek az utána következő toron. Úgy viselkedett, mint egy megviselt özvegyember, akire mindenki számított. Csodálatos műsor volt. Ott kellett volna lennie Anyának, amikor igazán szüksége volt rá. Ez csak azért volt, hogy lenyűgözze az embereket, és talán azért, hogy jobban érezze magát. Még egy olyan férfinak is, mint ő, bűntudatot kellett éreznie, amiért elhagyta a haldokló feleségét.
Liliana
Valaki
megrázott. Kinyitottam a szemem, de először minden homályos volt.
Liliana
Néha úgy éreztem, hogy minden nap bizonyítanom kell Apámnak. Várta, hogy elszúrjam, mint Gianna, de nem voltam benne biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges; soha nem veszített szem elől. Hacsak nem kezdtem valamit az egyik ókori testőrömmel, kizárt, hogy beszennyezzem a becsületemet. De apa még mindig nem bocsátott meg Giannának, ezért nem láttam őt már majdnem két éve. Megtiltották neki, hogy Chicagóba jöjjön, én pedig nem látogathattam New Yorkba. Ha nem lett volna Aria sunyisága, még telefonon sem beszélhettem volna Giannával.
Liliana
–
Micsoda átok ez a lány! Amióta megszületett, csak baj van vele! – Apa szavai
visszhangoztak a házban.
Liliana
Valahányszor azt hittem, hogy túl vagyok a tavaly szeptemberben történteken, valami emlékeztetett arra a napra, és a gyomrom ismét kemény csomóba rándult. Mint ma, amikor Giannával Matteo, Aria és Luca felé tartottunk. Apa végre beadta a derekát, és megengedte, hogy a nővéremmel elutazzunk New Yorkba, hogy megünnepeljük a tizenötödik születésnapomat.
Liliana
Tudtam, hogy ez nem helyes. Ha valaki rájönne, ha az apám rájönne, soha többé nem engedné, hogy elhagyjam Chicagót. Még a házból sem engedett volna ki többé. Ez rendkívül helytelen és nőietlen volt. Az emberek még ennyi idő után is rosszat mondtak Giannáról. Megragadták volna az alkalmat, hogy találjanak egy új áldozatot, és mi lehetne jobb annál, mint hogy egy újabb Scuderi lányt kapnak rajta?
Sziasztok!
Idei kezdetnek, pót karácsonyi ajándéknak hozok egy novellát a 22 történetből álló Royally Mine gyűjteményből. Jó olvasást!
Fordította: Szila
Javította: Keiko
Kedveseim!