2023. 08. 27.

Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

7. FEJEZET

Fordította: Naomi


Valami puha csiklandozta a kibaszott orromat. A szemem felpattant, és aranyszínű hajat pillantottam meg. Aria apró testét öleltem, a karom a keskeny dereka köré fonódott, és ő teljesen ellazult az ölelésemben. Úgy aludtam, hogy a teste az enyémhez simult. Soha nem hagytam, hogy nő aludjon az ágyamban. Azt hittem, hónapokba telik majd, mire egy rendes éjszakát végig tudok aludni, most, hogy kénytelen vagyok megosztani az ágyat a feleségemmel.
Bassza meg. Aria a feleségem volt.
És még mindig kibaszottul szűz.
A könyökömre támaszkodtam. Nem mozdult. Halvány szempillái a porcelánbőrén pihentek, ajkai enyhén szétnyíltak. Kibaszottul tökéletes volt, ez volt ő.
A hasa emelkedett és süllyedt a tenyerem alatt, miközben békésen lélegzett. Éreztem a melegét a kis semmin keresztül, amit viselt. Le akartam csúsztatni a kezemet a lábai közé, érezni akartam az ottani forróságot. Belé akartam temetni az ujjaimat – és a farkamat. Bassza meg. A farkam életre kelt.
Igényt akartam tartani rá, mert jogom volt rá.
Az enyém volt.
A feleségem. És ezért meg akartam védeni őt – még magamtól is –, ami a legnehezebb feladat volt.
Aria légzése megváltozott, a hasa megfeszült a tenyerem alatt, majd az egész teste megmerevedett. Félt tőlem, attól, hogy mit tehetek.
– Jó, felébredtél – mormoltam.
Még jobban megmerevedett, és lassan kinyílt a szeme. Megragadva a csípőjét, megfordítottam, hogy jobban megnézhessem az arcát. Aria még smink nélkül, kócos hajjal és álmosan is lenyűgöző volt. A szeme a mellkasomon időzött, az arcán pedig pír terjengett. Bár még sosem aludtam el nő mellett, több mint elég időt töltöttem velük az ágyban, de Aria számára ez volt az első alkalom, hogy ilyen közel volt egy férfihez. A kora reggeli nap aranyló színekben ragyogott a hajában. Egy tincsért nyúltam, és csodálkoztam a selymességén. Minden puha, sima, selymes volt rajta – arra hívogatott, hogy megérintsem, hogy birtokba vegyem.
– Nem tart sokáig, amíg a mostohaanyám, a nagynénéim és a családom többi férjes asszonya bekopogtat az ajtónkon, hogy összeszedjék a lepedőket, és bevigyék az ebédlőbe, ahol kétségtelenül mindenki más már várja, hogy elkezdődjön a kibaszott látványosság.
Elpirult, szemében heveny zavarodottság villant fel. Az ártatlanság megtestesítője, aki annyira különbözik tőlem, és mégis ki van szolgáltatva nekem. Lenézett az alkaromon lévő vágásra.
Bólintottam.
– A véremmel megkapják, amit akarnak. Ez lesz a történetünk alapja, de elvárják, hogy mi töltsük ki a részleteket. Tudom, hogy meggyőzően hazudok, de képes leszel majd mindenkinek, még az anyádnak is a szemébe hazudni, amikor a nászéjszakánkról mesélsz nekik? Senki sem tudhatja meg, mi történt. Gyengének tűnnék tőle.
Gyenge. Az emberek sok mindent mondtak rólam. A gyengeség nem tartozott közéjük. Nem okozott gondot, hogy megtegyem, amit kellett, nem okozott gondot, hogy bántsak és megtörjek másokat. Nem kellett volna tétováznom, hogy magamnak követeljem Ariát, nem kellett volna zavartatnom magam a rémületétől és a könnyeitől. Térdre kellett volna nyomnom, hogy ne kelljen látnom a félelmét, és hátulról kellett volna megdugnom. Ezt várták tőlem az emberek.
– Gyengének, mert nem akartad megerőszakolni a feleségedet? – kérdezte, remegő hangon.
Az ujjaim megfeszültek Aria derekán. Megerőszakolás – mindketten tudtuk, hogy a mi világunkban ezt senki sem látná így. Nem érdekelte volna őket, milyen brutálisan dugtam meg Ariát, ők ezt az én kiváltságomnak, az én jogomnak tekintették volna.
Az ajkaim feszes mosolyra húzódtak.
– Gyenge voltam, amiért nem vettem el, ami az enyém volt. A véres lepedők hagyománya a szicíliai maffiában éppúgy bizonyítja a menyasszony tisztaságát, mint a férj könyörtelenségét. Mit gondolsz, mit mond rólam, hogy félmeztelenül feküdtél az ágyamban, sebezhetően és az enyémként, és mégis itt vagy érintetlenül, mint az esküvőnk előtt?
Aria szeméből félelem párolgott.
– Senki sem fogja megtudni. Nem fogom elmondani senkinek.
– Miért bíznék benned? Nem szokásom bízni az emberekben, főleg nem azokban, akik gyűlölnek.Aria megérintette a sebet az alkaromon, a szeme lágyabb volt, mint korábban.
– Nem gyűlöllek téged.
Minden oka megvolt rá, hogy gyűlöljön engem, mert az enyém volt, mert soha többé nem engedtem volna szabadon, most, hogy az enyém lett. Egy drága aranykalitkába lesz bezárva, biztonságban az erőszaktól, mert erre esküdtem fel magamnak, de arra ítélve, hogy szeretet és gyengédség nélkül éljen.
– És bízhatsz bennem, mert a feleséged vagyok. Nem én választottam ezt a házasságot, de legalább választhatom, hogy a legjobbat hozzam ki a kötelékünkből. Semmit sem nyerhetek azzal, ha elárulom a bizalmadat, de mindent nyerhetek azzal, ha megmutatom neked, hogy hűséges vagyok.
Igaza volt. Túlélési ösztönből fakadt, hogy megpróbálja elnyerni a bizalmamat, még ha ez hiábavaló is volt. Ki volt szolgáltatva nekem, és szüksége volt arra, hogy a kegyeimben maradjon. Aria okos nő volt, de nem ismerte úgy az áruló nagybátyáimat és unokatestvéreimet, mint én.
– A férfiak, akik abban a nappaliban várakoznak, ragadozók. A gyengékre vadásznak, és már több mint egy évtizede várnak a gyengeségem jelére. Amint meglátják, lecsapnak. Gottardo bácsikám soha nem bocsátotta meg nekem, hogy eltörtem a fia nyakát. Várja az alkalmat, hogy megszabaduljon tőlem.
Aria összevonta a szemöldökét.
– De az apád...
– Ha az apám úgy gondolja, hogy túl gyenge vagyok ahhoz, hogy irányítsam a Famigliát, akkor szívesen hagyja, hogy széttépjenek. – Az apám nem törődött velem. Én voltam a garancia arra, hogy fenntartja a vérvonalat. Amíg a legerősebb, legbrutálisabb lehetőségének tartott, addig életben hagyott. Ha úgy gondolja, hogy gyengülni kezdek, ha úgy gondolja, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy Capo legyek, elpusztít, mint egy kibaszott kutyát.
– És mi van Matteóval?
Apám még mindig úgy vélte, hogy Matteo megkóstolná a vér ízét, amint meglátja a lehetőséget, hogy helyettem Capo legyen. Soha nem fogja megérteni, hogy Matteo és én nem vagyunk ellenségek, hogy nem csak a szükségszerűség és a pragmatizmus köt össze bennünket. Az öcsém és én meghalnánk egymásért. Apám éppúgy gyűlölte a testvéreit, mint ők őt. Azért tartotta őket életben, mert a becsület ezt diktálta, és mert kurvára izgatta, hogy a Capójukként parancsokat adhatott nekik, hogy a lábai előtt kuncsorogjanak, és próbáljanak a kegyeibe férkőzni.
– Bízom Matteóban, de nagyon forrófejű. Megöletné magát, ha megpróbálna megvédeni engem.
Aria bólintott, mintha értené. Talán meg is értette. Nő volt, akit a világunk erőszakos cselekményeinek nagy része elkerült, de ez nem jelentette azt, hogy nem hallott róla.
– Senki sem fog kételkedni bennem – mondta. – Megadom nekik, amit látni akarnak.
Nem ismertem Ariát eléggé ahhoz, hogy felmérjem a hazudni tudását. Lassan ülőhelyzetbe toltam magam, így jobban láthattam a feleségemet. A hátán feküdt, haja szétterült a feje körül, és a melleinek körvonalai ingereltek a hálóingének lenge anyagán keresztül. Aria tekintete kíváncsian végigfutott a felsőtestemen, és a lágyékom megfeszült a gyakorlatlan értékelésétől. Amikor a tekintete végül találkozott az enyémmel, az arca kipirult.
– Többet kéne viselned, mint ezt a hálóingnek álcázott holmit, amikor a hárpiák megérkeznek. Nem akarom, hogy lássák a testedet, különösen a csípődet és a felső combodat. Jobb, ha azon tűnődnek, hogy hagytam-e nyomokat rajtad – mondtam, miközben a tekintetem elidőzött azokon a rózsaszín ajkakon. – De az arcodat nem rejthetjük el előlük.
Lejjebb mozdultam, Aria arcához nyúltam, hogy megcsókoljam, amikor behunyta a szemét, és megrándult, mintha azt hitte volna, hogy meg fogom ütni. Undor töltött el a puszta gondolattól, hogy kezet emeljek a feleségemre.
– Ez a második alkalom, hogy azt hitted, meg akarlak ütni – mondtam halkan.
Zavartan nézett rám.
– Azt hittem, azt mondtad...
– Hogy mit? Hogy mindenki elvárja, hogy egy velem töltött éjszaka után zúzódások legyenek az arcodon? Én nem ütök meg nőket.
Még Grace sem volt soha az erőszakosságom áldozata, aki tehetségesen a határra tudott kergetni. Gyermek- és ifjúkoromat azzal töltöttem, hogy anyám megtört sírását hallgattam, és miután meghalt, Nináét. Nem ezt kerestem egy házasságban. Ha szükségét éreztem, hogy összetörjem az embereket, volt elég ellenségem, akik közül választhattam.
– Hogyan higgyem el, hogy mindenkit meg tudsz győzni arról, hogy beteljesítettük a házasságunkat, ha folyton visszariadsz az érintésemtől?
– Hidd el, a visszahőkölés miatt mindenki még inkább el fogja hinni a hazugságot, mert én biztosan nem álltam volna le a meghátrálással az érintésed elől, ha elvetted volna, ami a tiéd. Minél jobban hátrálok, annál inkább annak a szörnyetegnek fognak tartani, akinek akarod, hogy higgyenek.
Kuncogtam.
– Azt hiszem, talán többet tudsz a hatalmi játszmákról, mint vártam.
– Az apám Consigliere – mondta. Aria nemcsak szép volt, hanem okos is.
A tenyeremet az arcára nyomtam. Ezúttal sikerült neki, hogy ne ránduljon meg, de még mindig feszült lett. Mielőtt a bosszúság eluralkodott volna rajtam, emlékeztettem magam, hogy nem szokott hozzá egy férfi érintéséhez. Attól, hogy én vagyok a férje, nem fog varázsütésre megbarátkozni az ismeretlen közelséggel.
– Korábban úgy értettem, hogy az arcod nem úgy néz ki, mintha megcsókoltak volna.
Aria szeme elkerekedett.
– Én még soha...
Soha nem csókolták meg. Ez mind az enyém. Örökké csak az enyém.
Az ajkaimat az övére tapasztottam, és Aria keze a mellkasomra lendült, mintha el akart volna lökni, de nem tette. A tenyere megremegett a bőrömön. Próbáltam lágyítani a csókomon, nem akartam megijeszteni, de kurvára nehéz volt gyengédnek és lassúnak lenni, amikor minden vágyam az volt, hogy igényt formáljak a mellettem lévő nőre.
A nyelvem végigsimított az ajkán, és Aria tétován válaszolt. Kék szemeiben bizonytalanság villant, de nem hagytam, hogy aggódjon. Átvettem a vezetést, nem hagytam neki más választást, mint hogy átadja magát nekem. Érzése és az íze tomboló tűzzé kavarta a vágyam parazsát. Erősebben nyomódtam hozzá, csókom egyre erőteljesebbé vált, még akkor is, amikor megpróbáltam visszafogni magam. Ujjaim megrándultak az arcán, dél felé akartak utazni, simogatni és felfedezni testének minden egyes négyzetcentiméterét. Elhúzódtam, mielőtt elveszíthettem volna az önuralmamat. Aria felpislogott rám, megnyalta az ajkait, szinte kábultan. Az arca kipirult, az ajkai vörösek voltak.
Akartam őt.
Kopogás tört át agyam kéjes homályán. Megfordultam és felálltam, örültem a figyelemelterelésnek. Aria zihált. Vetettem rá egy pillantást, és láttam, hogy tágra nyílt szemmel bámulja a merevedésemet.
– Egy férfinak fel kell állnia, amikor a menyasszonya mellett ébred, nem gondolod? Ha showt akarnak, akkor showt is kapnak. – A nagynénéim, az unokatestvéreim és különösen Nina alig várták az új pletykafoszlányokat, amelyek egy kicsit feldobják unalmas életüket. Vérszomjas hiénákként vetették volna ránk magukat, ha gyanút fognának, hogy nem tartottam igényt Ariára. – Most pedig menj, és fogj egy fürdőköpenyt – parancsoltam.
Aria azonnal engedelmeskedett, gyakorlatilag kiugrott az ágyból, és berohant a fürdőszobába. Be kellett ismernem, hogy a tegnap esti harci kedve jobban tetszett, mint az engedelmessége.
A tekintetem a lepedőn lévő hamis vérfoltokra tévedt, és a sajnálkozás szikrája elkapott. A Famiglia nem véletlenül ragaszkodott a véres lepedő hagyományához, különösen az apám. Még mindig emlékeztem a Ninával töltött nászéjszakája utáni lepedőre, pedig akkor még csak gyerek voltam.
Sóhajtva elindultam az asztal felé, és felvettem a fegyvereimet. A kopogás egyre kitartóbb lett, de leszartam. Aria hosszú, fehér szatén fürdőköpenybe öltözve tért vissza, egyik kezében a levágott fűzőjét tartva. Kíváncsian figyelte, ahogy a meztelen testemre csatolom a kést és a pisztolytáskát, amelyek közül az egyik eltakarta az alkaromon lévő apró vágást. Mielőtt az ajtó felé indultam volna, megmozgattam a merevedésemet, hogy még jobban látszódjon. Ez majd ad valami pletykálnivalót a családom fúriáinak. Aria tekintete ismét az ágyékomra siklott, és a pír visszatért az arcára.
Aria megindult az ablak felé, karjait maga köré fonva, törékenynek és tökéletesen szépnek tűnt.
Elszakítva róla a tekintetemet kinyitottam az ajtót, és Nina, Cosima és Egidia lelkes arcát pillantottam meg. Mögöttük még több nő gyűlt össze az én és Aria családjából.
A tekintetük végigvándorolt rajtam. Néhányan megdöbbenést színleltek, még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy élvezik a látványt, tekintve, milyen csúnya vén bolondokhoz mentek feleségül.
Egyedül Nina vette célzottan semmibe a ruhátlan állapotomat, de ismertem őt, és elkaptam az ideges nyelését. Lehetetlen volt nem ismerni egy ember mimikáját és gesztusait, ha az ember látta őket a mélypontjukon. Mivel az apám felesége volt, több mint eleget láttam ezt az oldalát.
– Azért jöttünk, hogy összeszedjük a lepedőket – mondta, felöltve szokásos álarcát, és gonoszul mosolygott.
Hagytam, hogy belépjenek.
Gyakorlatilag ellökték egymást az útból, hogy előbb érjenek az ágyhoz. Suttogtak, amikor meglátták a vérfoltot, aztán Aria felé néztek, aki vergődött a figyelmük alatt. Már így is zavarban volt. Azon tűnődtem, mennyivel rosszabb lett volna, ha ez valóban az elvesztett szüzességének bizonyítéka lett volna.
Nina és Cosima lehúzták az ágyneműt, és azon a hamis módon vihogtak, amitől kurvára megfájdult a fejem.
– Luca – mondta Nina színlelt felháborodással. – Senki nem mondta neked, hogy legyél gyengéd a szűz menyasszonyoddal?
Újabb kibaszott kuncogás. Álltam Nina tekintetét, a szám hideg mosolyra húzódott.
– Az apám felesége vagy. Olyan embernek tűnik neked, aki arra tanítja a fiait, hogy bárkivel gyengédek legyenek?
A mosolya még kevésbé lett őszinte, és barna szemében a tiszta állatias félelem villant fel. Ebben a szobában valószínűleg senki sem tudta, mit kellett elviselnie.
– Engedjenek át! – visította Gianna, és berontott a szobába. Hajadon lányként nem lett volna szabad itt lennie, de persze ezt a lányt ez nem érdekelte. Kék szemei a lepedőre tapadtak, mielőtt Aria felé meredtek volna. Az arca aggodalmat és félelmet tükrözött, és a vele szembeni bosszúságom kissé csökkent. Aggódott a nővéréért.
Olyan pillantással fordult felém, amivel valószínűleg meg akart félemlíteni. Felvontam rá a szemöldökömet, és a kis szajha valóban tett egy lépést felém, hogy isten tudja, mit csináljon. Akárcsak a nővére, ő is csak a mellkasomig ért, és kevesebbet nyomott, mint a súlyom fele, nem is beszélve arról, hogy az egyetlen harci tapasztalata valószínűleg az apró törpe öccsével volt.
– Gianna – mondta élesen Aria, tekintete a húga és köztem kalandozott. – Segítesz felöltözni?
Aria megfordult, és a fürdő felé indult, mozdulatai merevek voltak, mintha fájt volna. Tépelődtem a mutatványáért érzett csodálat és a csalódottság között, amiért egyáltalán volt oka színlelni.
Miután még egy fanyar pillantást küldött felém, Gianna követte a nővérét, és becsukta az ajtót.
Nina megrázta a fejét, és Ludevica Scuderihez fordult.
– Gianna nem tudja, hogyan kell viselkedni. Kétlem, hogy a leendő férje tolerálni fogja ezt a fajta viselkedést.
Tekintve, hogy Rocco milyen keveset törődik a lányai jólétével, valószínűleg egy szadista szemétládának adná, aki Giannát agyonveri, de ez nem az én gondom volt.
Nina a tenyerén tartotta az összehajtogatott lepedőt, a vérfoltok szem előtt voltak.
Ludevica hangsúlyozottan nem nézett rájuk vagy rám.
– Nem érek rá egész nap – mondtam. – Miért nem mész le, és készítesz elő mindent a bemutatóra?
A nők elmentek, én pedig becsuktam az ajtót, örültem, hogy elmentek. Nem voltak gyanakvóak, ez világos volt, és miért is lennének azok? Én voltam a kibaszott Luca Vitiello. A menyasszonyom kímélése határozottan nem illett a hírnevemhez.
A fürdőszoba felé vettem az irányt. Szükségem volt egy jó borotválkozásra és egy kibaszott hideg zuhanyra. Belöktem az ajtót, amikor ellenállásba ütköztem, és Gianna dühös arca tűnt fel a résben.
– Nem jöhetsz be – sziszegte, rám szegezve a szemét. Olyan volt, mint egy kiscica, aki megpróbál ráijeszteni a tigrisre.
– A férje vagyok, most pedig lépj hátra – mondtam. Gond nélkül benyomhattam volna az ajtót, de egy lányt félrelökni az utamból nem volt a kedvenc módszerem.
– Nem érdekel, hogy a férje vagy – motyogta.
Oké, minden csekély türelmemet odaadtam Ariának tegnap este. Erősebben löktem, és Gianna hátrafelé tántorodott, a szemei felháborodottan villogtak. A szipirtyó az utamba lépett, megpróbált megállítani, de a tekintetem a zuhanyzóban lévő mozgásra terelődött, ahol Aria megpördült, és hátat fordított nekünk. Édes Jézusom! Annak a nőnek a háta már elég volt ahhoz, hogy újabb merevedést kapjak.
– Hagyd – Gianna sziszegése terelte vissza a figyelmemet rá.
– Készülődnöm kell, és itt nincs semmi olyan, amit ne láttam volna már – Egy nagy, kövér hazugság, amit ma újra és újra el kell majd mondanom, amikor az ágyneműt bemutatják.
Giannára pillantottam.
– Most pedig tűnj el, vagy meglátod az első farkat, kislány, mert most vetkőzni fogok.
A boxeremért nyúltam, de sajnos üres fenyegetés volt. Scuderi kiakadna, ha megmutatnám a farkamat a lányának – legalábbis annak, aki nem volt a feleségem. Valószínűleg nem érdekelte, mit tettem Ariával, tekintve, hogy megengedte volna, hogy elvegyem, amikor még csak tizenöt éves volt. Nem mintha nem szartam volna Scuderira, de ez becstelen lett volna.
– Te arrogáns seggfej, én... – kezdte Gianna, és már majdnem elfelejtettem, hogy becsületes dolgot tettem, amikor Aria felszólította a húgát, hogy távozzon, és végül a vörös hajú megindult az ajtó felé.
– Szadista disznó vagy – mormolta, mielőtt becsukta volna az ajtót. Soha senki nem sértegetett még így, és nem élt volna meg egy újabb napot sem, de ő biztonságban volt, mert lány volt, és Aria húga.
Dühömet elfojtva elindultam a mosdókagyló felé, de a szemem továbbra is Arián maradt. Megrándult, amikor becsukódott az ajtó, és kettesben maradtunk. Még mindig félt tőlem, annak ellenére, hogy véreztem és hazudtam érte. Nem is tudtam hibáztatni a bizalmatlanságáért. Egy olyan férfitól, mint én, minden oka megvolt rá, hogy a legrosszabbra számítson. Fogtam az ecsetemet, és elkezdtem borotvahabot kenni az arcomra, amikor végre elzárta a zuhanyzót. Aztán megfordult, és én megálltam a mozdulataimban. A szemem magába szívta őt. Tökéletes volt. A bőre ragyogott, és olyan volt, mint a selyem, még a puncija is. A nászéjszakájára legyantázták, csak egy kis háromszögnyi szőkeség maradt meg, de semmi sem takarta el a combjai közötti finom ráncot, egy olyan helyet, ahová tegnap este legszívesebben belemélyesztettem volna a farkamat. Aria hagyta, hogy megcsodáljam, teljesen mozdulatlanul állt, de a nyakán és az arcán végigvonult a pír.
Letettem az ecsetet, és levettem az egyik törölközőt a fogasról, mielőtt elindultam felé. Aria szemében bizonytalanság volt, amikor kinyitotta a zuhanyfülkét, és egy apró köszönéssel átvette a törölközőt. Nem tudtam megállni, hogy ne nézzem őt, és ilyen közelről a meztelensége még hangosabban hívta a bennem lévő legrosszabbat, a szörnyeteget, amely arra várt, hogy szabadjára engedjem.
Aria betekerte magát a törölközőbe, és kilépett a zuhany alól. Felnézett rám. Alacsony volt, sebezhető, lélegzetelállítóan gyönyörű és feltétel nélkül az enyém.
– Fogadok, hogy már most megbántad a döntésedet – mondta, és a szeme az enyémet kutatta, keresve valamit, amit minden nő remél: gyengédséget, szeretetet, szerelmet. Ezek közül semmit nem talált a szememben... vagy a szívemben.
Nem tudtam és nem is akartam megadni neki ezeket a dolgokat, de bánhattam vele azzal a tisztelettel, amit megérdemelt, mint a feleségem, mint a nő, akinek a védelmére felesküdtem. Tisztelném a testét, tiszteletben tartanám a „nem”-jét, mintha a sajátom lenne. Ez volt minden, amit adhattam neki.
Visszamentem a mosdóhoz, és felvettem a borotvaecsetemet. Aria elsurrant mellettem, és már majdnem kilépett az ajtón, amikor választ adtam neki:
– Nem – A válla fölött rám bámult. – Amikor igényt tartok a testedre, azt akarom, hogy a gyönyörtől vergődj alattam, ne a félelemtől.
Aria szeme kitágult, ajkai szétnyíltak, majd gyorsan távozott.
Visszatettem az ecsetet, megragadtam a mosdópult szélét, és a tükörképemet bámultam. Nem volt gondom azzal, hogy szörnyeteg legyek – a természetemben volt, és élveztem is –, de abban a pillanatban, amikor megpillantottam Ariát, megfogadtam, hogy távol tartom tőle ezt a részemet.
A nők, akiket az évek során megdugtam, azért vágytak a közelségemre, mert izgalmat kerestek, mert uralkodni akartak rajtam, és alávetni magukat egy veszélyes embernek. Számukra ez egy játék volt, szexuális szerepjáték, ami nedvesítette őket, mert ezek a nők nem értették, hogy ez nem szerep, nem egy kibaszott játék. Én egy szörnyeteg voltam. Nem szerep volt, amit játszottam, amikor velük voltam, és biztosan nem volt szerep, amikor kínoztam és öltem. Aria mindezt tudta. Tudta, hogy milyen szörnyeteget rejtegettem, mert egy olyan világban nőtt fel, ahol a férfiak uralkodtak a nők felett, ahol birtokolták őket, ahol a nemi erőszakról szóló fantáziák nem csak fantáziák voltak. Rémtörténetek voltak, amiket a házas nők suttogva meséltek egymásnak. A lányok nászéjszaka előtti alaktalan félelmei voltak.
Ezekkel a tudatlan nőkkel élveztem, hogy durva vagyok, hogy szarul bánok velük, mert ez izgalmat okozott nekik, és mert csak így lehettem legalább részben önmagam, de Ariával nem kellett úgy tennem, mintha valaki más lennék.
Tudta, hogy mi vagyok, és ez valamiért arra késztetett, hogy jó legyek hozzá, hogy megmutassam neki, hogy létezik más is, mint a brutalitás. Legalábbis amikor róla van szó.

6 megjegyzés:

Éva írta...

Köszönöm!

Zsófi írta...

Köszönöm!

Zsizel írta...

Köszönöm szépen

Tóthné Rózsa írta...

Köszönöm szépen 😊

LadyB írta...

Köszönöm 😁

Kissné Margó írta...

Köszönöm szépen!❤️❤️❤️