Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

 

10. fejezet

Lucifer világa

Fordította: Keiko

Mielőtt a liftajtó becsukódott volna, a másik oldalon egy kéz megállította, és az ajtók kinyíltak, hogy feltáruljon Lucca.

Kat nagyot nyelt.

A liftbe lépve hátat fordított neki.

– Most már hazaviszlek.

A francba.

* * *

– Ti ketten kurvára tökéletesek lennétek egymásnak – köpte Drago, miközben felvette az edényeket, és ha szaporodhattak volna, hogy keveredjen a vérük, kurvára átengedte volna neki a boszorkányt.

Maria zavartalanul mosolygott rá.

– Tényleg Kat csinálta mindezt? – kérdezte Chloe seprűvel a kezében.

– Igen, eszméletlen volt – nevetett Leo, és segített a férfinak.

Drago a határán volt annak, hogy a Caruso gyerekek kirepüljenek az ablakon.

– Miért tenne ilyet? – kérdezte Chloe, nem értette, mi változtathatta őt Hulkká.

Maria, aki lesöpörte az összes üveget a kanapéról, lustán leült, és beszélni kezdett, mintha egész idő alatt itt lett volna.

– Ő kényszerítette rá.

– Nem én voltam – sziszegte Drago a szemérmes szőkének. – Most mi lenne, ha tényleg segítenél, és abbahagynád a kibaszott piszkálást?

– A jó magassarkúm van rajtam – mondta a lány, mielőtt felfedte volna a vörös talpat. A hangjának változása figyelmeztethette volna a férfit, hogy mi fog következni.

– Csak egy dolgot akarok tudni…

Szemeit forgatva dühösen nézett rá.

– Mit?

– Felbosszantottad, hogy ő utáljon téged… – A férfi gyomra süllyedni kezdett a szavaktól, amelyek Maria száját következőnek hagyták el. – Vagy azért bosszantottad fel, hogy te gyűlöld őt?

* * *

A mumus mellett ülve a Cadillacben végigfutott a hátán a hideg. Amikor korábban azt mondta nekik, hogy Lucca nem az esete, valójában úgy értette, hogy a férfi halálra rémítette, Kizárt dolog volt, hogy ezt ne látta volna, úgy, hogy az apja nevelte fel. Látni, ha egy férfi valóban őrült, és rács mögé vagy hat láb mélyen a földbe kellene temetni. Látott minden csepp vért, amit a férfi lemosott, minden érzelmet, amit soha nem fog érezni, és mindent, amiből készült.

Abban a pillanatban, ahogy kékeszöld szemei először rátapadtak, mintha a levegő a szobában sűrűbbé vált volna, és tudta, hogy egy olyan ember jelenlétében van, aki egy szempillantás alatt szörnyű, borzalmas dolgokra képes bármelyik élőlénnyel.

Lucca volt az, aki végül elintézte az apját, mert csak az ilyen férfiaknak volt meg a tehetségük, hogy a saját fajtájukból való embereket elintézzék. Ez tényleg beteges volt. Egy szörnyeteg kellett ahhoz, hogy egy másikat elpusztítson, de ki fogja elpusztítani azt a szörnyeteget, amikor végre azzá válik, akit el kellett pusztítani?

– Amit tettél, attól még nem fogja meggondolni magát – mondta neki, megtörve a fülsiketítő csendet.

– Tudom – suttogta Kat.

– Akkor miért tetted?

Nem tartotta vissza az igazságot. – Mert egy seggfej.

– Vannak rosszabb férfiak is, Katarina. – Úgy mondta, mintha figyelmeztetés lenne.

– Biztos vagyok benne, hogy vannak, de ettől még nem akarok hozzá menni.

Lucca néhány pillanatig hallgatott, miközben a Cadillac bőrkormányát markolta.

– Tudod, miért pont őt választottam az összes emberem közül a házassági egyezmény teljesítésére?

Csak a fejét rázta. Nem volt biztos benne, hogy hallani akarja-e, amit a férfi mondani akar.

– Nem ismerek senki mást, aki elhivatottabb rugalmasabb és hűségesebb lenne Dragónál. Soha nem okozott csalódást, és száz emberért sem cserélném el. – Úgy tűnt, mintha gondosan megválogatná a szavait, azt akarta, hogy a lány teljesen megértse. – Megvan benne a tehetség, hogy nagyszerű férj legyen belőle, és teljes mértékben hiszem, hogy egy nap az is lesz. Csak esélyt kell adnod neki.

Ezúttal ő volt az, aki elhallgatott. Mivel tudta, hogy ki és mi Lucca, biztos volt benne, hogy nem tévedett. Együtt tudott élni azzal, hogy hozzámegy Dragóhoz, hogy megmentse a családját, és gyakorlatilag elfogadta abban a pillanatban, amikor a férfi őt választotta, de egy gondolat megrémítette. Végül úgy döntött, hogy suttogva felfedi az igazságot.

– Nem hagyhatom el Cassiust.

Lucca tekintete átsiklott a lányra, mielőtt vissza kellett volna térnie az útra. A hangja megváltozott, még komolyabbá vált, mint amilyen már volt.

– Miért?

Lenézett a lábára, és csak ennyit tudott mondani:

– Egyszerűen csak szüksége van rám.

A férfi megértően bólintott, elismerte, de nem tett neki hamis ígéreteket.

Hálás volt, amikor a férfi behajtott a kocsifelhajtóra és leparkolt, majdnem nem tudott elég gyorsan kiszállni az autóból, de a mumus nem engedte el olyan könnyen.

Egy oktávval lejjebb eresztette a hangját, és utolsó szavait a lánynak címezte.

– Ne bizonyítsd be neki az igazát azzal, hogy pontosan olyan leszel, amilyennek ő gondol, Katarina.

Lenyelve a torkába felkúszó epét kiszállt a kocsiból, és becsapta az ajtót, mert tudta, hogy pontosan ezt tette. Bebizonyította, hogy a Luciano vér szennyezett, és nem vagyunk más, mint szemét.

Dominic kijött a verandára.

– Mit csináltál? – kérdezte, látva, hogy Lucca kiszállt a kocsiból, hogy nekitámaszkodjon, és rágyújtson egy cigarettára, mert tudta, rosszul eshetett neki, hogy kitette.

– Pokollá tettem a napját – mondta neki, miközben a tornácra lépett.

Dominic egy másodpercig bámult rá, mielőtt büszkén elmosolyodott, és felemelte a kezét, amikor a lány elhaladt mellette, hogy pacsizzon vele.

– Ez az én csajszim.

Amikor belépett a házba, félrelökte a függönyt az útból, kinézett az ablakon, és figyelte, ahogy a bátyja Luccával beszélget.

– Miért van itt? – kérdezte Matthias, miután odament, hogy megnézze mit néz a lány.

– Lehet, hogy valami rosszat tettem, de az is lehet, hogy nem.

Matthias tekintete ideges lett.

– Mit csináltál? – kérdezte Cassius mögé lépve.

– Egy baseballütővel szétcsaptam Drago lakását.

– Badass. – Kisöccse vetett egy pillantást a kint álló kettőre, mielőtt elsétált.

Másik testvére azonban úgy nézett ki, mintha rosszul lenne.

Kat tudta, hogy ez azért van, mert Angel még mindig a markukban volt.

– Minden rendben lesz. – Felfordult a gyomra. Az, hogy így látta őt, lelkiismeret-furdalást okozott. – Dominic mindig mindent jobbá tesz. – Legalábbis remélte, és imádkozott ezért. Az ő érdekében, nem a sajátjáért.

– Láttad őt? – kérdezte ünnepélyesen.

A lány szája kiszáradt, és azt kívánta, bárcsak elfelejtette volna megkérdezni, miközben bólintott.

A férfi szemébe végre visszatért a könnyedség.

– Hogy van?

Soha, egy millió év alatt sem merte volna megmondani neki az igazat. Hogy elmondja neki, hogy miközben ő itt ül és napról napra egy kicsit jobban meghal, az, akit foglyul ejtettek, nélküle is jól boldogul.

– Jól van.

És csak úgy elpárolgott a fény a szeméből.

Megragadta a kezét, és megszorította, tudta, hogy a testvérének szüksége van arra, hogy halljon valamit, bármit, hogy közelebb érezze magát az ikertestvéréhez. Katnek meg kellett nyugtatnia, hogy a bátyja még mindig az; a bátyja. Még ha ez azt is jelentette, hogy hazudnia kellett.

– Hiányzol neki.

Csak ennyi kellett neki, hogy visszajöjjön a fényt, és reményt adjon neki. Kíváncsi volt, mi történik majd Matthiasszal… amikor rájön, hogy minden remény elszállt.

* * *

Drago még mindig fortyogott, amikor behívták Lucca irodájába, és kurvára pontosan tudta, hogy miről akar beszélni. Arról a kis pszichopata matekboszorkányról.

– Az alku nem fog működni, ha rosszul bánsz vele – mondta Lucca, miközben füstpamacs szökött ki az ajkai közül.

Kurvára jól hallotta, amit mondott?

– Én, rosszul bánok vele?!

– Igen. – A kisfőnök keményen fogalmazott, pontosan tudta, mit tett.

Az igazság az volt, hogy nehezére esett beismerni. Semmi oka nem volt rá, hogy ne kedvelje azt a csinos, rózsaszín hajú okostojást, kivéve a vezetéknevét, és ez kurvára megrémisztette. Bármilyen rosszul hangzott is, ez csak úgy működhetett volna a számára, ha gyűlöli a lányt.

Kiment a mosdóba, mert valami mást érzett a bőrviszketés alatt. Arra késztette, hogy alaposan megnézze magát a tükörben, mert tudta, hogy amikor kijön, annak kell lennie, aki volt valójában a lány számára, egy kibaszott seggfejnek. Különben az a viszketés talán soha nem múlik el.

Lucca valószínűleg látta a fejében zajló zűrzavart.

– Mit akarsz csinálni, Drago?

Csábította, hogy azt mondja neki, pokolba Katarinával, és válasszon valakit, bárki márt a Luciano családból, de a benne lévő férfi, akit megöltek, tudta, hogy csak egyetlen választás van, hogy kielégítse a bosszúvágyát. Legalábbis ezt akarta hinni… egyelőre.

– Választhatsz valaki…

– Nem. – Drago ott helyben megállította a kisfőnököt egy mellkasi dobbanással. Nem volt többé visszaút, vagy mi lett volna, ha. Ennyi volt.

– Katarina az enyém.

* * *

Kat felült az ágyban, amikor a fény bejött a szobájába, és a legidősebb bátyja belépett. Amikor az izzó fényben meglátta az aggódó vonalakat az arcán, a szíve megesett érte.

Leült az ágya szélére, és hátat fordított neki, képtelen volt ránézni. Nem tudta, hány perc telt el, amikor a férfi végre megszólalt a sötétségben.

– Meséltem már neked arról, amikor először megláttalak?

A térdeit a mellkasához húzta, nem emlékezett rá, hogy a férfi mesélt-e vagy sem.

– Nem hiszem.

– Te voltál a legaranyosabb, pufókabb baba. Azt hittem, kizárt, hogy a húgom vagy, mert nem tudtam elhinni, hogy ő teremtett téged.

Kat elmosolyodott, és elkezdett figyelni…

…A tizenegy éves fiú számára szinte minden este ugyanúgy telt. Minden este leült az apjával a konyhaasztalhoz, és amíg Lucifer számolta a pénzt, Dominic megtisztította a fegyvereket, szinte kívül-belül ismerve mindegyiket. Ez az este azonban más volt.

A dörömbölés az ajtón akkor kezdődött, amikor az utolsó pisztolyt megtöltötték, és amikor az apja nem mozdult, Dominic felállt, hogy válaszoljon. Először majdnem nem vette észre, mert nem látott senkit az ajtó túloldalán állni, de aztán meglátta, hogy valami vergődik a talpa alatt, és végre tudta, mi fekszik a verandán.

– Apa…

– Mi az? – kérdezte Lucifer felállva a konyhaasztaltól. Csak egy másodpercig nézte a dolgot, mielőtt visszament a helyére. – Szabadulj meg tőle.

Lenézett az összegömbölyödött tartalomra, és felvette a rózsaszín takarót, amely egy gyönyörű kislány köré volt csavarva. A szőke haj a fején elgondolkodtatta, hogy Kansas City összes háza közül miért pont ezt választották, de amikor a tekintete találkozott a fekete szemekkel, nem lehetett tagadni. A meleg házba víve a kislányt az apjára pillantott.

– Ő a te…

– Nem tudom, nem érdekel.

Dominicnak gondolkodnia kellett egy percig…

– Azt hiszem, van még néhány babaholmi a pincében.

– Azt mondtam, hogy kurvára szabadulj meg tőle – követelte Lucifer csípős nyelvvel.

– De odakint sötét van és hideg.

Az ördögi férfi hirtelen felállt, és a baba felé indult.

– Rendben, majd én.

– Nem. – A kisfiú mindent megtett, hogy az apja hangneméhez igazodjon. – Hagyd, hogy itt maradjon éjszakára, aztán reggel gondoskodom róla.

Az apja őrült tekintettel bámult rá, mielőtt megfenyegette:

– Jobb, ha nem látom és nem hallom ezt a dolgot, megértetted?

Bólintott, és gyorsan az alagsori ajtóhoz sétált, hogy eltűnjön szem elől, mielőtt az ördög meggondolja magát. A hatéves ikertestvérek szorosan követték, mert a bátyjukat akarták követni ahelyett, hogy egyedül maradjanak az apjukkal.

– Mi az? – kérdezte Angel, amikor a hideg pincébe vezető lépcső aljára értek.

– Tartsd a karjaid, erős karok, erős karok – oktatta, miközben a kis karjaiba tette a pufók kisbabát. – Ő a kishúgod.

Matthias az ikertestvére karjában lévő rózsaszínű batyut nézte.

– A húgunk?

– Igen.

Dominic egy fából készült kiságyat kezdett a szoba közepére húzni, majd a lehető legjobban leporolta, mielőtt visszament a testvéreihez. Előrehajolt, szemtől szembe nézett velük, így elnyerte a teljes figyelmüket.

– És meg kell védenünk őt. Tudtok ebben segíteni?

Angel volt az első, aki bátran bólintott, majd Matthias követte.

Felemelte a kislányt és a régi kiságyba tette, amelyet az összes Luciano testvér használt, Dominic rájött, hogy a kislány úgy egy éves lehetett, ha visszaemlékezett, hogyan néztek ki az ikrek, amikor fiatalabbak voltak.

Ötéves kora óta próbálta életben tartani a testvéreit, és remélte, hogy most is sikerülni fog, de valami azt súgta neki, hogy ez most másképp lesz, tekintve, hogy ezúttal egy lányról van szó. Lucifer hadsereget akart, születése óta olyan férfiakká nevelte fiait, akik egy nap majd uralják a várost. Az egyedüli nők az életében azok voltak, akiket arra használt, hogy megpróbálja beteljesíteni ezeket az álmokat, és eldobta őket, ha nem estek teherbe, vagy ha nem fiú volt a hasukban.

Lucifer világában nem volt helye lánynak. Nemhogy egy kislánynak.

Angel szinte ugyanazzal a sötét szemmel nézett fel rá, amilyen neki is volt.

– Mi a neve?

Amikor a lányka kinyitotta a takarót, lenyúlt, és megérintette a pufók baba rugdalózóját, amely világos rózsaszínű volt, és aranyos kismacskák borították. Hallotta már valahol a nevet, nem tudta, hogy a tévében, vagy egy könyvben, de tetszett neki, és időről időre eszébe jutott a gyönyörű név.

– Katarina…

…Nem volt senki ezen a földön, akit jobban szeretett volna, mint a legidősebb bátyját, Dominicot. Mindig is ő volt, és maradt a megmentője, de a szíve mélyén tudta, hogy többé már nem tudja megmenteni.

Gyönyörű történet volt, de nem ezért jött ide…

– Még mindig akar engem, ugye?

– Annyira sajnálom, Kat. – Dominic a tenyerébe ejtette a fejét. – Annyira kurvára sajnálom.