Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

8. fejezet

Drago barátnője

Fordította: Keiko

Valahogy a többiekkel együtt ő is egy Escalade-ben kötött ki, és mire észbe kapott, már a Kansas City Casino Hotel előtt álltak, amely a Caruso Főnöké volt.

Amikor Drago leparkolt, Leo gyorsan kiszállt a terepjáróból, és kinyitotta nekik az ajtót. Chloe, aki a harmadik sorban ült, felállt, hogy először szálljon ki, de megállt, amikor Leo kinyújtotta a kezét.

Katarina csak a másodperc töredékére látta, hogy megállt, és bár az ő oldalán is ki tudott szállni, ahogy Maria az anyósülésről, ösztönösen mozdult a hátsó ülésről, és megfogta Leo kezét.

– Köszönöm, Leo.

– Semmi gond. – A fiatal tinédzser megrázta a fejét, egyértelműen eszébe jutott valami. Ezúttal, amikor Chloe kiszállt, csak tartotta az ajtót, anélkül, hogy a kezét nyújtotta volna neki.

– K-köszönöm.

A bejárati ajtó felé sétálva látta Maria és Drago zavart tekintetét, miközben őt nézték.

– Hogy… – Maria hangja elakadt, amikor Chloe közelebb ért.

Leo volt az, aki kinyitotta az összes ajtót, és bevezette a lányokat a hatalmas kaszinóba, majd megnyomta a lift gombját, miközben Drago szorosan követte őket.

Katarina nem tudott nem arra gondolni, hogy milyen édes Leo, Lucca öccse, miközben pontosan tudta, hogy a reményei ellenére sosem lesz olyan, mint a bátyja.

Mivel mindannyian beszálltak a liftbe, furcsának találta, amikor Drago közel állt a gombokhoz, eltakarva őket a szeme elől, miközben megnyomott egy gombot, hogy elvigye őket a célállomásukra. Gondolta, biztonsági okokból teszi ezt, és elmosolyodott. Mintha nem bízná rá a „jövendőbelijére” ezt az információt, mintha talán még egyáltalán nem hozta volna meg a döntését.

Ahogy kiszálltak a liftből, ezúttal Drago vezette őket. Amikor kinyitott egy ajtót, Kat bement, de senki más nem követte. Helyette kinyitották a következőt.

– Viszlát később, Kat – mondta neki Leo egy kacsintással, mielőtt bement volna.

– Később. – Micsoda?

Chloe tulajdonképpen mosolyogva intett.

– Sok szerencsét, Kat. – Maria kuncogott egyet, mielőtt becsukta az ajtót.

Huh?

– Pár perc múlva visszajövök – mondta Drago azt akarva, hogy itt maradjon.

A lány zavarba jött.

– Öööh, oké…

Puff.

Az imént az arca előtt becsukódott ajtóra meredt, és kezdett dühös lenni. Miért csinálja ezt?!

* * *

A szomszédos lakásba lépve elhaladt Maria és Chloe mellett.

– Beszélnünk kell – morogta Lucca felé, aki a nője felé tartott, és ezzel megállásra késztette.

Egyenesen a Főnök családi lakásában lévő iroda felé vette az irányt, de Dragónak már abban a pillanatban viszketett a bőre alatt, amikor az a rózsaszín hajú lány ma belépett a képbe, és még mindig nem tudta lerázni magáról.

– Tudtad, hogy egy kibaszott matekboszorkány?! – köpte ki, amint Lucca becsukta az iroda ajtaját. A kisfőnök úgy nézett rá, mintha megőrült volna.

– Egy matekboszorkány?

– Igen, egy matekboszorkány. Kurvára minden matekfeladatot meg tud oldani egy másodperc alatt egy átkozott számológép nélkül, mert ő a kibaszott számológép! – Drago ekkor már a szobában járkált, és a hangja minden egyes szóval, ami elhagyta az ajkát, egyre dühösebb lett. – Tudtad?

– Nem, nem tudtam. – Lucca kissé lenyűgözöttnek és szórakozottnak tűnt, de az igazat megvallva nem tűnt úgy, hogy tudta. – Bár van értelme.

– Minek? – Abbahagyta a járkálást, és a férfi szemébe nézett.

– Hogy erre képes.

Kurvára megőrült.

– Hogy a picsába van ennek értelme?

Rejtett mosoly volt a hangjában:

– Nézd meg Salt…

Esküszöm a kibaszott Istenre. Drago becsukta a szemét, újra bosszús lett. Sal Lucifer fattyú gyermeke volt, aki a Nagy Salvatore lett; egy kibaszott számítógépes csodagyerek volt.

– Hogy a pokolba csinálta őket az a kibaszott pszichopata?

Vele ellentétben Lucca arcán ülő kifejezésből látszott, hogy a legkevésbé sem lepődött meg. Végre minden összeállt, és a hideg végigfutott a gerincén. Lucca ugyanolyan pszichopata volt, mint Lucifer, és Lucca egy beteges lángelme volt, akinek sikerült mindent úgy megrendeznie az életében, ahogyan ő akarta. Lehet, mindketten őrültek voltak, de semmivel sem voltak kevesebbek egy kibaszott zseninél. Szinte nem is akarta megkérdezni…

– A lány is egy kibaszott pszichopata, mi?

A kisfőnök hátradőlt a székében. Ezúttal nem rejtette el mosolyát.

– Valami azt súgja nekem, hogy te leszel az, aki kideríti, hogy az-e.

Az én szerencsémmel az lesz. Kezét a hajába túrta, kezdett frusztrált lenni.

– Te rohadék. Én a dögöset akartam. Miért kellett neked előhoznod az alól a kibaszott szikla alól, ami alatt találtad?

– Még van időd. – Lucca előre hajolt, a hangja halálosan komoly lett. – Válaszd azt, amire majdnem rájátszottak, felőlem. Bár azt hittem bosszút akarsz állni, nem az egyik kurvájukat.

– Mindkettőt akartam – jelentette ki, és azt kívánta, bárcsak ilyen egyszerű lett volna.

– Nem, nem ezt akartad. – Lucca elmondta neki, amit még nem tudott. A szavai visszahozták a valóságérzékét, és megnyugtatták a bőre alatt ülő viszketést. Egyetlen dolgot akart, és csakis egyetlen dolgot, és itt volt az ideje, hogy ezt újra a fókuszba helyezze.

– Remélem nem őrült – ez volt minden, amit mondott, miközben elindult kifelé az ajtón.

– Lucca! Találd ki mi történt! – Leo szólalt meg, amikor meglátta őket visszatérni a központi helyiségbe. – Drago barátnője egy emberi számológép.

– Én is ezt hallottam – gúnyolódott Lucca.

– Nem a kibaszott barátnőm – motyogta az orra alatt, és az ajtó felé indult, hogy visszamenjen oda, ahol hagyta.

Maria nem tudott ellenállni.

– Igen, és hagyta, hogy ő csinálja meg a bérszámfejtést.

Lucca gúnyos mosolya elszállt.

– Mi?

– Igen, és azt gondolja rólad, hogy csúnya vagy. – Ez alantas húzás volt, és nem is pontosan ezt mondta, de ki nem szarja le.

Chloe felszisszent, és megragadta Lucca kezét, mintha nem tudná elhinni. Úgy tűnt, a lányt jobban zavarta a dolog, mint őt.

– Azt mondta, hogy nem vagy az esete – mondta Maria büszkén. – Szerintem nincs remény számodra, Drago.

Felemelve a karját, a középső ujját mutatta, hogy az egész Caruso-családot lehordja, akiket napról-napra egyre jobban kezdett utálni. Néha már azt sem tudta, miért nem maradhatott halott.

* * *

Megfordult. Hatalmas tér fogadta. Igen, ez már jobban tetszik. Ez a hely határozottan legénylakás volt, és határozottan Dragóé. Hideg volt, mint egy raktár, csak az alapfelszerelések vették körül. Volt egy bőrkanapé egy üveg dohányzóasztallal, egy komód, és egy nagy ágy, ami a szoba sarkában állt, így ez egy stúdiólakás volt. A legjobb rész azonban a konyha és a padlótól a mennyezetig érő ablakok voltak a lakás egyik oldalán, amelyek Kansas Cityre néztek.

Igazán kár volt, mert nagyszerű helyiség lehetne, és úgy tűnt, hogy a tervezési fázis már elindult egy irányba, mivel a konyha úgy tűnt, készen van, de a többit csak kihagyták.

Újabb pillantást vetve a térre észrevette a lépcsőt, amely egy tetőtérre vezetett, és elgondolkodott, mi lehet odafent, vagy hogy van-e egyáltalán valami. De, amikor a tekintete egy fából készült ütőn landolt, amely az ágyának volt támasztva, kétkedni kezdett. Valószínűleg nincs.

A kilincs elfordítására megpördült, hogy az ajtóra nézzen. Egy centit sem tudott mozdulni, és visszatartotta a lélegzetét, hogy a férfi, akitől irtózott, végre kettesben maradjon vele. És úgy tűnt, hogy a szerencséje talán éppen most fogyott el.