Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

 

9. fejezet

Apja lánya

Fordította: Keiko

Ahogy a férfi lassan közeledett felé meg kellett volna, hogy ijessze, de nem tette. Ismert nála rosszabb férfiakat is, így nem sok mindent tehetett, amit még nem tettek vele… azon kívül, hogy arra kényszerítették, menjen hozzá valakihez, akit nem akart. Azonban látta, hogy a fal, amit a férfi épített, lassan kezdett leomlani. Bármit is csinált, működött. Csak még egy kicsit ki kellett tartania.

Amikor a férfi a konyha felé vette az irányt, nem tudta megállni, hogy ne lélegezzen fel hálásan, mert kiderült, hogy nyilvánvalóan nem olyan erős, mint gondolta.

– Kérsz valamit inni? – kérdezte, miközben elővette a hűtőből azt, ami egy újabb fehérjeturmixnak tűnt.

– A víz jó lesz.

Kivett egy poharat a szekrényből, megtöltötte vízzel a hűtőszekrény adagolójából, majd a konyhaszigetre tette a lánynak,

Katarina odament, hogy óvatosan felvegye a pohár vizet, és amikor a folyadék az ajkához ért, nem tudta megállni, hogy ne húzza le az egészet, hirtelen megérezte a kiszáradást. Bassza meg, ideges vagyok?

– Szeretnél valami erősebbet? – kérdezte, érezve a lány idegességét.

– Tizennyolc vagyok, emlékszel?

Felkapta a lány üres poharát a pultról, és az orra alatt azt motyogta:

– Basszus, ne emlékeztess rá.

Kat összevonta a szemöldökét, hallva a férfi hangjában az undornak tűnő hangot. Nem gondolt arra, hogy a férfinak nem tetszik a korkülönbségük, hiszen ő volt a fiatalabb. Őt nem a korkülönbség zavarta. Gyorsan kellett felnőnie, és bár a fizikai teste tizennyolc éves lehetett, a lelke és az elméje sokkal idősebb volt. Túlságosan is öreg. Azt azonban nem tudta, hogy a férfi mennyivel idősebb nála. A húszas évei végére tippelt, de lehet, hogy idősebb volt, mint feltételezte. Megnyalta az ajkát, és kíváncsi lett.

– Hány éves vagy?

– Huszonkilenc. – Még egyszer megtöltötte a poharat, és visszatette a lány elé. Úgy tűnt, a férfi is ugyanolyan kíváncsi. – Zavar ez téged?

– Nem zavar. – Kat felvonta a szemöldökét. – De ha mégis, változtatna valamit?

Sárkányszemével a lányra meredt, és őszintén, lelkiismeret-furdalás nélkül válaszolt:

– Nem.

– Nem is gondoltam volna – suttogta a lány, érezve a vereség közeledtét.

Ezúttal Drago volt, aki lehajtotta az italát.

Ha félrenézett volna, talán észre sem veszi, de egy pillanatra megesküdött volna rá, hogy a férfi megsajnálta. Ez azonban csak egy másodpercig tartott, mielőtt eltűnt volna.

– Ez a te lakásod? Ahol élni fogunk, miután…

A hangja elakadt. Még nem volt képes kimondani a szavakat.

– Igen. – Ismét kendőzetlenül válaszolt. – Ennek az emeletnek a nagy része Caruso-katonák lakhelyéül szolgál.

Még egyszer körülnézve a szobában észrevett valamit.

– Nincs tévéd?

– Annyit nem vagyok itt, hogy szükségem legyen rá.

– Oh. – Ismét eszébe jutott, hogy a férfi többnyire dolgozik. Azon tűnődött, vajon az ágyát használja-e egyáltalán, lévén elsősorban a Caruso család otthonában tartózkodott.

– Főleg Leóra, Mariára és Chloéra vigyázol?

– Ha nem velük, akkor a főnökkel vagyok.

– Kedvelem őket. Nagyon kedvesek. – Őszintén mosolygott. Nem úgy bántak vele, mint a legtöbb ember a Lucianókkal, ami csodálkozásra késztette… Ismét idegesen megnyalta az ajkát.

– Tudják, hogy… ki vagyok?

– Ha nem tudnák, gondolod, hogy másképp bántak volna veled? – kérdezte a férfi, és megfordította a kockát.

– Nem. – A szó kiesett a száján. Tudta, hogy valószínűleg pontosan tisztában vannak vele, ki ő, csak nem a vezetékneve alapján ítélték meg. Ahogy a férfi tette. A pultra szegezte a tekintetét, nem tudta rászánni magát, hogy a következő résznél ránézzen.

– Azt hittem, megijesztem őt.

– Először én sem voltam biztos benne – vallotta be, pontosan tudva, hogy a lány kiről beszél, mielőtt szünetet tartott, és a hangja megváltozott. – De valakire emlékeztetted Chloét.

– Kire? – A lány szeme ismét a férfira emelkedett. Ő figyelmesen meredt a lányra, látni akarta a reakcióját, amikor a név elhagyja az ajkát.

– Sal-re.

Próbálta összeszedni magát, de vissza kellett néznie a pultra. Ő volt a testvére, akivel soha nem találkozhatott, és akit csak képeken látott. Lucifer az utcán hagyta magára az anyjával, és nem sokkal a halála után Dante, a Caruso főnök magához vette, mint a sajátját. Sal volt a testvér, akivel talán soha nem találkozott, de a szíve mélyén tudta, hogy a legjobban kötődik hozzá. Az útjuk talán sokban hasonlított volna, ha nincs az az egy ember ezen a földön.

Drago egy lépéssel közelebb jött a pulthoz. Magassága meghaladta a lányét. Nem akarta erőltetni a Sal-témát, mivel úgy tűnt, érzékeny téma, de egy dolgot egyértelműen tudni akart.

– Honnan tudod, hogy Chloe nem szereti, ha megérintik?

Katarina fekete mélységei ismét a férfira emelkedtek.

– Mit gondolsz?

Gyakorlatilag látni lehetett a hideglelést, ami végigkúszott a férfi gerincén, bár nem volt biztos benne, hogy a szavak vagy a baljós tónus a hangjában okozta-e.

– De… téged meg lehet érinteni. – Kimondta a közte és Chloe közötti egyértelmű különbséget. Ő nem idegenkedett az érintéstől, és képes volt megfogni Leo kezét. Ezek olyan dolgok voltak, amiket a sebhelyes lány csak Luccával tudott megtenni.

– Mert meg kellett tanulnom együtt élni vele. – Csak kissé szépítette a dolgot, csak fejben tudta kimondani a teljes igazságot. Vele.

Zavarodottság rajzolódott ki a férfi arcán, ahogy megrázta a fejét.

– De te a lánya vagy.

Kat megköszörülte a torkát, mert tudta, hogy csak azok értenék meg, akik Luciferrel éltek egy tető alatt. Könnyedebb hangnemre váltott, és meg kellett erőltetnie magát, hogy elhitesse a férfival, hogy Chloe sebhelyei mélyebbek, mint az övéi.

– Igen, igazad van.

Az arca először nem enyhült, még mindig a lányt fürkészte a tekintetével. Úgy tűnt, mintha tovább akarná faggatni, de ehelyett valami megváltozott benne. Hátrált, és a konyhából nyíló ajtó felé vette az irányt.

– Ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök.

Megdöbbenve azon, hogy milyen gyorsan elment, nem volt biztos benne, hogy még mindig jól van, és hogy ez a terv, amit Angel kitalált, működik-e. Amikor a férfinem jött ki azonnal, a hatalmas ablakhoz indult. Lenézett a városra, és még sosem látott ehhez foghatót. Még álmában sem gondolta volna, hogy Kansas Cityben ilyen helyek léteznek. Ez mutatta meg neki igazán, mennyire másképp élnek a Carusók és a Lucianók. Mintha két különböző világból jöttek volna.

– Van valami oka, hogy nem fejezted be a lakásod? – azon kapta magát, hogy megkérdezi, amikor a férfi belépett a szobába.

– Hogy érted?

Visszafordulva Dragóra nézett.

– Nos, a konyhád késznek tűnik, de a többi nem.

– A konyha készen van, mert a vállalkozóval kötött szerződésben benne volt, hogy befejezzük. – Mintha hirtelen változás lett volna úrrá rajta az alatt a néhány perc alatt, amíg elhagyta a szobát. Most valami sötétebb volt. – A többivel pedig nem foglalkoztam, mert, mint mondtam, nem vagyok itt annyit, hogy érdekeljen.

– Bocsánat, én nem…

Mormogva az orra alatt, ismét a hűtő felé vette az irányt.

– Te is csak egy újabb gyerek leszel, akire vigyáznom kell.

Ő most…

– Tessék?

Drago megállt, és a lány szemébe nézett.

– Hallottad, amit mondtam.

A lány egy lépést tett az irányába, eltávolodva az ablaktól.

– Ha egy másik gyerek bébiszittelése miatt aggódtál, akkor miért engem választottál?

Ezúttal ő volt az, aki tett egy lépést a lány felé. A baljós hangszín minden kimondott szót beborított, nem mutatott lelkiismeret-furdalást.

– Tudod. Miért.

Katarina érezte, hogy változás kezdődik benne. Maradj nyugodt, emlékezz arra, amit Angel mondott. Mindvégig tudta, miért őt választotta; ez csak megerősítette. Mély levegőt vett, és elindult, remélve, hogy valahogy csak sikerül, de egy másik hang szólalt meg a fejében…

A pokolba vele.

Egy mosoly díszelgett az ajkán, mielőtt felvette a faütőt, amely az ágyának támasztva állt.

– Mit csinálsz…

Megmarkolta az ütő nyakát. Fekete körömlakkja körül a bőr kifehéredett, mielőtt az üvegasztalba csapott volna.

– Megőrültél, baszd meg?! – harsogta Drago, miközben a szobában szétszóródott üvegszilánkokat nézte.

Amikor a lány fekete szemében izzó fényességgel elindult felé, a férfi félreállt az útból, mielőtt újra meglendítette volna az ütőt, és letarolta az egyik konyhapultot. Mire a szoba másik oldalára ért, Lucca berohant a szobába, Maria és Leo követte.

– Mi a fasz folyik itt? – kérdezte Lucca, mielőtt elkerekedett a szeme, amikor meglátta Katet ütővel a kezében.

– Hűha! Király! – Leót mintha jobban lenyűgözte volna a lánynak ez az oldala.

Maria csak gyönyörködött a látványban.

– Tudtam, hogy kibaszott őrült. Apja lánya! – sziszegte hangosan Drago a zaj fölött, hogy a lány is hallja.

– Ebben az esetben… – kiáltotta Kat, mielőtt hátravetette az ütőt, és olyan erősen suhintott a sziget fölött lógó edényekre, ahogy csak tudott, a legtöbb serpenyő a levegőbe repítve lezuhant.

– Megölöm azt a kis…

Lucca megragadta a vállát, hogy a helyén tartsa.

Az ütőt a vállára vetve odasétált, hogy közvetlenül a nagydarab rohadék elé álljon.

– Végeztél? – kérdezte Drago dühösen.

– Igen. – A földre ejtette az ütőt a válla felett, miközben elindult kifelé. – Szólj, ha megint szeretnél vigyázni rám, seggfej.

Mindenki a háta mögött csak pislogott, ahogy körülnéztek a pusztításon, amit percek alatt okozott. Maria azonban Dragóhoz fordult.

– Elveszem feleségül, ha te nem teszed.