11. FEJEZET
Fordította: Naomi
Kevesebb mint két óra alvás
után, napfelkelte előtt ébredtem, és átkaroltam Ariát. Néhány pillanatig így
maradtam, élvezve, hogy álmában ellazult az ölelésemben. Végül hátrahúzódtam,
és az éjjeliszekrényen lévő mobilomért nyúltam. Gyorsan begépeltem egy üzenetet
Matteónak, hogy egyedül kell beszélnie az egyik kuplerájunk igazgatójával,
aztán írtam Romerónak, hogy ma nem kell majd őriznie Ariát.
– Üzlet? – kérdezte Aria
álmos hangon.
A lány felé pillantottam, és
megráztam a fejem.
– Lemondtam a mai
terveimet, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, és megismerjük egymást.
Aria pislogott, és azonnal
éberebbé vált.
– Tényleg?
– Tényleg – mondtam.
Ellenállva a késztetésnek, hogy megcsókoljam, kilendítettem a lábaimat az
ágyból. – Készülődöm, aztán kitalálok valamit, amit ma csinálhatnánk.
– Oké – mondta Aria egy
apró mosollyal.
* * *
Harminc perccel később a
hűtőbe néztem, és próbáltam kitalálni, mit készíthetnénk reggelire.
Marianna jól feltöltötte a
hűtőt, de ma nem jön át főzni. Aria rövidnadrágban jött le a lépcsőn, és
mutogatta a lábát.
– Tudsz főzni?
Aria felszisszent, ahogy felém
tartott.
– Csak nem azt akarod
mondani, hogy még sosem csináltál magadnak reggelit?
– Általában munkába menet
bekapok valamit, kivéve azokon a napokon, amikor Marianna itt van, és készít
nekem valamit – nem tudtam megállni, hogy ne nézzem őt. – Imádom a lábaidat.
Aria figyelmen kívül hagyta a
megjegyzésemet, és belenézett a hűtőbe. A karja megérintette az enyémet, és
nekem le kellett bámulnom rá, az aranyló hajkoronára és arra, ahogy az orra
ráncolódik a gondolkodástól.
Aria benyúlt a hűtőbe, tojást
és pirospaprikát vett elő. Úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál. Ezzel
máris egy lett közülünk. Hátraléptem, és a pultnak támaszkodtam, hogy nézzem,
ahogy főz, de Aria nem hagyta magát. Felvonta a szemöldökét.
– Nem akarsz segíteni
nekem? Felapríthatod például a paprikát. Tudsz bánni a késsel, ahogy hallom – mondta
kötekedve.
Felkaptam a kést, és mellé
léptem. Aria felnézett rám. A mellkasomhoz ért, és ismét a védelmező érzés
hulláma öntötte el a testemet. Aria átnyújtotta nekem a paprikát, és egy
fatábla felé intett. Már láttam, hogy Marianna korábban is azt használta
aprításhoz. Amíg én a paprikát vágtam, Aria felverte a tojásokat, majd egy
forró serpenyőbe öntötte őket.
– És mi történik ezekkel?
– morfondíroztam, miközben pillantgattam a sistergő tojás és a paprika között.
– Főztél már valaha? – kérdeztem.
Aria megragadta a paprikát, és
beledobta a sülő tojásba.
Kétlem, hogy előbb elkészülnének,
mint a tojások.
Ismét a pultnak dőlve
élveztem, ahogy Aria megpróbálja kiszedni a tojásokat a serpenyőből.
Arckifejezése egyre frusztráltabbá vált.
– Miért nem főzöl nekünk
kávét? – kérdezte éles pillantással.
Nagyon aranyos volt, amikor
megpróbált dühösnek látszani.
Megelégeltem, és odamentem a
kávéfőzőhöz, miközben Aria káromkodásokat mormolt az orra alatt, és próbálta
megmenteni a tojásokat.
Amikor végre letettem két
csésze kávét a pultra, Aria két tányérra kanalazta az égett tojások összevisszaságát.
Sok mindent meg tudtam emészteni, de ez új kihívás lesz. Lehuppantam az egyik
bárszékre, Aria pedig felmászott a mellettem lévőre, és várakozóan figyelt. Az
orromig szálló égett szag ellenére felvettem a villát, és a számba toltam egy
darabot a tojásból. Messze ez volt a legrosszabb omlett, amit valaha ettem.
Aria is bekapott egy falatot, és összevonta az arcát, majd azonnal kiköpte a
tojást, mielőtt nagyot kortyolt volna a kávéból. Könnyes szemmel nézett rám.
– Istenem, ez undorító.
– Talán el kéne mennünk
reggelizni – javasoltam. Volt egy olyan érzésem, hogy ha Aria megpróbálna
valami mást főzni nekünk, akkor vagy ételmérgezést kapnánk, vagy felgyújtaná a
lakást.
Aria arcán zavartan villant át
a zavar, miközben a kávéjába bámult.
– Milyen nehéz lehet
rántottát készíteni?
A mellkasom rezgett az
elfojtott nevetéstől, de elhalt, amikor a tekintetem Aria meztelen lábára
meredt. Elég közel ültünk egymáshoz, hogy összeérjünk, és a reakcióját felmérve
a tenyeremet a térdére helyeztem. Aria megállt, a csészét az ajkához szorítva.
Nem lökött el, és nem hátrált meg, amit jó jelnek vettem. A hüvelykujjammal
finoman végigsimítottam a bőrén.
– Mit szeretnél ma
csinálni?
Aria összevonta a szemöldökét,
ahogy a térdén lévő kezem és az arcom között pillantott. Vajon élvezte az
érintést?
– A nászéjszakánk utáni
reggel megkérdezted, hogy tudok-e harcolni, szóval talán megtaníthatnál, hogyan
kell használni egy kést vagy egy pisztolyt, és talán egy kis önvédelmet is – mondta.
Nem erre számítottam. Vásárlás
vagy valami ilyesmi, igen, de bunyó?
– Azt tervezed, hogy
ellenem fogod felhasználni?
Aria megforgatta a szemét.
– Mintha valaha is meg
tudnálak verni egy tisztességes küzdelemben.
– Én nem harcolok
tisztességesen – cukkoltam.
– Akkor megtanítasz rá?
– Sok mindent meg akarok
tanítani neked – motyogtam, miközben a térdét simogattam.
– Luca, komolyan mondom.
Tudom, hogy itt van Romero és te, de tudni akarom hogyan kell megvédeni magam,
ha valami történik. Te magad mondtad: a Bratvát nem fogja érdekelni, hogy nő
vagyok.
Aria nem ismerte a Bratvát.
Még ha meg is tudná védeni magát, ezek a rohadékok akkor is képesek lennének
bántani őt, ha valaha is a közelébe kerülnének.
– Oké, rendben. Van egy edzőtermünk, ahol edzünk és harcolunk. Elmehetnénk
oda.
Aria szélesen elmosolyodott,
és leugrott a zsámolyról.
– Hozom az edzőruhámat.
Nem számítottam rá, hogy
ennyire izgatott lesz a harc kilátása miatt.
* * *
Amint Aria és én beléptünk a
Famiglia edzőtermébe, a teremben minden férfi megállt, hogy a feleségemet
bámulja. Egy pillantásomra gyorsan elfordították a tekintetüket.
– Az öltözőnkben csak
férfiak tartózkodhatnak. Általában nem fogadunk női látogatókat.
Aria elvigyorodott.
– Tudom, hogy gondoskodni
fogsz róla, hogy senki se lásson meg meztelenül.
– Arra mérget vehetsz. – Nem
mintha bármelyik emberem rá merne nézni. Tudták, hogy szétzúznám őket, ha
megtennék.
Aria boldogan nevetett.
Az öltöző felé vezettem.
– Hadd nézzem meg, van-e
bent valaki – mondtam. Tuti, hogy az egyetlen farok, amit Aria látni fog, az az
enyém lesz. Benyitottam az öltözőbe. Három férfi volt a vetkőzés különböző
fázisaiban. Felém fordultak, és tiszteletteljesen bólintottak.
– A feleségemmel vagyok
itt, és át kell öltöznie – mondtam, és hideg mosollyal üdvözöltem őket.
Meglepett pillantásokat
váltottak, majd gyorsan felvették az edzőruhájukat.
Miután elmentek, bevezettem
Ariát.
Az arca grimaszba húzódott a
bűztől.
Tipikus nő!
– Nem az érzékeny női
orrokat szolgáljuk ki – mondtam vigyorogva.
Aria kirántotta a kezemből a
táskáját, és az egyik szekrény felé indult. Szorosan követtem, majd a saját
táskámat ledobtam egy padra.
Aria megragadta az inge
szegélyét, majd megállt.
– Nem hagysz egy kicsit
magamra?
Komolyan gondolta? Kinyitottam
a pisztolytáskámat, és letettem, majd áthúztam a fejemen az ingemet.
Aria tekintete végigmérte a
felsőtestemet, a szemében felháborodás villant.
Hátat fordított nekem, mielőtt
levette volna a pólóját. Aria a melltartója után nyúlt, de megelőztem, és az
egyik ujjammal kioldottam a kapcsot, végigsimítva a bőrén. Semmit sem akartam
jobban, mint megfordítani és megcsókolni, de tettem egy lépést hátra, és
átöltöztem a tornanadrágomba, miközben elragadtatott figyelemmel néztem, ahogy
Aria letolja a nadrágját. Két tökéletes félgömb tárult a szemem elé. Egy
kibaszott tangát viselt, majd azt is lehúzta, mielőtt lehajolt volna, hogy
felvegye a rövidnadrágját, és a látványtól kis híján kiakadtam. Nem vette
észre, hogy milyen látványt nyújtott nekem az imént? Kifújtam a levegőt. A
puncijára vetett apró pillantástól vér szökött a farkamba.
Szinte megkönnyebbültem, amikor
felöltözött egy aprócska futónadrágba. Amikor Aria szembefordult velem, a pillantása
a nadrágomban lévő dudorra siklott, és a szemöldöke az egekbe szökött, miközben
az arca ismét elvörösödött.
– Ezt veszed fel az
önvédelmi órákra? – A rövidnadrág alig takarta a combja felső részét, és
bőrszűk volt, akárcsak a felső.
– Semmi más nincs nálam.
Ezt viselem, amikor kocogni megyek.
– Ugye tudod, hogy minden
srácot seggbe kell rúgnom, aki rosszul néz rád? És ha így nézel ki, a fiaimnak
nehéz dolguk lesz, hogy ne nézzenek rád rossz szemmel.
– Nem az én dolgom, hogy
rávegyem őket, hogy uralkodjanak magukon. Csak azért, mert kihívó ruhákat
viselek, még nem jelenti azt, hogy meghívom őket, hogy nézzenek. Ha nem tudnak
viselkedni, az az ő problémájuk.
Ó, viselkednének ők...
Az ajtó felé biccentettem, és
kivezettem Ariát, a kezemet a háta tövén tartva. Néhány férfi felnézett, majd
gyorsan lefelé. Az edzőszőnyegek felé irányítottam Ariát, amelyeket két katona
tiszteletteljes biccentéssel ürített ki, amint közeledtünk. A falon lógó
késsorozatból kiválasztottam egyet, ami kezdőknek való volt, és nem túl nehéz,
majd átnyújtottam Ariának, aki zavartan vette át.
Szemben álltunk egymással a
szőnyegen.
– Támadj meg, de próbáld
meg nem megvágni magad.
– Nem veszel te is kést?
– Nekem nincs szükségem
rá. Egy perc múlva nálam lesz a tiéd. – A legnagyobb kihívásom az lesz, hogy
megküzdjek Ariával anélkül, hogy bántanám. Még sosem kellett óvatosnak lennem a
harcban, de ő hozzám képest aprócska volt.
Ariát láthatóan bosszantotta a
megjegyzésem, de ez volt az igazság.
– Szóval mit kellene
tennem? – kérdezte, bizonytalanul szemlélve a kést. Ahogyan tartotta,
nyilvánvaló volt, hogy még sosem harcolt vele.
– Próbálj meg eltalálni.
Ha sikerül megvágnod, nyertél. Látni akarom, hogyan mozogsz.
Aria egy pillanatra
körbepillantott, mielőtt kiegyenesedett a válla. Előrevetette magát, és
meglepett, milyen gyorsan tud mozogni, de könnyedén kitértem a gyakorlatlan
támadása elől. Nehezebb volt megragadni a csuklóját anélkül, hogy összezúznám,
aztán megpörgettem, amíg a háta csábítóan az orromhoz nem nyomódott.
– Még nincs nálad a késem
– mondta Aria lélegzetvisszafojtva.
Kissé megszorítottam a
csuklóját, majd a füléhez hajtottam a fejem.
– Bántanom kellene téged,
hogy megszerezzem. Eltörhetném például a csuklódat, vagy csak összezúzhatnám. –
Aria visszatartotta a lélegzetét, a pulzusa dobogott az ujjaim alatt.
Elengedtem, és ő gyorsan kirohant a karnyújtásomból, majd megpördült, hogy
ismét szembeforduljon velem.
– Még egyszer – mondtam.
Ariával harcolni jó móka volt,
és láttam rajta, hogy egyre jobban bosszantja, hogy képtelen volt eltalálni
engem. Még soha nem győztek le harcban, és azok a férfiak többéves
tapasztalattal rendelkező, Aria súlyának kétszeresét kitevő Made Menek voltak.
Amikor megpróbált belerúgni a
golyóimba, elkaptam a lábát, és megrántottam. Alábecsültem a lendületét, és
keményen a hátán landolt, zihálva és eldobva a kést.
Letérdeltem mellé, és
megérintettem a hasát.
– Jól vagy? – motyogtam,
és próbáltam nyugodtnak látszani, mert a katonáim figyeltek.
Aria szemei felrebbentek.
– Igen. Csak próbálok
levegőhöz jutni. – Hátrapillantott az embereim felé. – Nincs olyan katonád, aki
csak másfél méter magas, és retteg a saját árnyékától, aki hajlandó lenne
harcolni velem?
Minden bizonnyal volt néhány
férfi a környéken, aki könnyebb ellenfél lenne Aria számára, de én soha nem
engedném, hogy bárki is megküzdjön vele, még viccből sem.
– Az én embereim nem
rettegnek semmitől – mondtam hangosan, miközben talpra segítettem Ariát,
mielőtt szembefordultam volna velük. – Van valaki, aki hajlandó megküzdeni a
feleségemmel?
Néhányan nevettek, mások
gyorsan megrázták a fejüket.
– Velem kell megküzdened –
mondtam Ariának.
Aria határozottan nem akarta
feladni, de láttam rajta, hogy fáradt. Ismét a testemhez szorítottam, amikor
éles fájdalom hasított a bicepszembe, és meglepődtem. Meglazítottam a
szorításomat, és Ariának sikerült kicsúsznia, de mielőtt lesújtott volna a késsel,
megragadtam a csuklóját. A tekintetem a felkaromon lévő pontra tévedt, ahol fognyomok
látszottak.
– Megharaptál?
– Nem túl erősen. Még
csak nem is vérzik – mondta, és az ajkai mulatva rándultak meg.
Megremegett a gyomrom, de
visszatartottam a nevetést. Aria szeme csillogott a büszkeségtől, ahogy
felnézett rám. Bassza meg! Nevetni akartam, de mivel az embereim néztek, nem
tudtam. Néhány halk kuncogás azért elszökött. Aria elvigyorodott. Megráztam a
fejem.
– Azt hiszem, egy napra
elég kárt okoztál.
* * *
Aria soha nem volt még olyan
nyugodt körülöttem, mint az edzésünk után. Ez lehetővé tette, hogy fizikailag
is közel kerüljünk egymáshoz anélkül, hogy ideje lett volna aggódni amiatt,
hogy ez hová vezethet.
– Menjünk, és rendeljünk
valamit – mondtam hazafelé menet – Mihez van kedved?
Aria összeszorította az
ajkait.
– Még sosem kóstoltam
sushit.
A szemöldököm felszaladt.
– Soha?
Megrázta a fejét.
– De szívesen
kipróbálnám. Talán ízleni fog.
Annyi más dolog volt, ami
biztosan tetszene neki, ha megpróbálná, de lenyeltem a szavakat, nem akartam,
hogy újra feszengjen.
Elhajtottam a kedvenc
sushi-helyem mellett, és mindenből válogattam, hogy Aria találhasson valamit,
ami tetszik neki, mielőtt hazaindultunk, és odakint a tetőteraszon telepedtünk
le az ételünkkel és egy üveg borral. Aria lelkesen megkóstolt minden egyes sushit,
bólogatva és hümmögve élvezte. Imádtam nézni őt.
– Meg vagyok lepve – mondta
Aria, miközben a háttámlának dőlve elhelyezkedett. A karomat átvetettem rajta,
közel a csupasz vállához. Nem voltam benne biztos, hogy mire céloz. – Nem
gondoltam volna, hogy tényleg megpróbálod.
– Mondtam, hogy
megpróbálom. Tartom a szavam – mondtam. Azt akartam, hogy ez a házasság
működjön.
– Fogadok, hogy ez nehéz
neked. – Aria a köztünk lévő térre mutatott.
– Fogalmad sincs róla.
Kurvára meg akarlak csókolni.
Aria tekintete az ajkaimra
siklott. Visszatettem a poharamat az asztalra, és közelebb hajoltam, megérintve
a derekát.
– Mondd, hogy nem akarod,
hogy megcsókoljalak!
Aria kinyitotta a száját, de
nem szólt semmit. Lassan előrehajoltam, időt adva neki, hogy visszahúzódjon, de
nem tette. Megcsókoltam, kényszerítve magam, hogy lassan haladjak, de a csókunk
hamarosan egyre forróbbá vált. Küzdelem volt, hogy a kezem a derekán maradjon,
és ne fedezzem fel a teste többi részét. A hüvelykujjamat a pólója alá toltam,
és megdörzsöltem a csupasz bőrét. Aria halkan a számba nyögött. Nem voltam
benne biztos, hogy észrevette-e egyáltalán. Óvatosan hátrafelé tereltem, míg
elnyújtózott a nyugágyon, én pedig félig fölé hajoltam.
Ariának olyan kibaszott édes
íze volt, ahogy a nyelvem követelte a száját. Láttam, hogy egyre jobban
felizgult abból, ahogy a combjait egymáshoz dörzsölte.
Felemeltem a fejem, hogy a
kipirult arcát nézzem.
– El tudnám érni, hogy
jól érezd magad, Aria – mondtam, miközben az ujjaim mohón rángatóztak a
csípőjén, és dél felé akartam menni. – El akarsz élvezni, ugye?
Aria szemében zavar táncolt,
de aztán elszánt csillogás vette át az uralmat.
– Jól vagyok. Köszönöm.
A gyomrom megrándult az
elfojtott nevetéstől.
– Olyan makacs vagy. – Tudtam,
hogy nedves. Ahogyan hozzám nyomta magát, ahogyan nyögött... Bassza meg!
Még egyszer magamévá tettem az
ajkait, a nyelvem úgy incselkedett az övével, ahogy a puncijával akartam, az
ujjam köröket dörzsölt közvetlenül a dereka fölött, tudtam, hogy a lábai között
is érezni fogja, de Aria hű maradt a szavaihoz, még akkor is, amikor lihegett,
nyögött és remegett a csókom alatt. Végül abba kellett hagynom, mert a farkam
olyan kurva kemény volt a nadrágomban, hogy az már túl kényelmetlen volt.
Aria kábultan pislogott rám.
– Jobb, ha most már abbahagyjuk
– nyögtem. – Kezd szűk lenni a nadrágom.
Aria egyszerre tűnt
önelégültnek és zavarban lévőnek. Kuncogtam, újabb csókot nyomtam a szájára,
aztán talpra toltam magam, és magammal húztam Ariát. Most az egyszer meglepő
módon megfogta a kezemet, és bassza meg, ha ezt nem éreztem hatalmas
győzelemnek. Még azt a kék golyót is megérte, amitől egész éjjel szenvedtem,
miközben Aria a karjaimban aludt.
4 megjegyzés:
szuper rész volt ez is, köszönjük szépen!
Köszönöm szépen! Nagyon várom a folytatást.
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
Megjegyzés küldése