Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

11. FEJEZET

Fordította: Naomi

Kevesebb mint két óra alvás után, napfelkelte előtt ébredtem, és átkaroltam Ariát. Néhány pillanatig így maradtam, élvezve, hogy álmában ellazult az ölelésemben. Végül hátrahúzódtam, és az éjjeliszekrényen lévő mobilomért nyúltam. Gyorsan begépeltem egy üzenetet Matteónak, hogy egyedül kell beszélnie az egyik kuplerájunk igazgatójával, aztán írtam Romerónak, hogy ma nem kell majd őriznie Ariát.

– Üzlet? – kérdezte Aria álmos hangon.

A lány felé pillantottam, és megráztam a fejem.

– Lemondtam a mai terveimet, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, és megismerjük egymást.

Aria pislogott, és azonnal éberebbé vált.

– Tényleg?

– Tényleg – mondtam. Ellenállva a késztetésnek, hogy megcsókoljam, kilendítettem a lábaimat az ágyból. – Készülődöm, aztán kitalálok valamit, amit ma csinálhatnánk.

– Oké – mondta Aria egy apró mosollyal.

* * *

Harminc perccel később a hűtőbe néztem, és próbáltam kitalálni, mit készíthetnénk reggelire.

Marianna jól feltöltötte a hűtőt, de ma nem jön át főzni. Aria rövidnadrágban jött le a lépcsőn, és mutogatta a lábát.

– Tudsz főzni?

Aria felszisszent, ahogy felém tartott.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy még sosem csináltál magadnak reggelit?

– Általában munkába menet bekapok valamit, kivéve azokon a napokon, amikor Marianna itt van, és készít nekem valamit – nem tudtam megállni, hogy ne nézzem őt. – Imádom a lábaidat.

Aria figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet, és belenézett a hűtőbe. A karja megérintette az enyémet, és nekem le kellett bámulnom rá, az aranyló hajkoronára és arra, ahogy az orra ráncolódik a gondolkodástól.

Aria benyúlt a hűtőbe, tojást és pirospaprikát vett elő. Úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál. Ezzel máris egy lett közülünk. Hátraléptem, és a pultnak támaszkodtam, hogy nézzem, ahogy főz, de Aria nem hagyta magát. Felvonta a szemöldökét.

– Nem akarsz segíteni nekem? Felapríthatod például a paprikát. Tudsz bánni a késsel, ahogy hallom – mondta kötekedve.

Felkaptam a kést, és mellé léptem. Aria felnézett rám. A mellkasomhoz ért, és ismét a védelmező érzés hulláma öntötte el a testemet. Aria átnyújtotta nekem a paprikát, és egy fatábla felé intett. Már láttam, hogy Marianna korábban is azt használta aprításhoz. Amíg én a paprikát vágtam, Aria felverte a tojásokat, majd egy forró serpenyőbe öntötte őket.

– És mi történik ezekkel? – morfondíroztam, miközben pillantgattam a sistergő tojás és a paprika között. – Főztél már valaha? – kérdeztem.

Aria megragadta a paprikát, és beledobta a sülő tojásba.

Kétlem, hogy előbb elkészülnének, mint a tojások.

Ismét a pultnak dőlve élveztem, ahogy Aria megpróbálja kiszedni a tojásokat a serpenyőből. Arckifejezése egyre frusztráltabbá vált.

– Miért nem főzöl nekünk kávét? – kérdezte éles pillantással.

Nagyon aranyos volt, amikor megpróbált dühösnek látszani.

Megelégeltem, és odamentem a kávéfőzőhöz, miközben Aria káromkodásokat mormolt az orra alatt, és próbálta megmenteni a tojásokat.

Amikor végre letettem két csésze kávét a pultra, Aria két tányérra kanalazta az égett tojások összevisszaságát. Sok mindent meg tudtam emészteni, de ez új kihívás lesz. Lehuppantam az egyik bárszékre, Aria pedig felmászott a mellettem lévőre, és várakozóan figyelt. Az orromig szálló égett szag ellenére felvettem a villát, és a számba toltam egy darabot a tojásból. Messze ez volt a legrosszabb omlett, amit valaha ettem. Aria is bekapott egy falatot, és összevonta az arcát, majd azonnal kiköpte a tojást, mielőtt nagyot kortyolt volna a kávéból. Könnyes szemmel nézett rám.

– Istenem, ez undorító.

– Talán el kéne mennünk reggelizni – javasoltam. Volt egy olyan érzésem, hogy ha Aria megpróbálna valami mást főzni nekünk, akkor vagy ételmérgezést kapnánk, vagy felgyújtaná a lakást.

Aria arcán zavartan villant át a zavar, miközben a kávéjába bámult.

– Milyen nehéz lehet rántottát készíteni?

A mellkasom rezgett az elfojtott nevetéstől, de elhalt, amikor a tekintetem Aria meztelen lábára meredt. Elég közel ültünk egymáshoz, hogy összeérjünk, és a reakcióját felmérve a tenyeremet a térdére helyeztem. Aria megállt, a csészét az ajkához szorítva. Nem lökött el, és nem hátrált meg, amit jó jelnek vettem. A hüvelykujjammal finoman végigsimítottam a bőrén.

– Mit szeretnél ma csinálni?

Aria összevonta a szemöldökét, ahogy a térdén lévő kezem és az arcom között pillantott. Vajon élvezte az érintést?

– A nászéjszakánk utáni reggel megkérdezted, hogy tudok-e harcolni, szóval talán megtaníthatnál, hogyan kell használni egy kést vagy egy pisztolyt, és talán egy kis önvédelmet is – mondta.

Nem erre számítottam. Vásárlás vagy valami ilyesmi, igen, de bunyó?

– Azt tervezed, hogy ellenem fogod felhasználni?

Aria megforgatta a szemét.

– Mintha valaha is meg tudnálak verni egy tisztességes küzdelemben.

– Én nem harcolok tisztességesen – cukkoltam.

– Akkor megtanítasz rá?

– Sok mindent meg akarok tanítani neked – motyogtam, miközben a térdét simogattam.

– Luca, komolyan mondom. Tudom, hogy itt van Romero és te, de tudni akarom hogyan kell megvédeni magam, ha valami történik. Te magad mondtad: a Bratvát nem fogja érdekelni, hogy nő vagyok.

Aria nem ismerte a Bratvát. Még ha meg is tudná védeni magát, ezek a rohadékok akkor is képesek lennének bántani őt, ha valaha is a közelébe kerülnének.

– Oké, rendben. Van egy edzőtermünk, ahol edzünk és harcolunk. Elmehetnénk oda.

Aria szélesen elmosolyodott, és leugrott a zsámolyról.

– Hozom az edzőruhámat.

Nem számítottam rá, hogy ennyire izgatott lesz a harc kilátása miatt.

* * *

Amint Aria és én beléptünk a Famiglia edzőtermébe, a teremben minden férfi megállt, hogy a feleségemet bámulja. Egy pillantásomra gyorsan elfordították a tekintetüket.

– Az öltözőnkben csak férfiak tartózkodhatnak. Általában nem fogadunk női látogatókat.

Aria elvigyorodott.

– Tudom, hogy gondoskodni fogsz róla, hogy senki se lásson meg meztelenül.

– Arra mérget vehetsz. – Nem mintha bármelyik emberem rá merne nézni. Tudták, hogy szétzúznám őket, ha megtennék.

Aria boldogan nevetett.

Az öltöző felé vezettem.

– Hadd nézzem meg, van-e bent valaki – mondtam. Tuti, hogy az egyetlen farok, amit Aria látni fog, az az enyém lesz. Benyitottam az öltözőbe. Három férfi volt a vetkőzés különböző fázisaiban. Felém fordultak, és tiszteletteljesen bólintottak.

– A feleségemmel vagyok itt, és át kell öltöznie – mondtam, és hideg mosollyal üdvözöltem őket.

Meglepett pillantásokat váltottak, majd gyorsan felvették az edzőruhájukat.

Miután elmentek, bevezettem Ariát.

Az arca grimaszba húzódott a bűztől.

Tipikus nő!

– Nem az érzékeny női orrokat szolgáljuk ki – mondtam vigyorogva.

Aria kirántotta a kezemből a táskáját, és az egyik szekrény felé indult. Szorosan követtem, majd a saját táskámat ledobtam egy padra.

Aria megragadta az inge szegélyét, majd megállt.

– Nem hagysz egy kicsit magamra?

Komolyan gondolta? Kinyitottam a pisztolytáskámat, és letettem, majd áthúztam a fejemen az ingemet.

Aria tekintete végigmérte a felsőtestemet, a szemében felháborodás villant.

Hátat fordított nekem, mielőtt levette volna a pólóját. Aria a melltartója után nyúlt, de megelőztem, és az egyik ujjammal kioldottam a kapcsot, végigsimítva a bőrén. Semmit sem akartam jobban, mint megfordítani és megcsókolni, de tettem egy lépést hátra, és átöltöztem a tornanadrágomba, miközben elragadtatott figyelemmel néztem, ahogy Aria letolja a nadrágját. Két tökéletes félgömb tárult a szemem elé. Egy kibaszott tangát viselt, majd azt is lehúzta, mielőtt lehajolt volna, hogy felvegye a rövidnadrágját, és a látványtól kis híján kiakadtam. Nem vette észre, hogy milyen látványt nyújtott nekem az imént? Kifújtam a levegőt. A puncijára vetett apró pillantástól vér szökött a farkamba.

Szinte megkönnyebbültem, amikor felöltözött egy aprócska futónadrágba. Amikor Aria szembefordult velem, a pillantása a nadrágomban lévő dudorra siklott, és a szemöldöke az egekbe szökött, miközben az arca ismét elvörösödött.

– Ezt veszed fel az önvédelmi órákra? – A rövidnadrág alig takarta a combja felső részét, és bőrszűk volt, akárcsak a felső.

– Semmi más nincs nálam. Ezt viselem, amikor kocogni megyek.

– Ugye tudod, hogy minden srácot seggbe kell rúgnom, aki rosszul néz rád? És ha így nézel ki, a fiaimnak nehéz dolguk lesz, hogy ne nézzenek rád rossz szemmel.

– Nem az én dolgom, hogy rávegyem őket, hogy uralkodjanak magukon. Csak azért, mert kihívó ruhákat viselek, még nem jelenti azt, hogy meghívom őket, hogy nézzenek. Ha nem tudnak viselkedni, az az ő problémájuk.

Ó, viselkednének ők...

Az ajtó felé biccentettem, és kivezettem Ariát, a kezemet a háta tövén tartva. Néhány férfi felnézett, majd gyorsan lefelé. Az edzőszőnyegek felé irányítottam Ariát, amelyeket két katona tiszteletteljes biccentéssel ürített ki, amint közeledtünk. A falon lógó késsorozatból kiválasztottam egyet, ami kezdőknek való volt, és nem túl nehéz, majd átnyújtottam Ariának, aki zavartan vette át.

Szemben álltunk egymással a szőnyegen.

– Támadj meg, de próbáld meg nem megvágni magad.

– Nem veszel te is kést?

– Nekem nincs szükségem rá. Egy perc múlva nálam lesz a tiéd. – A legnagyobb kihívásom az lesz, hogy megküzdjek Ariával anélkül, hogy bántanám. Még sosem kellett óvatosnak lennem a harcban, de ő hozzám képest aprócska volt.

Ariát láthatóan bosszantotta a megjegyzésem, de ez volt az igazság.

– Szóval mit kellene tennem? – kérdezte, bizonytalanul szemlélve a kést. Ahogyan tartotta, nyilvánvaló volt, hogy még sosem harcolt vele.

– Próbálj meg eltalálni. Ha sikerül megvágnod, nyertél. Látni akarom, hogyan mozogsz.

Aria egy pillanatra körbepillantott, mielőtt kiegyenesedett a válla. Előrevetette magát, és meglepett, milyen gyorsan tud mozogni, de könnyedén kitértem a gyakorlatlan támadása elől. Nehezebb volt megragadni a csuklóját anélkül, hogy összezúznám, aztán megpörgettem, amíg a háta csábítóan az orromhoz nem nyomódott.

– Még nincs nálad a késem – mondta Aria lélegzetvisszafojtva.

Kissé megszorítottam a csuklóját, majd a füléhez hajtottam a fejem.

– Bántanom kellene téged, hogy megszerezzem. Eltörhetném például a csuklódat, vagy csak összezúzhatnám. – Aria visszatartotta a lélegzetét, a pulzusa dobogott az ujjaim alatt. Elengedtem, és ő gyorsan kirohant a karnyújtásomból, majd megpördült, hogy ismét szembeforduljon velem.

– Még egyszer – mondtam.

Ariával harcolni jó móka volt, és láttam rajta, hogy egyre jobban bosszantja, hogy képtelen volt eltalálni engem. Még soha nem győztek le harcban, és azok a férfiak többéves tapasztalattal rendelkező, Aria súlyának kétszeresét kitevő Made Menek voltak.

Amikor megpróbált belerúgni a golyóimba, elkaptam a lábát, és megrántottam. Alábecsültem a lendületét, és keményen a hátán landolt, zihálva és eldobva a kést.

Letérdeltem mellé, és megérintettem a hasát.

– Jól vagy? – motyogtam, és próbáltam nyugodtnak látszani, mert a katonáim figyeltek.

Aria szemei felrebbentek.

– Igen. Csak próbálok levegőhöz jutni. – Hátrapillantott az embereim felé. – Nincs olyan katonád, aki csak másfél méter magas, és retteg a saját árnyékától, aki hajlandó lenne harcolni velem?

Minden bizonnyal volt néhány férfi a környéken, aki könnyebb ellenfél lenne Aria számára, de én soha nem engedném, hogy bárki is megküzdjön vele, még viccből sem.

– Az én embereim nem rettegnek semmitől – mondtam hangosan, miközben talpra segítettem Ariát, mielőtt szembefordultam volna velük. – Van valaki, aki hajlandó megküzdeni a feleségemmel?

Néhányan nevettek, mások gyorsan megrázták a fejüket.

– Velem kell megküzdened – mondtam Ariának.

Aria határozottan nem akarta feladni, de láttam rajta, hogy fáradt. Ismét a testemhez szorítottam, amikor éles fájdalom hasított a bicepszembe, és meglepődtem. Meglazítottam a szorításomat, és Ariának sikerült kicsúsznia, de mielőtt lesújtott volna a késsel, megragadtam a csuklóját. A tekintetem a felkaromon lévő pontra tévedt, ahol fognyomok látszottak.

– Megharaptál?

– Nem túl erősen. Még csak nem is vérzik – mondta, és az ajkai mulatva rándultak meg.

Megremegett a gyomrom, de visszatartottam a nevetést. Aria szeme csillogott a büszkeségtől, ahogy felnézett rám. Bassza meg! Nevetni akartam, de mivel az embereim néztek, nem tudtam. Néhány halk kuncogás azért elszökött. Aria elvigyorodott. Megráztam a fejem.

– Azt hiszem, egy napra elég kárt okoztál.

* * *

Aria soha nem volt még olyan nyugodt körülöttem, mint az edzésünk után. Ez lehetővé tette, hogy fizikailag is közel kerüljünk egymáshoz anélkül, hogy ideje lett volna aggódni amiatt, hogy ez hová vezethet.

– Menjünk, és rendeljünk valamit – mondtam hazafelé menet – Mihez van kedved?

Aria összeszorította az ajkait.

– Még sosem kóstoltam sushit.

A szemöldököm felszaladt.

– Soha?

Megrázta a fejét.

– De szívesen kipróbálnám. Talán ízleni fog.

Annyi más dolog volt, ami biztosan tetszene neki, ha megpróbálná, de lenyeltem a szavakat, nem akartam, hogy újra feszengjen.

Elhajtottam a kedvenc sushi-helyem mellett, és mindenből válogattam, hogy Aria találhasson valamit, ami tetszik neki, mielőtt hazaindultunk, és odakint a tetőteraszon telepedtünk le az ételünkkel és egy üveg borral. Aria lelkesen megkóstolt minden egyes sushit, bólogatva és hümmögve élvezte. Imádtam nézni őt.

– Meg vagyok lepve – mondta Aria, miközben a háttámlának dőlve elhelyezkedett. A karomat átvetettem rajta, közel a csupasz vállához. Nem voltam benne biztos, hogy mire céloz. – Nem gondoltam volna, hogy tényleg megpróbálod.

– Mondtam, hogy megpróbálom. Tartom a szavam – mondtam. Azt akartam, hogy ez a házasság működjön.

– Fogadok, hogy ez nehéz neked. – Aria a köztünk lévő térre mutatott.

– Fogalmad sincs róla. Kurvára meg akarlak csókolni.

Aria tekintete az ajkaimra siklott. Visszatettem a poharamat az asztalra, és közelebb hajoltam, megérintve a derekát.

– Mondd, hogy nem akarod, hogy megcsókoljalak!

Aria kinyitotta a száját, de nem szólt semmit. Lassan előrehajoltam, időt adva neki, hogy visszahúzódjon, de nem tette. Megcsókoltam, kényszerítve magam, hogy lassan haladjak, de a csókunk hamarosan egyre forróbbá vált. Küzdelem volt, hogy a kezem a derekán maradjon, és ne fedezzem fel a teste többi részét. A hüvelykujjamat a pólója alá toltam, és megdörzsöltem a csupasz bőrét. Aria halkan a számba nyögött. Nem voltam benne biztos, hogy észrevette-e egyáltalán. Óvatosan hátrafelé tereltem, míg elnyújtózott a nyugágyon, én pedig félig fölé hajoltam.

Ariának olyan kibaszott édes íze volt, ahogy a nyelvem követelte a száját. Láttam, hogy egyre jobban felizgult abból, ahogy a combjait egymáshoz dörzsölte.

Felemeltem a fejem, hogy a kipirult arcát nézzem.

– El tudnám érni, hogy jól érezd magad, Aria – mondtam, miközben az ujjaim mohón rángatóztak a csípőjén, és dél felé akartam menni. – El akarsz élvezni, ugye?

Aria szemében zavar táncolt, de aztán elszánt csillogás vette át az uralmat.

– Jól vagyok. Köszönöm.

A gyomrom megrándult az elfojtott nevetéstől.

– Olyan makacs vagy. – Tudtam, hogy nedves. Ahogyan hozzám nyomta magát, ahogyan nyögött... Bassza meg!

Még egyszer magamévá tettem az ajkait, a nyelvem úgy incselkedett az övével, ahogy a puncijával akartam, az ujjam köröket dörzsölt közvetlenül a dereka fölött, tudtam, hogy a lábai között is érezni fogja, de Aria hű maradt a szavaihoz, még akkor is, amikor lihegett, nyögött és remegett a csókom alatt. Végül abba kellett hagynom, mert a farkam olyan kurva kemény volt a nadrágomban, hogy az már túl kényelmetlen volt.

Aria kábultan pislogott rám.

– Jobb, ha most már abbahagyjuk – nyögtem. – Kezd szűk lenni a nadrágom.

Aria egyszerre tűnt önelégültnek és zavarban lévőnek. Kuncogtam, újabb csókot nyomtam a szájára, aztán talpra toltam magam, és magammal húztam Ariát. Most az egyszer meglepő módon megfogta a kezemet, és bassza meg, ha ezt nem éreztem hatalmas győzelemnek. Még azt a kék golyót is megérte, amitől egész éjjel szenvedtem, miközben Aria a karjaimban aludt.