Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

10. FEJEZET

Fordította: Naomi

Úgy éreztem magam, mint egy betolakodó a saját lakásomban. Megpróbáltam elkerülni Ariát, de szinte lehetetlen volt. Bárhová mentem, az illata mintha ott lappangott volna. Egyre jobban belefáradtam, hogy lábujjhegyen kell járkálnom a kibaszott lakásban, hogy nem tudom, hogyan kezeljem az előttem álló nőt. Bárki mással szemben a reakcióm a durvaság lett volna, talán még fenyegetés vagy erőszak is. Az apám sosem járt tojáshéjakon a feleségei körül. Addig törte őket, amíg azok elébe mentek minden követelésének, mielőtt egy szót is szólt volna.

A tekintetem követte a feleségemet, ahogy egy könyvvel a kezében a kanapéra hanyatlott. Távol tartotta magát tőlem, és én is, de a fenébe is, nem tudtam megállni, hogy ne nézzem.

– Egész nap dolgom van – közöltem vele. Le se szarta.

– Oké – mondta egyszerűen.

Frusztrációmat elfojtva megfordultam, és elindultam a lift felé. Romero küldött nekem egy üzenetet, hogy már majdnem ott van. Matteo emeletén nyílt az ajtó, és csatlakozott hozzám.

– Még mindig nincs szerencséd?

Fintorogtam, pontosan tudtam, mire gondol.

– Nem, nem bírja elviselni az érintésemet.

Matteo kíváncsian nézett rám.

– Talán csak rosszul próbálkozol.

– És milyen megközelítést javasolsz? – préseltem ki magamból.

Megvonta a vállát.

– Nem ismerem eléggé a feleségedet ahhoz, hogy megmondjam, milyen megközelítést igényel. Talán meg kellene kérdezned Romerót – elvégre ő több időt tölt vele, mint te. – Matteo kihívóan vigyorgott.

– Baszódj meg!

Amikor beléptünk a mélygarázsba, majdnem beleütköztem Romeróba, aki épp a lifttel akart feljutni a penthouse-ba.

– Luca, Matteo – mondta egy apró biccentéssel.

– Egész nap távol leszek, hogy ellenőrizzem a droglaboratóriumot, amely gyanús szállítójárműveket jelentett az utcájukban, és csak éjfélkor jövök vissza. Foglald le Ariát.

– Igen, foglald le – mondta Matteo a szemöldökét vonogatva.

Majdnem megütöttem. Ma minden gombomat megnyomta.

Romero kíváncsian nézett ránk.

– Sokat vagy távol.

Tényleg, amikor pedig minden másodpercben a gyönyörű feleségemet kéne döngetnem.

– El van foglalva azzal, hogy a kurváját, Grace-t dugja – mondta Matteo.

Romero arcán rosszallás villant át, mielőtt elrejthette volna.

– Aria jó asszony.

– Ő az én asszonyom, és semmi közöd hozzá, Romero – vicsorítottam –, vigyázz rá, és szórakoztasd. – Odaléptem hozzá. – És egy szót se Grace-ről neki.

Romero szűkszavúan bólintott. Újabb szó nélkül lépett be a liftbe.

Matteo kuncogva követett a kocsim felé. A motorja közvetlenül mellette parkolt.

– Te tudod, hogyan kell az emberekkel meggyűlöltetni magad. Aria, Romero...

– Leszarom, hogy utálnak-e, amíg azt teszik, amit mondok. Mindkettőjüket örökre hozzám köti a kibaszott esküjük.

Matteo felült a motorjára. Beültem a kocsimba, mielőtt még valami olyat mondhatott volna, amitől a falra másznék.

* * *

Még aznap kaptam egy üzenetet apámtól.

Matteo kérdő pillantást vetett rám.

– Úgy nézel ki, mint aki lenyelt egy keserű pirulát.

– Apa látni akar minket.

Matteo grimaszolt.

– Már megint?

– Gyerünk már! Menjünk oda. Szeretnék minél hamarabb túlesni rajta.

Amikor megérkeztünk az Upper West Side-i kúria elé, ahol Matteo és én felnőttünk, a belsőm összeszorult, mint mindig. Gyűlöltem ezt a kibaszott helyet, gyűlöltem a hozzá kapcsolódó emlékeket. Kívülről királyi fehér volt, de csak sötétséget rejtett. A fény nem volt része sem a gyerekkorunknak, sem a jelenünknek.

Matteo már a kétszárnyú ajtóhoz vezető lépcső alján várt. Mindig gyorsabb volt a motorjával. Az arckifejezésében ugyanaz az aggodalom tükröződött, mint amit én éreztem.

Nem szóltunk semmit, miközben elindultunk felfelé a lépcsőn. A kamera felénk fordult. Beütöttem a kódot, amely kikapcsolta a riasztórendszert, és kinyitottam az ajtót. Az őrök már láthatták az arcunkat, és a ház hátsó részében lévő szobáikban maradtak. Matteo és én is megdermedtünk az előszobában, amikor felhangzott Nina kiáltása.

– Sajnálom, Salvatore. Kérlek... – kiáltott fel újra.

A kezem ökölbe szorult.

– Apa, itt vagyunk!

Matteo megrázta a fejét, a szája összeszorult.

– Meg kellene ölnünk – suttogta. – Te jobb Capo leszel ennél. Te mindenben jobb vagy.

– Pszt – morogtam. Matteo halkan beszélt, de apa paranoiás volt. Nem csodálnám, ha az öreg valahol elrejtett volna mikrofonokat, hogy mindent hallhasson, ami az otthonában történik. Semmit sem akartam jobban, mint megölni az apámat, de a Famiglia soha nem fogadná el az apagyilkosságot.

Apa megjelent a lépcsőházban, csak egy fürdőköpenyben. Még azzal sem törődött, hogy becsukja, és meg kellett állnom, hogy ne grimaszoljak undoromban. Csupa vér volt, és még mindig kurvára állt tőle, bármit is csinált Ninával. Hideg tekintete Matteóra és rám szegeződött, és a szája hátborzongatóan jóindulatú mosolyra húzódott.

– Fiaim, örülök, hogy látlak titeket.

Tudtam, hogy reakciót akar kicsikarni belőlünk, hogy el merjük-e fordítani a tekintetünket az undorító vénemberfarkának látványától. De Matteo és én a fiai voltunk. Annyi szörnyű dolgot láttunk és tettünk már. Kizárt dolog, hogy gyengeséget mutassunk a szemétláda előtt.

– Te hívtál minket – mondtam egyszerűen. Matteo hallgatott, ami a legjobb volt.

Apa az öcsémre nézett, és tudtam, hogy bátorítja, hogy mondjon valamit. Az izmaim megfeszültek. Legalább hat őr volt a ház hátsó részében. Ha Matteo kiborulna, és meg kellene ölnünk apánkat és az embereit, csúnya dolgok történnének. Szerencsére Matteo feszülten mosolygott. Kurvára hamis volt, de ezt apa nem tudhatta.

Önelégült vigyora kiszélesedett.

– Van néhány dolog, amit meg kell beszélnem veletek. Lezuhanyozom és felöltözöm. Nézzétek meg Ninát, hogy lélegzik-e még.

Kurtán bólintottam. Engedelmességünkkel megelégedve apa megfordult, és a hálószobája felé vette az irányt. Matteo találkozott a tekintetemmel, és aggasztott ez a pillantás.

– Nézzük meg Ninát – mondtam neki határozottan.

Szó nélkül elindultunk az emeletre, a hálószoba felé, ahol Nina aludt. Apa nem osztozott vele az ágyon; csak akkor kereste fel, amikor dugni akart, vagy amikor társasági eseményen kellett részt venniük.

Az ajtó résnyire nyitva volt. Mély levegőt vettem, és benyomtam, remélve, hogy nem kell eltüntetnem egy holttestet, vagy kitalálnom egy ostoba történetet arról, hogyan halt meg Nina, hogy nyilvánosan eltemethessük.

Halk zokogás hallatszott bentről. A tekintetem az ágyon kötött ki, ahol Nina kikötözve feküdt, kifeszítve. Teli volt zúzódásokkal, véres volt, és meztelen.

– Bassza meg – motyogta Matteo. Nem ez volt az első alkalom, hogy apa ilyesmit tett. Elővettem a késemet, és Matteo is. Nina nyöszörgött, amikor átvágtam a bokáját körülvevő köteleket, miközben Matteo kiszabadította a karját. Megpróbált felülni, de már jó ideje lehetett megkötözve, mert nem sikerült neki.

A földön eldobott szaténruháért nyúltam, és ráterítettem, mielőtt ülő helyzetbe húztam. Alacsonyra hajoltam, hogy szemmagasságban legyek vele.

– Miért nem futsz el?

Nina Matteo felé nézett.

– Utánam küldene téged. – Matteo volt a legjobb vadász a Famigliában. Már levadászott néhány árulót.

– Matteo nem találna meg téged – mormoltam.

– Nem tehetem – mondta határozottan. – Hová mehetnék? Mit tennék? Ez az én világom.

Kiegyenesedtem. Nina eltűrte apa szadizmusát, mert szerette a luxust és a pénzt, amit apa kínálni tudott neki. Nem értettem, és nem volt türelmem ahhoz sem, hogy megpróbáljam.

Lépések hangzottak, és én hátrébb léptem. Apa jelent meg az ajtóban, sötét öltönyben és magas galléros ingben.

– Salvatore – dünnyögte Nina alázatosan.

Apa nem nézett rá, csak rám és Matteóra.

– Miért nem próbálkoztok nála? Szívesen megosztom őt a fiaimmal.

Már korábban is felajánlotta nekünk. Nem voltam biztos benne, hogy ez is csak egy újabb módja volt-e annak, hogy teszteljen minket, és hogy tényleg hagyná-e, hogy megérintsük azt, ami az övé. Gyűlölet töltött el. Nem értettem az apám érvelését. Egy undorító szörnyeteg volt. Ahelyett, hogy megvédte volna, úgy bánt vele, mint a szarral. Én soha nem bántanám így Ariát, még kevésbé engedném, hogy bárki meztelenül lássa, vagy, ne adj' isten, megérintse. Megölnék bárkit, aki azt hiszi, hogy joga van a nőmhöz. Soha senkinek nem kellett alávetnie magát, csak nekem.

– Lucának ott van a fiatal kis felesége. Miért akarna engem? – kérdezte Nina gyorsan, mintha tényleg azt hinné, hogy megfontolnám a dolgot. Legutóbb sem tettem, és most sem tenném. Elég rossz volt, hogy el kellett viselnie apa érintését; nem akartam még jobban összetörni.

– Olyan félénk és törékeny. El tudom képzelni, milyen jó móka megtörni, nem igaz? – Nina úgy mondta, mintha szüksége lenne más nők szenvedésére, hogy a sajátja könnyebb legyen.

Egyformán gyűlöltem és sajnáltam őt.

– És mi a helyzet veled, Matteo? – kérdezte apa.

– Jobban szeretem a fiatalabb és csinosabb nőket – szögezte le. Hazugság volt. Nina nem volt sokkal idősebb, mint azok a nők, akiket mindketten az ágyunkba vittünk, és gyönyörű volt hosszú barna hajával és karcsú alakjával.

Apa megvonta a vállát, majd végül a felesége felé fordult, akinek mostanra sikerült felvennie a fürdőköpenyét.

– Fogd az egyik őrt, és vegyél magadnak néhány új cipőt és ruhát.

Az asszony elmosolyodott és bólintott.

– De sminkeld ki magad, szarul nézel ki – tette hozzá.

Sarkon fordultam, és elhagytam a szobát, leszarva, hogy apa még mindig ott akar-e látni. Matteo szorosan mögöttem volt, a szeme égett a dühtől. Ugyanattól a dühtől, amit én is éreztem. Talán meg kéne ölni őt. Még ma megölni, és megpróbálni úgy beállítani, mintha valaki más tette volna. Senki sem sajnálná, ha eltűnne. Egyetlen kibaszott lélek sem.

– Az irodámba – parancsolta apa, miközben követett minket.

Ráérősen leült, és hátradőlt az irodai székében, Matteót és engem szemlélve.

– Még mindig elégedett vagy a menyasszonyoddal? – kérdezte apa görbe szájjal.

Az elégedettség eddig nem volt része a házasságomnak, de ez olyasmi volt, amit apa nem tudhatott meg.

Elvigyorodtam.

– Ó, igen. Ahogy mondtad, Aria szebb, mint bármelyik nő, akit valaha láttam.

– Valóban az – mondta apa furcsa hangon, amitől felálltak a szőrszálaim.

Matteo róla rám nézett, és a tekintete egyértelmű üzenetet küldött. Ő velem lesz. Levágná a rohadékot, ha jelet adnék. És komolyan fontolóra vettem, mert gyűlöltem azért, amit anyával tett, azért, amit Ninával és az összes többi nővel tett, gyűlöltem azért, ahogy tönkretette a gyerekkorunkat, és még mindig tönkretette az életünket, amennyire csak tudta, de ebben a pillanatban azért gyűlöltem a legjobban, mert a hangja felvette azt a kibaszott mohó tónust, amikor Ariáról beszélt.

Apa összeszűkítette a szemét. Tudtam, hogy nem voltam elég gyors ahhoz, hogy elrejtsem a birtoklási vágyamat, még kevésbé a gyilkos gondolataimat. Az izmaim megfeszültek, próbáltam kitalálni, hogyan ölhetném meg a legjobban... lelőni a kamerát a sarokban, aztán megölni az őröket, mielőtt riadóztathatnák az erősítést. Tudtam, hogy Apát gyűlölik az embereink, de még az irántam táplált tisztelet sem lenne elég ahhoz, hogy Capo legyek, legalábbis nem az egyesült Famiglia élén. Félbe lennénk szakítva az apámhoz hűséges, (vagy annak tettetett, mert az jobban megfelelt nekik) emberek és az én támogatóim között. Ez a Famiglia végét jelentené. A Szervezet kihasználná a gyengeségünk pillanatát, hogy lecsapjon, fegyverszünet ide vagy oda. A Famiglia volt a jövőm, a kibaszott születési jogom.

Kényszerítettem magam, hogy megnyugodjak. Majd máskor megölöm, ha kitaláltam, hogyan tehetem meg anélkül, hogy az emberek rájönnének. Apa mosolygott.

– Élvezed, hogy megtöröd?

A szemébe bámultam, a mosolyom keményre változott.

– Nem fogok beszélni a feleségemről, apám. Ő az enyém, és bármi is történik közte és köztem, azt csak én tudom. Egy kibaszott emléket sem osztok meg senkivel. Ő egyedül az enyém.

Apa kuncogott, de aztán kijózanodott.

– Jól van, jól van. Mindaddig, amíg nem téveszted össze a tulajdonjogodat vele kapcsolatban valami mással. Ne hagyd, hogy egy picsa a farkadnál fogva vezessen. A nők csak három dologra jók. – Megvárta, hogy elmondjam, mik azok.

Viszketett a kezem a pisztolyomért, vagy még inkább a késemért. Ennek a gyilkosságnak személyesnek kellett lennie. Azt akartam, hogy a vére végigcsorogjon az ujjaimon, azt akartam, hogy az utolsó lélegzete a bőrömhöz érjen. Ki akartam tépni a beleit, egyiket a másik után, miközben ő nézi.

– Baszás, szopás és magamutogatás – böktem ki.

Apám felhorkant.

– Gondolom, nem azért hívtál át minket, hogy eloldozzuk Ninát neked? – kérdezte Matteo felhúzott szemöldökkel.

Rávillantottam a tekintetem.

Apa összehúzta a szemét.

– Nem, a Famiglia Szicíliában harcol. A Camorra ott sokkal erősebb, mint az Államokban.

Ez biztonságosabb téma volt, mint a nők, de a haragom még mindig ott forrongott a bőröm alatt. 

* * *

Aria megelégedett azzal, hogy nem vett rólam tudomást. Soha nem kereste a közelségemet, és éjszaka nyugodtan aludt mellettem, miközben nem tudtam megállni, hogy ne figyeljem őt, és ne csodálkozzam azon, hogy miért néz rám úgy, mintha az apám lennék, amikor én megesküdtem magamnak, hogy jól bánok vele.

Bassza meg. Egy kibaszott punci lettem.

Két nap telt el azóta, hogy utoljára találkoztam Grace-szel, de ma újra találkoztam vele, és nem vártam sokáig. Grace nem nézett rám undorral. Vele nem éreztem magam a szadista szemét apámnak, még akkor sem, ha nem az a nő volt, akit akartam.

Néhány perccel az érkezése után négykézlábra löktem az ágyon, és hátulról megdugtam.

A gondolataim minden egyes lökésnél Aria felé terelődtek. Grace-t még lejjebb nyomtam, így csak a haját láttam – szőke volt, de annyira más, mint a feleségem fonott aranya. Próbáltam elképzelni, hogy Aria az, próbáltam elképzelni a virágos illatát, de Grace édes parfümje eltömítette az orromat, és a nyögései folyton elterelték a figyelmemet.

A szorításom a csípőjén még jobban megfeszült, és még erősebben döftem bele, de valójában éreztem, hogy kezdek megpuhulni a kibaszott látványától. Ilyen még soha nem történt, senkivel sem.

Behunytam a szemem, hogy ne kelljen látnom az előttem fekvő nőt, és helyette a belső szemem előtt kialakult annak a nőnek a képe, akit igazán akartam.

– Igen! Keményebben! – sikoltott Grace, és én majdnem ráförmedtem, hogy fogja be a pofáját. Ehelyett szorosabbra fogtam a csípőjét, és belecsaptam, a düh pedig átjárta az ereimet. Mi a faszt csinálok?

– Istenem, igen – nyögött fel.

Megnyikordult egy deszka. A feszültség egy másodperccel azelőtt száguldott át rajtam, hogy a mellettem lévő ágyon lévő fegyveremért nyúltam, és kinyitottam a szemem, arra számítva, hogy egy orosz faszfej próbál meglepni. Bassza meg! Aria bámult vissza rám tágra nyílt, rémült szemekkel. A sokk végigsöpört rajtam, és ledermedtem. Mit keres itt? Hogy találta meg ezt a helyet? Soha nem vágytam még ennyire egy Bratva rajtaütésre, mint most. Bármi jobb volt, mint a feleségem sértett arckifejezése.

– Mi a baj, Luca? – Grace hátralökte a fenekét, hogy még mélyebbre hajtsa a farkamat, de én máris elpuhultam. Aria még mindig nem mozdult, és én sem mozdultam. Kék szemei megteltek könnyel, és a mellkasom kényelmetlenül összeszorult. Ezt nem lett volna szabad látnia.

Mielőtt eldönthettem volna, mit tegyek vagy mondjak, megpördült, és futásnak eredt.

– Bassza meg! – morogtam.

Ellöktem Grace-t, amikor megpróbált felém nyúlni.

– Hadd menjen el.

Felhúztam a nadrágomat, kurvára örültem, hogy szinte soha nem vetkőztem le, amikor Grace-szel keféltem. Még mindig kigombolt inggel és nyitott sliccel indultam Aria után, leszarva, hogy valaki meglátja. Aria eltűnt a liftben, és mielőtt elértem volna, az ajtók becsukódtak, és elindult lefelé. A francba! Lerohantam a lépcsőn, és megpróbáltam begombolni az ingemet. Nem mehettem ki a nyilvánosság elé félmeztelenül. Ez egy olyan újságcikk lett volna, amit nem akartam megmagyarázni a kibaszott apámnak.

Kiviharzottam az épületből, megpillantottam Romerót, amint Aria után futott, aki a lépcsőn sietett lefelé a Metró irányába. Utánuk rohantam. Bassza meg! El kellett kapnom, meg kellett akadályoznom, hogy valami hülyeséget csináljon, meg kellett magyaráznom. Bassza meg az egészet. Az emberek tágra nyílt szemmel, döbbenten ugrottak el az utamból.

Megálltam a peronon, amikor az ajtók bezárultak. Romero néhány lépéssel előttem járt, de neki sem sikerült felszállnia a vonatra.

Néztem, ahogy a vonat eltűnik, benne Ariával. A szívem a mellkasomban dobogott, nemcsak a sprint miatt, hanem a feleségem miatti aggodalom miatt is. A síró, sértett feleségem miatt.

– Bassza meg! – vicsorogtam.

Romero zihálva fordult felém.

– Sajnálom, Luca. Nem tudom, hogyan értesült róla. Átvert, és elszökött.

Túlságosan aggódtam Aria miatt ahhoz, hogy dühös legyek Romeróra, amiért hagyta megszökni.

A mobilomért tapogatóztam, a fülemhez emeltem, és Matteót hívtam.

– Azt hittem, hogy Grace-szel kefélsz – hangzott el először a szájából. A háttérben női nevetést hallottam.

– Szükségem van a segítségedre. Aria rajtakapott, és most eltűnt. Meg kell találnunk, mielőtt valami történik vele.

– Hol vagytok?

Elmondtam neki, hogy hová megyünk, aztán letettem, és felhívtam Cesare-t. Romero már a telefonján ellenőrizte a metró megállóit.

– Merre induljunk? – kérdezte.

Mély levegőt vettem, próbáltam előre látni Aria következő lépését, de nem ismertem eléggé a feleségemet ahhoz, hogy kitaláljam, hová fog menni, és ő nem ismerte eléggé New Yorkot ahhoz, hogy legyenek kedvenc helyei.

– Menj vissza a penthouse-ba, ha esetleg visszamegy oda.

Romero kinyitotta a száját, mintha tiltakozni akarna, de én figyelmeztetően pillantottam rá. Elszúrta, nem annyira, mint én, közel sem annyira, mint én, de akkor is.

Visszamentem a kocsimhoz, és a metró első megállójához hajtottam. Kétlem, hogy Aria itt szállt volna le, de tanácstalan voltam, hogy hol lehet.

Matteo megállt mellettem a motorjával, és kinyitotta a sisakját.

– Van valami ötleted, merre lehet?

Megráztam a fejem.

– Észrevetted, hogy rosszul van begombolva az inged?

Figyelmen kívül hagytam a megjegyzését. Hol lehet Aria? Felelősségteljes volt, és tisztában volt a világunk kockázataival. Valahol nyilvános helyen tartózkodna, valószínűleg valahol Manhattanben vagy talán Brooklynban, de ez még mindig hagyott körülbelül egymillió lehetőséget. Rövid időre lehunytam a szemem. Ha valami történne vele...

– Luca?

Matteóra néztem, aki homlokát ráncolva nézett rám.

– Megtaláljuk őt. Aria nem fog elszökni. Végül vissza fog jönni.

Végül?

– Miért nem hívod fel Giannát?

Bólintottam. Ez jó ötlet volt, de kétlem, hogy Gianna elsőre elmondaná. A telefonomat megragadva rájöttem, hogy nincs meg a vöröshajú száma.

– Tudod a számát? – kérdeztem az öcsémet. Elvégre megcsókolta, szóval ki tudja, talán többet is cseréltek-e a nyálnál.

Matteo megrázta a fejét.

– Scuderi felhívása szóba sem jöhet – motyogtam. Aria apja felhívná az apámat, és akkor a dolgok csúnyán elfajulnának.

Cesare megállt a kocsijával, és kiszállt. Csak hárman maradtunk, akiknek át kellett kutatniuk New Yorkot.

Meg kellett találnunk Ariát. Nem volt más lehetőség.

* * *

Már majdnem két órája kerestük Ariát, de még mindig semmi nyoma nem volt. A halántékom lüktetett, és valóban fontolóra vettem, hogy mégiscsak felhívom Scuderit. Csessze meg a következményeket. Csak az számított, hogy visszakapjuk Ariát.

Megcsörrent a telefonom, és azonnal felvettem.

– Aria most jött haza – mondta Romero.

Megkönnyebbülten megereszkedtem.

– Jól van?

– Igen – mondta Romero habozás nélkül.

– Tartsd rajta a szemed. Jövök, amilyen gyorsan csak tudok.

Matteo, Cesare és én alig tizenöt perccel később megérkeztünk a penthouse-ba. Romero a bárszéken ült, de abban a pillanatban leugrott, amint beléptünk.

– Fent van az emeleten, zuhanyozik.

Az arca ugyanazt a megkönnyebbülést tükrözte, amit én éreztem.

Elsétáltam mellette, majd felmentem az emeletre. Lenyomtam a kilincset, de zárva volt. Bekopogtam.

– Aria? – Nem válaszolt.

Erősebben kopogtam. Még mindig semmi. Mozgást hallottam az ajtó mögött.

– Aria, engedj be! – Újra az ajtóra csaptam az öklömmel. Látnom kellett őt a saját szememmel, meg kellett győződnöm róla, hogy jól van, hogy sértetlen.

– Berúgom az ajtót, ha nem engedsz be.

Matteo és Cesare lassan feljöttek a lépcsőn, és aggódva figyeltek engem. Leszartam a dolgot.

– Aria, nyisd ki azt a kurva ajtót!

Végül elfordult a zár, én pedig kinyitottam az ajtót, és besurrantam. Aria a szoba közepén állt, selyem hálóingben, a szemei duzzadtak és vörösek voltak. Odamentem hozzá, és megragadtam a karját, tudnom kellett, hol járt, meg kellett magyaráznom, mit látott.

– Ne érj hozzám! – sikoltott, és kitépte magát a szorításomból.

– Hol voltál? – recsegtem. Újra meg akartam érinteni a karját. Kibaszottul meg kellett érintenem, mintha a puszta látványa nem lett volna elég ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy sértetlen. Aria hátraugrott, a szemei dühösen villogtak.

– Ne! Soha többé ne érj hozzám! Főleg akkor nem, ha ugyanazzal a kezeddel fogdosod a kurvádat.

– Kifelé, mindenki! Most! – morogtam.

Lépések csendültek fel, majd a lift ismerős hangja hallatszott.

– Hol voltál eddig? – A pulzusom vadul vert. Aria nem értette, mekkora veszélyben volt?

Aria rám meredt, de a düh mögött mélységes sértettség lappangott, és én ezt nem értettem.

– Nem csaltalak meg, ha emiatt aggódsz. Soha nem tennék ilyet. Szerintem a hűség a legfontosabb egy házasságban, úgyhogy most megnyugodhatsz – a testem még mindig csak a tiéd. Én csak sétáltam a városban.

Ha tudta volna, hogy a Bratva mennyire vágyik arra, hogy rátegye a kezét a feleségemre, akkor nem tette volna meg.

– Sétáltál New Yorkban éjszaka? Egyedül?

– Nincs jogod haragudni rám, Luca. Azok után nem, amit ma láttam. Megcsaltál engem.

Bűntudat lobbant fel a mellkasomban, de elhessegettem. Soha semmiért nem volt bűntudatom.

– Hogy csalhatnálak meg, amikor nincs is igazi házasságunk? Még a saját feleségemet sem tudom megdugni. Azt hiszed, szerzetesként fogok élni, amíg úgy döntesz, hogy elviseled a közelségemet?

Aria nagyot nyelt.

– Isten ments! Hogy merészelem elvárni a férjemtől, hogy hűséges legyen hozzám? Hogy merem remélni ezt a kis tisztességet egy szörnyetegtől?

Hűséges? Ez egyáltalán egy igazi házasság volt? Aria talán igent mondott, de nem úgy viselkedett, mintha a feleségem akart volna lenni. Úgy nézett rám, mintha az apám lennék.

– Nem vagyok szörnyeteg. Tisztelettel bántam veled.

– Tisztelettel? Rajtakaptalak egy másik nővel! Talán el kéne mennem, hozni magammal egy random pasit, és hagyni, hogy a szemed láttára megdugjon. Mit szólnál hozzá? – sziszegte Aria, és valami megpattant bennem.

Megragadtam a csípőjénél fogva, és felhúztam az ágyra, a súlyommal lenyomtam, miközben a csuklóját a feje fölött tartottam. Soha senki nem fog hozzáérni. Senki, csak én.

– Csináld! Vedd el, hogy igazán gyűlölhesselek – suttogta Aria keményen, könnyek csillogtak a szemében. Lehunyta őket, és elfordította az arcát. A tekintetem végigsimított kipirult bőrén, remegő alsó ajkán, a szempilláira tapadt könnyeken. Megijedtem. Félt tőlem. Bassza meg! Aria. A feleségem. Az enyém, hogy megvédjem és megbecsüljem. Jobban kellett uralkodnom magamon. Lehajtottam a fejem, és a vállához szorítottam, belélegeztem a virágos illatát. Kifújtam a levegőt, kezembe vettem a dühömet.

– Istenem, Aria.

Elengedtem a csuklóját, és felemeltem a fejem. Aria nem mozdult, karjait még mindig engedelmesen nyújtotta a feje fölé. A megadásának látványa kibaszott keserű ízt hagyott a számban. Megpróbáltam megérinteni az arcát, de visszahúzódott.

– Ne érj hozzám, amíg ő rajtad van!

Igaza volt. Nem ezt érdemelte.

Felálltam.

– Most lezuhanyozom, és mindketten megnyugszunk, aztán beszélgessünk.

Aria felnézett rám.

– Miről van még mit beszélgetni?

– Rólunk. Erről a házasságról.

Lassan leengedte a karjait onnan, ahol az ágyba szorítottam.

– Ma a szemem láttára keféltél meg egy nőt. Gondolod, hogy van még esélyünk erre a házasságra?

– Nem akartam, hogy ezt lásd – mormogtam. Basszus, a tekintete, amikor rajtakapott, még sokáig kísérteni fog, ami nevetséges volt, tekintve, hogy mennyi mindent tettem és láttam.

– Miért? Hogy nyugodtan és csendben megcsalhass a hátam mögött?

Ariának igaza volt, de soha nem mutatta semmi jelét annak, hogy érdekelné ez a házasság.

– Hadd zuhanyozzak le. Igazad van. Nem szabadna még nagyobb tiszteletlenséget tanúsítanom azzal, hogy így nyúlok hozzád.

Nem szólt semmit, csak nézett rám azokkal a szomorú szemeivel, amelyeket pengeként éreztem a mellkasomban. Megfordultam, és elindultam a fürdőszoba felé. Nem voltam benne biztos, hogy mennyi ideig álltam a forró vízsugár alatt, amíg úgy éreztem, hogy visszatérhetek a feleségemhez, hogy Grace parfümjének és érintésének minden nyomát lemostam. Nem tetszett az a nehéz érzés, amit Aria könnyei hagytak a testemben. Olyan érzés volt, amellyel nem volt tapasztalatom, és nem is akartam gyakrabban megtapasztalni.

Miután a derekam köré tekertem egy törölközőt, visszamentem a hálószobába, ahol Aria a fejtámlának támaszkodva ült. A kezeit az ölében kulcsolta össze, azok a szőke fürtök pedig elegáns vállaira omlottak.

Még nagyobb idiótának éreztem magam, amiért Grace-hez mentem, amikor egy olyan valaki volt az ágyamban, mint Aria, de még mindig nem akart engem, ami ismét nyilvánvalóvá vált, amikor ledobtam a törölközőmet, és ő gyorsan félrenézett, mintha nem bírná elviselni a látványomat. Nem voltam hiú, mint Matteo, távolról sem, de tudtam, hogyan néznek meg a nők. Keményen megdolgoztam a testemért. Miután magamra húztam a boxert, lehuppantam az ágyra Aria mellé. A tekintetem megpihent a duzzadt szemein. Még mindig meglepett.

– Sírtál? – A jobb kérdés az volt, hogy miért?

Azt hittem, örülni fog, ha békén hagyom, és más nő után nézek, mint oly sok feleség a mi köreinkben.

Apró homlokráncolással felém billentette a fejét.

– Azt hitted, engem nem érdekel majd?

– A mi világunkban sok nő örül, ha férje kurvákat használ vagy szeretőt tart. Mint mondtad, kevés a szerelmen alapuló házasság. Ha egy nő nem bírja elviselni a férje érintését, akkor nem bánja, ha a férje viszonyokat folytat, hogy kielégítse a szükségleteit.

A szája elvékonyodott.

– A szükségleteit.

– Nem vagyok jó ember, Aria. Sosem tettettem másnak magam. A maffiában nincsenek jó emberek. – Próbáltam jó lenni hozzá, még akkor is, amikor tudtam, hogy előbb-utóbb kudarcot vallok, de reméltem, hogy ez nem történik meg ilyen hamar.

A tekintete a mellkasomra meredt, a szívem feletti pontra.

– Tudom, de elhitetted velem, hogy bízhatok benned, és hogy nem fogsz bántani.

– Soha nem bántottalak. – Nem vette észre, hogy mennyire igyekszem?

– Fájt, hogy vele láttalak – ismerte be suttogva Aria, félrenézett, és ismét nyelt, mintha újabb könnyeket kellene visszaszorítania.

A késztetés, hogy megérintsem, lehetetlenül erős volt, de visszatartottam magam.

– Aria, nem úgy éreztem, hogy le akarsz feküdni velem. Azt hittem, örülnél, ha nem érnék hozzád.

Aria megrázta a fejét.

– Mikor mondtam én ezt?

– Amikor azt mondtam, hogy akarlak, visszahúzódtál. Undorodva néztél rám. – Az arckifejezése kísértett az elmúlt napokban; hogyhogy nem emlékezett rá?

– Csókolóztunk, és te azt mondtad, hogy minden más nőnél jobban meg akarsz dugni. Természetesen visszahúzódtam. Nem valami kurva vagyok, akit akkor használhatsz, amikor csak kedved tartja. Soha nem vagy itthon. Hogy ismerhetnélek meg?

Mindent tudott rólam, ami számított, és amit nem tudott, az úgy volt a legjobb.

Aria felsóhajtott.

– Mit gondoltál? Soha nem csináltam még semmit. Te vagy az egyetlen férfi, akit megcsókoltam. Ezt már akkor tudtad, amikor összeházasodtunk. Te és az apám gondoskodtatok róla, hogy ez legyen a helyzet, és ennek ellenére elvárod tőlem, akit soha egy fiú sem csókolt meg, hogy tegyem szét a lábaimat neked. Lassan akartam csinálni. Meg akartalak ismerni, hogy ellazulhassak; meg akartalak csókolni, és előbb más dolgokat akartam csinálni, mielőtt lefeküdnénk egymással.

Basszus, az agyam túlpörgött.

– Más dolgokat? Milyen más dolgokat?

Aria elkomorult és elfordult.

– Ez lényegtelen.

– Nem, nem az – motyogtam, megérintettem az arcát, és gyengéden visszafordítottam magam felé. Vonakodva ejtettem el a kezem. – Megértettem. A férfiaknak az első alkalom nem nagy dolog, legalábbis az általam ismert férfiaknak nem az. – Nem gondoltam arra, hogy Ariának időre van szüksége, hogy hozzászokjon egy férfi érintéséhez, az én érintésemhez. Reméltem, hogy lelkes és kíváncsi lesz.

– Mikor volt az első alkalom? – kérdezte meg Aria azonnal.

– Tizenhárom éves voltam, és apám úgy gondolta, itt az ideje, hogy igazi férfivá váljak, hiszen már beavattak. „Nem lehetsz szűz és gyilkos is.” Ezt mondta. Fizetett két prostituáltnak, hogy töltsenek velem egy egész hétvégét, és tanítsanak meg mindenre, amit tudnak. – Még mindig emlékeztem arra a két napra, amit a Foxyban töltöttem.

Aria grimaszolt.

– Ez borzalmas.

– Igen, azt hiszem, az – mondtam. Nekem ez az volt, amire számítottam. – De én egy tizenhárom éves fiú voltam, aki bizonyítani akart. Én voltam a new yorki Famiglia legfiatalabb tagja. Nem akartam, hogy az idősebbek kisfiúnak tartsanak, és a hétvége után úgy éreztem, hogy nagy dolognak számítok. Kétlem, hogy a prostituáltakat túlzottan lenyűgözte volna a teljesítményem, de úgy tettek, mintha én lennék a legjobb szerető, akivel valaha is találkoztak. Apám valószínűleg külön fizetett nekik ezért. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy nem minden nő szereti, ha az arcukra élvezel, amikor leszopnak.

Undor villant át Aria arcán, és nem tudtam megállni, hogy ne nevessek, még akkor is, ha reméltem, hogy nem fogja ugyanezt a reakciót mutatni, amikor a szájába élvezek.

– Igen... – hagytam, hogy egy hajtincse végigcsússzon az ujjamon, élvezve a selymes tapintását. Aria kíváncsian figyelt, de nem húzódott vissza.

– Nagyon aggódtam ma este – vallottam be.

– Aggódtál, hogy odaadtam valakinek, ami a tiéd – mondta Aria. Nem hiányzott a hangjából a sebezhetőség halvány árnyalata.

Aggódtam volna, hogy Aria más férfiakat keres? Soha. Aria nem volt az a típus.

– Nem, tudtam, tudom, hogy hűséges vagy. A dolgok a Bratvával egyre jobban elfajulnak. Ha a kezükbe kerülsz...

Bántanák őt. Az, hogy én elvettem volna őt a nászéjszakánkon, még ha akarata ellenére is, semmi sem lett volna ahhoz képest, amin keresztülmenne. A gyomrom összeszorult a düh és az aggodalom keverékétől.

– Nem tették.

– Nem fogják – morogtam. Megvédem Ariát, bármi áron is. Ujjaimat Aria torkára vezettem, de ő hátradőlt. – Nagyon megnehezíted a dolgomat, ugye? – Felháborodott pillantást vetett rám.

– Sajnálom, amit ma láttál – mondtam. Bocsánatot kérni olyasmi volt, amit nem szoktam. Apa verte ki belőlem, de most éppen ezt tettem.

– De nem azt sajnálod, amit tettél.

– Ritkán mondom, hogy sajnálom. Amikor mondom, akkor komolyan gondolom. – És meg is tettem. Ariának nem kellett volna látnia, amit tettem, és nekem nem kellett volna Grace-hez mennem. Ha nem akartam olyan lenni, mint az apám, nem viselkedhettem úgy, mint ő, még ebben a tekintetben sem.

– Talán gyakrabban kellene mondanod.

– Ebből a házasságból nincs kiút sem neked, sem nekem. Tényleg nyomorultul akarsz élni?

Egy pillanatnyi töprengés után, amitől majdnem elvesztettem a türelmemet, Aria megrázta a fejét.

– Nem, de nem tehetek úgy, mintha nem láttalak volna vele.

Csak elképzelni tudtam, milyen képek játszódtak le a belső szeme előtt.

Aria még sosem látott ilyesmit, és aztán látnia kellett, ahogy Grace-szel keféltem.

– Nem várom el tőled, de tegyünk úgy, mintha ma kezdődne a házasságunk. Egy tiszta kezdet.

Vágyakozás villant át az arcán, de még mindig kétkedve nézett.

– Ez nem olyan egyszerű. És mi lesz vele? Nem ma este voltál vele először. Szerelmes vagy belé? – Olyan átkozottul sebezhetőnek tűnt.

– Szerelmes? Nem. Nem érzek semmit Grace iránt. – Soha nem éreztem semmit egyetlen nő iránt sem az életemben, vagy igazából senki iránt sem, kivéve talán Matteót.

– Akkor miért találkozgatsz vele? Az igazat mondd.

Reméltem, hogy elviseli az igazságot.

– Mert tudja, hogyan kell leszopni egy faszt, és mert jól dug. Elég őszinte voltam?

Aria arca elvörösödött, és ismét meg kellett érintenem a felhevült bőrt, éreznem kellett őt.

– Imádom, ahogy elpirulsz, amikor valami mocskosat mondok. Alig várom, hogy lássam, hogy elpirulsz, amikor valami mocskosat csinálok veled.

– Ha tényleg azt akarod, hogy ez a házasság működjön, ha valaha is szeretnéd, hogy valami mocskosat csinálhass velem, akkor abba kell hagynod, hogy más nőkkel találkozgass. Lehet, hogy más feleségeket nem érdekel, de én nem hagyom, hogy hozzám érj, amíg van más.

Igaza volt, és nem mintha bármelyik nő képes lett volna fenntartani az érdeklődésemet. Csak Aria járt a fejemben, mióta megláttam a fényképét az újságban, még akkor is, amikor Grace-szel voltam.

– Megígérem. Mostantól csak téged foglak megérinteni.

Aria összehúzott szemmel nézett rám.

– Grace-nek nem fog tetszeni.

Grace-nek biztosan nem tetszene.

– Ki a faszt érdekel, mit gondol?

– Az apja nem fog gondot okozni neked?

– Mi fizetjük a kampányait, és van egy fia, aki a nyomdokaiba lép, és hamarosan neki is szüksége lesz a pénzünkre. Mit érdekli őt egy lány, aki semmi másra nem jó, csak vásárlásra és arra, hogy végül hozzámenjen egy gazdag emberhez?

– Valószínűleg azt remélte, hogy te leszel az a férfi.

Hát persze, hogy remélte.

– Mi nem házasodunk kívülállókkal. Soha. Tudta ezt, és nem ő volt az egyetlen nő, akit megdugtam.

Aria pislogott, láthatóan megdöbbent a beismerésemtől.

– Te magad mondtad. Megvannak az igényeid. Akkor hogyan mondhatod, hogy nem fogsz hamarosan újra megcsalni, ha belefáradsz abba, hogy arra várj, hogy lefeküdjek veled?

– Sokáig áll szándékodban várakoztatni? – kérdeztem.

– Azt hiszem, nagyon eltérő fogalmaink vannak a „hosszú várakozásról”.

– Én nem vagyok türelmes ember. Ha a hosszú idő nálad egy évet jelent... – Az elmúlt néhány nap már maga volt a pokol. A gondolat, hogy hónapokig egy ágyban aludjak Ariával anélkül, hogy lefeküdnék vele... Ez nem olyasmi volt, amire gondolni akartam.

Aria rám villantotta a tekintetét.

– Mit akarsz, mit mondjak, Aria? Embereket ölök, zsarolok és kínzok. Olyan emberek főnöke vagyok, akik ugyanezt teszik, ha megparancsolom nekik, és hamarosan én leszek a Capo dei Capi, a keleti part, és valószínűleg az egész Egyesült Államok leghatalmasabb bűnszervezetének vezetője. Azt hitted, hogy akaratod ellenére magamévá teszlek a nászéjszakánkon, és most dühös vagy, mert nem akarok hónapokat várni, hogy lefeküdjek veled?

Lemondás futott át Aria arcán, miközben lehunyta a szemét, és lekuporodott az ágyra.

– Fáradt vagyok. Későre jár.

Odahajoltam hozzá, és könnyedén megérintettem a derekát.

– Nem, meg akarom érteni. A férjed vagyok. Te nem olyan vagy, mint a többi lány, aki megválaszthatja, hogy melyik férfival veszíti el. Attól félsz, hogy durva leszek veled, amiatt, amit ma láttál?

Aria a legkisebb borzongással megerősítette a gyanúmat, de istenemre, nem kellett volna megijednie.

– Nem leszek. Mondtam neked, hogy azt akarom, hogy a gyönyörtől vergődj alattam, és bár valószínűleg az első alkalommal nem ez fog történni, de annyiszor elégítelek ki a nyelvemmel és az ujjaimmal, ahányszor csak akarod, hogy akkor is el tudj majd élvezni, amikor benned vagyok. Nem bánom, ha lassan haladunk, de mire akarsz várni?

Aria szemei felrebbentek, és a tekintetük tisztán kiszívta a tüdőmből a levegőt. Nem tudtam, miért, de nem tetszett. Ezúttal sikerült elkerülnöm, hogy ujjaimmal végigsimítsak a párnán szétterülő aranyszínű glórián.

– Nem foglak hónapokig váratni – suttogta Aria kimerült hangon. Újra lehunyta a szemét, és közben úgy nézett ki, mint egy alvó királynő. Nyeltem egyet, nem tudtam, mit tegyek, hogy boldoggá tegyem ebben a házasságban, nem tudtam, hogy meg kell-e próbálnom.

Lefeküdtem mellé, hallgattam a légzését, amely már álmában kiegyenlítődött.

Tudtam, hogy nem fogok egyhamar elaludni.