10. FEJEZET
Fordította: Naomi
Úgy éreztem magam, mint egy
betolakodó a saját lakásomban. Megpróbáltam elkerülni Ariát, de szinte
lehetetlen volt. Bárhová mentem, az illata mintha ott lappangott volna. Egyre
jobban belefáradtam, hogy lábujjhegyen kell járkálnom a kibaszott lakásban,
hogy nem tudom, hogyan kezeljem az előttem álló nőt. Bárki mással szemben a
reakcióm a durvaság lett volna, talán még fenyegetés vagy erőszak is. Az apám
sosem járt tojáshéjakon a feleségei körül. Addig törte őket, amíg azok elébe
mentek minden követelésének, mielőtt egy szót is szólt volna.
A tekintetem követte a
feleségemet, ahogy egy könyvvel a kezében a kanapéra hanyatlott. Távol tartotta
magát tőlem, és én is, de a fenébe is, nem tudtam megállni, hogy ne nézzem.
– Egész nap dolgom van – közöltem
vele. Le se szarta.
– Oké – mondta
egyszerűen.
Frusztrációmat elfojtva
megfordultam, és elindultam a lift felé. Romero küldött nekem egy üzenetet,
hogy már majdnem ott van. Matteo emeletén nyílt az ajtó, és csatlakozott
hozzám.
– Még mindig nincs
szerencséd?
Fintorogtam, pontosan tudtam,
mire gondol.
– Nem, nem bírja
elviselni az érintésemet.
Matteo kíváncsian nézett rám.
– Talán csak rosszul
próbálkozol.
– És milyen megközelítést
javasolsz? – préseltem ki magamból.
Megvonta a vállát.
– Nem ismerem eléggé a
feleségedet ahhoz, hogy megmondjam, milyen megközelítést igényel. Talán meg
kellene kérdezned Romerót – elvégre ő több időt tölt vele, mint te. – Matteo
kihívóan vigyorgott.
– Baszódj meg!
Amikor beléptünk a
mélygarázsba, majdnem beleütköztem Romeróba, aki épp a lifttel akart feljutni a
penthouse-ba.
– Luca, Matteo – mondta
egy apró biccentéssel.
– Egész nap távol leszek,
hogy ellenőrizzem a droglaboratóriumot, amely gyanús szállítójárműveket
jelentett az utcájukban, és csak éjfélkor jövök vissza. Foglald le Ariát.
– Igen, foglald le – mondta
Matteo a szemöldökét vonogatva.
Majdnem megütöttem. Ma minden
gombomat megnyomta.
Romero kíváncsian nézett ránk.
– Sokat vagy távol.
Tényleg, amikor pedig minden
másodpercben a gyönyörű feleségemet kéne döngetnem.
– El van foglalva azzal,
hogy a kurváját, Grace-t dugja – mondta Matteo.
Romero arcán rosszallás
villant át, mielőtt elrejthette volna.
– Aria jó asszony.
– Ő az én asszonyom, és
semmi közöd hozzá, Romero – vicsorítottam –, vigyázz rá, és szórakoztasd. – Odaléptem
hozzá. – És egy szót se Grace-ről neki.
Romero szűkszavúan bólintott.
Újabb szó nélkül lépett be a liftbe.
Matteo kuncogva követett a
kocsim felé. A motorja közvetlenül mellette parkolt.
– Te tudod, hogyan kell
az emberekkel meggyűlöltetni magad. Aria, Romero...
– Leszarom, hogy
utálnak-e, amíg azt teszik, amit mondok. Mindkettőjüket örökre hozzám köti a
kibaszott esküjük.
Matteo felült a motorjára.
Beültem a kocsimba, mielőtt még valami olyat mondhatott volna, amitől a falra
másznék.
* * *
Még aznap kaptam egy üzenetet
apámtól.
Matteo kérdő pillantást vetett
rám.
– Úgy nézel ki, mint aki
lenyelt egy keserű pirulát.
– Apa látni akar minket.
Matteo grimaszolt.
– Már megint?
– Gyerünk már! Menjünk
oda. Szeretnék minél hamarabb túlesni rajta.
Amikor megérkeztünk az Upper
West Side-i kúria elé, ahol Matteo és én felnőttünk, a belsőm összeszorult,
mint mindig. Gyűlöltem ezt a kibaszott helyet, gyűlöltem a hozzá kapcsolódó
emlékeket. Kívülről királyi fehér volt, de csak sötétséget rejtett. A fény nem
volt része sem a gyerekkorunknak, sem a jelenünknek.
Matteo már a kétszárnyú
ajtóhoz vezető lépcső alján várt. Mindig gyorsabb volt a motorjával. Az
arckifejezésében ugyanaz az aggodalom tükröződött, mint amit én éreztem.
Nem szóltunk semmit, miközben
elindultunk felfelé a lépcsőn. A kamera felénk fordult. Beütöttem a kódot,
amely kikapcsolta a riasztórendszert, és kinyitottam az ajtót. Az őrök már
láthatták az arcunkat, és a ház hátsó részében lévő szobáikban maradtak. Matteo
és én is megdermedtünk az előszobában, amikor felhangzott Nina kiáltása.
– Sajnálom, Salvatore.
Kérlek... – kiáltott fel újra.
A kezem ökölbe szorult.
– Apa, itt vagyunk!
Matteo megrázta a fejét, a
szája összeszorult.
– Meg kellene ölnünk – suttogta.
– Te jobb Capo leszel ennél. Te mindenben jobb vagy.
– Pszt – morogtam. Matteo
halkan beszélt, de apa paranoiás volt. Nem csodálnám, ha az öreg valahol
elrejtett volna mikrofonokat, hogy mindent hallhasson, ami az otthonában
történik. Semmit sem akartam jobban, mint megölni az apámat, de a Famiglia soha
nem fogadná el az apagyilkosságot.
Apa megjelent a lépcsőházban,
csak egy fürdőköpenyben. Még azzal sem törődött, hogy becsukja, és meg kellett
állnom, hogy ne grimaszoljak undoromban. Csupa vér volt, és még mindig kurvára
állt tőle, bármit is csinált Ninával. Hideg tekintete Matteóra és rám
szegeződött, és a szája hátborzongatóan jóindulatú mosolyra húzódott.
– Fiaim, örülök, hogy
látlak titeket.
Tudtam, hogy reakciót akar
kicsikarni belőlünk, hogy el merjük-e fordítani a tekintetünket az undorító
vénemberfarkának látványától. De Matteo és én a fiai voltunk. Annyi szörnyű
dolgot láttunk és tettünk már. Kizárt dolog, hogy gyengeséget mutassunk a
szemétláda előtt.
– Te hívtál minket – mondtam
egyszerűen. Matteo hallgatott, ami a legjobb volt.
Apa az öcsémre nézett, és
tudtam, hogy bátorítja, hogy mondjon valamit. Az izmaim megfeszültek. Legalább
hat őr volt a ház hátsó részében. Ha Matteo kiborulna, és meg kellene ölnünk
apánkat és az embereit, csúnya dolgok történnének. Szerencsére Matteo feszülten
mosolygott. Kurvára hamis volt, de ezt apa nem tudhatta.
Önelégült vigyora
kiszélesedett.
– Van néhány dolog, amit
meg kell beszélnem veletek. Lezuhanyozom és felöltözöm. Nézzétek meg Ninát,
hogy lélegzik-e még.
Kurtán bólintottam.
Engedelmességünkkel megelégedve apa megfordult, és a hálószobája felé vette az
irányt. Matteo találkozott a tekintetemmel, és aggasztott ez a pillantás.
– Nézzük meg Ninát – mondtam
neki határozottan.
Szó nélkül elindultunk az
emeletre, a hálószoba felé, ahol Nina aludt. Apa nem osztozott vele az ágyon;
csak akkor kereste fel, amikor dugni akart, vagy amikor társasági eseményen
kellett részt venniük.
Az ajtó résnyire nyitva volt.
Mély levegőt vettem, és benyomtam, remélve, hogy nem kell eltüntetnem egy
holttestet, vagy kitalálnom egy ostoba történetet arról, hogyan halt meg Nina,
hogy nyilvánosan eltemethessük.
Halk zokogás hallatszott
bentről. A tekintetem az ágyon kötött ki, ahol Nina kikötözve feküdt,
kifeszítve. Teli volt zúzódásokkal, véres volt, és meztelen.
– Bassza meg – motyogta
Matteo. Nem ez volt az első alkalom, hogy apa ilyesmit tett. Elővettem a
késemet, és Matteo is. Nina nyöszörgött, amikor átvágtam a bokáját körülvevő
köteleket, miközben Matteo kiszabadította a karját. Megpróbált felülni, de már
jó ideje lehetett megkötözve, mert nem sikerült neki.
A földön eldobott szaténruháért
nyúltam, és ráterítettem, mielőtt ülő helyzetbe húztam. Alacsonyra hajoltam,
hogy szemmagasságban legyek vele.
– Miért nem futsz el?
Nina Matteo felé nézett.
– Utánam küldene téged. –
Matteo volt a legjobb vadász a Famigliában. Már levadászott néhány árulót.
– Matteo nem találna meg
téged – mormoltam.
– Nem tehetem – mondta
határozottan. – Hová mehetnék? Mit tennék? Ez az én világom.
Kiegyenesedtem. Nina eltűrte
apa szadizmusát, mert szerette a luxust és a pénzt, amit apa kínálni tudott
neki. Nem értettem, és nem volt türelmem ahhoz sem, hogy megpróbáljam.
Lépések hangzottak, és én
hátrébb léptem. Apa jelent meg az ajtóban, sötét öltönyben és magas galléros
ingben.
– Salvatore – dünnyögte
Nina alázatosan.
Apa nem nézett rá, csak rám és
Matteóra.
– Miért nem próbálkoztok
nála? Szívesen megosztom őt a fiaimmal.
Már korábban is felajánlotta nekünk.
Nem voltam biztos benne, hogy ez is csak egy újabb módja volt-e annak, hogy
teszteljen minket, és hogy tényleg hagyná-e, hogy megérintsük azt, ami az övé.
Gyűlölet töltött el. Nem értettem az apám érvelését. Egy undorító szörnyeteg
volt. Ahelyett, hogy megvédte volna, úgy bánt vele, mint a szarral. Én soha nem
bántanám így Ariát, még kevésbé engedném, hogy bárki meztelenül lássa, vagy, ne
adj' isten, megérintse. Megölnék bárkit, aki azt hiszi, hogy joga van a nőmhöz.
Soha senkinek nem kellett alávetnie magát, csak nekem.
– Lucának ott van a
fiatal kis felesége. Miért akarna engem? – kérdezte Nina gyorsan, mintha
tényleg azt hinné, hogy megfontolnám a dolgot. Legutóbb sem tettem, és most sem
tenném. Elég rossz volt, hogy el kellett viselnie apa érintését; nem akartam
még jobban összetörni.
– Olyan félénk és
törékeny. El tudom képzelni, milyen jó móka megtörni, nem igaz? – Nina úgy
mondta, mintha szüksége lenne más nők szenvedésére, hogy a sajátja könnyebb legyen.
Egyformán gyűlöltem és
sajnáltam őt.
– És mi a helyzet veled,
Matteo? – kérdezte apa.
– Jobban szeretem a
fiatalabb és csinosabb nőket – szögezte le. Hazugság volt. Nina nem volt sokkal
idősebb, mint azok a nők, akiket mindketten az ágyunkba vittünk, és gyönyörű
volt hosszú barna hajával és karcsú alakjával.
Apa megvonta a vállát, majd
végül a felesége felé fordult, akinek mostanra sikerült felvennie a
fürdőköpenyét.
– Fogd az egyik őrt, és
vegyél magadnak néhány új cipőt és ruhát.
Az asszony elmosolyodott és
bólintott.
– De sminkeld ki magad,
szarul nézel ki – tette hozzá.
Sarkon fordultam, és elhagytam
a szobát, leszarva, hogy apa még mindig ott akar-e látni. Matteo szorosan
mögöttem volt, a szeme égett a dühtől. Ugyanattól a dühtől, amit én is éreztem.
Talán meg kéne ölni őt. Még ma megölni, és megpróbálni úgy beállítani, mintha
valaki más tette volna. Senki sem sajnálná, ha eltűnne. Egyetlen kibaszott
lélek sem.
– Az irodámba – parancsolta
apa, miközben követett minket.
Ráérősen leült, és hátradőlt az
irodai székében, Matteót és engem szemlélve.
– Még mindig elégedett vagy
a menyasszonyoddal? – kérdezte apa görbe szájjal.
Az elégedettség eddig nem volt
része a házasságomnak, de ez olyasmi volt, amit apa nem tudhatott meg.
Elvigyorodtam.
– Ó, igen. Ahogy mondtad,
Aria szebb, mint bármelyik nő, akit valaha láttam.
– Valóban az – mondta apa
furcsa hangon, amitől felálltak a szőrszálaim.
Matteo róla rám nézett, és a
tekintete egyértelmű üzenetet küldött. Ő velem lesz. Levágná a rohadékot, ha
jelet adnék. És komolyan fontolóra vettem, mert gyűlöltem azért, amit anyával
tett, azért, amit Ninával és az összes többi nővel tett, gyűlöltem azért, ahogy
tönkretette a gyerekkorunkat, és még mindig tönkretette az életünket, amennyire
csak tudta, de ebben a pillanatban azért gyűlöltem a legjobban, mert a hangja felvette
azt a kibaszott mohó tónust, amikor Ariáról beszélt.
Apa összeszűkítette a szemét.
Tudtam, hogy nem voltam elég gyors ahhoz, hogy elrejtsem a birtoklási vágyamat,
még kevésbé a gyilkos gondolataimat. Az izmaim megfeszültek, próbáltam
kitalálni, hogyan ölhetném meg a legjobban... lelőni a kamerát a sarokban,
aztán megölni az őröket, mielőtt riadóztathatnák az erősítést. Tudtam, hogy
Apát gyűlölik az embereink, de még az irántam táplált tisztelet sem lenne elég
ahhoz, hogy Capo legyek, legalábbis nem az egyesült Famiglia élén. Félbe
lennénk szakítva az apámhoz hűséges, (vagy annak tettetett, mert az jobban megfelelt
nekik) emberek és az én támogatóim között. Ez a Famiglia végét jelentené. A
Szervezet kihasználná a gyengeségünk pillanatát, hogy lecsapjon, fegyverszünet
ide vagy oda. A Famiglia volt a jövőm, a kibaszott születési jogom.
Kényszerítettem magam, hogy
megnyugodjak. Majd máskor megölöm, ha kitaláltam, hogyan tehetem meg anélkül,
hogy az emberek rájönnének. Apa mosolygott.
– Élvezed, hogy megtöröd?
A szemébe bámultam, a mosolyom
keményre változott.
– Nem fogok beszélni a
feleségemről, apám. Ő az enyém, és bármi is történik közte és köztem, azt csak
én tudom. Egy kibaszott emléket sem osztok meg senkivel. Ő egyedül az enyém.
Apa kuncogott, de aztán
kijózanodott.
– Jól van, jól van.
Mindaddig, amíg nem téveszted össze a tulajdonjogodat vele kapcsolatban valami
mással. Ne hagyd, hogy egy picsa a farkadnál fogva vezessen. A nők csak három
dologra jók. – Megvárta, hogy elmondjam, mik azok.
Viszketett a kezem a
pisztolyomért, vagy még inkább a késemért. Ennek a gyilkosságnak személyesnek
kellett lennie. Azt akartam, hogy a vére végigcsorogjon az ujjaimon, azt
akartam, hogy az utolsó lélegzete a bőrömhöz érjen. Ki akartam tépni a beleit,
egyiket a másik után, miközben ő nézi.
– Baszás, szopás és
magamutogatás – böktem ki.
Apám felhorkant.
– Gondolom, nem azért
hívtál át minket, hogy eloldozzuk Ninát neked? – kérdezte Matteo felhúzott
szemöldökkel.
Rávillantottam a tekintetem.
Apa összehúzta a szemét.
– Nem, a Famiglia
Szicíliában harcol. A Camorra ott sokkal erősebb, mint az Államokban.
Ez biztonságosabb téma volt,
mint a nők, de a haragom még mindig ott forrongott a bőröm alatt.
* * *
Aria megelégedett azzal, hogy
nem vett rólam tudomást. Soha nem kereste a közelségemet, és éjszaka nyugodtan
aludt mellettem, miközben nem tudtam megállni, hogy ne figyeljem őt, és ne
csodálkozzam azon, hogy miért néz rám úgy, mintha az apám lennék, amikor én
megesküdtem magamnak, hogy jól bánok vele.
Bassza meg. Egy kibaszott
punci lettem.
Két nap telt el azóta, hogy
utoljára találkoztam Grace-szel, de ma újra találkoztam vele, és nem vártam
sokáig. Grace nem nézett rám undorral. Vele nem éreztem magam a szadista szemét
apámnak, még akkor sem, ha nem az a nő volt, akit akartam.
Néhány perccel az érkezése
után négykézlábra löktem az ágyon, és hátulról megdugtam.
A gondolataim minden egyes
lökésnél Aria felé terelődtek. Grace-t még lejjebb nyomtam, így csak a haját
láttam – szőke volt, de annyira más, mint a feleségem fonott aranya. Próbáltam
elképzelni, hogy Aria az, próbáltam elképzelni a virágos illatát, de Grace édes
parfümje eltömítette az orromat, és a nyögései folyton elterelték a figyelmemet.
A szorításom a csípőjén még
jobban megfeszült, és még erősebben döftem bele, de valójában éreztem, hogy kezdek
megpuhulni a kibaszott látványától. Ilyen még soha nem történt, senkivel sem.
Behunytam a szemem, hogy ne
kelljen látnom az előttem fekvő nőt, és helyette a belső szemem előtt kialakult
annak a nőnek a képe, akit igazán akartam.
– Igen! Keményebben! – sikoltott
Grace, és én majdnem ráförmedtem, hogy fogja be a pofáját. Ehelyett szorosabbra
fogtam a csípőjét, és belecsaptam, a düh pedig átjárta az ereimet. Mi a faszt
csinálok?
– Istenem, igen – nyögött
fel.
Megnyikordult egy deszka. A
feszültség egy másodperccel azelőtt száguldott át rajtam, hogy a mellettem lévő
ágyon lévő fegyveremért nyúltam, és kinyitottam a szemem, arra számítva, hogy
egy orosz faszfej próbál meglepni. Bassza meg! Aria bámult vissza rám tágra
nyílt, rémült szemekkel. A sokk végigsöpört rajtam, és ledermedtem. Mit keres
itt? Hogy találta meg ezt a helyet? Soha nem vágytam még ennyire egy Bratva
rajtaütésre, mint most. Bármi jobb volt, mint a feleségem sértett arckifejezése.
– Mi a baj, Luca? – Grace
hátralökte a fenekét, hogy még mélyebbre hajtsa a farkamat, de én máris
elpuhultam. Aria még mindig nem mozdult, és én sem mozdultam. Kék szemei
megteltek könnyel, és a mellkasom kényelmetlenül összeszorult. Ezt nem lett
volna szabad látnia.
Mielőtt eldönthettem volna,
mit tegyek vagy mondjak, megpördült, és futásnak eredt.
– Bassza meg! – morogtam.
Ellöktem Grace-t, amikor
megpróbált felém nyúlni.
– Hadd menjen el.
Felhúztam a nadrágomat,
kurvára örültem, hogy szinte soha nem vetkőztem le, amikor Grace-szel keféltem.
Még mindig kigombolt inggel és nyitott sliccel indultam Aria után, leszarva,
hogy valaki meglátja. Aria eltűnt a liftben, és mielőtt elértem volna, az ajtók
becsukódtak, és elindult lefelé. A francba! Lerohantam a lépcsőn, és
megpróbáltam begombolni az ingemet. Nem mehettem ki a nyilvánosság elé
félmeztelenül. Ez egy olyan újságcikk lett volna, amit nem akartam
megmagyarázni a kibaszott apámnak.
Kiviharzottam az épületből,
megpillantottam Romerót, amint Aria után futott, aki a lépcsőn sietett lefelé a
Metró irányába. Utánuk rohantam. Bassza meg! El kellett kapnom, meg kellett
akadályoznom, hogy valami hülyeséget csináljon, meg kellett magyaráznom. Bassza
meg az egészet. Az emberek tágra nyílt szemmel, döbbenten ugrottak el az
utamból.
Megálltam a peronon, amikor az
ajtók bezárultak. Romero néhány lépéssel előttem járt, de neki sem sikerült
felszállnia a vonatra.
Néztem, ahogy a vonat eltűnik,
benne Ariával. A szívem a mellkasomban dobogott, nemcsak a sprint miatt, hanem
a feleségem miatti aggodalom miatt is. A síró, sértett feleségem miatt.
– Bassza meg! – vicsorogtam.
Romero zihálva fordult felém.
– Sajnálom, Luca. Nem
tudom, hogyan értesült róla. Átvert, és elszökött.
Túlságosan aggódtam Aria miatt
ahhoz, hogy dühös legyek Romeróra, amiért hagyta megszökni.
A mobilomért tapogatóztam, a
fülemhez emeltem, és Matteót hívtam.
– Azt hittem, hogy
Grace-szel kefélsz – hangzott el először a szájából. A háttérben női nevetést
hallottam.
– Szükségem van a
segítségedre. Aria rajtakapott, és most eltűnt. Meg kell találnunk, mielőtt
valami történik vele.
– Hol vagytok?
Elmondtam neki, hogy hová
megyünk, aztán letettem, és felhívtam Cesare-t. Romero már a telefonján
ellenőrizte a metró megállóit.
– Merre induljunk? – kérdezte.
Mély levegőt vettem, próbáltam
előre látni Aria következő lépését, de nem ismertem eléggé a feleségemet ahhoz,
hogy kitaláljam, hová fog menni, és ő nem ismerte eléggé New Yorkot ahhoz, hogy
legyenek kedvenc helyei.
– Menj vissza a
penthouse-ba, ha esetleg visszamegy oda.
Romero kinyitotta a száját,
mintha tiltakozni akarna, de én figyelmeztetően pillantottam rá. Elszúrta, nem
annyira, mint én, közel sem annyira, mint én, de akkor is.
Visszamentem a kocsimhoz, és a
metró első megállójához hajtottam. Kétlem, hogy Aria itt szállt volna le, de
tanácstalan voltam, hogy hol lehet.
Matteo megállt mellettem a
motorjával, és kinyitotta a sisakját.
– Van valami ötleted,
merre lehet?
Megráztam a fejem.
– Észrevetted, hogy
rosszul van begombolva az inged?
Figyelmen kívül hagytam a
megjegyzését. Hol lehet Aria? Felelősségteljes volt, és tisztában volt a
világunk kockázataival. Valahol nyilvános helyen tartózkodna, valószínűleg
valahol Manhattanben vagy talán Brooklynban, de ez még mindig hagyott
körülbelül egymillió lehetőséget. Rövid időre lehunytam a szemem. Ha valami történne
vele...
– Luca?
Matteóra néztem, aki homlokát
ráncolva nézett rám.
– Megtaláljuk őt. Aria
nem fog elszökni. Végül vissza fog jönni.
Végül?
– Miért nem hívod fel
Giannát?
Bólintottam. Ez jó ötlet volt,
de kétlem, hogy Gianna elsőre elmondaná. A telefonomat megragadva rájöttem,
hogy nincs meg a vöröshajú száma.
– Tudod a számát? – kérdeztem
az öcsémet. Elvégre megcsókolta, szóval ki tudja, talán többet is cseréltek-e a
nyálnál.
Matteo megrázta a fejét.
– Scuderi felhívása szóba
sem jöhet – motyogtam. Aria apja felhívná az apámat, és akkor a dolgok csúnyán
elfajulnának.
Cesare megállt a kocsijával,
és kiszállt. Csak hárman maradtunk, akiknek át kellett kutatniuk New Yorkot.
Meg kellett találnunk Ariát.
Nem volt más lehetőség.
* * *
Már majdnem két órája kerestük
Ariát, de még mindig semmi nyoma nem volt. A halántékom lüktetett, és valóban
fontolóra vettem, hogy mégiscsak felhívom Scuderit. Csessze meg a
következményeket. Csak az számított, hogy visszakapjuk Ariát.
Megcsörrent a telefonom, és
azonnal felvettem.
– Aria most jött haza – mondta
Romero.
Megkönnyebbülten
megereszkedtem.
– Jól van?
– Igen – mondta Romero
habozás nélkül.
– Tartsd rajta a szemed.
Jövök, amilyen gyorsan csak tudok.
Matteo, Cesare és én alig
tizenöt perccel később megérkeztünk a penthouse-ba. Romero a bárszéken ült, de
abban a pillanatban leugrott, amint beléptünk.
– Fent van az emeleten,
zuhanyozik.
Az arca ugyanazt a
megkönnyebbülést tükrözte, amit én éreztem.
Elsétáltam mellette, majd
felmentem az emeletre. Lenyomtam a kilincset, de zárva volt. Bekopogtam.
– Aria? – Nem válaszolt.
Erősebben kopogtam. Még mindig
semmi. Mozgást hallottam az ajtó mögött.
– Aria, engedj be! – Újra
az ajtóra csaptam az öklömmel. Látnom kellett őt a saját szememmel, meg kellett
győződnöm róla, hogy jól van, hogy sértetlen.
– Berúgom az ajtót, ha
nem engedsz be.
Matteo és Cesare lassan
feljöttek a lépcsőn, és aggódva figyeltek engem. Leszartam a dolgot.
– Aria, nyisd ki azt a
kurva ajtót!
Végül elfordult a zár, én
pedig kinyitottam az ajtót, és besurrantam. Aria a szoba közepén állt, selyem
hálóingben, a szemei duzzadtak és vörösek voltak. Odamentem hozzá, és
megragadtam a karját, tudnom kellett, hol járt, meg kellett magyaráznom, mit
látott.
– Ne érj hozzám! – sikoltott,
és kitépte magát a szorításomból.
– Hol voltál? – recsegtem.
Újra meg akartam érinteni a karját. Kibaszottul meg kellett érintenem, mintha a
puszta látványa nem lett volna elég ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy
sértetlen. Aria hátraugrott, a szemei dühösen villogtak.
– Ne! Soha többé ne érj
hozzám! Főleg akkor nem, ha ugyanazzal a kezeddel fogdosod a kurvádat.
– Kifelé, mindenki! Most!
– morogtam.
Lépések csendültek fel, majd a
lift ismerős hangja hallatszott.
– Hol voltál eddig? – A
pulzusom vadul vert. Aria nem értette, mekkora veszélyben volt?
Aria rám meredt, de a düh
mögött mélységes sértettség lappangott, és én ezt nem értettem.
– Nem csaltalak meg, ha
emiatt aggódsz. Soha nem tennék ilyet. Szerintem a hűség a legfontosabb egy
házasságban, úgyhogy most megnyugodhatsz – a testem még mindig csak a tiéd. Én
csak sétáltam a városban.
Ha tudta volna, hogy a Bratva
mennyire vágyik arra, hogy rátegye a kezét a feleségemre, akkor nem tette volna
meg.
– Sétáltál New Yorkban
éjszaka? Egyedül?
– Nincs jogod haragudni
rám, Luca. Azok után nem, amit ma láttam. Megcsaltál engem.
Bűntudat lobbant fel a
mellkasomban, de elhessegettem. Soha semmiért nem volt bűntudatom.
– Hogy csalhatnálak meg,
amikor nincs is igazi házasságunk? Még a saját feleségemet sem tudom megdugni.
Azt hiszed, szerzetesként fogok élni, amíg úgy döntesz, hogy elviseled a
közelségemet?
Aria nagyot nyelt.
– Isten ments! Hogy
merészelem elvárni a férjemtől, hogy hűséges legyen hozzám? Hogy merem remélni
ezt a kis tisztességet egy szörnyetegtől?
Hűséges? Ez egyáltalán egy
igazi házasság volt? Aria talán igent mondott, de nem úgy viselkedett, mintha a
feleségem akart volna lenni. Úgy nézett rám, mintha az apám lennék.
– Nem vagyok szörnyeteg.
Tisztelettel bántam veled.
– Tisztelettel?
Rajtakaptalak egy másik nővel! Talán el kéne mennem, hozni magammal egy random
pasit, és hagyni, hogy a szemed láttára megdugjon. Mit szólnál hozzá? – sziszegte
Aria, és valami megpattant bennem.
Megragadtam a csípőjénél
fogva, és felhúztam az ágyra, a súlyommal lenyomtam, miközben a csuklóját a
feje fölött tartottam. Soha senki nem fog hozzáérni. Senki, csak én.
– Csináld! Vedd el, hogy
igazán gyűlölhesselek – suttogta Aria keményen, könnyek csillogtak a szemében.
Lehunyta őket, és elfordította az arcát. A tekintetem végigsimított kipirult
bőrén, remegő alsó ajkán, a szempilláira tapadt könnyeken. Megijedtem. Félt
tőlem. Bassza meg! Aria. A feleségem. Az enyém, hogy megvédjem és megbecsüljem.
Jobban kellett uralkodnom magamon. Lehajtottam a fejem, és a vállához
szorítottam, belélegeztem a virágos illatát. Kifújtam a levegőt, kezembe vettem
a dühömet.
– Istenem, Aria.
Elengedtem a csuklóját, és
felemeltem a fejem. Aria nem mozdult, karjait még mindig engedelmesen nyújtotta
a feje fölé. A megadásának látványa kibaszott keserű ízt hagyott a számban.
Megpróbáltam megérinteni az arcát, de visszahúzódott.
– Ne érj hozzám, amíg ő
rajtad van!
Igaza volt. Nem ezt érdemelte.
Felálltam.
– Most lezuhanyozom, és
mindketten megnyugszunk, aztán beszélgessünk.
Aria felnézett rám.
– Miről van még mit
beszélgetni?
– Rólunk. Erről a
házasságról.
Lassan leengedte a karjait
onnan, ahol az ágyba szorítottam.
– Ma a szemem láttára
keféltél meg egy nőt. Gondolod, hogy van még esélyünk erre a házasságra?
– Nem akartam, hogy ezt
lásd – mormogtam. Basszus, a tekintete, amikor rajtakapott, még sokáig
kísérteni fog, ami nevetséges volt, tekintve, hogy mennyi mindent tettem és
láttam.
– Miért? Hogy nyugodtan
és csendben megcsalhass a hátam mögött?
Ariának igaza volt, de soha
nem mutatta semmi jelét annak, hogy érdekelné ez a házasság.
– Hadd zuhanyozzak le.
Igazad van. Nem szabadna még nagyobb tiszteletlenséget tanúsítanom azzal, hogy
így nyúlok hozzád.
Nem szólt semmit, csak nézett
rám azokkal a szomorú szemeivel, amelyeket pengeként éreztem a mellkasomban.
Megfordultam, és elindultam a fürdőszoba felé. Nem voltam benne biztos, hogy
mennyi ideig álltam a forró vízsugár alatt, amíg úgy éreztem, hogy
visszatérhetek a feleségemhez, hogy Grace parfümjének és érintésének minden
nyomát lemostam. Nem tetszett az a nehéz érzés, amit Aria könnyei hagytak a
testemben. Olyan érzés volt, amellyel nem volt tapasztalatom, és nem is akartam
gyakrabban megtapasztalni.
Miután a derekam köré tekertem
egy törölközőt, visszamentem a hálószobába, ahol Aria a fejtámlának támaszkodva
ült. A kezeit az ölében kulcsolta össze, azok a szőke fürtök pedig elegáns
vállaira omlottak.
Még nagyobb idiótának éreztem
magam, amiért Grace-hez mentem, amikor egy olyan valaki volt az ágyamban, mint
Aria, de még mindig nem akart engem, ami ismét nyilvánvalóvá vált, amikor
ledobtam a törölközőmet, és ő gyorsan félrenézett, mintha nem bírná elviselni a
látványomat. Nem voltam hiú, mint Matteo, távolról sem, de tudtam, hogyan
néznek meg a nők. Keményen megdolgoztam a testemért. Miután magamra húztam a
boxert, lehuppantam az ágyra Aria mellé. A tekintetem megpihent a duzzadt
szemein. Még mindig meglepett.
– Sírtál? – A jobb kérdés
az volt, hogy miért?
Azt hittem, örülni fog, ha
békén hagyom, és más nő után nézek, mint oly sok feleség a mi köreinkben.
Apró homlokráncolással felém
billentette a fejét.
– Azt hitted, engem nem
érdekel majd?
– A mi világunkban sok nő
örül, ha férje kurvákat használ vagy szeretőt tart. Mint mondtad, kevés a
szerelmen alapuló házasság. Ha egy nő nem bírja elviselni a férje érintését,
akkor nem bánja, ha a férje viszonyokat folytat, hogy kielégítse a szükségleteit.
A szája elvékonyodott.
– A szükségleteit.
– Nem vagyok jó ember,
Aria. Sosem tettettem másnak magam. A maffiában nincsenek jó emberek. – Próbáltam
jó lenni hozzá, még akkor is, amikor tudtam, hogy előbb-utóbb kudarcot vallok,
de reméltem, hogy ez nem történik meg ilyen hamar.
A tekintete a mellkasomra
meredt, a szívem feletti pontra.
– Tudom, de elhitetted
velem, hogy bízhatok benned, és hogy nem fogsz bántani.
– Soha nem bántottalak. –
Nem vette észre, hogy mennyire igyekszem?
– Fájt, hogy vele láttalak – ismerte be suttogva
Aria, félrenézett, és ismét nyelt, mintha újabb könnyeket kellene
visszaszorítania.
A késztetés, hogy megérintsem,
lehetetlenül erős volt, de visszatartottam magam.
– Aria, nem úgy éreztem,
hogy le akarsz feküdni velem. Azt hittem, örülnél, ha nem érnék hozzád.
Aria megrázta a fejét.
– Mikor mondtam én ezt?
– Amikor azt mondtam,
hogy akarlak, visszahúzódtál. Undorodva néztél rám. – Az arckifejezése
kísértett az elmúlt napokban; hogyhogy nem emlékezett rá?
– Csókolóztunk, és te azt
mondtad, hogy minden más nőnél jobban meg akarsz dugni. Természetesen
visszahúzódtam. Nem valami kurva vagyok, akit akkor használhatsz, amikor csak
kedved tartja. Soha nem vagy itthon. Hogy ismerhetnélek meg?
Mindent tudott rólam, ami
számított, és amit nem tudott, az úgy volt a legjobb.
Aria felsóhajtott.
– Mit gondoltál? Soha nem
csináltam még semmit. Te vagy az egyetlen férfi, akit megcsókoltam. Ezt már
akkor tudtad, amikor összeházasodtunk. Te
és az apám gondoskodtatok róla, hogy ez legyen a helyzet, és ennek ellenére
elvárod tőlem, akit soha egy fiú sem csókolt meg, hogy tegyem szét a lábaimat
neked. Lassan akartam csinálni. Meg akartalak ismerni, hogy
ellazulhassak; meg akartalak csókolni, és előbb más dolgokat akartam csinálni, mielőtt lefeküdnénk egymással.
Basszus, az agyam túlpörgött.
– Más dolgokat? Milyen
más dolgokat?
Aria elkomorult és elfordult.
– Ez lényegtelen.
– Nem, nem az – motyogtam,
megérintettem az arcát, és gyengéden visszafordítottam magam felé. Vonakodva
ejtettem el a kezem. – Megértettem. A férfiaknak az első alkalom nem nagy
dolog, legalábbis az általam ismert férfiaknak nem az. – Nem gondoltam arra,
hogy Ariának időre van szüksége, hogy hozzászokjon egy férfi érintéséhez, az én
érintésemhez. Reméltem, hogy lelkes és kíváncsi lesz.
– Mikor volt az első alkalom?
– kérdezte meg Aria azonnal.
– Tizenhárom éves voltam,
és apám úgy gondolta, itt az ideje, hogy igazi férfivá váljak, hiszen már
beavattak. „Nem lehetsz szűz és gyilkos is.” Ezt mondta. Fizetett két
prostituáltnak, hogy töltsenek velem egy egész hétvégét, és tanítsanak meg
mindenre, amit tudnak. – Még mindig emlékeztem arra a két napra, amit a Foxyban
töltöttem.
Aria grimaszolt.
– Ez borzalmas.
– Igen, azt hiszem, az – mondtam.
Nekem ez az volt, amire számítottam. – De én egy tizenhárom éves fiú voltam,
aki bizonyítani akart. Én voltam a new yorki Famiglia legfiatalabb tagja. Nem
akartam, hogy az idősebbek kisfiúnak tartsanak, és a hétvége után úgy éreztem,
hogy nagy dolognak számítok. Kétlem, hogy a prostituáltakat túlzottan
lenyűgözte volna a teljesítményem, de úgy tettek, mintha én lennék a legjobb
szerető, akivel valaha is találkoztak. Apám valószínűleg külön fizetett nekik
ezért. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy nem minden nő szereti, ha az
arcukra élvezel, amikor leszopnak.
Undor villant át Aria arcán,
és nem tudtam megállni, hogy ne nevessek, még akkor is, ha reméltem, hogy nem
fogja ugyanezt a reakciót mutatni, amikor a szájába élvezek.
– Igen... – hagytam, hogy
egy hajtincse végigcsússzon az ujjamon, élvezve a selymes tapintását. Aria kíváncsian
figyelt, de nem húzódott vissza.
– Nagyon aggódtam ma este
– vallottam be.
– Aggódtál, hogy odaadtam
valakinek, ami a tiéd – mondta Aria. Nem hiányzott a hangjából a sebezhetőség
halvány árnyalata.
Aggódtam volna, hogy Aria más
férfiakat keres? Soha. Aria nem volt az a típus.
– Nem, tudtam, tudom,
hogy hűséges vagy. A dolgok a Bratvával egyre jobban elfajulnak. Ha a kezükbe
kerülsz...
Bántanák őt. Az, hogy én elvettem
volna őt a nászéjszakánkon, még ha akarata ellenére is, semmi sem lett volna
ahhoz képest, amin keresztülmenne. A gyomrom összeszorult a düh és az aggodalom
keverékétől.
– Nem tették.
– Nem fogják – morogtam. Megvédem Ariát, bármi
áron is. Ujjaimat Aria torkára vezettem, de ő hátradőlt. – Nagyon megnehezíted
a dolgomat, ugye? – Felháborodott pillantást vetett rám.
– Sajnálom, amit ma
láttál – mondtam. Bocsánatot kérni olyasmi volt, amit nem szoktam. Apa verte ki
belőlem, de most éppen ezt tettem.
– De nem azt sajnálod,
amit tettél.
– Ritkán mondom, hogy
sajnálom. Amikor mondom, akkor komolyan gondolom. – És meg is tettem. Ariának
nem kellett volna látnia, amit tettem, és nekem nem kellett volna Grace-hez
mennem. Ha nem akartam olyan lenni, mint az apám, nem viselkedhettem úgy, mint
ő, még ebben a tekintetben sem.
– Talán gyakrabban
kellene mondanod.
– Ebből a házasságból
nincs kiút sem neked, sem nekem. Tényleg nyomorultul akarsz élni?
Egy pillanatnyi töprengés
után, amitől majdnem elvesztettem a türelmemet, Aria megrázta a fejét.
– Nem, de nem tehetek
úgy, mintha nem láttalak volna vele.
Csak elképzelni tudtam, milyen
képek játszódtak le a belső szeme előtt.
Aria még sosem látott
ilyesmit, és aztán látnia kellett, ahogy Grace-szel keféltem.
– Nem várom el tőled, de
tegyünk úgy, mintha ma kezdődne a házasságunk. Egy tiszta kezdet.
Vágyakozás villant át az
arcán, de még mindig kétkedve nézett.
– Ez nem olyan egyszerű.
És mi lesz vele? Nem ma este voltál vele először. Szerelmes vagy belé? – Olyan
átkozottul sebezhetőnek tűnt.
– Szerelmes? Nem. Nem
érzek semmit Grace iránt. – Soha nem éreztem semmit egyetlen nő iránt sem az
életemben, vagy igazából senki iránt sem, kivéve talán Matteót.
– Akkor miért
találkozgatsz vele? Az igazat mondd.
Reméltem, hogy elviseli az igazságot.
– Mert tudja, hogyan kell
leszopni egy faszt, és mert jól dug. Elég őszinte voltam?
Aria arca elvörösödött, és
ismét meg kellett érintenem a felhevült bőrt, éreznem kellett őt.
– Imádom, ahogy
elpirulsz, amikor valami mocskosat mondok. Alig várom, hogy lássam, hogy
elpirulsz, amikor valami mocskosat csinálok veled.
– Ha tényleg azt akarod,
hogy ez a házasság működjön, ha valaha is szeretnéd, hogy valami mocskosat
csinálhass velem, akkor abba kell hagynod, hogy más nőkkel találkozgass. Lehet,
hogy más feleségeket nem érdekel, de én nem hagyom, hogy hozzám érj, amíg van
más.
Igaza volt, és nem mintha
bármelyik nő képes lett volna fenntartani az érdeklődésemet. Csak Aria járt a
fejemben, mióta megláttam a fényképét az újságban, még akkor is, amikor Grace-szel
voltam.
– Megígérem. Mostantól
csak téged foglak megérinteni.
Aria összehúzott szemmel
nézett rám.
– Grace-nek nem fog
tetszeni.
Grace-nek biztosan nem tetszene.
– Ki a faszt érdekel, mit
gondol?
– Az apja nem fog gondot
okozni neked?
– Mi fizetjük a kampányait,
és van egy fia, aki a nyomdokaiba lép, és hamarosan neki is szüksége lesz a
pénzünkre. Mit érdekli őt egy lány, aki semmi másra nem jó, csak vásárlásra és
arra, hogy végül hozzámenjen egy gazdag emberhez?
– Valószínűleg azt
remélte, hogy te leszel az a férfi.
Hát persze, hogy remélte.
– Mi nem házasodunk
kívülállókkal. Soha. Tudta ezt, és nem ő volt az egyetlen nő, akit megdugtam.
Aria pislogott, láthatóan
megdöbbent a beismerésemtől.
– Te magad mondtad.
Megvannak az igényeid. Akkor hogyan mondhatod, hogy nem fogsz hamarosan újra
megcsalni, ha belefáradsz abba, hogy arra várj, hogy lefeküdjek veled?
– Sokáig áll szándékodban
várakoztatni? – kérdeztem.
– Azt hiszem, nagyon
eltérő fogalmaink vannak a „hosszú várakozásról”.
– Én nem vagyok türelmes
ember. Ha a hosszú idő nálad egy évet jelent... – Az elmúlt néhány nap már maga
volt a pokol. A gondolat, hogy hónapokig egy ágyban aludjak Ariával anélkül,
hogy lefeküdnék vele... Ez nem olyasmi volt, amire gondolni akartam.
Aria rám villantotta a
tekintetét.
– Mit akarsz, mit
mondjak, Aria? Embereket ölök, zsarolok és kínzok. Olyan emberek főnöke vagyok,
akik ugyanezt teszik, ha megparancsolom nekik, és hamarosan én leszek a Capo
dei Capi, a keleti part, és valószínűleg az egész Egyesült Államok leghatalmasabb
bűnszervezetének vezetője. Azt hitted, hogy akaratod ellenére magamévá teszlek
a nászéjszakánkon, és most dühös vagy, mert nem akarok hónapokat várni, hogy
lefeküdjek veled?
Lemondás futott át Aria arcán,
miközben lehunyta a szemét, és lekuporodott az ágyra.
– Fáradt vagyok. Későre
jár.
Odahajoltam hozzá, és
könnyedén megérintettem a derekát.
– Nem, meg akarom érteni.
A férjed vagyok. Te nem olyan vagy, mint a többi lány, aki megválaszthatja,
hogy melyik férfival veszíti el. Attól félsz, hogy durva leszek veled, amiatt,
amit ma láttál?
Aria a legkisebb borzongással
megerősítette a gyanúmat, de istenemre, nem kellett volna megijednie.
– Nem leszek. Mondtam
neked, hogy azt akarom, hogy a gyönyörtől vergődj alattam, és bár valószínűleg az első alkalommal nem ez fog
történni, de annyiszor elégítelek ki a nyelvemmel és az ujjaimmal, ahányszor
csak akarod, hogy akkor is el tudj majd élvezni, amikor benned vagyok. Nem
bánom, ha lassan haladunk, de mire akarsz várni?
Aria szemei felrebbentek, és a
tekintetük tisztán kiszívta a tüdőmből a levegőt. Nem tudtam, miért, de nem
tetszett. Ezúttal sikerült elkerülnöm, hogy ujjaimmal végigsimítsak a párnán szétterülő
aranyszínű glórián.
– Nem foglak hónapokig
váratni – suttogta Aria kimerült hangon. Újra lehunyta a szemét, és közben úgy
nézett ki, mint egy alvó királynő. Nyeltem egyet, nem tudtam, mit tegyek, hogy
boldoggá tegyem ebben a házasságban, nem tudtam, hogy meg kell-e próbálnom.
Lefeküdtem mellé, hallgattam a
légzését, amely már álmában kiegyenlítődött.
Tudtam, hogy nem fogok
egyhamar elaludni.
6 megjegyzés:
Köszönöm🥰
micsoda meglepetés, hogy ma is kaphattunk egy új fejezetet:-) nagyon köszönjük!
Imádom a meglepetéseket. Köszönöm.
Köszönöm!
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
Megjegyzés küldése