Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

15. fejezet

Tudtuk, hogy ez a nap elérkezik

Fordította: Keiko

Ez egy olyan nap volt, amiről senki sem gondolta, hogy eljön.

A nap, amikor egy Caruso összeházasodik egy Lucianóval.

Egy életre szóló esemény.

És végre eljött.

– Bejöhetek?

Kat bánatos tekintete az ajtóra tévedt, és látta, hogy Angel ott áll. Sikerült biccentenie, mire a férfi belépett, és óvatosan leült mellé.

Csendben figyelték, ahogy az óra egyre közelebb és közelebb jár a héthez. A levegő a szobában majdnem olyan nehéznek tűnt, mint a vállukon lévő súly.

Megnyalta kiszáradt ajkát, és megpróbált beszélni.

– Ha ezt megteszem, akkor nincs visszaút számunkra, ugye?

A férfi tekintete nem mozdult az óráról.

– Nem, nincs.

Remegő lélegzetvétel hagyta el, amikor beigazolódott a félelme. Ez a házasság nem csak az ő sorsát pecsételte meg. Hanem Angelét is.

– Amíg te Caruso vagy, addig én is az leszek.

A szemében gyülekező könnycsepp végül kicsordult a férfi szavaira. Függetlenül attól, hogy mi történt Angellel és a Caruso lánnyal, akit szeretett, végre szabadon sétálhatott, amikor Lucca elengedte. Azzal azonban, hogy hozzámegy Dragóhoz, ezt örökre elveszi tőle. Nem hagyná itt a Carusók kezében anélkül, hogy egy Luciano belülről megvédené. Az, hogy napról napra jobban elnyerte Lucca bizalmát, valamint az, hogy szerelmes volt egy Carusóba, tette őt azzá a belső emberré.

De bármennyire is szomorú volt Angel miatt, volt valaki, akiért egy kicsit jobban fájt a szíve.

– Nem tudom, meddig kell még…

– Hagyd, hogy én aggódjak Matthias miatt. – A bátyja megragadta a kezét. – Te csak menj férjhez, és mentsd meg mindannyiunk seggét.

Emlékeztetve arra, hogy miért is készült erre, letörölte a könnycseppet, és visszatartotta a többit, ami azzal fenyegetett, hogy tönkreteszi a sminkjét. Egy utolsó szorítás a kezén, majd Angel felegyenesedett, miközben lenézett kishúgára, ahogy az ott ült a gyönyörű menyasszonyi ruhájában.

– Rávehetnek, hogy másképp öltözzünk, másképp viselkedjünk, és még a vezetéknevedet is megváltoztathatják, Katarina, de azon nem változtathatnak, hogy hol születtünk, ki az apánk, vagy hogy milyen vérből származunk. – Hirtelen szomorúság lepte el. – Még mi sem tudjuk.

* * *

Drago éppen a tükörbe nézett, miközben fekete nyakkendője megfeszítését fejezte be, amikor egy másik tükörkép jelent meg mögötte. Megfordult, és egy egészen másképp kinéző Dominicot pillantott meg. Ez nem az a Luciano testvér volt, akit a kisfőnökével látott; ez a férfi azért jött, hogy megvédje, ami az övé.

– Ha bármi olyat teszel, amivel bántod őt, vagy bármivel is kevesebb vagy, mint amit Lucca mondott rólad, – kezdte Dominic az ígéretét – azt fogod kívánni, bárcsak a Mumus jött volna érted, amikor kibaszottul megöllek.

Nem félve attól, hogy ki áll előtte, bepillantást engedett neki abba, hogy ki is Dominic valójában…

– És ezúttal nem lesz visszaút, Drago, mert az apámmal ellentétben én kurvára nem hibázom el. – Ez volt az első alkalom, amikor igazán találkozott Dominic Lucianóval, és az első ízelítőt kapott bosszújából.

* * *

– Készen állsz?

Látva, hogy Dominic belép a várószobába, felállt, és vett néhány mély lélegzetet. Heves mogyoróbarna szemei a lány fekete szemeibe meredtek.

– Szeretném, ha tudnád, hogy még ha ez a halálomat jelentené is, nem engedném, hogy végigsétálj az oltár elé, ha nem tudnám, hogy képes vagy megbirkózni vele.

– Tudom – suttogta erősen.

– Tudtuk, hogy eljön ez a nap, Katarina…

…Dominic Mustangjában ültek, és fánkot ettek, amire rózsaszín cukormázzal a „Boldog születésnapot” felirat volt írva. A normális emberek a születésük napján ünnepeltek, de mivel ő a szerencsétlenek közé tartozott, ő nem. Ő azon a napon ünnepelt, amikor a jelek szerint megjelent a küszöbön. Tizenhét év telt el azóta a nap óta, és mostanra már biztosan tizennyolc éves volt.

Nem volt feljegyzés arról, hogy ki volt, mielőtt a tornácra került. Csak egy dolog volt biztos, hogy Lucifer volt a biológiai apja. Dominic tette Katarina Lucianót létezővé, és ez több volt, mint amit bárki más tett érte. Feltételezte, hogy mást zavarna, ha nem tudná, honnan származik, de az igazság az volt, hogy az anyja valószínűleg már halott volt valahol egy árokban, az apját ismerve, és rávenni, hogy mondja el neki, ki is ő, nem történt meg, már ha egyáltalán tudta. Ott voltak azonban a testvérei, és ez több volt neki, mint elég család.

Bátyja visszatette a félig megevett fánkot a dobozba, és komoly arckifejezéssel nézett rá.

– A dolgok hamarosan megváltoznak, Kat. Érzem.

Lassan lenyelte a falatot, ami a szájában volt, tudván, hogy apjuk napról napra fékezhetetlenebb és dühösebb lett.

– Én is érzem.

– Eljön a nap, amikor már nem leszek képes megvédeni téged, Katarina. Már tizennyolc éves vagy, és attól tartok, nem lesz mit tennem. – Látta, hogy a férfi nehéz szíve egyre nehezebb. – De készen fogsz állni. Erre készültünk.

A lány bólintott, és tudta, hogy Dominic szavai igazak. Szinte olyan volt, mintha elindult volna egy időzítő, és bármennyire is készen állt, Kat csak remélni tudta, hogy az óra sosem fog leperegni…

– Igen, így van. – Elmosolyodott az emlékre.

– Te leszel az, aki mindannyiunkat megment, és én kurvára nem is lehetnék büszkébb. – Dominic intenzív tekintete még mindig az övébe fúródott, miközben a hangja is megfelelt az intenzitásnak. – Lehet, hogy nem tudják, mire vagy képes, de egy nap majd megtudják. Tudni fogják, hogy mire vagyunk képesek mindannyian.

Nem volt még egy olyan ember a földön, mint ő, aki átélte azt, amin ő átment, látta azt, amit ő látott. Meg volt győződve arról, hogy Dominicnál erősebb férfi nem létezik. Ő volt a Lucianók jövője, és egyenlíteni akart.

Rámosolygott a lányra, és volt még egy utolsó kérése, amit már egyszer megfogalmazott.

– Vedd rá, hogy kurvára megbánja, hogy téged választott, Kat… Pokolba. Vele.

– Tervezem. – A lány visszamosolygott.

Évek óta Kat volt az, akit a testvérei megmentettek, de most rajta volt a sor, hogy megmentse őket. Az ő sorsa, hogy megmentse a családot, és végre bebizonyítsa, hogy az apja tévedett.

Ebben a családban volt helye a nőknek, és ahogy a bátyja mondta, kurvára nem is lehetnék rá büszkébb.

Dominic karján átvetve a kezét, felvette a sötétvörös rózsákból álló kis csokrot.

Az óra végre elütötte a hetet.