Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

7. fejezet

Idióta

Fordította: Szila

– Rendelünk pizzát?

– Leo! – sziszegett rá Maria.

– Bocsi, elfelejtettem! – csuklott el a fiú hangja.

Először zavarba jött, hogy miért csitította el a nő a fiút, aztán eszébe jutott, hogy a bátyja elmesélte neki, hogyan lőtte le Lucifer Dragót. Pizzafutárnak adva ki magát rávette Dragót, hogy ajtót nyisson, és majdnem végzetes hibát kövessen el.

Drago fel sem nézett a munkájából.

– Szólok az egyik srácnak, hogy hozzon pizzát.

Úgy gondolta, hogy Carusók sajnos megtanulták a leckét. Ezért volt itt. az egész másképp alakult, mint ahogy azt várta, nem is tudta, mire számított, de nem erre. Katarina nem is igazán töltötte a napot tulajdonképpen Dragóval, de rájött, hogy a férfi akarta így, hogy elhatárolja magától, hogy ne változzon meg a véleménye. Alig tudott meg valami újat róla; az egyetlen dolog, amit tudott róla az az volt, amit Dominik mondott neki – hogy mindent tudnia kell az ellenségről, hogy legyőzze őt. Hogy rávegye, hogy meggondolja magát azzal kapcsolatban, hogy őt választotta. Megtudta, hogy Drago De Santis a főnök személyes testőre volt, és a család egyik legtekintélyesebb férfija, mint a legtöbb De Santis férfi. Azon az éjszakán, amikor leszedték, itt volt a Caruso család otthonában, őt lelőtték, és elfogták az általa védett nőt, Chloét. Csak annyit tudott Chloéról, hogy az apját lenyűgözte a lány, és hogy távol kell maradnia tőle, mivel Luccához tartozott.

Amikor kopogtattak az ajtón, Drago indult el ajtót nyitni, Leo izgatottan a konyhába ment, hogy helyet foglaljon pultnál, Maria pedig követte a testvérét. A lány is követte őket, de megállt, mikor meglátta, hogy Drago csak áll az előcsarnokban, és az ajtót bámulja.

Lábai szinte tudattalanul léptek felé. Amikor odaért hozzá, olyan volt, mintha most látná először. Nem volt gát köztük. Egy pillanatra ledőlt, és látni lehetett… a fájdalmat. Az ajtóhoz lépve megtette, amit a férfi nem tudott megtenni, kinyitotta.

– Ki vagy te? – Egy öltönyös srác volt, tökéletes mosollyal, de úgy tűnt meglepődött, amikor Drago helyett más nyitott ajtót.

Visszamosolyogva vette át a pizzákat a jóképű szőkétől.

– Én Kat...

Puff.

Pislogott attól a ténytől, hogy Drago csak úgy becsapta az ajtót az arca előtt, nem tudta elhinni, hogy ezt tette.

– Ez az egyik embered volt?

– Igen.

– Akkor miért csaptad be az ajtót az orra előtt? – Elég aranyos volt.

– Mert egy idióta – mondta, és egyszerűen elvette tőle a pizzákat.

Oké, tehát eddig megtudta, hogy a férfi nem kedvel senkit különösebben. Észrevette, hogy nem kedveli Mariát, azt a szőke srácot sem igazán, és úgy tűnt, még Leo is az idegeire ment kissé. Kíváncsi volt, hogy pontosan kit is kedvel, ha egyáltalán kedvel valakit.

Visszafordult, de megállt, amikor meglátott egy lányt a lépcső aljához közel állni. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt, hosszú fekete hajával és világos bőrével, amely éppoly sápadt volt, mint a szürke szeme. Pontosan tudta ki ő, és nem az arcát szegélyező sebhelyből. Rémálmok rejtőztek a pillantása mögött.

– Szia! – Újabb szó csúszott ki a száján, tudta jól, hogy tovább kellett volna mennie, és amikor Drago kissé előre lépett, s közéjük állt, rájött, nagy valószínűséggel tényleg ezt kellett volna tennie. Szorosan összekulcsolva a kezeit, sikerült a lánynak egy szót szólnia:

– Sz-szia!

Arcán kedves kifejezést jelent meg a hangjával együtt.

– Kat vagyok.

– Ch... Chloe.

Megerősítette, amit már azelőtt tudott, hogy kimondta volna a nevét. Mintha egyetlen pillantásból ismerte volna, megértette volna őt. Valószínűleg jobban, mint bárki más.

– Van pizzánk. Gyere, egyél velünk. – Katarina elmosolyodott, mielőtt a konyha felé vette az irányt, nem akart nyomást gyakorolni a lányra. Megdöbbentő módon követte őt, és bement a konyhába vele, miközben a pizzák a pultra kerültek.

– Szia, Chloe! – üdvözölte Leo és Maria ugyanolyan kedvesen, mint a lány.

Azonnal jobban érezte magát, amikor meglátta őket.

– Sziasztok!

– Hogy ment a vizsgád? – kérdezte Maria, ami elárulta, hogy biztosan online tanulmányokat folytat a feltételezett főiskolán.

– Egész jól!

– Oké, most pedig együnk! – A fiatal testvér felnyitotta a pizzás dobozokat.

Kat furcsának találta, amikor Drago kivételével mindenki lecsapott egy tányérra a pulton. Figyelte, ahogy a férfi a hűtőhöz megy egy fehérjeturmixért, majd visszamegy az asztalhoz dolgozni. Egy nagy szelet pizzát vett a tányérjára, és az ajkába harapott, mielőtt leült volna a pulthoz.

El kell érned, hogy beléd szeressen, Katarina. – suttogta Angel hangja az elméjében. Bár halálra rémült, mégis Drago felé vette az irányt, mert tudta, hogy Angel az a testvér, aki megfelelő tanácsokkal látja el.

Letette a tányért az asztalra a papírok mellé, és leült a férfi mellé, aki még csak fel se nézett, amikor mindezt megtette.

– Nem kérsz pizzát? – kérdezte, ügyelve az udvariasságra. – Hozhatok neked egy szeletet, ha akar…

– Ha akarnám, akkor hoztam volna magamnak – szakította félbe.

Jól van.

Felkapta a pizzáját, és nagyot harapott belőle. A férfinak nyilvánvalóan nem volt ízlése, ha így le tudta húzni azt az undorító kinézetű fehérjeturmixot.

Tovább evett, és nem is érdekelhette volna kevésbé, hogy a férfi mit bámul feszülten, de Katarinának volt az a problémája, hogy kíváncsiskodott, ha számokról volt szó. És a férfi határozottan rossz számokat írt le.

– Kétezer-negyvenegy.

– Tessék? – Végül a férfi felnézett rá.

– Kétezer-negyvenegy dollár, nem kétezer-harmincegy.

Az arckifejezése azt mutatta, hogy egyértelműen nem hisz neki, ezért újra beütötte a számokat a számológépbe, és gyorsan megváltozott az arca.

– Oh, az előbb biztos rosszul ütöttem be a számológépbe.

– Előfordulnak hibák. – Megvonta a vállát, és újra hatalmasat harapott, de képtelen volt megállni, hogy ne tévedjen el a tekintete.

– Az előző is rossz. Ötezer-hatszázhetvenöt dollár és hetvennyolc centnek kéne lennie.

– A francba – motyogta az orra alatt a férfi.

– Általában Lucca csinálja a bérszámfejtést, de mostanában ő próbálkozik vele – mondta Maria kuncogva, miközben leült mellé egy szelet pizzával.

– Ti ketten törődjetek a kibaszott dolgotokkal, és hagyjatok békén. Nem is kellene ezt látnotok.

Leo csatlakozott hozzájuk, és egy egész pizzás dobozt hozott magával, hogy megnézze, miről vitatkoznak.

– Krisztusom! – Drago elkezdte összeszedni a papírokat.

– A harmadiknak hetesnek kellene lennie, nem nyolcasnak.

Megragadta az orrnyergét.

– A kurva életbe!

– Igaza van? – kérdezte Leo pizzával teli szájjal.

Még Chloe is közelebb jött a pizzával, hogy lássa mi fog kijönni, miközben Drago elkezdte beütni a számokat.

A papírhoz érő radír volt a válaszuk. Maria kacaja betöltötte a teret. Drago azonban letette a ceruzát, és figyelmesen nézte a lányt.

– Mennyi ezernégyszáznegyvenöt szorozva nyolccal?

Lenyelve a pizzát megadta neki a választ:

– Tizenegyezer-ötszázhatvan.

Maria volt az, aki elvette tőle a számológépet, hogy megnézze helyes-e a válasz.

– Szent szar…

– Hűha! – Leo leejtette a pizzáját, annyira le volt nyűgözve, hogy látni akarta, ahogyan a lány újra megcsinálja. – Mennyi ötszázhat osztva tizenkettővel?

– Negyvenkettő egész tizenhét század.

A szőke beütötte a számológépbe.

– Megint igaza van.

Még Chloét is lenyűgözte.

– M-mi van azzal, ha a kilencszáznyolcvanhetet osztod háromszázkilenccel?

– Három egész tizenkilenc század.

Leo volt az, aki elkapta a számológépet nővérétől, és beütötte.

– Ez annyira király! Olyan, mint egy emberi számológép.

– Gondolom. – Megvonta a vállát, mielőtt Dragóra nézett, aki nem vette le róla a szemét.

– Tessék.

Előrehajolva átvette a bérszámfejtő füzetet a férfitól, és egy másik papírt tett a nevek fölé, hogy lefedje azokat, mielőtt egy másik papírról lekapott egy gémkapcsot, hogy a helyén tartsa azt. Így gyorsan meg tudta csinálni neki, és a férfinak sem kellett aggódnia amiatt, hogy meglátja a neveket. Katarinát nem érdekelte, kinek mennyit fizetnek; egyszerűen képtelen volt tovább nézni, ahogy a férfi elrontja a számolást.

– Szabad? – kérdezte, és a kezét a ceruzáért nyújtotta, amely épp csak elérhetetlen volt számára.

Egy másodpercig tovább bámult rá. Szemei ezúttal nagyon hasonlítottak az övéihez, amikor percekkel ezelőtt úgy érezte, hogy először látja őt. Kivéve, hogy ezúttal… a férfi tényleg látta őt. Felkapta a ceruzát, és a lány sokkal kisebb kezébe tette.

A férfi ujjbegyei végigsimítottak a lány tenyerén. Azon tűnődött, vajon nem maradtak-e ott egy kicsit túl sokáig.

Működik? Katarina kedvesen rámosolygott.

Leóra pillantva felvonta az egyik szemöldökét.

– Akarod mérni, mennyi időbe telik?

– A fenébe is, igen. – A kölyök elővette a telefonját a zsebéből. – Egy… kettő…

Megropogtatta az ujjait, előkészítette a ceruzáját, és nem tudta nem észrevenni a mosolyt azok mögött a különös tűzkarikás szemek mögött.

– Három…

Működik.

– Rajta!