Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

30. fejezet

Kezd nagyon furcsa lenni idelent

Fordította: Keiko

Kat gördülő mozdulatokkal kopogtatott az asztalon, és a fekete hitelkártyát bámulta, miközben újra és újra lejátszotta a fejében az elmúlt egynéhány percet. Kezd nagyon furcsa lenni idelent.

Ahogy a férfi viselkedett vele szemben, az… valahogy édes volt. Még akkor is, ha ő volt a legnagyobb boszorkány, aki csak létezett, mióta összeházasodtak. Ami miatt most már tényleg, de tényleg bűntudata volt. Úgy értem, az isten szerelmére, egy Lucianóra bízta a bankkártyáját.

Minden bizonnyal a világ megújult, és ezt Amo is látta, aki úgy tűnt, elveszítette az étvágyát, és abbahagyta az evést.

Felállt, és a maradék meg nem evett ételt a szemetesbe borította. A döbbenet az arcán és a reakciója a történtekre nagyjából mindent elmondott arról, hogy még mindig mit érez a Lucianók iránt, de a lány igyekezett nem hagyni, hogy ez zavarja.

Nem tudta, hogy ez minden házaspárt érint-e, de hirtelen késztetést érzet… hogy boldoggá tegye a férfit? Istenem, mi a baj velem?

Vett egy mély levegőt, még mindig a kártyát bámulva, és azon tűnődött, vajon jó ötlet volt-e a gondolat, hogy boldoggá tegye a férfit. Feltételezte, hogy a bűntudat, amiért tegnap ilyen boszorkány volt, utolérte, amikor elővette az új mobiltelefonját az új elérhetőségekkel, és telefonált, de az a személy, akitől most segítségre volt szüksége, más volt.

Miután letette a telefont, öt másodperc sem telt el, és valaki berontott az ajtón.

A gyönyörű szőke Maria lépett be, gonosz, mégis elragadtatott tekintettel.

– Szóval, hogyan segíthetek ma felbosszantani Dragót?

Amo úgy nézett ki, mint aki ordítani akar, és le akarja állítani a dolgot, de Katnek most az egyszer más tervei voltak.

– Valójában valami kedveset akarok tenni érte.

– Ugh. – A karját a mellkasa előtt keresztbe fonva Maria már nem tűnt olyan izgatottnak. Valamit motyogott az orra alatt, amit csak ő hallhatott.

– Ti lányok olyan gyengék vagytok, ha férfiakról van szó.

– Tessék? – kérdezte a lány, aki egy szót sem hallott abból, amit mondott.

– Azt mondtam, hogy most már sokkal kevésbé lesz szórakoztató számomra, de… hogyan segíthetek?

Kat rámosolygott a lányra. Maria olyan volt, mint egy kibaszott tündér-istennő-anya, aki mindig belovagolt, hogy megmentse a helyzetet.

– Arra gondoltam, talán segíthetnél egy kicsit a dekorálásban? És az ágyat is felvihetnénk az emeletre, a súlyemelős cuccait pedig lehozhatnánk ide. Azt mondta, hogy megcsinálja, de úgy tűnik, már így is van elég dolga.

Megvonta a vállát. Hangosan kimondva már nem is hangzott olyan jól.

– Nem is tudom. Arra gondoltam, hogy ez egy kellemes meglepetés lenne számára.

– Ez szép. – Maria kopogtatott a sarkával, egyértelműen elgondolkodva, miközben tekintete körbejárta a csupasz teret. – Csak igazából nem én vagyok a megfelelő erre a munkára.

– Tényleg? – Maria ízlésszintje mellett Kat megdöbbent, amikor ezeket a szavakat hallotta tőle.

– A divat és a lakberendezés két külön dolog, Katarina. – A szőke gúnyos megjegyzésére Kat rájött, hogy ez talán hülye kérdés volt.

– Oké. Akkor… ki az?