Másnap, amikor kisétált a hideg levegőre, Adalyn
rosszul érezte magát. Amikor az Escalade félrehúzódott előtte, és Angelt nem
találta, akkor tudatosult benne, hogy félelme valóra vált. Egész éjjel próbálta
tagadni, sírt, és ígérgette magának, hogy amíg a férfi másnap reggel meg nem
jelenik nála, addig nem hiszi el, hogy Angel végleg elbúcsúzott tőle.
– Beszélni akartál velem? – kérdezte Lucca a székében
hátra dőlve.
Adalyn elfoglalta az üres helyet Chloe mellett, és nem vette le csokoládébarna szemeit Angelről, a távolból figyelte kettejük csendes beszélgetését. Amikor szóváltásuk azzal ért véget, hogy Amo végül kilépett a bejárati ajtón, amin az imént jött be, mély levegőt vett, és a sebhelyes szépség felé fordult.
Suttogások
és szúró pillantások között sétáltunk be a bálterembe. A hely zsúfolásig
megtelt, fiatal szakemberek a junior partner/vállalati portyázó/banki mágnás
gyereke ,,rám-figyelj” ruháikba öltözve. És a srácok is lenyűgözőek voltak.
A parti remekül telt. Adalyn talán ok nélkül aggódott.
Nézte, ahogy Lake Vincent mellé sétál, majd Adalyn
Angelre szegezte a tekintetét.