30.
fejezet
Leggyengébb teremtményem
Fordította: Szila
– Beszélni akartál velem? – kérdezte Lucca a székében
hátra dőlve.
Angel a mögötte elterülő várost nézte, percekig nem
szólt, hagyta, hogy minden, ami azóta történt, hogy idejött, leülepedjen benne.
Amikor végre megszólalt, egyenesen a démon szemébe nézett.
– Meddig akarsz itt tartani, Lucca?
– Ha már nem kell tartanom attól, hogy a családod az
enyémre tör, elengedlek, egy pillanattal sem korábban.
Megrázta a fejét, és a felismerés rátelepedett.
– Amíg mindkét család létezik, ez a lehetőség fennáll,
Lucca.
A kisfőnök egy cigarettát tett az ajkai közé, és gyors
csuklómozdulattal meggyújtotta a végét.
– Akkor jobb, ha kényelembe helyezed magad.
Nem gondoltad, hogy tényleg elenged, ugye?
A gúnyos hang úgy csengett a fülében, hogy a vére
felforrt tőle. Látta. A ketrecet, amiben csapdába esett, bezárták, a kulcsot
pedig eldobták… és nem tehetett ellene semmit.
Felugrott, el kellett távolodnia a férfitól, mielőtt
olyasmit tesz, amit kétségtelenül megbánt volna. Amikor a kezét a kilincsre
tette, a hang visszatért.
Azt akarja, hogy itt legyél, és azt
akarja, hogy a lánnyal legyél.
Angel már meghozta a döntést a lánnyal kapcsolatban,
de ideje volt kőbe is vésnie azt. Megfordult, halk hangja visszhangzott a
szobában.
– Nem vagyok többé képes Adalynra vigyázni. Más pozíciót
akarok. Nem számít, mi az, amíg soha többé nem kell őt látnom.
– Tényleg ezt akarod? – Füst szállt ki a száján minden
egyes szónál.
Bólintott, és tudta, hogy itt az ideje egy lépéssel a
mumus elé kerülni.
– Rendben! – Lucca felállt, és elébe állt. Kékeszöld
szemei összeszűkültek, ahogy mélyen beleszívott a cigarettába. – Tudod, miért téged
választottalak, Angel? Miért éppen rád esett a választásom az összes Luciano
közül?
Ezt a kérdést minden nap feltette magának. Egy kérdés,
amire végre megkapja a választ.
– Azt hittem, te más vagy, okosabb, erősebb. Azt hittem,
hogy többet tudsz, mint a többiek. Tudtam, hogy te vagy az egyetlen, aki képes
megbirkózni ezzel, és most… – Lucca még jobban összehúzta a szemeit, miközben
őt nézte –, nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog neked.
Angel csak állt és figyelte, ahogy visszaül az
asztalához.
– Azt a gyereket akartam, akit aznap láttam a vasúti
síneknél, de nem látom már őt, amikor rád nézek. Bizonyítsd be, hogy tévedek,
Angel, vagy akár ki is ugorhatsz a hálószobád ablakán.
Angel kilépett az ajtón, már eleget hallott. Ahogy visszaindult
a szállodai szobájába, úgy tűnt, mintha minden fal elkezdett volna bezárulni
körülötte. Ezért, amikor a szobája biztonságába ért, egyenesen a sötét
szekrényhez ment, és magára zárta az ajtaját. A sötét, kis tér körbevette,
ahogy kezét a szekrény falára tette, és lehunyta a szemét…
… Ahogy a vonat hangja a távolból
közeledett, lenézett a lábára. A sínek között állt. Ránézett tizenhat éves
ikertestvérére, aki szorosan mellette volt.
– Ha kurvára megmozdultok, mielőtt szólok, öt napra
a szekrénybe kerültök – kiáltott rájuk Lucifer néhány méterről. – De, aki
először megmozdul, az is négyet kap.
A vonat fénye most már látható volt, amint
egyre közelebb és közelebb ért hozzájuk bevilágítva az őket körülvevő éjszakai
eget. Angel oldalra nézett, és látta, hogy Matthias behunyja a szemét a fény
miatt.
– Egy Luciano nem fél semmitől! – Lucifer romlott
hangja megegyezett a feléjük tartó vonat könyörtelenségével.
A vonat fénye most már megérintette a bőrüket,
ahogy a kürtje felbőgött, jelezve, hogy álljanak félre az útból.
– Se vonattól, se
golyótól, se embertől, se a sötétségtől! Nem félünk semmitől! – üvöltötte
tovább a sátán, de nem adott engedélyt, hogy megmozduljanak.
Lábát előkészítette az ugrásra, de nem a
félelem miatt, hanem a gondolattól, hogy a testvére nem bír ki négy napot a
szekrényben egyedül.
A gonosz hang elüvöltötte magát: –
Gyerünk!
Angel kilőtt, elindult a sínekről, csak
abban reménykedett, hogy ő lesz az, aki elsőnek megmozdult, de amikor
hátranézett, Matthias még mindig ott állt csukott szemmel, miközben a vonatkürt
még hangosabban harsogott a fülükbe.
Egy pillanat sem kellett hozzá, hogy testvére
békés arckifejezését látva tudja, hogy esze ágában sincs elhagyni a vasúti
síneket. A halál édes feloldozása volt az egyetlen, ami megmenthette őket az
apjuktól, és Matthias erre vágyott.
Az erő, amellyel Angel kilőtt, és a bátyja
felé futott, megrázta a földet. A félelem olyasmi volt, amiről apja
gondoskodott, hogy ne legyen meg benne, de csak akkor jött rá, hogy képes rá,
amikor a testvére nélküli életére gondolt.
A Matthias felé száguldó vonat nem érheti
el őt előbb, ez nem volt opció. Vagy megmenti a testvérét, vagy mindketten
ugyanúgy halnak meg, ahogy erre a világra jöttek. Együtt.
Ahogy egyenesen nekirohant, az egész
életük egyetlen pillanat alatt lepergett a szeme előtt, ahogy átkarolta a bátyját
és ugrott.
Amikor a száguldó szél elhaladt mellettük,
már majdnem azt hitte, hogy Matthias megkapta, amit akart, mígnem rájött, hogy
semmi fájdalmat és szenvedést nem érez. Ennek ellenére erősen kapaszkodott a
testvérébe, és percekig nem engedte el, amíg a hosszú vonat elhaladt. Bátyja
arckifejezése, mielőtt megmentette volna, olyan volt, amit évek óta nem látott,
végre azt hitte, békére lelt… De Angel elvette ezt tőle; ezért végül is nem
mentette meg.
Egy kéz a pólója hátuljánál fogva
felrántotta Angelt Matthiasról, és kénytelen volt szembenézni az apjával.
Lucifer ökle olyan erővel csapódott az arcába, hogy Angel a földre repült. A
földön heverő testére köpött, majd a nyakára tette a talpát, hogy megfojtsa a
fiát.
– Nem érdemled meg, hogy a család nevét viseld. –
Angel apjának cipőjére tette a kezét, próbálva csökkenteni a nyomást, hogy
levegőhöz jusson.
– Veled ellentétben Matthias erős…, az utolsó
pillanatig várt az ugrással. – Kicsit jobban lenyomta a lábát. – Te vagy az
eddigi leggyengébb teremtményem!
Fuldoklás közben érezte, hogy az életereje
kezdi elhagyni.
– Férfit csinálok belőled, vagy belehalsz a
próbálkozásba!
Egy még keményebb nyomás után levette a
nyakáról a lábát, és még egyszer leköpte. – Hét napot
kapsz a szekrényben, amikor hazaérsz.
Angel nagy levegőt vett, és hagyta, hogy a
levegő újra megtöltse a tüdejét, miközben ott feküdt a köveken, és nézte ahogy a
testvérét felsegíti az apjuk, mielőtt elsétálnak. A szemébe csorgó vér
elhomályosította a látását, és a sötétség kezdte magával ragadni, miután túl
sokáig nem jutott levegőhöz. Csak közvetlenül az előtt, hogy elnyelte volna,
hallotta meg a lépteket, és egy kékeszöld szempár szegeződött rá, amikor
minden… egyszerűen… eltűnt…
6 megjegyzés:
Eddig sem volt semmi a történet, de ez a fejezet magasan a legjobb. Nagyon köszönöm, hogy mi is olvashatjuk!
Erre egyszerűen nincsenek szavak....😔
Köszönöm..nagyon várom az újabb fejezetet.
Basszus mindig meg meg szakad a szívem Angelért. 💔
Nagyon köszönöm😍
Köszönöm ☺
Köszönöm szépen
Megjegyzés küldése