5. FEJEZET

Fordította: Naomi

Apa önelégült arckifejezéssel ült az első padban, mintha ez az esküvő lenne az ő végső diadala. Nem gondoltam, hogy az Ariával kötött házasság határozatlan időre békét hoz a Szervezettel. Talán az egyesülés eufóriája még néhány évig képes lesz átsegíteni bennünket, de ennyi volt.

Matteo közelebb hajolt, amikor a vonósnégyes és a zongora megszólalt, bejelentve Aria belépését.

– Ideges vagy? Ezek az utolsó pillanataid szabad emberként.

A szememet forgattam. Egy házasság nem kötelezne engem úgy, mint ahogyan Ariát kötelezné. És szabad? Az sosem voltam. Születésemtől fogva a Famiglia kötelékében éltem, és ez a halálomig nem is fog változni. A Famiglia volt az egyetlen dolog, ami számított az életemben.

Matteo halkan füttyentett, és én követtem a tekintetét a hátsó sorok felé.

Aria állt a folyosó végén, fehérben és arany színben. A szemem magába szívta testének minden porcikáját, de az arcát fátyol takarta. A gyomrom csak egy pillanatra húzódott össze, mielőtt visszafogtam magam.

Amikor ő és az apja megérkeztek előre, a férfi végre felemelte a fátylat, és egy rövid pillanatra, mielőtt Aria el tudta volna takarni, láttam a szemében a tökéletes rettegést. A fenébe is! Legyenek átkozottak mindannyian, amiért belekényszerítették őt a velem való házasságba. De legfőképpen átkozott legyek én magam, mert semmi a világon nem akadályozhatott volna meg abban, hogy az enyém legyen, többé már nem, soha.

Kinyújtottam a kezem, és Scuderi majdnem ugyanazzal az önelégült mosollyal adta át nekem, mint amit az apám az arcán viselt. Aria nem nézett rám. Küzdött a nyugalmáért. A keze hideg volt az enyémben, és remegés járta át a testét.

Nem voltam benne biztos, hogy mire számít tőlem.

A fehér ruhás pap üdvözölt minket, majd a vendégeket, mielőtt elkezdte volna a nyitó imát. Hagyomány volt, hogy az egyház áldását kell kérni, de én nem hittem Istenben. Kétlem, hogy mindannyian itt lennénk, ha lenne.

– Luca és Aria – szólt hozzánk a pap. – Szabadon és fenntartások nélkül jöttetek ide, hogy házasságot kössetek egymással? Szeretni és tisztelni fogjátok egymást, mint férj és feleség életetek végéig?

Szerelem. Mintha ez a házasság a szerelemről szólna. Én nem szerettem senkit, és soha nem is fogok. A szerelem gyengeség volt. Aria keze megmerevedett, és azon tűnődtem, vajon elég ostoba-e ahhoz, hogy ilyesmiben reménykedjen. Tisztelettel fogok bánni vele, és talán még el is tűröm, mint társat, de szeretni? Majdnem felnevettem. A Famiglia, ez volt az egyetlen szerelmem.

– Igen – mondtam, mert ez volt az elvárás. Aria saját igenjében sem volt habozás.

A pap elégedetten bólintott.

– Mivel az a szándékotok, hogy házasságot kössetek, kulcsoljátok össze a jobb kezeteket, és nyilvánítsátok ki beleegyezéseteket Isten és az ő egyháza előtt.

Megfogtam Aria kezét az enyémmel, és felé fordultam. Először, mióta felemelte a fátylat, találkozott a tekintetünk. Az arca nem árult el semmit, de a szeme nem tudta elrejteni az érzelmeit.

Félelem. Kétségbeesés. Reménytelenség.

Düh töltötte meg a csontjaimat.

– Én, Luca Vitiello, feleségül veszlek téged, Aria Scuderi. Ígérem, hogy hű leszek hozzád jóban és rosszban, betegségben és egészségben. Szeretni és tisztelni foglak életem minden napján.

Próbáltam nem tudomást venni a remegéséről, amikor az ujjára húztam a gyűrűt.

– Aria, fogadd el ezt a gyűrűt szerelmem és hűségem jeléül. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Most már az enyém volt.

Aria következett, hogy felhúzza a gyűrűt az ujjamra, de túlságosan remegett. Stablizáltam a kezét. Az embereknek nem kellett látniuk, mennyire meg van rémülve tőlem. Matteo a kibaszott sólyomszemével persze észrevette, és vigyorgott rám. Nem akartam a végét hallani.

– Megcsókolhatod a menyasszonyt – mondta a pap.

Aria felkapta a fejét. Még jobban megmerevedett, és a szemében reszketés és zavarodottság tükröződött. Bassza meg! Megszorítottam a kezét. Még abban sem voltam biztos, hogy miért.

Utáltam megosztani ezt a pillanatot a teremben lévő összes faszfejjel. Annyi nőt csókoltam már meg, ugyanannyi nőt megdugtam, de ezt az első kóstolót a feleségemből... ezt nem akartam megosztani. Tudtam, hogy Aria jobban örült volna, ha több magánéletet élvezhet – persze, hogy örült volna, hiszen ez volt az első csókja.

Az első kibaszott csókja.

Lehajoltam, és végigsimítottam az ajkaimat az övén. Nem volt szinte semmi. Inkább levegő, mint érintés. Nem érte meg a második gondolatot sem, de a fenébe is, a testem mégis életre kelt. Aria az enyém volt.

Az arca kipirult, és minden önuralmamra szükség volt, hogy ne dobjam a vállamra, és ne vigyem fel azonnal a szobánkba. Alig vártam, hogy meztelen teste alattam legyen, hogy a farkamat belé temessem. Mintha olvasott volna a gondolataimban, hevesen megremegett, és a vágyam elpárolgott.

Nem akartam belegondolni abba a lehetőségbe, hogy ma este ugyanígy reagálna az érintésemre. Bassza meg!

Megfogtam a kezét, és levezettem a folyosón. A család férfitagjai bólogatva tapsoltak. Egy pincér azonnal felénk tartott, a tenyerén egyensúlyozva egy pezsgős poharakkal teli tálcát. Elvettem egyet magamnak, egyet pedig Ariának, és átadtam neki.

Aria finom ujjaival szorongatta a poharat, de egyébként nem reagált, még csak felém sem nézett. Hamarosan körülöttünk tolongtak a vendégeink, hogy áldásukat adják ránk. Ez egy szükséges hagyomány volt, amit nem kerülhettünk el, még akkor sem, amikor én csak előre akartam tekerni az első éjszakát a feleségemmel.

Aria tekintete távolságtartó volt, ajkai vékony vonallá váltak sápadt arcában. Lehajtottam hozzá a fejemet.

– Mosolyogj. Te vagy a boldog menyasszony, emlékszel?

Mintha egy kapcsolót nyomtak volna át, Aria arca a boldogság álarca lett, csupa színlelés. Belekortyoltam a pezsgőbe, és elfojtottam a frusztrációmat a nyilvánvaló boldogtalansága miatt. Ez a házasság nem az én ötletem volt. Egyáltalán nem akartam megházasodni. Az életemet a Famigliának szenteltem, és egy nőnek nem volt helye benne.

Megjelentek előttünk az első vendégek, apám és Nina. A nő egy lépéssel mögötte állt, ahogyan azt elvárta.

Apám a vállamra tette a kezét. Olyan magas volt, mint én, az egyetlen férfi a partin, aki ilyen magas volt, és a tekintete találkozott az enyémmel. Szürke szeme és sötét haja volt, mint nekem. De ennyi volt a hasonlóságunk, ha eltekintettünk a kegyetlen vonásunktól.

– Luca, az én idősebbik fiam – mondta dörmögő hangon, ránk irányítva a környező vendégek figyelmét. – A mai nap különleges nap a számodra és a Famiglia számára.

Feszes mosolyt erőltettem magamra. Közelebb hajolt, és halkította a hangját, hogy csak én hallhassam.

– Irigyellek téged ma este. Nincs annál jobb, mint egy nő szemébe nézni, amikor rájön, hogy azt tehetsz vele, amit csak akarsz, hogy összetöröd azokat az ostoba reményeket, és összetöröd a lelkét és a testét. És meg kell mondanom, a feleségednek kifejező szemei vannak. Izgalmas lesz látni a rettegést bennük.

Valami sötét és kegyetlen dolog üvöltött fel a mellkasomban, de ez határozottan nem a mellettem álló, sebezhető nőre irányult. Újabb mosolyt küldtem apám felé, nem szóltam semmit, mert féltem, hogy elárulom a gondolataimat. Apám hátralépett, és a tekintete Arián állapodott meg, amikor megindult, hogy gratuláljon neki. Az egész testemben kitört a feszültség, amikor megcsókolta a kezét. Aztán megjelent előttem Nina, és odahajolt, hogy megcsókolja az arcom, miközben összeesküvő suttogással azt mondta:

– Ó, Luca, ez a lány igencsak törékeny. Ne törd össze az első közös estéteken. Lesz még sok éjszaka, amit kiélvezhetsz.

Tudnia kellett. Apám szinte naponta élvezte, hogy megtörheti őt. Ninát rosszindulatúsága miatt hevesen gyűlöltem, de tudtam, hogy ez volt az egyetlen páncélja. Végül apám és a felesége elnézést kértek, és hagyták, hogy a többi vendég lépjen előre.

Ahogy a becsület diktálta, Aria családja volt soron. Scuderi úgy nézett ki, mintha Nobel-díjat nyert volna, amikor kezet fogott velem, majd megölelte Ariát. Az édesanyja, Ludevica odalépett hozzám. Röviden a szemembe pillantott, majd engedelmesen leeresztette a tekintetét. Ezért volt Aria ilyen. Ludevica egy pillanatra úgy tűnt, mintha mondani akarna valamit, a tekintete Ariáról rám siklott, az arca megtelt aggodalommal, mielőtt sikerült elfednie. Nagyot nyelt, és meglepett azzal, hogy közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezemet.

– Aria jó kislány. Nem fog okot adni arra, hogy bántsd őt. Engedelmeskedni fog a kívánságaidnak... – A hangja alig hallatszott.

– Ludevica, a többi vendég is sorra akar kerülni – mondta élesen Scuderi, és a felesége azonnal hátrébb húzódott tőlem. Egy utolsó, könyörgő pillantást vetett rám, és a férjéhez lépett. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjek, mit jelentettek a burkolt szavai. Könyörgött, hogy ma este ne kegyetlenkedjek a lányával, mert egy magamfajta férfi ezt tenné. Nem ajánlottam neki biztosítékot jelentő szavakat. Aria már nem az ő felelőssége volt. Az enyém volt. Apa hátrébb állt, mint egy jóindulatú pártfogó, de éles szeme minden mozdulatomat figyelte.

Nem láthatta meg a gyengeség egy szikráját sem. Sem ma, sem máskor.

Dante Cavallaro és szülei következtek. Meglepett, hogy Dante állt az élen. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy hamarosan ő lesz a Szervezet feje, még akkor is, ha hivatalosan még mindig az apja volt a főnök.

Az arckifejezése sztoikus volt, amikor kezet csókolt Ariának, megszegve a protokollt azzal, hogy őt üdvözölte először, és nem engem. Alaposan szemügyre vettem, a szemeim összeszűkültek. Amikor végül odalépett hozzám, a tekintetünk összeakadt, és ugyanaz az óvatosság tükröződött a szemében, amit én is éreztem. Ennek a házasságnak a békét kellett volna biztosítania, de sem Dante, sem én nem bíztunk ebben a törékeny fegyverszünetben.

– Gratulálok a házasságotokhoz – mondta érzelemmentesen.

– Köszönöm, hogy nekem adtad a Szervezet legszebb nőjét, tekintve, hogy neked is feleségre van szükséged. – Dante szemében valami vadul felvillant, de nem ez volt az egyetlen érzelem, amit a szavaim előhívtak. Az arckifejezésében felcsillanó szomorúság és fájdalom volt, mielőtt a hideg maszk visszatért volna. Danténak hiányzott a halott felesége. A felismerés meglepett. Elraktároztam, hogy később esetleg felhasználhassam. Apám nem várt sokáig, hogy feleségül vegye Ninát, miután anyám meghalt. A nők pótolható élvezeti tárgyak voltak számára.

– A fiamnak különös ízlése van, ha a következő feleségéről van szó – szólt közbe Fiore, a fia mellé lépve.

Nem szóltam semmit.

Dante tekintete máris gyilkos volt, és bár szívesen megöltem volna őt és az összes, a teremben lévő szervezetbeli köcsögöt, egy esküvő nem volt erre alkalmas hely és idő.

Mrs. Cavallaro összeszorított arccal várt a férje és a fia mellett. Alig beszélt. Talán Fiore megtiltotta neki.

A tekintetem Ariára siklott, aki a hasa előtt összekulcsolt kézzel állt. Arckifejezése udvarias érdeklődést és színlelt boldogságot tükrözött, de láttam a számtalan sötétebb érzelmet, amelyek a külső maszk alatt rejtőztek. Vajon hamarosan olyan lesz, mint az anyja, Nina vagy Mrs. Cavallaro? Összetörném őt?

Nem nézett felém, de biztos voltam benne, hogy észrevette a tekintetem.

Miután az unokatestvére, Bibiana beszélt Ariával, én pedig az öreg, kövér férjével, a feleségem viselkedése megváltozott. Nem tudtam pontosan megmondani, miért, de folyamatosan megpróbált rám pillantani. Éppen az egyik kapitányommal beszélgettem, amikor Aria ismét engem figyelt, és én végre megfordultam, hogy elkapjam a tekintetét. Kíváncsiságot és a remény pislákolását láttam benne. Ez utóbbi még halálosabb volt, mint az előbbi a mi világunkban.

Aztán egy élénkvörös ruha és egy vörös bőr magassarkú cipő keltette fel a figyelmemet. A tekintetem visszatért a jókívánságok sorára, és egy átok elhalt a nyelvemen.

Parker szenátor és a családja. Alig figyeltem a férfira, akinek a kampányát mi fizettük, vagy a szintén ambiciózus fiára, aki szintén a mi fizetési listánkon szerepelt. Mögöttük állt az utolsó ember, akit az esküvőmön látni akartam: Grace.

Egészen biztos voltam benne, hogy belevarrták a kibaszott ruhájába. Megráztam az apja és a bátyja kezét, mielőtt odalépett hozzám. Parker szenátor figyelmeztető pillantást küldött felé, amit Grace figyelmen kívül hagyott, ahogyan mindig is figyelmen kívül hagyta az értelmes tanácsokat.

– Gratulálok, Luca – mondta, és szinte megpróbált megdugni a szemével. Ha nem hagyja abba hamarosan, ki kell dobnom.

– Grace – mondtam unott hangon.

Nagyon közel lépett, közelebb, mint illett volna, és én ellöktem volna, ha ezzel nem okozok nagy felhajtást.

– Kurvára nedves vagyok a farkadért, Luca. Meg akarom ízlelni az ondódat a számban – dorombolta a fülembe. – Talán ma este rám fogsz gondolni, amikor megdugod a kis unalmas feleségedet. Ő fele olyan jó sem lesz, mint én.

Semlegesen tartottam az arcom, még ha a vérem fel is forrt a dühtől. Kétlem, hogy ez lett volna Grace kibaszott szándéka. Tényleg azt hitte, hogy rá fogok gondolni, amikor Ariával vagyok?

Aria gyönyörű volt. Becsületes volt. A feleségem volt.

Grace egy senki volt.

Persze Aria nem tudna elkápráztatni a képességeivel. Soha nem volt még senkivel, de megtanítanám. Bassza meg, alig vártam, hogy megtegyem.

Aztán Grace tényleg megölelte Ariát, és amikor visszahúzódott, Aria úgy nézett ki, mint aki mindjárt rosszul lesz. Mi a faszt mondhatott neki Grace? Egy kibaszott hátbaszúrós teremtés volt.

Aria kezéért nyúltam, és ő olyan hevesen rándult össze, hogy tudtam, Grace biztosan elárulta az egyik keményebb kalandunkat. Mintha úgy bánnék Ariával, mint Grace-szel. Azt a szajhát nem lett volna szabad meghívni. A kibaszott apám valószínűleg direkt csinálta, hogy szórakozzon velem.

Amikor a tortúra véget ért, és végre az asztalok felé indultunk, majdnem felnyögtem a megkönnyebbüléstől. Bárcsak tudtam volna, mi játszódik le Aria fejében, de még csak nem is nézett felém, szándékosan úgy tett, mintha ott sem lennék, pedig fogtam a kezét.

– Nem hagyhatsz figyelmen kívül örökké, Aria. Most már házasok vagyunk.

„Bacio, Bacio[1]”-kiáltások törtek fel a tömegből, amikor le akartunk ülni. Aria még mindig az oldalamra fagyva állt. Bosszúságomat elfojtva magamhoz húztam, és újra megcsókoltam. Semmit sem akartam jobban, mint elmélyíteni a csókot, hogy magamévá tegyem azt az édes szájat, de tudtam, hogy utált volna megtapasztalni egy intimebb csókot ennyi ember előtt. Már így is kurvára zavarban volt a csók miatt, amit az előbb váltottunk egymással, és ez még szelíd volt.

Abban a pillanatban, hogy leültünk, a vöröshajú bajkeverő helyet foglalt Aria mellett. Reméltem, hogy nem csinál jelenetet. Másrészt talán elterelné a figyelmet arról a jelenetről, amit Matteo kétségtelenül rendezni fog.

Az öcsém nagyot kortyolt a borból, mielőtt hozzám hajolt.

– A templomban egész végig semmi másra nem tudtam gondolni, mint hogy beledöfjem a késemet néhány szervezeti faszba. Egy véres esküvő sokkal érdekesebb lenne, mint ez a bohózat. És most nem a mi kibaszott véres lepedő-hagyományunkra gondolok. Te legalább kiontasz ma este egy kis vért.

Matteo felnevetett, én pedig elszédültem, de aztán újra kijózanodtam. Az évek során többször is ott voltam a lepedő bemutatóján. Matteo és én mindig kinevettük őket. A tekintetem megtalálta Ariát, aki éppen arra figyelt, amit a húga súgott a fülébe. Aria most már a feleségem volt. Az enyém volt, hogy megvédjem. Gyűlöltem a gondolatot, hogy reggel a vérével szennyezett lepedőket mutassak be. Kurvára szégyellné magát, az biztos.

– Furcsa képet vágtál, Luca. Aggódsz, hogy nem fog vérezni?

Összeszűkítettem a szemem Matteóra.

– Remélem, nem arra célzol, hogy Aria nem becsületes.

Matteo felhorkant.

– Ó, kérlek, nyilvánvaló, hogy még soha nem volt férfi közelében, ahogy viselkedik velük, és veled. – A férfi elvigyorodott. – De talán nem tudod végigcsinálni.

Hitetlenkedő pillantást vetettem rá.

– Tényleg? Azt hiszed, bármi vagy bárki megakadályozhat abban, hogy ma este magamévá tegyem a feleségemet?

Matteo elvigyorodott.

– Nem, ebben a teremben egyetlen férfi sem tudna megállítani téged, de valószínűleg még az összes sem. De talán ő igen. – Aria felé biccentett, aki sápadtan és kicsinyesen fogta a húga kezét.

– Elment a kibaszott eszed, Matteo. Ennél jobban kellene ismerned engem. Meg fogom dugni.

Matteo megvonta a vállát.

– Talán.

Matteo felállt a székéről, miután mindenki elhelyezkedett, és a pezsgőspohárhoz csapta a kését, hogy elhallgattassa a tömeget. Figyelmeztető pillantást küldtem felé, amitől csak elvigyorodott. Egyszer még megölöm.

– Hölgyeim és uraim, régi és új barátaim, azért jöttünk ma ide, hogy megünnepeljük a bátyám, Luca és elképesztően gyönyörű felesége, Aria esküvőjét... – Matteo eltúlzottan meghajolt Aria irányába.

Aria feszülten elmosolyodott, Gianna pedig a leghalálosabb pillantását küldte az öcsém felé. Mintha ez elriasztaná őt.

– A feltérképezetlen területekre. Nincs is jobb, mint friss hóra lépni, az első nyomokat hagyva. – Rám kacsintott, majd Ariára, mielőtt a tömeg felé fordult. – Biztos vagyok benne, hogy itt mindenki egyetért! A feltérképezetlen területekre!

A férfiak nevetve ismételték a szavait, és a poharukat az irányomba emelték.

Én mosolyogva megráztam a fejem. Matteo egy kibaszott kellemetlen alak volt. A mosolyom elhalt, amikor megpillantottam Ariát. Bátor arcot öltött magára, de a bőre élénkpiros volt a zavarodottságtól, és a szemei aggodalmat tükröztek. Gianna az egyik kezét szorongatta, de a másik ökölbe szorult a tiszta fehér ruháján. Valamiért ki akartam nyúlni, és kibontani az ujjait, összekötni őket a sajátjaimmal. Nevetséges gondolat volt, amit soha nem követnék, főleg nem egy olyan szobában, ami tele van az ellenségeimmel és a katonáimmal.

Örültem, amikor apám és Scuderi befejezték a köszöntőjüket, és végre felszolgálták az ételt. Nemcsak éheztem, de már elegem volt a hülye dumájukból is.

A felszolgálók elkezdték az asztalokat antipastival[2] telirakni.

– Koszorúslányként köszöntőt akartam mondani, de apám megtiltotta. Úgy tűnt, aggódik, hogy olyat mondok, amivel zavarba hozom a családunkat – mondta hangosan Gianna.

Ránéztem, aztán megforgattam a szemem, és megtöltöttem a tányéromat antipastival. Aria nagyot kortyolt a borából, és felemelte a poharát egy másikért. A kezemmel az övére tettem a kezét, és megállítottam.

– Enned kellene. – A tányérja üres volt, és a pezsgős fogadás alatt egyik előételhez sem nyúlt. Elvékonyodott az ajka, de felkapott egy szelet kenyeret, és harapott egyet, mielőtt a tányérjára ejtette volna. Nem evett sokkal többet akkor sem, amikor a főételt tálalták, és vissza kellett fognom a frusztrációmat, különösen, amikor még több bort ivott. Talán azt hitte, hogy nem veszem észre, mert apám és Cavallaróék belerángattak a Bratváról szóló beszélgetésbe, de nem voltam vak.

Amikor eljött a táncunk ideje, felálltam, és kezet nyújtottam neki. Természetesen a tömeg újabb csókot kért, amint Aria mellém állt. Magamhoz húztam, és szorosabbra vettem a fogásomat, amikor megingott. A tekintete nem volt olyan koncentrált, mint amilyennek lennie kellett volna. Határozottan túl sok alkoholt ivott.

Szoros fogásban kellett kormányoznom a táncparketten, hogy egyenesen tartsam, és megakadályozzam, hogy megbotoljon, miközben küzdöttem a dühöm ellen.

Örültem, amikor végre vége lett a táncnak, de mielőtt visszavezettem Ariát az asztalhoz, a fülébe súgtam:

– Amint visszaértünk az asztalhoz, enni fogsz. Nem akarom, hogy elájulj az ünnepségünk alatt, még kevésbé a nászéjszakánk alatt.

Ha részeg lenne, biztosan nem dugnám meg, és ez nem is fog megtörténni. A figyelő tekintetem alatt Aria megette a főételt, és megivott két pohár vizet. Amikor apa odalépett hozzá, hogy táncra hívja, majdnem ráförmedtem, de el kellett rejtenem az érzéseimet, és kurtán rámosolyogtam.

A hagyományoknak megfelelően nekem Ninával kellett táncolnom, míg apám a feleségemet vitte táncba. Nina meglepően csendes volt, amikor végigvezettem a táncparketten, de a teljes figyelmemet amúgy is apám és Aria felé irányítottam. Láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát az ő ölelésében – nem mintha akkor nyugodt lett volna, amikor velem táncolt.

– Féltékeny vagy? – kérdezte Nina.

– Nem – mondtam hidegen.

Matteo elhaladt a többi táncos mellett, és megkocogtatta apa vállát, kérve, hogy táncolhasson Ariával. Egy gyors mosolyt küldött felém, amint a feleségemet a táncparkettre pörgette. Nina végül továbbállt, én pedig Ludevicával, majd Lilianával táncoltam. Amikor észrevettem, hogy Grace felém tart, gyorsan elnézést kértem, és elindultam a táncparkettről az asztal felé. Kizárt dolog, hogy Grace-szel táncoljak. A bátyja megragadta a karját, és táncra kényszerítette, Grace nyilvánvaló megdöbbenésére.

– Szép pár lettek volna – mondta Matteo, miközben mellém lépett. Követtem a tekintetét, és megfeszültem.

Dante Ariával táncolt.

– Az „Aranypár” – így emlegették őket néhányan a Szervezetben. Még olyan pletykák is keringtek, hogy Fiore azt fontolgatta, felbontja az eljegyzésedet Ariával, hogy a fia megkaphassa őt.

– Az háborút jelentett volna. Én személy szerint egyenesen besétáltam volna Chicagóba, kitörtem volna Dante nyakát, és hazavittem volna Ariát magammal.

Matteo kuncogott.

– Sokkal szórakoztatóbbnak hangzik, mint ez itt.

Otthagytam őt, és elindultam Dante és a feleségem felé. Elég hosszú ideje táncoltak már. Ideje volt, hogy Aria visszatérjen a karjaimba.

Dante vett észre engem először.

– Azt hiszem, a férjed alig várja, hogy újra a karjaiban legyél – húzta el a szót azon az idegesítő módon. Számító kifejezéssel hátralépett, én pedig gyorsan megfogtam Aria kezét, és elvezettem, mielőtt táncolni kezdtünk volna.

– Mit akart Cavallaro?

Aria a legrövidebb pillanatig habozott a válasz előtt.

– Gratulálni nekem az esküvőnkhöz.

Biztosan nem csak erről beszéltek, de a zene Matteo jelzésére abbamaradt, és hangos tapssal csitította el a vendégeinket.

– Ideje eldobni a harisnyakötőt!

A tömeg azonnal körbeállt minket. Olyan sokszor voltam már tanúja ennek a hagyománynak, hogy tudtam, mi várható. Térdre ereszkedtem, és várakozóan felhúztam a szemöldököm Ariára. Tudtam, hogy az anyja kioktatta őt a hagyományainkról. Nem voltam benne biztos, hogy a Szervezetben is így csinálják-e.

Aria felemelte a ruháját, felfedve fehér magas sarkú cipőjét, karcsú vádliját, majd gyönyörű térdeit. Bassza meg! Nem is tudtam, hogy a gyönyörű térdei léteznek.

Átöleltem Aria vádliját, és elfojtottam egy nyögést meleg bőrének érzésétől. Ez volt az első alkalom, hogy megérintettem a lábát, az isten szerelmére. Az első alkalom, hogy egy férfi megérintette azokat a lábakat. Lassan felfelé csúsztattam a tenyeremet, amíg el nem értem a combját. Megdermedt, és libabőrös lett. Kerestem a szemét, próbáltam kitalálni a reakciója mögött rejlő érzelmeket, de a nyilvános boldog menyasszonyi arca a helyén volt.

Ebben a pillanatban semmit sem akartam jobban, mint egyedül lenni vele. Aria combjának tapintása arra késztetett, hogy feljebb nyúljak, hogy felfedezzem a többi hajlatát is, de az ujjaim megsimították a harisnyakötőjét a jobb lábán. Egyik kezemmel még feljebb toltam a ruháját, hogy felfedjem a harisnyakötőt, még ha nem is tetszett a gondolat, hogy a teremben lévő összes férfi látja a combját.

Aria megragadta a ruháját, én pedig keresztbe tettem a karomat a hátam mögött, majd előrehajoltam, közelebb víve az arcomat a lábához. A fogaimmal kellett volna megragadnom a harisnyakötőt, de mielőtt ezt megtettem volna, nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg a közvetlenül alatta lévő bőrt. Aria riadtan lélegzetet vett, én pedig elfojtottam egy nyögést, amikor édes illata az orromba szállt. A tekintetem felfelé szökött, de sajnos a felgyűrődött szövet eltakarta a szemem elől a bugyiját.

Végül összezártam a fogaimat a harisnyakötő körül, és végighúztam Aria lábán, amíg a padlóra nem esett. Aria felemelte a lábát, én pedig megragadtam a ruhadarabot, és a kezemben szorongatva megálltam, hogy mindenki láthassa. A vendégeink vadul tapsoltak.

– Agglegények – kiáltottam. – Gyűljetek körém! Talán ti lesztek a következő szerencsés házasulandók!

Eltartott néhány percig, amíg mindenki összegyűlt, illetve amíg az anyák elvonszolták tiltakozó kamasz fiaikat.

Aria csilingelő nevetést hallatott. Megdöbbenve az első gondtalan hangtól, amit tőle hallottam, felé pillantottam. Az öccsére, Fabianóra mosolygott, aki keresztbe tett karral állt a férfiak között. Vajon akkor is ilyen boldognak fog tűnni, amikor velem él majd New Yorkban?

Félrelöktem a gondolatot, felemeltem a karomat, és a férfiak felé hajítottam a harisnyakötőt.

Az öcsém persze lecsapott rá, félrelökve néhány kevésbé motivált fickót az útból, és elkapta.

– Van olyan önkéntes szervezeti-hölgy, aki szeretné tovább erősíteni a családunk közötti köteléket? – dörmögte, a szemöldökét vonogatva.

Én felkacagtam. Ő is ugyanolyan jól tudta, mint én, hogy a mi összejövetelünkön nehéz ilyen szórakozást találni. A legtöbb női vendég a mi világunkból származott, nem pedig kívülállók, így ők határozottan tabuk voltak.

Átkaroltam Ariát, és ő összerezzent. A jó kedvem azonnal elpárolgott.

Kényszerítettem az arcom, hogy nyugodt maradjon, és néztem, ahogy Matteo táncolni kezd Lilianával, aki elragadtatottnak tűnt attól, hogy a figyelem középpontjába került. Magamhoz húztam Ariát, hiszen még egy táncot vártak tőlünk. Ezúttal alig feszült meg. Lenéztem a szőke fejére, és arra, ahogy az arca az öcsém és a húga felé billent.

– Ha az öcsém feleségül venné a húgodat, akkor New Yorkban is lenne családod – mondtam.

– Nem engedem, hogy megkapja Lilyt – motyogta Aria, meglepve a hangjában lévő védelmező hangnemmel.

– Nem Lilyt akarja – mondtam, és Gianna felé pillantottam, aki a táncparkett szélén settenkedett. Aria mintha megdöbbent volna a megjegyzésemtől. Nem vette észre, hogy az öcsém milyen pillantásokat vetett a húgára? Talán nem ismerte fel a vágyat egy férfi arcán. Ez hamarosan megváltozik.

* * *

Amikor felhangzottak az első kiabálások, amelyek azt harsogták, hogy vigyem ágyba Ariát, vissza kellett fognom magam, hogy felugorjak, a vállamra dobjam, és a szobánkba cipeljem.

– Elvetted őt, most pedig ágyba vele! – kiáltotta Matteo, felemelte a karját, és nekiment egy széknek.

Nevettem az öcsém bohóckodásán, és felálltam a székemből. Aria is felállt.

– Fesd vörösre a lepedőt! – kiáltotta apa kéjes vigyorral. Nem törődve vele, a többi vendég tapsa és kiabálása közepette a hálószobánk felé irányítottam Ariát. Néhány megjegyzésük miatt legszívesebben pofon vágtam volna őket, még akkor is, ha végül is szándékomban állt mindazt megtenni, amit javasoltak. Nem is emlékeztem, mikor éreztem utoljára, hogy majdnem szétrobbanok a vágytól. Nagyon reméltem, hogy vissza tudom tartani magam, ahogy megígértem magamnak.

Apa és a nagybátyáim megveregették a vállamat és a hátamat, amikor Ariával megálltam a hálószobánk ajtaja előtt.

Aria csendben állt mellettem, lefelé pillantott, hogy ne lássam az arcát. Meg akartam neki mutatni, mennyire akarom őt. Belöktem az ajtót, és ő besurrant. Végre az enyém!

[1] Csókot! Csókot! (olasz)

[2] Antipasti = előételek (olasz)