5. FEJEZET
Fordította: Naomi
Apa önelégült arckifejezéssel
ült az első padban, mintha ez az esküvő lenne az ő végső diadala. Nem
gondoltam, hogy az Ariával kötött házasság határozatlan időre békét hoz a
Szervezettel. Talán az egyesülés eufóriája még néhány évig képes lesz átsegíteni
bennünket, de ennyi volt.
Matteo közelebb hajolt, amikor
a vonósnégyes és a zongora megszólalt, bejelentve Aria belépését.
– Ideges vagy? Ezek az
utolsó pillanataid szabad emberként.
A szememet forgattam. Egy
házasság nem kötelezne engem úgy, mint ahogyan Ariát kötelezné. És szabad? Az
sosem voltam. Születésemtől fogva a Famiglia kötelékében éltem, és ez a
halálomig nem is fog változni. A Famiglia volt az egyetlen dolog, ami számított
az életemben.
Matteo halkan füttyentett, és
én követtem a tekintetét a hátsó sorok felé.
Aria állt a folyosó végén,
fehérben és arany színben. A szemem magába szívta testének minden porcikáját,
de az arcát fátyol takarta. A gyomrom csak egy pillanatra húzódott össze,
mielőtt visszafogtam magam.
Amikor ő és az apja
megérkeztek előre, a férfi végre felemelte a fátylat, és egy rövid pillanatra,
mielőtt Aria el tudta volna takarni, láttam a szemében a tökéletes rettegést. A
fenébe is! Legyenek átkozottak mindannyian, amiért belekényszerítették őt a
velem való házasságba. De legfőképpen átkozott legyek én magam, mert semmi a
világon nem akadályozhatott volna meg abban, hogy az enyém legyen, többé már
nem, soha.
Kinyújtottam a kezem, és
Scuderi majdnem ugyanazzal az önelégült mosollyal adta át nekem, mint amit az
apám az arcán viselt. Aria nem nézett rám. Küzdött a nyugalmáért. A keze hideg
volt az enyémben, és remegés járta át a testét.
Nem voltam benne biztos, hogy
mire számít tőlem.
A fehér ruhás pap üdvözölt
minket, majd a vendégeket, mielőtt elkezdte volna a nyitó imát. Hagyomány volt,
hogy az egyház áldását kell kérni, de én nem hittem Istenben. Kétlem, hogy
mindannyian itt lennénk, ha lenne.
– Luca és Aria – szólt
hozzánk a pap. – Szabadon és fenntartások nélkül jöttetek ide, hogy házasságot
kössetek egymással? Szeretni és tisztelni fogjátok egymást, mint férj és
feleség életetek végéig?
Szerelem. Mintha ez a házasság
a szerelemről szólna. Én nem szerettem senkit, és soha nem is fogok. A szerelem
gyengeség volt. Aria keze megmerevedett, és azon tűnődtem, vajon elég ostoba-e
ahhoz, hogy ilyesmiben reménykedjen. Tisztelettel fogok bánni vele, és talán
még el is tűröm, mint társat, de szeretni? Majdnem felnevettem. A Famiglia, ez
volt az egyetlen szerelmem.
– Igen – mondtam, mert ez
volt az elvárás. Aria saját igenjében sem volt habozás.
A pap elégedetten bólintott.
– Mivel az a szándékotok,
hogy házasságot kössetek, kulcsoljátok össze a jobb kezeteket, és
nyilvánítsátok ki beleegyezéseteket Isten és az ő egyháza előtt.
Megfogtam Aria kezét az enyémmel,
és felé fordultam. Először, mióta felemelte a fátylat, találkozott a tekintetünk.
Az arca nem árult el semmit, de a szeme nem tudta elrejteni az érzelmeit.
Félelem. Kétségbeesés. Reménytelenség.
Düh töltötte meg a
csontjaimat.
– Én, Luca Vitiello,
feleségül veszlek téged, Aria Scuderi. Ígérem, hogy hű leszek hozzád jóban és
rosszban, betegségben és egészségben. Szeretni és tisztelni foglak életem
minden napján.
Próbáltam nem tudomást venni a
remegéséről, amikor az ujjára húztam a gyűrűt.
– Aria, fogadd el ezt a
gyűrűt szerelmem és hűségem jeléül. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Most már az enyém volt.
Aria következett, hogy
felhúzza a gyűrűt az ujjamra, de túlságosan remegett. Stablizáltam a kezét. Az
embereknek nem kellett látniuk, mennyire meg van rémülve tőlem. Matteo a
kibaszott sólyomszemével persze észrevette, és vigyorgott rám. Nem akartam a
végét hallani.
– Megcsókolhatod a
menyasszonyt – mondta a pap.
Aria felkapta a fejét. Még
jobban megmerevedett, és a szemében reszketés és zavarodottság tükröződött.
Bassza meg! Megszorítottam a kezét. Még abban sem voltam biztos, hogy miért.
Utáltam megosztani ezt a
pillanatot a teremben lévő összes faszfejjel. Annyi nőt csókoltam már meg,
ugyanannyi nőt megdugtam, de ezt az első kóstolót a feleségemből... ezt nem
akartam megosztani. Tudtam, hogy Aria jobban örült volna, ha több magánéletet
élvezhet – persze, hogy örült volna, hiszen ez volt az első csókja.
Az első kibaszott csókja.
Lehajoltam, és végigsimítottam
az ajkaimat az övén. Nem volt szinte semmi. Inkább levegő, mint érintés. Nem
érte meg a második gondolatot sem, de a fenébe is, a testem mégis életre kelt.
Aria az enyém volt.
Az arca kipirult, és minden
önuralmamra szükség volt, hogy ne dobjam a vállamra, és ne vigyem fel azonnal a
szobánkba. Alig vártam, hogy meztelen teste alattam legyen, hogy a farkamat
belé temessem. Mintha olvasott volna a gondolataimban, hevesen megremegett, és
a vágyam elpárolgott.
Nem akartam belegondolni abba
a lehetőségbe, hogy ma este ugyanígy reagálna az érintésemre. Bassza meg!
Megfogtam a kezét, és
levezettem a folyosón. A család férfitagjai bólogatva tapsoltak. Egy pincér
azonnal felénk tartott, a tenyerén egyensúlyozva egy pezsgős poharakkal teli
tálcát. Elvettem egyet magamnak, egyet pedig Ariának, és átadtam neki.
Aria finom ujjaival
szorongatta a poharat, de egyébként nem reagált, még csak felém sem nézett.
Hamarosan körülöttünk tolongtak a vendégeink, hogy áldásukat adják ránk. Ez egy
szükséges hagyomány volt, amit nem kerülhettünk el, még akkor sem, amikor én
csak előre akartam tekerni az első éjszakát a feleségemmel.
Aria tekintete távolságtartó
volt, ajkai vékony vonallá váltak sápadt arcában. Lehajtottam hozzá a fejemet.
– Mosolyogj. Te vagy a
boldog menyasszony, emlékszel?
Mintha egy kapcsolót nyomtak
volna át, Aria arca a boldogság álarca lett, csupa színlelés. Belekortyoltam a
pezsgőbe, és elfojtottam a frusztrációmat a nyilvánvaló boldogtalansága miatt.
Ez a házasság nem az én ötletem volt. Egyáltalán nem akartam megházasodni. Az
életemet a Famigliának szenteltem, és egy nőnek nem volt helye benne.
Megjelentek előttünk az első
vendégek, apám és Nina. A nő egy lépéssel mögötte állt, ahogyan azt elvárta.
Apám a vállamra tette a kezét.
Olyan magas volt, mint én, az egyetlen férfi a partin, aki ilyen magas volt, és
a tekintete találkozott az enyémmel. Szürke szeme és sötét haja volt, mint
nekem. De ennyi volt a hasonlóságunk, ha eltekintettünk a kegyetlen vonásunktól.
– Luca, az én idősebbik
fiam – mondta dörmögő hangon, ránk irányítva a környező vendégek figyelmét. – A
mai nap különleges nap a számodra és a Famiglia számára.
Feszes mosolyt erőltettem
magamra. Közelebb hajolt, és halkította a hangját, hogy csak én hallhassam.
– Irigyellek téged ma
este. Nincs annál jobb, mint egy nő szemébe nézni, amikor rájön, hogy azt
tehetsz vele, amit csak akarsz, hogy összetöröd azokat az ostoba reményeket, és
összetöröd a lelkét és a testét. És meg kell mondanom, a feleségednek kifejező
szemei vannak. Izgalmas lesz látni a rettegést bennük.
Valami sötét és kegyetlen
dolog üvöltött fel a mellkasomban, de ez határozottan nem a mellettem álló,
sebezhető nőre irányult. Újabb mosolyt küldtem apám felé, nem szóltam semmit,
mert féltem, hogy elárulom a gondolataimat. Apám hátralépett, és a tekintete
Arián állapodott meg, amikor megindult, hogy gratuláljon neki. Az egész
testemben kitört a feszültség, amikor megcsókolta a kezét. Aztán megjelent
előttem Nina, és odahajolt, hogy megcsókolja az arcom, miközben összeesküvő suttogással
azt mondta:
– Ó, Luca, ez a lány
igencsak törékeny. Ne törd össze az első közös estéteken. Lesz még sok éjszaka,
amit kiélvezhetsz.
Tudnia kellett. Apám szinte
naponta élvezte, hogy megtörheti őt. Ninát rosszindulatúsága miatt hevesen
gyűlöltem, de tudtam, hogy ez volt az egyetlen páncélja. Végül apám és a
felesége elnézést kértek, és hagyták, hogy a többi vendég lépjen előre.
Ahogy a becsület diktálta,
Aria családja volt soron. Scuderi úgy nézett ki, mintha Nobel-díjat nyert
volna, amikor kezet fogott velem, majd megölelte Ariát. Az édesanyja, Ludevica
odalépett hozzám. Röviden a szemembe pillantott, majd engedelmesen leeresztette
a tekintetét. Ezért volt Aria ilyen. Ludevica egy pillanatra úgy tűnt, mintha
mondani akarna valamit, a tekintete Ariáról rám siklott, az arca megtelt
aggodalommal, mielőtt sikerült elfednie. Nagyot nyelt, és meglepett azzal, hogy
közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezemet.
– Aria jó kislány. Nem
fog okot adni arra, hogy bántsd őt. Engedelmeskedni fog a kívánságaidnak... – A
hangja alig hallatszott.
– Ludevica, a többi
vendég is sorra akar kerülni – mondta élesen Scuderi, és a felesége azonnal
hátrébb húzódott tőlem. Egy utolsó, könyörgő pillantást vetett rám, és a férjéhez
lépett. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjek, mit jelentettek a
burkolt szavai. Könyörgött, hogy ma este ne kegyetlenkedjek a lányával, mert
egy magamfajta férfi ezt tenné. Nem ajánlottam neki biztosítékot jelentő
szavakat. Aria már nem az ő felelőssége volt. Az enyém volt. Apa hátrébb állt,
mint egy jóindulatú pártfogó, de éles szeme minden mozdulatomat figyelte.
Nem láthatta meg a gyengeség
egy szikráját sem. Sem ma, sem máskor.
Dante Cavallaro és szülei
következtek. Meglepett, hogy Dante állt az élen. Ez egyértelmű jele volt annak,
hogy hamarosan ő lesz a Szervezet feje, még akkor is, ha hivatalosan még mindig
az apja volt a főnök.
Az arckifejezése sztoikus
volt, amikor kezet csókolt Ariának, megszegve a protokollt azzal, hogy őt
üdvözölte először, és nem engem. Alaposan szemügyre vettem, a szemeim
összeszűkültek. Amikor végül odalépett hozzám, a tekintetünk összeakadt, és
ugyanaz az óvatosság tükröződött a szemében, amit én is éreztem. Ennek a
házasságnak a békét kellett volna biztosítania, de sem Dante, sem én nem
bíztunk ebben a törékeny fegyverszünetben.
– Gratulálok a
házasságotokhoz – mondta érzelemmentesen.
– Köszönöm, hogy nekem
adtad a Szervezet legszebb nőjét, tekintve, hogy neked is feleségre van
szükséged. – Dante szemében valami vadul felvillant, de nem ez volt az egyetlen
érzelem, amit a szavaim előhívtak. Az arckifejezésében felcsillanó szomorúság
és fájdalom volt, mielőtt a hideg maszk visszatért volna. Danténak hiányzott a
halott felesége. A felismerés meglepett. Elraktároztam, hogy később esetleg
felhasználhassam. Apám nem várt sokáig, hogy feleségül vegye Ninát, miután
anyám meghalt. A nők pótolható élvezeti tárgyak voltak számára.
– A fiamnak különös
ízlése van, ha a következő feleségéről van szó – szólt közbe Fiore, a fia mellé
lépve.
Nem szóltam semmit.
Dante tekintete máris gyilkos
volt, és bár szívesen megöltem volna őt és az összes, a teremben lévő
szervezetbeli köcsögöt, egy esküvő nem volt erre alkalmas hely és idő.
Mrs. Cavallaro összeszorított
arccal várt a férje és a fia mellett. Alig beszélt. Talán Fiore megtiltotta
neki.
A tekintetem Ariára siklott,
aki a hasa előtt összekulcsolt kézzel állt. Arckifejezése udvarias érdeklődést
és színlelt boldogságot tükrözött, de láttam a számtalan sötétebb érzelmet,
amelyek a külső maszk alatt rejtőztek. Vajon hamarosan olyan lesz, mint az
anyja, Nina vagy Mrs. Cavallaro? Összetörném őt?
Nem nézett felém, de biztos
voltam benne, hogy észrevette a tekintetem.
Miután az unokatestvére,
Bibiana beszélt Ariával, én pedig az öreg, kövér férjével, a feleségem
viselkedése megváltozott. Nem tudtam pontosan megmondani, miért, de
folyamatosan megpróbált rám pillantani. Éppen az egyik kapitányommal beszélgettem,
amikor Aria ismét engem figyelt, és én végre megfordultam, hogy elkapjam a
tekintetét. Kíváncsiságot és a remény pislákolását láttam benne. Ez utóbbi még
halálosabb volt, mint az előbbi a mi világunkban.
Aztán egy élénkvörös ruha és
egy vörös bőr magassarkú cipő keltette fel a figyelmemet. A tekintetem
visszatért a jókívánságok sorára, és egy átok elhalt a nyelvemen.
Parker szenátor és a családja.
Alig figyeltem a férfira, akinek a kampányát mi fizettük, vagy a szintén
ambiciózus fiára, aki szintén a mi fizetési listánkon szerepelt. Mögöttük állt
az utolsó ember, akit az esküvőmön látni akartam: Grace.
Egészen biztos voltam benne,
hogy belevarrták a kibaszott ruhájába. Megráztam az apja és a bátyja kezét,
mielőtt odalépett hozzám. Parker szenátor figyelmeztető pillantást küldött felé,
amit Grace figyelmen kívül hagyott, ahogyan mindig is figyelmen kívül hagyta az
értelmes tanácsokat.
– Gratulálok, Luca – mondta,
és szinte megpróbált megdugni a szemével. Ha nem hagyja abba hamarosan, ki kell
dobnom.
– Grace – mondtam unott
hangon.
Nagyon közel lépett, közelebb,
mint illett volna, és én ellöktem volna, ha ezzel nem okozok nagy felhajtást.
– Kurvára nedves vagyok a
farkadért, Luca. Meg akarom ízlelni az ondódat a számban – dorombolta a
fülembe. – Talán ma este rám fogsz gondolni, amikor megdugod a kis unalmas
feleségedet. Ő fele olyan jó sem lesz, mint én.
Semlegesen tartottam az arcom,
még ha a vérem fel is forrt a dühtől. Kétlem, hogy ez lett volna Grace
kibaszott szándéka. Tényleg azt hitte, hogy rá fogok gondolni, amikor Ariával
vagyok?
Aria gyönyörű volt. Becsületes
volt. A feleségem volt.
Grace egy senki volt.
Persze Aria nem tudna
elkápráztatni a képességeivel. Soha nem volt még senkivel, de megtanítanám.
Bassza meg, alig vártam, hogy megtegyem.
Aztán Grace tényleg megölelte
Ariát, és amikor visszahúzódott, Aria úgy nézett ki, mint aki mindjárt rosszul
lesz. Mi a faszt mondhatott neki Grace? Egy kibaszott hátbaszúrós teremtés
volt.
Aria kezéért nyúltam, és ő
olyan hevesen rándult össze, hogy tudtam, Grace biztosan elárulta az egyik
keményebb kalandunkat. Mintha úgy bánnék Ariával, mint Grace-szel. Azt a
szajhát nem lett volna szabad meghívni. A kibaszott apám valószínűleg direkt
csinálta, hogy szórakozzon velem.
Amikor a tortúra véget ért, és
végre az asztalok felé indultunk, majdnem felnyögtem a megkönnyebbüléstől.
Bárcsak tudtam volna, mi játszódik le Aria fejében, de még csak nem is nézett
felém, szándékosan úgy tett, mintha ott sem lennék, pedig fogtam a kezét.
– Nem hagyhatsz figyelmen
kívül örökké, Aria. Most már házasok vagyunk.
„Bacio, Bacio[1]”-kiáltások
törtek fel a tömegből, amikor le akartunk ülni. Aria még mindig az oldalamra
fagyva állt. Bosszúságomat elfojtva magamhoz húztam, és újra megcsókoltam.
Semmit sem akartam jobban, mint elmélyíteni a csókot, hogy magamévá tegyem azt
az édes szájat, de tudtam, hogy utált volna megtapasztalni egy intimebb csókot
ennyi ember előtt. Már így is kurvára zavarban volt a csók miatt, amit az előbb
váltottunk egymással, és ez még szelíd volt.
Abban a pillanatban, hogy
leültünk, a vöröshajú bajkeverő helyet foglalt Aria mellett. Reméltem, hogy nem
csinál jelenetet. Másrészt talán elterelné a figyelmet arról a jelenetről, amit
Matteo kétségtelenül rendezni fog.
Az öcsém nagyot kortyolt a
borból, mielőtt hozzám hajolt.
– A templomban egész
végig semmi másra nem tudtam gondolni, mint hogy beledöfjem a késemet néhány
szervezeti faszba. Egy véres esküvő sokkal érdekesebb lenne, mint ez a bohózat.
És most nem a mi kibaszott véres lepedő-hagyományunkra gondolok. Te legalább
kiontasz ma este egy kis vért.
Matteo felnevetett, én pedig
elszédültem, de aztán újra kijózanodtam. Az évek során többször is ott voltam a
lepedő bemutatóján. Matteo és én mindig kinevettük őket. A tekintetem
megtalálta Ariát, aki éppen arra figyelt, amit a húga súgott a fülébe. Aria most
már a feleségem volt. Az enyém volt, hogy megvédjem. Gyűlöltem a gondolatot,
hogy reggel a vérével szennyezett lepedőket mutassak be. Kurvára szégyellné
magát, az biztos.
– Furcsa képet vágtál,
Luca. Aggódsz, hogy nem fog vérezni?
Összeszűkítettem a szemem
Matteóra.
– Remélem, nem arra
célzol, hogy Aria nem becsületes.
Matteo felhorkant.
– Ó, kérlek, nyilvánvaló,
hogy még soha nem volt férfi közelében, ahogy viselkedik velük, és veled. – A
férfi elvigyorodott. – De talán nem tudod végigcsinálni.
Hitetlenkedő pillantást
vetettem rá.
– Tényleg? Azt hiszed,
bármi vagy bárki megakadályozhat abban, hogy ma este magamévá tegyem a
feleségemet?
Matteo elvigyorodott.
– Nem, ebben a teremben
egyetlen férfi sem tudna megállítani téged, de valószínűleg még az összes sem.
De talán ő igen. – Aria felé biccentett, aki sápadtan és kicsinyesen fogta a
húga kezét.
– Elment a kibaszott
eszed, Matteo. Ennél jobban kellene ismerned engem. Meg fogom dugni.
Matteo megvonta a vállát.
– Talán.
Matteo felállt a székéről,
miután mindenki elhelyezkedett, és a pezsgőspohárhoz csapta a kését, hogy
elhallgattassa a tömeget. Figyelmeztető pillantást küldtem felé, amitől csak
elvigyorodott. Egyszer még megölöm.
– Hölgyeim és uraim, régi
és új barátaim, azért jöttünk ma ide, hogy megünnepeljük a bátyám, Luca és
elképesztően gyönyörű felesége, Aria esküvőjét... – Matteo eltúlzottan
meghajolt Aria irányába.
Aria feszülten elmosolyodott,
Gianna pedig a leghalálosabb pillantását küldte az öcsém felé. Mintha ez
elriasztaná őt.
– A feltérképezetlen területekre.
Nincs is jobb, mint friss hóra lépni, az első nyomokat hagyva. – Rám
kacsintott, majd Ariára, mielőtt a tömeg felé fordult. – Biztos vagyok benne,
hogy itt mindenki egyetért! A feltérképezetlen területekre!
A férfiak nevetve ismételték a
szavait, és a poharukat az irányomba emelték.
Én mosolyogva megráztam a
fejem. Matteo egy kibaszott kellemetlen alak volt. A mosolyom elhalt, amikor
megpillantottam Ariát. Bátor arcot öltött magára, de a bőre élénkpiros volt a
zavarodottságtól, és a szemei aggodalmat tükröztek. Gianna az egyik kezét
szorongatta, de a másik ökölbe szorult a tiszta fehér ruháján. Valamiért ki
akartam nyúlni, és kibontani az ujjait, összekötni őket a sajátjaimmal.
Nevetséges gondolat volt, amit soha nem követnék, főleg nem egy olyan szobában,
ami tele van az ellenségeimmel és a katonáimmal.
Örültem, amikor apám és
Scuderi befejezték a köszöntőjüket, és végre felszolgálták az ételt. Nemcsak
éheztem, de már elegem volt a hülye dumájukból is.
A felszolgálók elkezdték az
asztalokat antipastival[2]
telirakni.
– Koszorúslányként
köszöntőt akartam mondani, de apám megtiltotta. Úgy tűnt, aggódik, hogy olyat
mondok, amivel zavarba hozom a családunkat – mondta hangosan Gianna.
Ránéztem, aztán megforgattam a
szemem, és megtöltöttem a tányéromat antipastival. Aria nagyot kortyolt a
borából, és felemelte a poharát egy másikért. A kezemmel az övére tettem a
kezét, és megállítottam.
– Enned kellene. – A
tányérja üres volt, és a pezsgős fogadás alatt egyik előételhez sem nyúlt.
Elvékonyodott az ajka, de felkapott egy szelet kenyeret, és harapott egyet,
mielőtt a tányérjára ejtette volna. Nem evett sokkal többet akkor sem, amikor a
főételt tálalták, és vissza kellett fognom a frusztrációmat, különösen, amikor
még több bort ivott. Talán azt hitte, hogy nem veszem észre, mert apám és
Cavallaróék belerángattak a Bratváról szóló beszélgetésbe, de nem voltam vak.
Amikor eljött a táncunk ideje,
felálltam, és kezet nyújtottam neki. Természetesen a tömeg újabb csókot kért,
amint Aria mellém állt. Magamhoz húztam, és szorosabbra vettem a fogásomat,
amikor megingott. A tekintete nem volt olyan koncentrált, mint amilyennek
lennie kellett volna. Határozottan túl sok alkoholt ivott.
Szoros fogásban kellett
kormányoznom a táncparketten, hogy egyenesen tartsam, és megakadályozzam, hogy
megbotoljon, miközben küzdöttem a dühöm ellen.
Örültem, amikor végre vége
lett a táncnak, de mielőtt visszavezettem Ariát az asztalhoz, a fülébe súgtam:
– Amint visszaértünk az
asztalhoz, enni fogsz. Nem akarom, hogy elájulj az ünnepségünk alatt, még
kevésbé a nászéjszakánk alatt.
Ha részeg lenne, biztosan nem
dugnám meg, és ez nem is fog megtörténni. A figyelő tekintetem alatt Aria
megette a főételt, és megivott két pohár vizet. Amikor apa odalépett hozzá,
hogy táncra hívja, majdnem ráförmedtem, de el kellett rejtenem az érzéseimet,
és kurtán rámosolyogtam.
A hagyományoknak megfelelően
nekem Ninával kellett táncolnom, míg apám a feleségemet vitte táncba. Nina
meglepően csendes volt, amikor végigvezettem a táncparketten, de a teljes
figyelmemet amúgy is apám és Aria felé irányítottam. Láttam rajta, hogy
kényelmetlenül érzi magát az ő ölelésében – nem mintha akkor nyugodt lett volna,
amikor velem táncolt.
– Féltékeny vagy? – kérdezte
Nina.
– Nem – mondtam hidegen.
Matteo elhaladt a többi táncos
mellett, és megkocogtatta apa vállát, kérve, hogy táncolhasson Ariával. Egy
gyors mosolyt küldött felém, amint a feleségemet a táncparkettre pörgette. Nina
végül továbbállt, én pedig Ludevicával, majd Lilianával táncoltam. Amikor
észrevettem, hogy Grace felém tart, gyorsan elnézést kértem, és elindultam a
táncparkettről az asztal felé. Kizárt dolog, hogy Grace-szel táncoljak. A
bátyja megragadta a karját, és táncra kényszerítette, Grace nyilvánvaló
megdöbbenésére.
– Szép pár lettek volna –
mondta Matteo, miközben mellém lépett. Követtem a tekintetét, és megfeszültem.
Dante Ariával táncolt.
– Az „Aranypár” – így
emlegették őket néhányan a Szervezetben. Még olyan pletykák is keringtek, hogy
Fiore azt fontolgatta, felbontja az eljegyzésedet Ariával, hogy a fia
megkaphassa őt.
– Az háborút jelentett
volna. Én személy szerint egyenesen besétáltam volna Chicagóba, kitörtem volna
Dante nyakát, és hazavittem volna Ariát magammal.
Matteo kuncogott.
– Sokkal
szórakoztatóbbnak hangzik, mint ez itt.
Otthagytam őt, és elindultam
Dante és a feleségem felé. Elég hosszú ideje táncoltak már. Ideje volt, hogy
Aria visszatérjen a karjaimba.
Dante vett észre engem
először.
– Azt hiszem, a férjed
alig várja, hogy újra a karjaiban legyél – húzta el a szót azon az idegesítő
módon. Számító kifejezéssel hátralépett, én pedig gyorsan megfogtam Aria kezét,
és elvezettem, mielőtt táncolni kezdtünk volna.
– Mit akart Cavallaro?
Aria a legrövidebb pillanatig
habozott a válasz előtt.
– Gratulálni nekem az esküvőnkhöz.
Biztosan nem csak erről
beszéltek, de a zene Matteo jelzésére abbamaradt, és hangos tapssal csitította
el a vendégeinket.
– Ideje eldobni a
harisnyakötőt!
A tömeg azonnal körbeállt
minket. Olyan sokszor voltam már tanúja ennek a hagyománynak, hogy tudtam, mi
várható. Térdre ereszkedtem, és várakozóan felhúztam a szemöldököm Ariára.
Tudtam, hogy az anyja kioktatta őt a hagyományainkról. Nem voltam benne biztos,
hogy a Szervezetben is így csinálják-e.
Aria felemelte a ruháját,
felfedve fehér magas sarkú cipőjét, karcsú vádliját, majd gyönyörű térdeit.
Bassza meg! Nem is tudtam, hogy a gyönyörű térdei léteznek.
Átöleltem Aria vádliját, és
elfojtottam egy nyögést meleg bőrének érzésétől. Ez volt az első alkalom, hogy
megérintettem a lábát, az isten szerelmére. Az első alkalom, hogy egy férfi megérintette azokat a lábakat.
Lassan felfelé csúsztattam a tenyeremet, amíg el nem értem a combját. Megdermedt,
és libabőrös lett. Kerestem a szemét, próbáltam kitalálni a reakciója mögött
rejlő érzelmeket, de a nyilvános boldog menyasszonyi arca a helyén volt.
Ebben a pillanatban semmit sem
akartam jobban, mint egyedül lenni vele. Aria combjának tapintása arra
késztetett, hogy feljebb nyúljak, hogy felfedezzem a többi hajlatát is, de az
ujjaim megsimították a harisnyakötőjét a jobb lábán. Egyik kezemmel még feljebb
toltam a ruháját, hogy felfedjem a harisnyakötőt, még ha nem is tetszett a
gondolat, hogy a teremben lévő összes férfi látja a combját.
Aria megragadta a ruháját, én
pedig keresztbe tettem a karomat a hátam mögött, majd előrehajoltam, közelebb
víve az arcomat a lábához. A fogaimmal kellett volna megragadnom a
harisnyakötőt, de mielőtt ezt megtettem volna, nem tudtam megállni, hogy ne
csókoljam meg a közvetlenül alatta lévő bőrt. Aria riadtan lélegzetet vett, én
pedig elfojtottam egy nyögést, amikor édes illata az orromba szállt. A tekintetem
felfelé szökött, de sajnos a felgyűrődött szövet eltakarta a szemem elől a
bugyiját.
Végül összezártam a fogaimat a
harisnyakötő körül, és végighúztam Aria lábán, amíg a padlóra nem esett. Aria
felemelte a lábát, én pedig megragadtam a ruhadarabot, és a kezemben
szorongatva megálltam, hogy mindenki láthassa. A vendégeink vadul tapsoltak.
– Agglegények – kiáltottam.
– Gyűljetek körém! Talán ti lesztek a következő szerencsés házasulandók!
Eltartott néhány percig, amíg
mindenki összegyűlt, illetve amíg az anyák elvonszolták tiltakozó kamasz
fiaikat.
Aria csilingelő nevetést hallatott.
Megdöbbenve az első gondtalan hangtól, amit tőle hallottam, felé pillantottam.
Az öccsére, Fabianóra mosolygott, aki keresztbe tett karral állt a férfiak
között. Vajon akkor is ilyen boldognak fog tűnni, amikor velem él majd New
Yorkban?
Félrelöktem a gondolatot,
felemeltem a karomat, és a férfiak felé hajítottam a harisnyakötőt.
Az öcsém persze lecsapott rá,
félrelökve néhány kevésbé motivált fickót az útból, és elkapta.
– Van olyan önkéntes
szervezeti-hölgy, aki szeretné tovább erősíteni a családunk közötti köteléket?
– dörmögte, a szemöldökét vonogatva.
Én felkacagtam. Ő is
ugyanolyan jól tudta, mint én, hogy a mi összejövetelünkön nehéz ilyen
szórakozást találni. A legtöbb női vendég a mi világunkból származott, nem
pedig kívülállók, így ők határozottan tabuk voltak.
Átkaroltam Ariát, és ő
összerezzent. A jó kedvem azonnal elpárolgott.
Kényszerítettem az arcom, hogy
nyugodt maradjon, és néztem, ahogy Matteo táncolni kezd Lilianával, aki
elragadtatottnak tűnt attól, hogy a figyelem középpontjába került. Magamhoz
húztam Ariát, hiszen még egy táncot vártak tőlünk. Ezúttal alig feszült meg.
Lenéztem a szőke fejére, és arra, ahogy az arca az öcsém és a húga felé
billent.
– Ha az öcsém feleségül
venné a húgodat, akkor New Yorkban is lenne családod – mondtam.
– Nem engedem, hogy
megkapja Lilyt – motyogta Aria, meglepve a hangjában lévő védelmező hangnemmel.
– Nem Lilyt akarja – mondtam,
és Gianna felé pillantottam, aki a táncparkett szélén settenkedett. Aria mintha
megdöbbent volna a megjegyzésemtől. Nem vette észre, hogy az öcsém milyen
pillantásokat vetett a húgára? Talán nem ismerte fel a vágyat egy férfi arcán.
Ez hamarosan megváltozik.
* * *
Amikor felhangzottak az első
kiabálások, amelyek azt harsogták, hogy vigyem ágyba Ariát, vissza kellett
fognom magam, hogy felugorjak, a vállamra dobjam, és a szobánkba cipeljem.
– Elvetted őt, most pedig
ágyba vele! – kiáltotta Matteo, felemelte a karját, és nekiment egy széknek.
Nevettem az öcsém
bohóckodásán, és felálltam a székemből. Aria is felállt.
– Fesd vörösre a lepedőt!
– kiáltotta apa kéjes vigyorral. Nem törődve vele, a többi vendég tapsa és
kiabálása közepette a hálószobánk felé irányítottam Ariát. Néhány megjegyzésük
miatt legszívesebben pofon vágtam volna őket, még akkor is, ha végül is
szándékomban állt mindazt megtenni, amit javasoltak. Nem is emlékeztem, mikor
éreztem utoljára, hogy majdnem szétrobbanok a vágytól. Nagyon reméltem, hogy
vissza tudom tartani magam, ahogy megígértem magamnak.
Apa és a nagybátyáim
megveregették a vállamat és a hátamat, amikor Ariával megálltam a hálószobánk
ajtaja előtt.
Aria csendben állt mellettem,
lefelé pillantott, hogy ne lássam az arcát. Meg akartam neki mutatni, mennyire
akarom őt. Belöktem az ajtót, és ő besurrant. Végre az enyém!
4 megjegyzés:
Köszönöm!
Szuper fejezet volt ! Köszönjük
Köszönöm😍
Nagyon szépen köszönöm!❤️❤️❤️
Megjegyzés küldése