Lefrissítettem a kész könyvek linkjeit, így - elméletileg - már nem fog hozzáférést kérni, és a szokott módon megtekinthetőek és olvashatóak!
🌸
Megtalállak
– Hallottál valamit? – Adalyn szeme gyakorlatilag könyörgött Lake-nek, hogy tudjon valamit, akármit. A lelke azt súgta neki, hogy a férfi talán bajban van, ami megrémisztette, és miután körbe kérdezősködött és meglátogatta a hotelbéli szobáját, üres kézzel tért vissza.
Arra ébredek, hogy a nap besüt a redők között, egy durva ujj végigsimít a bimbómon, és gyengéd csókokat érzek a vállamon. Azonnal benedvesedem – vagy talán még nedves vagyok a tegnap éjjeli szextől – így könnyedén szét nyithatnám a lábaimat helyet csinálva a kemény farkának, hogy belém csússzon. De nem.
–
Az enyém vagy – mondom a szájába. – Hozzám tartozol és nem mész sehová.
Ezernyi
golyó ereje
Egy… Kettő…
Három… Négy… Angel nem
tudta mennyi idő telt el azóta, hogy rázárták a szekrény ajtaját.
Szabályok
szerint élni és halni
Adalyn és Lake a
mosdóban voltak később aznap, a kezüket szárították, mikor valaki, aki
határozottan nem nővolt, bejött az ajtón.
Hallani a híreket
összetörte a szívét, összezúzta. Tom már jó ideje vigyázott rá és Lake-re, és
most csak… elment.
Jillian emailrészlete Caroline-nak:
Úgy
tűnik, minden nagyszerűen megy a munkahelyen; mindenki azt mondja, hogy milyen
remek munkát végzel. Még Max Camden-től is kaptam egy levelet, elmondta, hogy a
munka még a vártnál is jobban halad a srácoknak köszönhetően, akiket javasoltál
a megszokott csapat helyett, csak így tovább, kölyök! Egyébként, hogy van
Monica? Ne dolgoztasd őt túl keményen. Tudom, hogy nem fogod, de a bennem élő
főnök arra utasít, hogy kimondjam. Fogadok, hogy isteni szerencse! És neked is
azt mondanám, hogy ne dolgozz túl sokat, de én ezt jobban tudom, igaz?
A földön heverő
holttest élettelenül bámult az égre, miközben Lucca és Sal elesett katonájukra
meredt. Lucca cigarettával az ajkai közt guggolt, szükségesnek érezte, hogy
ellenőrizze a testet a halál egyéb jeleit kutatva. Sajnos a koponyájába
fúródott golyó mindent elmondott.
Második óráját
befejezvén Adalyn azon gondolkodott, hogy Angel egyáltalán észrevette-e, hogy
elvette a gyűrűt – egész nap jelét sem adta. Legalább egy rosszalló
oldalpillantást várt volna tőle, de még ez sem adatott meg számára.
Angel a padlón ült, a fémmel lelakatolt ajtót bámulta, tudta, hogy túl régóta van csend. Feltápászkodva a nappali felé fordult, ahol megtalálta Dominicot az asztalnál apjuk Glockjait tisztogatva. Habár Dominic még csak 13 éves volt, az apjuk már 10 éves kora óta tanította a fegyverekről. Mostanra a testvére másodpercek alatt szét tudott szedni és össze tudott rakni egy pisztolyt.
Érdeklődtetek Reilly iránt. Most, hogy a KMK visszalépett, folytatjuk-e?
A helyzet az, hogy addig nem tudok erről nyilatkozni, amíg a folyamatban lévő projekteket le nem zártam. Így sem haladok úgy, ahogy azt szeretném - szeretnétek, és nem áll szándékomban még tovább váratni Titeket.
Az életem úgy alakult, hogy kevesebb időt és energiát tudok fordítani az oldalra. Próbáltam segítséget keresni, de hamar kihullottak - nem tudnak segíteni a saját életük dolgai, problémái miatt. Most újra feldobom a labdát: ha tudsz angolul, van kedved fordítani, és időd is lenne rá - akár egy-egy fejezet erejéig, akár teljes könyvre - Te vagy az emberem! Esteleg otthon vagy a helyesírásban, szépen fogalmazol, nem szeretnél fordítani, de szívesen korrektúráznál/lektorálnál? Jelentkezz a downloadbooksblog@gmail.com email címen!
Komolyan sajnálom, hogy már nem olyan az oldal, mint anno, szerettem volna fenntartani a régi mennyiséget és minőséget, de egyedül nem megy, úgy nem, hogy nem tudok elegendő időt tölteni a fordítással, javítással. Keresettel járó munkát is végeznem kell, háztáji feladatok, beteg apa, társas interakciók, házi kedvencek.... Tudjátok hogy van ez 🙂
Felnőttem, így megsokszorozódtak a teendőim is 😅
Már nem csak a számítógép 0-24 😂
Remélen nem haragszotok rám! Igazán próbálkozom 😟
🌸
Keiko
Mély lélegzetet vett, ahogy a kocsi lehúzódott. Úgy döntött, hogy elnézi
Angelnek a tegnapit, hisz az volt az első napja. Biztosan ezért bánt vele úgy,
ahogy.
Elnézést, hogy idén ez lemaradt, de gyengélkedtem a hétvégén, így eszembe sem jutott, hogy felnézzek a hálóra, vagy bármi mást csináljak az alváson, orrfújáson és sorozatnézésen kívül.
Utólagosan szeretnék Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánni mindannyiótoknak! Illetve, remélem mindenkinek a helyzethez mérten jól - és egészségben teltek ezek a napok, finomakat ettettek és élveztétek a többé-kevésbé kellemes hőmérsékletű, napsütéses órákat!
Jön a tavasz, még egy kicsit bírjuk ki a bezártságot...
Adalyn puffogott, ahogy átsétált a bejárati ajtón, és mormogni kezdett
az orra alatt. – Ostoba balfasz. Seggfej. Fasz...
A hétfő, szerda és péntek voltak a lányok hosszú napjai, két órájuk volt
reggel és egy délután, ezért volt idejük ebédelni a kettő között. Legtöbbször az
étkezdébe mentek a szünetben, ahol volt pár választásuk, vagy a kevés gyorsétterem
egyikébe az iskola mini ételudvarába – Adalyn egyértelmű kedvencébe.
Általában ekkor találkoztak Elle-lel és Mariával az étkezdében, de Adalyn nem lepődött volna meg, ha a campuson kívül esznek, tekintetbe véve, ki követte minden lépését, a pokolba kergetve őt ezzel.
A
Pacific Heights városnegyedben lévő Swendenborgian Templom előszobája tele volt
juhar, réz, pezsgő és a cheddar
aranysárga árnyalataival. Krinolinok[1]
ropogtak és suhogtak, ideges kuncogás hangzott a finoman festett ajkakról, és
egy büszke apa állt kihúzva magát.
A menyasszony előre lépett, hogy belekaroljon édesapjába,
miközben koszorúslányai összegyűltek előtte, kezükben őszibarack- és krémszínű
dáliákkal. Magas volt és fejedelmi, pirospozsgás és egyáltalán nem szégyenlős.
Elefántcsont selyembe és évszázados olasz csipkébe öltöztetve az egyedüli színfolt
a négykarátos kanárisárga gyémánt volt a bal keze negyedik ujján.
A tölgyfa ajtók kinyíltak.
A szeme táncolt.
Áthelyezve testsúlyát jobb lábára, miután oly sok ideig állt ott,
lepillantott az órájára, hogy lássa, meddig kell még elviselnie ezt a kínzást. Bassza
meg, ez unalmas.
Beültem hátra a taxiba, a térdeimen doboltam és igyekeztem nem az órámra nézni újra. Próbálnék már, de utáltam ennyire kicentizni az időt. Mire befejeztem mindent a munkában, amit meg kellett csinálnom azért, hogy megbizonyosodhassak arról, hogy biztosan szabad a hétvégém, már csak egy óra volt hátra a próba kezdetéig és még mindig nem öltöztem át. Szerencsére elvittem az irodába a ruhámat és gyorsan átöltöztem ott.
Kiszállva az autóból megkönnyebbülést érzett. Elbagatellizálás volna azt állítani, hogy furcsa kocsikázás volt. A közte és Angel között feszülő kellemetlenség felettébb nyilvánvaló volt, és csak remélhette, hogy Tom nem vette észre. Igazából a lopkodós Angelnek kellene imádkoznia – a temetése lesz, ha mégis.
Másnap
reggel Jillian irodájában vártam, amikor megérkezett. Ahogy kérte, elküldtem
neki a kérdéseim és feladataim listáját, amikhez az esküvő előtt kellett a
jóváhagyása. Sok megbeszélnivalónk volt, de a legfontosabb az volt, hogy mikor
jön vissza.
– Hű, korán itt vagy – kiáltott fel, miközben kicsomagolta magát a kabátjából és a sáljából.
A következő nap Adalyn az őszi levegőn várt a fuvarjára, ami elvitte őt a főiskolára. Mindig egy emberük által vezetett fekete Escalade volt, és legjobb barátnője Lake, Elle és Maria is benn ültek. Rendszerint követte őket egy másik Cadillac, ami teli volt a nap folyamán őket védelmező maffiózókkal.
Max Camden előtt ültem, az egész helyiségben az én rajzaim lógtak parafatáblákon, és a kezemben ott volt a prezentációm. Lemezen. Mappában. És a mentett verziója egy pendrive-on ott volt a táskámban. És egy másik pendrive-on Jillian pénztárcájában. És egy éjféli futás után, mikor beugrottam Sophiához, még egy pendrive-on az ékszeresdobozában.
Próbálva megszabadulni a férfi gondolatától, aki épp az előbb vitt el belőle egy
darabot, visszafordult Luccához és
igyekezett összeszedni magát.
– Igen, bocsi. Öhm, látni akartál?
