Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

 

10. fejezet

Sakk-matt, seggfej

Fordította: Dia

Angel a padlón ült, a fémmel lelakatolt ajtót bámulta, tudta, hogy túl régóta van csend. Feltápászkodva a nappali felé fordult, ahol megtalálta Dominicot az asztalnál apjuk Glockjait tisztogatva. Habár Dominic még csak 13 éves volt, az apjuk már 10 éves kora óta tanította a fegyverekről. Mostanra a testvére másodpercek alatt szét tudott szedni és össze tudott rakni egy pisztolyt.

Lucifer mellette ült és pénzt számolt, amelyről Angel feltételezte, nem az övé volt egykoron.

A kanapéra ülve felkapta a távirányítót és bekapcsolta a TV-t, átugorva egy olyan műsorra, amit valószínűleg nem kellett volna néznie, mivel rohamos lövöldözés zajlott benne.

– Kapcsold ki azt a szart, Angel! – csattant fel Lucifer anélkül, hogy felnézett volna a pénzből, amit épp számolt.

Angel kicsi ujja körözött egy pillanatig a gomb felett, mielőtt megnyomta. Aztán újra, és újra, és újra...

– Kurvára azt mondtam, kapcsold ki! – mordult fel Lucifer, ahogy a TV hangereje emelkedett.

Angel nem törődött vele és szorosan fogta a távirányítót nyirkos kezei között.

A zajjal lehetetlenné téve a számolást, Lucifer letette a pénzköteget, mielőtt felugorva a fia előtt termett. – Állj fel.

Angel felnézett félelmetes, dühtől forrongó apjára. Reszkető térdekkel felállt, tudva, ha nem tenné, valami még rosszabb következne.

Lucifer visszakézből arcul ütötte a fiát, ereje Angel nyolcéves vézna testét a padlóra küldte. Aztán minden elmosódott, ahogyan egy kéz megragadta a csuklóját és végighúzta a padlón. A fém kattanása volt az egyetlen, amit hallott, ahogyan Dominic újra összerakta a fegyvert, amit éppen tisztított.

Angelt éppen az előszobán húzták át, mikor idősebb testvére feltűnt a folyosón, eltakarva a nappalit.

Dominic felemelte a Glockot. Hunyorított, hátulról az apja fejére célzott, ujja a ravasz felett lebegett.

Angel ajkán mosoly bujkált amíg végig vonszolták a padlón.

Katt.

Habár tudták, hogy nincs megtöltve, mindketten remélték, hogy nem fog üresként szólni. Nézte, ahogyan Dominicot berántották egy szobába, de mielőtt teljesen eltűnt volna, még látta felcsillani bátyja szemében a büszkeséget – életében először.

Amikor karjánál fogva a földre taszították, hallotta, amint kulcsot tesznek egy zárba. A hang arra késztette őt, hogy nézze, amint apja lassan kinyitja a lelakatolt ajtót. Az aprócska helyiségből előbukkanó kicsi, reszkető test mozogni kezdett, amint fény érte az arcát. Olyan volt, mintha Angel a nagyon is közeli jövőbeni énjét látná, amikor ikertestvérét kihúzták a lyukból, őt pedig belökték.

– A-an…gel. – Matthias próbált beszélni, de a hangja gyenge volt. Rettegéssel az arcán kezdte felismerni, mit tett Angel.

Kettejüket kötelék fűzte össze, egy kapcsolat, szóval amikor Angel órakig nem hallott egy hangot sem kiszűrődni az ajtó mögül, tudta, hogy Matthias megtört. És tudta, ha nem tesz valamit hamarosan, akkor bátyja túl messzire kerül.

Az ajtó záródásával sötétség ütötte fel a fejét. Angel csak remélhette, hogy amikor az ajtó újra kinyílik, még mindig ugyanaz a személy lesz, mint előtte...

...A rémálomból felébredve Angel felült az ágyban, meztelen testét hideg veríték borította. Felkapcsolva az éjjeli lámpát beletúrt a hajába és mélyeket lélegzett.

Egy percbe sem telt, hogy tekintete újra az éjjeliszekrényt pásztázta és észrevette, hogy az ellopott lópatkós gyűrű eltűnt.

Felkelt, körülnézett, hátha leesett, amikor egy kép kezdett derengeni előtte: Adalyn, az éjjeli szekrényhez szorítva...

Az a kurv...

***

Adalyn a nehéz gyűrűt forgatta az ujjai között, lenézve rá fülig ért a szája.

Sakk-matt, seggfej.