Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

31. fejezet

A profi

Fordította: Keiko

Látva az édes Elle-t, akit Nero követett az ajtón át, sejthette volna. Persze, hogy az eperszőke ki tudta dekorálni és otthonná tudta varázsolni ezt a helyet.

Amikor azonban Elle hátrébb állt, és Nero belépett, s gyönyörű smaragdzöld szemével vágyakozó pillantást vetett a falakra, még nem esett le neki.

– Azt hiszem, mindennek mennie kell.

– Egyetértek – csatlakozott Maria.

– Elnézést, mi? Te? – bámult a magas, sötét és jóképű férfira – Téged hívott?

Elle nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon.

– Igen. – A férfi zöld szemei a lányra ragyogtak. – Ez meg mit akar jelenteni?

– Semmit. Én csak… nem számítottam erre, ez minden. – Kat még mindig mosolygott rá, továbbra sem értette pontosan, hogy a francba lehetett Nero az, akit Maria hívott.

– Ahogy mondtam, – kezdte újra, – minden megy, kivéve a tévét.

Végigsétált a téren, kiterítve mindent, amit a fejében elképzelni látszott.

– Egy hatalmas, túlméretezett ülőgarnitúrára gondoltam, hogy vagy tíz ember elférjen a tévé előtt. Kell egy hatszemélyes étkezőasztal, ami oda kerülhet, az emeleten pedig mindenképpen szükség van egy óriás franciaágyra és modernizált hálószobabútorokra. Ezzel már el is kezdhetnénk.

– Oké, ez jól hangzik, meg minden, de… – Kat hirtelen kissé megszédült. – Én egyszerűbbre gondoltam, például leviszem a súlyait a földszintre, az ágyat meg az emeletre.

– Egyáltalán nem. Az emeleti konditeremnek mennie kell. Visszatérhet a szállodai edzőterem használatához, mint ahogy mi mindannyian tesszük.

A lány azonnal megállította a férfit.

– Óh, nem-nem-nem-nem-nem. Azt hiszem, nagyon félreértetted. Én csak próbálok valami kedveset tenni Drag…

Nero egy pillantással elhallgattatta.

– Értem én. Ezért tesszük azt, amit mondtam.

Azt mondani, hogy ideges volt, amiért belenyúlt a darázsfészekbe, még enyhe kifejezés volt. Az a jóképű, mégis kissé ijesztő férfi meg fogja öletni ezzel, amikor a férje hazajön, és rájön, hogy eltűnt a konditerme.

– Kat, tényleg. – Zavartan nézett rá, hogy miért akad ki emiatt. – Az ágy az emeleten volt, amíg át nem pakoltuk, és szereti a szálloda edzőtermét. Ami a bútorokat illeti, nem fognak neki hiányozni. Minden régi és olcsó.

– Várj, mi? Átpakoltátok? – kérdezte, most már maga is zavarba jött.

– Igen, amikor Drago felébredt a kómából, lehoztuk ide az ágyát és a komódját, mert nem voltunk biztosak benne, hogy képes lesz-e újra felsétálni az emeletre. Aztán amikor sikerült, néhány régi kondigépet, ami nálunk volt, felköltöztetett az emeletre, mert szerintem nem akart a szállodai edzőterembe menni, amíg vissza nem nyeri az erejét. De most már jól van. Ez az egész boldoggá fogja tenni, hidd el nekem. – Nero biztató pillantást vetett rá.

Az az információ, amit most kapott, kurvára fájt. Nem mondta el neki, amikor tegnap este megtehette volna, ezért úgy érezte, mintha olyan titkot tudott volna róla, amit nem kellett volna. Azt is nehéz volt elviselni, hogy az apja volt az, aki felforgatta az életét. A szavaktól, hogy nem voltunk biztosak benne, hogy képes lesz-e újra felsétálni az emeletre, nem tehetett mást, mint hogy némileg felelősnek érezte magát, tekintve, hogy az apja már nem élt, hogy magára vállalja a felelősséget.

– Nerónak igaza van. Imádni fogja – értett egyet a nővére.

Mindent megtett, hogy ebben a pillanatban egyben tartsa magát. Lecsillapította a hangját, a benne lévő bűntudat csak még jobban felerősödött, de a férfi buzgó smaragdzöld pillantása alapján csak remélni tudta, hogy ez az egész dolog nem sül el visszafelé.

– Rendben.

Nero gyönyörű, ravasz mosollyal az arcán dörzsölte össze a kezét, és úgy nézett ki, mint a profi, aki volt.

– Csináljuk!

Az eperszőke gyakorlatilag kész volt elájulni.

A francba! Az első igaz szerelmed tényleg a legfinomabb volt.

* * *

Amikor Angel kinyitotta a lakása ajtaját, egyik szemöldöke felhúzódott.

– Ennek elégnek kell lennie arra, amit tegnap Katarinának adtál. – Drago átnyújtott neki egy köteg készpénzt.

Angel a fejét rázva nem akarta elfogadni a pénzt.

– Én nem…

– Vedd el – követelte keményen. – Szeretném, ha tudnád, hogy Katarináról gondoskodni fogunk. Most már az én felelősségem, és… – Kemény hangja mintha őszinte hangnembe oldódott volna. – Azt akarom, hogy ezt ne csak te, hanem az összes testvére is tudja.

Angel egy pillanatig bámult rá, látva, hogy minden szavát komolyan gondolja, mielőtt végül elfogadta a pénzt. Mutatva, hogy tiszteletben tartja a mondanivalóját, fegyverszünetet kötött.

Elfordulva, Drago nem tudta elhinni, hogy valóban ezt tette.

Oké, bassza meg. Kedvelte a kis boszorkányt, amikor kedves volt és… okoskodott. Tudod miért? Mert most az ő kis boszorkánya volt. Még ha nem is akart feleséget. De ahogy Lucca mondta, őt választotta, és öcsém, kiderült, hogy okkal választotta.

– Még vagy ötven hiányzik – kiáltott utána Angel, miközben végigment a folyosón.

Még meg sem fordult, amikor visszakiáltott neki:

– Akkor nem kellett volna hagynod, hogy megvegye azt a kibaszott hegyméretű kaparófát.