Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

4. FEJEZET

MAJDNEM 3 ÉVVEL KÉSŐBB

Fordította: Naomi 

Matteo egy újsággal hadonászott a levegőben, amikor belépett a lakosztályomba. Letéve a kávém, felhúztam a szemöldökömet.

– Mióta olvasol te újságot? – kérdeztem. Természetesen naprakésznek kellett maradnunk a politikai eseményekről, különösen a törvényhozásról, de erre volt az internet. Matteo azt hitte, hogy ettől jobban néz ki? Mint valami kibaszott brooklyni hipszter?

Nem csodálkoznék, ha divatból újságot hordana magával.

Válaszvigyora felerősítette a gyanúmat.

– Láttam egy érdekes cikket a neten, amikor ma reggel az ágyban megnéztem a híreket, és úgy döntöttem, hogy fizikai bizonyítékot szerzek róla.

– Miről?

Matteo odalépett a konyhapulthoz, és letette elém az újságot. A szemöldököm meglepetten felszaladt, amikor megláttam a címlapot és a fotót. 

Ez az a nő, aki elrabolta New York legkeresettebb agglegényét a piacon!

A főcím alatt egy fotó volt rólam, mellette pedig egy fotó Ariáról. Egy pillanatra megdermedtem. Az eljegyzésünk óta eltelt három évben nem láttam Ariát. Nem is volt rá semmi okom. Küldtem neki ajándékot karácsonyra, az eljegyzésünk évfordulójára, Valentin-napra és a születésnapjára – az utolsót tegnap, a tizennyolcadik születésnapjára.

Aria fájdalmasan gyönyörű volt. A fénykép nem volt hivatalos. Úgy nézett ki, mintha paparazzók készítették volna a tudta nélkül, ezért a tekintete távolságtartó volt, ahogy a kamerába nézett. Chicago utcáin sétált, néhány bevásárlószatyorral a kezében, Umberto és a második testőre követte. Rövid, szürke télikabátot, túlméretezett fehér gyapjúpulóvert, szívdöglesztően rövid kockás szoknyát és szürke, térdig érő szarvasbőr csizmát viselt, amely kiemelte karcsú vádliját és lábát. Hosszú, szőke haja a vállára omlott, és jó ég, az arca... még abban sem voltam biztos, hogy sminkelte-e magát, de lenyűgöző volt.

– Neked csorog a nyálad – mondta Matteo, ahogy szembe hajolt velem.

A tekintetem az övére siklott.

– De az övé is. – Matteo egy férfira mutatott a képen, aki majdnem kitörte a nyakát, hogy Aria után bámuljon, és megnézze őt. Késztetést éreztem, hogy kiderítsem, ki volt az illető, és megöljem, már csak az izgalom kedvéért is. De volt egy olyan érzésem, hogy akkor sem hagynám abba a gyilkolást, ha minden fickót megbüntetnék, aki a menyasszonyomat bámulja.

– Meg kell mondanom, egy kicsit megsértődtem, hogy nem engem tartottak a legkeresettebb agglegénynek New Yorkban. Úgy értem, nézz rám. – Matteo hátralépett, hogy megcsodálhassam a ruháját. Kibaszott motoroscsizma, bőrdzseki és szakadt farmer.

– Már nem kell aggódnod emiatt. Ezek szerint én már nem vagyok a piacon – mondtam szárazon.

– Tudtad, hogy a hír kiszivárgott a sajtóhoz?

Megráztam a fejem. Apa nem mondta, hogy pontosan mikor fog kikerülni a bejelentés. Átfutottam a cikket, hogy megnézzem, mit írtak Ariáról.

Luca Vitiello hódításainak hosszú sora bizonyára könnyeket fog hullatni, ha megtudják, hogy a 600 millió dollárra becsült nettó vagyonnal rendelkező örökös már nem eladó.

– A cikkükben még téged is kitagadtak az örökségből – mondtam az öcsémnek. Ő és én ketten fogjuk örökölni apa vagyonát, és az közelebb volt a 700 millió dollárhoz, de mi volt százmillió plusz-mínusz a sajtónak? Szokás szerint minimálisra szorították a tényellenőrzést.

Leendő felesége, Aria Scuderi, aki olasz-amerikai származású, ahogy az várható volt, Rocco Scuderi étteremlánc-tulajdonos legidősebb lánya.

Majdnem felhorkantam. Roccónak minden bizonnyal több étteremláncban is benne volt a keze, de ez biztosan nem az ő munkaköre volt.

Pletykáltak a chicagói alvilággal való kapcsolatairól, de soha nem erősítették meg. Ugyanez mondható el a Vitiellókról is, ami felveti a kérdést, hogyan jött létre ez a kötelék. Salvatore Vitiello és Rocco Scuderi nem kívántak nyilatkozni. Nem lehet nem elgondolkodni azon, hogy Aria Scuderi hogyan győzte meg a Vitiello-örököst, hogy felhagyjon agglegényéletével.

Becsuktam az újságot. Micsoda baromság.

Megcsörrent a telefonom, és Grace neve villant fel a képernyőn. Általában jobban tudta, hogy nem szabad engem hívnia. Én kértem találkozót, nem pedig fordítva.

– Ez egy dühös csörgés – mondta Matteo kárörvendve.

Felvettem, de mielőtt egy szót is szólhattam volna, Grace hangja a fülembe rikoltott.

– Mikor akartad elmondani nekem? – A hangja dühös és nyafogós volt.

Matteo kuncogott, és kiitta a maradék kávémat.

– Mit akartam volna elmondani neked?

– Hogy meg fogsz házasodni, természetesen!

– Semmi közöd hozzá.

– Micsoda? – visította. – Három éve dugunk egymással. Azt hiszem, megérdemlem...

– Szart se érdemelsz, Grace. Ahogy te mondtad. Dugtunk, és ha jól emlékszem, mindketten dugtunk másokkal is ez idő alatt.

Csend.

– Beleegyeztem volna, hogy kizárólagos legyél, ha megkérsz rá.

– De nem akartam. Nem érdekel, hogy kivel kefélsz.

Matteo halkan nevetett, amitől legszívesebben a csinos fejéhez vágtam volna a telefonomat.

– Szóval azt hiszed, hagyom, hogy akkor is megdugj, amikor már házasok vagytok, mintha semmi sem változott volna?

– Először is, még nem vagyok házas. Másodszor, már korábban is dugtál nős pasikkal. És harmadszor, te nem vagy olyan különleges, úgyhogy leszarom, hogy hagyod-e, hogy megdugjalak vagy sem.

– Luca – a hangja még nyafogóbb lett. – Ezt nem gondolod komolyan. Miért nem találkozunk később, és szórakozunk egy kicsit?

Letettem a telefont. Ennek a nőnek nem volt büszkesége.

Matteo elvigyorodott.

– A te Grace-drámád ismét feldobja a napomat.

– Menjünk a dojo felé. Szeretném átrendezni a csinos arcodat az öklömmel.

Matteo összecsapta a tenyerét az enyémmel.

– Jól van.

Megráztam a fejem, és követtem őt a lift felé. Több oka is volt annak, hogy szükségem volt egy jó kis bunyóra, és Grace csak az egyik kisebb ok volt. A fő oka, hogy ki kellett engednem a testemben felgyülemlett vágyat, ami azóta kavargott, hogy láttam Ariát.

Még hat hónap volt hátra, amíg végre megérinthetem azt a testet. Hat kibaszott hosszú hónap.

HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB

– Szóval, ideges vagy, Luca? – vigyorodott el Matteo.

– Nem, én sosem vagyok ideges.

– De három éve nem láttad Ariát. Mi van, ha élőben nem néz ki dögösnek? A fotók megtévesztőek lehetnek. Akkor egész életedben egy csúnya nővel fogsz dugni.

Mint mindig, Matteo kedvenc időtöltése az volt, hogy halálra idegesítsen.

– Te egy szar alak vagy. – Három évvel ezelőtt még csinos volt. Csak sejteni lehetett, milyen szép lehet most. A róla készült fotók a legrosszabb kínzást jelentették, amit el tudtam képzelni. Amikor még kiskorú volt, sikerült megállnom, hogy ne képzeljem el, hogy megdugom, de egy ideje már minden egyes róla készült fotó láttán kőkemény lett a farkam.

Megérkeztünk Aria lakosztályának ajtajához. Megálltam, és a testőre után kutattam, akinek őrködnie kellett volna. Nem volt ott.

– Már évekkel ezelőtt ide kellett volna küldenem téged, hogy őrizd Ariát – mondtam Romerónak, aztán bekopogtam.

Könnyű léptek siettek felénk, és az ajtót egy sötétszőke hajú kislány tépte fel. Úgy volt öltözve, mint egy olcsó rockerlány. Nyilvánvalóan megpróbált lenyűgözni az alig látható csípőjével és mérsékelt mellkasával. Nehezen jegyeztem meg a nevét; ő lehetett Aria kishúga.

– Szia Luca – mondta, és valósággal kacéran mosolygott. El kellett fojtanom egy kuncogást. Tényleg azt hitte, hogy nem látom, milyen fiatal? Aztán végre kattant a fejem.

– Te vagy Liliana, a legfiatalabb lánytestvér.

– Nem vagyok olyan fiatal.

– De igen, az vagy – mondta egy ismerős, lágy hang. – Menj Giannához.

És már ott is volt. A fenébe is. Három évvel ezelőtt ígéretesnek tűnt, de ma úgy nézett ki, mint egy valóra vált kibaszott nedves álom. Hosszú szőke haj, sima bőr, karcsú lábak és feszes mellek. Alig vártam, hogy minden kibaszott négyzetcentiméterét láthassam a testének.

– Nem tudtam, hogy a lakosztályomban fogunk találkozni – mondta egy csipetnyi rosszallással. Micsoda szívélyes fogadtatás.

– Be fogsz engedni?

Félreállt. Jeleztem Cesarénak, hogy várjon odakint, mielőtt a többiek besétálnának a lakosztályba. Matteo egyenesen a vörös hajú felé vette az irányt. Mint mindig, most is vonzódott a bajkeverőhöz. A tekintetem ismét Aria kibaszottul dögös testére tapadt. Már csak néhány nap, és az enyém lesz. Alig vártam.

– Nem kéne itt lenned velünk egyedül. Nem illendő – motyogta Gianna.

Persze, hogy nem volt az. Ezért kellett volna, hogy legyen egy őr az ajtajuk előtt.

– Hol van Umberto?

Aria megvonta a vállát.

– Valószínűleg vécén van, vagy cigiszünetet tart.

– Gyakran hagy téged védelem nélkül?

– Ó, állandóan – mondta Gianna gúnyosan. – Tudod, Lily, Aria és én minden hétvégén kiosonunk, mert fogadást kötöttünk, hogy ki tud több pasit felszedni.

Matteo vigyorogva nézett rám. Nem voltam benne biztos, hogy hogyan lehet ilyen undorítóan jó kedve. Ha még több időt kellett volna eltöltenem a nagyszájú vörössel, elvesztettem volna a fejem.

– Beszélni akarok veled, Aria – mondtam.

Giannának persze megint közbe kellett szólnia.

– Csak vicceltem, az isten szerelmére! – A poronty tényleg megpróbált Aria és közém állni. Szerencsére Matteo arrébb rángatta. Nagyon reméltem, hogy a szemében csillogó elbűvöltség csak ennyi volt.

– Engedj el, vagy eltöröm az ujjaidat – morogta Gianna. Matteo széles vigyorral emelte fel a kezét. Ezek ketten többek voltak annál, mint amennyit még a legtürelmesebb szent is elbírna.

– Gyerünk – fordultam Aria felé, és alig érintettem meg a háta alját. Nyelt egyet és megfeszült. Még mindig nem tette túl magát a tőlem való félelmén?

– Hol van a hálószobád?

Nem, határozottan nem tette. Általában csak akkor láttam ilyen tekintetet az ellenségeim arcán, miután elkaptam őket. Aria a tőlünk jobbra lévő ajtó felé mutatott, én pedig arrafelé toltam, és próbáltam nem tudomást venni arról, ahogy reszket az érintésem alatt. Kezdett komolyan idegesíteni.

Természetesen a nagyszájúé volt az utolsó szó.

– Felhívom az apánkat! Ezt nem teheted. – Mintha Scuderit érdekelné.

Beléptünk a hálószobába, én pedig becsuktam az ajtót, mielőtt Aria elé álltam volna, aki félelemtől tágra nyílt szemekkel bámult rám.

– Gianna csak viccelt. Még senkit sem csókoltam meg, esküszöm. – Finoman elpirult, ahogy ezt mondta. Ezért volt ennyire megrémülve? Be kellett ismernem, hogy amikor hallottam, hogy megerősítette, amit eddig is tudtam, a mellkasomban felütötte a fejét a birtokló fenevad.

– Tudom.

Kibaszottul csókos ajkai meglepetten szétnyíltak. A francba! Legszívesebben az ajtóhoz szorítottam volna, és megcsókoltam volna.

– Ó... Akkor miért vagy dühös?

– Mérgesnek látszom?

Az arckifejezése olyan volt, mint egy nyitott könyv. Ez megkönnyítette volna a dolgomat.

– Nem ismersz engem túl jól.

Felháborodott pillantást vetett rám.

– Ez nem az én hibám. – Ez volt az első igazi dac jele a részéről, és én kurvára örültem neki. Tényleg nem tudtam volna együtt élni egy rettegő feleséggel. Nem voltam a legérzékenyebb fickó, és elég hamar elveszíteném a türelmemet, ha úgy kellene lábujjhegyen járkálnom Aria körül, mintha törékeny lenne.

A hüvelyk- és mutatóujjam közé fogtam az állát. Megmerevedett, és a dacot aggodalom váltotta fel.

– Olyan vagy, mint egy ugrásra kész őzike a farkas karmai között. Nem foglak szétmarcangolni. – Sok más dolgot is tennék vele, de ő mindet élvezné.

Összepréselte az ajkát, láthatóan nem hitt nekem. Kurva szép volt, és a bőre olyan volt az ujjaim alatt, mint a bársony. Minden négyzetcentiméterét ilyen puhának érezném? Lehajoltam, hogy megcsókoljam, tudni akartam, hagyja-e. A nők ritkán utasítottak vissza, de Aria nem olyan volt, mint ők.

A szemei tágra nyíltak.

– Mit csinálsz?

Ember, muszáj volt úgy viselkednie, mintha egy görény lennék, aki csapdába ejtette egy sötét sikátorban?

– Nem foglak elrabolni, ha emiatt aggódsz. Tudok még várni néhány napot. Végül is három évet vártam.

Düh villant át a csinos arcán, és én kurvára imádtam a látványát.

– Legutóbb gyereknek neveztél.

Emlékezett erre? Hagytam, hogy a tekintetem végigfusson a csodálatos testén, aztán elvigyorodtam.

– De már nem vagy gyerek.

A fenébe is, jobban akartam őt, mint valaha is akartam nőt, de a rémült csillogás a szemében megakadályozta, hogy a farkam bármilyen ötletet kapjon. Még közelebb léptem hozzá.

– Nagyon megnehezíted a dolgomat. Nem tudlak megcsókolni, ha így nézel rám.

– Akkor talán a nászéjszakánkon is így kellene néznem rád – mondta végül a kis boszorkány.

Ezt a játékot ketten is játszhatták.

– Akkor talán hátulról kell majd elkapjalak, hogy ne kelljen látnom.

Viccnek szántam, még akkor is, ha az ötlet, hogy a tökéletes fenekét kitámasztja előttem, túl jó volt. Aria elsápadt, és elhúzódott tőlem, mielőtt nekiment volna a kibaszott falnak. A kurva életbe, tényleg azt hitte, hogy az első közös éjszakánkon az ágyra dobom, és hátulról meghágom? Nem mintha nem állt volna szándékomban, hogy négykézlábra támaszkodva álljon előttem, miközben belé hatolok, de ezt későbbre kellett halasztanom. A rémült arckifejezéséből ítélve tényleg azt hitte, hogy vadállatként veszem majd el a szüzességét.

Bosszúságomat elfojtva, olyan nyugodt hangon mondtam, amilyenre csak képes voltam.

– Nyugalom. Csak vicceltem. Nem vagyok szörnyeteg.

– Nem vagy az?

Mi a fasz van? Nem azért jöttem ide, hogy hagyjam, hogy sértegessen. Ha szörnyetegnek akart látni, akkor szívesen viselkedtem úgy. Lenéztem rá.

– A védelmedről akartam veled beszélni. Amint az esküvő után beköltözöl a penthouse-omba, Cesare és Romero lesz felelős a biztonságodért. De addig is azt akarom, hogy Romero melletted legyen.

– Nekem ott van Umberto – mondta homlokráncolva.

Rendben. Ezért tudtam besétálni a lakosztályukba anélkül, hogy bárki megpróbált volna megállítani.

– Úgy látszik, túl sokszor tart vécészünetet. Romero mostantól nem fog elmenni mellőled.

– Akkor is figyelni fog, amikor zuhanyozom?

Egymillió év alatt sem.

– Ha úgy akarom.

A dac teljes erővel visszatért.

– Hagynád, hogy egy másik férfi meztelenül lásson? Nagyon bíznod kell Romeróban, hogy nem használja ki a helyzetet.

Megpróbált magasabbnak látszani, de még mindig több, mint egy fejjel kisebb volt nálam.

– Romero hűséges – mondtam, majd lehajoltam, amíg szemmagasságba nem kerültünk. – Ne aggódj, én leszek az egyetlen férfi, aki meztelenül lát téged. Alig várom már.

A tekintetemmel vetkőztettem, és persze ő úgy fonta körbe a karját, mintha mindjárt sírni készülne. Nem bírtam a síró nőkkel.

– És mi lesz Lilyvel? – kérdezte halkan. Ha nem hagyja abba, hogy olyan rohadtul sebezhetőnek tűnjön, talán szükségét érzem, hogy megvigasztaljam, és az egy kibaszott premier lenne számomra. Nem voltam az a vigasztaló típus. – Ő és Gianna osztoznak velem ezen a lakosztályon. Láttad, milyen tud lenni Lily. Flörtölni fog Romeróval. Bármit megtesz, hogy felizgassa. Nem is sejti, mibe keveredhet. Tudnom kell, hogy biztonságban van.

– Romero nem fog a húgodhoz nyúlni. Liliana csak játszik. Ő még csak egy kislány. Romero a nagykorú és készséges nőket szereti – mondtam neki.

Bíztam Romeróban. Komolyan vette a munkáját, és bármennyire is flörtölt Aria kishúga, ez nem változtatott volna azon a tényen, hogy még gyerek. Tudtam, hogy vannak olyan Made Menek, akik habozás nélkül kihasználnának egy ilyen korú lányt, sőt, olyanok is, akik ilyen fiatalon jobban kedvelik őket, de ezek a szarháziak soha nem kerülnének az én belső köreimbe.

Aria tekintete megtalálta az ágyat, és azon tűnődtem, vajon mire gondolhat. Mielőtt a saját mocskos elmém elkezdhette volna elképzelni, hogy mi mindent szeretnék vele csinálni, azt mondtam:

– Van még valami. Szedsz tablettát?

– Természetesen nem. – Szinte aranyos volt, hogy mennyire megsértődött a kérdésemen.

– Az anyád rávehetett volna, hogy kezdd el szedni az esküvődre készülve. – Egyáltalán nem állt szándékomban óvszert használni a feleségemmel. Úgy akartam a farkamat Aria puncijába temetni, hogy semmi se legyen köztünk. Én akartam az egyetlen férfi lenni, aki valaha is megkaphatta őt, és mindig ügyeltem arra, hogy óvszert használjak azokkal a nőkkel, akiket korábban megdugtam.

Aria alsó ajka megremegett.

– Az anyám soha nem tenne ilyet. Még csak nem is beszél velem ezekről a dolgokról.

Szerettem, hogy Aria csak az enyém, de nem voltam hozzászokva a tapasztalatlanságnak ehhez a szintjéhez. Csak félig tréfálkozva kérdeztem:

– De ugye tudod, mi történik egy férfi és egy nő között a nászéjszakán? – Ha nekem kell neki a szexről beszélnem, kurvára meg kell ölnöm valakit, különben teljesen kiakadnék.

– Tudom, mi történik a normális párok között. A mi esetünkben, azt hiszem, a szó, amit keresel, az a nemi erőszak.

Düh tört át a testemen, és arra késztetett, hogy bármit vagy bárkit megüssek. Az évek során egyre jobban tudtam uralkodni magamon, de még mindig várnom kellett egy pillanatot, mire biztos voltam benne, hogy nem fogok ráförmedni.

– Azt akarom, hogy kezdd el szedni a tablettát. – Átnyújtottam neki a csomagot, amit a dokitól kaptam.

– Nem kell orvoshoz mennem, mielőtt elkezdek fogamzásgátlót szedni?

– Van egy orvosunk, aki évtizedek óta a Famigliának dolgozik. Ez tőle van. Azonnal el kell kezdened szedni a tablettát. 48 órára van szükség, hogy elkezdjen hatni.

– És mi van, ha nem veszem be? – kérdőjelezte meg.

A düh még mindig ott bugyogott a bőröm alatt, de mikor nem?

– Akkor majd használok óvszert. Akárhogy is, a nászéjszakánkon az enyém leszel. – Kinyitottam az ajtót. Aria kitámolygott. Nem akartam megijeszteni, de jobb, ha hozzászokik. Nem voltam egy kedves ember.