22. FEJEZET
Fordította: Naomi
A következő két hét napjait
számtalan beszélgetés töltötte ki apámmal a lehetőségekről, hogy hogyan lehetne
a Bratvának megfizetni. Egy újabb droglaborjukat vettük célba, és megöltük néhány
dílerüket, mert apám meg volt győződve arról, hogy a pénz elvesztése fájna
nekik a legjobban.
A napom egyetlen fénypontja az
volt, amikor visszatértem a feleségemhez, láttam a gyönyörű mosolyát, és
imádtam a testét.
Ma már abban a pillanatban
világossá vált, amikor beléptem a penthouse-ba, hogy nem kapom meg a mosolyát.
Aria arca a düh maszkja volt,
amikor a tetőteraszról berohant a lakásba.
Nem lassított, amíg
közvetlenül előttem nem állt, és ököllel a mellkasomra nem csapott, meglepve
ezzel. Mi a fene ütött belé? Megragadtam a csuklóját, és szorosan lefogtam.
– Aria, mi...
Aria felfelé rántotta a
térdét, de sikerült elkerülnöm a közvetlen találatot azzal, hogy hátraugrottam.
– Kifelé – morogtam
Romeróra, aki azonnal eltűnt a liftben. Aria rám meredt, és valóban megpróbálta
újra a térdét a golyóimba döfni. A düh végigsöpört rajtam, és lelöktem a
kanapéra, mielőtt a testemmel lefogtam volna.
– Az isten szerelmére,
Aria! Mi ütött beléd?
– Tudok Giannáról és
Matteóról – sziszegte, majd a düh lecsúszott róla, és sírni kezdett.
Elengedtem, és felhagytam
azzal, hogy lefogjam.
– Erről van szó? – Nem
tudtam elhinni, hogy valami ilyesmi miatt elvesztette az eszét. A húgának úgyis
férjhez kellett volna mennie. Azt hittem, örülni fog, hogy New Yorkban fog
élni.
– Persze, hogy nem érted,
hiszen soha senkit nem szerettél jobban, mint a saját életedet. Nem is
értheted, milyen érzés, amikor a saját szíved szakad meg a gondolatra, hogy a
szerettednek bántódása esik. Én meghalnék azokért, akiket szeretek.
Az életemet is odaadnám
Ariáért, még csak nem is haboznék megtenni, de ő ezt nem tudta. Felálltam.
– Igazad van. Nem értem.
Aria is felpattant a
kanapéról.
– Miért nem mondtad el
nekem? Te már hetek óta tudtad.
– Mert tudtam, hogy nem
fog tetszeni.
– Tudtad, hogy haragudnék
rád, és nem akartad elrontani az esélyedet, hogy megdugj.
Megdugni őt? Azt hitte, hogy csak megdugtam őt?
– Persze, hogy meg
akartalak dugni. De az volt a benyomásom, hogy élvezted a dugásainkat.
Aria arca eltorzult a dühtől.
– És aggódtál, hogy nem
vagyok elég jó színésznő ahhoz, hogy mindenkit átverjek a nászéjszakai kis
mutatványunk után. De kiderült, hogy még téged is átvertelek. Elhitettem veled,
hogy tényleg élveztem.
Néhány feleség úgy tett,
mintha élvezné a férje érintését és a társaságát – mint Nina, mert csak így
lehetett túlélni egy olyan férfival kötött házasságot, mint az apám.
Aria mellett igyekeztem nem
ilyen férfi lenni, mégis azt éreztette velem, hogy az vagyok. Kegyetlenül
elmosolyodtam.
– Ne hazudj nekem! Elég
kurvát dugtam már ahhoz, hogy felismerjem az orgazmust, ha látom.
Aria összerezzent, a szemei
tágra nyíltak.
– Néhány nő még akkor is
átéli az orgazmust, amikor megerőszakolják. Nem azért, mert élvezik. A testük
így próbál megbirkózni vele.
Nem kellett semmit sem
mondania a nemi erőszakról. Láttam, mit tett a nőkkel, mit tett anyával, és mit
tett Ninával. Düh kúszott a bőröm alá, ki akart szabadulni, de elfojtottam.
– A húgodnak örülnie
kellene, hogy Matteo őt akarja. Kevés férfi bírja a fecsegését – mondtam
hidegen.
Aria undorodva rázta meg a
fejét, ahogy felém pillantott.
– Istenem, ez az oka,
ugye? Azért, mert azt mondta neki aznap a szállodában, hogy soha nem kapja meg
a dögös testét. Nem tetszett neki. Nem tudta elviselni, hogy immunis a
hátborzongató bájára.
– Nem kellett volna
kihívnia őt. Matteo elszánt vadász. Megszerzi, amit akar.
– Megkapja, amit akar? Az
nem vadászat, ha házasságra kényszeríti őt azzal, hogy megkéri apámtól a kezét.
Ez gyávaság.
– Az nem számít.
Összeházasodnak. – Elkezdtem megfordulni, belefáradtam ebbe a vitába.
A szemem sarkából láttam, hogy
Aria a lift felé rohan, és az első megérzésem az volt, hogy el akar menekülni.
– Aria, mi a faszt
csinálsz?
Túl lassú voltam ahhoz, hogy
időben odaérjek hozzá. A liftajtók becsukódtak az arcom előtt, és a lift egy emeletet
ment lefelé. Feszültség árasztotta el a testemet, amikor rájöttem, hogy
Matteóval áll szemben. Bassza meg! Addig kalapáltam a lift gombját, amíg az
vissza nem jött felfelé. Matteo nem bántaná Ariát. Azért nem, mert ő az enyém
volt.
Amikor kiléptem, Matteo a
falhoz szorította Ariát, és a csuklóját a feje fölé tartotta. Az ujjaim
megrándultak, a védelmezés heves hullámai rohantak át rajtam.
– Engedd el – követeltem.
Matteo nem habozott, elengedte
Ariát, és eltávolodott tőle, de láttam rajta, hogy nagyon dühös rá. Ahogy az
arca elvörösödött, úgy éreztem, tudom, miért.
Közelebb mentem hozzájuk, és
ellenőriztem Ariát, hogy nincs-e nyoma annak, hogy Matteo bántotta volna, még
akkor is, ha tudtam, hogy egy pofonnál több kell ahhoz, hogy egy nőt, különösen
az én nőmet bántalmazza.
– Nem fogsz még egyszer
ilyet csinálni – mondtam az öcsémnek, és farkasszemet néztem vele.
Matteo keményen rám nézett.
– Akkor tanítsd meg
viselkedni. Nem hagyom, hogy még egyszer megüssön.
Egyenesen az arcába vágtam.
– Többé nem nyúlsz a
feleségemhez, Matteo. A testvérem vagy, és golyót is bevállalnék érted, de ha
még egyszer ilyet teszel, akkor együtt kell élned a következményekkel.
Matteo szemében kihívás
csillogott. Nem volt hozzászokva, hogy bármi vagy bárki közénk álljon.
– Nem foglak még egyszer
megütni, Matteo. Nem kellett volna megtennem – mondta Aria meglepő módon.
Aria szeme Matteo és köztem ugrált.
– Sajnálom, ha
megbántottalak vagy megijesztettelek – mondta Matteo. Még mindig láttam a
dühét, de nem voltam benne biztos, hogy még mindig Aria ellen irányul-e, vagy
ellenem, amiért mellé álltam.
– Nem tetted – hazudta
Aria. Matteo ugyanúgy átlátott rajta, mint én. Odasétáltam hozzá, és átkaroltam
a derekát. Felnézett rám, a szeme tele volt csalódottsággal. Még mindig Gianna
miatt volt dühös? Az isten szerelmére, a húgának úgyis férjhez kellett volna
mennie, és Matteo biztosan nem volt a legrosszabb választás. Nem bántalmazná
Giannát, akármilyen ribanc is volt.
Aria még egyszer szembefordult
Matteóval.
– Ne vedd feleségül
Giannát. – Figyelmeztetésképpen megszorítottam a derekát, de Aria folytatta. – Nem
akar hozzád menni.
– Te sem akartál
hozzámenni Lucához, mégis itt vagy – mondta Matteo felénk biccentve. Ez igaz
volt, de nem vette figyelembe Gianna jellemét. Ő nem lenne olyan megfontolt,
mint Aria.
– Gianna nem olyan, mint
én. Nem fog beletörődni egy elrendezett házasságba.
Ariára néztem, és azon
tűnődtem, vajon ez csak az elkerülhetetlen elfogadása, vagy ez a házasság
tényleg több neki, vajon a szavai a szerelemről tényleg igazak lehetnek, és nem
csak a módja annak, hogy megkönnyítse a dolgát. De ennél is inkább azon
tűnődtem, hogy mi a fenéért érdekel ez engem.
– Abban a pillanatban a
feleségem lesz, amint betölti a tizennyolcadik életévét. Ebben az univerzumban
semmilyen hatalom nem fog megállítani abban, hogy az enyém legyen – mondta
Matteo.
Aria megrázta a fejét.
– Undorodom tőled.
Mindegyikőtöktől undorodom.
Elsétált mellettem, de én nem
követtem, még akkor sem, amikor visszament a lifttel a lakásunkba.
– És te még azt mondod,
hogy Gianna bajkeverő – motyogta Matteo, és megdörzsölte az arcát. – A
feleséged elég nehéz eset.
Nemtörődöm hangot adtam ki.
Aria egyre magabiztosabb lett, és bár egy részemet bosszantotta a kirohanása,
nem tudtam nem megkönnyebbülni, hogy már nem volt olyan fájdalmasan engedelmes
mellettem. Ugyanúgy szerettem a tüzes oldalát, mint a többi részét.
Minden apró dolgot szerettem
benne, még a frusztráló érzelmességét is.
Szerelem.
Szerettem Ariát.
– Úgy nézel ki, mintha
agyvérzésed lett volna – mondta Matteo.
A szerelem kockázatos. Gyengeség.
Valami, amivel nem szabadna foglalkoznom.
– Luca?
Megráztam a fejemet rá és
magamra. Nem voltam képes szeretni.
3 megjegyzés:
köszönöm a fordítást!
Köszönöm!
Köszönöm szépen!❤️❤️❤️
Megjegyzés küldése