Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

22. FEJEZET

Fordította: Naomi

A következő két hét napjait számtalan beszélgetés töltötte ki apámmal a lehetőségekről, hogy hogyan lehetne a Bratvának megfizetni. Egy újabb droglaborjukat vettük célba, és megöltük néhány dílerüket, mert apám meg volt győződve arról, hogy a pénz elvesztése fájna nekik a legjobban.

A napom egyetlen fénypontja az volt, amikor visszatértem a feleségemhez, láttam a gyönyörű mosolyát, és imádtam a testét.

Ma már abban a pillanatban világossá vált, amikor beléptem a penthouse-ba, hogy nem kapom meg a mosolyát.

Aria arca a düh maszkja volt, amikor a tetőteraszról berohant a lakásba.

Nem lassított, amíg közvetlenül előttem nem állt, és ököllel a mellkasomra nem csapott, meglepve ezzel. Mi a fene ütött belé? Megragadtam a csuklóját, és szorosan lefogtam.

– Aria, mi...

Aria felfelé rántotta a térdét, de sikerült elkerülnöm a közvetlen találatot azzal, hogy hátraugrottam.

– Kifelé – morogtam Romeróra, aki azonnal eltűnt a liftben. Aria rám meredt, és valóban megpróbálta újra a térdét a golyóimba döfni. A düh végigsöpört rajtam, és lelöktem a kanapéra, mielőtt a testemmel lefogtam volna.

– Az isten szerelmére, Aria! Mi ütött beléd?

– Tudok Giannáról és Matteóról – sziszegte, majd a düh lecsúszott róla, és sírni kezdett.

Elengedtem, és felhagytam azzal, hogy lefogjam.

– Erről van szó? – Nem tudtam elhinni, hogy valami ilyesmi miatt elvesztette az eszét. A húgának úgyis férjhez kellett volna mennie. Azt hittem, örülni fog, hogy New Yorkban fog élni.

– Persze, hogy nem érted, hiszen soha senkit nem szerettél jobban, mint a saját életedet. Nem is értheted, milyen érzés, amikor a saját szíved szakad meg a gondolatra, hogy a szerettednek bántódása esik. Én meghalnék azokért, akiket szeretek.

Az életemet is odaadnám Ariáért, még csak nem is haboznék megtenni, de ő ezt nem tudta. Felálltam.

– Igazad van. Nem értem.

Aria is felpattant a kanapéról.

– Miért nem mondtad el nekem? Te már hetek óta tudtad.

– Mert tudtam, hogy nem fog tetszeni.

– Tudtad, hogy haragudnék rád, és nem akartad elrontani az esélyedet, hogy megdugj.

Megdugni őt? Azt hitte, hogy csak megdugtam őt?

– Persze, hogy meg akartalak dugni. De az volt a benyomásom, hogy élvezted a dugásainkat.

Aria arca eltorzult a dühtől.

– És aggódtál, hogy nem vagyok elég jó színésznő ahhoz, hogy mindenkit átverjek a nászéjszakai kis mutatványunk után. De kiderült, hogy még téged is átvertelek. Elhitettem veled, hogy tényleg élveztem.

Néhány feleség úgy tett, mintha élvezné a férje érintését és a társaságát – mint Nina, mert csak így lehetett túlélni egy olyan férfival kötött házasságot, mint az apám.

Aria mellett igyekeztem nem ilyen férfi lenni, mégis azt éreztette velem, hogy az vagyok. Kegyetlenül elmosolyodtam.

– Ne hazudj nekem! Elég kurvát dugtam már ahhoz, hogy felismerjem az orgazmust, ha látom.

Aria összerezzent, a szemei tágra nyíltak.

– Néhány nő még akkor is átéli az orgazmust, amikor megerőszakolják. Nem azért, mert élvezik. A testük így próbál megbirkózni vele.

Nem kellett semmit sem mondania a nemi erőszakról. Láttam, mit tett a nőkkel, mit tett anyával, és mit tett Ninával. Düh kúszott a bőröm alá, ki akart szabadulni, de elfojtottam.

– A húgodnak örülnie kellene, hogy Matteo őt akarja. Kevés férfi bírja a fecsegését – mondtam hidegen.

Aria undorodva rázta meg a fejét, ahogy felém pillantott.

– Istenem, ez az oka, ugye? Azért, mert azt mondta neki aznap a szállodában, hogy soha nem kapja meg a dögös testét. Nem tetszett neki. Nem tudta elviselni, hogy immunis a hátborzongató bájára.

– Nem kellett volna kihívnia őt. Matteo elszánt vadász. Megszerzi, amit akar.

– Megkapja, amit akar? Az nem vadászat, ha házasságra kényszeríti őt azzal, hogy megkéri apámtól a kezét. Ez gyávaság.

– Az nem számít. Összeházasodnak. – Elkezdtem megfordulni, belefáradtam ebbe a vitába.

A szemem sarkából láttam, hogy Aria a lift felé rohan, és az első megérzésem az volt, hogy el akar menekülni.

– Aria, mi a faszt csinálsz?

Túl lassú voltam ahhoz, hogy időben odaérjek hozzá. A liftajtók becsukódtak az arcom előtt, és a lift egy emeletet ment lefelé. Feszültség árasztotta el a testemet, amikor rájöttem, hogy Matteóval áll szemben. Bassza meg! Addig kalapáltam a lift gombját, amíg az vissza nem jött felfelé. Matteo nem bántaná Ariát. Azért nem, mert ő az enyém volt.

Amikor kiléptem, Matteo a falhoz szorította Ariát, és a csuklóját a feje fölé tartotta. Az ujjaim megrándultak, a védelmezés heves hullámai rohantak át rajtam.

– Engedd el – követeltem.

Matteo nem habozott, elengedte Ariát, és eltávolodott tőle, de láttam rajta, hogy nagyon dühös rá. Ahogy az arca elvörösödött, úgy éreztem, tudom, miért.

Közelebb mentem hozzájuk, és ellenőriztem Ariát, hogy nincs-e nyoma annak, hogy Matteo bántotta volna, még akkor is, ha tudtam, hogy egy pofonnál több kell ahhoz, hogy egy nőt, különösen az én nőmet bántalmazza.

– Nem fogsz még egyszer ilyet csinálni – mondtam az öcsémnek, és farkasszemet néztem vele.

Matteo keményen rám nézett.

– Akkor tanítsd meg viselkedni. Nem hagyom, hogy még egyszer megüssön.

Egyenesen az arcába vágtam.

– Többé nem nyúlsz a feleségemhez, Matteo. A testvérem vagy, és golyót is bevállalnék érted, de ha még egyszer ilyet teszel, akkor együtt kell élned a következményekkel.

Matteo szemében kihívás csillogott. Nem volt hozzászokva, hogy bármi vagy bárki közénk álljon.

– Nem foglak még egyszer megütni, Matteo. Nem kellett volna megtennem – mondta Aria meglepő módon.

Aria szeme Matteo és köztem ugrált.

– Sajnálom, ha megbántottalak vagy megijesztettelek – mondta Matteo. Még mindig láttam a dühét, de nem voltam benne biztos, hogy még mindig Aria ellen irányul-e, vagy ellenem, amiért mellé álltam.

– Nem tetted – hazudta Aria. Matteo ugyanúgy átlátott rajta, mint én. Odasétáltam hozzá, és átkaroltam a derekát. Felnézett rám, a szeme tele volt csalódottsággal. Még mindig Gianna miatt volt dühös? Az isten szerelmére, a húgának úgyis férjhez kellett volna mennie, és Matteo biztosan nem volt a legrosszabb választás. Nem bántalmazná Giannát, akármilyen ribanc is volt.

Aria még egyszer szembefordult Matteóval.

– Ne vedd feleségül Giannát. – Figyelmeztetésképpen megszorítottam a derekát, de Aria folytatta. – Nem akar hozzád menni.

– Te sem akartál hozzámenni Lucához, mégis itt vagy – mondta Matteo felénk biccentve. Ez igaz volt, de nem vette figyelembe Gianna jellemét. Ő nem lenne olyan megfontolt, mint Aria.

– Gianna nem olyan, mint én. Nem fog beletörődni egy elrendezett házasságba.

Ariára néztem, és azon tűnődtem, vajon ez csak az elkerülhetetlen elfogadása, vagy ez a házasság tényleg több neki, vajon a szavai a szerelemről tényleg igazak lehetnek, és nem csak a módja annak, hogy megkönnyítse a dolgát. De ennél is inkább azon tűnődtem, hogy mi a fenéért érdekel ez engem.

– Abban a pillanatban a feleségem lesz, amint betölti a tizennyolcadik életévét. Ebben az univerzumban semmilyen hatalom nem fog megállítani abban, hogy az enyém legyen – mondta Matteo.

Aria megrázta a fejét.

– Undorodom tőled. Mindegyikőtöktől undorodom.

Elsétált mellettem, de én nem követtem, még akkor sem, amikor visszament a lifttel a lakásunkba.

– És te még azt mondod, hogy Gianna bajkeverő – motyogta Matteo, és megdörzsölte az arcát. – A feleséged elég nehéz eset.

Nemtörődöm hangot adtam ki. Aria egyre magabiztosabb lett, és bár egy részemet bosszantotta a kirohanása, nem tudtam nem megkönnyebbülni, hogy már nem volt olyan fájdalmasan engedelmes mellettem. Ugyanúgy szerettem a tüzes oldalát, mint a többi részét.

Minden apró dolgot szerettem benne, még a frusztráló érzelmességét is.

Szerelem.

Szerettem Ariát.

– Úgy nézel ki, mintha agyvérzésed lett volna – mondta Matteo.

A szerelem kockázatos. Gyengeség. Valami, amivel nem szabadna foglalkoznom.

– Luca?

Megráztam a fejemet rá és magamra. Nem voltam képes szeretni.