Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

 

17. fejezet

Egy XXI. századi elrendezett házasság…

Fordította: Keiko

A katolikus esküvőkön nem volt szertartásos csók, hála Istennek, mert az egy pokolian kínos első csók lett volna. Ez volt az, amiért a leghálásabb volt az egész nap folyamán.

A fogadást a kaszinó hotel báltermében tartották, és csak a legbátrabb Lucianók jöttek el, hogy a Carusókkal egy páholyba kerüljenek hazai pályán.

Látszott, hogy a teremben mindenki feszült volt, miközben az asztaloknál ültek és fogyasztottál az elkészített bőséges fogásokat. Néhányan a Lucianók közül még az evést is megtagadták, mert attól féltek, hogy megmérgezik őket.

Körülnézett a hatalmas bálteremben, és elismeréssel tartozott Mariának, tudva, hogy mindez az ő érdeme. Az esküvővel kapcsolatban minden lélegzetelállító volt. A terem teljesen fekete-fehér volt, és az egyetlen színfoltot a vörös rózsafoltok jelentették a teremben.

– Itt az ideje az első táncnak – mondta Maria, amikor odajött hozzájuk, miután mindenki befejezte a desszertet.

Kat gyorsan Dragóra nézett, akit szintén nem érdekelt a dolog.

– Én nem…

– Szeretném köszönteni a menyasszonyunkat és a vőlegényünket a táncparketten az első táncukhoz – szólt a mikrofonba az esküvői zenekar énekese.

A teremben először csend lett, de amikor Dante, a Carusók főnöke tapsolni kezdett, mindenki más is követte.

Drago hátralökte a székét, felállt, és a kezét nyújtva kérte a lány kezét.

Elfogadta, hagyta, hogy a férfi nyitott táncparkettre vezesse, és a zenekar játszani kezdett, miközben az énekes kinyitotta a száját, hogy elénekelje a What Would It Take című dalt.

Amikor a férfi keze hátranyúlt a lány derekához, elkezdtek ringatózni a zenére, és a lány hamar megdöbbent, hiszen a férfi testalkata olyan volt, mint egy focistáé.

– Tudsz táncolni?

– Tudom, hogyan kell lassúzni anélkül, hogy a lábujjaidra lépnék, igen.

Kat valóban felmosolygott rá, amikor a „szeress engem” szavakat énekelték. Ezt hallva gyorsan félrenézett, és megesküdött magának, hogy megöli Mariát a dalválasztás miatt.

Szemei a táncoló tömegre tévedtek, és egy bizonyos személyt keresett.

– Nem láttam őt – suttogta neki Drago.

– Honnan tudod, hogy kit keresek?

– Salt keresed, ugye? – Nem kérdésként tette fel, hanem határozott kijelentésként.

– Hogyan…

– Ugyanolyan arckifejezésed van, mint amikor róla kérdeztelek.

– Óh. – Megnyugodott az arca, nem kutatta tovább a tömeget. Azt hitte, hogy végre találkozhat vele, mivel ez az esküvője napja, de úgy tűnt, hogy ez nem fog megtörténni.

Miután a dal véget ért, és senki sem volt még a táncparketten, levonultak, amikor Angel közeledett.

– Ellophatom? – kérdezte Angel Dragóra pillantva.

– Persze. – Azonnal elsétált, meg sem várva, hogy előbb távozzanak, úgy tűnt, valami más tereli el a figyelmét.

Úgy látszik a mézeshetek szakasza, amikor kedves volt hozzám, véget ért. Ami a lánynak nem is volt ellenére. Tényleg nem volt felkészülve a kedves Dragóra, nem tudta, hogyan viselkedjen mellette.

– Szeretném, ha találkoznál valakivel.

Angel egy korabeli emberekkel teli asztalhoz vezette. Egy másodperc sem telt el, amikor egy barna hajú lány gyakorlatilag ráugrott és megölelte. A bátyja elmosolyodott.

– Ő pedig Adalyn.

A lány csak erősebben szorította.

– Örülök, hogy végre megismerhetlek, Kat.

Nevetve ölelte át a lányt, tudván ez csak is az a Caruso lehet, akivel a bátyja együtt volt.

– Én is örülök, hogy megismerhetlek.

– Találkoznod kell a barátaimmal – mondta és végül elengedte a lányt. – Ő a legjobb barátom, Lake.

A jóval magasabb barna hajú lány elmosolyodott.

– Szia.

– Szia.

Adalyn ekkor a Lake mellett ülő eperszőke lányra mutatott.

– Ő pedig Elle.

Az édes Elle is elmosolyodott.

– Szia, Chloe sokat mesélt rólad.

– Ismered Chloét? – kérdezte Kat, miközben egy üres székre ült, hogy levegye magáról a ruha súlyát. Adalyn is leült, miközben Angel elment, hogy beszélgessen a testvéreivel.

– Igen, ő a legjobb barátnőm – mondta az eperszőke.

Körülnézett, és Luccát látta, de őt nem, amitől ráeszmélt, hogy egész este nem látta Chloét.

– Hol van? – Elle az ajkába harapott, láthatóan próbálta kitalálni, mit mondjon.

– Nem tudott eljönni.

– Semmi baj. – Kat elmosolyodott, megnyugtatva őt, hogy nem nagy ügy.

Amikor egy széket hátrébb toltak, Maria volt az, aki leült rá, mielőtt lehajtotta volna a pezsgős pohara tartalmát. Úgy tűnt, mintha ideges lenne.

– Valami baj van? – Kat volt az egyetlen, aki megkérdezte, miközben a többiek csak bámultak rá, és figyelték, ahogy a pohár tartalmát lehúzza.

Maria letette a poharat és várt egy másodpercet, mielőtt válaszolt:

– Igen, senki sem táncol.

– Amint az alkohol bejut a Lucianók szervezetébe, fognak – árulta el szarkasztikus hangon, ami valójában egyáltalán nem volt szarkasztikus. A Luciano család nyers volt, és tudta, hogyan kell keményen bulizni.

Maria felvonta a szemöldökét.

– Tényleg?

– A boron és a pezsgőn kívül mást is felszolgálnak? – Kat csak azokat az ivópoharakat vette észre maga körül.

– Igen, korlátlan italfogyasztás van.

– Akkor adj harminc percet – mondta a lány bizonyossággal.

Az összes lány felnevetett.

Meglátta a magas, jóképű szőke srácot, akire Drago rácsapta az ajtót. Úgy nézett ki, mintha egy másik fickóval sétálna ide.

– Ki az a helyes szőke? Ő volt az, aki bedobta nekünk a pizzát. – Hajolt oda, hogy megkérdezze Mariát.

Amit az előbb hallott, azt nem nevezhette nevetésnek; most nevettek csak igazán.

– Ő a barátom, Vincent – mondta végül Lake, amikor abbahagyta.

– És a bátyám. – Adalyn felkacagott.

Hoppá.

– Bocsánat, nem tudtam…

– Semmi baj – állította meg Lake, akit láthatólag nem zavart. – Őt is feldobná, ha tudná.

Maria azonban még mindig nem hagyta abba a nevetést. Gyakorlatilag könnyek szöktek a szemébe. Kat nem értette, mi olyan vicces ebben.

– Mi olyan vicces? – kérdezte Vincent, amikor végre odaért hozzájuk.

Kérlek, ne tedd! Kérlek, ne mondj semmit!

A hercegnő egy könnycseppet letörölve vetette át a haját a válla felett.

– Óh, semmi. – Lake mosolygott, és játszotta a hülyét a lány kedvéért. – Ő a barátom, Vincent.

– Helló, azt hiszem, már találkoztunk. – A magas, jóképű szőke tökéletes fogsorával kápráztatta el a lányt, miközben a kezét nyújtotta.

– Igen. – A lány megakadt a srác csodálatos babakék szemébe bámulva. Ilyen csinos fiúk, mint ő, nem léteztek az ő világában. Próbált nem még nagyobb idiótának tűnni, és próbálta összeszedni magát. – Szia, Kat vagyok.

– Örülök, hogy úgy találkozunk, hogy nincs ajtó az arcomban. – Kacsintott rá, mielőtt a barátnője mellé állt volna.

– Ő pedig az én barátom, Nero – szólalt meg Elle, és a Vincenttel együtt odasétáló srácra terelte a figyelmét.

A másikra nézett. Sötét haja és smaragdzöld szeme volt. Ő is jóképű volt, de számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő Lucca testvére. Sok mindenben hasonlított rá, nem olyan ijesztő külsővel, de még fiatal volt, feltételezte.

– Helló!

Nero egy egyszerű biccentéssel üdvözölte, miközben Elle közelébe állt.

Igen, egyértelműen Lucca öccse.

A dalváltással úgy tűnt, néhány bátor, részeg lélek kiment a táncparkettre.

– Ooooh, táncoljunk! – A magas Lake felállt, megfogta Elle és Adalyn kezét. Útközben Adalyn megragadta Katét.

– Gyere, táncolj velünk!

Mivel félt nemet mondani a lánynak, segítségért visszanézett Mariára.

– Mindjárt ott leszek. – Nem tett erőfeszítést arra, hogy felálljon, ehelyett inkább körülnézett a helyiségben, hogy megkeressen valakit.

– Helló, mi lesz velünk? – kiáltott fel egy frusztrált Vincent, amikor ő és Nero lemaradtak.

A táncparkettre vonszolták azok a lányok, akikkel percekkel ezelőtt találkozott, és akik éreztették vele, hogy szívesen látják a csoportjukban, amikor táncolni kezdtek. Eleinte nem volt annyira benne, de lassan ellazult, ahogy táncolt a zenére, és egyre könnyebb lett, ahogy egyre többen és többen jöttek a táncparkettre, miután látták, hogy jól szórakoznak. A fiúk is csatlakoztak a barátnőikhez, de Angelnek tovább tartott, amíg csatlakozott az övéhez, miután Adalyn több heves pillantást vetett rá.

A teremben a levegő a feszült helyzetből fokozatosan átváltott egy gondtalan buliba. Ki gondolta volna, hogy egy esküvő és a sok pia miatt ez a két család legalább egy estén át együtt tud létezni egy szobában?

Nem volt biztos benne, hogy mennyi ideig táncoltak, de a nehéz ruha alatt izzadt volt, amikor egy lassú dal kezdődött, és a csoportok párokra oszlottak. Kat éppen szünetre indult, amikor a legjóképűbb Caruso odajött.

– Szeretnél táncolni? – kérdezte Leo mosolyogva.

A lány nem tehetett mást, mint visszamosolygott, és megfogta a fiú felé nyújtott kezét.

– Örömmel.

* * *

– Úgy tűnik, a fiam megkedvelte a feleséged. – Dante letette a whiskys poharát, és arra biccentett, ahol a Luciano lány és Leo táncoltak.

Az első táncuk után Drago közvetlenül a főnöke mellett töltötte az estét, és nem tetszett neki a szoba levegője. Az ösztöne, hogy megvédje a főnökét egyszerűen túl erős volt, ebben a szobában és ebben a helyzetben könnyű célpont volt. A Carusók a félelemre támaszkodtak, hogy kordában tartsák a Lucianókat. Azonban minél tovább ült a főnökét védve, annál inkább csak a lányt figyelte. A feleségét. Mintha Katarina megbabonázta volna, minél tovább nézte nevetését és táncát.

Úgy gondolta, hogy a bosszúvágya már kielégült. Édes íze volt, amikor találkozott Dominickal, mielőtt az oltár elé lépett, de gyorsan keserűvé vált minden egyes pillantással, amit a férfi feléje vetett. Az egész fogadásukat nem a családjával, hanem a Carusókkal töltötte, és a kis boszorkány egyre szimpatikusabbá vált. Amióta Leo megismerte, Drago napokig hallgatta, ahogy az esküvőig róla beszélt, most pedig vele táncolt, és boldoggá tette a gyereket.

– Azt látom.

Dante felemelte a poharát.

– Magam sem választhattam volna jobban – mondta neki, mielőtt ivott volna egy kortyot.

Basszus, még a főnöke is boldog volt, amit néha nehéz volt elérni.

De ő miért nem volt az? Még azután is, hogy bosszút állt…

A főnöke láthatta, hogy a férfi sem hagyta abba a lány figyelését.

– Miért nem táncolsz vele?

Levéve róla a tekintetét, végül végigpásztázta a termet, és csak boldog, részeg arcokat látott.

– Nem hagyom védtelenül.

– Nem vagyok védtelen. Todd és elég emberem van körülöttem. – Todd és a többi Caruso, akik a főnök körül álltak és védték őt, nem voltak Drago.

– Menj, táncolj vele – parancsolta ezúttal Dante. – Boldoggá tesz engem és a családokat.

A tekintete még egyszer körbejárta a termet, és nem látott semmi fenyegetőt, ezért bólintott, mondván magának, hogy táncolni fog a feleségével, de nem azért, mert akarja, hanem mert parancsot teljesít.

Férfiak. Olyan ostobák tudtak lenni.

* * *

– Elrabolhatom?

Ma este már másodszor hallotta a szavakat, csak ezúttal nem a bátyjától, hanem valakitől, akire nem számított.

– Azt hiszem. – Leo vonakodva engedte, hogy táncoljon vele.

– Azt hiszem, be akarta fejezni a dalt. – Kat nevetett, miközben nézte, ahogy a szomorú Leo elsétál.

Drago megragadta a derekát, mielőtt a kölyök visszajöhetett volna, hogy elvigye.

– Kár. Nem ő a férjed.

Úgy döntött, eljátssza a szerepét, és mosolyogva felvonta a szemöldökét.

– Ugye nem vagy féltékeny?

– Talán, ha idősebb lenne.

Kat egy pillanatra megdöbbent. Ezt hallani tőle nem úgy hangzott, mint az a kis játék, amit férjnek és feleségnek tettetve magukat játszottak. Ez majdnem valóságosan hangzott. És miért kedves megint? Mi a fene van ma este a levegőben? Ebben az átkozott teremben mindenki túlságosan is kedvesen viselkedett; ennek semmi értelme nem volt.

– Miért olyan boldog mindenki? – Észre sem vette, hogy a kérdés elhagyta a száját, amíg Drago nem válaszolt neki.

– Mert ez egy új világ kezdete, Katarina.

Ezúttal, amikor körülnézett, látta, hogy mi is ez valójában… a béke kezdete. A Carusók tényleg így gondolták; a vérük keveredése örökre megállíthatja a háború lehetőségét. Azzal, hogy Angel és Adalyn, ő és Drago, és a családok biztonságban érintkeztek egymással, több kapcsolati lehetőség nyílt meg, olyannyira, hogy a családok már nem mertek a másikhoz nyúlni, attól félve, hogy a sajátjuk megsérülhet a kereszttűzben. Zseniális volt.

Kat az ajkába harapott.

– Akkor azt hiszem, nem is olyan rossz… hozzád menni.

– Igen. – A férfi tüzes szemei a lány ajkára meredtek, amit az imént harapott meg. – Azt hiszem, igen.

– Csókot! – kiáltotta valaki olyan hangosan, hogy a zene ellenére is hallani lehetett. A lány tekintete most a férfi ajkára esett a kérésre.

– Csókot, csókot, csókot, csókot, csókot, csókot, csókot, csókot! – Egyre többen kezdték tapssal skandálni, mígnem az egész teremben mindenki skandálta és figyelte őket, tűkön ülve várva az első csókot.

Kat nem tudta, hogy a levegőben lévő mágia volt-e az oka, vagy az új világ izgalma, de amikor Drago felemelte az állát az egyik ujjával, a lány szétnyitotta ajkait és lehunyta a szemét. Az ajkak, amelyek az övét vették, a birtoklásról szóltak, nem pedig az egyenrangú házasságról. Ettől meg kellett volna ijednie, de erre nem volt ideje, mert hamarosan eluralkodott rajta a valódi félelem.

Durr.

Az első lövés hallatán a terem csendesen megdermedt.

Csak amikor egy rikoltó sikoly betöltötte a termet, akkor döbbentek rá az emberek, hogy amitől féltek, hogy hallottak, az igaz volt. A második lövés, amely hamarosan elhangzott, csak megerősítette ezt. Azzal, hogy a teremben mindenki vagy sikoltozott, vagy fedezékbe menekült, a szép ünnepi este egy XXI. századi elrendezett házassággá változott… egyenesen a pokolból.

Durr.