Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

16. FEJEZET 

Fordította: Naomi

Aria folyton felém pillantgatott, amikor megálltunk a JFK repülőtér előtt. Egész nap alig beszéltem vele, és ez nyilvánvalóan zavarta. De ez így volt a legjobb. Annak ellenére, hogy elhatároztam, hogy biztonságos távolságot tartok Ariától, a kezem utat talált a hátára, amikor besétáltunk a repülőtér érkezési csarnokába. Nem tudtam megállni, hogy ne érintsem meg. Őrjítő volt.

– Biztos, hogy nem lesz gond, ha Gianna velünk marad a következő néhány napban? – kérdezte.

– Biztos. És megígértem apádnak, hogy megvédem őt. Könnyebb, ha a mi lakásunkban lakik. – Scuderi világossá tette, hogy Giannának szoros felügyeletre van szüksége, és én nem kételkedtem ebben. Az a lány maga volt a probléma.

Aria bocsánatkérően elmosolyodott.

– Provokálni fog téged.

– Tudok bánni egy kislánnyal.

– Annyira azért nem kicsi. Alig fiatalabb nálam.

Végignéztem a feleségemen. Néha elfelejtettem, milyen fiatal. Amikor annyi idős voltam, mint ő, már hét éve Made Man voltam, számtalan nővel feküdtem le, annyi szarságot csináltam és láttam, de Aria fiatal volt és védett, ahogy a húga is.

– Elbírok vele.

– Luca, Gianna tudja, hogyan kell az embereket felidegesíteni. Ha nem vagy teljesen biztos benne, hogy tudsz uralkodni magadon, nem engedem a közeledbe.

Mit gondolt, mit fogok tenni? Gianna egy tizenhét éves lány volt.

– Ne aggódj. Nem fogom megölni őt vagy téged a következő pár napban.

– Aria! – Gianna sikolya végigzúgott a folyosón.

A vöröshajú lány felénk rontott, és összeütközött Ariával. Úgy ölelkeztek, mintha hónapok óta nem látták volna egymást.

Amikor végre elszakadtak egymástól, Gianna látványosan megvizsgálta Aria testét.

– Nincsenek látható zúzódások. Csak olyan helyeken ütötted meg, amelyeket eltakar a ruha? – Összehúzta a szemét, én pedig ridegen elmosolyodtam.

A legkevésbé sem érdekelt, mit gondol. Aria viszont aggódónak tűnt.

– Hozd a csomagjaidat! Nem akarok itt álldogálni egész éjjel – mondtam.

Gianna megfordult, és felkapta a bőröndjét onnan, ahol elejtette.

– Egy úriember hozná nekem.

– Egy úriember igen. – Gianna határozottan nem hozott ki belőlem semmiféle úriembert. Még jó, hogy apám nem őt választotta nekem.

Megfordultam, és elindultam vissza a kocsihoz, csak időnként győződtem meg róla, hogy Aria és Gianna a közelben vannak-e, hátha történik valami.

Aria és Gianna mindketten a hátsó ülésre akartak ülni. Fintorogva néztem a feleségemre.

– Nem vagyok a sofőröd. Ülj be mellém előre.

A hangomra összerezzent, és ismét ki akartam találni, hogyan szabadulhatnék meg apámtól. Gyűlöltem, hogy Ariát karnyújtásnyira tartsam magamtól, amíg ő el nem tűnik az útból.

– Nem kellene így beszélned vele – vágott közbe Gianna.

Aria becsúszott a mellettem lévő ülésre.

– Ő a feleségem. Azt teszek és mondok neki, amit akarok – mondtam Giannának.

Aria összeráncolt szemöldökkel nézett rám, a szemében sértettség és zavarodottság kavargott. Majdnem kinyújtottam a kezem, hogy megsimogassam az arcát. Basszus, lehetetlen volt távolságot tartani.

Visszafordítottam a figyelmemet az utcára, és elfordultam Aria szemrehányó arckifejezésétől, beindítottam a kocsit, és elhajtottam a repülőtérről.

– Hogy van Lily és Fabi? – kérdezte Aria, miközben megfordult az ülésben, hogy a húgára nézzen.

– Pokolian idegesítőek. Különösen Lily. Folyton Romeróról beszél. Szerelmes belé.

Aria felszabadultan, gondtalanul és óvatlanul engedte ki a csilingelő nevetését. Éreztem a saját gyomrom, majd a szám alattomos rándulását, de visszafogtam magam.

Aria lágy mosollyal a combomra tette a kezét. A tekintetem az övére siklott, és anélkül, hogy gondolkodtam volna, apró kis kezét az én nagy mancsommal takartam be. A távolságtartás vesztes játék volt.

* * *

Amikor beléptünk a lakásba, sült bárány és rozmaring illata szállt felénk.

– Mondtam Mariannának, hogy készítsen egy finom vacsorát – mondtam lazán. Ha tényleg sikerrel akartam eltaszítani a fiatal feleségemet, akkor határozottan rossz módszert alkalmaztam. Bassza meg!

Aria rám villantotta azt a mosolyt, azt az istenverte mosolyt.

– Köszönöm szépen.

Ellenálltam a késztetésnek, hogy lehajtsam a fejem, hogy megcsókoljam az édes száját.

– Vezesd a húgodat a szobájába, aztán ehetünk. – Nem vártam meg a reakcióját. Ehelyett a konyharészbe mentem, ahol Marianna éppen a főzővarázslatát gyakorolta.

– Luca – mondta élénk mosollyal, majd megnézte a bárányt.

Az egyik sült krumpliért nyúltam, amelyik olívaolaj és rozmaring tengerében úszott. Marianna elhárította a kezemet, és a nyelvét csattogtatta.

– Ne vacsora előtt – szidott olaszul.

Felvontam a szemöldökömet, és a tekintetét állva fogtam egy krumplit, és a számba tettem. Megrázta a fejét. Az a rohadt izé megégette a nyelvemet, de a finom íz megérte a fájdalmat.

– Hogy van a feleséged?

– Jól – mondtam.

Megrázta a fejét.

– Túl szép ahhoz, hogy ilyen gyakran egyedül legyen.

– Marianna – figyelmeztettem. Kedveltem Mariannát, egész életemben ismertem, de nem engedtem, hogy beleszóljon.

Sóhajtott, és visszafordult a bárányhoz.

A lift emelkedni kezdett, majd megállt ezen a szinten. Megnyomtam a gombot, amely kinyitotta az ajtókat, és azok egy pillanattal később szétcsúsztak. Matteo úgy sétált ki, mint egy kibaszott kifutómodell. A tekintete végigpásztázta a penthouse-t, és amikor nem látta az új rögeszméjét, bosszantó mosolya lehervadt. Felém lépett, és futólag elcsórt egy rozmaringos krumplit. Marianna megpróbálta megütni a fakanállal, amit velem nem próbált meg, de Matteo megpördült, és kicsúszott a kezéből.

– Nem tudom, miért tűrlek meg titeket, szemtelen fiúk.

– Mert nem tudsz ellenállni a bájunknak, akárcsak a többi hölgy – mondta pimasz vigyorral Matteo. – Bár Luca nyers sármja tényleg hagy némi kívánnivalót maga után.

Marianna mormogott valamit az orra alatt. Hálás volt nekem, amikor megkértem apámat, hogy lehessen Matteo és az én szobalányom. Marianna mindig is rettegett apámtól, de sosem hagyhatta volna abba, hogy neki dolgozzon. Nem engedte volna neki.

– Miért nem ülsz le az asztalhoz, hogy ne legyél az utamban? – mondta Marianna.

Matteo és én elindultunk az étkező felé.

– És?

– És mi?

– Hogy néz ki?

Felvontam rá a szemöldökömet, amikor az asztalhoz értünk.

– A helyére tette a ribancarcát.

Matteo kuncogott, mintha ez lenne a legjobb hír, amit el tudott képzelni.

– Tényleg úgy gondolod, hogy jó ötlet feleségül venni? – próbálkoztam újra. Nem tudtam abbahagyni a reménykedést, hogy Matteo észhez tér.

Lépések hangzottak, majd Aria és Gianna lépett be a szobába.

Gianna megpillantotta az öcsémet, és olyan arcot vágott, mintha valami romlott szagot érzett volna.

– Ő mit keres itt?

Mint egy mazochista molylepkét, úgy vonzotta őt a lány tüzes szukasága. Odasétált hozzá, és megcsókolta a kezét.

– Örülök, hogy újra látlak, Gianna. – Forgattam a szemem a bohóckodásán.

Gianna elrántotta a kezét.

– Ne érj hozzám!

Matteo szemei lelkesen villogtak. Ismertem ezt a tekintetet. Szemmel kell tartanom őket. Már csókolóztak. Nem volt szükségem újabb testnedvcserére, amíg a lány a védelmem alatt állt.

Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, Matteo velem szemben és a jövendőbelije mellett. Aria apró homlokráncolással figyelte őket, nyilván ugyanúgy aggódott, mint én, pedig még nem is tudott a közelgő esküvőjükről.

Marianna besietett, báránysültet, rozmaringos burgonyát és zöldbabot tálalt. Az arca megenyhült, amikor megpaskolta Aria vállát.

Mi volt az, ami miatt az emberek ellágyultak Ariától?

– Miért törted ki annak a fickónak a nyakát – kérdezte Gianna, amikor befejeztük az evést.

Aria megdermedt, mielőtt felém fordult volna. Hátradőltem a székben. Ezt a történetet már számtalanszor elmeséltem életemben.

– Ugyan már! Nem lehet olyan nagy titok. Ezért kaptad a beceneved – gúnyolódott Gianna, a szemében nyilvánvaló kihívás volt, de én nem voltam Matteo, és nem voltam olyan könnyen csalogatható.

Matteo elvigyorodott.

– A Satu szép név.

– Én utálom – mondtam. Mintha az az egy pillanat határozna meg engem. Brutálisabban is öltem már, mégis mindenki csak arra az egy kibaszott napra emlékezett.

– Kiérdemelted – mondta Matteo. – Most pedig meséld el nekik a történetet, vagy én fogom.

– Tizenhét éves voltam. Apánknak sok testvére van, és az egyik unokatestvérem is felkapaszkodott mellém a maffiában. Ő néhány évvel idősebb volt, és Capo akart lenni. Tudta, hogy apám engem választana, ezért meghívott a házába, és megpróbált hátba szúrni. A kés csak súrolta a karomat, és amikor lehetőségem nyílt rá, a torkára szorítottam a kezem, és megfojtottam.

– Miért nem lőtted le? – kérdezte Gianna.

– Családtag volt, és régen hagyomány volt, hogy letesszük a fegyvert, ha belépünk egy családtag otthonába. Most már persze nem.

Családtag. Ez a szó egy vicc volt. A nagybátyáim és nagynénéim leszarták Matteót vagy engem; ahogy az apánk is. Az előbbiek számára versenytársak voltunk a Capo pozíciójáért, az utóbbi számára csak eszköz voltunk a cél érdekében. Ha apa kitalálná, hogyan klónozhatná magát vagy élhetne örökké, habozás nélkül megölné az öcsémet és engem. Egy olyan család, amely a bizalmon és a szereteten alapult, olyasvalami volt, amit még sosem tapasztaltam, és nem is reméltem. Néhány dolog elérhetetlen volt, és megtanultam, hogy ne pazaroljak energiát a vágyakozásra, amikor volt valami, amiért harcolhattam: a Famiglia.

– Az árulás annyira feldühítette Lucát, hogy teljesen összetörte az unokatestvérünk nyakát. Megfulladt a vérében, mert a nyakában lévő csontok átvágták az artériát. Szörnyű volt. Soha nem láttam még ilyet. – Matteo vigyort villantott rám.

Mindig is szívesebben mesélte a történetemet, mint én. Ő mulatságosnak találta, míg engem csak feldühített. A múltban ostoba voltam, olyan emberekbe vetettem a bizalmamat, akik nem érdemelték meg, és ez majdnem megölt. Nem követném el újra ezt a hibát. A bizalom ostobaság volt. A szerelem gyengeség volt. A tekintetem megtalálta Ariát, aki együttérzően figyelt engem.

– Ezért alszik Luca mindig nyitott szemmel. Soha nem tölt még egy éjszakát sem nővel anélkül, hogy ne lenne fegyver a párna alatt vagy valahol a testénél – vágott át a gondolataimon Matteo hangja, és rájöttem, hogy igaza van. Azóta a nap óta soha nem voltam fegyver nélkül más emberek közelében – egészen Ariáig. Az öcsémre meredtem. Nem tudná egyszerűen befogni a száját?

Matteo felemelte a kezét.

– Nem mintha Aria ne tudná, hogy más nőkkel keféltél.

Azt hitte, hogy ezért voltam dühös? Olyan tényekkel állt elő, amiket nem állt szándékomban megosztani. Aria tudta, hogy fegyvertelen vagyok mellette. Nem akartam, hogy túl sokat gondoljon bele.

Gianna előre dőlt a könyökére, szemöldökét felhúzva.

– Szóval most már fegyvert viselsz? Elvégre mindannyian egy család vagyunk.

– Luca mindig visel fegyvert. – Matteo Gianna felé hajolt. – Ne vedd személyeskedésnek. Azt hiszem, még én sem láttam őt fegyver nélkül azóta a nap óta. Ez Luca rigolyája.

Éreztem magamon Aria tekintetét, láttam, ahogy a gondolatai kavarognak azok mögött a babakék szemek mögött. Tudta. Kemény pillantást küldtem rá, próbáltam lebeszélni arról, hogy nagy ügyet csináljon a tetteimből. Na és akkor mi van? Nem viseltem fegyvert a közelében, mert nem volt olyan ellenfél, akitől félni kellett volna. Ennyi volt az egész.

Vacsora után segítettem Ariának a tányérokat a mosogatóba tenni, miközben Matteo és Gianna a nappaliban folytatták a vitájukat.

Aria ismét ásított, és lassan pislogott.

– Menjünk aludni.

A tekintete az öcsémre és a húgára siklott, akik egymással szemben ültek a kanapén.

– Nem, amíg Matteo el nem megy. Nem hagyom egyedül őt és a húgomat.

Igaza volt. Nem bíztam benne, hogy Matteo tiszteletben tartja a világunk szabályait, ha Giannáról volt szó, és kétlem, hogy érdekelte volna, hogy a nászéjszakáján veszíti-e el a V-kártyáját.

– Igazad van. Nem kéne egyedül lennie vele.

Odasétáltam az öcsémhez, aki vigyorogva szakította el a tekintetét Giannáról. Lehajoltam.

– Ez a te bugyinedvesítő vigyorod... Csomagold be, és menj le a kibaszott lakásodba. Nem mész Gianna bugyijának a közelébe, amíg nem lesz a feleséged.

– Ki mondja ezt? – hívott ki Matteo.

Figyelmeztető pillantást vetettem rá, mire ő mogorván talpra állt. Mégis mit gondolt? Hogy megengedem neki, hogy a lánnyal töltse az éjszakát? Ez egy készülő hadüzenet volt. Apa kiakadna, és mindketten megfizetnénk az arcátlanságáért. Volt egy olyan érzésem, hogy végre megtalálná a módját annak, hogy olyan módon fizettessen meg velem, ami hosszan tartó hatást vált ki belőlem.

A tekintetem megtalálta Ariát, aki a konyhapultnak támaszkodott. Időbe fog telni, amíg kitalálok egy bombabiztos tervet, hogy megszabaduljak a vén szemétládától; addig is meg kellett győződnöm róla, hogy Apának nincs oka arra, hogy a feleségemet vegye célba.

Egy utolsó vigyorral Gianna felé, Matteo elhagyta a lakást.

Figyelmen kívül hagyva engem, Gianna a nővéréhez lépett.

– Megszállott velem kapcsolatban. – Igaza volt.

– Akkor hagyd abba az ugratását. Tetszik neki – mondta Aria, miközben odamentem hozzá, és mellé hajoltam.

– Nem érdekel, hogy mit szeret.

Átkaroltam Aria derekát, egy pillanattal később jutott eszembe, hogy megpróbáltam kevésbé gyengéd lenni vele szemben.

– Matteo egy vadász. Imádja a vadászatot. Jobb, ha nem akarod, hogy üldözni akarjon – mondtam Giannának.

Gianna megforgatta a szemét.

– Vadászhat rám, amennyit csak akar. Engem nem fog elkapni.

Ebben tévedett. Matteo már birtokolta őt, és erre hamarosan rá fog jönni.

– Ugye nem akarsz most lefeküdni? – kérdezte Gianna Ariától.

– Nagyon fáradt vagyok.

Gianna vállai megereszkedtek.

– Igen, én is. De holnap szeretném, ha teljesen az enyém lennél. – A lány egy fanyar pillantást küldött rám, mintha ez hatott volna rám, mielőtt elindult a vendégszobába.

– Ha sikolyokat hallok, semmilyen pisztoly nem fog megmenteni a párna alatt, Luca. – Csapódással csukta be az ajtót.

Aria arca kipirult. Lehajtottam a fejem.

– Ma este sikítasz nekem? – Végigsimítottam a nyelvemmel a nyakán.

– Nem, a húgommal egy fedél alatt – mondta Aria zavartan.

– Majd meglátjuk – motyogtam, úgy harapdáltam a nyakát, ahogy ő szerette, és egy szuszogó nyögéssel jutalmaztam. Ma este megkapom Aria sikolyait.

Újabb szó nélkül bevezettem a hálószobánkba. Becsukva az ajtót, magamhoz rántottam Ariát, majd lecsúsztattam róla a ruhát. A tekintetem elismerően végigfutott a fehér csipke alsóneműn, mielőtt felemeltem a földről, és az ágyhoz vittem, ahol letettem. Nem vesztegettem az időt, mielőtt a szétválasztott lábai fölé hajtottam a fejem, és a bugyiján keresztül megcsókoltam a punciját. Az anyag már át volt ázva, és Aria édes illata az ágyékomat feszítette az izgalomtól. Felfelé csókoltam magam a mellkasáig.

– Az enyém – mormoltam a mellére, mielőtt kinyitottam a melltartóját, és levettem. – Kurvára imádom a mellbimbóidat. Rózsaszínűek, kicsik és tökéletesek.

Ezután lehúztam a bugyiját, és megsimogattam a duzzadt szeméremajkait, amelyek már alig várták a törődést, de addig koncentráltam a mellbimbóira, amíg Aria meg nem vonaglott alattam. Aztán lejjebb mozdultam, és a nyelvemet a ráncai közé mártottam. Hamarosan már zihált. Amikor újra erősebben szívtam, a kezét a szájára szorította, elfojtva a nyögését.

– Nem – parancsoltam, megragadva a kezét, és a hasához szorítva.

– Gianna meg fogja hallani.

Reméltem, hogy hallja. Valószínűleg a falra mászna tőle. Aria vágyakozó arcán tartva a szemem, elkezdtem az ajkaimmal ingerelni a csiklóját, amíg már nem tudta visszatartani a hangját. Olyan kibaszott nedves volt, hogy az ujjam könnyedén becsúszott.

– Ó, Istenem – zihált Aria.

Gyengéden ujjaztam, miközben a csiklóját szívtam, majd keményen elélvezett. Az arcát a párnába nyomta, de néhány nyögés hangosan és tisztán hallatszott. Már csak a látványtól is, ahogy Aria elveszíti az önuralmát, minden nap fel akartam őt falni.

Visszakúsztam hozzá, és a lábai közé térdeltem.

– Mikor engeded meg, hogy magamévá tegyelek? – kérdeztem halkan, miközben csókot nyomtam a pulzuspontjára.

Aria megmerevedett. Ránéztem.

– Bassza meg! Miért kell ilyen rohadtul ijedtnek tűnnöd, amikor ezt kérdezem tőled?

– Ne haragudj! Csak több időre van szükségem.

Több időre, amikor nem voltam benne biztos, hogy mennyi időnk van. Mogorván bólintottam.

Aria végigsimított a mellkasomon a ruhámon keresztül, és bocsánatkérően elmosolyodott. Hátradőltem, és levettem a pólómat. Kisegített a pisztoly- és a késtáskámból, mielőtt megcsókolta a tetoválásomat, majd a bordáim feletti sebet. Hirtelen merészre váltott az arckifejezése, és végigsimította az ujjaival a mellbimbóimat. Felnyögtem, majd gyorsan levetkőztem, és elterültem a hátamon.

Aria az erekcióm fölé hajolt, és megállt az ajkaival, alig egy centire a csúcsomtól.

– Ha nem leszel csendben, abbahagyom.

Megérintettem a tarkóját, imádtam Ariának ezt a kötekedő oldalát.

– Talán nem engedem, hogy abbahagyd.

– Talán harapni fogok.

Keresztbe tettem a karjaimat a fejem mögött.

– Tégy velem, amit akarsz, egy hangot sem szólok. Nem akarom megsérteni a húgod szűz fülét.

– És mi lesz az én szűz füleimmel? – Megcsókolta a farkamat, amitől megrándultam.

Még mindig szűz.

– Nem kéne már annak lenned – vágtam rá, de aztán Aria szopni kezdett, én pedig a forró szája érzésére és a csendben maradásra koncentráltam. Mint legutóbb, most is figyelmeztettem, mielőtt elélveztem volna, és ő gyorsan visszahúzódott.

Utána magamhoz öleltem, és lekapcsoltam a villanyt.

– Sajnálom, amit az unokatestvéred tett – mondta hirtelen Aria.

Eltartott egy pillanatig, mire megértettem, kire céloz: Juniorra, az áruló unokatestvéremre. A legrosszabb az volt, hogy már alig gondoltam az árulására, mert annyi új fenyegetés volt az életemben, és nem mind orosz.

– Jobban kellett volna tudnom, hogy ne bízzak meg senkiben. A bizalom olyan luxus, amit az én helyzetemben az emberek nem engedhetnek meg maguknak.

– Bizalom nélkül magányos az élet.

– Igen, az – értettem egyet, és megcsókoltam a nyakát. Egy részem meg akarta kockáztatni, hogy megbízzak Ariában. Ezt a részemet már rég halottnak hittem. 

* * *

Most az egyszer Aria után ébredtem. Mire ő visszatért a zuhanyzásból, én már a reggeli merevedésemmel vártam. Aria hitetlenkedve mosolygott rám, de nem vártam sokáig. Kikászálódtam az ágyból, és a mellkasomhoz szorítottam, szemben a padlóig érő tükörrel. Kényszerítettem, hogy végignézze, ahogy a mellbimbóit ingerlem, még akkor is, amikor az arca vörös lett a szégyentől.

Persze a húga is korán kelt, és hamarosan az ajtónk előtt szólongatta Ariát, de én nem engedtem el. Még nem végeztem vele. Távolról sem.

– A húgod egy kibaszott nyűg – suttogtam a fülébe, miközben az ujjamat a ráncai közé engedtem, majd beledugtam. – De te olyan kibaszott nedves vagy, principessa. – Aria még nagyobb izgalommal jutalmazott.

– Igen – nyögtem, miközben lassan beledugtam az ujjamat, és figyeltem, ahogyan ő mindent néz.

– Aria? – Gianna dörömbölt az ajtón.

Megsimogattam a csiklóját, és keményen megcsókoltam, lenyeltem a kiáltásait, amikor keményen elélvezett az ujjaim alatt. Előre löktem, és letérdeltem mögé. Bassza meg, a fenékének és a puncijának látványa szinte már túl sok volt. Végighúztam a nyelvemet a ráncán, majd újra belemerültem, amíg Aria második orgazmusa miatt a lábai meg nem adták magukat.

Zihálva térdelt le mellém. Felegyenesedtem, és a farkamat közel vittem az arcához.

Egy pillanatnyi habozás után Aria a szájába vett. Az, hogy térden állva szopta a farkamat, a legforróbb látvány volt, amit el tudtam képzelni.

– Olyan gyönyörű vagy, Aria – mormoltam, miközben óvatosan elkezdtem lökdösni, próbálgatva, hogy vajon így is el tud-e fogadni.

Végül Gianna is feladta, de én csak nézni tudtam Ariát, ahogy lassan szopott. Elkezdtem gyorsabb ritmusba terelni a fejét.

– Markold meg a golyóimat.

Bassza meg, ez csodálatos érzés volt. Ringattam a csípőmet, miközben Aria szopott.

– El akarok élvezni a szádban, principessa.

Amikor Aria bólintott, majdnem elélveztem, de visszatartottam, amíg túl sok nem lett. A csípőm rángatózott, ahogy keményen elélveztem, miközben végig a feleségemet figyeltem. Megsimogattam az arcát, ahogy megpróbált mindent lenyelni. Magamhoz húztam, nem akartam, hogy elbizonytalanodjon, és keményen megcsókoltam.

– Remélem, erre egész nap emlékezni fogsz.

Én biztosan emlékezni fogok rá.

* * *

Egy gyors reggeli után elindultam egy napra a Gömbbe. Matteóval át kellett néznünk a drogeladási számokat, és végre megbeszélni apánk végét.

Egymással szemben telepedtünk le az irodában.

– Szóval végre meg akarod adni a szadista seggfejnek, amit megérdemel?

– Alig teszi már a dolgát, hogy a Famiglia a csúcson maradjon.

Matteo elvigyorodott.

– Mintha ezért akarnád megölni. Nem szereted, ahogy a feleségeddel bánik.

– Sok emberrel nem tetszik, ahogyan bánik.

Matteo arckifejezése világossá tette, hogy azt akarja, hagyjam abba a mellébeszélést.

Előrehajoltam, és halkítottam a hangomat.

– Mindent tönkretesz. A nyomorúságból él. Csak azt akarom, hogy eltűnjön. Velem tartasz?

– Tényleg meg kell kérdezned? Amióta az eszemet tudom, meg akartam ölni.

Bólintottam, majd hátradőltem.

– Óvatosnak kell lennünk. Nem kockáztathatjuk, hogy bármi is visszavezethető legyen hozzánk.

Matteo elgondolkodott ezen.

– Apa paranoiás. Az egyetlen alkalom, amikor nincs szigorúan őrizve, és nem ülnek mellette a testőrei, az az, amikor a szeretőjével találkozik.

– Mi magunk nem tudjuk megölni.

Matteo szája összeszorult.

– Nagyon szeretném, ha én lennék az, aki megteszi, de értem, mire gondolsz.

– Majd kitalálunk valamit. Hosszú sora van Apánk ellenségeinek. Biztos van rá mód, hogy valamelyikük megölje őt.