
35. fejezet
Egy nap
Fordította: Keiko
Az ajtó becsukódását hallva Kat felébredt, és látta, hogy Drago végre hazajött. Rettegett ettől a pillanattól, amikor el kell mondania neki, mit mondott Chloénak. Nem bánta, hogy kimondta azokat a szavakat, és pont ezért kellett elmondania neki. Őszinte akart lenni azzal kapcsolatban, hogy mit érez Lucca miatt, látva, hogy Drago másképp látja a Mumust, mint ő. Nem akarta megszakítani a kettőjük közötti köteléket, csak azt akarta, hogy tudjon róla; ugyanúgy látja Luccát, mint az apját.
–
Drago, én…
–
Oh, jó. – Odalépett a kanapéhoz. – Felébredtél.
Mély
levegőt vett, és úgy döntött, hogy ki kell mondania, ami a szívén van.
–
Igen, én…
–
Van egy meglepetésem számodra, Kat. – Mosolygott, miközben kinyújtotta a kezét,
hogy Kat megfogja.
Huh?
Kat
zavarban volt, de úgy döntött, hogy megfogja a kezét, és hagyja, hogy az új
étkezőasztalhoz vezesse.
Leültette
egy vastag mappa elé, amelyet az asztal fejére tett. A papírokkal teli
jelöletlen mappát bámulva egyre zavarosabbá vált, mígnem kinyitotta, és egy
csomó számot látott.
–
Lucca megkért, hogy ajánljam fel neked a Caruso család könyvelői állását. –
Leült mellé, hogy a szemébe nézzen. – Ha elfogadod, akkor saját irodád is lesz
a folyosó végén.
Egy
percig csak pislogott, és először nem tudta, mit mondjon, mert tudta, milyen
fontos az ajánlat, amit kapott. A nők nem kaptak munkát a maffiában, főleg, ha
pénzről volt szó. Az első oldalra nézett, és nagy számokat látott.
–
Ez hivatalos vagy nem hivatalos?
–
Amelyik neked kényelmes – mondta neki, nem akart nyomást gyakorolni rá. – Ha
akarod, csak a legális könyveket vezeted.
–
Komolyan mondod? – kérdezte Kat, nem hitte el a hallottakat. Az isten
szerelmére, ő egy kibaszott Luciano volt, és amit most bámult, az az egész
Caruso családot tönkretehette.
Bólintott,
és ebben a pillanatban úgy nézett rá, mintha ő is katona lenne.
–
Igen.
Lehet,
hogy még nem tudják, mire vagy képes, de egy napon meg fogják tudni.
A szavak, amelyeket az esküvő előtt mondott neki a bátyja, visszhangoztak a
fejében.
Hát,
a fenébe is.
Kat
megnyalta kiszáradt ajkait.
–
Drago?
–
Igen? – Úgy hangzott, mintha arra számított volna, hogy Kat elfogadja vagy
elutasítja az ajánlatot, őszintén szólva bármit, csak azt ne, amit Kat mondani
készült.
–
Azt akarom… – csak remélni tudta, hogy nem követ el újabb hibát –, hogy vigyél
el Luccához.
*
* *
Kérte,
hogy egyedül beszélhessen vele, és kíséret nélkül lépett be Lucca irodájába.
Egy dolog biztos volt: egészen más érzés volt a Mumus előtt állni, amikor te
kerested meg őt.
Nem
tudta, hogyan képzelte el a találkozást, de amikor meglátta a nagy faasztal
mögött ülni, az még félelmetesebbé tette a helyzetet. Leült előtte, és nézte,
ahogy az ezüst öngyújtót forgatja, be- és kikapcsolja, miközben kíváncsian
bámulja, és várja, mit fog mondani.
–
Chloénak azt mondtam, hogy olyan hatalmad van, mint az apámnak. – Kat
belenézett a hideg kékeszöld szemekbe, és végre valami mást látott bennük. – De
az igazság az, hogy te sokkal erősebb vagy, mint ő valaha volt.
A
láng ezúttal stabil maradt, miközben hagyta, hogy meggyújtsa a szájába tett
cigaretta végét. A láng narancssárga fénnyel világította meg az arcát, ami
sokkal vonzóbbá tette, mint ahogy korábban látta.
–
Apám tizenhét éven át egy pincében tartott elzárva, és csak akkor engedett ki,
amikor a pénzét kellett megszámolni. Csak a testvéreim tudhatták meg, hogy ezt
csináltam, mert Lucifer inkább elvágta volna a saját lánya torkát, mintsem,
hogy a család bármelyik tagja megtudja, hogy én nyúltam a pénzükhöz, mielőtt ő
eloszthatta volna.
A
férfi lassan füstöt eregetett a szájából, miközben ott ült és hallgatta a
lányt.
–
Tévedtem veled kapcsolatban, Lucca Caruso, de te is tévedtél magaddal
kapcsolatban. – Kat ajka egyik sarka felkunkorodott. – Mélyen, mélyen, mélyen
belül van benned jóság, amit csak azoknak mutatsz meg, akiket tisztelsz. Nem
adod könnyen, csak azoknak, akikről úgy érzed, hogy képesek ellenállni a
nehézségeknek. Csak azoknak, akik a jövőben hasznosak lehetnek számodra –
mondta neki, mintha pontosan tudná, mire készül. – De apámmal ellentétben te
nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is tiszteled.
Minden
szavát hallgatva, hipnotizáltan bámult rá, ahogy azelőtt a lakásban.
–
Dolgozni fogok neked, Lucca, de egy dolgot tudnod kell. Az út, amelyen jársz,
egy napon a bátyámhoz vezet, és én Dominic oldalán fogok állni.
Mosoly
kúszott a férfi ajkára, majd megértően bólintott.
–
Van még valami, amit tudnod kell… – Az ördög szemei félelem nélkül meredtek a
férfi démoni színű szemeibe. – Dominic olyan, mint te. Csak még nem mutatta meg
neked. Nem fog olyan könnyen elbukni, mint Lucifer. Ezt megígérhetem neked.
Lucca
előrehajolt, és a belélegzett füstöt Katarina puha bőrére fújta.
–
Miért jöttél ide valójában, Katarina?
–
Tudom a kis titkodat… – mondta neki, és még egy pillanatig visszatartotta. –
Tudom, hogy nem te ölted meg.
Szórakozottan
hátradőlt a székében.
–
Miért gondolod ezt?
–
Kizárt, hogy hagynád meghalni, azok után, amit vele tett.
Egy
pillanatra szikra villant a szemében, ami elárulta, hogy a lánynak teljesen
igaza van. Látta, hogyan nézett Chloéra, és egy pillantásból meg tudta mondani,
hogy első látásra beleszeretett a megtört lányba. Ez volt az, amit egyesek igaz
szerelemnek tartanának.
Az
igaz szerelemnek nem lett volna szabad léteznie számukra, ahogyan a
szerencsétlenek számára sem létezett, de Lucca és Chloe dacolva az esélyekkel,
többet hoztak létre, mint puszta igaz szerelmet. Ezer halált halhattak volna,
csak hogy újjászülessenek és újra megtalálják egymást. Akármi is volt az a
szerelem, nem volt neve, mert túl erős volt ahhoz, hogy elnevezzék.
Lucca
felállt, átment az asztal másik oldalára, és leült a szélére.
–
Katarina…
Egy
kép villant fel a fejében. Annyira könnyen előrehajolhatott volna, és
megfojthatta volna a kezével, amiért tudta a titkát.
–
Szeretnéd látni, mi maradt belőle?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése