Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

 19. FEJEZET

Fordította: Naomi

Kurvára el voltam ragadtatva, amikor Gianna végül eltűnt a szemem elől, útban a Chicagóba induló gép felé. Aria összetörtnek tűnt. Furcsa... aggodalmat keltett bennem, mert rájöttem, hogy magányosnak érzi magát New Yorkban. Aria megpördült, és szipogva a karjaimba vetette magát. Megsimogattam a hátát, miközben gondolataim az esti terveimre terelődtek. Remélhetőleg elterelik Aria figyelmét a szomorúságáról.

– Arra gondoltam, hogy megvacsorázhatnánk, aztán eltölthetnénk egy nyugodt estét együtt.

– Jól hangzik – mondta halkan, de az arckifejezésében aggodalom villant fel.

Nem tudtam, hogyan szabadítsam meg a félelmétől. Egész életemben az volt a célom, hogy megrémítsek másokat. Valakinek a félelmét lecsillapítani teljesen kívül esett a komfortzónámon.

* * *

Aria egész vacsora alatt feszült volt, és alig nyúlt az ételhez. Félt a váratlantól, talán még mindig félt attól, hogy mit fogok tenni, de egyáltalán nem állt szándékomban durván bánni vele.

– Miért nem megyünk befelé? – javasoltam.

Ő csak aprót bólintott.

Nem voltam egy türelmes ember. Soha életemben nem kellett várnom semmire. Tudtam, hogy ideges, de én akartam őt ma este; a farkam kurvára vágyott arra, hogy igényt tartson rá. Beléptünk, és Aria az italos szekrény felé indult, a brandyért nyúlt. Megragadtam a csuklóját, és magamhoz húztam. A szemei tágra nyíltak.

– Ne – mondtam halkan. Nem akartam, hogy részeg legyen, amikor magamévá teszem. Azt akartam, hogy az „igen” valódi legyen.

A karjaimba vettem és felvittem az emeletre, alig tudtam várni. Letettem az ágyra, a farkam nekifeszült a nadrágomnak, miközben fölé magasodtam, és magamnak követeltem az ajkait. Kibaszottul tökéletes íze volt, és én voltam az egyetlen, aki valaha is megkóstolhatta. Ez a tudat kétségbeesett vággyal töltött el, hogy teljesen birtokba vegyem. Erősebben csókoltam meg, mielőtt visszahúzódtam, és az egyik tökéletes, feszes mellbimbót a számba szívtam. Bassza meg! Annyira kemény voltam. Kisegítettem Ariát a ruhájából, majd lejjebb mentem. Hagytam, hogy a tekintetem végigjárja a testét. Lenyűgöző volt. Csak az enyém volt.

Leengedtem az arcom a bugyijához, és nyelvemet a tökéletes szeméremajkai közé toltam. Bassza meg! Tökéletesség. A farkam megrándult. Visszahúzódtam, megragadtam a vékony bugyiját, és letéptem róla, mielőtt újra belekóstoltam volna a puncijába. De a vágyam kurvára túl nagy volt. A magamévá kellett tennem. Egyedül az enyém. Belenyomtam egy ujjamat, és a gondolat, hogy milyen érzés lesz, amikor a szűk falai összeszorítják a farkamat, majdnem a végsőkig taszított. Felálltam, és levetkőztem.

Aria az ágyon feküdt, szőke haja szétterült körülötte, lábait széttárta, felfedve tökéletes rózsaszín punciját.

– Az enyém vagy – morogtam. Olyan kibaszott régóta vártam erre.

A lábai közé léptem, szétválasztottam őket, széttártam magam előtt, és a farkamat a forró bejáratához igazítottam. A puncija érzése a farkamhoz simulva olyan volt, mint egy kinyilatkoztatás. Soha nem szexeltem még óvszer nélkül.

Aria körmei a vállamba mélyedtek, kirángatva a vágy ködéből. Lenéztem. Szemei összeszorultak, ajkai összepréselődtek, ahogy a fájdalomra várt. Éreztem, mennyire feszült a farkamhoz.

Aria feljebb hajolt, és a nyakamba nyomta az arcát, remegve, mély lélegzeteket véve.

A forrósága arra csábított, hogy a farkamat belétemessem, de remegő teste és feszültsége megállított.

– Aria – mormoltam. – Nézz rám!

Hátrahúzódott, kinyitotta a szemét, és félelemmel meredt vissza rám. Teljesen meg volt rémülve, én pedig úgy vetettem rá magam, mintha valami kurva lenne. Addig ereszkedtem, amíg a testünk egymáshoz nem nyomódott.

– Egy seggfej vagyok – dörmögtem, miközben megcsókoltam a halántékát és az arcát.

Azok a gyönyörű ajkak meglepetten szétváltak.

– Miért? – a hangja megtört suttogás volt.

Megesküdtem, hogy gyengéd leszek vele, megesküdtem, hogy megvédem, és most, amikor a legnagyobb szüksége lett volna arra, hogy gyengéd legyek, úgy viselkedtem, mint egy kibaszott ősember.

– Megijedtél, és én majdnem elvesztettem az önuralmamat. Jobban kellett volna tudnom. Fel kellett volna készítenem téged rendesen, ehelyett majdnem beléd löktem a farkamat.

Aria megmozdult alattam, és hagyta, hogy a hegyem végigsimítson a nyílásán. Félve zihált, én pedig élesen kifújtam, mert egy sötét részem előre akarta tolni a csípőmet, és befejezni, amit elkezdtem. Az enyém volt, már hetek óta az enyém volt. Lehunytam a szemem, próbáltam uralkodni magamon. Az a részem, a szörnyeteg, nem neki való volt. Ő Aria volt, a feleségem, akit meg kellett védenem. Királynőként fogok bánni vele. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy félelem és zavarodottság keverékével néz engem. Elmozdultam, amíg a fejem a tökéletes mellei fölött függött, a puncija pedig a hasizmomhoz nyomódott.

– A feleségem vagy – mondtam.

Aria állta a tekintetemet, és a szemében bizalom csillogott. Ujjaim a mellbimbói köré záródtak, és enyhén megrántottam, ahogy ő szerette. Egy nyögés volt a jutalmam, de ugyanakkor meggörnyedt, és a punciját a hasizmomhoz dörzsölte. Kurvára túlságosan csábító volt.

– Hagyd abba a ficánkolást – mondtam durván. A határon tántorogtam, a sötétségem olyan átkozottul közel volt a bőröm alatt, hogy nem kellett volna sok ahhoz, hogy elszabaduljon, és ez nem olyasmi, amit valaha is megtennék Ariával. Megrángattam a mellbimbóját, élveztem a nyögéseit, ahogy a korábbi sietség nélkül ingereltem a melleit. Hamarosan lélegzetvisszafojtva mozdult alattam. A kezemet végigkísértem a bordáin és a derekán, az ujjbegyeimmel simogattam, mielőtt az ajkaim is megtették volna ugyanezt. Birtoklóan haraptam a puha bőrt a csípőcsontja felett, miközben a combját gyúrtam.

Aria kezdett ellazulni. Szétnyitottam a lábait, kitárva őt előttem. Csillogott, és én lágy csókot nyomtam a redőire. Aprót sóhajtott, és megremegett. Finoman megharaptam a combja belsejét. Zihálva felkönyökölt, én pedig a tenyeremet a feszes feneke alá szorítottam. Szememet az arcán tartva, a számhoz emeltem a punciját, és újabb csókot nyomtam a puha húsra.

Aria nyöszörgött, én pedig megismételtem a mozdulatot. A szemei kinyíltak, és tele voltak szükséggel. Élvezte, hogy így csókolgatják a punciját. A szemem az övére szegeződött. Kicsit jobban szétválasztottam, és megcsókoltam szűk nyílását, ajkaim végigsimítottak puha belső redőin. Aria ajkai halk nyögésre nyíltak. Bódító illata elérte az orromat, és a hüvelykujjaimmal szétfeszítettem, felfedve a nedveit. Felnyalogattam őket, ő pedig megremegett a vágytól, és édességének újabb hullámával jutalmazott. Imádtam az ízét, és kurvára imádtam, hogy ilyen mohón reagált rá. Egyre nedvesebb és nedvesebb lett, ahogy könnyedén szívtam az ajkait. Nem tudtam levenni róla a szemem, ahogy nyögött és nyöszörgött, ahogy összeszorította a szemét, és a punciját rángatta felém. Könnyedén köröztem a nyílása körül és a falai összeszorultak. A farkam megrándult a matracnak ütközve, de türelmesnek kellett lennem, és így a nyelvemet felfelé vezettem, de soha nem értem el a csiklójáig.

– Luca, kérlek – könyörgött, felemelve a csípőjét, és bassza meg, majdnem elvesztem.

– Ezt akarod? – Megsimítottam a csiklóját, és ő felnyögött.

– Igen.

– Hamarosan – morogtam, és lassan beleengedtem egy ujjamat. Olyan átkozottul szoros volt. A nyelvemmel körbefuttattam az ujjamat és Aria bejáratát, majd végigvezettem a csiklóján. Felnyögött, amikor ajkaimat finoman a csiklója köré zártam, és szopni kezdtem.

– Szólj, ha jön – mormoltam, mielőtt folytattam a szopást. Az ujjam könnyebben csúszott ki-be Aria hüvelyében, ahogy egyre nedvesebb lett.

– Jövök...

Gyorsan visszahúztam az ujjamat, és kettőt toltam be. Bassza meg, de szűk volt! Az arca egyszerre sugárzott fájdalmat és gyönyört, ahogy a falai összeszorultak az ujjaim körül. Megcsókoltam a combját, majd felnyögtem attól, ahogy bensője az ujjaimnak feszült.

– Kurva szoros vagy, Aria. Az izmaid kiszorítják az életet az ujjaimból.

Basszus, ennek nem kellett volna ennyire felizgatnia.

Aria kipirult arccal nézett le rám. Lassan kihúztam egy kicsit az ujjaimat, de ő még jobban megfeszült, és összerezzent. Visszacsúsztam, és lassú, gyengéd ritmusba álltam be, ahogy dugtam velük őt.

– Lazíts – mondtam, de ő nem tette. – Ki kell tágítanom téged, principessa.

Ha már két ujjal is ennyire feszült volt, akkor a farkam behatolása kibaszott katasztrófa lett volna. A nyelvemmel könnyedén köröztem a csiklóján, amíg halkan fel nem sóhajtott, a falai lazítottak az ujjaim körül, ahogy még jobban felizgult.

Amikor elernyedt, kihúztam az ujjaimat, és feljebb húzódtam, lebegve fölötte. Óvatosan távolabb toltam a lábait egymástól, és a farkamat a bejáratához igazítottam. A farkam kurva nagynak tűnt a rózsaszín puncijához képest, és izgalomba hozott a tudat, hogy milyen szorosan megragad. Megfeszült, amikor a hegyem megérintette a nyílását. Leereszkedtem, és gyengéd csókokat hagytam az arcán, remélve, hogy ez majd elveszi a félelmét.

– Aria – dörmögtem.

Rám emelte a tekintetét, kék szemei kavarogtak az aggodalomtól. Átkarolt, reszkető ujjai a hátamat érintették. Feszült mosollyal nézett rám. A francba! Meg akartam védeni és gondoskodni erről a nőről.

Fokoztam a nyomást Aria bejáratára, próbáltam átjutni az összeszorított falain, de ő túl feszült volt. Nagyobb erővel is áttörhettem volna a feszültségét, de ez volt az utolsó dolog, amit tenni akartam.

– Nyugalom – mondtam, megsimogattam az arcát, és megcsókoltam az ajkát. – Még nem is vagyok bent.

Végigsimítottam az ujjaimmal az oldalán, mielőtt megragadtam a combját, és még jobban szétválasztottam, remélve, hogy így könnyebben tudok majd belé hatolni. Csípőmet megmozgatva és fogamat összeszorítva, körülbelül egy centit csúsztam belé. Körmeit a bőrömbe vájta, arcán villogott a fájdalom, teste még jobban megfeszült a további fájdalomra várva. A falainak szorítása a gyönyör vakító hullámát hozta. Csak a fájdalmas arcának látványa engedte, hogy ura maradjak a helyzetnek, és ne keressek többet abból az élvezetből, amit a szorítása nyújthat nekem. Aria nyöszörgött, egy hang, amely tisztán áthatolt rajtam. Hallottam már olyan kínsírást, ami egy kibaszott kicsit sem zavart, de ez...

Megálltam, és elkezdtem simogatni Aria melleit, remélve, hogy ez lehetővé teszi a teste számára, hogy alkalmazkodjon a behatoláshoz.

– Olyan gyönyörű vagy – suttogtam a fülébe, nem is tudtam, honnan jöttek ezek a szavak. Soha nem kedveskedtem még egy nőnek sem. Ha valamit, akkor azt mondtam nekik, hogyan akarom megdugni őket. – Annyira tökéletes, principessa.

A szavaimtól Aria végre megnyugodott, és a szemei hálásan csillogtak. Nem kellett volna így éreznie irántam, pont akkor nem, amikor én voltam az, aki bántotta őt, aki átlépte a határait, mert nem akartam tovább várni, hogy igényt tarthassak rá. Mindezt tudtam, és mégsem álltam le, kurvára nem tudtam leállni. Túl erős volt a vágy, hogy végre megkapjam ezt a nőt, és én egy szemétláda voltam.

Mélyebbre toltam a farkamat, és ő megint megfeszült. Megcsókoltam, és megköszörültem a torkomat.

– Már majdnem ott vagyok. – Ez egy kibaszott hazugság volt. Még félig sem voltam benne. Egyik kezemet kettőnk közé helyeztem, és megdörzsöltem a csiklóját, remélve, hogy elernyed a gyönyörtől.

Aria egy apró szusszanást eresztett ki, ajkai szétnyíltak, és az arcán tétova örömfoszlányok mutatkoztak. Hamarosan megenyhült körülöttem, és tétova nyögéseket hallatott.

Nem figyelmeztettem, mielőtt a maradék hosszam is beledöftem, nagyobb erővel törve át a teste ellenállását, mint terveztem. Aria összerándult alattam, zihálva, a szemei lecsukódtak a fájdalom erejétől. Elhallgattam, elborított a feszültsége okozta érzés és a fájdalom arckifejezése az arcán. Hozzám préselődött, a lélegzete keményen a torkomhoz csapódott, a teste remegett.

Lassan csúsztam ki, de ő fuldoklott.

– Kérlek, ne mozdulj!

Megdermedtem a könyörgő árnyalattól a feleségem hangjában. Felemelkedtem, és a mutatóujjammal megemeltem az arcát. Eltartott egy pillanatig, mire találkozott a tekintetemmel. A szeme könnyes volt, és tele volt heves zavarral. Nagyot nyelt.

– Ennyire fáj?

– Nem, nem annyira. – Megrándult, és még jobban megfeszült a farkam körül, ami egy örömrázkódást küldött végig a testemen. – Semmi baj, Luca. Csak csináld. Nem leszek rád mérges. Nem kell visszafognod magad miattam. Csak essünk túl rajta.

A feleségemre meredtem, és rájöttem, milyen erősen gyűlölöm a gondolatot, hogy fájdalmat okozok neki.

– Azt hiszed, hogy így akarlak kihasználni? Látom, hogy ez mennyire kibaszottul fájdalmas. Sok szörnyű dolgot tettem már életemben, de ezt nem írom fel a listámra.

– De nem fogom ezt a listára tenni. Mindig bántod az embereket. Nem kell úgy tenned, mintha törődnél az érzéseimmel, csak mert házasok vagyunk.

Hogy gondolhatta, hogy nem törődöm vele? Soha nem bántam még senkivel úgy, mint vele, soha nem éreztem még ilyen erős védelmező érzést egy másik ember iránt.

– Miből gondolod, hogy színlelnem kell.

Aria arckifejezése reménykedve villant fel, ahogy a szemei az enyémet keresték, és a tekintete összeszorította a mellkasomat. Bassza meg, nem szabadna így rám néznie.

– Mondd meg, mit tegyek!

Az ujjai finoman végigsimítottak a lapockámon.

– Meg tudnál ölelni egy kicsit? De ne mozdulj. – Ismét a hirtelen zavar keveredett egy csipetnyi könyörgéssel, mintha még mindig nem lenne biztos benne, hogy nem fogom-e figyelmen kívül hagyni a kérését. Nem akartam ilyen szörnyeteg lenni vele, sem ma, sem soha.

– Nem fogok. – Megcsókoltam az ajkát, majd teljesen leereszkedtem rá. A mozdulattól a falai szorosan a farkamhoz tapadtak, és egy pillanatra biztos voltam benne, hogy megőrülök az érzések erejétől. Ehelyett Ariára koncentráltam, és óvatosan a karjaimba zártam, szorosan átölelve. Újra megcsókoltam, lassan, gyengéden, annyira másképp, mint bármelyik csóknál, amit eddig adtam neki. Aria közelsége, az érzés, ahogy a teste ellazult a gyengédségemtől, a szelíd bizalom az arckifejezésében... mindez különös békével és melegséggel töltötte meg a mellkasomat. Végigsimítottam a tenyeremmel az oldalán és a csípőjén, majd vissza felfelé. Megmozdultam, és a kezemet kettőnk közé vittem, hogy megsimogassam a melleit, remélve, hogy ez ellazítja. Szokás szerint gyönyörűen fogékony volt, és éreztem, hogy teste fokozatosan ellágyul, hozzászokik a behatoláshoz. Annak ellenére, hogy mozogni akartam, érezni, ahogy Aria falai körém csúsznak, mozdulatlan maradtam. Aria ívben meghajolt, amikor megsimogattam a mellbimbóját, és elhúzódott az ajkaimtól. A légzése szaggatott volt, és az ajkai megduzzadtak a csókunktól. Annyira kibaszottul szexi volt.

Aria lágyan elmosolyodott.

– Tudsz még mindig...?

Majdnem felnevettem, de elfojtottam a reakciót. Ehelyett óvatosan megmozgattam a csípőmet, hagyva, hogy Aria érezze, ahogy a merevedésem elmozdul benne. Meglepetés futott át az arcán.

– Mondtam, hogy nem vagyok jó ember. Annak ellenére, hogy tudom, hogy fáj, még mindig áll a merevedésem, mert benned vagyok – mondtam neki, mert ez volt az igazság. Ha jó ember lennék, nem erőltettem volna, adtam volna neki annyi időt, amennyire szüksége van, de egy istenverte szemétláda voltam, még akkor is, amikor megpróbáltam nem az lenni vele.

Aria megsimogatta a hátamat.

– Mert akarsz engem – suttogta. A hangjában volt egy csipetnyi bizonytalanság. Hogy is kételkedhetett ebben?

– Soha életemben nem akartam még semmit jobban. – Ismét az igazság. Az igazság, amit nem kellett volna hangosan kimondanom, mert ez hatalmat adott Ariának, mert megmutatta neki, mennyire égek a közelségéért, és nem csak a szexért. Bassza meg, ez nem csak szex.

– Csinálhatjuk lassan? – kérdezte Aria, egy apró, bocsánatkérő mosoly húzódott az ajkára. Mintha lett volna oka bocsánatot kérni.

– Természetesen, principessa – mondtam határozottan. Figyelmesen szemléltem az arckifejezését, miközben mozogni kezdtem, ügyelve arra, hogy a mozdulataim a lehető legszabályozottabbak és gyengédek legyenek. Az izmaim remegtek az erőfeszítéstől. Ez valami idegen volt számomra, valami, amit még soha nem csináltam.

Aria kiengedett egy apró lélegzetet, összevonta a szemöldökét. Kellemetlen érzés, de nem olyan súlyos, mint korábban.

Le sem vettem róla a szemem, miközben lassan csúsztam be és ki. A gyönyöröm egyre szorosabbra és szorosabbra tekeredett, amitől a lábizmaim megremegtek. A testem sikoltozott, hogy gyorsabban csináljam, de elnyomtam a saját szükségletemet. Újabb első alkalom. Nem Aria volt az egyetlen, aki megosztotta velem az első alkalmait. Csak az enyémek egy kicsit mások voltak. Átállítottam a térdeimet, és megváltoztattam a szöget. Zihálva rándult meg.

Kiestem a ritmusból.

– Ez fájt?

Aria megrázta egy kicsit a fejét.

– Nem, jó érzés volt.

Végre. A lökésemet ugyanúgy szögbe állítottam, aztán megcsókoltam Aria szétnyílt ajkait, megízleltem, még közelebb kellett kerülnöm hozzá, amikor már így is közelebb voltunk egymáshoz, mint valaha is voltam bárkivel. A golyóimban, az egész testemben lüktető szükséglet a vágy halk lángolásává változott. Aria kissé megmozdult alattam, és éreztem, hogy a teste kicsit megfeszül, és határozottan nem azért, mert el akart élvezni.

– Jól vagy? – kérdeztem.

Zavarodottság futott át kipirult arcán.

– Mennyi ideig tart, amíg...?

– Nem sokáig, ha egy kicsit gyorsabban mehetek.

Nem voltam benne biztos, hogy Aria teste képes lesz-e ezt kezelni. Nem mintha úgy döfnék bele, mint egy kibaszott állat, de a gyengéd szexnek ezen a szintjén nem fogok elélvezni. Aria bólintott, megadva ezzel a szükséges engedélyt.

Feltoltam magam a könyökömre, és felgyorsítottam, egyre mélyebbre és keményebbre hatolva. A golyóim hamarosan elkezdtek összeszorulni, a vágy ismerős lüktetése visszatért. Aria belém kapaszkodott, teste még szorosabban tekergett, megszorítva a farkamat. Bassza meg, ez olyan volt, mint a paradicsom.

– Aria? – csikorgattam ki, amikor egy újabb lökés után megrándult.

– Folytasd csak. Kérlek, folytasd! Azt akarom, hogy elélvezz.

Egy istenverte szemétláda voltam, de már nem tudtam megállni. A golyóim megfeszültek, a gyönyör hullámai kisugároztak a farkamból, és nyögve robbantam fel, a lökéseim rángatózóvá váltak, ahogy belelövelltem az ondómat. A farkam úgy rángatózott, mintha évek óta nem szexeltem volna. A birtoklási vágy erős hulláma égett bennem, de alatta egy melegebb, teljesen idegen érzés volt. Megcsókoltam Aria nyakát, éreztem, ahogy a pulzusa száguld az ajkaim alatt. Meleg lélegzete végigfutott a bőrömön, szaggatottan, mint az enyém. A tenyere végigsimított a hátamon, ujjai lágyan és remegően simogattak. A feleségem. A nő, akit bármi áron megvédtem volna, még akkor is, ha ez apám megölését jelentette volna.

Egy pillanatra lehunytam a szemem, és élveztem, ahogy hajlékony testét az enyém alatt éreztem, édes illatát, amely most keveredett az enyémmel, és a szex sötétebb aromáját. Az enyém. Az istenit, az enyém!

Óvatosan kicsúsztam belőle, és kinyújtóztam az ágyon, majd magamhoz húztam, és átkaroltam. Gondolkodás nélkül tettem, mert a közelségét akartam. Tudtam, hogy most szüksége van a közelségemre, de amikor végigsimítottam kipirult arcán, rájöttem, hogy nem ez az egyetlen ok, amiért a karjaimban tartom. A jót akarta látni bennem, amikor eddig senki sem törődött ezzel, és én nem voltam teljesen biztos benne, hogy van bennem valami, ami méltó a „jó” címkét viselni.

Aria szeme kitágult, majd lefelé meredt. Szex utáni kábultságomban egy másodpercbe telt, mire rájöttem, miért. A spermám… Megcsókoltam a halántékát, és kicsúsztam az ágyból.

– Hozok egy mosdókendőt.

Bementem a fürdőszobába, és a tekintetem a farkamon landolt. Csupa vér volt. Aria olyan átkozottul feszes volt. Egyszerre volt izgalmas és kínzó. Megtisztálkodtam, és meleg vízzel benedvesítettem egy mosdókendőt, mielőtt visszatértem a hálószobába, ahol Aria a lepedőn lévő vérfoltokat bámulta.

– Sokkal több a vér, mint abban a hamis jelenetben, amit a nászéjszakánk alatt rendeztél – suttogta.

Lehuppantam a feleségem mellé, és óvatosan szétnyitottam a lábát. A puncija feldagadt és vérrel volt összekenve. A látványtól összeszorult a mellkasom, mert ez is emlékeztetett arra, milyen fájdalmas lehetett számára. Fájdalmat okozni olyasmi volt, amiben mindig is jó voltam. A rongyot a sajgó húsához szorítottam, amitől zihálva kezdte kapkodni a levegőt.

Megcsókoltam a térdét, kurvára megkönnyebbültem, hogy ez nem a mi nászéjszakánk, hogy nem kell bemutatnom ezeket a lepedőket.

– Sokkal szűkebb voltál, mint gondoltam – mondtam halkan. Aria arca még jobban kivörösödött. Eldobtam a mosdókendőt, mielőtt a tenyeremet a hasa alsó részére nyomtam volna. Az izmai összehúzódtak az érintés hatására, és ellen kellett állnom a késztetésnek, hogy ismét lejjebb csússzak. Aria még egy darabig nem lenne kész a szexre.

– Mennyire rossz a helyzet? – kérdeztem.

Aria kinyújtózott előttem a matracon.

– Annyira azért nem rossz. Hogy panaszkodhatnék, amikor téged kés- és golyónyomok hegei borítanak?

Megráztam a fejem. Nem ez volt a lényeg. Neki nem volt rendeltetése, hogy valaha is fájdalmat érezzen. Kurvára nem engedném meg.

– Most nem rólam beszélünk. Tudni akarom, hogy mit érzel, Aria. Egy egytől tízig terjedő skálán mennyire fáj?

– Most? Öt?

Bassza meg. Most öt? Reméltem, hogy ötöt fogok kapni. Lefeküdtem mellé, és átkaroltam. Rám nézett azzal a leheletnyi félénkséggel és a megkönnyebbülés pislákolásával. Megkönnyebbülés, mert túl volt az első alkalmon. Nem a legjobb önbizalomnövelő gondolat.

– És közben?

Aria félrenézett, és megnyalta az ajkát.

– Ha a tíz a legrosszabb fájdalom, amit valaha éreztem, akkor nyolc. – A hangjában volt valami olyasmi, ami elárulta, hogy még mindig nem mond igazat. A fenébe is!

– Az igazat.

– Tíz.

Megsimogattam a hasát. Aria beismerése nem tetszett, még akkor sem, ha emlékeztettem magam, hogy neki más a fájdalomszintje, mint nekem. Soha nem akartam én lenni az, aki ekkora fájdalmat okozott neki.

– Legközelebb jobb lesz. – Reméltem, hogy az lesz. Nem tudtam, hogyan könnyíthetném meg a helyzetét. Törékeny volt és ideges, én pedig egy seggfej, aki égett a vágytól, hogy megszerezze őt.

Aria bocsánatkérő pillantást vetett rám.

– Nem hiszem, hogy ilyen hamar újra megtehetem.

– Nem úgy értettem, hogy most. Egy darabig még fájni fog. – Még mindig akartam őt, talán jobban, mint valaha. Az, hogy igényt tartottam rá, határozottan nem csillapította az iránta érzett vágyamat, vagy azt az igényt, hogy a lehető legközelebb legyen hozzám. Idegesítő volt.

– Egy egytől tízig terjedő skálán milyen gyorsan és keményen csináltad? Az igazat – kérdezte Aria incselkedő hangon.

Fontolgattam, hogy hazudok, de valamiért nem akartam. Azt akartam, hogy Aria megtudja az igazságot minden aspektusomról, a rosszat, a legrosszabbat. Még abban sem voltam biztos, hogy miért. Matteón kívül senkivel sem törődtem annyira, hogy bármit is megosztottam volna.

– Kettő – mondtam, miközben figyelmesen figyeltem őt. Ő megfeszült, az arcán sokk villant át. Olyan gyengéden bántam vele, ahogy csak tudtam. Soha nem voltam még ilyen közel valakihez szex közben, soha nem voltam még ilyen lassú, és soha nem próbáltam figyelni egy nő arckifejezésére, hogy megbizonyosodjak róla, jól van-e.

– Kettő?

– Van időnk. Olyan gyengéd leszek, amennyire csak akarod. – Bassza meg, és ez volt az őszinte igazság. Ha Ariának szüksége lenne rá, akkor hónapokig a vanília-utat választanám.

Aria úgy mosolygott, hogy az azonnal áthatolt rajtam. Ezt a tekintetet szerettem volna minél gyakrabban látni.

– Nem hiszem el, hogy Luca-Satu-Vitiello azt mondta, hogy „gyengéd”.

Az embereim nem hinnék el, ha valaki azt mondaná nekik, hogy tudok gyengéd lenni. És az apám, az én kibaszott apám, teljesen kiborulna. Azt követelné, hogy növesszek egy kurva nagy farkat, és verjem a feleségemet, hogy engedelmeskedjen. Soha nem értené meg, hogy nem mutat erőt, ha bántalmazol valakit, aki nem tudja megvédeni magát, valakit, akit arra szántak, hogy a védelmed alatt legyen. Egy férfinak tudnia kell, hogy kivel bánjon óvatosan, és kit törjön össze. Megérintettem Aria arcát, és odahajoltam hozzá, miközben azt mormoltam.

– Ez a mi titkunk lesz. – Annak kellett lennie. Senki sem tudhatta meg. Ha apám úgy vélné, hogy Aria veszélyt jelent a kegyetlenségemre, azonnal megölné. Véget vetnék a nyomorúságos életének, megmutatnám neki, hogy az én ereimben is mélyen ott csörgedezik ugyanaz a szadista hajlam, mint az övéiben, de ez nem menthetné meg Ariát.

Semmi sem történhet vele. Addig nem, amíg én élek. Megölnék mindenkit, aki csak gondolni merne arra, hogy bántani merészelje őt.

Aria bólintott, az arckifejezése megenyhült.

– Köszönöm, hogy gyengéd voltál. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen leszel.

– Hidd el, nálam jobban senki sem lepődött meg ezen – mondtam. A szelídség nem volt a természetemben, soha nem is volt az, és kétlem, hogy Arián kívül bárki más valaha is megtapasztalhatná.

Aria felém fordult, és az oldalamhoz simult, a fejét a vállamra hajtotta. Még szorosabban öleltem őt magamhoz. Aprót sóhajtott, mintha egy kibaszott ajándékot adtam volna neki, amiért megengedtem neki a közelséget. Enyhén megsimogattam a derekának puha bőrét és nyugalmat éreztem.

– Soha nem voltál még gyengéd senkivel?

Törtem a fejem, hogy megtaláljam életem egy pillanatát, amikor egy lágyabb oldalamat mutattam, de az egyetlen emlék, ami eszembe jutott, az az volt, amikor ötéves kisfiú voltam. Édesanyámat sírva találtam az ágyában, és odasétáltam hozzá, annak ellenére, hogy nem volt szabad bemennem a hálószobájába. Megijedtem a sírásától, és megérintettem a kezét, hogy megállítsam. Anyám elrántotta a kezét, és egy pillanattal később apám bejött. Kirángatott és megvert, amiért megpróbáltam egy nő ostoba szeszélyeinek megfelelni.

– Nem. Apánk azt tanította Matteónak és nekem, hogy mindenfajta szelídség gyengeség. És az én életemben soha nem volt helye ennek – mondtam. A múltam összes szentimentális terhe nem olyasmi volt, amit nyíltan ki akartam tárni, még a feleségem előtt sem.

– Mi a helyzet a lányokkal, akikkel együtt voltál? – kérdezte Aria. A hangja remegett egy csipetnyi aggodalomtól és féltékenységtől. Lenéztem szőke hajkoronájára, meztelen teste az enyém mellett feszült: elegáns, lélegzetelállítóan gyönyörű, és az enyém. Érthető volt, hogy aggódott más nők miatt a Grace-ügy után, de nekem a legcsekélyebb szándékom sem volt, hogy valaha is újra más nőhöz nyúljak, és a múltam összes nője semmit sem jelentett. A legtöbbjüknek még a nevére vagy az arcára sem emlékeztem.

– Ők csak eszközök voltak egy cél eléréséhez. Baszni akartam, ezért kerestem egy nőt, és megdugtam. Kemény volt és gyors, határozottan nem gyengéd. Többnyire hátulról dugtam őket, hogy ne kelljen a szemükbe néznem, és úgy tennem, mintha törődnék velük.

Aria meglepett azzal, hogy megcsókolta a Famiglia-tetoválásomat, az ajkai lágyak voltak. Még szorosabban öleltem, nem tudtam, hogyan reagáljak a bájosságára, az ártatlan gyengédségére. Ez olyasmi volt, aminek én még soha nem voltam a címzettje. Viszonozni akartam neki valamivel, ami ugyanilyen jelentőségteljes, és ezt csak egyféleképpen tehettem volna meg.

– Az egyetlen ember, aki megtaníthatott volna arra, hogyan legyek gyengéd, az anyám volt – mondtam, még akkor is, amikor a szavakat repeszként éreztem a torkomban. Nem szerettem róla beszélni, vagy akár csak emlékezni rá. – De kilencéves koromban öngyilkos lett.

– Sajnálom – suttogta Aria, hátrahajtva a fejét, hogy találkozzon a tekintetemmel. Puha tenyerét az arcomhoz szorította.

Aria előtt még soha senki nem csinált ilyesmit, és valahányszor tanúja voltam más embereknél ilyen gyengéd gesztusnak, azon tűnődtem, hogy mi a fenéért érint meg valaki egy arcot, vagy akarja, hogy megérintsék az arcát, amikor le is szophatják a farkát. Egy kibaszott arc. De ez jól esett. Nem volt olyan jó, mint a másik, de azért rohadtul jó. Aria szemében együttérzés volt, de nem akartam a múlton rágódni.

– Még mindig fáj? – kérdeztem, és amikor világossá vált, hogy nem tudja, miről beszélek, végigsimítottam az ujjbegyeimmel a hasán.

Aria elpirult, arany szempillái zavartan rebegtek.

– Igen, de a beszéd segít.

– Hogyan segít? – Lehetetlennek tűnt, hogy a puszta szavak képesek legyenek erre. Amikor gyötrődtem, határozottan nem akartam senkivel sem beszélgetni, még kevésbé meghallgatni bárki fecsegését, még akkor sem, ha Matteo többnyire figyelmen kívül hagyta a kívánságaimat.

– Eltereli a figyelmemet – ismerte el Aria, a tekintete még mindig az enyémen volt. Ez volt a leghosszabb idő, hogy a szemembe nézett, és be kellett ismernem, hogy élveztem. – Mesélnél még az édesanyádról?

Annyi mindenre emlékeztem, mintha tegnap történt volna, de egyik sem volt boldog. Nem voltam biztos benne, hogy anyámmal volt egyetlen boldog emlékünk is, egyáltalán bármi is, amit nem szennyezett be apám brutális árnyéka.

– Apám megütötte őt. Megerőszakolta. Fiatal voltam, de megértettem, mi történik. Nem bírta tovább elviselni apámat, ezért úgy döntött, hogy felvágja az ereit és túladagolja magát droggal.

Aria megborzongott. Nem voltam biztos benne, hogy azért-e, mert elképzelte, min ment keresztül az anyám. Egészen biztos voltam benne, hogy Aria aggódott, hogy ez lesz az ő sorsa is. A puszta gondolat, hogy azt tehetném Ariával, amit az apám tett az anyámmal, hogy Aria összetörve és rémülten feküdne alattam, arra késztetett, hogy lezuhanyozzak.

– Nem kellett volna magára hagynia téged és Matteót.

Ez volt az, ami megviselte őt? Aria túl kedves volt, túl jó volt hozzám, és mint mindig, most is egyenesen átgázolt egy újabb falamon. Egész életemben építettem őket, erősek voltak, mint az acél, és ő úgy rombolta le őket, hogy észre sem vettem.

– Én találtam meg őt.

Aria beszívta a levegőt, és azok a kék szemek megteltek könnyel. Könnyekkel értem.

– Megtaláltad az anyádat, miután felvágta az ereit?

Az érzelmek összeszorították a mellkasomat, de lenyomtam őket, mélyen a mélybe, ahová tartoztak.

– Valójában ez volt az első holttest, amit láttam. Persze nem az utolsó – mondtam, és örültem, hogy a hangom határozott és kemény volt.

– Ez borzalmas. Biztos nagyon megrémültél. Hiszen csak egy kisfiú voltál.

Gyerek voltam, de nem voltam az. Az életem mindig is tele volt vérrel és erőszakkal, anyám éjszakai sírásával.

– Ez tett keményebbé. Egy bizonyos ponton minden fiúnak el kell veszítenie az ártatlanságát. A maffia nem a gyengéknek való hely.

– Az érzelmek nem gyengeségek.

Aria szemeit kerestem. A bennük lévő lágyság és együttérzés már kockázatot jelentett. Ezeket az érzelmeket nem kockáztathattam, nyilvánosan semmiképp, és még zárt ajtók mögött sem voltak bölcsek. Keménynek kellett lennem, mint az acél, rettegettnek és brutálisnak, ha egy nap uralkodni akartam a Familgia felett, és addig is távol kellett tartanom magamtól a fattyú apámat.

– De igen, azok. Az ellenség mindig oda céloz, ahol a legtöbbet tud ártani.

Apa felhasználná Ariát ellenem a kibaszott elmejátékaiban, ha azt hinné, hogy több nekem, mint egy csinos kurva, akit uralhatok és brutálisan megkínozhatok. Ugyanolyan veszélyt jelentett a feleségemre nézve, mint a Bratva, talán még nagyobbat is, mert a lehetőségeim, hogy megvédjem tőle, egyelőre korlátozottak voltak.

– És hova célozna a Bratva, ha bántani akarna? – Aria halkan kérdezte, egyszerre reménykedő és kíváncsi hangon. A tekintetem végigkövette az arca gyengéd vonalait.

Mivel Matteo elég erős volt ahhoz, hogy megvédje magát, nem volt senki, akit az ellenségeim felhasználhattak volna ellenem. Tudták, hogy leszarok mindenkit, csak a Famiglia érdekel. Az életemet a maffiának szenteltem, egyetlen életcélom volt, hogy Capo legyek. Csak ezzel a céllal neveltek fel. Minden másnak lényegtelennek kellett volna lennie, különösen egy nőnek. A nőket le lehetett cserélni. Ezt tanította apa Matteónak és nekem, és ez volt az, ami szerint élt. Nem tartott sokáig, hogy anyát Ninával helyettesítse.

Aria tekintete egy újabb falamat döngette, de nem hagyhattam, hogy ezt tegye. Lekapcsoltam a villanyt, szükségem volt a sötétségre, hogy elrejtsem az arcomon lévő érzelmeket.

– Soha nem fogják megtudni – mondtam.

Aria kiengedett egy kis levegőt, és hozzám simult. Abba kellett hagynia, hogy olyasmit kívánjon, amit én nem tudtam neki megadni, nem akartam neki megadni mindkettőnk érdekében. Könnyű lett volna összetörni a reményeit, csírájában elfojtani az érzelmeit. Néhány kegyetlen szó, ami nekem mindig olyan könnyen jött.

Megkaptam, amit akartam, hagyd abba ezt a kibaszott érzelmi baromságot. Csak az érdekel, hogy a szűk puncid fejje a farkamat. Nem jelentesz nekem semmit, csak széttárt lábakat, hogy levezessem a feszültséget.

Ezek a szavak csontig megvágták volna Ariát, megakadályozták volna abban, hogy valaha is újra átkutassa a falaimat. Kétségtelenül elhitte volna, hogy igazak, mert ezek a szavak jobban illettek ahhoz a férfihoz, aki voltam, mint azok az édes semmiségek, amiket a szüzességének elvétele közben mormoltam. Mindenki azt hinné, hogy ezek a szavak tükrözik a mellettem fekvő nő iránti érzéseim valódi természetét. A szavak ott lappangtak a nyelvemen, ki kellett volna mondani őket, hogy megvédjem Ariát és a hatalmi igényemet, de nem tudtam átvinni őket az ajkamon. Kurvára nem tudtam így hazudni Ariának, nem tudtam így összetörni őt.

De legfőképp nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy hogyan fog utána rám nézni, hogy soha többé nem fog megajándékozni azzal a kis bizalomteljes mosollyal.