Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

 5. fejezet

Szeretni egy Lucianót

Fordította: Szila

– Nem szeretne randizni Katarinával vagy egy másik lánnyal, mielőtt választ? – rezzent össze Dominic.

– Meghozta a döntését – mondta Vinny.

Katarina sokkolva állt a helyén, és üres tekintettel meredt maga elé, ahol eddig a férfi állt, akit hamarosan a férjének fog nevezni. Csak néhány másodpercig nézte, mielőtt bólintott, majd eltűnt a szobából. És ettől csak úgy az egész életének kurvára meg kellett volna változnia.

– Mi ez a rohanás? Nem mintha azonnal össze kellene házasodniuk.

– Nem, de hónap végére házasságot akarunk.

A HÓNAP VÉGÉRE?

– A kurva életbe – Dominic figyelte, ahogy Vinny és Lucca az ajtó felé sétálnak. Még egyszer megpróbálta.

– Lucca, kérlek! – Megragadta a karját, és megállította a Carusók kisfőnökét, pedig nagyon jól tudta, hogy ezzel akár az életének is véget vethet. A szemébe nézve könyörgött:

– Csak azt kérem, hogy töltsenek együtt egy napot. Ennyi.

Lucca néhány pillanatig hallgatott, mintha többféle módot is mérlegelne, hogyan ölhetné meg a férfit, mielőtt enyhén elhúzott szájjal válaszolt.

– Egy nap, Dominic, nem több!

– Köszönöm! – Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj tört fel belőle, amikor elengedte. – Köszönöm.

A Carusók utolsó szavai Vinnytől érkeztek:

– Majd jelentkezünk.

Az ajtócsapódás hallatán a lánynak ki kellett volna szakadnia a sokkos állapotból, de nem így történt. Ehelyett egyenesen előre bámult továbbra is, és újra és újra lejátszotta a történteket, ahogy a férfi őt választotta.

– Katet választotta, ugye? – kérdezte ünnepélyesen Cassius. Végül elengedte a testvére, és Matthias egy fejbiccentéssel megerősítette.

– Kifelé! – üvöltötte Dominic a szobában tartózkodó nőknek, mire mindannyian gyorsan szétszéledtek.

A legfiatalabb Luciano testvér fogadkozott:

– Nem hagyhatjuk, hogy ezt megússzák.

– Nem fogjuk. – Dominic Katarinához ment, és vállára tette a kezét. – Te nem…

Belenézett a lány fekete mélységébe.

– Leszarom, mit csinálsz azon a napon, amit vele töltesz, de te leszel a legnagyobb kibaszott púp a hátán, amivel valaha szembesült. Vedd rá, hogy egy kibaszott pillanatra se akarjon rád nézni. Tedd elviselhetetlenné a közelségedet. Légy a legnagyobb kibaszott kurva, aki valaha létezett, és vedd rá, hogy kurvára megbánja, hogy téged akart választani, Kat.

A másik két fivér is odaállt melléjük, mindketten egyetértően bólogattak.

– Nem érted – suttogta a lány, miközben a szeme csillogott. Ők nem látták, nem láthatták. – Abban a pillanatban gyűlölt, amikor meglátott, mert pontosan tudta, ki vagyok. Semmit sem tehetek, amitől még jobban gyűlölne, mint amennyire már most is gyűlöl, és semmitől sem fogja meggondolni magát, hogy ne vegyen feleségül, mert… ez az ő bosszúja.

Az utolsó szavak nehezen jöttek ki, de mindannyian tudták, ki az a Drago, akit az apjuk majdnem megölt. Drago sérülése és Chloe elfogása óta a Lucianók új irányítás alá kerültek a legidősebb testvér, Dominic által, miután Lucca megölte az apját, Lucifer. Az, ha feleségül menne egy Carusóhoz, örökre biztosítaná a Lucianók hűségét. És nem csak ez történne velük, hanem azt a családot is szétszakítaná, amelyet Drago teljes lényével megvetett.

Látta már ezt a tekintetet a férfiak szemében, amikor ránéztek, a tiszta gyűlöletet. Soha nem égetett vagy fájt kevésbé, mint az előző száz alkalommal. És ezt csak az egyik testvére értette meg, és az a testvére nem volt itt.

Dominic keze leesett a lány válláról, felegyenesedett, olyan heves hangnemben vonta magára nemcsak a lány, hanem a testvérei figyelmét is, amilyet csak egy isten tudott volna.

– Katarina, te Luciano vagy, és egy Luciano soha nem adja fel a küzdelmet. Mi kibaszottul küzdeni fogunk, a pokolba is.

* * *

Kinézett a ház ablakán, és látta ahogy a nagy fekete Cadillac Escalade lehúzódik.

– Itt az idő – mondta neki Matthias szomorúsággal a hangjában.

Mély levegőt véve az ajtó felé indult.

– Kat…

Megfordult, és az ikerpár azon felére nézett, aki a Luciano-házban maradt.

– Ha találkozol vele, mondd meg neki, hogy nem felejtettük el, és hogy ez – mutatott a lába alatt az öreg, nyikorgó padlóra – ez az ő otthona.

A lány bólintott, és látta, hogy a másik felétől elválasztott testvér mennyire megtört, mióta Angelt elvették tőlük. Matthias és Angel kezdetektől fogva elválaszthatatlanok voltak, két tökéletesen egyforma iker, akik még a testüket is egyformán elcsúfították. A tetoválások a testükön tetőtől talpig ugyanolyanok voltak, mint a másiké. Az egyetlen különbség, hogy pont a másik oldalt, amelyek így egymás tökéletes tükörképeivé tették egymást. Ez azonban csak a külső volt, ami belül volt, nem is lehetett volna ellentétesebb, mint a Nap és a Hold.

Amikor kilépett az ajtón, Dominic a másik oldalon várakozott, és figyelte, ahogy egy férfi kiszáll a sötét színű Escaladeből, majd kinyitja a hátsó ajtót, hogy a lány beszálljon. Ő tett egy lépést felé, mert nem akarta tovább húzni a napot, de a bátyja, a Luciano család új főnöke nem engedte volna elmenni egy utolsó kérés nélkül.

– Add meg neki a poklot!

Sajnálta őt, Matthiast és Cassiust. Hamis reményt tápláltak, olyan reményt, amely összeomlik majd azon a napon, amikor majd végig kell sétálnia a az oltárhoz.

Becsúszott a kocsiba, és mivel olyan sötét volt odabent, először nem vette észre a férfit. Csak amikor az ajtó becsukódott, és a sötétség magába zárta őket, látta meg őt a másik oldalon ülni.

– Angel!

Félig felugrott az ülésről, hogy megölelje ikertestvért, akit már egy örökkévalóságnak tűnő ideje nem látott.

– Gyorsan be kell menned. Matthias nagyon örülne…

Angel csak ült és a fejét csóválta, miközben a másik Caruso visszaszállt a kocsiba.

– De…

Amikor a sofőr beindította a kocsit, és elhagyta a telket, a zavarodottság gyorsan elmúlt, és fájdalom hasított a szívébe. Úgy gondolta, hogy a Carusók nem engedték meg neki ezt a kiváltságot, de nem ez volt az, ami fájt neki. Hanem a csalódottság, ami nem volt ott az arcán, amiért nem mehetett be a családjához. Az ijesztő az volt, hogy Angel látta, hogy a lány is tudja ezt.

Ettől az autóút ünnepélyesen csöndessé vált, különösen a Caruso férfiak jelenléte miatt, és csak akkor szűnt meg a csend, amikor megálltak a legszebb ház előtt, amit valaha látott.

– Egy percre van szükségem a húgommal.

Meglepődve nézett a bátyjára, amikor a férfiak kiszálltak a kocsiból, magukra hagyva őket ezzel.

– Hogy érzed magad? – kérdezte tőle a férfi rejtett aggodalommal a hangjában. Észre sem vette, hogy visszatartja a lélegzetét, mióta megálltak. Végül kiengedte a levegőt.

– Mint aki hányni fog.

– Nem lesz semmi bajod.

Megfogta a lány remegő kezét és erősen megszorította.

– Igen, nos, ha hányok, akkor őt fogom célba venni. Dom legalábbis azt mondta, hogy valahogy így tegyek. Azt akarja, hogy legyek púp a hátán.

– Kat, hallgass rám!

Hirtelen keményebb lett a szorítás a kezén.

– Ez nem fogja őt elriasztani attól, hogy téged válasszon. Ezzel csak megszilárdítod a döntését.

A lány feje előre esett.

– Tudom. – Tudta, hogy Angel lesz az egyetlen, aki megérti, ha valaki tiszta gyűlölettel néz rád, és hogy az a személy, aki nem csak szomorúnak, de dühösnek is lát, pontosan azt adja neki, amit akar.

A férfi kicsit erősebben szorította a lány kezét, hangjában az aggodalom most mély szomorúsággá változott.

– Rá kell venned, hogy beléd szeressen, Katarina.

– Hogy mi? – Felnézett a bátyjára, és észlelte a szomorúságot nemcsak a hangjában, hanem az arcán is.

– Az egyetlen módja, hogy elriasszuk őt tőled, hogy ne téged válasszon, ha elhiteted vele, hogy egy Lucianót is szerethet.

Angel hangja szinte suttogássá halkult.

– Bízz bennem, én tudom.

Hallotta a pletykákat, hogy Angel közel került egy Caruso lányhoz, de addig nem tudta elhinni, amíg nem látja a saját szemével, és most… láthatta. Az a különbség, amit szinte azonnal észrevett rajta, hogy megváltozott. Míg Matthias szétesett az ikertestvére nélkül, Angel kivirágzott.

A Carusók kezdtek neki megfelelni, szó szerint a testre szabott öltönyig, amely úgy ölelte át a testét, mintha a Carusók ölelték volna. Azon töprengett, vajon tényleg akarata ellenére tartják itt? Egyáltalán elmenekülne?

Elengedte a kezét, majd az ajtóra tette, hogy kinyissa, de egy pillanatra megállította magát.

– Tudod, hogy nélküled haldoklik…

Amikor a csendes autó hangja ellenére is valahogy még csendesebb lett, folytatta:

– Matthias nem olyan, mint mi, tudod? Szörnyek vagyunk. És veled ellentétben ő az angyal. – Kinyitotta az ajtót, és vissza kellett küzdenie a könnyeit, amelyek ki akartak buggyanni a szeméből. – Csak Lucifer letörte a kibaszott szárnyait.