Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

 

38. fejezet

Vissza a nyúlüregből

Fordította: Keiko

Az ágyban fekve mellette, fájdalmat érzett a szívében, amikor meglátta a kis távolságot közöttük. Csak pár centi választotta el őket, de úgy érezte, mintha egy mérföld lenne.

Azt mondta neki, hogy késő van, és pihenniük kell, de a lány nem tudta elhessegetni azt az érzést, hogy valami oka volt annak, hogy a férfi hirtelen abbahagyta – megint.

Katarina hajlandó volt odaadni magát neki, de ő nem akarta elfogadni.

Azon tűnődött, hogy vajon segítenie kell neki, hogy megtegye. Végül is ő csak feküdt ott, míg ő volt az, aki örömet okozott neki. Valószínűleg ez zavarta a legjobban. Azt akarta, hogy a férfi is érezze azt, amit ő, de még csak esélyt sem adott rá.

Közelebb csúszott hozzá. Tapasztalatlan volt, az biztos, de nem gondolta, hogy olyan nehéz lenne a végső lépésre rávenni. Már kétszer is majdnem eljutott odáig, de úgy tűnt, mindig az utolsó pillanatban megállította magát.

Drago még ébren volt, és a karját a lány derekára akarta tenni, amikor érezte, hogy a teste az övéhez simul.

Kezét a férfi szilárd mellkasára tette, és érezte az alatta lévő erős izmokat, ami miatt a korábban iránta érzett vágya teljes erővel visszatért. Ajkait a férfi nyakára helyezte, és a sötét éjszakában megtalálta a meleg bőrt, először csak egy édes csókot adott, mielőtt a nyelvének nedvessége felváltotta azt az ártatlan csókot.

A keze alatt lévő izmok azonnal megfeszültek. Ezt annak jeleként véve, hogy valamit jól csinál, megpróbált lejjebb menni, de az erős kar, amely szorosan fogta, megállította.

Hangja szinte morgásnak tűnt.

– Mit csinálsz, Katarina?

– Csak viszonozni akartam a szívességet – mondta neki, és újabb csókot nyomott a nyakára.

Drago kissé elmozdult alóla, felült az ágy szélére, és kezével a hajába túrt.

Nem tudta nem azt érezni, hogy valami rosszat tett, és nem tetszett neki ez az érzés. Mivel nem tudta tovább elviselni, hogy megalázzák, ő is felült, és csak két következtetésre jutott, hogy miért viselkedik így a férfi.

– Azért, mert Luciano vagyok, vagy mert nem tetszik a kinézetem?

A férfi megrázta a fejét.

– Egyik sem.

– Oh.

Megkönnyebbülten vett egy mély levegőt. Felkészült azokra a lehetőségekre, amelyek a legfájdalmasabbnak tűntek. Megnyalta kiszáradt ajkait, és szinte nem is akart kérdezni…

– Akkor mi az?

Hosszú, mély levegőt vett, majd végül kimondta.

– Túl fiatal vagy…

– Értem. – Megállította, és kiszállt az ágyból, mert nem tudott tovább mellette maradni. – Túl fiatal a szexhez, de nem túl fiatal a házassághoz.

– Mi a… – Drago gyorsan felállt, amikor meglátta, hogy a lány a lépcső tetejére ér. – Hova a fenébe mész?

A lépcsőn lefelé szaladva, vissza se nézve kiáltott neki:

– Haza. Látnom kell a testvéreimet.

– Késő éjszaka van, basszus! Hogy akarsz oda jutni?

– Angel elvisz – kiáltott vissza, és már majdnem el is érte az ajtót. Kölcsönkér egy cipőt Adalyntól.

– Kat! – Utána rohant, de ő túl gyors volt. Ahogy látta, hogy a keze az ajtó felé nyúl, a hangja megváltozott. – Kérlek!

Kinyitotta az ajtót. Tudnia kellett volna, hogy újra egymás torkának fognak ugrani – túl könnyű volt végül visszatérni a nyúl üregéből.

– Ne csináld ezt, kérlek.

Megállt a helyén, hallva hangjában a bekövetkezett változást.

– Megígérem, hogy holnap elviszlek a testvéreidhez, és ha ott akarsz maradni, maradhatsz. Nem kényszerítelek, hogy vissza gyere velem – ígérte őszintén. Drago kinyújtotta a kezét, nem tett újabb lépést felé, hagyta, hogy ő döntsön.

– Gyere vissza.

Kat egy pillanatig gondolkodott, nem tudva, mit tegyen. A férfi hangja mély volt.

– Csak hadd öleljelek egy éjszakára.

Kat behunyta a szemét, visszatartotta a lélegzetét, majd lassan kiengedte, és bezárta az ajtót, ugyanazon az oldalon állva, mint a férje.

Drago is fellélegzett, miközben a lány felé sétált. Kinyújtotta a kezét, és úgy emelte fel, mint korábban, hagyta, hogy a lába köré fonódjon.

Szorosan magához ölelte, és nem engedte meg magának, hogy sírjon, miközben a férfi felvitte a lépcsőn, és visszatette az ágyra.

A szélére ültette, lehajolt előtte, térdre ereszkedett, hogy egyenesen a szemébe nézzen.

– Figyelj rám, Katarina.

Bólintott, és látta a tiszta vágyat a férfi szemének vörös gyűrűjében.

– Túl fiatal vagy. Annyira fiatal, hogy nem lett volna szabad téged választanom – mondta neki, majd újrapróbálta. – Elvettelek, mielőtt még esélyed lett volna eldönteni, mit akarsz csinálni az életed hátralévő részében, és ezért kurvára bűnösnek érzem magam.

Kat tovább hallgatta, és hallotta a fájdalmat a hangjában.

– Máris olyan kibaszott lelkiismeretfurdalásom van, hogy feleségül vettelek. Hogy fogok tudni magamra nézni, amikor végre megengedem magamnak, hogy magamévá tegyelek? Hiszen csak bosszúból választottalak téged.

Kinyújtotta a kezét, megsimogatta napbarnította arcát, és hüvelykujjaival elsimította a szeme alatti árnyékokat.

– Tudom, miért választottál engem – mondta neki, jelezve, hogy ez nem titok. – De mindketten azt tettük, amit a családunkért tennünk kellett.

Nekik kettejüknek kellett közöttük békét teremteni, és ennél nagyobb feladat nem is létezik.

– Ez nem változtat semmit a korodon, Katarina. – A fejét még mélyebbre nyomta a lány kezébe.

Katnek nem tetszett, hogy a kor kérdése zavarta őt, amikor ez neki eszébe sem jutott.

– Nem, de azok a dolgok, amelyeken keresztülmentem, azok a dolgok, amelyeket láttam, sokkal öregebbé tesznek, mint amennyi külsőleg vagyok.

Az árnyékok az arcán még mélyebbé váltak.

– Ez egy másik ok, amiért utálom magam. Elvettelek, és fogalmam sincs, min mentél keresztül.

Levette a kezét az arcáról, mély levegőt vett, hogy elmondja neki, amit csak néhány ember tudott ezen a földön.

– Apám egyetlen okból nem akart engem: lánynak születtem. Csak azért vagyok itt, mert Dominic valahogy rábeszélte, hogy tartson meg, de végül a bátyáim neveltek fel. A pincében rejtve tartottak, csak akkor jöhettem ki, ha iskolába mentem, vagy ha apámnak szüksége volt rám, hogy könyveljek vagy pénzt számoljak.

Dragónak biztosan nehéz volt ezt hallani, de ott maradt, és minden szót hallani akart, a szemeiben egyre hevesebb tűz lobogott.

Valójában biztonságosabb volt a pincében lenni, és nekem sokkal könnyebb volt, mint a testvéreimnek, akik ott fent éltek vele. Dominic eleinte lehetetlenné tette, hogy hozzám férkőzzön, de amikor rájött, hogy van egy adottságom, Lucifer többé nem bántott. Túlzottan félt, hogy megsérülhet a fejem, és akkor elveszítené a számológépét. Így aztán kénytelen voltam nézni, ahogy megüti a testvéreimet… újra… és újra… és újra.

Ez sokkal nehezebbnek bizonyult, mint elviselni az apja által okozott bármilyen fájdalmat.

– Ma estére ennyi elég. – Megállította, amikor meglátta az első könnycseppet. Drago felvette, és az ágyhoz vitte, hogy átkarolhassa, és magához szoríthassa. – Az életünk hátralévő részében elmondhatod a többit is – ha velem maradsz.

Megpróbálva visszatartani könnyeit, még szorosabban hozzá simult, és érezte, ahogy a gyűrű hideg fémje megérinti a bőrét. Először vette észre, hogy a saját gyűrűje is szorosan ül az ujján…

Hogy szeretem és tisztelem, ettől a naptól fogva, jóban, rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, amíg a halál el nem választ.

Nem állt szándékában meghalni vagy elhagyni őt a közeljövőben. Soha.