Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

17. FEJEZET

Fordította: Naomi

Matteo és én éppen a kokain és a szintetikus drogok eladási számait ellenőriztük, amikor a telefonom csipogott.

Üzenet jött Romero mobiljáról.

A. egy klubba akar menni. Engedélyezed?

– Remélem, nincs több rossz hír – motyogta Matteo, miközben beírtam, hogy "Nem", és elküldtem.

– Aria és Gianna táncolni akarnak.

– Gondolom, nemet mondtál.

– Ha Aria el akar menni egy klubba, akkor velem kell mennie.

Visszatértünk az üzlethez. A területünkön lévő városok szerint rendezett eladási adatok átnézése mindig örökkévalóságig tartott, de tudni akartam, mi történik a területünkön.

Újabb egy óra telt el, mire egy kopogás miatt felnéztem a laptopról.

– Gyere be – mondtam.

A bárpultosunk, Tony dugta be a fejét. A homlokomat ráncoltam. Általában a pult mögött maradt. Most közel volt a csúcsidő, így kétlem, hogy a bár meg tudna nélküle lenni.

– Nincs egy ital a számunkra? – kérdezte Matteo vigyorogva.

Tony elmosolyodott, de láttam rajta, hogy ideges. Összeszűkítettem a szemem. Ez azt jelentette, hogy nem fog tetszeni, amit mondani akar.

– Romero küldött – mondta óvatosan. – A feleséged és a húga itt vannak, táncolnak.

Félrelöktem a laptopot, és felálltam, ahogy Matteo is. Düh száguldott át rajtam. Világos parancsot adtam Romerónak. Persze kétlem, hogy jó ok nélkül ellenszegült volna, és volt egy olyan érzésem, hogy Aria és a húga megtalálta a módját, hogy ide kényszerítse. Intettem Tonynak, hogy távozzon, és ő gyorsan el is ment.

– A fenébe – morogtam, majd kitámolyogtam az irodából. Matteo szorosan a nyomomban volt.

– Úgy tűnik, Aria nem olyan jól nevelt, mint gondoltad.

Rávetettem egy pillantást.

– Ez kétségtelenül Gianna műve. Az a lány egy bajkeverő.

Beléptünk a táncparkettre, és nem kellett sok idő, hogy kiszúrjam Ariát. Lehetetlen volt nem észrevenni őt. Hosszú, szőke haja ragyogott a fények alatt, és egy csapat férfi táncolt körülötte és Gianna körül, csodálva őket.

Bassza meg! Még sosem láttam Ariát ilyen ruhában. Közelebb léptem, és szemügyre vettem szűk bőrnadrágjának minden egyes négyzetcentiméterét, ahogyan kiemelte tökéletes fenekét. Ringatta a csípőjét a ritmusra, forgatta és tekergette, elgondolkodtatott, milyen lesz, ha majd egyszer megül engem. Halálos pillantásokat küldtem a rohadékok felé, akik a feleségem közelében merészeltek táncolni, mire azok elhátráltak. Az egyik köcsög még nem vett észre, túlságosan is Ariára koncentrált, és valóban intett neki, hogy táncoljon vele. Dühöm teljes erejével kaptam el a tekintetét, mire ő gyorsan félrenézett és elfordult. Jól tette.

Megálltam közvetlenül Aria mögött. A csípőjét a ritmusra ringatta, aztán meggörbítette a hátát, bemutatva azt a tökéletes, barack alakú fenekét. Megragadtam a csípőjét, éreztem a forróságát. Aria megfeszült, majd ellazult. Meglepett azzal, hogy a fenekét nekem feszítette. A magassarkúban a félgömbjei csábítóan a farkamhoz nyomódtak. Magamhoz rántottam, majd lehajoltam a füléhez.

– Kinek táncolsz? – kérdeztem, a hangom reszketett a birtoklási vágytól.

Aria hátradőlt, kék szemei találkoztak az enyémmel.

– Neked. Csak neked.

Csak nekem. Mindig.

– Mit keresel itt?

– Táncolok.

– Mondtam Romerónak, hogy nem.

– Nem vagyok a tulajdonod, Luca. Ne bánj velem úgy, mintha az lennék.

Aria nem értette, milyen messzire megyek, hogy biztos legyek benne, hogy csak az enyém; hogy garantáljam a biztonságát.

– Az enyém vagy, Aria, és én megvédem, ami az enyém.

– Nem bánom, ha megvédenek, de azt igen, ha bebörtönöznek – kiáltotta Aria, miközben szembefordult velem, és megengedte, hogy lenézzek az átlátszó ingén az alatta lévő csillogó melltartóra, amely kiemelte a melleit. A birtoklási vágy újabb hulláma csapott át rajtam.

– Táncolj velem – könyörgött lágy mosollyal.

Bassza meg! Ez a mosoly. Szorosabban megragadva a csípőjét, mozogni kezdtem a zenére. Már jó ideje nem élveztem az időt egy klubban, de Aria számára ez volt az első alkalom. Egy másik első, amit megosztott velem. A fejemet a füléhez hajtottam.

– Kurva dögös vagy, Aria. A klubban minden férfi téged akar, és én mindet meg akarom ölni.

– Csak a tiéd vagyok – mondta habozás nélkül. Megcsókoltam, meg akartam ízlelni, és megmutatni mindenkinek, hogy az enyém.

– Olyan kurva kemény vagyok – nyögtem fel. – Bassza meg! Öt perc múlva hívásom van az egyik disztribútorunkkal.

Ő gondoskodott róla, hogy legyen elég LSD, ecstasy és minden más szar, amit a klubjainkban árultunk a tömegnek.

Aria megérintette a mellkasomat.

– Semmi baj. Gyere vissza, ha lesz időd. Megyek, hozok egy italt.

– Menj a VIP részlegbe. – Ez megkönnyítené Romero dolgát.

– Ma este úgy akarok tenni, mintha átlagos lány lennék.

Tényleg azt hitte, hogy ez működni fog? Aria mindenhol a figyelem középpontjában volt, bárhová ment.

– Senki, aki rád néz, nem fogja azt hinni, hogy átlagos vagy. – Az órámra pillantottam. A francba! Vissza kellett mennem az irodába. – Cesare és Romero majd szemmel tartanak.

Aria elsápadt, amikor a VIP-részleg felé nézett.

Követtem a tekintetét.

– Bassza meg – mormoltam, amikor megláttam, hogy Grace öltáncot jár egy fickónak. – Nem miattam van itt.

Aria szomorúan mosolygott rám.

– De igen, azért van itt.

Grace röviden felnézett, és elkapta a tekintetemet. Ariának valószínűleg igaza volt. Kurvára véget kellett vetnem Grace megszállottságának.

– Nem dobhatom ki. Állandóan ide jár bulizni. Azóta az este óta nem láttam. Általában hátul szoktam maradni.

Aria nem szólt semmit, én pedig megsimogattam az arcát, és rákényszerítettem, hogy találkozzon a tekintetemmel.

– Csak te vagy, Aria. – Megkockáztattam egy újabb pillantást az órámra. A fenébe is! – Most már tényleg mennem kell. Amint tudok, visszajövök.

Egy utolsó pillantást vetve a feleségemre, gyorsan visszasétáltam az irodámba, Matteo követett.

Amint beléptem a szobába, a fülemhez emeltem a mobilomat, mielőtt továbbmentem a hátsó irodába, ahol nagyobb volt a nyugalom. Matteo elöl maradt, és ellenőrizte a maradék számainkat.

* * *

Matteo halálosan komoly arccal nyomakodott be a szobába.

– Valaki kábítószert tett Aria italába.

Felugrottam, és szó nélkül letettem a telefont. A kibaszott drogok várhattak.

– Nem csinált semmit. Romero és Cesare ott volt – tette hozzá sietve Matteo, de alig figyeltem, ahogy elviharzottam mellette az első irodába. Aria Cesare-ba kapaszkodott, arca hamuszürke volt, lába alig bírta el. Düh égett bennem, amikor a bedrogozott feleségemről Rickre, az egyik drogdílerünkre pillantottam. A rohadék hamarosan azt kívánja majd, bárcsak meg se született volna.

– Mi történt? – Túljutottam a torkomban, az ereimben, testem minden kibaszott centiméterében lüktető, égő dühön. Átmentem a szobán, és elkaptam Ariát Cesare-től, aki azonnal elengedte. A karjaimba emeltem, és a feje a mellkasomra borult, kába szemei rám meredtek. Bassza meg! Ezért nem akartam, hogy Aria ilyen helyeken legyen. Ennyi emberrel a környezetében szinte lehetetlen volt megvédeni, és nekem meg kellett védenem őt, bármi áron. Egy rövid dühkitörés villant fel bennem, amiért nem engedelmeskedett nekem, de elillant, ahogy lenéztem a tehetetlen feleségemre.

Gianna magas hangon folytatta a nyafogását, de a figyelmemet Ariára irányítottam. Kék szemei az arcomra tapadtak, ujjai az ingemet gyűrögették.

Romero valami szarságot magyarázott Giannának a kábítószerekről, miközben letettem Ariát a kanapéra. Kicsinek és sebezhetőnek tűnt. Rick felé fordultam, és odaléptem hozzá. Legszívesebben a falhoz vágtam volna a koponyáját, hogy az erőtől egy istenverte horpadás maradjon a vakolatban. De egy ilyen gyors véget? Nem, az nem történhetett meg.

– Te tettél kábítószert a feleségem italába, Rick? – kérdeztem, a hangom vibrált az alig visszafogott dühömtől. Ha Aria és Gianna nem lett volna a szobában, máris elkezdtem volna falatnyi darabokra szeletelni.

Rick gyöngyszemei tágra nyíltak, a szája tátva maradt.

– A feleséged? Nem tudtam, hogy a feleséged. Én nem tudtam. Esküszöm!

Félrelöktem Romerót, hogy Rick ronda pofájába mászhassak, majd megragadtam a combjából még mindig kiálló kést, és élesen elfordítottam. Rick felüvöltött kínjában, a szemei hátracsúsztak, de Romero talpon tartotta a rohadékot.

– Mit akartál vele csinálni, ha már kint van? – Az olyan faszfejek, mint Rick, azért használták a kábítószert, hogy a farkukat nedvesítsék, és eladták a kábítószert olyan seggfejeknek, akik ugyanezt akarták csinálni, mert egyetlen nő sem szánná rájuk az idejét.

– Semmit!

– Semmit? Szóval, ha az embereim nem állítanak meg, csak úgy elvitted volna a kórházba? – A puszta gondolat, hogy a szarházi hozzáérhetett volna Ariához, égő tűzgolyót kergetett a mellkasomba.

Aria néhány összefüggéstelen szót mormolt. Odamentem mellé, és leereszkedtem mellé guggolásba, hogy szemmagasságban legyek vele.

– Mit mondtál, Aria?

– „Megbaszom a feszes kis seggedet. Sikítozni fogsz, kurva. Véresre foglak baszni, te picsa”. Ezt mondta nekem – Aria elhúzta a szavakat a száján, a szemhéja megrebbent. Gianna előbb vesztette el a fejét, mint én, dühöngött és üvöltött.

– Meg fogsz dögleni! – sikította Ricknek.

Nem csak meg fog halni. A halál egy egyszerű vétségért járt. Ez a legnagyobb bűn volt, a kibaszott legnagyobb bűn.

Álltam, éreztem, ahogy a pulzusom lelassul, mint mindig a gyilkosság, a kínzás előtt. Matteo visszatartotta Giannát attól, hogy kikaparja Rick szemét.

– El fognak véreztetni, és remélem, megerőszakolják a ronda seggedet azzal a seprűnyéllel ott.

– Gianna – nyöszörgött Aria, és rövid időre felszökött a pulzusom, aztán a tekintetem Rickre szegeződött, felmértem, próbáltam eldönteni, hogyan okozhatnék neki a lehető legnagyobb kínt a lehető legrövidebb idő alatt. Ariának haza kellett mennie, hogy kialudja a drogot.

– Megfizet érte, Gianna – ígérte Matteo a vörös rögeszméjének.

Megráztam a fejem.

– Nem, ő az én felelősségem. – Matteo felém pillantott, fürkészte az arcomat. Ismert engem, és tudta, hogy szét kell zúznom az előttem álló rohadékot.

Odaléptem Rickhez. Az álla megingott, a szemei rángatóztak a kibaszott rémülettől. Ó, ismerte a történeteket, hogy mit tettem azokkal, akik baszakodtak velem. Drogdílerek, akik a megbeszéltnél nagyobb százalékot tartottak meg, az istenverte Bratva seggfejek, akik mindent tönkre akartak tenni a rossz minőségű drogjukkal... Ismerte ezeket a történeteket, és az csak az üzlet volt. Ez viszont itt kurvára személyes volt. Ennél személyesebb már nem lehetett.

Lehajoltam, még akkor is, ha a füst és az olcsó aftershave bűze miatt görbült az ajkam.

– Meg akartad dugni a feleségemet? Azt akartad, hogy sikítson?

Nem érdemelte meg, hogy egy levegőt szívjon Ariával. Még csak rá sem lett volna szabad merészelnie nézni.

Rick sírni kezdett.

– Ne, kérlek!

Megragadtam a torkát, és felrántottam, fojtogattam, de ez még nem lett volna a vége. Túl könnyű, túl fájdalommentes. Ellöktem magamtól, így a falnak csapódott, majd a földre zuhant. A tekintete egy pillanatra Aria felé suhant, mintha a segítségét remélte volna, én pedig kurvára bekattantam.

– Remélem, éhes vagy, mert megetetem veled a farkadat.

Odatántorogtam hozzá, statikus zörej zúgott a fülemben, mérgező düh lüktetett az ereimben, miközben visszahúztam a késemet.

Regisztráltam, ahogy Matteo kivezette a lányokat. Jól van. Letérdeltem Rick mellé. Egy pillanattal később Matteo mellettem volt, és lefogta az öklendező fattyút. Lerántottam a nadrágját, mire ő felsikoltott.

– Ne, ne, kérem!

A könyörgés nem működött nálam. Leengedtem a kést – de nem a farkára. Még nem. Először is válaszokat akartam.

Rick hamarosan elárulta, hogy egy szőke nő adott neki pénzt, hogy tegyen Rohypnolt Aria italába. Grace lehetett az. Tudhattam volna, hogy a ribanc nem adja fel egykönnyen. Az egyetlen másik lehetőség egy orosz kém lett volna, mint azok a gyilkosok, akiket Matteo és az én megölésemre küldtek. Vagy talán egy nő, akit apám küldött, ha attól tartott volna, hogy Aria képes elpuhítani engem. De Rick egy bőgőmasina volt, és az agya túlságosan megkopott az évek óta tartó szarozás miatt. Több információt nem tudtam volna kiszedni belőle.

Rick nem tudta, hogy Aria a feleségem. Nem számított.

– Kérlek – könyörgött újra. – Mindent elmondtam neked. Nem fog újra megtörténni.

Közelebb toltam az arcomat, és keményen elmosolyodtam.

– Igazad van. Nem fog újra megtörténni. – Aztán a késemet a farkára húztam, és a sikolyai egyre magasabbra csaptak, míg végül fojtott gurgulázásba torkolltak. Amikor végeztem, felálltam, és Matteo is felállt. Rick még mindig időnként megrándult a körülötte lévő vértengerben. A mosogatóhoz mentem, lemostam a mocskos vérét a kezemről, az arcomról és a késemről. Aztán szó nélkül távoztam. Matteo majd talál valakit, aki feltakarítja a szart.

A hátsó bejáraton át a várakozó autó felé mentem. Romero ott állt mellette. Abban a pillanatban, ahogy Gianna meglátott, a ribanc-arca leesett, és döbbenetté változott.

– Szent szar. Csupa vér vagy.

– Csak az ingem – mondtam neki. Romero felkapott egy friss inget a csomagtartóból, miközben én kibújtam a tönkrement ingből.

– Nincs benned semmi szégyen – mondta Gianna, miközben engem nézett. A szemét azonban nem vette le a felsőtestemről.

– Az ingemet veszem le, nem a kibaszott nadrágomat. Befogod valaha is a szádat? – morogtam, a sötétség még mindig a bőröm alatt forrongott, az istenverte ereimben még mindig szirénhangon énekelt a hívás a még több vérért.

Romero felém nyújtotta a tiszta inget.

– Tessék, főnök.

Felvettem, és átadtam Romerónak a véreset.

– Égesd el azt, és gondoskodj mindenről, Romero. Majd én vezetek. – Romero tétovázott, a tekintete Gianna és Aria felé villant, és rájöttem, hogy nem szívesen hagyja őket egyedül velem.

Az első késztetésem az volt, hogy a falhoz vágom, amiért egyáltalán megfordult a fejében, hogy szembeszálljon velem, de aztán úgy döntöttem, valószínűleg oka van rá, hogy gyanakodjon rám. De ez nem az ő döntése volt. Egy pillanat múlva megfordult és elment. Behajoltam a kocsi hátsó ülésére, ahol Aria kiterülve, sápadtan és remegve feküdt. Megérintettem az arcát, és a tekintete rövid időre az arcomra szegeződött.

A dühöm egy része elillant. Visszahúzódtam, és a kormánykerék mögé ültem. Haza akartam vinni magunkat, ahol a kibaszott karjaimban tarthatnám Ariát, amíg a vérszomjam utolsó cseppjei is lecsillapodnak.

Vörös tincsek rajzolódtak ki a perifériás látásomban.

– Te aztán nem vagy semmi, tudtad? Ha nem lennél a nővérem férje, és nem lennél ekkora seggfej, talán meggondolnám, hogy kipróbáljalak.

Gyors pillantást vetettem rá, egy csúnya válasz volt a nyelvemen.

– Gianna – Aria félig-meddig kérlelte a húgát. Attól félt, hogy kiakadok a ribanc vörösön? Nem kedveltem Giannát, de ő egy tizenhét éves lány volt.

– Mi az, a macska elkapta a nyelved? Úgy hallottam, általában mindenre ráugrasz, aminek nincs farka.

Végre elhallgatott, amikor nem kaptam be a csalit. Behajtottunk a parkolóházba, és kiszálltam a kocsiból.

A karjaimba emeltem Ariát, és bevittem a liftbe. Gianna szembe hajolt velem, és egy cseppet sem tetszett az arckifejezése. Pillantásomat Ariára függesztettem, tudtam, hogy a bennem lévő nyugalmat fogja megszólítani, egy olyan helyet, amiről kevesen tudták, hogy létezik.

– Csináltad már hármasban?

Tényleg válaszokat várt a ribanc?

– Hány nőt erőszakoltál meg a nővérem előtt?

A fejem megrándult. Nem voltam benne biztos, hogy Aria mennyit osztott meg a húgával. Szerettem volna összetörni Giannát, és tudtam, hogy megtehettem volna, ha kimondom az egyszerű igazságot, hogy Matteóé a puncija, de Aria megérintette a mellkasomat, és a düh kiszivárgott belőlem, ahogy találkoztam a tekintetével. Könyörgött, hogy maradjak higgadt.

– Nem tudnál mást csinálni a száddal, mint fecsegni? – morogtam.

– Például mit? Leszopni téged?

Felnéztem. Ez Matteo kiváltsága lenne.

– Kislány, te még faszt sem láttál soha. Csak fogd be a szád.

– Gianna – suttogta Aria.

Gyorsan a lépcső felé léptem, hogy Ariát a hálószobánkba vigyem, de Gianna elállta az utamat.

– Hová viszed őt?

– Az ágyba – mondtam neki, és megpróbáltam elmenni mellette, de útban volt.

– Be van tépve a kábítószertől. Valószínűleg ez az a lehetőség, amire vártál. Nem hagyom, hogy egyedül legyen veled.

Arra célzott, hogy megdugom Ariát, amíg ő ilyen kiszolgáltatott állapotban van?

– Csak egyszer mondom, és jobb, ha engedelmeskedsz: tűnj el az utamból, és menj az ágyba.

– Vagy mi lesz?

Ez volt a kibaszott probléma. Keveset tehettem. Egyrészt mert csaj volt, másrészt mert Matteo csaja volt.

– Gianna, kérlek – könyörgött Aria.

Gianna végre abbahagyta a hülyeséget.

– Jobbulást!

Anélkül, hogy még egy pillantást vetettem volna a ribancra, bevittem Ariát a hálószobánkba. Reszketve mocorgott a szorításomban.

– Mindjárt rosszul leszek.

Abban a pillanatban, ahogy a vécé fölé tartottam, Aria még mindig remegve hányt.

– Sajnálom – suttogta, zavartan és nyomorultul hangzott.

– Mit? – kérdeztem, miközben átkaroltam, és felsegítettem.

– Amiért hánytam.

Benedvesítettem egy törölközőt, és odanyújtottam neki. Gyenge mosollyal vette el, és megtisztította az arcát, miközben remegett a karomban.

– Jó, hogy kiadtad magadból ezt a szart. Kibaszott drogok. Ez az egyetlen módja annak, hogy a Rickhez hasonló ronda faszok a farkukat egy punciba dugják – morogtam, a dühöm újra fellángolt. Ha nem lett volna már így is annyi minden a nyakamon, akkor néhány napig elhúztam volna a kínzását.

Besegítettem Ariát a hálószobába. Erősen rám támaszkodott. Lenézve rá, megkérdeztem:

– Le tudsz vetkőzni?

Aprót bólintott.

– Igen.

Elengedtem, és ő elvesztette az egyensúlyát. Az ágyon landolt, és nevetni kezdett, mielőtt grimaszolva megfogta a fejét. Biztos, hogy nem lesz képes levetkőzni magától. Odahajoltam hozzá, próbáltam felkelteni a figyelmét. Eltartott egy pillanatig, mire a tekintete rám szegeződött.

– Leveszem rólad a ruháidat. Bűzlenek a füsttől és a hányástól – magyaráztam lassan. Valamiért helytelennek éreztem, hogy az ő állapotában levetkőztessem. Be volt drogozva, és nyilvánvalóan nem volt olyan lelkiállapotban, hogy visszautasítsa a közeledést. Jó oka volt annak, hogy a kábítószereket az erőszaktevők előszeretettel használják.

Beakasztottam az ujjaimat Aria felsője alá, és óvatosan felcsúsztattam. Megint kuncogott, de nem törődtem vele és a vonaglásával. A legjobb szándékaim ellenére nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg, amikor letoltam a bőrnadrágját. Libabőr borította gyönyörű, karcsú lábait egészen az apró csipkés bugyijáig. A háta alá nyúltam, amitől újabb kuncogással ívelt fel, mintha csiklandoztam volna. Kétlem, hogy felfogta volna, mit csinál. Fókuszálatlan tekintete játékosan nézett fel rám. Kikapcsoltam a melltartóját, és lehúztam róla, majd hanyagul eldobtam.

Te jó ég, még a bedrogozott Ariától is elakadt a lélegzetem. Csak egy apró csipkés ruhadarab terült el előttem, ami a punciját takarta, mellbimbói felálltak a hűvös szobában, és rám mosolygott. Nem volt benne se szorongás, se félelem. Gyorsan elfordultam, mielőtt a gondolataim sötét ösvényre tévedtek volna. Kibújtam a ruháimból, mielőtt felkaptam egy pólót a fiókomból, majd ülő helyzetbe segítettem Ariát. Több próbálkozásba is beletelt, mire sikerült belebújtatnom a pólóba, de még több próbálkozásba került volna, ha az egyik vékonyka hálóingét próbáltam volna ráhúzni. Még egyszer felemeltem Ariát, és a fejét a párnára fektettem. Nem mozdult, csak felnézett rám ugyanazzal az álmodozó mosollyal. Elnyújtóztam mellette.

– Lenyűgöző vagy, tudod? – mondta, miközben a szeme a mellkasomon vándorolt, hol lefelé, hol felfelé.

Megérintettem a homlokát. Túlságosan meleg volt. Aria kuncogott, és megérintette az alsó hasizmomat, mielőtt még lejjebb csúszott volna. Gyorsan megállítottam a vándorló kezét, és megragadtam.

– Aria, be vagy drogozva. Próbálj meg aludni.

Csüggedt mosollyal nézett rám, amit valószínűleg csábítónak szánt.

– Talán nem akarok aludni.

Kisimogattam a haját a homlokából.

– De igen, akarsz.

Aria pislogott, majd ásított.

– Átölelsz engem?

Lekapcsoltam a villanyt, és a karjaimba bújtattam.

– Jobb, ha az oldaladra fekszel, hátha megint rosszul leszel – mormoltam a nyakába.

– Megölted őt? – motyogta.

Fontolgattam, hogy mennyit mondjak el neki, de Aria ismerte a világunk szabályait. Tudta, hogy milyen ember vagyok.

– Igen.

– Most már vér tapad a kezemhez.

– Nem te ölted meg.

– De miattam ölted meg.

– Gyilkos vagyok, Aria. Semmi köze nem volt hozzád.

Nem akartam, hogy bűntudata legyen valami ilyesmi miatt. Ez a halál rajtam múlt, mint minden halál a múltamban, mint minden halál a jövőmben. Soha nem fogják bemocskolni Ariát, mert én nem hagyom. Azt akartam, hogy az élete mentes legyen a létezésem borzalmaitól. Nem hagynám, hogy a sötétség feleméssze őt, ahogyan az anyámat, ahogyan a mi köreinkben oly sok nőt, mert a férjük leszarta őket.

Aria lágy hangja ismét átszakította a sötétséget.

– Tudod, néha azt kívánom, bárcsak gyűlölhetnélek, de nem tudlak. Azt hiszem, szeretlek. Sosem gondoltam, hogy képes lennék rá.

A szívem úgy dadogott, ahogy még soha, és forróság öntötte el a mellkasomat.

Szerelem? Bassza meg! Aria nem szerethetett engem. Nem tudta, miről beszél. Be volt drogozva. A drogok összezavarták az agyát.

Egy hosszú kilégzés után Aria folytatta, a hangja egyre kábultabbá vált.

– És néha elgondolkodom azon, milyen lenne, ha szeretkeznél velem.

Azt akartam, hogy Aria az enyém legyen, hogy birtokoljam, hogy megdugjam... De hogy szeretkezzek vele? Még sosem szeretkeztem, és nem hittem, hogy képes lennék rá.

– Aludj.

– De te nem szeretsz engem – folytatta Aria, szavai nyomorúsággal teli szavak voltak. – Nem akarsz velem szeretkezni. Azért akarsz megdugni, mert a tiéd vagyok.

Igaza volt, és a szavai mégsem csengtek igaznak. Ennél többet akartam. Ariával egyszerűen csak akartam. Mindent akartam belőle, minden apróságot, nemcsak a testét, a mosolyát is, a közelségét, a döbbent zihálását és a lélegzetvisszafojtott nyögéseit. Megszorítottam a karomat körülötte. Szerelem.

Honnan tudod, hogy szeretsz-e valakit?

– Néha azt kívánom, bárcsak elvetted volna a nászéjszakánkon; akkor legalább nem kívánnék még mindig olyasmit, ami soha nem lesz. Úgy akarsz megdugni, ahogy Grace-szel basztál, mint egy állatot. Ezért mondta nekem, hogy véresre fogsz baszni, igaz?

Eltartott egy pillanatig, amíg teljesen feldolgoztam a szavait. Grace azt mondta Ariának, hogy véresre fogom baszni?

– Mikor mondta ezt? Aria, mikor? – Megragadtam Aria felkarját. – Mikor? – morogtam, de ő már elájult.

Sejtettem, hogy Grace áll a támadás mögött, és most Aria szavai megerősítették a gyanúmat. A testem szétpukkadt a feszültségtől és a bosszúvágytól. Rick már megkapta, amit megérdemelt, de ott volt még Grace. Meg akartam ölni őt. Nő volt, de leginkább egy aljas emberi lény. Megszabadulhatnék tőle? Nem volt az apja kedvenc gyermeke, távolról sem, de különbség volt aközött, hogy nem kedveled a lányodat, vagy hogy meg akarod ölni. Szükségünk volt az együttműködésére, ha befolyást akartunk szerezni. Apám biztosan nem engedné, hogy ezt kockáztassam azzal, hogy vak dühömben megölöm Grace-t. Ezzel csak megkérdőjelezné az Aria iránti érzéseimet, amit szintén nem kockáztathattam.