Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

7. fejezet

Channing Kibaszott Tatum

Fordította: Keiko

Adalyn puffogott, ahogy átsétált a bejárati ajtón, és mormogni kezdett az orra alatt. – Ostoba balfasz. Seggfej. Fasz...

– Mi bajod van?

– S-semmi – válaszolta gyorsan, önkéntelenül. Nem vette észre, hogy Vincent a kanapén ül, mikor bejött.

A fiú gyanakodva nézett rá egy pillanatig. – Biztos?

Visszaemlékezett, Angel hogyan mellőzte őt teljesen a hazaúton, és már majdnem nyitotta a száját, hogy elmesélje neki, mennyire utálja a férfiakat pillanatnyilag, mikor ehelyett egy „igen” jött ki. Ez is jó. Magában tartja, amíg igazán dühös lesz. – Miért vagy itt?

– Mikor legutóbb ellenőriztem, ez még mindig az én otthonom.

Ledobta magát a kanapéra, belesüppedt. – Oh, igen, elfelejtettem, hogy van vagy öt otthonod.

– Három van. – Felemelte három ujját és sorolni kezdte. – Apámé, a penthouse, és ez.

– Nem mindig a Caruso házban vagy? Az olyan, mint a negyedik.

– Már nem igazán lógunk ott annyit, mióta megkaptuk a penthouse-okat. Plusz... – Vincent szünetet tartott. – Lucca egyelőre kitiltott a házból.

Nevetésben törve ki alig tudott megszólalni. – Kitiltott? Most mit csináltál?

– Nem tetszett neki, ahogy Chloéra mosolyogtam; szerinte flörtöltem vele.

– Így volt? – Még jobban nevetett.

– Nem! Ez csak a kibaszott arcom! – kiabálta felül Vincent a vihogását, kezdett frusztrált lenni.

Igaza volt; ez tényleg csak az arca volt. A mostohatesója szépfiú volt, kápráztató arccal született. Megkapó babakék szemei sem segítettek. A flörtölés pofonegyszerű volt számára a megszámlálhatatlan lánynál és nőnél, akik rávetették magukat, most már csak meg sem kellett próbálnia flörtölni. Csak... az arca volt. Ez olyan volt, mintha azt mondanád: ha Jonah Hill mosolyog rád, az csak egy kedves gesztus, de ha Channing Tatum, akkor... Nem tudom, te hogy vagy vele, de én úgy halok meg, hogy állítom, Channing Kibaszott Tatum flörtölt velem.

A nyilvánvalót is hiányolta – Vincent durva boldogságát a legjobb barátnőjével. Néha tényleg hiányzott a bátyja régi énje, mikor hajnal egykor Mekizni akart.

– Sajnálom. – Próbálta visszafogni a nevetést. – Olyan kemény lehet gyönyörűnek lenni.

Vincent egyetértően bólintott, világos, hogy nem vette a szarkazmust. – Ez egy átok.

– Oh, Istenem. – Adalyn felállt és a konyhába ment. Elege volt a szép emberek szarságaiból Maria után mára. – Legalább Mariának van agya – suttogta maga elé.

– Mondtál valamit? – kérdezte Vincent követve őt.

– Nem. – Felkapva egy almát a pultról beleharapott, miközben a bátyjára nézett, aki úgy tűnt, mondani akar valamit. – Elmondod, miért vagy itt?

Magához véve egy almát Vincent hatalmasat harapott belé. – Csak jöttem, hogy együtt lógjak a kedvenc hugicámmal.

– Az egyetlen hugicáddal – javította ki Adalyn.

– És – folytatta Vincent a lényegre térve – hogy lássam, milyen napod volt.

– Hogy milyen napom volt? – A fiúra meredve gyorsan rájött, miért volt itt. – Van ehhez Angelnek bármi köze?

– Talán.

– Remek napom volt. Most már elmehetsz. Szia.

– Ne legyél már ilyen, Adalyn. Lucca kért meg erre. Csak meg akart róla bizonyosodni, hogy kényelmesen érzed magad Angel társaságában.

Lucca? – Miért nem kérdezi meg ő maga?

Vincent újra beleharapott az almába, nyilvánvalóan nem akart válaszolni, mígnem Adalyn elég erőset taszított rajta. – Valószínűleg mert tudja, hogy szerelmes vagy belé.

– Nem vagyok! – hazudott, persze.

A fiú a szemeit forgatta, átlátott rajta. – Hogyne, nem vagy. Nem lennék meglepődve, ha a csengőhangod ő lenne, ahogy azt mondja, kedvesem, és az arca lenne a képernyővédőd.

Tessék?

Igazából nem is olyan rossz ötlet...

– Nincs utasításod, amit követned kellene, vagy valami?

– Jól van. – Miközben kidobta az almacsutkát, hangja komolyra váltott. – Egyelőre Angel lesz a testőröd, és habár nekem ez nem tetszik, Lucca ragaszkodott hozzá. Szólsz, ha olyasmit tesz vagy mond, amiről a Családnak tudnia kellene, ugye?

Lenyelve a torkában ülő csomót remélte, hogy valamiképp jobb hazuggá vált az elmúlt harminc másodpercben. – Hát persze.

Babakék szeme egy pillanattal tovább nézte őt, mielőtt bólintott és elindult kifelé, amitől a lány megkönnyebbülten felsóhajtott. Látta a tekintetében, hogy nem bízott Angelben egyetlen pillanatra sem.

– Vincent? – szólt utána csendesen, megállítva ezzel a fiút.

Ő megfordult, és Adalyn látta a szemében a reményt, hogy talán tud valamit Angelről, amit ő nem. – Igen?

– Nincs véletlenül egy képed Luccáról?

***

Angel az ágyán ült és a lópatkó gyűrűt forgatta az ujjai közt, mielőtt az éjjeliszekrényre helyezte azt.

A te gyűrűd? zengett a barna hangja a fejében.

Előhúzta a mobilját és átpörgette a névjegyeket, majd a képernyőt megtöltő képre meredt. Önmaga egy fiatalabb kiadása volt előtte, karja egy gyönyörű, mosolygó lány köré fonódott.

Bella.