2021. 07. 04.

Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

12. fejezet

Milyen érzés tudni, hogy a napjaid meg vannak számlálva?


Fordította: Keiko

A földön heverő holttest élettelenül bámult az égre, miközben Lucca és Sal elesett katonájukra meredt. Lucca cigarettával az ajkai közt guggolt, szükségesnek érezte, hogy ellenőrizze a testet a halál egyéb jeleit kutatva. Sajnos a koponyájába fúródott golyó mindent elmondott.

Dante mély levegőt vett beszívva a hűvös levegőt, és próbálta lenyugtatni forrni készülő vérét. Hideg hangjával törte meg a köztük feszülő csendet. – Sal, menj és nézd meg a térfigyelőkamerák felvételeit.
Sal bólintott, mielőtt eltűnt.
– Tehette ezt Angel? – kérdezte Dante, mikor Sal már elment, nem akart előtte beszélni erről.
A tény: Sal biológiai apja Lucifer volt. És habár Dante szedte fel a kölyköt az utcáról, Angel még mindig a bátyja volt. Testvéri kötelék nem alakult ki közte és Lucifer többi gyereke között, mégis, a vér az vér.
Lucca nagyot szívott a cigiből, még mindig guggolva vizsgálgatta a testet. – Még nem tudom.
– Még ha nem is Angel volt – meredten bámult a testre, amit a kaszinóhotel hátsó sikátorában tettek le üzenet gyanánt – kibaszott nagy a valószínűsége, hogy egy Luciano tette, főleg, hogy épp most iktattuk ki Lucifert.
Lucca felállt és indulni készült, muszáj volt rájönnie, mi történt.
– Remélem megéri a lány – mondta neki Dante csendesen, képtelen volt tovább visszatartani.
Lucca azonnal megállt, miközben hátrafordította a fejét. – Mit mondtál?
– Hogy Drago után – letekintett egyik legjobb embere testére – most Tom, remélem megéri.
Lucca visszafordult és elkezdte becserkészni apját, egyre közelebb és közelebb, míg már csak centikre volt tőle. Aztán kivette a cigarettát a szájából és egyenesen az apja arcába fújta a füstöt, miközben a férfi zakójának mellrészén elnyomta a csikket. – Kibaszottul meg foglak ölni, ha még egyszer ilyet mondasz. És mindketten tudjuk, hogy nem fogok habozni.
A kékeszöld szemek, amelyek Dantét bámulták ugyanolyan jegesek és ígérőek voltak, mint fia hangja. Nem volt kérdés, megteszi-e. Elsőkézből tudta, hogy Lucca képes volt rá.
– Értsd meg, nem számít semmi, Chloe mindig meg fogja érni. Még akkor is, ha a saját apám fejébe kell eresztenem egy kibaszott golyót és hat láb mélyre kell elássalak, megteszem. – A földre dobva a csikket leporolta az apja zakójáról a hamut, felfedve az égetett lyukat a drága olasz öltönyön. – Mindent el tudok venni tőled. A családodat, az embereidet, ezt a várost. Már holnap mindent elvehetnék, ha akarnám, és senki sem kérdőjelezne meg. Követnek, mert tudják, mivé válhatna ez a Család, ha én vezetném.
Dante állkapcsa megfeszült, ahogy teremtményére meredt, akit ő hozott e világra.
– Öregszel, Apám… – Lucca kissé elmosolyodott. – Mondd, milyen érzés tudni, hogy a napjaid meg vannak számlálva? Tudni, hogy bármelyik pillanatban véget vethetek az uralmadnak?
Miközben figyelte, ahogy a fia elsétál, érezte. A korona, amit élete nagy részében a fején viselt, kezdett lecsúszni.

***

Angelt egy ördögi kékeszöld szempár ébresztette az éjszaka közepén. Várta, hogy a penge elmetssze a torkát, tudta, itt a vége.
A halál sohasem rémisztette meg. Csak azok féltek tőle, akiknek volt valami vesztenivalójuk.
– Kelj fel – szisszent Lucca.
Mi a…?
Gyorsan felállt és magára kapott néhány ruhát.
– Gyere, ülj le – utasította Lucca előhúzva a Zippót a zsebéből.
Míg Angel helyet foglalt a férfival szemben a kicsi asztalnál két székkel, Sal bejött és felforgatta a berendezést, átkutatta a szobát és a holmiját.
Bassza meg, elmondta.
Megbizonyosodva arról, hogy megőrzi a hidegvérét, agya őrülten dolgozott azon, hogyan tudna ebből kimászni.
– Nem fogod megkérdezni, miért vagyunk itt?
Angel visszameredt rá, nem félt Lucca terhelő pillantásától. – Vártam, hogy te mondd el.
– Mit csináltál ma, Angel?
– Azt, amit ezidáig minden nap. Felkeltem, aztán Tommal összeszedtük Adalynt. Iskolába mentünk, kitettük, majd visszajöttünk ide. A szobámban vagyok, mióta visszajöttem.
Mikor a matraca a földre repült, az alaposság, amivel átnézték ráébresztette, hogy valami történt.
– Mi folyik itt?
Lucca tekintete nem tágított az övétől, ahogy cigarettát dugott az ajkai közé és kipattintotta az öngyújtóját, nem akarta Angel egyetlen arckifejezését sem elszalasztani. – Tomot a hátsó sikátorban találták egy golyóval a szeme között.
Bassza meg.
– És amennyire mi tudjuk, te voltál az utolsó személy, aki élve látta.
Ez más volt, mint ellopni egy francos gyűrűt. Ez egy megbízható, tisztelt és szeretett családtag meggyilkolása volt. Pokolba is, még neki sem volt problémája Tommal.
Angel kívülálló volt, valaki, aki nem tartozott ide, egy olyan család tagja, akinek a Carusók iránti gyűlölete mélyen gyökerezett. Valami kolosszális szart öntöttek a nyakába, olyat, amitől a Lucianók megszűnhetnek létezni azok után, amit Lucifer tett. Még nem nyerték el a bizalmat, és a köztük ívelő híd sem épült még fel.
Angel megszorította az orrnyergét és elkezdte összegyűjteni a délután pillanatait, érezte családja súlyát a vállain.
– A parkolóban tett ki. Mikor otthagytam, életben volt… – Lucca szemébe nézett, beengedte remélve, hogy látja az igazságot. – Istenre esküszöm, életben volt, mikor otthagytam.
– Biztos vagy benne? – Lucca füstöt fújt a szobába.
– Igen. Mi a francért ölném meg az embert, akit mellém rendeltél a megfigyelésemre? – Angel behunyta a szemét, eleget látott Lucca belőle. – Nem vagy ostoba, Lucca. Tudom, hogy kiismertél. Tudod, hogy okosabb vagyok ennél. Hogy ha megölnék egy Carusót, nem Tomot választanám, vagy hagynám a küszöbödön. És mindketten tudjuk, hogy nem golyót használtam volna.
– Nem, azt hiszem nem. – Lucca tudta, hogy a fegyver nem az ő stílusa. – De Dominic tehette volna, nem? Egyenesen átment a tarkóján és elől jött ki. Egyetlen, pokolian jó lövés pisztollyal. – Felemelte egy ujját, hogy pontosan Angel szeme közé mutasson. – Amit eddig csak egy embertől láttam száz méterről.
– Nem Dominic tette – biztosította Angel.
– Honnan tudod, ha nem voltál ott?
Angel mosolygott. – Mert ő szemből lőtte volna le.
Leverve a hamut a hotelszoba padlójára Lucca egy hosszú, mély slukkot szívott a cigiből, ezzel még többet hamuvá változtatva belőle. – Akkor mit gondolsz, ki tette?
– Nekem kellene feltennem ezt a kérdést. Ha valaki tudná, te lennél az. Láttalak – szünetet tartott felidézve egy régi emléket – a sínek túloldalán, figyeltél minket. Évekig figyeltél minket, mielőtt még kisfőnök lettél, mielőtt Mumussá váltál.
Ettől a megjegyzéstől Sal megállt Angel ruháinak átkutatásában, hogy hallgassa.
– Jó vagy, Lucca. Nem láthattalak volna, ha nem hagyod.
Ajka egyik sarka mosolyra húzódott; szinte azonnal el is tűnt, mielőtt megjelent. – Nem tudom, miről beszélsz.
Egy pillanatnyi csend volt a szobában, mielőtt Sal hangja megtörte.
– Tiszta. Nem találtam semmit.
– Csekkoljátok a telefonomat is, nem akarom, hogy bármit is kihagyjatok – mondta nekik Angel, azt akarta, hogy tudják, nincs mit rejtegetnie.
Sal szélesen elmosolyodott. – Már azelőtt megtettem, hogy beléptem a szobába.
– Hát persze, hogy megtetted, Salvatore. – Angel elhúzta a nevét, ahogy ránézett féltestvérére, Lucifer egyetlen gyerekére, aki épelméjű maradt. Ironikus annak, aki az utcán nőtt föl, és Dante szárnyai alá került. Költői volt, tényleg. A fiú, akit az apja soha nem akart azzá lett, akit mindig is akart az ellensége keze által. Angel azon tűnődött, vajon Sal tudja-e, ki az apja, és hogy a saját testvére arcába bámul.
– Én csak a Sal-t használom.
– A világ többi része nem így ismer – mondta, mielőtt Sal elhagyta a szobát magukra hagyva őket.
Visszafordulva Luccához nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg tudván, hogy tudnia kellett az igazságot: – Tudja?
Lucca még több hamut pöckölt a földre. – Miért nem kérdezed meg tőle?
– Jobb, ha nem tudja, nem igaz? – Nem igazán kérdés volt, de tény volt kettejük közt.
Elnyomva a cigit az asztalon Lucca figyelmeztette: – Légy óvatos, Angel. Minden apróságot, amit teszel, innentől kezdve erről ítélnek meg. Lesznek Carusók, akik téged fognak ezért hibáztatni még akkor is, ha a neved tisztázódik.
Mikor Lucca elindult kifelé, Angel szinte nem tudta elhinni.
– Akkor hiszel nekem?
Lucca hangja halálos volt. – Gondolod, hogy még lélegeznél, ha egy másodpercig is úgy gondolnám, hogy te voltál?
Egy másodpercig se.
Mikor a férfi távozott, Angel körbenézett a zilált szobában, mígnem szemei megálltak az éjjeliszekrényen, ahol a gyűrű volt korábban. Ha megtalálták volna az alapot adott volna a háborúra. A kölyök valamiképp megmentette a kibaszott életét.
Nos, a francba.

10 megjegyzés:

Judit68 írta...

Szuper jó volt! Köszönöm! Ilyenkor annyira “beszippant” a történet ,hogy olvasnám még,még…😘🥰

Reni írta...

Köszönöm szépen.

Erika írta...

Nagyon szépen köszönöm! 😊😊

Szani írta...

Köszönöm☺☺

Zsizel írta...

Köszönöm szépen :)

Andi írta...

❤️ köszönöm!

Niki írta...

Nagyon köszönöm! 😘

Tóthné Rózsa írta...

Nagyon szépen köszönöm 😊❤️

Marcsi írta...

Nagyon köszönöm! :)

tormasygeorgina@gmail.com írta...

Köszönöm 🥰😍😘