Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

16. fejezet

Megtalállak

Fordította: Keiko

– Hallottál valamit? – Adalyn szeme gyakorlatilag könyörgött Lake-nek, hogy tudjon valamit, akármit. A lelke azt súgta neki, hogy a férfi talán bajban van, ami megrémisztette, és miután körbe kérdezősködött és meglátogatta a hotelbéli szobáját, üres kézzel tért vissza.

Három napja látta utoljára Angelt. Három nap telt el azóta az életreszóló csók óta. És bár valószínűleg jobban járt, ha soha többé nem látja őt, nem tudott nem azon elmélkedni, pontosan mi is történt közöttük. „Kis játékukat” sokkal csábítóbbnak találta, mint bármi mást azelőtt, és nem akarta, hogy egyhamar vége szakadjon.

Lake csak ünnepélyesen megrázta a fejét.

– Valami rossz történt vele. – Érezte, hogy megtörik. – Érzem.

– Azt hiszem igen – ismerte be végül Lake halkan, miközben közelebb helyezkedett barátnőjéhez. – Valahányszor megkérdeztem Vincentet, nem igazán válaszolt.

Adalyn visszanyelte a feltörni készülő epét. Valahányszor eltűnik valaki a maffia köréből, az csak egy dolgot jelenthet.

– Mi van, ha…

– Ezt még nem tudhatod – próbálta Lake vigasztalni.

Nem, Adalyn nem tudta. Nem tudott semmit; ez volt a probléma. Legalább azt tudnia kellett, mi történt vele. Mindig jobb volt tudni, mint nem tudni.

Bármilyen áron.

***

– Mit csinálsz? – kérdezte Sal, mikor Adalyn tovább sétált.

Nem nyitotta ki a száját vagy fordult vissza, eltökélte, hogy látni fogja a férfit.

Sal követte. – Ezt nem teheted. Nincs egyedül.

– Próbálkozz – vakkantotta oda a férfinak.

Mikor felemelte a kezét, hogy az ajtón döngessen, Sal próbálta megállítani, de ágyékon rúgta.

– Mi a fasz!

– Hol van? – Az ajtón dörömbölt, miközben Sal a földre borult.

– Te kis pi…

– Tudom, hogy odabent vagy, Lucca! – kiáltotta, ahogy tovább ütlegelte az ajtót.

Mikor az végre nagy sebességgel kinyílt, majdnem Lucca mellkasára csapott.

Egy nagyon elégedetlen és dühös démon meredt rá.

– Sajnálom, de… golyón rúgott. – Sal hangja nagyon magas volt.

– Hol van? – kérdezte Adalyn eltökélt arckifejezéssel. Nem érdekelte mennyire ijesztő, vagy mennyire szexi volt Lucca, mikor mérges volt; nem óhajtott távozni, amíg választ nem kap.

– Távozz – csak ennyit mondott a férfi, mielőtt elkezdte becsukni az ajtót, de megállt, mikor egy apró test hosszú, fekete hajjal lépett ki mögüle.

A sebhelyes szemöldök felemelkedett. – Ki?

Adalyn megdöbbent, hogy Chloe jelent meg a férfi háta mögött. Vajon ott bujkált? Mit csinálnak ezek itt? Koncentrálj, Adalyn!

– Angel – válaszolt végül.

Ahogy Chloe szemében enyhe fájdalom jelent meg a férfi nevének említésére, Adalyn minden dühe elszállt. Megértette, hogy Angel Lucifer fia volt, de számára nem az.

Érezte, hogy könyörögni kezd neki. – Eltűnt, és senki sem mondja meg, hová ment.

Chloe egy pillanatig csak bámult rá, aztán Luccára nézett. – Hol van?

Lucca lassan, láthatóan kezdett összeomlani. Aztán újra Adalyn felé fordult, pillantásával megölte, mielőtt megadta magát.

– Sal, állj fel.

Sikerült feltápászkodnia, kezével védte a koronaékszereket.

– Hadd lássa – csak ennyit mondott, mielőtt becsapta az ajtót az orra előtt.

– Köszönöm, Chloe! – kiáltotta Adalyn mosolyogva.

Megfordulva egy nagyon kiakadt Salt látott, ez volt az első alkalom, hogy dühösnek látta, ami felettébb furcsa volt.

Ügyefogyott mosolyra húzta a száját és megpróbált nevetni. – Bocsánat. Nem tudom, mi ütött belém.

Csend fogadta.

– Jól… vagy? – kérdezte, visszagondolva talán kissé túl erőset rúgott.

– Nem. Nem vagyok. – Megigazította magát, mielőtt elsétált.

Upsz.

Adalyn követte Salt, nem tudta hová viszi, amíg ki nem szálltak a liftből a kilencedik emeleten, aztán egy random hotelszobához léptek. Figyelte, ahogy Sal előhúz egy kulcskártyát a zsebéből, aztán becsúsztatja, ezzel kinyitva az ajtót.

– Itt? – kérdezte csendesen, hirtelen idegesnek érezte magát, nem tudta, mire számítson az ajtó túloldalán.

Sal bólintott és kinyitotta neki az ajtót, hogy bemehessen.

Belépve a szobába, ami nagyon hasonló volt ahhoz, ahol Angel korábban volt, gyakorlatilag megugrott, mikor az ajtó becsukódott mögötte. Ezután beljebb osont, nem látta a férfit, míg az ágy a látóterébe nem került. Zihált a látványtól, szinte el se hitte, amit lát.

Közelebb lépve könnyek kezdték elönteni a szemét, látta, hogy tetőtől-talpig kék-lila, komolyan megverték. Egyik kezét az alvó Angel karjára helyezte, de gyorsan vissza is húzta, mikor a férfi olyan erővel riadt fel, amire úgy tűnt, hogy az ő állapotában nem lenne képes. Olyan volt, mintha egy rémálomból tért volna magához és készen állna a harcra.

– Mi a francot csinálsz te itt? – csattant fel, lassan próbált felülni és kényelembe helyezni magát. Ahogy éberre rázta magát se segített sokat a sérülésein.

– Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni. Én csak… – Próbálta lenyugtatni az idegeit, mély levegőt vett és azon gondolkodott, bevallja-e az igazságot. – Aggódtam miattad.

Angel egy pillanatig bámulta, aztán ellazult, elillant durva arckifejezése. – Aggódtál értem?

– Igen. Azt hittem valami történt veled, és úgy tűnik, igazam volt. – Mikor egy lépést tett felé szemei kissé elfelhősödtek, hogy így kell látnia. Az arcát és más testrészeit, amit nem fedett a póló, zúzódások borították, mégis nehéz volt észrevenni őket sötét tetoválásaitól.

Érzékelve a szorongását úgy tűnt a férfi más hozzáállást öltött. – Csak elpáholtak kicsit, ez minden.

Ő most… édes?

Kissé kuncogott, miközben próbálta megszárítani a szemeit. – Egy kicsit?

Angel maga is próbált nevetni, de nem igazán volt képes rá. – Oké, talán a szart is kiverték belőlem, de mentségemre szóljon, hárman voltak.

– Hárman? Kik voltak? – Szerencséje volt, hogy egy férfira pillanthatott, és nem krumplipürére.

– Nem szám…

– De, számít. – Adalyn meredten bámulta, rájött, hogy Carusók voltak. – Joey volt az egyik, igaz? Mi van, ha megismétli?

Az édes természet azonnal eltűnt. – Ez az én problémám, cukorfalat, nem a tiéd. Gondoskodom róla.

A megtorlást látva a szemében Adalyn lassan bólintott.

– Hogyan találtál rám? Egyáltalán ki engedett be?

Az ajkába harapva úgy döntött, elmondja az igazságot. – Talán tökön rúgtam Salt, miközben próbáltam Luccával beszélni, hogy rávegyem mondja el, hol vagy. Sal engedett be. – Mosolygott az utolsó résznél.

Szórakozottan, Angel ajka mosolyra húzódott. – Tényleg?

– Igen – ismerte be Adalyn nevetve. – Senki sem mondta meg, hova mentél, és nem tudtalak elérni. Azt hittem talán meghaltál.

– Add ide a telefonod – utasította a férfi.

Tette, amit kért, alázatosan átadta neki a kütyüt.

Megérintve a kijelzőt sikerült bepötyögnie a számát a kevésbé sérült kezével. – Megadom a számomat, de tudd, megfigyelik, így csak akkor keress, ha szükséged van rám.

– Rendben. – A lány most már jobban érezte magát, hogy tudta, megtalálhatja, ha ismét nyoma veszne.

Mikor felé nyújtotta a mobilt, Adalyn érte nyúlt, aztán azon kapta magát, hogy megragadják és lerántják az ágyra, hogy a férfi mellett üljön. Először meg volt döbbenve, majd mikor Angel az állkapcsára tette a kezét, beleolvadt az érintésbe.

– Adalyn, szükségem van valamire tőled. – Hangja olyan sötét lett, mint a tekintete, ami most a lányéba fúródott. – Tettem egy címet a névjegyemhez.

A szíve dübörgött a mellkasában, nem tudta mennyire fog tetszeni neki az, amerre tartanak.

– Abban az esetben, ha bármi történne velem, szeretném, ha gondoskodnál róla, hogy a barátom, csakis a barátom, megkapja a gyűrűt.

A lány rázta a fejét, nem tetszett neki, amit Angel mondott. – Semmi sem fog történni veled.

Lassan végigsimított ujjaival a lány arcán. – Én nem ide tartozom, édesem, ezt te is tudod.

Olyan egyszerűen mondta neki, és tudta, hogy igaza van, bármilyen szomorú is volt ez a tény. Eszébe jutott, amit ő maga mondott neki, amikor először találkozott vele. Ellenséges területen vagy. Amíg ott volt, soha nem lesz biztonságban.

Bólintva beleegyezett, hogy megteszi érte.

– Ígérd meg. – Nem kérte, utasította.

Elsuttogva az ígéretét megadta számára azt, amire szüksége volt. – Ígérem, Angel.

– Köszönöm. – Mosolygott és egy másodperccel tovább folytatta a simogató mozdulatot, mielőtt elengedte a lányt. – Jobb, ha mész, mielőtt Sal vagy Lucca visszajön, hogy ellenőrizzen.

– Látlak még? – Adalyn az ajkába harapott, nem akarta hátrahagyni. Nem tudta mit jelent ez Angel számára, hogy visszamehet-e, ha igen mikor, testőrködni mellé az iskolába, vagy Lucca egyáltalán megengedi-e, figyelembe véve, hogy a Carusók mennyire gyűlölték.

– Nem tudom, mikor találkozunk újra, de megtalállak, cukorfalat – tett ígéretet ő is. – Még mindig szükségem van a gyűrűre, amit elloptál tőlem, rémlik?

– Oh, igen. – Mosolygott, de biztosan nem kapod vissza egyhamar.

Mély levegőt vett, megbizonyosodott róla, hogy találkoznak még, aztán elindult, de eszébe jutott, hogy legalább a névre szüksége van, akihez el kellene juttatnia a gyűrűt.

– Hogy hívják a barátodat?

Felkelve az ágyról fájt és csípte a név, amit kapott, elsétált a férfitól.

Hallani a nevet égette a lelkét. Ahogy kimondta, ahogy megformálta azt a gyönyörű nevet, ahogy hangzott, mikor elhagyta az ajkát és a tekintete, miközben elhangzott. Olyasvalami volt, amit csak egy nő érthetett, mikor a férfi, akiért odáig volt egy másik nő nevét ejtette ki.

Ezt a nevet sohasem felejti el, nem számít mennyire kétségbeesetten akarta.

Bella.