Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár 🔞

17. fejezet

Devi

Fordította: BaNaNa, Keiko

Arra ébredek, hogy a nap besüt a redők között, egy durva ujj végigsimít a bimbómon, és gyengéd csókokat érzek a vállamon. Azonnal benedvesedem – vagy talán még nedves vagyok a tegnap éjjeli szextől – így könnyedén szét nyithatnám a lábaimat helyet csinálva a kemény farkának, hogy belém csússzon. De nem.

Ehelyett úgy teszek, mintha még mindig aludnék. Mert bár én az a fajta ember vagyok, aki általában mosolyogva ébred, ma szükségem van néhány percre. Eléggé fel kell ébrednem ahhoz, hogy biztos legyek benne, nem álom volt. Kell egy perc, hogy felérjem ésszel, ami történt, amiket mondtunk. Hogy mit érzünk.

Szeret.

Azt mondta szeret, ebben nem kételkedem. Tudom, hogy szeret. Éreztem miként pusztított el. Éreztem az ajkán, a nyelvén és az orgazmusokban is, amiket a testem legmélyéből idézett elő, orgazmusokban, amik széthasították és szétszakították minden egyes izmomat, minden sejtemet, az összes energiát, ami a lelkemet alkotja.

Szeret. És habár ez a szerelem nem tudja visszacsinálni vagy eltörölni a Hagen forgatásán történteket, segít jobban túlélni. Könnyebben.

Logan elmozdítja a száját a nyakamon keresztül a fülemre. Megcsípi a fülcimpámat – erősen – felsikkantok.

A karjai körém zárulnak, és közelebb húz a testéhez. – Tudtam, hogy ébren vagy. Azért színlelsz, mert túl fáradt vagy hozzám?

– Soha – motyogom feléfordulva, hogy az állára tapasszam az ajkamat. – Csak gondolkodtam.

– Azon mennyire szeretlek? – A kebleim közé temeti az arcát és csinál valamit a nyelvével azon a bőrrészen, ami a két mellem közt húzódik, és óh, Istenem, nem tudtam, hogy az is erogén zóna számomra.

– Igazából… – felnyögök, mikor belecsíp a bimbómba. – Igen, azon.

Felpillant rám, és most komollyá változik. – Tudom, hogy tudod. Szeretlek.

Bólintok. – Tudom.

– És te is tényleg szeretsz. Ugye? Nagyon. – Incselkedik velem, viccelődve mondja ezeket a szavakat, de megpillantok valamit a szemében, ami azt súgja, hogy hallani is akarja. Mintha ő is annyira félne ezektől az újonnan felfedezett érzelmektől, mint én.

Komoly vagyok, mikor válaszolok. – Nagyon.

És akkor, amikor a tekintete olyan forróvá válik, hogy olvadozni kezdek alatta, én is incselkedni kezdek. – Be kell bizonyítanom? – Megmozgatom a csípőmet, keménységéhez dörgölőzöm ezzel feltüzelve mindkettőnket.

– Igen, azt hiszem ezt kell tenned. – Van egy csipetnyi huncutság a hangjában, de eltűnik, mikor hozzáteszi: – Várj egy kicsit. – Átnyúl felettem valamiért, így átnézek a vállam felett, hogy megnézzem, mi az, és meglátom a kamerát az éjjeliszekrényen.

Csalódottan felsóhajtok. Reméltem, hogy a tegnap éjjel belevész a ma reggelbe, hogy még mindig „Devi és Logan” leszünk, nem pedig a „show”.

De ahelyett, hogy a kézi készüléket fogná meg, Logan megnyom egy gombot az ébresztőóráján.

Megkönnyebbülök, és gyorsan megváltoztatom az arcvonásaimat, hogy ne vegye észre az első reakciómat. Hiába, elkéstem.

– Bekapcsoltam az ébresztőt – magyarázza. – Mit hittél…? – rólam az éjjeliszekrényre néz, próbálva rájönni mi dühített fel. A szeme megakad az egyedüli dolgon, ami ott van az órán kívül. – Azt hitted a kamera után nyúlok.

Hallgatásom válaszértékű.

– Ah, értem. – Elhúzódik, hirtelen eltávolodik.

– Én csak… nem zuhanyoztam. Vagy ilyesmi. – Tudom, hogy úgy hangzik, mintha kifogásokat keresnék, mert így is van, és egyike vagyok azon embereknek, akik túl átlátszóak ahhoz, hogy hazudjanak. Így lerázom az ürügyet és bevallom az igazat. – Azt akartam, hogy csak mi ketten legyünk.

Megfeszül, és tudom, hogy felzaklattam. Felül, hogy a fejtámlának támaszkodjon, mielőtt beletúr a hajába, olyan csatát vív, amit nem áll készen megosztani velem.

Végre megszólal. – Őszintén veled akarok lenni, és meg akarom örökíteni. Megérted, ugye? Beszéltünk erről korábban, és azt hittem megértetted.

Én is felülök, nem törődve a késztetéssel, hogy a melleimre húzzam a takarót. Bujkálás lenne, és kétségbeesetten szeretnék nyílt lenni vele, és ezért is voltam ennyire mohó, hogy ne legyen közönségem ma reggel. – Megértem, Logan. Tényleg megértem. Annyira boldog vagy, hogy ez történt közöttünk, hogy meg akarod osztani a világgal. Ez hízelgő, és támogatom.

– Néha teljesen védtelenül akarok veled lenni. Le akarom engedni az összes falat, ami körülöttem van és beengedni minden titkos porcikámba – amiből nincs sok, mert egy nyitott könyv vagyok – de vannak olyan dolgok, amiket csak veled akarok megosztani. – Elhalkulok és lefelé pillantok. – Vannak olyan részeid, amiket azt kívánom bárcsak egyedül velem osztanál meg.

– Vannak olyan részeim, amiket csak veled osztok meg. Beszélgetek veled a filmekről és a művészetről. Együtt aludtunk egy hálózsákban. Sohasem csináltam ilyet egy mással. Vannak dolgok, amiket csak veled osztok meg. Dolgok, amik nincsenek kapcsolatban a szexszel.

– Van, amikor kell, hogy a szex is az legyen. – Nyelek és rá emelem a pillantásomat próbálkozva. – Meg tudod ezt érteni?

Állja a pillantásomat hosszú másodpercekig. Utána megvakarja a tarkóját. – Nem a kameráért nyúltam. – Úgy mondja, mint aki megértette és aki ugyanúgy érez, mint én.

– Tudom. Most már. Sajnálom, hogy mást hittem. – De inkább azt sajnálom, hogy tönkre tettem a jókedvét. És hogy többet nem ér hozzám. Felé kúszok. – Haragszol?

Megemeli a szemöldökét és mondani akar valamit, de miután végigpillant rajtam, négykézláb, meggondolja magát. Összeszűkülnek a szemei. – Igen. Nagyon haragszom. – Olyan tónust használ, amit csak a filmekben hallottam tőle – a domináns hangszínt – és tudom, hogy másképpen játszik velem. – Talán meg kell büntesselek.

Feltérdelek és szégyenlősen beleharapok az ajkaimba. – Igen? Nem vagyok benne biztos, hogy én is szeretném.

Szempillantás alatt a hátamon fekszem és ő fölém tornyosul. – Neked nem kell tetszen. Nekem kell.

A szemei feketék, szemhéja majdnem becsukva, de gondolkozik. Értékel.

Biztos vagyok benne, hogy tudom, mire próbál rájönni. Még nem merészkedtünk bele a perverzióba sem kamera előtt sem azon kívül. Bár jeleztem a Rossz csillagzat szerződésemben, hogy hajlandó vagyok kipróbálni néhány perverzebb dolgot, de azt is leszögeztem, hogy majd csak a sorozat későbbi szakaszában. Egy kényelmi kérdés számomra. Nem vagyok a témában új – kötelek, elfenekelés meg ilyesmik – de sohasem csináltam egy profival.

És Logan profi. Minden egyes munkáját láttam – hidd el nekem, tudom.

Így érthető, hogy most óvatos. Mert a lista, amiket a show kedvéért megtennék nem feltétlenül egyezik azzal a listával, amit Loganért tennék. Ő egyszerűen nem tudja ezt.

– Megteheted – mondom neki, engedélyezve, hogy úgy játsszon, ahogy szerintem akar. – Megbüntethetsz.

Megemeli a szemöldökét. – Oh, megtehetem? – De most látom, hogy végre komolyan vesz.

Már nem csak azon gondolkodik, hogy megteheti-e, hanem azon is, hogyan.

A várakozástól megrándulok és izgatott leszek, a fejem bólogat, amikor egyszerűen csak bólintani akarnék. Vadul akarom, azt akarom, hogy bennem legyen, hogy rám szabaduljon, féktelenül és viharosan.

Ringatózik felettem, az arckifejezése lángol a kéjtől, én pedig újra kimondom a beleegyezésemet, még biztosabban. – Megteheted. Akarom. A biztonsági szavam Donald Trump lesz.

Logan lefagy. – Mi?

Mosolygok, próbálva visszatartani a kuncogásomat. – Nagyon jó biztonsági szó, nemde? Büszke vagyok rá.

– Ez határozottan gátat szab a szexszel kapcsolatos gondolatoknak.

És látom, hogy ez megzavarta a gondolatait, mert a tiszta vágy álarcát, amit az előbb még viselt, most már rémület övezi.

Alatta vonaglok céltudatosan a medencéjéhez dörgölőzve, hogy felébresszem félig kemény farkát. – Megöltem a mojo-dat? Rossz, Devi. Rossz. Talán ezért is büntetést érdemlek.

– Gúnyolódsz? – Még egyszer kérdezi, hogy biztosan akarom. És akarom. Ez az egyik dolog, amit ki akarok vele próbálni, de nem tudnám megtenni, ha a kamerák mennének. Túl új vagyok ebben. Hibákat akarok ejteni anélkül, hogy valaki látná. És vigyázni is kell rám. Muszáj tudnom, hogy Logan csak rám koncentrál.

A szemébe nézek és tudom, hogy megérti, mikor azt mondom: – Nem gúnyolódok. Nagyon is komoly vagyok.

És akkor dönt, lemászik rólam, a törzsemet a csuklómnál fogva felhúzza. – Gúnyolódsz. Egész kibaszott reggel gúnyolódtál velem. Azóta gúnyolódsz, hogy találkoztunk, határozottan meg kell büntetni téged.

Durva és rosszfiús, mikor az ágy végébe húz. Megmozdul, hogy átfogja a csuklóimat egyik kezével, a másik kihúzza az éjjeliszekrény fiókját. Onnan kihúz egy piros selyemsálat, és összeköti a két csuklómat – erősen, de nem annyira, hogy elzárja a vér áramlását.

Imádom, ahogy a piros összeolvad az olíva bőrszínemmel.

Imádom, hogy a barátom az a fajta srác, aki szexkellékeket tart az éjjeliszekrényében.

Mindenekfelett, imádom, hogy Logan a barátom.

Miután meg vagyok kötözve, megfordít és oldalra húz, így az ágy fölé hajolok, a kezeim alattam vannak összekötve. Ennek a póznak a célja, hogy sebezhetőnek érezzem magam, és így is van. Érzem, hogy mögöttem áll, és a meztelen hátsó felemet fürkészi, és bár könnyen megfordulhatnék és rápillanthatnék, nem teszem. Elképzelni, hogy mit tesz jobban beindít, és ez tetszik. Nagyon is.

Mivel nem nézek oda, és mivel nem ad semmilyen bevezetőt, az első ütés meglepetésként ér. Ahogy a második is, ami olyan gyorsan követi az elsőt, hogy alig van időm felkiáltani. –  Milyen. Érzés? – kérdezi, minden szó között ütve egy-egy farpofát. – Hogy. Ki. Gúnyolnak. Cass? Tetszik? Többet akarsz?

A seggem ég. A szemeim égnek, könnyek jelennek meg a szemem sarkában. – Igen – nyüszítem, és alig hangzik egy szónak.

Nem fogadja el válasznak. – Mondd újra!

– Igen – sziszegem. – Igen!

Logan nem csak játssza a perverzet – valódivá teszi. Úgy hiszem, hogy ő úgy őrült, mint eddig egy partnerem sem, aki „megbüntetett”. Minden egyes csapás a fenekemre határozott és éles, és bár biztos vagyok benne, hogy visszafogja magát, hogy keményebben is üthetne, ha akarna, mégis úgy érzem, nem teszi. Mintha minden egyes szúrós pofonban kiáradna belőle minden, ami benne van.

Olyan szintekre gerjeszt, ahol még sohasem jártam.

Már teljesen eláztam, mire megszakítja a csapkodást és dörzsölni kezdni égő farpofáimat. Annyira nedves vagyok, hogy csöpögök, és zavarba jövök, mert természetesen tudja.

– Krisztusom, Devi – nyögi, mikor a lábaim közé csúsztatja kezét. Utána beleváj a combjaimba és felemeli a hátsó felemet úgy, hogy az ágyon térdeljek. – Muszáj megkóstoljalak.

A várakozás villáma csap át rajtam, ahogy várom, hogy a nyelve megtalálja nedvességem forrását, hogy enyhítse a fájdalmat a középpontomban. Nyöszörgök mikor végre megteszi, és az egész testem remeg az érzéstől, ahogy a nyílásom körül nyal.

Mélyebben akarom őt, érezni akarom erős nyelvének teljes hosszát belül, de ő nem adja meg ezt.

Ehelyett felfelé mozdul, a puncim vonalát követve a másik nyílásomig – amelyről tudom, hogy egy nap meg akarja baszni, amit kétségbeesetten várok, hogy megdugjon, és ideges is vagyok, mert tudom, hogy mennyire jó lesz. Annyira jó. Túl jó – ettől teljesen el fogom veszíteni a maradék önuralmamat is, ami megmaradt bennem, de erre még nem állok készen.

Arra viszont igen, hogy játszadozzunk körülötte. És ő is.

Hezitálás nélkül, ugyanolyan kapzsi vággyal, mint az enyém, köröz körülötte és belém dugja a nyelvét.

Azonnal vonaglok, a csúcspont küszöbén állok, készen arra, torkom szakadtából szeretleket kiáltsak, és bele kell nyomjam az arcomat a lepedőbe, hogy elnyomjam a sírásomat.

– Tetszik, igaz? – kérdezi, megszakítva a támadást, hogy megdorgáljon. – Tetszik és el akarsz élvezni, de ha elmész mielőtt szólnék, újra kell kezdenem mindent. Mert miután megbaszlak a nyelvemmel és az ujjaimmal, a farkam fog következni, s azt akarom, hogy feszes legyél, lüktető – ne egy orgazmusból lábalj ki. Megértetted?

– Akkor vedd el most – könyörgök, tudván, hogy képtelen vagyok visszatartani. – Csak bassz meg most.

Rácsap a seggemre; erősen. – Én döntöm el, mikor baszlak meg. Kérd újra, és tovább fogsz várni.

Beledugja az ujját a puncimba, és a nedvemet a másik nyílásomhoz dörgöli, még mélyebbre hatol, mint a nyelvével tette korábban. A másik keze lenyúl, hogy játszadozzon a csiklómmal, aztán a szája ismét rajtam van, ezúttal a puncimon, belülről simogat, begyújtva az érzékeny pontot, és tudom, hogy felültetett, mert lehetetlen nem elélvezni, lehetetlen nem belesodródni a gyönyör szupernóvájába. És most már talán a fehérlyukak létezéséről is meg vagyok győződve, mert amit most tapasztalok, az teljesen az – olyan energiakitörés, ami elől lehetetlen elmenekülni, bejutni vagy megragadni, csodás és fényes, meg minden, minden, minden.

És miközben pörgök az extázisban, átitat a kín. Haragos lesz, tudom. Mert elmentem. Az engedélye nélkül. Elölről fogja kezdeni, és nincs az az isten, hogy újra elviseljem ezt az eufóriát. Túl sok, és még több meg fog ölni. Tudom, még akkor is, ha égek a boldogságban.

De meglepetésemre Logan a hátamra fordít és széttárja a lábaimat. A seggem sikít, amint az ágy végébe húz és a bejáratomhoz igazítja magát.

A beszédem töredezett és reszelős, és a légzésem még mindig egyenetlen. – Azt hittem elölről fogod kezdeni. – Ötletem sincs miért provokálom. Akármennyire csodás volt a büntetése, nem akarom megismételni. Azt a büntetést akarom, amit most ígér, azt, ahol másképp zúz össze és támad le – belülről.

– Meggondoltam magam, mikor rájöttem nem bírod el. – Pimasz, mikor beszél hozzám. Pimasz, mikor rácsap a combom belső felére. Pimasz, mikor egy morgás kíséretében felnyársal egy éles lökéssel.

Istenem, a magabiztossága nagyon beindít. Milyen igaza van velem kapcsolatban. Milyen jól olvassa a testem jeleit. Tehetsége van hozzá, hogy olyan jól tudja csinálni. Tudom. Úgy értem, tényleg, tényleg tudom az eszemmel és az észszerűségem minden porcikájával, és mégis...

És mégis.

A csontjaimban, a bőrömön, azokon az energia részecskéken, amik a „lelkemet” alkotják, úgy érzem, hogy ennek a kapcsolatnak semmi köze a szakértelméhez, hanem inkább hozzánk, Hozzá és Hozzám, csak mi kettőnkhöz, senki máshoz. Mintha különleges lennék. Mintha gravitációs vonzás kötne össze minket. Mintha én lennék a Föld, ő a Hold, és pályájával az érzelmek és az izgalom hullámait irányítaná bennem.

Nem ésszerű így érezni, sőt, nem is reális. Ő profi pornószínész. És mégis, én vagyok a lány, aki azt hiszi, hogy valami több lehet neki.

Nem, nem hiszi – reméli.

Magáévá tesz, miközben elveszek ebben a vágyakozásban, merész, frenetikus szenvedéllyel hatol belém, eltökélten őröl, lökdös és dug, vadul. Esztelenül.

Basszus, Logan O’Toole össze tud zúzni egy nőt. Magasabban kulcsolom össze a combjaimat körülötte, hogy tökéletesítsem az illeszkedésünk. – Igen. Pont ott. Pont ott.

– Szoríts, Devi. Szorítsd össze a puncidat és fogd meg a farkamat.

Összeszorulok körülötte, amennyire csak bírok, aztán egy pillanatra elernyedek, mielőtt megismételném a mozdulatot. Felnyög, a lökései még vadabbá válnak.

– Jézusom, pont így. Csináld újra. Baszd meeeeg.

Már majdnem elvesztette önmagát, mikor megfogja a sálat a csuklóim körül és magához ránt kettőbe hajlítva. Az enyémre tapasztja a száját, mikor felsírok, az új pozíciónak köszönhetően a legcsodálatosabb helyen döfköd. A látásom vakítóan fehérré válik a gyönyörtől, s zihálva kapkodom a levegőt, mikor megszakítja a csókot, ragaszkodom a tudatomhoz, próbálva találni valami kapaszkodót, hogy ne vesszek a feledésbe. Az arcára koncentrálok, a szájára, a szemeire, a homloka gyűrődéseire, arcvonásainak éles eltorzulására.

Felismerem ezt az arckifejezést a filmjeiből. Ez az őrült, éhes, ősi kifejezés, amit akárhányszor láttam, azt kívántam bárcsak a való életben is láthatnám.

És most látom a való életben, és miközben izgalmas és hihetetlenül forró, nagyon is tisztában vagyok vele, hányan látták már ezt az arckifejezést. Tudatában vagyok, hogy ez a tekintet nem különleges, személyes vagy csak nekem fenntartott tekintet.

Ez a felismerés szúrja a mellkasom egy pontját, csípi és csavarja, és amikor ezúttal elélvezek, az orgazmusomat könnyek kísérik, és biztos vagyok benne, hogy nem a megkönnyebbülés idézi elő őket.

Istenem!

Annyira szerelmes vagyok Loganbe. Annyira mélyen.

Összenézünk, és bár nem mondtam ki hangosan, azt hiszem ő is látja, mire gondolok, mert az arca hirtelen meleggé és intenzívvé válik, nem csak én esek szét, hanem mindketten. Összeomlunk, mint két csillag, amelyek felrobbannak a hő, a tűz és a tiszta fény lángjában.

Ahogy rám néz, szemekkel, amelyek mintha valami mennyei dolgot látnának a külsőmben, tudom, – tudom – komolyan gondolta, mikor azt mondta, szeret, és tudom, hogy ő is ugyanannyira meglepődött és megdöbbent, mint jómagam.

És nem tehetek róla, de azon tűnődöm, hogy ő is fél-e. Nem tehetek róla, de elgondolkodom azon, hogy az az erőszakos mód, ahogyan belém lövell, mikor a csúcsra ér, fröcsögve és vicsorogva, szinte mintha dühös lenne nem annak a jele-e, hogy ugyanazt a szörnyűséget érzi ebben a szerelemben, mint én.

– Ma dolgoznom kell – Logan végigsimít az állkapcsomon egy ujjával. – Bárcsak ne kellene, de hamarosan el kell készülnöm.

És máris, a reggel többé már nem tökéletes.

Vicces, hogy Logan miatt láthatóbbnak érzem magam, mint bárki más valaha – jelen vagyok és látnak – és mégis képes arra is, hogy a világ többi részét teljesen eltüntesse. Vele ébredni, dugni vele, a karjai között elidőzni, gyakorlatilag elfelejtettem, hogy mindkettőnknek van munkája, élete és dolgai egymáson kívül.

Elfelejtettem, hogy a barátom pornót készít. Olyan nőkkel, akik nem én vagyok.

– Szerkesztés vagy...? – Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném tudni milyen jellegű munkát kell végeznie, de nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá.

– Filmet forgatok Bambi Roo-val. – Elnéz mellettem az ébresztő órára, hogy ellenőrizze az időt. – Fél óra múlva itt lesz.

A gyomrom lesüllyed, mint egy ólomhorgony. A reakcióm intenzitása meglep, savanyú ízt ad a számnak. Mindent savanyúvá tesz. – Oké. Elmehetek.

Kezdek kimászni az ágyból, de Logan közel húz magához. – Meg akartalak kérni, hogy maradj.

A mosolyomat nem lehet visszatartani. – Meg akartál? Még nem unsz engem? – A meghívása nem űzi el teljesen a nyugtalanságomat, de mindenképpen segít.

– Nem unlak egyáltalán. – Elkapja a számat egy csókra. – Igazából, először a karrierem során szeretnék beteget jelenteni.

– De te profi vagy. Soha nem tennél ilyet. – Nem tudom, hogy magamat állítom próbatétel elé vagy őt – próbálok rájönni, hogy a) tényleg lemondana-e valaha egy jelenetet miattam és/vagy b) zavar-e a gondolat, hogy valószínűleg soha nem tenné.

A fülem mögé dug egy tincset. – Nem. Nem jelentenék beteget. És pont ezért kértelek meg, hogy maradj.

Tudtam, hogy nem fogja lemondani. Az, hogy megkért, hogy maradjak egy tisztességes kompromisszum, amiért egy tisztességes jegyet kap a tesztemre. Én viszont eléggé biztos vagyok benne, hogy egyest kaptam, mert idegesít a gondolat, hogy más nővel szexel.

És ez mi a faszról szól?

A fejemben hallom Raven hangját, amint megismétli az előző napi vádakat. – Mindig valaki mással kefél. – Ő ezt tanácsnak nevezte, de inkább bántásnak szánta. És az is volt.

És ezt utálom.

Gyűlölöm, hogy tudta, hogy be fogja fészkelni magát a tudatomba. Gyűlölöm, hogy elérte a célját. És ami a legrosszabb, gyűlölöm, hogy igaza van – hogy Logan mindig valaki mással fog dugni.

És utálom, hogy ez ennyire zavar. Ez nem én vagyok. Nem szeretem, akivé változtam. Egy hang, ami nagyon úgy hangzik, mintha anyám Maya Angelou-t idézné, így szól: „Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla!”

Így hát valamiféle néma dacból úgy döntök, hogy hagyom, hogy szavai valóban hasznosak legyenek.

Igen – Logan más nőkkel kefél. Mert ez a munkája. Ha helyet akarok a világában, ki kell találnom, hogyan kezeljem ezt. Mától kezdve.

– Igen, maradok. Köszönöm, hogy megkérdezted. – Ki tudja? Még az is lehet, hogy a végén mindkettőnk számára olyan forró lesz, mint amilyen az előző napi jelenetem volt Kendivel. Vagy rájövök, hogy nem vagyok olyan nyitott a szexszel kapcsolatban, mint gondoltam. Figyelembe véve milyen irányt vett a kapcsolatunk, úgy tűnik hamar ki fog derülni minden.

Először megtisztálkodom és felöltözöm. Logan még mindig zuhanyozik, mikor csengetnek 20 perccel később. Arra számítottam, hogy Bambiba botlok a küszöbön, de egy férfihang az, ami így szól: – Te, haver, elraktad a kulcsot – még mielőtt kinyitottam volna az ajtót.

Szemöldöke felszalad a meglepetéstől, mikor rájön, hogy nem Logan vagyok. Aztán magasabbra emelkedik, mikor végigpillant a testemen. – Oh. Te nem haver vagy.

Talán meg kellene sértődjek a fixírozásán, de van valami elbűvölő benne, így inkább vigyorgok. – Mikor utoljára csekkoltam még nem voltam az.

– Te biztosan Devi vagy. Én Tanner vagyok. Logan szárnysegédje. Te…? – Körülnéz, Logant vagy Bambit keresi, nem tudom igazából melyiket.

Eléggé biztos vagyok benne, mire akar kilyukadni. – Itt maradok, hogy megnézzem a mai jelenetét. Bambi még nincs itt, ő pedig a zuhany alatt van. Kérnélek, hogy érezd magad otthon, de van egy olyan érzésem, hogy te gyakrabban vagy itt, mint én.

Kuncog. – Mintha a második otthonom lenne. Sokat dolgozunk együtt. Gondolom voltál lent a börtönben?

Megrázom a fejem. – Úgy értem, láttam már videókon. Csak személyesen nem.

– Akkor gyere.

A „börtön” nem a legjobban kidolgozott, amit valaha láttam, de a valóságban nagyobb, mint amilyennek a kamerán látszik. A szűk szögben készült felvételek miatt nehéz felfogni a méretét, és azt, hogy szinte az egész pincét magába foglalja. Egy pillantás alatt meg tudom mondani, hogy Logan készlete bármelyik szexboltéval vetekszik. Meg van minden alapdarab – vibrátorok, dugók, botok, ostorok, bilincsek – és több más cucc a tapasztaltabb szexrajongóknak. Lenyűgöző a felhozatal.

Szexi.

El tudom képzelni magamat idelent, meztelenül, a bimbóim összecsípve, a nyakamon nyakörv, a csuklóm és a bokám a falon lévő felfüggesztő gyűrűkhöz szíjazva. Be lenne kötve a szemem és vonaglanék, és Logan mindenféle büntetést alkalmazna. Csintalan büntetéseket. Olyanokat, amelyek egyszerre kínoznak fájdalommal és élvezetekkel.

Behunyom a szemem és ujjaimmal végigsimítom a lovaglóostorokat.

– Mit gondolsz?

Logan érkezése halálra rémiszt, de igyekszem higgadtan viselkedni. – Azt hiszem ezt eltitkoltad előlem. – És aztán, mert piszkos dolgokra gondoltam és mert nem igazán tudom a lazát játszani, elpirulok.

Olyan mosollyal tanulmányoz, amelyből kiderül, hogy pontosan tudja igazából mire gondoltam, amitől persze még jobban elpirulok. – Nem fedhetem fel egyszerre az összes lapomat – mondja. – Megunnál és kilépnél az életemből, mielőtt készen állnék.

Nem kerüli el a figyelmemet Tanner felvont szemöldöke Logan szavai hallatán, de ez túlságosan is földöz vágott, semhogy válaszoljak. Túl sok rétege van a kijelentésének. Túl sok dolgot akarhat mondani nekem, és habár ez egy flörtölős mondat, amitől pillangók repkednek a hasamban, van egy olyan érzésem, hogy jogos félelem rejtőzik mögötte. Logan is annyira aggódik, hogy a munkája a kapcsolatunk útjába áll, mint én?

Ő volt az, aki azt mondta, hogy meg kell találnunk azokat a dolgokat, amik különlegesek számunkra. Feltételezem, hogy ez az én érdekemben volt, de lehetséges, hogy ő is küszködik?

– Előlem is eltitkoltad, ember. – Tanner megigazítja az egyik lámpát, hogy a betonpadló egy pontjára világítson (ott kényszerítene térdelésre; ott kényszerítene könyörgésre). – Azt mondtad, hogy Devi jól néz ki, de nem mondtad, hogy ennyire.

Logan elővesz egy korbácsot a gyűjteményéből, majd átmegy a vibrátorokhoz. – Mert tudtam, hogy amint rájössz, rögtön megnézed az összes filmjét, és talán véletlenül elképzelem, hogy kivered rá, és kényelmetlenül érezném magam. – Elővesz egy varázspálcát – egy erős masszírozót, aminek már a gondolatától is megborzongok.

– Haver, én sem akarom, hogy elképzeld miként verem ki. Kérlek, soha a büdös életbe ne mondd még egyszer.

Logan megfogja az ágyékát és incselkedve gesztikulál Tanner felé. – Ne tégy úgy, mintha annyira homofób lennél. Tudod, hogy akarod.

Nevetek, míg Tanner forgatja a szemét. – Két kamerát akarsz ide, ugye? Mit gondolsz? – kérdezi Tanner.

Logan végignéz a szobán, és elképzelem, ahogy összerakja a jelenetet a fejében, ami lenyűgöz, és egy kicsit nyugtalanít is minden ok nélkül.

– Igen. Kettőt, asszem. Az egyiket hagyd ott az állványon. – Rámutat, jelezve, hogy hova akarja. – A másikkal csináld a dolgod.

Vigyorgok, ahogy nézem, mert így is szexi – ő mindig szexi, de pláne így, magabiztosan, látnokian és szenvedélyesen a munkája iránt. Aztán elhalványul a mosolyom, mert hirtelen eszembe jut, hogy Logan nem miattam készülődik. Istenem, miért kell, hogy ez a gondolat ilyen nyomorulttá tegyen?

Visszavonulok, mikor Bambi megérkezik, nem akarom megzavarni a kémiát, amire szükségük van a szerepléshez. Hirtelen hálás vagyok, hogy Logan megnézte a jelenetemet Kendivel – le tudom utánozni a viselkedését. Ő is félreállt, nekem is így kell tennem.

De még akkor is, ha nem vagyok útban, belülről egy rakás szerencsétlenség vagyok. Minden egyes másodperc, ami eltelik egyre több és több rettegést hoz számomra. Egyre több és több gyötrelmet. Nem igazságos, hogy így érzek, nem vele szemben. Teljesen nyugodt volt a filmem alatt Kendivel, és ha mérges is volt a heteró jelenet miatt, nem mutatta ki. Nos a dühön kívül, amivel Bruce Madden viselkedésére reagált, de az nem egy és ugyanaz. Szemmel láthatóan jobban végzi a munkáját, mint én. Idősebb – talán ez segít? Randizott már valakivel a szakmából.

Én vagyok az. Tudom. Mind én vagyok.

Tehát ismét emlékeztetem magam, hogy össze kell szednem magamat. Azzal kezdem, hogy megpróbálom racionalizálni, hogy miben különbözik a mi szexuális életünk attól, amit Logan munkájaként folytat.

1.    Kamera nélkül szexeltünk.

2.    A hálószobájában szexeltünk.

3.  Anélkül voltunk együtt, hogy fizetett volna érte – úgy értem, fizetett a Rossz csillagzattal kapcsolatban, de azért nem, ami múlt éjszaka köztünk történt. Vagy ma reggel. Vagy akármikor.

4.    Szexeltünk, mikor szükségem volt rá. Mikor szükségem volt őrá.

Egyébként sem a szex teszi a kapcsolatot. Ennél több kell ahhoz, hogy két ember kompatibilis legyen. Logan és köztem több van, mint szex. Élvezzük egymás társaságát. Szeretjük egymást. Szerelmesek vagyunk egymásba. Mindezek kombinációja teszi különlegessé azt, ami köztünk van. Nem muszáj monogámnak lennünk a testünkkel, hogy egy párnak érezzük magunkat.

Az agyam tudja ezeket a dolgokat. Elég jól érti őket ahhoz, hogy egy disszertációt írjak arról, hogy a monogámia miért archaikus elvárás.

De nem számít, hogy mit tudok. Mert a szívem másképpen érez. A szívem nem érti. Különösen, amikor elkezdődik az akció, és Logan Bambi felett áll, és térdre kényszeríti. Könyörgésre.

A szívem nézi, ahogy a férfi, akit szeretek, nagyon intim dolgokat csinál egy nővel, aki nem én vagyok, és a szívem megszakad.

Talán, ha megragadnám a tekintetét, ahogy ő is megragadta az enyémet a Kendivel való jelenetem alatt. Talán a részévé tudna tenni, és túltenném magamat rajta. De kisurranok, még mielőtt észrevenne, mert nem bírom elviselni a lehetőséget, hogy elkapja a pillantásomat és ez nem változtatna semmin.

Vagy, ami még rosszabb, annyira elveszne a jeleneteben Bambival, hogy rám sem pillantana.