Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár 🔞

16. fejezet

(2. rész)

Logan

Fordította: BaNaNa, Keiko

– Az enyém vagy – mondom a szájába. – Hozzám tartozol és nem mész sehová.

Kicsit hátrébb húzódik, és a szemöldöke aggódva összeráncolódik. – Nem ijedtél meg attól, amit mondtam?

– Devi, reménytelenül szerelmes vagyok beléd. Talán attól a naptól kezdve, hogy találkoztunk. Nem mondtam semmit, mert azt hittem megijesztelek vagy túlterhellek. – Megmozdítom a kezemet és végigsimítok a hüvelykujjammal az alsó ajkán. – De te mondtad ki először, én bátor csajom. Te mondtad ki először, így tudom, hogy nem én kényszerítettelek rá, hogy kimondd vagy hazudj, hogy jobban érezzem magam. Igazán szeretsz, ugye?

Bólint azokkal a nagy és tiszta aranybarna szemekkel. – Igen – suttogja.

– Köszönöm, Istenem – lihegem, az ujjam lefelé húzza egy picit az alsó ajkát.

Erekcióm, ami lelankadt, míg mesélte Madden tettét, újra életre kelt az alhasához nyomódva. – Kurvára szeretlek.

A számat az övére tapasztom, s egy percig éhesen csókol vissza, felfuttatva kezeit a felsőtestemen és meg állapodva a mellkasomon, de utána megszakítja a csókot. – Logan, muszáj…

– Bármit, Cass. Mondj bármit.

– Én csak… – felnéz rám, és a szemei nedvesek a könnyektől, az arckifejezése tele van fájdalommal és reménnyel. – Ez valós? Nem a műsor kedvéért mondod?

– Látsz egy kamerát is itt? – kérdezem durván.

– Nem, de…

Újra rátapasztom a számat az övére, félbeszakítva. – Ez igazi – morgom a csókok között.

– Csak mi ketten vagyunk ebben az ágyban, és kibaszottul megmutatom mennyire valódi minden.

Egy könnycsepp gurul végig a halántékán. Elkapom az ajkammal, mielőtt elérné a haja vonalát. Lenyúl a kezével és érzem, hogy átfogja duzzadó farkamat. Halkan felnyögök.

– Kérlek, felejtesd el velem Bruce tettét. Kérlek. Mutasd meg, hogy szeretsz.

– Az én bátor csajom – mondom, elsöpörve a haját az arcából. – Annyira bátor a színhelyen és velem is. – Az ő bátorsága veszi el a józan eszemet, ami lefelé hajt, hátramozdít, míg a combjai közé nem telepedhetek, és elkezdem simogatni puha bőrét. Szeretném elhalmozni őt egy rakás pénzzel és ékszerekkel; venni akarok neki egy új házat és egy új autót. Adni akarok neki valamit – akármit –, ami megmutatja mennyire hálás vagyok, mennyire magamon kívül vagyok a boldogságtól. Nem csak azért, mert szeret, hanem mert ő mondta először nekem, mert a kapcsolatunk minden más lépését én tettem, vezettem és hízelegtem, de ő gondolt át mindent többször, míg igent mondott.

De nem ma.

Ma belevetette magát és leplezetlenül kitárta a lelkét anélkül, hogy tudta volna én is ugyanúgy érzek, a logika és átgondolás szokásos biztonsági hálója nélkül. És Devit látni, hogy miattam vakmerő és nyugtalan – muszáj szeretnie. Muszáj. Ugyanazt a viharos, mintdent elsöprő vonzalmat érezheti, mint én, és ez olyan kétségbeesetté tesz, hogy megköszönjem neki, hogy megérintsem, hogy megmutassam neki mennyire kibaszottul szeretem.

Mivel nem adhatok neki egy halom pénzt, így eldöntöttem: isteníteni fogom a testét, hogy kimutassam az imádatomat. Abban a pillanatban, mikor a szám megérinti a puha, elegánsan nyírt szőrét a csiklója felett, megborzong és szélesebbre tárja a lábát.

A combjai alá rakom a kezeimet és rájuk fonom az ujjaimat, annyira kitárva a lábait, amennyire szügséges. Belé csúsztatom a nyelvem, mindenhol érintve és ízlelve, semmi kedvéért nem állva meg. Tiszta víz és a tusfürdőm illata lengi be, de mikor még jobban szétnyitom és a bejárata körül körzök, megérzem az édességet, ami csak rá vall.

Vonaglik az ágyon, ujjait belefűzi a hajamba, és ez a kedvenc részem, mikor felfalok egy nőt – talán a legjobb dolog – érezni az ujjait a hajamban, ahogy húzza, érezni a kezeit a tarkómon, miközben a csípője felemelkedik, hogy az arcomhoz dörzsölje a punciját.

A pornós karrierem alatt forgattam pár jelenetet, mikor játékosan ki voltam kötözve, de ezek nem mások voltak, mint olcsó koppintásai a szubmisszívnek. De mikor így vagyok egy nő lábai között, sarkait belevájja a hátamba, a kezei durván a fejem körül, azt hiszem értem a vonzerejét. Mert bár talán én vagyok az, aki a hasán fekszik, az én nézőpontomból én rendelkezem fölénnyel, én vagyok, akinél az erő van. Felnézek Devi medencecsontja mögül, hogy lássam az arcát, ami telis-tele van kéjjel, és én vagyok, aki ezt okozza.

Talán az ő kezei rángatnak és ő az, aki sürget – erősebben, gyorsabban, belül, kérlek, nyalj belül – de az én szám, nyelvem és tudásom viszi végbe. Én vagyok az, aki megfejti, és ez több erőhöz juttat, mint az, ha egy pálca lenne a kezemben.

Nem azt mondom, hogy nem akarom használni a pálcát, érted. De ez épp olyan varázslatos.

Újra felnézek rá, még mindig szívom és nyalom, és nézem őt, ahogy elveszem a kezemet a combjáról, hogy ráleljek a redőire. Mindehol simogatom – a fenekét, a combját, a bejáratát – de csak amikor végre becsúsztatom az egyik ujjamat kezdem látni, hogy kezd igazán darabjaira hullani. Ma reggel Kendi által ment el, és most általam, és ez kibaszottul gyönyörű, mintha az élet valami punci-nyaló körforgása lenne, de aztán egy pillanatra elgondolkozom, hogy érez-e valami különbséget köztem és Kendi között. Ha nem a puncijában, talán a szívében, az elméjében – mert más kell legyen, nem? Mikor valaki olyan érint, akit szeretsz?

Megesküszöm, hogy másképp fogja érezni. Úgy fogom csinálni, hogy ne legyen kétsége afelől, hogy szeretem, hogy a teste megtanulja hogyan reagáljon rám, és csakis rám. Birtokolni akarom a fantáziáit, azt akarom, hogy rám gondoljon, amikor csak lehunja a szemét a forgatáson.

Akármikor is bassza Devit egy másik színésznő a nyelvével, azt akarom, hogy Devi az én számat képzelje el, és akármikor magát dugja egy vibrátorral, azt akarom, hogy az én farkamról álmodozzon.

Devi felhúz magára, és én engedelmeskedem, a karommal megtörlöm a számat, miközben fölé helyezkedem.

– Mi az, Cass?

A pillantása megtalálja az enyémet, a pupillái úgy ki vannak tágulva, hogy majdnem az egész szeme fekete.

– Szeretlek – sutogja, miközben az arcomat nézi. – Szeretlek és újra ki szerettem volna mondani. Meg akartam róla győződni, hogy még mindig valódi – hogy te is szeretsz.

Őszintesége szétzúzza a szívemet. – Ne kételkedj egy kibaszott másodpercig sem benne. Mindig igazi. – Lehajolok, hogy megcsókoljam és ő éhesen visszacsókol, nyalva, szopva a saját ízét a számról, ami olyan keménnyé teszi a farkam, hogy érzem, ahogy nedves foltot hagy a hasán. Szeretem, és addig akarom dugni, míg már nem tud járni. Ismerni akarom a lelkét, le akarom kötözni és birtokolni a punciját napokig. Imádni akarom, mint egy templomszolga, és olyan erősen akarok elmenni benne és olyan keményen, hogy akárhányszor felkel, rám gondoljon. Minden erőmre szükséggem van, hogy ne vágódjak belé, hogy észnél legyek, mikor a testem és a szívem ennyire egyedülálló módon egyesült a cél érdekében: hogy összeolvadjak vele.

Beleborzongok az önmegtartóztatásba, az izmaim szó szerint harcolnak egymás ellen, mikor suttogja: – Kérlek.

– Biztos vagy benne? – kényszerítem magamat a kérdésre. – Megosztottunk egymással dolgokat, de ez nem azt jelenti, hogy... – olyan kemény vagyok, hogy alig tudok lélegezni, a hangom érdes és dadogós. – Nem muszáj ma.

– Komolyan gondoltam, amit mondtam – mondja azokkal a sötét szemekkel. – Arról, hogy szügségem van az érintésedre. – Becsukja a szemét egy percre. – Mutasd meg, hogy igazi – kérlel. – Bassz meg úgy, mintha igazi lenne.

– Oké – mondom torokhangon. – Adj egy percet. – Át nyúlok az éjjeliszekrényhez, ahol egy befőttesüvegben tartom a gumikat, de meg állít.

– Ne – mondja komolyan. – Csupaszon. Csupaszon akarlak. Szedek fogamzásgátlót, szóval rendben van.

Lenézek rá. – Biztos vagy benne? – kérdezem. Kéthetente tesztelnek, és tudom, hogy őt is, de ez még így is hatalmas bizalmi kérdés. – Tudom, hogy tiszta vagy, kislány, és tudom, hogy szedsz fogamzásgátlót, de ez nagy lépés, és még csak az elején vagyunk. Rengeteg időnk van nagy lépésekre.

Megrázza a fejét. – Akarom… téged. Mindenedet. Semmi se legyen közöttünk.

Megtartom magamat a kezeimen és lógatom a fejemet egy percig, próbálva lenyugtatni a légzésemet és eldönteni, hogy tudok-e erre nemet mondani. Nem akarok és logikusan értelmezhető okom sincs rá, de nagy lépésnek érzem. Az a különleges fajta nagy, amit csak Devi és a film tud velem éreztetni, és ez kibaszottul megrémít.

– Félek – ismerem be. – Devi, benned lenni csupaszon, gátak és kamerák nélkül... Félek. Akármi is van közöttünk, annyira igazi, hogy már fáj.

– Én is félek – mondja. – De veled vagyok. Ha esünk, együtt esünk.

Ha esünk, együtt esünk.

A szívem egyszerre dobog a megkönnyebbüléstől és a rémülettől, és visszahanyatlok, hogy egy perzselő csókban ragadjam meg az ajkát. – Istenem, szeretlek – mondom vadul. – Annyira nagyon.

– Csináld, Logan – szuszogja. – Kérlek. Akarom. Téged akarlak.

Lejjeb ereszkedem csak egy picit, és – egész idő alatt egymás szemébe nézve – lenyúlok, megfogom magam és a nedves nyílásához illesztem duzzadt makkomat. Csak a hegyét nyomom belé kissé, és megállok. Újra mély lélegzetet veszek, alig tudom elviselni szorosságát körülöttem. Szorít, és jobban beleillek, mint bármely nőbe valaha, és szitnte örökre így akarok maradni, ő nedves és könyörög, én pedig mindkettőnket gyakorlatilag érzéketlenné és nonverbálissá teszem a legcsekélyebb behatolással.

Mélyebbre csúszom.

A combjai remegnek, kezei a hátamba vájnak, és érzem, hogy a farkam mennyire feszíti, mélyebbre kényszeríti körméretét a nedves, puha melegségbe, amíg teljesen befészkelem magam. A lábai közt vagyok, összeér a medencénk, a hasunk érintkezikm és a mellkasom súrolja kemény, sötét bimbóit. Leengedem magam az alkaromra és újra megcsókolom, még nem mozdulok benne, hagyom, hogy megszokjon és próbálok lenyugodni, mielőtt kínos helyzetbe hozom magamat és szétrobbannék, mint egy tini fiú, mielőtt Devi elélvezne.

Hosszan és lassan csókolózunk, míg ő sóhajtozva és lágyan mozog alattam, amíg gyakorlatilag ragyog a boldogságtól, majd hozzám dörgölőzik és felveszi azt a fajta nyitott, meleg arckifejezést, amely tiszta szerelmet sugároz.

Masszírozza a csiklóját, ahogy vonaglik alattam, és sötét pírt látok felemelkedni a mellkasán és az arcán, és tudom, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet, – annak ellenére, hogy nem mozgok egyáltalán – orgazmusig örlődik, sarkait belenyomva a matracba, ahogyan surlódást és mélységet keres.

– Annyira gyönyörű vagy – mormogom neki, nézem az arcát, ahogy elpirul miközben mozog a farkamon, nézem azokat az elröppenő szexmosolyokat, ahogy fel-le kergetőznek az ajkán, miközben közelít a véghez. Eszembe jut, hogy nem dugtam meg nőt misszionárius pózban már nem is tudom mióta, mivel nem előnyös póz a kamerák számára. Inkább azokat részesítema előnyben, ahol a nézők látják a farkamat, és a rózsaszín puncit, amit basz, és a misszionárius olyan sokat takar a jó dolgokból.

Kivéve, hogy kibaszottul hihetetlen érzés – nekem és neki – és van valami más is benne. Elfelejtettem milyen meghitt. Bőrünk mindehol összeér, mindenhol, combunk egymáson csúszkál, a hasunk, a kezünk és a szánk. Olyan közel vagyok hozzá, látom minden arckifejezést, minden ki nem mondott gondolatát, és tudom, hogy ő is látja az enyémeket. Nincs semmi közöttünk – se gumi, se kamera, sem a tagadás és félelem láthatatlan falai. Egyként mozgunk, olyan mély és lázas intimitással, hogy szinte kívülállónak érzem magamat, mintha a lelkem tényleg elhagyná a testemet, hogy Deviét keresse.

Hozzá éreztem legközelebb magamat valaha.

De mikor eléri a csúcsot, jön egy kellemetlen gondoltat, egy gondolat a semmiből, hogy ez a legjobb, amit valaha is lesz. Hogy egy nap visszatekintek erre a pillanatra, és rá fogok jönni, hogy most voltunk legközelebb egymáshoz, leggondtalanabbul és legszerelmesebben. És rájövök, hogy azért gondolom így, mert nem forog a kamera, nincs kamera, ami megörökítené ezt a pillanatot. Olyan törékenynek tűnik, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne, hogy viselik ezt el az emberek? Ezt az érzést, hogy a szerelem és extázis kicsúszik az ujjaik közül? Egy kamerával meg tudnék kapaszkodni benne, meg tudnám fagyasztani az időben. De nélküle semmi sem védi ezt a pillanatot a feledésbe merüléstől.

Aztán derengeni kezd, miközben elmegy körülöttem, ahogy felsír és összegörbül, megrázkódva a felszabadulás hullámaival.

Minden egyes ilyen pillanatot akarok. Csak ezeket. Mert az egyetlen esély, hogy megtartsam őket az az, hogy Devit megtartom, és ahogyan őt akarom megtartani valamit olyat idéz elő, amit sohasem éreztem eddig. Neki akarom adni magamat, mindig, örökké, mi a faszt jelent ez? Azt jelenti, hogy nem akarok más nőket megdugni? Nevetséges, természetesen, de a válasz pont alattam van, üveges szemekkel és lélegzetvisszafojtva tér vissza a fellegekből.

Azt hiszem talán csak Devit akarom.

Azt hiszem úgy szeretem, mint senkit előtte.

Azt hiszem mindenemet oda akarom adni neki. Mindenemet. Vagyis nem adom oda magamat másnak.

Mert ez az egyedüli dolog, amit a pornóipar gazdasága nem tud eltörölni – megosztod magad, végtelenül, újra és újra. Privát darabkákat adva magadból, és én oda akarom adni Devinek az összeset, az összes részemet, amit meg kell osztanom.

Összeszorul a gyomrom, mikor átfut rajtam a pánik, mert nem tudom, hogy dolgozzam fel ezeket a gondolatokat. Mindent félre akarok tenni, de mikor belé nyomulok, a szemem sarkából meglátom a kamerámat az éjjeliszekrényen. Sötet van és nem lehet látni, de a jelenléte egyszere megnyugtat és aggodalmat ébreszt bennem. Igazából ki Logan O’Toole? S mit akar?

Devi nyakába temetem az arcom, érzem a bőre és a tusfürdőm illatát, enyhe fahéj illat keveredik bele, és lehet, hogy nem tudom az összes választ ezekre a kérdésekre, de tudom, hogy minden válasz ugyanazzal a nővel kezdődik.

– Jó érzés volt a farkamon elélvezni, bébi? – kérdezem, még mindig ki-be mozogva, szépen lassan.

– Igen – mondja kábultan. – Nagyon jó.

A kezeimre támaszkodva felemelkedem, és szélesebbre nyitom a lábait. Nézem, ahogy néz engem, a szemei figyelik, ahogy ki-be járok benne, farkam vastag barázdái és erei csillognak a puncijától. A pillantása átváltozik elégedettből éhessé, és én is lepillantok, élvezve, hogy látom amint a farkam eltűnik a nyílásában, ahogy lábait széttárja nekem, csakis nekem.

De nem, ez a gondolat visszahozza a megválaszolhatatlan kérdéseket, így inkább a szexre koncentrálok, fokozom a tempót, egyre gyorsabban és gyorsabban döngetem, amíg már morgok és ő zihál. Az arcán magasra szökik a szín, és érzem, hogy a golyóim megfeszülnek a gondolatra, hogy így menjek el benne, de nem állok erre készen, egyáltalán nem. Azt akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson.

Így lelassítok és rövid lökéseimet hosszú, mély lökésekre váltom. Olyan mélyre megyek, hogy érzem a méhnyakát, és ő félig zihál, félig nyög.

– Tetszik?

Becsukja a szemét és bólint. – Olyan nagy vagy – mondja feszült suttogással. – Még azután is, hogy elmentem. Azt hittem kevésbé lesz szoros, de annyira teltnek érzem magamat...

– Milyen bátor csaj – biztosítom újra Devit egy halk, mély dorombolással. – Olyan bátor vagy, hogy befogadsz egy ilyen nagy farkat.

Elpirul a dicséretet követően, olyan szemérmesen büszkének és fiatalnak látszik, hogy muszáj lehajolnom és megharapnom a vállát, nehogy az arcára nézzek, mert akkor egy pillanat alatt elélveznék, ha még sokáig viseli azt az arckifejezést.

– A legnagyobb farok, amit valaha is éreztél magadban, ugye? Mondd el, mekkora. Mondd el, milyen nagynak érzed. – Szavaim nyomatékosítására mélyen belédöfök, imádva milyen szorosan körbevesz a puncija, mint egy sima, forró satu.

Megrebbennek a szempillái, mikor elérem azt a mély pontot, és felnyög. – Olyan érzés, mintha kettéhasítanál – mondja fojtott hangon. – Mindenhol érezlek.

A vállamra emelem a lábait, a karomra támaszkodom, és újra belé mélyedek. Olyan mélyre hatolhatok így, és ezt ki is használom, simogatom és dörzsölöm azt a különleges pontot.

– Bassza meg – nyögi, miközben ide-oda forgatja a fejét. – Logan, óh, Istenem!

– Annyira el fogsz élvezni tőlem, Cass.

– Logan, én-én nem hiszem, hogy tudok… óh, Istenem, óh, Istenem, óh, Istenem…

– Nézz rám, bébi. Csak nézz rám, oké?

Keményen remeg, és érzem, hogy a farkam kemény hegye masszírozza a méhét, újra és újra hozzáér, épp annyira kihúzom, hogy a széles csúcsot áthúzam a g-pontján mielőtt újra visszanyomom, hogy elérjem a méhnyakát.

Dobálja a fejét, a combjai hozzám simulnak, s látom, hogy küzd ellene, mert túl nagynak, túl intenzívnek érzi.

– Devi, nézz rám – sürgetem, és végre megteszi, a szemei tágra nyíltak és kétségbeesettek. – Ez az – győzködöm. – Hadd gondoskodjak rólad. Hagyd, hogy jól érezd magadat.

– Nem hiszem, hogy képes vagyok rá – mondja kissé vadul, de folytatom, és bátorító szavakat mondok neki, olyan jól fogod magad érezni, de annyira jól, olyan bátor csaj vagy, és olyan mélyen vagyok, bébi, olyan kibaszott mélyen, és akkor látom, hogy a kezei a lepedőt kaparásszák és megfeszülnek az inak a nyakán.

És megtörténik. Devi hasa láthatóan kezd megfeszülni és minden egyes izom a testében megremeg, a háta felível az ágyról, az arca eltorzul az extázis mámorában. Nem tud beszélni, alig tud más hangot kiadni, mint a halk, sírás, ami valahonnan a torkából jön; egy másik síkon van, egy másik világban, a teste hosszasan megrázkódik, mély, lassú összehúzódásokat produkál, amelyek felemésztik, elnyelik, átalakítják.

Méhnyaki orgazmus, hölgyeim. Létezik, és nagyon intenzív. Devi teljesen szétesett alattam, nem vett tudomást semmiről, csak a felszabadulás mély hullámairól, amelyek a méhéből az ujjai hegyéig és a talpáig gördültek. És ellentétben a klitorális-orgazmussal ez egy örökkévalóságig tart. Óráknak tűnő másodpercek és percek, miközben nézem (és érezhetem) a legszebb nőt a világon, amint reszket és milliárdnyi izzó darabra törik. Egy ferfi sem bírja ki, ha ezt érzi a farka körül, ha látja, hogy ez történik alatta, és én sem vagyok kivétel, mert sohasem volt még ilyen jó, sohasem éreztem ilyen jónak, és Istenem kibaszottul elvesztem benne.

– Csináld – zihál. – Engedd belém.

– Megteszem – morgom és hagyom, hogy a lábai visszaessenek az ágyra és belé nyomulok gyorsan és keményen. – Olyan erősen fogok elmenni miattad, Cass.

Kezei megtalálják a seggemet, ujjai belemélyednek a farpofáimba és arra ösztönöznek, hogy keményebben, gyorsabban döngessem, és olyan jól érzi magát és olyan jól néz ki, puha és kielégült alattam. A puncija olyan szoros, szorít újra és újra, és édes istenem, el akarom venni ezt a nőt, aztán egy rázkódó nyögéssel a golyóim összehúzódnak és felrobbanok.

Keményem élvezek el benne, forró ondó lövell mélyen belé, a tekintetünk összekulcsolódik és a levegő nehéz a mágiától. Az egész felsőtestem görcsbe rándul, tüzes az egész medencém, éget a megkönnyebbülés, mély, forrongó gyönyör hullámait szabadítja el. Átpumpálom, lököm és baszom magam az orgazmuson, úgy érzem be vagyok tépve és részeg vagyok, szédülök, megrészegülök Devitől, erőt merítek belőle, teljesen élve és felélénkülve miatta. Érzem orgazmusom nedves forróságát benne, látom a sötét pontokat meredő bimbóin és a perzselő kéjt az arcán, és ez kiürít. És a lüktetés folytatódik, újra, és újra és újra, és én kiürítem magam benne, lecsapolom a golyóimat, amíg meg nem telik velem. Amíg nem csöpög mindkettőnk körül.

Mikor a lüktetés végre alábbhagy, a szoba földes szex és fahéj illatú, piszkosak vagyunk mindenhol. Izzadság a hasunkon, ondó és nedvek a combjainkon. Devi hosszú haja kibaszottul összegubancolódott, az ágyam úgy néz ki, mintha egy hurrikán ment volna át rajta, és érzem, ahogy a karmolások könnyű, incselkedő fájdalommá válnak a hátamon és a seggemen.

Annyira szerelmes vagyok.

Lehajolok, hogy megcsókoljam, egy mély, lélekből jövő csókkal a korábbi sürgetés nélkül.

Kiélvezem a szája felderítését és figyelmet fordítok ajka minden egyes gyűrődésére, nyelve minden selymes siklására. Zümmögő hangot ad ki a mellkasából, boldog, elégedett hangot, és én mosolyogva húzódom vissza.

– Dorombolsz?

Kuncog. – Ja. Azt hiszem.

Dagad a mellem egy picit. Sok nőnek idéztem már elő orgazmust, de ez az első alkalom, hogy valaki dorombol a gyönyörtől.

– Lássuk meddig tudom fenntartani ezt a dorombolást, cicám. Fordulj meg.

A második menet után vacsora és fürdés (ami a harmadik menetté alakult át), visszatérünk az ágyba. Éjszaka van és összeölelkezünk, Devi háta hozzásimul a mellkasomhoz, én átkarolom. Mindketten álmosak vagyunk, még a farkam is, ami félig-meddig keményen Devi buja fenekéhez simul. Azt hittem végre elaludt, mikor megkérdezi: – Tartasz itt EpiPent?

– Jah, valahol van egy – mondom álmosan. – Van egy a gyógyszeres szekrényemben, azt hiszem.

– Oh. Nem kell mindig nálad lennie?

– A méhekre vagyok allergiás, Cass. Ez nem olyasmi, ami miatt aggódnom kellene a hálószobámban.

– De viszed magaddal a forgatásra? Nem kellett volna lennie egynek nálad akkor éjjel, mikor kimentünk a sivatagba?

Most már éberebben a könyökömre támaszkodom és lepillantok rá. Nem fordul meg, hogy rám nézzen. – Úgy terveztem, hogy a megeszlek, nem méz után kutatunk. Legalábbis nem olyanfajta méz után – mondom vigyorogva.

Nem mosolyog.

– Miért kérdezed ezt tőlem? – bököm meg gyengéden a vállát. – Azt tervezed, hogy méheket iktatsz be a szexbe? Titokban méheket tartasz a puncidban?

Még mindig nem mosolyog.

Sóhajtok. – Ha tényleg emiatt aggódsz, mindig tartok egyet a kesztyűtartóban. Hogy jön ez ide, egyébként? Említettem neked a méh dolgot? – Mert ez nem olyasmi, amiről többnyire beszélgetek, de nem azért, mert valami fájdalmasan nagy titok, hanem azért, mert valójában nem nagy ügy. Esküszöm, néha el is felejtkezem róla.

Nem válaszol rögtön, és mikor megteszi, a hangja kimért.

– Raven említette ma a forgatáson.

A neve úgy zuhan, mint egy üllő, dübörögve és élettelenül.

Raven.

Ugh.

És abban a pillanatban, hogy a személyes ellenszenvem elhalványul, a védelmező düh fellángol. Hogy képzeli, hogy beszélhet Devivel? Hogy merészel felhozni engem Devinek, amiről csak azt tudom feltételezni, hogy beteges hatalmi játszmát űz?

– Mi mást mondott még? – kérdezem, nem törődve azzal, hogy elrejtsem a dühömet. – Felzaklatott?

Devi elkezdi rázni a fejét, de aztán megáll. Kicsit bólint. – Igen – ismeri el. – Azt hiszem tényleg felzaklatott. De nem mondott semmit, ami ne lett volna igaz, Logan, ez a legnehezebb része. Azt mondta azért csinálok heteró pornót, hogy féltékennyé tegyelek, és hogy ettől sohasem leszel féltékeny, csak jobbá teszi a lelkiismeretedet, mikor más nőkkel kefélsz. – Megáll. – És te mindig másokkal keféltél.

Be kell hunynom a szemem a bennem forrongó, fehéren izzó düh ellen. Tudom, hogy Raven nem gonosz, csak őszinte és most valószínűleg fáj neki. De én nem így érzek. Ehelyett úgy érzem, hogy a legmagasabbbb és legvastagabb falat akarom Devi s magam köré építeni, hogy szorosan öleljem és megvédjem azoktól a félelmektől és bizonytalanságoktól, amikkel Raven telebeszélte a fejét.

És ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, Raven nem is tévedett teljesen. Mentségként használtam Devi leszbi jeleneteit, hogy ne érezzem rosszul magam, amiért tovább folytatom a forgatást. Mi több – ürügy volt, hogy ne érezzem magam bűnösnek, amiért élveztem őket. Ilyen az életstílusunk, nem? És míg ilyen az életünk, nem csak az enyém, addig nincs szükség bűntudatra vagy féltékenységre.

Kivéve.

Kivéve, hogy kurvára féltékeny vagyok. Féltékeny voltam Kendire, mikor orgazmusig repítette ma reggel és féltékeny voltam pár órája, mikor elmondta, hogy egy forgatáson volt Bruce Maddennel. Féltékeny vagyok minden egyes percre, amit más érintése alatt vonaglik.

És bűnös vagyok. Valahányszor megdugok valaki mást, mindig Devi jut eszembe. De a bűntudatom mintha még jobban felizgatna, még vadabbá tenne, és üzemanyagként használnám a dugáshoz, a farkam minden egyes pumpálása és döfése vágytól és azon fajta szégyentől fűtött, ami a bőrőm alatt ég és nyugtalanná tesz a felszabadulásért. Mivel ez a szégyen csak akkor üti fel a fejét, ha egy másik lányba merülök, olyan könnyű engedni a nyugtalanságnak és megpróbálni kiűzni magamból.

És mindez csak felveti a korábbi kérdéseket, amiket nem tudok megválaszolni. Nem tehetem, mert ha tényleg megválaszolnám őket, megváltozna az egész életem, és hirtelen eszembe jut Madam Psuka tarot kártyája, ami még mindig a kimosatlan farmer zsebében lapul. Az Akasztott ember, a szenvedés és áldozat kártyája.

De mit kell feláldoznom?

És miért kell szenvednem?

Félretolom ezeket a kérdéseket és lehajolok, hogy megcsókoljam Devi arcát. – Téved, Devi. Nem mindig baszok más nőket, és nem örülök, mikor látom, hogy másokkal szexelsz. De tiszteletben tartom a munkánkat, és tiszteletben tartom a jogodat, hogy döntést hozz a testedről és arról, kivel kefélj.

Devi bizonytalannak, szomorúnak tűnik. Addig rángatom a vállát, míg a hátára nem fordul és egyik kezemmel megsimogatom az arcát.

– Határokat kell szabnunk, Cass. Mi az, amit elfogadunk, és mi az, amit nem? Mit tartunk meg kifejezetten a másik számára?

Kicsit és törékenyen megvonja a vállát, és a szívem megfájdul. – Soha nem csináltam még ilyet, Logan – mondja. – Sohasem voltam még pornósztárral. És biztosan nem a világ egyik leghíresebbjével.

– Nem kell most azonal döntened – nyugtatom meg, miközben hátrasimítom a haját az arcából. – Annyi időnk van még, Devi. Majd kitalálunk valamit.

– Jah – mondja, de a hangja tele van kétségekkel.

– Akarsz hallani egy viccet? – kérdezem, próbálom felvidítani, levenni a lábáról és visszavarázsolni a normális napos énjét.

– Azt hiszem.

– Miért van a Mikulásnak olyan nagy puttonya?

Megint megvonja a vállát.

Vigyorgok. – Csak egyszer jön egy évben![1]

Semmi reakció.

– Oké, oké, nem a legjobb munkám. Mit szólsz ehhez: mi a különbség a lencse és a csicseriborsó között?

– Mi?

Várok egy szívdobbanásnyit, hogy a csattanó a lehető legnagyobb hatást érje el: – Nem fizetnék száz dollárt, hogy lencse legyen a mellkasomon.[2]

Devi szeme elkerekedik és elkezd röhögni, keményen megütve a csupasz mellkasomat. – Gusztustalan vagy!

De újra mosolyog. Ellenállok a késztetésnek, hogy domborítsak.

Még mindig kuncog egy kicsit. – Oké, van nekem is egy számodra. Mi a különbség a lekvár és a zselé között?

Belemegyek a játékba. – Mi?

– Nem tudom a farkamat a seggedbe zselézni[3].

Nevetésben török ki. – Miért, Devi Dare, te piszkos nő.

– Ötleted sincs.

Megragadja a seggemet, és elkezdünk birkózni és nevetni, mind a ketten meztelenek és még kissé érzelmesek vagyunk, aztán a birkózás átfordul dörzsölésbe, a nevetés csókká, s tudod mit?

Hirtelen a farkam már nem is annyira álmos.

---

[1]a coming szót használja, ami az ejakuláció minden megnyilvánulása is lehet; puttony mint herezacskó - szójáték

[2] A chick pea szót használja (csicseri borsó), szójáték (chick – csaj)

[3] a jam szót használja, jelentheti: beékel, beprésel, beszorul – szójáték