Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

30. fejezet

Leggyengébb teremtményem

Fordította: Szila

– Beszélni akartál velem? – kérdezte Lucca a székében hátra dőlve.

Angel a mögötte elterülő várost nézte, percekig nem szólt, hagyta, hogy minden, ami azóta történt, hogy idejött, leülepedjen benne. Amikor végre megszólalt, egyenesen a démon szemébe nézett.

– Meddig akarsz itt tartani, Lucca?

– Ha már nem kell tartanom attól, hogy a családod az enyémre tör, elengedlek, egy pillanattal sem korábban.

Megrázta a fejét, és a felismerés rátelepedett.

– Amíg mindkét család létezik, ez a lehetőség fennáll, Lucca.

A kisfőnök egy cigarettát tett az ajkai közé, és gyors csuklómozdulattal meggyújtotta a végét.

– Akkor jobb, ha kényelembe helyezed magad.

Nem gondoltad, hogy tényleg elenged, ugye?

A gúnyos hang úgy csengett a fülében, hogy a vére felforrt tőle. Látta. A ketrecet, amiben csapdába esett, bezárták, a kulcsot pedig eldobták… és nem tehetett ellene semmit.

Felugrott, el kellett távolodnia a férfitól, mielőtt olyasmit tesz, amit kétségtelenül megbánt volna. Amikor a kezét a kilincsre tette, a hang visszatért.

Azt akarja, hogy itt legyél, és azt akarja, hogy a lánnyal legyél.

Angel már meghozta a döntést a lánnyal kapcsolatban, de ideje volt kőbe is vésnie azt. Megfordult, halk hangja visszhangzott a szobában.

– Nem vagyok többé képes Adalynra vigyázni. Más pozíciót akarok. Nem számít, mi az, amíg soha többé nem kell őt látnom.

– Tényleg ezt akarod? – Füst szállt ki a száján minden egyes szónál.

Bólintott, és tudta, hogy itt az ideje egy lépéssel a mumus elé kerülni.

– Rendben! – Lucca felállt, és elébe állt. Kékeszöld szemei összeszűkültek, ahogy mélyen beleszívott a cigarettába. – Tudod, miért téged választottalak, Angel? Miért éppen rád esett a választásom az összes Luciano közül?

Ezt a kérdést minden nap feltette magának. Egy kérdés, amire végre megkapja a választ.

– Azt hittem, te más vagy, okosabb, erősebb. Azt hittem, hogy többet tudsz, mint a többiek. Tudtam, hogy te vagy az egyetlen, aki képes megbirkózni ezzel, és most… – Lucca még jobban összehúzta a szemeit, miközben őt nézte –, nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog neked.

Angel csak állt és figyelte, ahogy visszaül az asztalához.

– Azt a gyereket akartam, akit aznap láttam a vasúti síneknél, de nem látom már őt, amikor rád nézek. Bizonyítsd be, hogy tévedek, Angel, vagy akár ki is ugorhatsz a hálószobád ablakán.

Angel kilépett az ajtón, már eleget hallott. Ahogy visszaindult a szállodai szobájába, úgy tűnt, mintha minden fal elkezdett volna bezárulni körülötte. Ezért, amikor a szobája biztonságába ért, egyenesen a sötét szekrényhez ment, és magára zárta az ajtaját. A sötét, kis tér körbevette, ahogy kezét a szekrény falára tette, és lehunyta a szemét…

… Ahogy a vonat hangja a távolból közeledett, lenézett a lábára. A sínek között állt. Ránézett tizenhat éves ikertestvérére, aki szorosan mellette volt.

– Ha kurvára megmozdultok, mielőtt szólok, öt napra a szekrénybe kerültök – kiáltott rájuk Lucifer néhány méterről. – De, aki először megmozdul, az is négyet kap.

A vonat fénye most már látható volt, amint egyre közelebb és közelebb ért hozzájuk bevilágítva az őket körülvevő éjszakai eget. Angel oldalra nézett, és látta, hogy Matthias behunyja a szemét a fény miatt.

– Egy Luciano nem fél semmitől! – Lucifer romlott hangja megegyezett a feléjük tartó vonat könyörtelenségével.

A vonat fénye most már megérintette a bőrüket, ahogy a kürtje felbőgött, jelezve, hogy álljanak félre az útból.

– Se vonattól, se golyótól, se embertől, se a sötétségtől! Nem félünk semmitől! – üvöltötte tovább a sátán, de nem adott engedélyt, hogy megmozduljanak.

Lábát előkészítette az ugrásra, de nem a félelem miatt, hanem a gondolattól, hogy a testvére nem bír ki négy napot a szekrényben egyedül.

A gonosz hang elüvöltötte magát: – Gyerünk!

Angel kilőtt, elindult a sínekről, csak abban reménykedett, hogy ő lesz az, aki elsőnek megmozdult, de amikor hátranézett, Matthias még mindig ott állt csukott szemmel, miközben a vonatkürt még hangosabban harsogott a fülükbe.

Egy pillanat sem kellett hozzá, hogy testvére békés arckifejezését látva tudja, hogy esze ágában sincs elhagyni a vasúti síneket. A halál édes feloldozása volt az egyetlen, ami megmenthette őket az apjuktól, és Matthias erre vágyott.

Az erő, amellyel Angel kilőtt, és a bátyja felé futott, megrázta a földet. A félelem olyasmi volt, amiről apja gondoskodott, hogy ne legyen meg benne, de csak akkor jött rá, hogy képes rá, amikor a testvére nélküli életére gondolt.

A Matthias felé száguldó vonat nem érheti el őt előbb, ez nem volt opció. Vagy megmenti a testvérét, vagy mindketten ugyanúgy halnak meg, ahogy erre a világra jöttek. Együtt.

Ahogy egyenesen nekirohant, az egész életük egyetlen pillanat alatt lepergett a szeme előtt, ahogy átkarolta a bátyját és ugrott.

Amikor a száguldó szél elhaladt mellettük, már majdnem azt hitte, hogy Matthias megkapta, amit akart, mígnem rájött, hogy semmi fájdalmat és szenvedést nem érez. Ennek ellenére erősen kapaszkodott a testvérébe, és percekig nem engedte el, amíg a hosszú vonat elhaladt. Bátyja arckifejezése, mielőtt megmentette volna, olyan volt, amit évek óta nem látott, végre azt hitte, békére lelt… De Angel elvette ezt tőle; ezért végül is nem mentette meg.

Egy kéz a pólója hátuljánál fogva felrántotta Angelt Matthiasról, és kénytelen volt szembenézni az apjával. Lucifer ökle olyan erővel csapódott az arcába, hogy Angel a földre repült. A földön heverő testére köpött, majd a nyakára tette a talpát, hogy megfojtsa a fiát.

– Nem érdemled meg, hogy a család nevét viseld. – Angel apjának cipőjére tette a kezét, próbálva csökkenteni a nyomást, hogy levegőhöz jusson.

– Veled ellentétben Matthias erős…, az utolsó pillanatig várt az ugrással. – Kicsit jobban lenyomta a lábát. – Te vagy az eddigi leggyengébb teremtményem!

Fuldoklás közben érezte, hogy az életereje kezdi elhagyni.

– Férfit csinálok belőled, vagy belehalsz a próbálkozásba!

Egy még keményebb nyomás után levette a nyakáról a lábát, és még egyszer leköpte. – Hét napot kapsz a szekrényben, amikor hazaérsz.

Angel nagy levegőt vett, és hagyta, hogy a levegő újra megtöltse a tüdejét, miközben ott feküdt a köveken, és nézte ahogy a testvérét felsegíti az apjuk, mielőtt elsétálnak. A szemébe csorgó vér elhomályosította a látását, és a sötétség kezdte magával ragadni, miután túl sokáig nem jutott levegőhöz. Csak közvetlenül az előtt, hogy elnyelte volna, hallotta meg a lépteket, és egy kékeszöld szempár szegeződött rá, amikor minden… egyszerűen… eltűnt…