–
Szent szar! – Adalyn még egy marék popcornt lenyomott a torkán, amikor egy nő
megmérgezte a férjét, aki már rákban haldoklott.
A napot produktívan töltötte, megszerezte azt a néhány, de elengedhetetlen dolgot, amire szüksége volt ahhoz, hogy új otthonában jól érezze magát. Mivel jogilag most már minden félig az övé volt – ha Drago ezt a játékot akarta játszani.
– Örülök, hogy megismerhetlek. – A lány rámosolygott a férfira. – De pontosan miért is vagy itt?
–
Egy részem mindig is remélte, hogy te vagy One-Shot – szólalt meg Lucca a
telefonon keresztül –, Dominic.
Kopp.
Drago
csak egyszer kopogott, mielőtt belépett Lucca irodájába, remélve, hogy ott van, arra számítva, hogy a főnököt vagy esetleg a consigliere-t találja
vele, de amire nem számított, az Maria volt.
Katarina átnézte a dobozait, hogy megtalálja azokat, amelyekben az van, amire ma estére szüksége lesz. Feltételezte, hogy elkezdhetett volna kipakolni, de akkor mindez valóra vált volna, hogy most már tényleg itt él.
Drago
a ruhájában az ágyára dobta.
Az
egyik oldalon a Carusók álltak, a másikon a Lucianók, ahogy mindannyian
fegyvert fogtak, és a másik családot bámulták.
Amint elhangzott az első lövés, Drago elhúzta az ajkát az övétől, hallva a sikoltást, amitől mindenkinek libabőrös lett a háta. Mielőtt a lány észbe kapott volna, egy puskagolyó gyorsaságával buktak a földre.