33. fejezet
A kibaszott értelme annak, hogy van egy
férjem
Fordította: Keiko
–
Mit csinálsz? – kérdezte Drago, amikor kinyíltak a lift ajtajai, és ő Árnyékkal
a kezében elhaladt mellette. Katarina gyomra összeszorult, ideges lett.
–
Uhh.
Amikor
meglátta Amót a folyosón, látta, hogy a teste még jobban megfeszült.
–
Mi folyik itt?
Katarinának
általában könnyen jöttek a szavak, de most semmi sem jött ki a száján.
Amo
nem volt segítség, amikor egyedül hagyta őket.
–
Kat… mit csináltál? – kérdezte szigorúan, nyilvánvalóan érzékelve, hogy a lány
ismét valami rosszat tett.
Óh,
Istenem. Kérlek, ne legyen baj!
–
Ne utálj – mondta a lány, mielőtt kinyitotta az ajtót, és Árnyékot is
leengedte.
Drago
lassan besétált a lakásba. Nagyon csendesen körülnézett, és megnézte az új
bútorokat, amelyek kitöltötték a teret. Az egykoron agglegénylakás végre…
otthonná változott.
Minél
tovább hallgatott, annál rosszabbul érezte magát. A szörnyű szavak soha nem
fájtak, amikor boszorkány voltál, és te mondtál gyűlölködő dolgokat egy másik
embernek. De amikor valami kedveset tettél, hogy valakit boldoggá tegyél, és az
illető nem értékelte, az fájt. Pokolian fájt.
A
legrosszabbra készülve összeszedte magát.
–
Nem tudom, mit mondjak… – Drago mintha elakadt volna, hangja kissé rekedt lett.
– Ez csodálatos, Kat.
–
Tetszik?!
–
Persze, miért ne tetszene?
Nyilvánvalóan
nem értette, miért lepődött meg annyira, hogy tetszik neki. Körülnézve
folyamatosan új dolgokat fedezett fel.
–
Hogy sikerült mindezt megcsinálnod?
–
Rengeteg segítségem volt. És Nero – tette hozzá.
–
Tudhattam volna. – Drago mosolya csak egy pillanatig tartott, aztán eltűnt. –
Mi történt a kaparófáddal?
–
Hát… – A lány a sokkal kisebb, de még mindig méretes kaparófára nézett.
–
Nero visszaküldte, és azt mondta, vehetek egyet, ami nem foglalja el a lakás
felét.
–
Szerintem jó döntés volt.
Kat
kuncogott.
– Szerintem
is.
–
Most már megnézhetem a felső szintet?
A
változást látva csillogás jelent meg a férfi szemében.
–
I-igen. – Ismét ideges lett, miközben a férfi mögött felment a lépcsőn, remélte, hogy
nem fogja gyűlölni azért, mert hagyta, hogy Nero megszabaduljon az
edzőtermétől.
Drago
nem szólt semmit, amikor meglátta az új, modern bútorokkal berendezett
hálószobájukat.
A
lány türelmetlenül várta a válaszát.
–
Ha nem tetszik, visszatehetjük…
–
Kat, gyere ide. – Kérte, hogy menjen közelebb hozzá. Amikor a lány lassan
közeledett, a férfi a kezébe vette az arcát.
–
Miért gondoltad, hogy nem fog tetszeni?
Nehéz
volt összeszednie a gondolatait, miközben ilyen közelről nézett fel rá.
–
Nero azt mondta, hogy nem bánnád, de meg kellett volna kérdeznem, hogy rendben
van-e…
–
Imádom. – Drago lehajolt, és ajkai megérintették a lány arcát. – Köszönöm.
Kat
megmerevedett, és tudatosan mozdulatlan maradt. Ha ránézett volna, csókolózni
kezdtek volna, és nem tudta, hogy Drago is akarja-e, vagy csak ő az egyetlen,
aki addig akar csókolózni, amíg az ajkuk meg nem fájdul. A félelem és az
izgalom egyenlő arányban küzdött benne, tudva, hogy amint ajkaik találkoznak,
lehet, hogy nem tudnak leállni.
Drago
kurvára vonzó volt, és nem ő volt az első nő, aki elgondolkodott azon, hogy
milyen lehet, amikor komolyan csókol, és hogy képes-e egyáltalán gyengéd lenni
közben. A gyengédség nem az első dolog, ami egy nőnek az eszébe jut, amikor
ránéz a Caruso testőrre.
Egy
határozott kéz az állán elvette tőle a választás lehetőségét, miközben az arcát
elfordította. Egy hajszálnyi távolság választotta el az ajkaikat.
Kétségbeesetten meg akarta nyalni hirtelen kiszáradt száját, de rettegett
attól, hogy Drago félreérti a mozdulatot.
Szabad
kezével felkapott egy szép rózsaszínű, selymes hajtincset.
–
Ugye nem vagy ideges, kiscicám?
Nem
bírta tovább. Meg kellett nyalnia az ajkát. Csak azt kívánta, bárcsak ne
bámulta volna olyan intenzíven a férfi zamatosnak tűnő ajkait.
–
Nem.
A
férfi egy centivel közelebb jött, így a mellkasa a lány melleihez nyomódott.
Katarina
hirtelen úgy érezte, mintha a férfi testének melege körülvenné. A férfi nem
vette le a kezét az álláról, és ő úgy érezte, mintha fogságban lenne, bár a
tudata mélyén egy kis hang azt súgta, hogy nyugodtan elhúzódhat. Azok a pokoli
szemek tartották őt bűvöletben.
Közelebb
hajolt, és végül olyan gyengéden csókolta meg, hogy Katarina nem volt biztos
benne, hogy valóban megtette. Csak akkor jött rá, hogy nem képzelődött, amikor
érezte, ahogy a férfi nyelve végigsiklik szorosan összezárt ajkain.
–
Csókolj meg, Katarina.
Oh,
basszus. A kísértés hatására megborzongott, és öntudatlanul
kinyitotta ajkait, hogy Drago nyelve becsúszhasson a szájába. Lélegzetük
keveredése ugyanolyan erotikus volt, mint a férfi felfedező szájának engedni,
és zavarba jött a kis nyögés miatt, ami kicsúszott a száján.
Drago
a csókot művészi szintre emelte. Nem volt tapasztalatlan fiú, nem, Drago minden
volt, csak tapasztalatlan nem. A férfi, aki a szívét a mellkasából
kiugrasztotta, és akinek a vállait markolta, hogy közelebb húzza magához, nem
volt kezdő. Drago pontosan tudta, mit csinál, amivel vágyat keltett azokban az
érzékeny testrészeiben, amelyekre eddig soha nem figyelt.
Elmozdulva
először azt hitte, hogy a férfi elhúzódik tőle, de aztán felemelte és az új
ágyukhoz vitte. Az ölében ülve, miközben a férfi keze a combjára tévedt, nem
tett semmilyen kísérletet arra, hogy eltávolítsa, hanem még szorosabban
kapaszkodott a vállába.
Drago
karjai átölelték a lány mellkasát, és szorosabban magához húzta.
–
Abbahagyjam?
A
lány az arcát a férfi nyakába temette, tudva, hogy ha végre megengedi neki az
első mély csókot, akkor már nem lesz visszaút.
–
Ne – motyogta.
Amikor
a szája ismét az övéhez ért, Kat engedte, hogy nyelve összegabalyodjon a
férfiéval, meg akarva kóstolni mindazt, amit adni tudott, miközben ujjai a
hajába túrtak, hogy megérintsék annak sima textúráját. Erősebben markolta a
haját, amikor egyik keze a combjára tévedt, és fokozatosan csúszott be intim
módon a lábai közé.
Izmai
megfeszültek, amikor Drago keze visszasiklott, hogy megmarkolja a farmere alatt
lévő domborulatot, és remegő érzések áradtak át a testén. Olyan volt, mintha
éhes lenne, és nem tudná, mivel csillapíthatná a vágyát, ami lassan egy olyan
alagútba vezette, amiről nem tudta, hová vezet.
Kat
csak azt tudta, hogy sértetlenül akar kijutni a másik oldalon. Amikor Drago
kigombolta a farmerjét, gyorsan kétségei támadtak, hogy ez meg is fog történni.
Ujjai minden érintése tűzcsíkot hagyott a bőrén, ami illett a szeme színéhez.
Amikor végre megérintette a lába közötti puha, nedves húst, a forróság
elöntötte. Minden a lüktető csomópontra összpontosult, amelyet Drago alig
érintett meg, így még jobban felkeltve vágyát.
A
lány ijedten felkiáltott, amikor a férfi hüvelykujja megnyomta, majd lefelé
csúszott, hogy megtalálja a nyílását.
Amikor
egy nagy ujj egészen ujjpercig beléhatolt, a lány háta felívelt az érzéstől.
Érezte, hogy megmozdítják, amíg a hátára nem feküdt, és Drago fölé nem került.
Tudta, hogy nem fogja megkérdezni, akarja-e, hogy abbahagyja; azt a pontot már
mindketten túllépték. Egyik combja szemérmetlenül oldalra esett, még jobban
feltárva magát az érintésének, mielőtt a csípője kínosan megremegett a keze
alatt, megpróbálta mélyebbre vezetni az ujját. A benne lévő vágy még többet
akart, de nem tudta, hogyan szerezze meg, vagy hogyan késztesse Dragót arra,
hogy eloltsa a tüzet, amely minden gondolatot elrabolt a fejéből.
Még
nem engedte el, csak kivette az ujját, hogy aztán kettőt csúsztasson vissza,
így szorosan kitöltve őt.
A
lány felnyögött, az égető érzéstől, amit az imént okozott neki. Óvatosan
lehűtötte, miközben vastag ujjai simogatták a lány belsejét, és nem telt sok
időbe, mire még többet akart. Sokkal, sokkal többet, mint amit most tett vele.
Kat
nem kérni akart, hanem könyörögni azért, amit ezután akart, de abban a
pillanatban, amikor kinyitotta a száját, hogy megtegye, a férfi hüvelykujja úgy
simított végig a csiklóján, hogy felkiáltott az élvezettől.
Könnyed
csókot lehelt megdöbbent ajkára, majd kivette ujjait, amelyek még mindig mélyen
benne voltak.
Én
most…
Újabb
könnyed csókot lehelt rózsás arcára, miközben begombolta a lány farmerjét.
Ő
most…
A
teste csak most kezdte érezni, hogy a szükséglete kielégült.
–
Ennyi? – A szavak kicsúsztak a szájából, ködös agya frusztráltnak érezte magát.
–
Igen. – Drago mosolygott rá. – Egyelőre.
Kat
nem valami különleges okból tartotta meg a szüzességét; egyszerűen csak nem
volt senki, akinek odaadhatta volna. Mivel ő is a szerencsétlenek közé
tartozott, soha nem tekintette a szüzességét olyasminek, amit meg kell védeni
vagy ápolni, túlságosan félt attól, hogy el fogják tőle venni, és ezzel újabb
sebet ejtenek rajta, ami egész életére megmarad.
Azt
akarta, hogy a szex az legyen, aminek lennie kell: örömforrás, és ne éljenek
vele vissza vagy okozzanak vele fájdalmat. Azt akarta, hogy ő irányítsa a
testét, és Drago mellett úgy érezte, hogy ez így is van. Hirtelen olyan vágyat
érzett, amelyet a férfi kielégíthetett; úgy érezte, ő irányít, mintha bármikor
megkérhetné, hogy álljon le, és ő megtenné. De a legfontosabb az volt, hogy
Drago eloszlatta a félelmét, hogy esetleg olyannal veszíti el a szüzességét,
akihez nem tartozik.
Win-win
helyzetnek kellett volna lennie, de látni, ahogy felkel az ágyról, és otthagyja
anélkül, hogy épp ezt tenné, frusztrálta. Látta a tüzet a szemében, látta, hogy
nem akarja otthagyni anélkül, hogy többet kapna, akkor miért nem tette?
Mármint,
mi a kibaszott értelme annak, hogy van egy férjem, ha nem…
* * *
Basszus.
Drago
több mint egy órán át feküdt az ágyban, és csak bámulta a rózsaszín hajat,
amely a holdfényben szinte ragyogott, miközben a lány aludt. Megengedte
magának, hogy megérintse, amit eddig nem akart megtenni. Elragadta a pillanat,
amit a lány édes gesztusa váltott ki belőle, és elvesztette az önuralmát,
amikor belefeledkezett a lányba.
Szerencsére
még időben megállította magát, mielőtt továbbment volna. Csak a bűntudat, amit
érzett volna, hogy meggyalázta, állította meg. Annak ellenére, hogy házasok
voltak, a lány sokkal fiatalabb volt nála, és nem tartozott hozzá csak azért,
mert kiválasztotta a sorból.
Ha
vagy amikor megengedi magának, hogy magáévá tegye… majd, ha befagy a
pokol. Azért a bűntudatért, hogy talán tönkretette az életét, ami belülről
emésztette, csak azért, mert Katarina volt az egyetlen, aki megadhatta neki a
bosszút, amire annyira vágyott.
Ő
nyert. Ezt nem lehetett tagadni. Drago elvette a Lucianóktól azt, ami számukra
a legfontosabb volt: a húgukat. Az ár, amit ezért fizettek, sokkal nagyobb
volt, mit az öt golyó és a három hónap, amit a purgatóriumban töltött.
Számára
a bosszú végül nem volt olyan édes. És most, mióta kimondta az igent, minden
alkalommal, amikor ránézett a feleségére, csak arra emlékezett, hogyan
használta ki őt és tette tönkre az életét. Minél több időt töltött vele, annál
jobban fájt, hogy rájött, a Luciano testvéreknek fizetendő ár felbecsülhetetlen
volt. Ezért nem tudott tovább gonosz lenni vele, vagy bántani őt, mert minden
kibaszott nap fel kellett kelnie és tükörbe kellett néznie.
Lucifer
talán megölte őt, de Drago volt az, aki megteremtette a szörnyet.
