Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár

9. fejezet

Devi

         Fordította: BaNaNa

Következő nap még mindig érzem annak a csóknak az erejét. És a következő éjjel úgyszintén.

Harmadnap, esküszöm, az ajkaim még mindig fel vannak dagadva, és a lábaim olyanok, mintha bármelyik percben feladnák a szolgálatot, minden alkalommal, mikor elképzelem, ahogy Logan ajkai megszerzik az enyémet, ahogy a testét nekem nyomja nyilvánvaló, nyers sóvárgással. Behívhattam volna – picsába, hagytam volna neki, hogy az ajtónak préselve basszon meg – és majdnem meg is tettem.

De. A műsor.

Van egy szerződés, és noha arról nem ír semmit, hogy tilos volna az első epizód után az ajtónak dőlve baszni, vannak olyan kikötések, amelyek felvetik, hogy nem ez lenne a projekt érdeke. Ez a projekt annyira fontos Logan számára. Számos napot tölt azzal, hogy kieszelje a részleteket az ügynökömön keresztül, és örülök az így létrejött megállapodásnak. Hét epizód lesz, mindegyik durván 40-60 perces, és a szexuális és romantikus tevékenységgel halad. A fiatal L.A.-i pár története spontán és improvizált lesz, de a rendező/forgatókönyvíró/operatőr (más néven Logan) röviden el fogja magyarázni minden egyes forgatás elején, hová és milyen messze szeretne eljutni minden egyes jelenettel. Ha van valami kivetnivalóm, akkor hozzam fel őket.

A sorozat, amit teljesen leforgatunk, mielőtt Vida Gine honlapján debütál, végül el fogja nyerni a kemény pornó címkét – hacsak a jelenetek természetüknél fogva el nem érik ezt. És el fogják, ha Logan-nak vagy nekem van beleszólásunk. Nagyon kevés kötél és fétis lesz benne, az egész szexuális dolog kizárólag kettőnk között lesz. A szokásos biztonsági kikötések rögzítve lettek, hogy mindkettőnket védjen (főként engem – az iparban dolgozó nők általában a nem tudatos támadás áldozatai), és mindannyian beadtuk és elismertük a másik listáját a határairól. Az enyém részletezte azokat a folyadékokat, amiket elfogadhatónak tekintettem, ő kikötötte, hogy nincs csiklandozás, különösen a lábán. Úgy tűnik, ha megcsikized Logan O’Toole lábát, elkezd sírni.

Mikor elolvasom ezt az utolsó információmorzsát, azonnal meg kell írnom neki.

Sohasem fantáziáltam a csikizésedről. És most csak erre tudok gondolni.

A válasza ez volt:

Legalább rám gondolsz.

Mikor nem?

Szóval, a flörtölés, valamint az sms-ek, illetve ahogyan végig éhes szemekkel nézett rám a randink alatt, már egészen biztos voltam benne, hogy akart engem. Még akkor is, mikor majdnem hagyott elmenni, tudtam, hogy önmaga állt a saját útjába.

És aztán az a csók…

Baszd meg, az a csók. Lehetetlen volt, mivel annyira igazi volt. Nem volt megjátszott. Nem műsor volt, annak ellenére, hogy az este további része a sorozatról szólt, a kameráról. Mozgásunkat és a beszélgetésünket a parkban a pici piros lámpa irányította. De aztán kiszálltam az autóból és elmentem, és ő kamera nélkül jött utánam. A jelenetnek vége volt, de annyira akarta az ajkaimat, mint én az övét, így hátrahagyta a kamerát és magának követelt. Nem Vidáért, Lelie-ért vagy a művészet miatt, csak magáért.

Basszus, benedvesedem, ha csak rá gondolok.

Talán megkérhettem volna, hogy maradjon. Talán nem gátolta volna meg a műsor történetét. Együtt tölthettük volna az éjszakát kamerák nélkül, és aztán, mikor a következő részt forgatjuk, egyszerűen úgy tehettünk volna, mintha meg sem történt volna. Végül is, ez kell történjen majd ezzel a csókkal; nem volt lefilmezve, ezért még mindig le kell forgatnunk egy hamis első csókot.

De az első csók botlásának dacára megegyeztünk abban, hogy a műsor akkor lesz a legjobb, ha hagyjuk a kapcsolatot a nézők előtt kibontakozni. Fülig szerelmes vagyok az ötletbe. Fülig szerelmes vagyok Logan azon vágyába, hogy valami igazán hamisítatlant hozzon létre.

Én meg, talán – valószínűleg – egy kicsit fülig szerelmes vagyok Loganbe. Vagy nagyon.

Ezért hagytam, hogy jó éjszakát kívánjon. Engedtem, hogy elsétáljon. Engedtem, hogy azzal az ígérettel menjen el, hogy nemsokára újra látjuk egymást, és azóta egyfolytában rá gondolok.

Így mikor két nappal azután, hogy otthagyott a küszöbömön, átküldi a nyers felvételt, nem kell látnom ahhoz, hogy emlékezzek, mennyire csodás és milyen hihetetlen volt a randink, de ennek ellenére mégis szaladok.

És hűha. Fantasztikus. Több, mint fantasztikus – lélegzetelállító. Ez remekmű.

Túl mohó vagyok várni, míg géphez kerülök, hogy megnézzem, így megbabonázva nézem az iPhone-om kijelzőjét. Ez jó. Nagyon, de nagyon jó. Tudom, elfogult vagyok, mert magam éltem át azt, amit ő lencsevégre kapott, de ez több, sokkal több annál. A szögek, amiket a felvételhez választott, ahogy összevágta a jeleneteket – gyönyörű, elragadó és eltérő, mint bármi más, amit a pornóiparon belül és kívül láttam. Tudtam, hogy jó lesz, de meglepett, hogy ennyire.

Az is meglep, milyen jól megfogta a szexuális feszültséget közöttünk. Annyira süt, hogy szinte tapintható, és biztos, ha egy idegen lennék és ezt a két embert nézném a képernyőn, meghalnék azért, hogy dugjanak. Pont úgy, ahogy meghalnék azért, hogy dugjunk. Annyira kívánom, hogy már gyötrődöm.

De izgatott is vagyok – amiatt, milyen jó lett az epizód, hogy ennek a hihetetlen és innovatív dolognak a része lehetek, és hogy mi történik Logan és köztem magán szinten. Annyira izgatott vagyok, hogy már fáj az arcom a vigyorgástól, mire ahhoz a részhez érek, mikor kiszállok az autóból.

Ahhoz a részhez, ahol véget kellene érjen az epizód.

De nem áll meg ott. Folytatódik, és hamarosan látom, ahogy Logan utánam szalad – nem egyszer, hanem kétszer – aztán egy olyan csókba ránt a küszöbömön, amiről biztosan tudom, az egyik legforróbb csóknak kell lennie, amit kamera valaha megörökített.

A szívem csalódottsággal merül el – nem egy hullócsillag vagy egy üstökös sebességével, inkább egy hőballon lassú leereszkedésével. Egy percbe kerül, míg felfogom, hogy életem eddigi legtökéletesebben izgató pillanatát elrontotta annak rögzítése. Azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy miattam szaladt – vagy a film miatt.

Lehuppanok a székre. Nem hamisíthatta azt a csókot. Lehetetlen. Igaz? Határozottan be volt gerjedve – tényleg tudom. Farka acélrúdként feszült a ruháinak.

De ez a munkája. Tudja, hogy kell csókolni. A farkát is kiképezte, hogy reagáljon.

És mit számít, ha nem volt igazi? Igazinak tűnt. Ez a fontos. Nem más.

Logan biztos feltételezte, hogy megnézem a videót, amint átküldi, és biztos, hogy folyamatosan az órát figyelte, mert két perccel azután, hogy befejeztem, rám írt. 
Na???

Még nem igazán szedtem össze magamat, és másra sem tudok gondolni, mint őszintén megírni a választ.

Nem vettem észre, hogy lefilmezted a csókot.

A kocsiban hagytam forogni a kamerát. Nagyon szar minőség lehetett volna a felvétel, az ablakon keresztül, de nem kibaszott csúcs?

Boldog az eredménytől – és jól is teszi. Jó! Csak egy perc erejéig elfelejtettem, hogy ez nem egy valódi kapcsolat; ez egy műsor. Minden, amit gondoltam talán csak egy félreértés részemről.

Elkezdem írni azt, amit az elejétől kezdve kellett volna.

Hihetetlen, Logan. Minden. Nagyon tehetséges vagy. Még engem is meggyőzött a történet.

Aztán berakom Halsey-t a Spotify-on, bekapcsolom a hangszórót, így a zene Bluetooth-on keresztül fog szólni, és megfordítom a telefonomat kijelzővel lefele, hogy ne lássam, ha felvillan egy hívás vagy sms miatt. Lehetséges, hogy Logan több visszajelzést vár vagy beszélgetni akar, de várnia kell. El kell tegyem a tiszta ruhákat és el kell mosogatnom, és egész rakás „valódi” dolog vár, ami a figyelmemet igényli.

Ma este az orális legyen a célunk.

Számtalanszor olvasom el az üzenetet, míg készülődöm a következő randira Logannel. Remeg a gyomrom, mintha egy landoló repülőgépen ülnék és a várakozástól libabőröm lesz. Valószínűleg nem kellene, hogy ennyire izgatott legyek, de már vártam mikor részesíthetem Logant ebben, hát, mióta is, mióta utoljára csináltam. Annak ellenére, hogy csalódott vagyok az előző forgatással kapcsolatban, fel vagyok dobódva.

Ahogy kimászok a zuhanyzóból és törülközőbe csavarom a hajamat, egy hang belül kérdezi, Jó ötlet így felizgatni magadat?

Letörlöm a párát a tükörről és nézem a tükörképemet. – Nincs semmi rossz abban, hogy örülök, mert munkába megyek. – mondom magamnak. Pláne mikor a munkát a szex jelenti. – Csak kezelned kell majd az elvárásaidat.

Ma este arra számítok, hogy minden le lesz filmezve, minden, ami történik a műsorért lesz, és ameddig ezt észben tartom, minden móka lesz.

Elégedetten a buzdító beszédemmel hozzáfogok elővarázsolni a szekrényből a ruhákat. Mivel túlságosan meleg van hosszú nadrághoz, kiválasztok egy rövid, fekete szoknyát összehangolva egy laza, spagettipántos blúzzal, aminek mély nyakkivágása van. A dekoltázsom nagyon klasszul fog mutatni, mikor Logan lepillant rám, ahogy lehajlok előtte. A térdeim valószínűleg el fognak kopni és a combom feszülni fog a guggolástól, de ez rendben van – ez a munka része.

Nem az, amíg el nem kezdem felvinni a sminkemet, és aztán rájövök, hogy majdnem egy órán át vigyorogtam, amitől elkezdem átértékelni a várakozásomat. A baj az, hogy nem csak a szexet várom annyira. És nem csak a munkát. Hanem Logant – alig várom, hogy lássam. Alig várom, hogy sokat lássam.

És talán ez a baj végül is.

– Ez így jó lesz. – mondom Devinek a tükörben. – Valószínűleg teljesen normális, hogy belezúgsz az első pasiba, akivel kamerák előtt basztál. – Az egyedüli pasiba. És talán ez a baj – több mainstream pornóban kellene részt vennem.

Logan projektje szépen fizetett előre, de jó ötlet, hogy legyen valami más is a sorban.

Szóval mikor a ügynököm pár perccel később részletekkel keres a leszbi forgatásról, megmondom neki, hogy kész vagyok többet előjegyezni. Készen állok a következő lépésre és megcsinálni egy heteró filmet Hagennel. – Meg tudnál bizonyosodni róla kérlek, hogy tisztában legyen minden határommal és korlátozásaimmal?

– Szeretnéd, hogy ugyanazt az útmutatót adjam át neki, mint Logannek?

Az őszinte válasz a nem. Olyan dolgokat akarok vele, amiket mással nem.

Ezért mondom ezt neki, – Igen. – mert Logan munkájára is úgy kell tekintenem, mint bármelyik másikra, ami azt jelenti, hogy minden jelenetet úgy kell forgassak, mintha Logannel csinálnám.

Logan kamerája már forog, mikor kinyitom a kocsi ajtaját húsz perccel később. A műszerfalra van támasztva, és abban a percben, mikor beszállok, a nyakamra csúsztatja a kezét és maga felé húz. A csókja tűz és só, kába vagyok, mikor elereszt.

– Szia. – mondja, az ajka még mindig az enyémen van. – Szerintem sokszor lesz még erre szükségem ma este.

A műsor kedvéért van, de elolvadok – Mondjak én is sziát?

Vigyorog és bólogat, majd beszívja az alsó ajkamat.

– Szia. – mondom szufla nélkül, mikor újra szétválunk, és hirtelen már nem érdekel, hogy a kamera miatt van, úgyis ugyanaz a hatása rám. És francba, a hatása csodálatos.

– Újra piknikezni viszlek. – Hangja bocsánatkérő. – Nagyon nehéz engedélyt szerezni a legtöbb közterületre. Különösen, mikor nem szándékozom jól viselkedni.

– Számomra jól hangzik. – Amúgy is ő az egyedüli dolog, amit a számba akarok rakni.

Kikanyarodik az útra, aztán összekulcsolja az ujjait az enyémekkel. – A piknik? Vagy hogy nem fogok viselkedni?

Megvonom a vállamat és félénken mosolygok, részben kamera miatt, de legfőképpen azért, mert félek, ha elkezdenék beszélni, mást nem mondanék, csak azt, hogy szia –  még jó párszor, vagy ezerszer.

Logan nem mondja el, merre megyünk, kivéve, hogy ki a városból, de teljesen megéri; északkelet felé vezet, és két óra múlva lehúzódunk az Angeles National Forest külső oldalán futó Templin Highway murvás padkájára.

– Jó. Egyedül vagyunk. – Gyorsan megcsíp mielőtt leállítja a motort és jelez, hogy szálljak ki.

Logan felállítja a piknik hozzávalóit a kocsija motorháztetőjén, és még a kézi kamera határozott jelenléte mellett, a sushiból és tsukemonoból álló vacsoránk a szilvaborral maga a tökély. Miközben California tekercseket tömünk a szánkba csókolózunk és jól megvagyunk, mint bármelyik két normális ember, akik vonzódnak egymáshoz és friss szerelmesek.

Ezek volnánk mi – normális emberek? Mikor így vagyok vele, és megérint, felforr a vér az ereimben, tulajdonképpen elhiszem, hogy talán azok vagyunk.

Mikor lenyugszik a nap és elfogyasztottuk mind az ennivalót, mind a palack szilvabort, rájövök, miért pont ide hozott. – A csillagok, – suttogom. – Annyira tisztán lehet látni őket innen.

– Le vagy nyűgözve? Segítek – azt kellene mondd, hogy igen.

A mosolyom annyira széles, hogy biztos úgy nézek ki, mint egy dinka. – Igen. – Elveszek az égben felettem, keresve a csillagképeket, amiket annyira jól ismerek, csendesen azonosítva őket a fejemben. Sarkcsillag, Orion, Rigel, Betelgeuse, Antares...

– Maradj itt. – Logan lecsúszik a motorháztetőről és eltűnik a kocsi háta mögött. Hallom, miként csukódik le a csomagtartó és egy perccel később egy állvánnyal tér vissza. Miután kinyújtja a lábakat, lerakja a földre, szemben a motorháztetővel, és esküszöm, hogy a testhőmérsékletem megugrik egy fokkal, mikor rájövök mit tervez következőnek felvenni.

Felülök, rátámaszkodok a könyökömre és nézem.

Érzi, hogy bámulom. Tudom. De nem reagál rá, és kezdi felerősíteni a kamerát az állványra, a háta mögé pillant a horizontra és bólogat. – Milyen csillagok azok?

Követem a pillantását és megtalálom a két legfényesebb pontot a végén. – Igazából azok nem is csillagok. Az ott a Jupiter. – mutatok a felsőre, aztán az alacsonyabbra – az meg a Vénusz.

– Bolygók, akkor. Mindig ennyire közel vannak egymáshoz?

– Nem. És nincsenek igazán közel egymáshoz. Illúzió az egész. A Vénusz a legközelebbi szomszédunk és majdnem akkora, mint a Föld. A Jupiter messze van, de mivel annyira nagy, egyformának tűnnek ebből távolságból. Ahogy forog a Föld, közelebbinek vagy távolabbinak látszódhatnak egymástól a horizonttól függően.

Rájövök, hogy a tudományos magyarázatom nagyon komolynak hangzik, így hozzáteszem: – Az apám azt mondja, hogy ők Layla és Majnun, a szeretők, örökre halhatatlanná téve ott fent az égen. Minden hónapban közelebb táncoltak egymáshoz. Később olyan közel kerülnek, hogy úgy fognak kinézni, mintha csókolóznának.

Látszólag befejezve a babrálást a kamerával feláll és közelebb jön hozzám.

– Jó a csók. – mondja. Aztán lehajol, hogy megcsókolja a térdhajlatomat.

Elektromosság szalad végig a testemen, mint egy villámcsapás. – Igen – Vajon számára is olyan vékonynak hallatszódik a hangom, mint nekem? – Különösen azért, mert Layla és Majnun sohasem érintkeztek a Földön.

– Tragikus. – Az ujjai súrolják azt a helyet, ahol az előbb megcsókolt, majd elkezdi végigkövetni a lábam vonalát.

Beleborzongok. – Nagyon.

– Mesélj róluk.

– Nos. – Veszek egy mély levegőt, az eget nézve próbálom összeszedni magamat, összpontosítani arra, amit mondok érintésének hathatós perzselése helyett. – A történet a hetedik századi Perzsiáig nyúlik vissza, amikor Qays élt, aki Mohamed egy gazdag és hatalmas Sayyid leszármazottjának fia volt. Mikor csak egy kisfiú volt, Qays megismerkedett Laylával az iskolában és rögtön egymásba szerettek.

– Ahogy a fiúk teszik.

– Ahogy a fiúk teszik. – libabőr fut végig a karomon, ahogy próbálom figyelmen kívül hagyni, amit ez a fiú csinál. Nehéz gondolkodni, mikor a kezei – mind a kettő már – ösvényt cirógatnak a combom belsején.

De ő kényszerít, hogy folytassam, szóval folytatom. – Qays inspirációt talál a szerelmében, így számtalan levelet, verset és dalt ír, előadja őket az utcasarkokon azoknak, akik elhaladnak, hogy hallják. Hamar úgy kezdenek rá tekinteni, mint Majunra, ami azt jelenti bolond ember, mert a szerelme Layla iránt oly hatalmas, hogy összekeverik a zavarodottsággal.

Pont most ott tartok, hogy összekeverem a saját szenvedélyemet a zavarodottsággal, mert Logan kirándulása eléri az bugyimat és cirógatásának közelsége ahhoz a testrészemhez megbolondít. Az ujjai elérik a pántokat és én megemelem a fenekemet, így le tudja húzni a vékony anyagot a lábamon és a szandálomon keresztül.

Egy ravasz vigyorral beledugja az alsóneműmet a nadrágja farzsebébe. – Belebolondult a vágyakozásba?

– Igen – mondom egy sziszegéssel.

– Azt hiszem, erről tudok egy-s-mást. – Felfele nyomja a szoknyámat, és automatikusan szétnyílnak a térdeim feltárva neki a puncimat. Pillantása intenzív, ahogy végighúzza az ujjait rendezett nemi szőrzetemen, a sóvárgás beleégett az arckifejezésébe. – Folytasd. – mondja, le és fel mozogva a hasítékomon.

– Uh. – annyira nedves vagyok, annyira felizgult. – Mm. Majnun összeszedi a bátorságát és elmegy Layla apjához. És kéri az áldását a házassághoz, de elutasítják. Milyen apa engedne házasságot egy zavarodott férfival? Lerombolta volna a család hírnevét. Ehelyett hozzáadta egy öregebb férfihoz a szomszédos faluban.

– Valaki máshoz ment hozzá? Ez szörnyű. – Logan belém dugja az ujját és a nedvességemet szétkeni a puncimon.

– Pusztító. – nyögöm.

– Szóval mit csinált Majnun?

– Öhh, uh. – A testem kezd megtelni kéjjel, ahogy Logan csillagképeket rajzol a csiklómra. – Le volt győzve. És tele nyomorúsággal. Egész életen át gyászolta a szerelmüket. Magányosan vándorolt a vadonban. Verseket fogalmazva Laylanak. Ha eddig nem volt bolond, most már biztos az. Egy törött szív által űzve.

Logan engem ugyanígy bolondít meg, olyan gyengéden érintve, hogy tekergőzöm és gyorsítok, a testemmel könyörögve többért.

Úgy válaszol erre, hogy gyengít a nyomáson. – És mit csinált Layla Majnun törött szívével? – kérdezi – Érdekelte egyáltalán?

– Igen, érdekelte. – suttogom. – Szerette. De titokban. – Annyira halkan mondom, hogy szinte nyugton kell maradnia, hogy hallja, az egyedüli mozgás, a mellkasa emelkedése és süllyedése, valamint az ujja mozgása. – Szóval „a könnyei vize és a szerelme tüze közt” él. Hallja az összes verset és éneket, amit neki írt, mert már mindenfelé ott vannak.

Pillantása az enyémbe kapcsolódik. El van ragadtatva és elmondhatom, hogy épp annyira kínozza magát, mint én.

– Egy nap – a hangom halk és úgy reszket, mint a lábaim, de még mindig felkelti az érdeklődését – találkozik egy öregemberrel, aki, uh, mm (jézus el fogok menni!) segíteni akar rajtuk. Segít, hogy leveleket váltsanak. Majd, egyetlen éjszakára segített nekik találkozni. De tíz lépésre kellett maradjanak egymástól.

– Meg sem bírta érinteni tíz lépés távolságból. – Logan hangja pont annyira halk, mint az enyém, valahogy kopott.

– Nem, nem tudta. – A tenyereim izzadtak a motorháztetőn, és az önuralmam kezd elhagyni. Annyira fel vagyok csigázva, hogy tudom, az orgazmusom eget rengető lesz.

– Annyira szomorú. – A kezeit a combomon tartva lehajtja a fejét és beszívja a csiklómat a szájába.

Ez – ez határozottan nem szomorú.

– Istenem, istenem, oh istenem.

Nyal, szop, darabokra hullok és elmegyek, olyan gyorsasággal, hogy meglep, de fel is szabadít. Egy nyögéssel belemarkolok a hajába, hogy meg bírjam tartani magamat.

Azt hittem emlékszem, milyen érzés ez – ahogy szája a legerogénebb zónámon pudinggá változtat és rövidre zárja az érzékeim.

Tévedtem. Ez annyival több, mint amire emlékszem. Sokkal hihetetlenebb/gerjesztőbb/megsemmisítőbb/tökéletesebb, mint emlékszem.  Rájövök, ez olyan érzés, ami túl intenzív, hogy belevéssem az agyamba, és a részek, amiket meg tudok tartani, gyenge szuvenírek. Nem csoda, hogy Majnun olyan termékeny volt, ha Layláról volt szó — emlékezni akart mindenre, az együtt töltött idő minden pillanatára, pont úgy, ahogyan én is emlékezni akarok minden egyes percre Logannel.

Mikor az izmok a gyomromban elernyednek, mikor újra tele tudom tölteni a tüdőmet levegővel, visszadőlök a motorháztetőre, kielégülve és kimerülten.

De Logan nem végzett.

Meleg levegőt fúj nedves puncimra. – Mi történt azután, Devi? – ujjával a nyílásom körül köröz. – Mondd el, mi történt Majnunnal és Laylával, mikor találkoztak de nem érinthették meg egymást.  Ő mit tett? – újra rám fúj, és ez alkalommal belém dugja két ujját.

És basszus, újra kezdek felizgulni.

Vonaglani kezdek, de Logan a helyemen tart. – Mit tett, Devi?

– Elmondja neki, miket akar csinálni vele, – zihálom. Nem így folytatódik pontosan a történet. A hagyományos verzióban Majnun beleönti a szívét a költészetbe, és sosem feltételeztem volna, hogy szexuális tartalmú lenne.

De most már biztos vagyok benne, ez volt az, amit mondott neki – hogyan tudott oly közel lenni hozzá és nem tudatni vele minden módon, hogy akarta őt?

– Milyen dolgokat? – Logan behajlítja az ujjait, dörzsölve azt a részemet, amit csak vezérlőpultnak nevezek, mert, ha egyszer megérintenek ott, elvesztem az önuralmamat.

Gyorsan ki nyögöm: – Elmond neki mindent – hogyan akarja rátenni a kezeit, hogyan akarja nyalni, csókolni és benne lenni, felizgatni és kielégíteni. Annyira élénken magyarázza el, hogy Layla csak a szavaitól elélvez.

– Igen. – mondja Logan, mielőtt körözne a nyelvével a csiklómon.

– Elmond neki mindent, minden szóval, mindenféleképpen. Majd napkeltekor újra elhagyták egymást.

– És aztán? – Folytatja az ingerlést az ujjaival és a szájával.

– Aztán Layla meghal, és Majnun belehal a bánatba a sírja mellett. A legenda szerint találkoznak a Paradicsomban és együtt töltik az örökkévalóságot.

– De nem itt végződik. – Logan ajkai csikiznek, miközben beszél és megremegek.

– Nem. Nem itt. Az apám azt mondja, hogy az egy buta befejezés, erkölcsi tanításként mondva azoknak, akik félnek a testi vágytól. Inkább ahhoz ragaszkodik, hogy rossz csillag alatt születtek, és hogy a halálon túl is léteznek, mint Vénusz és Jupiter, messze, messze egymástól a csillagos égen. De időről időre találkoznak és együtt töltenek egy szerelemmel teli éjszakát, mielőtt napkeltekor újra szétválnának. Például, mint ma.

Logan feláll, de csak addig, míg a mellkasomhoz hajtja a térdeimet.

A szemei éhesen pillantanak végig a puncimon. – Folytasd. – Szavai telis-tele vannak vággyal. – Ha te megállsz, én is.

– A történet véget ér. – kétségbeesettnek hangzok, mert az is vagyok. Nem hiszem, hogy ennél többet el tudok viselni a kínzásából, de azt sem tudnám elviselni, ha megállna.

– Akkor mondj egy másikat. – mondja, és én így teszek. Mesélek egy másikat és még egyet és még egyet, felidézve minden egyes mítoszt, amit valaha meséltek nekem a csillagképekről, a bolygókról és tűzgolyókról, amik vibrálnak és lángolnak felettünk, míg újra elélvezek. Aztán újra. Többé már nem tudok beszélni, részeg vagyok az orgazmustól. Részeg vagyok Logantól, az estétől és a verstől, amit a legintimebb részeimre írt.

De még mindig nem csökkent a kínzáson.

Erőtlen vagyok és verejtékben úszom, mikor felegyenesedik és felhúz, hogy találkozzunk. Ujjaival még mindig mélyen bennem, a szája megtalálja az enyémet, ajkai maszatosak a nedvemtől, a nyelvén érzem az ízemet, és a csók, amit ad, tejesen kifordít.

Nemsokára eltol magától és belemormog a fülembe, annyira lágyan, hogy azon tűnődöm, lehet elfelejtette, hogy filmezünk vagy annyira elfogta a hév, hogy nem érdekli, mert ezeket a szavakat biztosan nem hallhatja a kamera. – Annyira keménnyé teszel, Devi. – hozzádörgölőzik a seggem ívéhez, alátámasztva azt, amit mondott. – A faszom átvette az irányítást miattad.

Hihetetlen módon ez még jobban beindít. Összeszorulok az ujjai körül és ő felnyög. – Meg kellene fizetned ezért. Amiért ilyen ingerlő vagy. Amiért ilyen kibaszottul beindítasz.

Becsukom a szememet, ahogy egy újabb orgazmus éri el a csúcsot, de ő maga felé rántja az államat.

– Nézz rám, – mondja, és megteszem. A vonásai eltorzultak, mintha ő lenne az, aki közel áll az orgazmushoz, nem pedig én. Mintha az, hogy gyönyört okoz, ugyanolyan heves lenne számára, mint nekem átélni. Meghökkentő, izgató és tökéletes és nem tudok félrenézni, egyrészt azért, mert azt mondta ne tegyem, másrészt mert túl gyönyörű. Különösen, mikor az arcát bekeretezi a háta mögött az éjszaka, a csillagok apró pöttyei ragyognak, mint gyertyák, amiket csak nekem gyújtott.

De a legtündöklőbb fény előttem van, a szikra a szemében, ahogy sürget – Add nekem. Add nekem.

Aztán a csillagok hullanak, suhanva az arcán át, a látásomon át és megértem, Júlia miért társította az orgazmusról szőtt gondolatait Rómeóval a csillagokhoz, mely csillagképként örökre megmarad. Mert most már örökké Logannel és a felettem lévő égitestekkel fogom párosítani ezt a gyönyörűséget.

Belenyögök a szájába, könnyek hullanak az arcomra, és testem minden izma vibrál a feloldozástól – az orgazmus olyan vad, olyan intenzív, hogy biztos vagyok benne, a szívem megállt.

– Jézus, Devi! Igen! Igen. – elégedett. Izgatott az orgazmusom erejétől. – Még. Add nekem. Add nekem mindet.

Megrázkódok körülötte, míg semmi leszek, semmi, semmi.

Kétségbeesetten szeretném én is azt csinálni vele, amit ő tett velem, így mikor újra meg tudom mozdítani a végtagjaimat, felülök, bele a csókjába, és ügyetlenül próbalok belenyúlni a nadrágjába. Mohón megmarkolja a melleimet, félig rám mászva, ahogy belenyomul a tenyerembe, mormolva, hogy siessek.

De még mielőtt kicsatolnám az övét, piros és kék fények villannak a sötét éjszakában, és egy járőrkocsi fényszórói jelennek meg mellettünk az úton.

– Baszzzdmeeeg. – mondja Logan lecsúszva rólam. A kamera felé fordul és egy másodperccel később kialszik a pici piros lámpa.

Felülök, lesimítom a szoknyámat a combomon, és végigfuttatom az ujjaimat a hajamon, így – remélhetőleg – emberien nézek ki, mire a rendőr kiszáll az autóból és megközelít minket.

– Jó estét. – mondja ő üdvözlésképpen.

– Helló, biztos úr. – a legflörtölősebb vigyoromat villantom rá. Szemem sarkából látom, hogy Logan lefelé húzza a pólóját, hogy eltakarja az erekcióját.

A rendőr összehúzza a szemeit, felmérve az elé táruló jelenetet. – Mit csinálnak maguk itt ma este?

– Csak a csillagokat nézzük. – mondja Logan, belefolyva a beszélgetésbe. Felmutat az égre. – Az ott a Jupiter és a Vénusz. Szeretné látni a belépőnket?

– Nem szükséges. – A rendőr nem veszi le a szemét rólunk. Nincs az az isten, hogy bevegye ezt a dumát. A szex szaga csak úgy áramlik belőlem, és biztos vagyok benne, hogy a hajam még kócosabb, mint Logané.

Egy mindentudó fejrázással a rendőr így szól: – Legjobb lenne, ha most távoznának.

– Igenis. Máris. – Logan már szedi össze a kamerát és az állványt. Én összetakarítom a vacsoránk maradékát, és néhány perc múlva a Mustangban ülünk, hajtva az országúton vissza a város fényei felé.

Egy újabb perc múlva nevetésben törünk ki. Annyira nevetek, hogy a szemem könnybe lábad és az oldalam hasogat, mire újra beszélni tudok. – Hűha. Ez volt az első. – letörlöm a könnyeket, amik patakzottak az arcomon.

– Már zavartak el rendőrök helyszínekről, de mindig csak azért, mert elfelejtkeztem hozni az engedélyt. Vagy legalább venni egyet.

Újabb kuncogásroham szakad ki belőlem.

 – Biztos vagyok benne, hogy ez az első eset, hogy nem konyul le a farkam a fények láttán. – Megemeli a csípőjét, hogy megigazítsa magát, és a bűntudat végigszalad rajtam, elfolytva a nevetésem. Olyan sokszor élveztem el, de ő még mindig kőkemény.

A bűntudat elvész, és átveszi helyét a mély sóvárgás, olyan erős, amilyet még sohasem éreztem ezelőtt. Tele lesz a szám nyállal, és hirtelen muszáj a számba vennem. Nem azért, mert sajnálom a feltűnő kék golyók miatt, hanem mert örömöt kell okoznom neki. Ki kell vernem neki, le kell szopnom és látnom kell, ahogy darabjaira hullik előttem.

Vagy, talán nem annyira. Mégiscsak vezet.

Indoklás nélkül kioldom a biztonsági övemet és áthajolok a középkonzolon, hogy kigomboljam a nadrágját. A farka megmozdul, mikor a tenyerem megérinti gránitkemény erekcióját. Basszus, nagyon kemény. A mellkasom megremeg a várakozástól.

De annak ellenére, hogy Logan felnyög az érintésemtől, így szól: – Nem muszáj ezt tenned, Devi.

– Szeretném. – lefordítva: sóvárgok utána. – Nem hagyhatlak így. –  lefordítva: nem hagyhatom magamat így.

– Ne aggódj miattam. – Majd mikor még bajlódom a cipzárral, ráteszi egyik kezét a vállamra és finoman ellök.

Lassan felülök. A zavarodottságot meglepetés követi, hitetlenül tanulmányozom.

Felém pillant, és az arckifejezésem átlátszó lehet, mert ezt mondja: – Szerintem ez az epizód ütősebb lesz, ha nem viszonzod. Tudod, ez így inkább egy romantikus gesztus. Így a jobb. A műsor kedvéért.

– Igaz. A műsor. – az a süllyedő érzés tegnapról visszatér, de egy pillantás Logan arcára és világossá válik, hogy ő is ugyanannyira össze van zavarodva, mint én. Rá van írva az arcára. Vágyakozik. Harcol magával. Sokkal nemeseb, mint gondolná.

Lehetséges, hogy én találtam ki az egészet, hogy olyan dolgokat látok, amik ott sincsenek. De a kamera ki van kapcsolva. Az az arckifejezés őszinte, és ismerem ezt a kifejezést. Ugyanaz, amit a tükörben láttam, mikor ma estére készülődtem.

Visszaülök a helyemre és rákönyökölök az ajtóra, rágom a bütykeimet és próbálom kielemezni a furcsa elégedetlenséget, ami rámtelepedett. Igen, bírom ezt a pasit. Nincs értelme tagadni. De mi történik vele? Miért taszít el magától, mikor a testbeszéde és a testrészei majdnem ordítják, hogy akar, akar, akar?

Velem van a gond?  A korommal? Még mindig kötődik az exéhez? Az ipar gátolja a kapcsolatait úgy általánosságban?

Az igazság az, hogy nem ismerem elég jól ahhoz, hogy valódi választ adhassak. Amit tudok az az, hogy akármennyire is igazi a kémia közöttünk, zárkózott. Mindegy, mit fed fel a kamera előtt, nem enged ennél közelebb magához.

– Rossz csillagzat. – mondom megtörve a csendet, ami köztünk feszült. – Szerintem ennek kellene a címnek lenni.

– Rossz csillagzat?

– Igen.

– Ez jó. Tetszik.

Nem kell sokat agyaljak azon, miért fogadja el ilyen könnyedén a javaslatomat. Biztos vagyok benne, hogy ő is rájött, mint ahogy én is, mennyire alkalmas a cím, hogy leírjon minket – szerelmesek, akik nem egymásnak vannak teremtve, de alkalmanként találkoznak az éjszakában.