Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

43. fejezet
(1. rész)

A lélek, amit csak Ő adhat neki vissza

Fordította: Keiko

Lucca felcipelte a lépcsőn és be a házba, áthaladva az ajtókereten, ahol Drago vére még mindig a padlón éktelenkedett.

– Ő…? – Chloe nyelt egyet, képtelen volt kimondani a szavakat.

– Később beszélünk róla, kedvesem. – Szorosabban fogta a lányt és megindult vele a lépcsőn.

A lány lehunyta a szemét, arcát Lucca nyakhajlatába fúrta, lábai és karjai szorosan a férfi köré fonódtak. Drago az életét adta az övéért, valamit, amit soha, de soha nem fogok tudni visszafizetni neki.

Elérve a lépcső tetejét Lucca fel-le simította a hátát, próbálta vigasztalni, miközben bevitte a szobájába, majd áthaladt a fürdőszobán, ahol a pultba épített két csap közé ültette. Mikor a lábai közé állt, Chloe tekintetét a mellkasán tartotta.

A lágyság mintha eltűnt volna, ahogy végigmérte zilált testét és levette a válláról fekete zakóját. – Bántott?

– N-nem. – Kicsit rémisztőnek találta Luccát. A sötétséget még ki kellett engedni. – M-magamnak csináltam – mondta, mikor a férfi felhúzta a felsője ujjait, felfedve ezzel a feldörzsölt és megsértett bőrt a csuklóján.

– Megérintett bárhol, amiről tudnom kellene? – morgott Lucca kimutatva birtoklását.

Tudván, hogyan értette, megrázta a fejét, remélte, hogy a válasza enyhít rajta egy kicsit és elhessegeti a sötétséget. Ám, ahogy lepillantott az ölébe, még mindig érezte a tűz nyomát ott, ahol az ördög megérintette.

Lucca az álla alá tette az ujját és megemelte a fejét, késztetve a lányt, hogy ránézzen. – Mi az?

– M-még mindig érzem – vallotta be. Mindenhol.

A férfi ekkor elfordult tőle, és ő nem tudta, hogy a vallomása törte meg, vagy csak még dühösebb lett.

A pulton hagyva őt a zuhanyhoz ment és kinyitotta a csapot, mielőtt visszatért hozzá. Ezután lehúzta a lányt a pultról, lábra állította és így szólt: – Hagyni fogod, hogy segítsek.

– M-mi? – Ideges lett, amitől csak még jobban remegett a teste. Úgy érezte fagyott bőre kezdett volna felmelegedni, csak hogy újra jég borítsa.

– Nem fogom megérinteni a bőröd, és csatlakozni sem fogok hozzád, annak ellenére, hogy ez megöl. – Enyhe fájdalom érződött parancsoló hangjában. – De hagyni fogod, hogy segítsek levetkőzni és felöltözni. Most nem tudlak itt hagyni. Egyszerűen nem megy.

Nem akarom, hogy elmenj. Ő sem tudta volna elviselni, nem azután, ami történt. Lassan bólintott.

Mikor Lucca megragadta a pulcsija szegélyét és gyengéden levette róla, tekintete egyenesen a karjait díszítő hegekre irányult. Ezután a hasán húzódókra pillantott, amiket eddig nem látott.

Annak ellenére, hogy képtelen volt a férfi szemébe nézni, érezte, milyen éhes volt.

Mikor hátranyúlt, hogy kicsatolja a fekete melltartót, még inkább ideges lett. Nem csak a testén éktelenkedő hegek okoztak bizonytalanságot. Korán megnőtt, fiatalon nővé érett és ezt sohasem tudta elrejteni. Alacsony termete sem segített; csak kiemelte amúgy is széles csípőjét és nagy melleit.

Amint melltartója lehullott, zavarba jött és karjaival fedte el súlyos melleit. Miért teszem ezt? Régi énje el akart menekülni, míg az új nem hagyta.

Lucca látta, hogy gondolkodik, és nem vesztegetett több időt. Fekete farmerja szegélyéhez nyúlt és lehúzta azt vékony alsóneműjével együtt.

– Zuhany – utasította rekedtesen.

A kabin biztonságába szaladt, miközben magát ölelte és próbált nem meghalni zavarában. Mikor becsukta az üvegajtót maga mögött, a levegő gőzölgő melege több privát szférát biztosított számára.

Abban a pillanatban, hogy a víz a bőrét érte, úgy érezte, elolvad. Olyan jó meleg volt, hogy felmelegítette órák óta fagyos testét.

Lucca egy centit sem mozdult, tekintetét le sem vette a zuhanykabin üvegajtaján átsejlő sziluettjéről. – Tisztítsd meg a csuklóidat.

Engedelmeskedve az utasításnak, a vízbe tartotta őket, figyelte, ahogy lemosódik a vér, és ahogy a víz kissé piros lett, mielőtt kitisztult. Ezután felkapta a tusfürdőt és a kezébe nyomott egy adagot, beszappanozta a testét próbálva elkerülni a sérüléseit.

Megfordulva hagyta, hogy a víz végigfolyjon a hátán és a haján, ekkor látta meg Luccát az üvegen keresztül és megdermedt. Nyilvánvaló volt a gyötrelme éhező, teljesen kék szemein keresztül. Chloe látta, mennyire utálta, hogy azt mondta, nem érinti meg vagy csatlakozik hozzá. Annyira rossz volt, hogy úgy tűnt, bármelyik másodpercben beugorhat mellé.

Hirtelen megrettenve, hogy megtenné, Chloe gyorsan megpróbált végezni, besamponozta a haját és leöblítette. Ezután öntött még egy kis tusfürdőt a kezébe és megdörzsölte az arcát, ahol Lucifer leginkább megérintette.

Gyere le, gyere le, gyere le. Az érzés, ahogy megnyalta még mindig ott lebegett, de minden dörzsölés Lucca tusfürdőjével egyre inkább elhalványította, és helyettesítette az ördög érintését a férfi mámoros, tiszta menta illatával.

Mikor biztos volt benne, hogy az ördög baktériumai többé nincsenek rajta, elzárta a forró vizet és kinyitotta az ajtót, hogy magához vegye a külsején lógó törülközőt. Ezután gyorsan a teste köré csavarta azt.

Lucca még mindig nem mozdul.

– Gyere ide – rendelkezett.

Magához ölelve a törülközőt remegve sétált felé, mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.

Mikor a férfi kinyúlt felé, nem tudta mire számítson; csak annyit tudott, hogy teljesen és kétségtelenül megbízott benne.

Lucca felkapta és visszaültette a pultra. Ezután dolgokat kezdett el kipakolni a csap alól, kötszert szedett elő a csuklójára.

Miközben elkezdte kezelésbe venni a lány csuklóit, Chloénak nehezére esett ránézni. A sötétség visszafogásáért folytatott küzdelem fájdalma annyira látszott rajta. És mire teljesen bekötözte, már megölte, hogy ilyennek kell látnia.

– S-sajnálom – suttogta. – Bárcsak menne, de-de…

– Olyan kibaszottul akarlak, kedvesem. – Lehajolt, fejét a lányén pihentette, ahogy ellágyult. – De még nem állsz készen. Nyolc hónapot vártam rád, és örökké várni fogok, ha szükséges.

Egyetlen könnycsepp szökött ki, a férfi érzéseit a sajátjának érezte.

A nyaka köré fonta a karját és elmozdította a fejét, hogy megfelelő helyzetben álljon a csókra.

Lucca lepillantott rá és letörölte a könnycseppet. – Soha nem láttalak sírni ezelőtt. Még akkor sem, amikor álmodban sikoltoztál.

– N-nem sírtam. Azt hittem minden könnyem felszáradt. – A valóságban csak újra el kellett indulniuk. Kellett egy ok, hogy meginduljanak.

Közelebb hajolva a férfi birtokba vette puha ajkát szenvedélyes csókba vonva, ami határozottan más volt, mint az eddigiek. Ez a csók belülről hevítette, az alhasát melegítette, majd a nőiességét, mikor közelebb húzta. A légzésük összehangolódott, mindketten elvesztek a másikban.

– Nyisd ki – morogta Lucca a lány ajkainak, mikor nem értette nyelve célzását.

Már csak a vibrálástól szétnyitva őket hagyta, hogy a férfi nyelve behatoljon, ezzel egy teljesen új érzést alkotva, amit eddig még nem tapasztalt. Úgy érezte közel sem tartott elég ideig, mielőtt a férfi elhúzódott.

Nedves haját a háta mögé mozgatva Lucca könnyed csókokat lehelt az állkapcsára, le a nyakára, nyelvével összegyűjtötte az útjába eső vízcseppeket.

Chloe halkan felnyögött, mikor nyaka érzékeny részét nyalta meg. Most már teljesen lángolt.

Lucca hirtelen megállt és felemelte, kerek fenekénél fogva tartotta, ahogy átcipelte a hálószobába, majd leültette az ágy szélére. Különböző érzelmek kerítették hatalmukba – a zavarodottságtól a szükségen át az aggodalomig – miközben felnézett a veszélyes, éhes teremtményre.