Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár

16. fejezet

(1. rész)

Logan

Fordította: BaNaNa

Devi a vállamba fúrja az arcát, és én hátrébb akarok húzódni, hogy ránézzek, de megérzem a könnyek összetéveszthetetlen melegét a bőrömön, és inkább hagyom. Ehelyett felkarolom a térdénél fogva, felemelem és beviszem a sötét hálószobámba, ahová nem süt be túlságosan a délutáni napfény az elhúzott sötétítőnek hála. Leülök az ágy szélére még mindig az ölemben tartva őt, és csak úgy ülünk, lágyan ringva és a fejemet a búbjára hajtva.

Nem kérdezem meg újra, mi a baj, még akkor sem, ha mardos belülről a kíváncsiság. Mikor utoljára láttam ma reggel harmatos arcú és kipirult volt a Kendivel forgatott jelenetétől (és titokban remélem, a forgatáson megosztott pillanatunktól). És mikor búcsúcsókot adott, boldognak és jókedvűnek tűnt, talán egy picit idegesnek. Tudom, hogy volt egy jelenete azután, amin ott voltam – az zaklathatta fel? Valami történt a forgatáson?

Pörgetem az agyamat, próbálva visszaemlékezni arra, hogy mondott-e valamit a részletekről, arról a filmről, amit forgat. Általában a jelenetei nem többek annál, minthogy játszadoznak egy vibrátorral s néha talán megkötik egymást, de határozottan nem olyan büntetős jelenetek, amiket néhány szereplő csinál. Talán összeveszett valakivel a forgatáson? Más szereplővel? A rendezővel?

– Devi – mondom. Így próbálom rávenni, hogy beszéljen, de egyben egy emlékeztető is, hogy itt vagyok neki, csakis neki, és teljesen biztonságban van a karjaim közt.

– Én-én nem mondtam el neked valamit – bukik ki belőle.

Összehúzom a szemöldökömet. – Akármi is az, kicsim, rendben van.

Rázza a fejét a mellkasomon. – Nincs rendben – mondja, és a könnyei gyorsabban folynak. – Én-én azt hittem meg tudom tenni, de ő aztán agresszívvé vált és sarokba szorított…

Ő?

Egy kibaszott ő?

Mi a faszomat csinált ma délután? Miközben nekem hiányzott és egyedül éreztem magamat, míg a kanapén dolgoztam, egy kibaszott forgatáson volt egy másik férfival?

A szám már azelőtt reagál, hogy végig tudnám rendesen gondolni: – Mi? – kérdezem élesen. – Ki az az ő?

Érzem, hogy megrándul a kezeim között, még jobban összegubózódik. – Egy hetero jelenetem lett volna LaRue Hagennel – suttogja könnyek közt. – Oda mentem ma… nem egy lány-lány jelenetre, hanem egy jelentre Bruce Madden-nel.

– Bruce Madden? – kérdezem, és vagy ötfajta harag gyúlik a mellkasomban, köztük az első egy őrülten védelmező ösztön, mert Bruce Madden hírhedt a rossz magaviseletéről a színhelyen, és bassza meg az a fickó. Azonnal felforr a vérem, és kiűzöm az agyamból a legrosszabb verziókat és elképzelem, ahogy meggyilkolom, de próbálok lenyugodni, míg meg nem tudom, hogy mi is történt. Ismerem a nőmet, nem az a sírós fajta. Nem olyan fajta, aki hagyja, hogy az érzelmek átvegyék az irányítást felette, akármi is történt, nagy dolognak kell lennie.

És rossznak.

A legrosszabb történetekre gondolok, amiket a színfalak mögül hallottam, azokra az erőszakolásokra, amik kamerák előtt történtek, de sohasem voltak megbüntetve. Raven és én keményen álltunk ki ezen szereplők mellett – és még mindig azt tesszük, jóllehet külön utakon – de sohasem gondoltam, hogy talán azzal történik, aki közel áll hozzám, valakivel, akit szeretek…

Istenem. Ha ma valami ilyesmi történt Devivel, senki sem fogja tudni megállítani a poklot, amit mindenkire, akinek köze volt hozzá, még ha csak érintőlegesen is, zúdítok. Pokol és bilincsek, vér meg pénz, és én magam fogom kiherélni Bruce-t, utána meg LaRue-t.

Nem tudod még, mi történt – hagyd az elmédben a kést, amivel kiheréled.

– Igen, Bruce Madden – szipog. – Ő olyan… Istenem, Logan, borzalmas volt.

– Ő…? – Ki sem tudom ejteni a kérdést, mert kettőt teszek fel egyszerre – rád támadt? Ha nem, még ezek után is basztál vele? – De még a védelmező haragomban sem tudom elviselni, hogy olyat kérdezzek, amitől egy másodpercre is úgy érezhetné, hogy őt kell okolni vagy bármi rosszat tett. Bármi is történt, száz százalék, hogy annak a szarházinak a hibája. – A forgatás alatt történt?

– Bele sem bírtam kezdeni a filmezésbe. De megtalált, miközben el akartam menni… – Hirtelen megáll és elkezd zokogni, olyasfajta ez a zokogás, ami azt mondja, hogy nem tud tovább mesélni, így hát csak tartom és ringatom, simogatva a tarkóját, míg sír.

Miután elmormogtam a megnyugtató szavaimat, valami megcsap és nagyot üt.

Devi egy hetero jelenetre szerződött. Mikor ma reggel búcsúcsókot adott, tudta, hogy egy másik férfival fog baszni. És még a Bruce Maddenre irányuló dühöm és a kétségbeesett félelmem fátylán át, hogy talán szörnyen megsérült, is felüti a fejét egy másfajta érzelem, ronda és tagadhatatlan.

Féltékenység.

Emlékszem az első hamis randinkra a parkban, mikor láttam a kijelzőn Sinner’s Playpen nevet, és emlékszem, hogy kikérte a véleményemet a fősodros pornóról, és arra is emlékszem, hogy mondtam Tannernek, hogy mindketten profik vagyunk és továbbra is leforgatjuk majd, amit akarunk. De valahogy egyik sem számít már, mert korábban minden absztrakt volt, csak dolgok, amik várhatóan megtörténnek, dolgok, amik nem érződtek valósnak. Mindenki másnak és magamnak is azt hazudtam, hogy minden rendben van.

De nincs.

Mert a kezeim között tartom ezt a nőt, és én akarok az egyedüli lenni, aki fogja, bassza, és tudod mit? Ez az őt baszó női szereplőkre is vonatkozik, mert mindent magamnak akarok, csak magamnak.

Próbálom magamat emlékeztetni, hogy ez csak szex, csak baszás, hogy nem jelent semmit, de ha nem jelent semmit, miért nem szólt róla? Miért tartotta volna titokban?

És megjelenik a féltékenység ikertestvére.

Kételkedés.

Utálom. Utálom minden egyes porcikáját ennek az érzésnek, érzem, hogy karmokat növeszt a szívem köré és felforgatja a gondolataim, és azon morfondírozom Devi miért tartotta titokban, s vajon talán egy nap arra ébredek, hogy ő is képeket posztol valami olasz fickóval. Utálok arra gondolni, hogy talán én jobban törődöm vele, mint ő velem, hátha egész idő alatt más faszikkal baszott, és hogy újra szét lesz-e törve a szívem.

Kizárok mindent. A féltékenységet, a kételkedést és a dühöt is. Nincs jogom foglalkozni azzal, ha más férfiakkal kefél, mert én is más nőkkel basztam, és még ha nem is tettem volna, a „pasifélém” nem jár kéz a kézben a monogámiával. Soha nem beszélgettünk arról, hogy kizárólagosak leszünk.

Pornószínészek vagyunk. Pornót forgatunk. Más emberekkel baszunk. Így megy ez.

És most a nő, akit szeretek, szenved és rá kell koncentráljak, nem másra. A többit ki tudom gondolni később is.

Pár perc múlva érzem, hogy ellazul az ölemben, könnyei elapadnak és a légzése is visszatér a normálishoz. Megtörli az arcát a kezével, de elmaszatolja a szempillaspirált. Hátra húzódik, hogy ránézzen a vállamra és a mellkasomra, ami ugyanúgy maszatos.

Az a fajta nevetés bukik ki belőle, ami sírás közepedte jön. – Összekentelek.

– Ezen javíthatunk – mondom olyan vidáman, amennyire tudom, miközben megpróbálom kordában tartani a féltékenység visszamaradt kínzó gyötrelmét és a túl-védelmező barát ösztöneimet, amik azt sugallják, hogy gyújtsak fel mindent. Felállok és beviszem a fürdőbe és leültetem a zuhanykabinom széles padjára.

A zuhanykabinom nagy – akkora, amekkora a normális emberek fürdőszobája szokott lenni  – és tán egy millió zuhanyrózsa és sugár meg szórófej van benne, amiket szinte soha nem használok, mert, ahogy hallottad, nincs már sok víz Kaliforniában. De a mai nap enyhítő körülmény, így mindent bekapcsolok, jó melegre.

Devi rám pislog a padról, hirtelen nagyon fiatalnak és kétségbeesettnek tűnik. És abban a percben az összes féltékenységem és kételkedésem elillan, lemosódik a lefolyóban. Inkább előtör az elsöprő késztetés, hogy megvédjem, hogy kitöröljek minden rosszat, ami vele történt, de ehhez már túl késő. Csak remélni tudom, hogy jóvá tudom tenni, hogy nem voltam ott, hogy nem tudtam segíteni neki.

Lassan közelítem meg a vízen keresztül, nem érdekel, hogy csurom vizes lesz a farmerem. Talán már ki is találtad, nem izgat, ha nedves lesz a ruhám – pornós szokás, asszem. De most más okból hagyom magamon a nadrágot: nem akarom, hogy Devi azt higgye azért hoztam ide, hogy megbasszam. Nem akarom, hogy azt gondolja ez rólam vagy a szexről, vagy bármi másról szól, mintsem hogy segíteni szeretnék.

Kíváncsian, fáradt szemekkel pillant rám, ahogy közeledem, míg a kispad mellett nem állok. – Levetkőztethetlek? – kérdezem.

Megharapja az alsó ajkát és bólint. – Igen, kérlek. – A hangja alig hallható a víz sziszegése mellett.

Gőz gomolyog körülöttünk, ahogy lehúzom az átázott pólót a testéről. A farkam megugrik, mikor meglátom, hogy nincs alatta semmi, és azok az édes mellek csak úgy lógnak, teltek és érettek, de próbálok másra koncentrálni, kisegítve a papucsából, majd a farmer-rövidnadrágjából, mindent kidobva a zuhanyzó peremére.

Mikor pucér, megfogom a könyökét és az esőztető zuhanyrózsa alá irányítom, ahol addig áll, míg elő nem szedem a mosdókesztyűt és a tusfürdőt.

– Férfi szagod lesz, bocsi – kérek elnézést, ahogy elkezdem mosdatni.

– Nem – javít ki. – Olyan illatom lesz, mint neked.

Attól, ahogy mondja, mintha ez lenne a legjobb dolog, amit adhatok neki, hátast dob a szívem. Gyorsan visszanézek a mosdókendőre, hogy ne vegye észre mekkora hatással van rám, amit mondott, és több figyelmet fordítok a nem intim területekre, mint például a keze és a lába.

Mégis, ilyen közel lenni a testéhez, és látni, ahogy a víz végigfolyik a mellein és a seggén, kényelmetlen dolgokat tesz a nadrágomban. Várok, míg elmegyek a hajbalzsamért és a samponért, hogy megigazítsam – nem könnyű ázott farmernadrágban, de megoldom.

Kiélvezem, hogy megmoshatom a haját, masszírozom a fejbőrét és fürtjeit dörzsölgetem az ujjaim között. Szeretlek, gondolom, azt kívánom bárcsak érezné ezeket a szavakat a testemből kiáradni. Olyan nagyon szeretlek.

De természetesen nem ejtem ki őket, tudván, hogy nem ez a megfelelő pillanat, nem úgy, hogy valami sötét dolog lengi körül. Leöblítem, belecsavarom egy óriási, puha törölközőbe és beviszem az ágyamhoz.

Megyek, hogy lefejtsem magamról a nadrágot és másikat vegyek fel, mikor végre újra megszólal.

– Ne, ne vegyél fel másikat. Gyere ide.

– Cass, nem muszáj…

– Tudom – mondja határozottan. – Tudom, mit próbálsz elkerülni, de én meg pont azt akarom.

Valahol belül tudom, hogy jobban kellene ellenkeznem, de nem tudok. Nem csak azért, mert be vagyok indulva azóta, hogy megfürdettem, hanem azért is, mert a meleg bizalom tagadhatatlan a hangjában. Levetem a vizes nadrágot, az ágyhoz sétálok, és becsúszok mellé. Azonnal a farkamért nyúl, de megragadom a kezét.

– Tudom, hogy kibaszott felizgultnak tűnök – és az is vagyok – de Cass, ha valami… valami nagyon rossz… történt ma, muszáj tudnom róla. – Nem használom az E betűs szót, de ennek ellenére ott lebeg köztünk a levegőben.

Egy percet vesz igénybe a válasza, küzd a szavakkal: – Én nem-nem… – Nyel egyet és lenéz a kezemre; nagy és erős, átfonja a csuklóját. Azonnal elengedem.

– Tudni akarom mi történt, de megértem, ha nem akarsz róla beszélni. Ellehetünk itt. De nem csinálok addig semmit, míg biztos nem vagyok benne, hogy nem használlak ki.

Devi hirtelen és hangosan felnyög, hátrazuhan az ágyra. – Bárcsak ne lennél ennyire óvatos. Akarlak, szükségem van rád. Csak miattad fogom tudni jobban érezni magamat.

– Ebben az esetben el kell mondanod, miért.

Felnéz a mennyezetre. – Amíg érintesz, beszélek.

– Cass...

– Nem muszáj szexnek lennie. De Logan, muszáj emlékeznem milyen olyan férfi által érintve lenni, akit én választottam. Szükségem van egy olyan férfira, aki úgy érint meg, ahogy szeretem és akarom, nem szeretném a mai nap miatt elfelejteni.

Gyorsan megértem. Úgy értem, nem teljesen, mert sohasem voltam úgy megérintve, hogy ne lett volna uralmam alatt a helyzet, és mert férfi vagyok, valószínűleg sohasem leszek tehetetlen ilyen módon. De kérlelése annyira emberi, annyira sebezhető, hogy nem tudom megtagadni. Nem tudok tőle megtagadni semmit, ha arról van szó.

Megfordulok és fölé csúszok, testemet a térdemen és a kezeimen támasztom, hagyom, hogy pucér mellkasunk és hasunk találkozzon, farkamat az alhasához nyomom. Megcsókolom a nyakát, a vállát és az állát, érzem, hogy elolvad az érintésem alatt megszabadulva az utolsó csepp józan észtől is. Újra elkezd sírni, lassú és hangtalan könnyekkel, és sír miközben mindenhová csókot lehelek, pillekönnyű csókokat, és nehézkesen belekezd a történetbe. Mesél a helyszínről, a rossz érzéséről a rendezővel és Bruce-szal kapcsolatban.

És mikor ahhoz a részhez ér, ahol Bruce sarokba szorította az irodában, ökölbe szorul a kezem, és elfordítom a fejem, hogy ne lássa az arckifejezésem.

Mert akármire is próbálnék gondolni csak egy valami jut eszembe, gyilkosság. Herélés, gyilkosság és herélés újra. Dupla herélés.

Befejezi, majd az arcomért nyúl, gyengéden maga felé fordítva utasít, hogy a szemébe nézzek. – Min gondolkodsz? – kérdezi bizonytalanul és sebezhetően.

Összetörik a szívem, de őszinte vagyok. – Azon hogyan akarom felakasztani Bruce Maddent és LaRue Hagent a Hollywood feliratra.

Összeszorítja az ajkait próbálva visszatartani egy mosolyt. – Túl bonyolult lenne felmászni oda két testet hurcolva.

– Nem egy elhatározott férfi számára.

Felsóhajt alattam, és én kisimítom a haját az arcából. – Nem tudom mit mondjak, Devi. Azon kívül, hogy határtalanul dühös vagyok és összefacsarodik a szívem érted. Bárcsak ott lettem volna, hogy megvédjelek!

– Én is azt kívánom – mormogja, de aztán csendbe borul, mintha nyugtalan lenne.

Hezitálok, de aztán mégis kimondom: – Devi, miért nem szóltál a filmről? Sohasem hazudtam neked a munkáimról. Aggódom, hogy nem vagyunk ugyanazon a hullámhosszon…? – A hangom kérdővé válik, elárulva minden alaptalan félelmemet.

Másfelé pillant, friss könnyekkel a szemében. – Annyira sajnálom, Logan. Nem akartam hazudni neked. De ha szólok róla… az azt jelentette volna, hogy el kellett volna beszélgessek magammal és nem álltam rá készen. Akkora butaság az egész, mert most elrontottam mindent.

Nem tudom mire értheti az első felét, de utóbbiban tudok segíteni.

– Kérlek, ne rágódj azon, ami történt. Ameddig itt vagyok, lesz munkád, ha akarod, esküszöm. És személyesen gondoskodom arról, hogy Bruce Madden el legyen tiporva. Az a köcsög nem fogja ezt megúszni. És LaRue sem.

Újabb sóhaj. – Még te is megsínylenéd, ha LaRue-val kezdenél ki. És köszönöm a gáláns ajánlatot, de a magam szabályai szerint szeretnék dolgozni, érted? Ez fontos nekem. És mivel ez a helyzet, azt sem tudom, hogy akarok-e egyáltalán dolgozni... – elhallgat.

Össze vagyok zavarodva. – Úgy érted, nem dolgozol, amíg el nem simítod ezt? Vagy abbahagyod a pornózást? Mert ez szar és borzalmas volt, de vannak biztonságos helyek is, ahol dolgozhatsz. Három évet húztál le ott. És te annyira csodálatosan csinálod! Ne hagyd, hogy egy ilyen alak, mint Bruce elvegyen tőled valamit, amit annyira szeretsz és amiben annyira jó vagy.

– Nem… – Mély levegőt vesz. – Nem azt érzem, hogy elűz, Logan. De van valami más, valami, amit nem mondtam még el neked, és még nem tudom mit jelent ez számomra vagy a munkámra nézve.

Figyelek, de nem folytatja. Úgy tűnik, hogy magába zárkózott, látom a szeméből és összeszorított ajkaiból.

– Elmondhatsz bármit – mondom és lehajolok, hogy megcsókoljam az érzékeny bőrt közel a füléhez. – Bármit. Devi, légyszíves. Azt kérted tőlem, hogy ne zárjalak ki... te se zárj ki. Mondd el.

A hangja óvatos. Logikus. – Nem állok még készen elmondani neked. Nem gondoltam még át.

– Nem kell diplomamunkát írnod belőle, kicsim. Ha meg akarjuk próbálni ezt a barát-barátnő dolgot, annak része, hogy megbeszélünk a másikkal olyan témákat, amik lehet zűrösek vagy nehezek. Nem baj, ha még nem jöttél rá, de hallani akarom, mert törődöm veled, és én…

Megállok, mielőtt kimondanám. Nem a megfelelő időzítés, Rómeó, emlékeztetem magam. Nem ez a legjobb hely, hogy színt vallj, hagyd későbbre. Devi túlságosan fontos a szokásos szarságaimhoz.

De valami, amit mondtam, felolvasztja. Szétválnak az ajkai, megrebegnek a pillái, és hirtelen elkezd remegni az álla.

– Mit akartál mondani? – suttogja.

Megrázom a fejem. – Nem fontos.

– Tényleg? – kérdezi. – Vagy azért mondod, hogy nem lényeges, mert nem akarsz róla beszélni? Pont egymás kizárásáról volt szó, mégis ezt teszed te is!

Francba.

– Nem akarlak kizárni, – mondom – de... annyira fiatal vagy és nem akarok mindent elbaszni, attól félek túl gyorsan haladunk.

– Nem – mormogja. – Nem haladunk túl gyorsan.

– De nem baj, ha lassan vesszük a dolgokat, úgy értem, ahogy megbeszéltük a galériában…

– Szerelmes vagyok beléd – mondja hirtelen.

Csak elektromos töltés és szikrák vannak az agyamban, és egy terjeszkedő forróság hevíti a mellkasomat. – Mi? – sikerül kinyögnöm.

– Gondolkoztam róla, és úgy vélem már egy ideje szerelmes vagyok beléd, de ma reggel vált egészen tisztává. Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is, hogy más férfi által megyek el, hogy más férfi érint meg ott, ahol te érintettél, idegesített. Belém mart. Majdnem elmentem a forgatásról már azelőtt, hogy beléptem volna, mert rájöttem, hogy nem akarok ilyesfajta pornót nélküled csinálni.

Nem úgy mondja ezeket a dolgokat, mintha egy hatalmas felfedezést ünnepelne vagy reménykedne. Úgy mondja, mintha beismerne egy vétket, egy gyengeséget, és ekkor rájövök, miért – nem tudja, hogy viszontszeretem. Azt hiszi, hogy ő az irracionális, mert általában mindig olyan hihetetlenül racionális, és úgy tűnik, túl jó munkát végeztem az érzelmeim palástolásával. Azt hiszi, hogy túl messzire ment, és ez bizonytalanná és idegessé teszi.

– Tudom, hogy úgy hangzik, mint amit a legrosszabb, legragaszkodóbb barátnő mondana a világon – folytatja. – Tudom, hogy szégyenlősnek vagy szűk látókörűnek, vagy valami ilyesminek hangzik, de az egész, ahogy Bruce bánt velem és ahogy LaRue elutasított, világossá tette számomra, hogy nem csak, hogy te vagy az egyetlen férfi, aki mellett biztonságban érzem magam forgatás közben, hanem te vagy az, aki miatt pornót akarok forgatni. Ha egy férfi is megérint, azt akarom, hogy te légy az. Nem akarok kevesebbel megelégedni. De azt is tudom, hogy érzelmileg ez mennyire nem elfogadható, és hogy ez mennyire kellemetlen lehet számodra, és ha azt akarod, hogy elmenjek, megértem.

Valójában el is kezd kigurulni alólam, mintha el akarna menni. De az ágyhoz szögezem, és lehajolok, hogy birtokba vegyem a száját dörgő morajlással a mellkasomban.

Folyt. köv.!