Sarah Brianne - Made Men 5. - Angel

22. fejezet

Egyirányú jegy a pokolba

Fordította: Szila

A lányok csak álltak, és epekedve figyelték Angelt, ahogy elment a mozijegyeikért. Mindenki, kivétel Mariát. Szőke tincseit a válla mögé lendítette, majd megpróbálta összefogni őket.

– Ha ti hárman továbbra is ilyen hosszan bámuljátok, a pokolba fogjátok juttatni.

– Igen, nektek van már pasitok, ne bámuljátok őt, mint egy darab húst! – mondta nekik Adalyn.

Elle végre levette a tekintetét a férfiról, hogy ránézzen a lányra.

– Úgy bámulsz Neróra, mintha az lenne, és mégsem hallasz panaszkodni.

– Igaz, de te kedves vagy, és Nero soha nem hagyna el téged. Látod? – mutatott a kócos, szexi rosszfiúra, és így folytatta:

– Szeretném megkapni. De ez nem azt jelenti, hogy meg is szerzem magamnak, pedig szeretném. És ha Isten valami fura csoda folytán mégis megengedi, hogy megkapjam, biztos hogy nem fogom tudni megtartani, ha ti ketten így folytatjátok.

Maria gyakorlatilag felhorkant.

– Őrültebb vagy, mint hittem, ha azt gondolod, hogy Isten azt akarja, hogy vele legyél.

– Miért ne? – Persze dögös volt, rossz és talán nem a legkedvesebb ember, de a pokolba is, pontosan ilyet keresett.

A szőkeség szeme végigjárt rajta.

– Körülbelül száz bűnt hordoz a testén, és egy egyirányú jegy a pokolba, ezt megígérhetem.

– Ha így van, akkor vele akarok menni – lehelte a lány, miközben arra gondolt, mennyi bűnös dolgot szeretne vele csinálni.

– Mmhmm – motyogta Lake és Elle is.

A mögöttük felhangzó köhögésre megpördültek, és Neróval és Vincenttel találták szembe magukat. Elle úgy nézett, mint egy szarvas a fényszóróba.

– Mit csináltok itt?

– I-igen, azt hittem dolgoznotok kell? – Lake is épp úgy meg volt lepve.

Vincent nagyon jól játszotta a szerepét.

– Nagyon rosszul éreztük magunkat, amiért nem tudtunk elhozni titeket, ezért megkértük Salt, hogy fedezzen minket.

– Fogadni mernék rá.

Ha elhiszik ezt a lószart, akkor lecsapom őket.

Angel visszatért a jegyekkel, és kiosztotta őket a lányoknak. Nem tudtak nem rá mosolyogni a legédesebb ,,köszönömmel”, amit valaha is hallott.

Nero megragadta Elle derekát és magához húzta, hogy mellette legyen. Vincent is gyorsan elkapta Lake-et úgy, hogy átkarolta és magához rántotta. Kissé kapkodósnak és idegesnek tűnt a hangja, amikor megszólalt:

– Hé, ember, szükségünk lesz még kettőre.

Angel az utolsó jegyet a zsebébe csúsztatta, és nem tűnt úgy, mintha érdekelte volna Vincent mondandója.

– Akkor én a helyetekben megvenném őket, mielőtt elfogynak.

Vincent látótere vörösbe borult, és úgy tűnt Nero is felhúzta magát egy kicsit, mert előrehajolt és kikapott egy jegyet Todd, Maria testőrének kezéből.

Nos, ez egy kicsit bunkó volt.

A szépfiú nem tudta elhinni, hogy magára hagyják, de aztán talált egy jegyet a kezében.

– Elmegyek értük – Maria alig tette a kezébe, már el is viharzott tőlük.

* * *

A lány szeme nem mozdult, ahogy végigsiklott a padlón. Majdnem olyan volt, mint egy testen kívüli élmény. Az elméje nem fogta fel, hogy mi történik, amíg a testük egymásba nem ütközött.

A férfi reflexe gyors volt, megpördült, hogy elkapja és megtartsa a lányt.

– Minden rendben?

– Nagyon sajnálom. Figyelmetlen voltam. – Maria meglepetten viselkedett és kissé dezorientáltan. Visszanézett Toddra, aki követte őt, és jelezte neki, hogy minden rendben. Kérte, hogy tartsa a távolságot.

– Azt hiszem, kezded ezt megszokni. – Nevetett a férfi.

A lány megengedte magának, hogy felnézzen az arany színű szemekbe.

– Oh ne, már megint te. Most szörnyen érzem magam.

– Ne tedd! – A férfi továbbra is tartotta, és nem engedte el. – Mi is a neved? Maria, igaz?

Mosolygott, és boldog volt, hogy emlékezett rá a férfi.

– Igen. Sajnálom. Elfelejtettem a tiédet.

– Kayne Evans.

– Igen, már megvan!

Nehéz volt levenni róla a tekintetét. Egymás szemébe néztek néhány pillanatig, míg végül a férfi leengedte a kezét, miután rájött, hogy még nem engedte el.

Kayne megköszörülte a torkát, és előrébb lépett a sorban.

– Melyik filmet jöttetek megnézni a barátoddal?

– Tessék? – Megfordulva észrevette a félelmetes Toddot, felnevetett. – Oh, ő nem a barát…

– Hát itt vagy! – Lépett egy barna nő Kaynehez mosolyogva.

Kayne először meglepettnek tűnt, mintha nem számított volna a nőre.

– Szia, Kendra!

Bundás kabátját igazgatva Maria gyorsan rájött, hogy ők együtt jöttek megnézni a filmet. Egy pillanatig kínos csend telepedett közéjük.

– Kendra, ő itt Maria!

– Az egyik tanítványod? – kérdezte a barna.

– Nem! – javította ki a férfi, mielőtt a szája sarka kissé megrándult. – Csak úgy tűnik, hogy összefutunk egymással.

– Igen – kuncogott Maria.

Furcsa, gondolta Maria, miközben nézte a szexi aranyembert.

Majdnem megfeledkezett a férfi mellett álló nőről, úgy szikrázott köztük a levegő. Ez volt az oka annak, hogy újra beleütközött, de ezúttal szándékosan. Látni akarta, hogy ugyanazt érzi-e. Mivel még soha nem volt ilyen élménye mással, hiányzott neki, éjszakánként álmodott róla, és szinte elfelejtette, milyen érzés volt, amíg meg nem látta a férfi sziluettjét a sor végén. Ekkor azon kapta magát, hogy beleütközik a férfiba, látni akarta, hogy visszakaphatja-e az érzést.

– Azt hiszem mi jövünk – szakította félbe Kendra a merengését.

– Tényleg. Nos jó volt újra látni, Maria, és remélem még összeütközünk! – fejezte be egy újabb mosollyal.

– Remélem – kívánta ő is, és figyelte ahogy a férfi elsétál, kezét a nő derekán tartva. És akkor megérezte. Egy rándulás volt …. az ő fagyos… halott… szívében.

* * *

Figyelve, ahogy Maria gyorsan elsétál, Adalyn furcsának találta, hogy nem okozott problémát neki átadni a jegyét és szerezni magának másikat, de nem gondolkozhatott rajta többet, mert az érzelmek fokozódtak körülötte.

– Akarsz popcornt? – kérdezte tőle Angel.

– Én igen! – mosolygott Lake.

Elle is így tett.

– Én is kérek.

A fiúknak nyilvánvalóan nem tetszett a lányok válasza, így mindketten a poprcorn és cukorkás pulthoz irányították a saját nőjüket. Azonban Vincent volt az csak, aki egy dühös pillantást vetett Angelre.

– Intézzük. Gyere, Adalyn!

A lány nem tudta mire számított a férfi, de mozdulatlanul nézte ahogy távolodó alakja egyre kisebb lesz. Arra gondolt, hogy nagyon meg fog lepődni a testvére, amikor majd rájön, hogy nem követi őt, mint egy jólnevelt hugica.

Felnézett Angelre, és nem tudta megállni nevetés nélkül.

– Szerintem nem kedvelnek téged annyira, főleg a bátyám.

– Az a bátyád? – kérdezte a férfi döbbenten, miközben azt figyelte, Vincent hogyan rángatja magával Lake-et.

– Igen.

– Egyáltalán nem hasonlítotok.

Ezt most úgy érted, hogy ő nevetségesen jól néz ki, én pedig nem?

– Ez azért van, mert mostohatestvérek vagyunk.

A férfi a kezét a lány karjára téve a pult felé kezdte irányítani, miközben az orra alatt dünnyögött:

– Hát ez jó.

– Hm? – Mivel nem hallotta a sok embertől, lemaradt arról, amit a férfi mondott.

– Vajat a kukoricára?

– Igen, kérek!

Miközben a sok sor egyikében várakoztak, nem tudott mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy minél tovább állt ott, annál kényelmetlenebbül érezte magát. Körülnézett, és kereste a kellemetlen érzés forrását. Szeme három tetovált férfin akadt meg, akik koszos öltönyöket viseltek.

A szíve azonnal megsúgta, hogy Lucianók.

A szája kiszáradt az intenzív bámulástól, a szavaknak végre sikerült kibukni a száján:

– Ők…?

– Igen – válaszolta gyorsan és halkan a férfi, anélkül, hogy elfordította volna a fejét, hogy rájuk nézzen. Maga mellé húzta a lányt, hogy eltakarja a szemük elől.

– Fejezd be a bámulásukat, édesem!

Előre kapta a fejét, nem kellett kétszer mondani neki. Adalyn nem volt biztos benne, hogy azért mondta ezt neki, mert a bámulása felbosszanthatta volna őket, de nem volt hajlandó kideríteni. Érzékelve az idegességét, a férfi próbálta megnyugtatni.

– Nem fognak bántani, amíg nem veszel fel velük szemkontaktust.

Na ez a válasz.

Valami furcsa dolog tűnt fel a lánynak. Soha előtte nem látott Lucianókat maga körül. Ha voltak is, soha nem tették nyilvánvalóvá, hogy ők azok. Akkor most miért? Főleg úgy, hogy most először mentek el Angellel valahova iskolán kívül.

– Hogy lehetséges az, hogy eddig soha nem láttam Lucianókat?

– Csak azért látod őket, mert ellenőrzik, hogy jól vagyok, és a Carusók betartják az egyezség rájuk eső felét.

– Oh. – A lány megnyalta a száját, azzal hittel, hogy így jobban fogja érezni magát. – Akkor jó, hogy látják, jól vagy és életben?

– Nem egészen. – Tett egy lépést előre a sorban, fenntartva a nyugodt ábrázatát. – Egy Caruso lánnyal látnak, akivel épp egy filmet készülök megnézni. Ők most úgy tekintenek rám, ahogy a Carusókra.

A lány testén minden szőrszál égnek állt a szavaitól. Ha így néztek rá, Lucifer egyik fiára, az nem volt jó.

– Odamész beszélni velük?

– Nem. – Nem mondott többet, miközben a pulthoz lépett és rendelt. Szerencsére gyorsan megkapták, amit kértek, és a csapat többi tagja is megtalálta őket. Vincent, Nero és Maria zord arca elárulta nekik, hogy tudnak a Lucianók jelenlétéről.

– Menjünk! – mondta Vincent, ezzel egyidőben karját Lake és Adalyn köré fonta.

Ne nézz oda! Ne nézz oda! Ne nézz oda!

A lány vére megfagyott, ahogy elhaladtak a Lucianók mellett útközben.

Basszus! Odanézek!

Elhatározta, hogy csak egy gyors pillantást vet rájuk, de csak nem tudott félrenézni.

Aki a legfiatalabb Luciano lehetett, középen állt, és gonoszul mosolygott rá, felvillantva ezzel egy arany grillt[1] a szájában gyémántokkal kirakva.

Nem tudta megmagyarázni, és azt sem tudta honnan jön az érzés, de egy dolog biztos volt. A halál aranyszínű mosolya neki szólt, és csakis neki.

---

[1] arany fogsor, néha ékkövekkel díszítve