Cora Reilly - Maffiába születve 0,5. - Luca Vitiello

15. FEJEZET

Fordította: Naomi

A telefonom hangja zökkentett ki az álmomból. Álmosan nyitottam ki a szemem, és az éjjeliszekrényen lévő telefonom után tapogatóztam. Amikor végre a kezembe kaptam, a fülemhez nyomtam, anélkül, hogy a képernyőre néztem volna.

– Nem tudsz egyedül megbirkózni azzal a szarsággal, ami éppen előjött? Nekem egy kibaszott merevedésem van, amivel foglalkoznom kell, Matteo.

– Jó reggelt, Luca – mondta Nina.

Felnyögtem. Aria felemelte a fejét, teljesen ziláltan nézett ki, és kibaszottul csókolnivaló volt.

– Nina, mit akarsz?

– Salvatore megkért, hogy hívjalak meg vacsorára.

Bassza meg. Túlságosan is vágyott arra, hogy Aria és én átmenjünk. Utáltam azt a vén szarházit.

– Ha nem vetted volna észre, Matteo és én az oroszokkal vagyunk elfoglalva.

– Megkérem a szakácsokat, hogy készítsenek egy lakomát ma estére. Hétre legyetek itt.

– Nincs időm erre, Nina – csikorgattam ki magamból. A mostohaanyám magas hangjától ilyen korán reggel kurvára migrénem lett.

– Luca, apád nagyon ragaszkodott hozzá, hogy átjöjj – mondta. Egy pillanatig csend volt. – El fogsz jönni?

A hangja remegett, de gyorsan elfedte egy köhögéssel, majd megköszörülte a torkát.

– Nem lesz boldog tőle, ha visszautasítod a meghívását.

Nem lenne boldog vele. Őt hibáztatná, azt mondaná neki, hogy képtelen még a legegyszerűbb feladatokat is jól elvégezni.

– Ott leszünk – motyogtam, és letettem a telefont. – Bassza meg!

Aria szeme kitágult.

– Mi a baj? – Megérintette a mellkasomat. Miért kellett mindig ennyire aggódnia? Semmi oka nem volt rá, hogy aggódjon értem. Ő volt az, akit meg kellett védenem.

– Nina meghívott minket vacsorára ma estére.

– Ó – mondta Aria a homlokát ráncolva. – Szóval az apáddal és a feleségével fogunk együtt vacsorázni?

Bólintottam.

– Matteo is ott lesz. – Egy cseppet sem fog neki tetszeni, de jobb lesz, ha odavonszolja a kibaszott seggét, ha tudja, mi a jó neki.

– Nem tűnsz boldognak – mondta óvatosan.

Sóhajtva kibontakoztam az öleléséből, és az ágy szélére ültem. Ez finoman szólva is eléggé megalázó volt.

– Az apám... ő... – Egy szadista erőszaktevő. Egy kibaszott pszichopata. Egy gyilkos seggfej, aki megérdemelné a halált. – ...egy nehéz ember.

Aria bólintott, mintha értette volna.

Nem tudta, és nem is fogja megtudni, ha van beleszólásom a dologba. Ülő helyzetbe tolta magát, és megérintette a vállamat.

– Ez csak egy vacsora. Minden rendben lesz.

Igaza volt. Minden rendben lesz, mert nem hagyom, hogy apám tönkretegye az egyetlen jó dolgot az életemben.

Aria telefonja csipogott. Sötéten kuncogtam.

– Úgy tűnik, ma reggel egyikünknek sem lesz nyugalma.

Aria odanyúlt, felkapta a telefonját, és gyorsan átfutotta az üzenetet.

Az egész arca mosollyá változott.

– A húgod? – találgattam, és lesöpörtem egy hajszálat a ragyogó arcáról.

Ő bólintott.

– Két nap múlva indul a repülője!

Aria vigyora mindent bevilágított, és az én ajkaim is mosolyra akartak húzódni, még ha kedvem is lett volna szétverni valamit, de visszatartottam magam. Felálltam, némi távolságot kellett teremtenem a feleségem és köztem, nem csak fizikailag, de főleg lelkileg, ha úgy akartam átvészelni a ma estét, hogy apám ne fogjon gyanút.

Aria felpillantott a telefonjából, de én újabb szó nélkül besétáltam a fürdőszobába, és becsuktam az ajtót.

* * *

Röviddel a reggeli után Matteo és én elindultunk, hogy találkozzunk több bordélyházunk vezetőjével. Apa már csak a politikusokkal golfozott, vagy a kurvákat tesztelte.

Kicsit korán érkeztünk a Foxyba, és helyet foglaltunk két plüssfotelben. Az egyik kurva odajött az italunkkal. Letette őket az alacsony asztalra, így remek rálátást kaptunk a fenekére, majd kiegyenesedett, és kacéran megérintette a vállamat.

– Engedélyt adtam, hogy megérints? – A tekintetem az övére villant, és gyorsan leejtette a kezét, mielőtt visszasietett a bárpulthoz. Nem szegném meg az ígéretemet, amit Ariának tettem, még ilyen kis mértékben sem.

– Mi mászott fel a seggedbe? – kérdezte Matteo, miután ivott egy kortyot a Negronijából.

– Azt hiszed, hogy elpuhultam?

Hátradőltem, és összehúzott szemmel figyeltem, ahogy a kibaszott öcsém majdnem behugyozott a röhögéstől.

– A... adj egy percet – harapta el Matteo.

– Tudod mit? – mormoltam. – Talán egy kis értelmet kéne beléd vernem, hogy teszteljem az elméletemet.

Matteo könnyes szemmel vigyorgott.

– Ó, Luca! Ez jó volt. – Újabb kibaszott kuncogással rázta meg a fejét. – Sok minden vagy, de puhány? Ugyan már, mi bajod van?

Fontolgattam, hogy nem mondok semmit. Mások, még az öcsém előtt is sebezhetővé tenni magam, nem olyasmi volt, amit valaha is tettem.

Matteo mosolya lecsúszott.

– Aria miatt?

Bassza meg, bíztam a seggfejben, szóval bassza meg az egészet.

– Még mindig nem dugtam meg, és megígértem neki, hogy soha többé nem nyúlok más nőhöz sem. Akkor most mi vagyok én?

Matteo megvonta a vállát.

– Normális mércével mérve jó férj, gondolom.

– Mintha nem szarnánk le a normális mércéket. Mi nem ilyen szabályok szerint játszunk.

– Capo leszel, amint apánk meghal. Hamarosan te fogod meghatározni a szabályokat.

– Néhány hagyományt nem lehet megingatni, és apánk még mindig Capo – torkolltam le. – Ha tudná, hogy még nem keféltem meg a feleségemet...

– Valószínűleg ő maga tenné meg – mondta Matteo.

És én elvesztettem a fejem.

– Ha csak egy kibaszott hajszál is meggörbül a testén, végzek vele, ezt kurvára megígérem – morogtam.

Matteo bólintott.

– Egy szavadba kerül, és én is benne vagyok. Ezt te is tudod, ugye?

– Tudom – mondtam halkan. Matteo és én már évek óta azon gondolkodtunk, hogyan ölhetnénk meg az apánkat. – De a Famiglia nem fogad el egy olyan Capót, aki megölte az apját.

Matteo felsóhajtott.

– Miért nem tud az a vén szadista egyszerűen meghalni?

– Talán Nina egyszer majd megtalálja a bátorságát, hogy mérget csempésszen az ételébe. Meddig bírja még ő vagy bárki más elviselni a megaláztatást és a verést, amit a férjétől kap?

– Lehet, hogy inkább megöli magát – motyogta Matteo. Nem mondta ki, hogy „mint az anyánk” – amire mindketten gondoltunk. – És meg kellene ölnünk őt, ha megölné az apánkat.

– Elszökne Európába, és nekem nem lenne időm levadászni egy nőt – mondtam. Ha Nina végezne apánkkal, biztosan nem büntetném meg érte. Gyűlöltem őt, de apámhoz képest ő áldozat volt.

– Tudod – mondta Matteo halkan –, tudtam, hogy nem kényszerítenéd Ariát.

Nézegettem őt, nem tetszett a szavait alátámasztó súlyos hangnem.

– Még mindig hallod anyánk könyörgését a rémálmaidban? – folytatta suttogva.

A gyomrom összeszorult.

– Túl gyakran.

Matteo elővette a kését, tekintete a csillogó pengére összpontosított, ahogy lassan forgatta. Ez volt a kedvence. Az a kés, amivel anyánk felvágta a csuklóját.

– Egy nőnek nem kellene könyörögnie a férjének, hogy ne erőszakolja, verje és alázza meg. Kegyetlen faszfej vagyok, de ezt még én is tudom.

Bólintottam. Túlságosan is jól emlékeztem arra, hogyan nézett ki anyánk reggelente azok után az éjszakák után. Zúzódások, és a tekintete olyan volt, mint egy megvert kutyáé.

A gondolat, hogy Aria valaha is így nézhetne ki, arra késztetett, hogy mindenkit megöljek magam körül. Aria soha nem nézhet ki így. Soha nem szenvedhet erőszakot sem az én, sem más keze által. Előbb vágnám le a kibaszott ujjaimat, mielőtt megütném, és előbb vágnám darabokra a farkamat, minthogy valaha is megerőszakolnám a feleségemet. Velem biztonságban lesz, az ágyban és bárhol máshol.

– Már megint az Aria-arckifejezésed van rajtad.

Ráncoltam a homlokom.

– Mi a fenét akar ez jelenteni?

Matteo vigyorgott.

– A védelmező gyilkos és az álmodozó áhítat keveréke.

Álló helyzetbe toltam magam.

– Baszd meg, Matteo!

A mosolya kiszélesedett.

– Van elég nő, akit megdughatok, de azért köszönöm.

Mutattam neki az ujjam, és sarkon fordultam, a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy pisiljek egyet.

* * *

Néhány perccel hét előtt megálltunk a Vitiello ház előtt. Az út csendben telt; sem Matteónak, sem nekem nem volt kedvünk beszélgetni az apánkkal és Ninával közös vacsora előtt, és Aria sem próbált beszélgetést kezdeményezni.

Nina kinyitotta az ajtót, mielőtt még becsengethettünk volna. Nem volt jó jel, hogy ennyire lelkesen várta, hogy átjöjjünk. A kezem megfeszült Aria csípőjén, ő pedig kíváncsi pillantást vetett rám, de aztán egy kínos öleléssel üdvözölte a mostohaanyámat. Aria tekintete Nina arcán időzött, amelyet vastag sminkréteg borított, de a sötét rúzs sem tudta eltakarni a felduzzadt ajkát. Aria arckifejezése tökéletesen udvarias maradt. Valószínűleg több, mint elég zúzódást látott már életében.

Nina elmosolyodott a hamis mosolyával.

– Örülök, hogy itt vagytok. Mindjárt tálalják a vacsorát.

Bevezetett minket az ebédlőbe, ahol apa a szokásos székében, az asztalfőn várt. Nem állt fel, csak bólintott, de a tekintete megakadt Arián.

Elfoglaltam a mellette lévő helyet, mielőtt felajánlhatta volna neki, és egy erőltetett mosolyt küldtem felé.

Nina apa másik oldalán ült, Matteo pedig Ariával szemben. A mostohaanyám csettintett az ujjaival, és a szobalány azonnal besietett az előétellel. Apa kedvence: májpástétom.

Ettem egy falatot, miközben Aria először az ételére, majd rám nézett. Eltartott egy pillanatig, mire rájöttem, miért. Nem szerette a májat. Már az első randinkon is említette nekem.

– Nem szereted? – Nina összeszorított ajkakkal kérdezte, tekintete apáról Ariára siklott.

Ő úgy tekintett Ariára, ahogy nekem cseppet sem tetszett.

Aria zavartan elmosolyodott.

– Nem nagyon szeretem a májat. De azért nagyon finomnak tűnik.

– Luca megeszi a májat – mondta apa rosszallóan.

Aria rám pillantott, nyilvánvalóan nem volt biztos benne, hogy apám mire akar kilyukadni a megjegyzésével. Nem tudhatta, hogy Ninának muszáj tetszenie annak, ami apámnak tetszik, különben szembe kell néznie a következményekkel. Kinyitottam a számat, hogy elmondjam neki, hogy leszarom, hogy Aria eszik-e májat vagy sem, de Matteo gyorsabb volt.

– Luca szintén szeret kínozni és gyilkolni, ez nem jelenti azt, hogy a feleségének is tetszeni kell. – Apánknak küldte a műmosolyát.

Apa arcán megrándult egy izom.

– Nem szeretem, ha a jó étel kárba vész, Aria – mondta a feleségemnek.

– Megeszem – morogtam, és a tányér után nyúltam.

– A feleséged fogja megenni – parancsolta apa.

Aria megdermedt.

– Nem fogja – morogtam. – Aria az én feleségem. Nem fog engedelmeskedni a te követeléseidnek, apám.

Nina tökéletesen mozdulatlanná vált a helyén, és a kését szorongatta.

Matteo keze lecsúszott az asztalról. Nem nyúltam a saját fegyverem után, és intő pillantást vetettem rá.

Nem így. Ma nem.

– Olyan birtokló! – Apa nevetett, hátravetette a fejét, mintha egy kibaszott viccet mondtam volna; mintha az egész helyzet vicces lenne.

Nina azonnal magába roskadt.

Kényszerítettem egy mosolyt, és Matteo is. Aria bizonytalanul felnevetett. Nem ismerte eléggé az apámat. Talán tényleg azt hitte, hogy ez az ő kicsavart módja volt a viccelődésre. Az ő érdekében reméltem, hogy így van.

Abban a pillanatban, hogy visszatértünk a kocsiba, távol az apámtól, Matteo vigyorogva hajolt előre, de már kikapcsolt.

– Hallom, a húgod meglátogat minket.

Ariában azonnal feloldódott a feszültség, és mosolyogva bólintott.

– Igen. – Egy pillanat múlva összeszűkítette a szemét. – Miért érdekel ez téged?

A hangjában félreérthetetlen volt a védelmező hangnem, és talán meg is nevettetett volna, ha nem lettem volna még mindig olyan kurvára feszült az apával elköltött vacsora miatt. Még jó, hogy Matteónak sikerült elterelnie a figyelmét.

Ariának nem kellett tudnia, hogy a mai nap könnyen lehetett volna az a nap, amikor lemondok az életemről, és az egységes Famiglia minden esélyéről. Matteo még anélkül is tudta, hogy egy szót is mondtam volna neki, és kérdés nélkül mellettem állt volna.

* * *

Abban a pillanatban, hogy Aria csatlakozott hozzám az ágyban, a hátára löktem, és végigsimítottam a testén, lehúztam a bugyiját, mielőtt a szétválasztott combjai közé telepedtem volna. Aria még mindig az enyém volt, mindig az enyém lesz. Kétszer is kielégítettem a nyelvemmel, mielőtt lefeküdtem mellé. Lágyan megcsókolt, ujjai a mellkasomat simogatták. Olyan sok szempontból jó érzés volt. Mindig átjutott a falaimon. Még abban sem voltam biztos, hogyan csinálta. Kihúzódtam a csókból.

– A szádat akarom.

Aria szünetet tartott. Még anélkül is, hogy láttam volna az arckifejezését, tudtam, hogy zavarba hozta a kemény hangnem. Lejjebb húzódott, és akkor éreztem, hogy az ajkai körülölelik a hegyemet. Ellazultam, hagytam, hogy apám szavai elsodródjanak, élveztem a pillanatot, a feleségemet, az egyetlen biztonságos módon.

A hasamon élveztem el, mint legutóbb, majd durván megtisztogattam magam, mielőtt a hátamra telepedtem, Aria pedig az oldalamhoz simult.

– Minden rendben van? – suttogta.

– Igen. – Megmerevedett a szűkszavú válaszomra, de egy pillanat múlva bólintott. Sokáig tartott, mire elaludt. Tudtam, hogy ma éjjel nem fogok tudni aludni, legalábbis akkor nem, amikor folyton azon gondolkodtam, hogyan szabadulhatnék meg apámtól anélkül, hogy bárki rájönne.