Claire Contreras - Papírszív

 

Jensen rovata

Az egyik sport, amit a legjobban szeretek, az ökölvívás. Van valami abban, ahogyan hajlandóak kimenni oda, és újra és újra szétveretni az arcukat, az elég erős. Ez egy kimerítő sport, fizikailag és egyébként is, ebben biztos vagyok, nem mintha én valaha kipróbáltam volna. A saját életemben, a saját elmémben és szellememben elég ütős akciót kapok, és ott a saját nemezisem vagyok. A világ brutális, az életünk kemény, és mi vagyunk a legnagyobb bunkók, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Mai gondolatom: légy óvatos magaddal.

Légy óvatos, mert mások eléggé kiütnek. Nem kellene még neked is tovább fokoznod ezt a fájdalmat. De fogod, mert ez a dolgod. De fel is fogsz állni, mert ez a dolgod. És valószínűleg újra meg újra megteszed, mert egy őrült, bolond idióta vagy.

Akkor miért megyünk vissza még többért? Tudva, hogy újra és újra ki fognak ütni? Szerintem azért, mert a bokszolókhoz hasonlóan mi is vágyunk az intenzitásra. Mert tudnunk kell, hogy erősebbek vagyunk az elménknél. Be kell bizonyítanunk, hogy erősebbek vagyunk az érzelmeinknél, és végső soron azzal a reménnyel élünk, hogy egy nap nem hagynak majd cserben minket - sem mások, sem önmagunk.

A nap kérdése tőle: @BookNerdCarmen: „Eredetileg New York-i vagy? Ha nem, honnan származol, és hiányzik a szülővárosod?”

Válasz: Nem. Long Beachen születtem, Santa Barbarában nőttem fel. Az otthonom ott van, ahol a lányom. Minél tovább vagyok itt, annál inkább rájövök, hogy nem Kalifornia hiányzik, hanem azok, akiket magam mögött hagytam.