41. fejezet
Az igazság mindig felszabadít
Fordította: Keiko
A
kaszinón átkelve kéz a kézben sétált Dragóval, és minél közelebb került a
lakásuk ajtajához, annál könnyebbnek érezte magát.
A
kaszinón átkelve kéz a kézben sétált Dragóval, és minél közelebb került a
lakásuk ajtajához, annál könnyebbnek érezte magát.

–
Megígérted! – kiáltotta Katarina a bátyjának, nem törődve a nappaliban álló sok
nővel. – Megígérted, hogy soha többé nem kell visszamennem oda!

Örült,
hogy Drago vele volt, mert azt hitte, hogy boldoggá teszi, ha odamegy ahhoz a
házhoz, de nem így lett. Örült, hogy láthatja a testvéreit, de nem volt boldog,
hogy hazatért. Visszatérve rájött, hogy az a ház valójában egy rémálom.

Az
ágyban fekve mellette, fájdalmat érzett a szívében, amikor meglátta a kis
távolságot közöttük. Csak pár centi választotta el őket, de úgy érezte, mintha
egy mérföld lenne.

Katarina lejött a lépcsőn, a haja még nedves volt a zuhanytól, amit azonnal meg kellett ejtenie, amint hazaért. Amikor visszajött, Drago hagyott neki teret, mintha ösztönösen érezte volna, hogy szüksége van rá, de amikor meglátta a konyhában, ahogy befejezi a fehérjeturmixát, önkéntelenül is felé indult.

A
hideg fémajtó kinyílásának hangja kísérteni fogja az álmait, és amikor a fény
beszűrődött a piszkos, börtönszerű szobába, meglátta a testet, amely félig az
árnyékban ült.

Az ajtó becsukódását hallva Kat felébredt, és látta, hogy Drago végre hazajött. Rettegett ettől a pillanattól, amikor el kell mondania neki, mit mondott Chloénak. Nem bánta, hogy kimondta azokat a szavakat, és pont ezért kellett elmondania neki. Őszinte akart lenni azzal kapcsolatban, hogy mit érez Lucca miatt, látva, hogy Drago másképp látja a Mumust, mint ő. Nem akarta megszakítani a kettőjük közötti köteléket, csak azt akarta, hogy tudjon róla; ugyanúgy látja Luccát, mint az apját.

Az
együttlétük után a hátralévő éjszaka nyugodt, mégis üres volt, de másnap
reggel, amikor felébredt, és rájött, hogy Drago kora reggel elment, még
üresebbnek érezte magát.

–
Mit csinálsz? – kérdezte Drago, amikor kinyíltak a lift ajtajai, és ő Árnyékkal
a kezében elhaladt mellette. Katarina gyomra összeszorult, ideges lett.
* * *

Ha azt mondanánk, hogy a meglepetése túllőtt a célon, az még enyhe kifejezés lenne. Nero elment egy előkelő bútorboltba, gyakorlatilag mindent megvett, ami az üzletben volt, és valahogy tíz százalékos kedvezménnyel jött ki. Aztán behívott minden Carusót, akit csak tudott, hogy segítsen kipakolni és bepakolni a lakásba. Amíg a bútorokat becipelték, Elle, Adalyn és Lake segítettek neki az összes ruhájukat a gardróbszekrénybe pakolni, Maria pedig útmutatást adott nekik, hogyan kell ezt megfelelően csinálni.

Látva
az édes Elle-t, akit Nero követett az ajtón át, sejthette volna. Persze, hogy
az eperszőke ki tudta dekorálni és otthonná tudta varázsolni ezt a helyet.

Kat gördülő mozdulatokkal kopogtatott az asztalon, és a fekete hitelkártyát bámulta, miközben újra és újra lejátszotta a fejében az elmúlt egynéhány percet. Kezd nagyon furcsa lenni idelent.

Drago
éhesen jött le a lépcsőn, majd megette az összes maradék pizzát, mielőtt
gyorsan lezuhanyozott volna.

–
Szent szar! – Adalyn még egy marék popcornt lenyomott a torkán, amikor egy nő
megmérgezte a férjét, aki már rákban haldoklott.

A napot produktívan töltötte, megszerezte azt a néhány, de elengedhetetlen dolgot, amire szüksége volt ahhoz, hogy új otthonában jól érezze magát. Mivel jogilag most már minden félig az övé volt – ha Drago ezt a játékot akarta játszani.

– Örülök, hogy megismerhetlek. – A lány rámosolygott a férfira. – De pontosan miért is vagy itt?

–
Egy részem mindig is remélte, hogy te vagy One-Shot – szólalt meg Lucca a
telefonon keresztül –, Dominic.

Kopp.

Drago
csak egyszer kopogott, mielőtt belépett Lucca irodájába, remélve, hogy ott van, arra számítva, hogy a főnököt vagy esetleg a consigliere-t találja
vele, de amire nem számított, az Maria volt.
Katarina átnézte a dobozait, hogy megtalálja azokat, amelyekben az van, amire ma estére szüksége lesz. Feltételezte, hogy elkezdhetett volna kipakolni, de akkor mindez valóra vált volna, hogy most már tényleg itt él.

Drago
a ruhájában az ágyára dobta.

Az
egyik oldalon a Carusók álltak, a másikon a Lucianók, ahogy mindannyian
fegyvert fogtak, és a másik családot bámulták.

Amint elhangzott az első lövés, Drago elhúzta az ajkát az övétől, hallva a sikoltást, amitől mindenkinek libabőrös lett a háta. Mielőtt a lány észbe kapott volna, egy puskagolyó gyorsaságával buktak a földre.
Kettőt
lelőnének.

Egy XXI. századi elrendezett házasság…
A
katolikus esküvőkön nem volt szertartásos csók, hála Istennek, mert az egy
pokolian kínos első csók lett volna. Ez volt az, amiért a leghálásabb volt az
egész nap folyamán.
.jpg)
Amint
az ajtók kinyíltak, a katolikus templom nemcsak a megszólaló orgonáktól, hanem
a zihálástól is visszhangzott. Mind a Luciano, mind a Caruso oldal megdöbbent,
amikor először megpillantották a menyasszonyt. Még a pap is meglepődött.

Ez egy olyan nap volt, amiről senki
sem gondolta, hogy eljön.
A nap, amikor egy Caruso
összeházasodik egy Lucianóval.
Egy életre szóló esemény.
[1] répondez s'il vous plaît; francia
kifejezés kezdőbetűi. Közvetlen fordítása: válaszolj, ha kérhetem. Az iniciálét
gyakran használják egy eseményen való részvétel megerősítésére, például
esküvőn, születésnapi partin vagy babaköszöntőn.

Kat
nem értette jól az árat, amikor a pénztárnál álltak a ruhával.

–
Ööhm, hová megyünk? – kérdezte, amikor Maria elindult a pláza drága boltokkal
teli oldalán. Arra az oldalra, amelyet sosem látogatott, mert nevetségesen
drága és felháborítóan ostoba volt.

– Ez szívás. – Belecsapta egy kupac ruháját egy dobozba. Már egy napja pakolta össze az összes cuccát. Alapvetően csak a személyes tárgyait, amelyek nélkül nem tudott élni, a sminkjét és a ruháit. Néhány holmiját itt hagyja, ha hazalátogatna.

Mielőtt
a liftajtó becsukódott volna, a másik oldalon egy kéz megállította, és az ajtók
kinyíltak, hogy feltáruljon Lucca.

Ahogy a férfi lassan közeledett felé meg kellett volna, hogy ijessze, de nem tette. Ismert nála rosszabb férfiakat is, így nem sok mindent tehetett, amit még nem tettek vele… azon kívül, hogy arra kényszerítették, menjen hozzá valakihez, akit nem akart. Azonban látta, hogy a fal, amit a férfi épített, lassan kezdett leomlani. Bármit is csinált, működött. Csak még egy kicsit ki kellett tartania.

Valahogy
a többiekkel együtt ő is egy Escalade-ben kötött ki, és mire észbe kapott, már
a Kansas City Casino Hotel előtt álltak, amely a Caruso Főnöké volt.

–
Rendelünk pizzát?

Kopp.
Kopp.