Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

3. fejezet

Könyörgöm

Fordította: Szila

Drago végigsétált a Luciano nők előtt, akik tökéletesen felsorakoztak egymás mellett. Mindegyik más volt, mint a mellette lévő, így sok lehetőség kínálkozott számára, de ezidáig egyik sem keltette fel az érdeklődését. Elérte a sorban az utolsót; könnyen lehet, hogy ő volt a legdögösebb a csapatban. A megfelelő kor, a megfelelő arc és a kurvára megfelelő test. A pokolba is, a ribanc gyakorlatilag kérte, hogy válasszák ki, ahogy a piros melltartója és nagy mellei kilátszottak az blúza alól, nem beszélve arról, hogy szemmel baszta a férfit.

Mosolyogva elképzelte, mennyire kiakadnának a Lucianók, ha elvennék tőlük ezt a segget. Erre a napra várt, mióta a golyók szétszakították a testét. Édes a bosszú. Kinyitotta a száját, és végre meghozta a döntését.

– Őt…

– Ez az összes nő? – kérdezte Lucca a szoba sarkából, megakadályozva, hogy megpecsételje az üzletet. A szobában síri csend lett, mígnem egy torokköszörülés hallatszott, és mély hang tört elő a legidősebb Luciano testvérből.

– Igen.

– Ne hazudj nekem Dominik! – figyelmeztette halálos suttogással, miközben ellépett a sarokból, amíg centikre nem állt tőle. Az új Luciano főnök vállát megvonva egyenesen a szemébe nézett.

– Ez az összes 18 év feletti Luciano nő, pont, ahogy megegyeztünk.

– Rendben. – Lucca felhúzta a szemöldökét. – Akkor nem bánod, ha körülnézek, ugye?

Állkapcsa enyhén megfeszült.

– Egyáltalán nem.

Ahogy elhagyta a szobát, Lucca válla Dominik vállának ütközött, mielőtt eltűnt a Lucianók otthonában.

Drago azon tűnődött, hogy vajon mi a faszt akarhat a kisfőnök, és úgy döntött, hogy hagyja, hogy hadd csinálja, még akkor is, ha a döntése már megszületett. Tekintete végigvándorolt a szobában lévő férfiakon, miközben Lucca visszatérésére vártak. Úgy tűnt, hogy néma fordulat következett be, védekező ösztönei magas készültségbe kapcsoltak. Először Dominicra pillantott. Fogait kicsit túlságosan erősen szorította össze; szinte észrevehetetlen volt. Aztán a középső testvérre, Matthiasra, akinél a legnyilvánvalóbb volt. A lába minden egyes perccel, ami eltelt, egyre erősebben és hevesebben dobolt, miközben görnyedten ült a székben ült. A Carusók egyelőre az egypetéjű ikertestvérét, Angelt, tartották fedezetül maguknál, így azt gondolta, hogy többet veszíthet, ha ez az üzlet rosszul sül el. Az utolsó testvér, Cassius azonban még nagyon fiatal volt, és a középiskola korai szakaszában tarthatott. Volt valami abban a kölyökben, ami nem tetszett Dragónak. Azokra a horrorfilmekben látható gyerekekre emlékeztette, akiket megszálltak, és egy kicsit túl sokáig bámultak rád. Egy ijesztő kis köcsög volt, homályos szemekkel, akinek határozottan semmi keresnivalója nem volt itt. Kibaszott Lucianók.

Eltelt még néhány perc, amikor lépteket hallottak visszafele közeledni. Lucca ismét belépett a szobába, és csak akkor derült ki, hogy kit talált, amikor egy lépést tett jobbra.

Drago a mögötte álló fiatal nőre bámult. Sápadt volt, hosszú haja majdnem szőkének tűnt, de nem az volt; a rózsaszín legvilágosabb árnyalata volt, amit valaha látott. A szeme azonban olyan fekete volt, mint a bőrdzseki és a smink, amit viselt. Mindez még sápadtabbá tette, mint amilyen valószínűleg volt.

– Bassza meg. – Matthias felpattant a székről.

Dominik felé lépett, próbálta megragadni.

– Ő még csak 17…

Egy kéz felemelkedett, elhallgatva őt. Lucca megfordult, és a lányra nézett, majd megszólította.

– Így van?

Fekete szeme a három Luciano testvér között táncolt.

– Azt tanácsolom, ne hazudj, különben… – az ujjaival felé nyúlt, és könnyedén megérintette az állát, hogy végre ránézzen – a testvéreidnek – hangsúlyozta tudtára adva a szobának, hogy pontosan tudja, ki a lány – a nehezebb úton fogják megtudni, hogy soha többet ne hazudjon nekem senki, bassza meg.

A fülsüketítő csendben egy gombostűt is hallani lehetett volna a szobában. A csenddel csak a feszültség vetekedett.

Nagyot nyelt, ahogy kimondta az igazat:

– 18 éves vagyok.

Vinny kemény tanácsosi hangja töltötte be a csendet.

– Azt tanácsolom neked és az embereidnek, hogy ne hazudjanak a Caruso családnak, Dominic. Azt hittem az, hogy magunknál tartjuk Angelt, érthető volt.

Megértve az imént kapott fenyegetést, megfogta az orrnyergét, nyilván próbálta kitalálni, hogyan juthatna ki ebből a kibaszott helyzetből.

– Ő az egyetlen húgunk, Lucca, és csak itt van biztonságban, velünk. Kérlek, van egy húgod. Könyörgöm, próbáld megérteni!

Lucca még egy pillanatig nézte, majd leengedte az ujját.

– Állj be a sorba – sziszegte a lánynak halálosan.

Drago figyelte, ahogy a lány bátran odasétál a nő mellé, akit már kiválasztott.

– Most már választhatsz – adta ki a parancsot a kisfőnök.

Még egyszer végigsétált a soron, ezúttal nagyon odafigyelve minden jelenlévő személyre, egészen a nőig, akitől másodpercekre volt, hogy kiválasszon. Az igazat megvallva, a farka volt az, ami őt akarta választani. A döntést megkönnyítette, hogy a lány szemmel most is szemmel baszta, miközben megnyalta az ajkait. A lány szemében azonban volt valami kétségbeesés, amit első alkalommal nem vett észre. Egyszerűen csak csali volt, hogy elvonja a figyelmét; ezt most már látta. A Lucianók annyira egyértelműen azt akarták, hogy őt válassza, tudták, hogy túl ellenállhatatlan ahhoz, hogy ne így tegyen. És bekaptam a csalit… Egy utolsó lépést tett, és megállt a csinos rózsaszín hajú lány előtt… Majdnem.

Drago felemelte az ujjait, és Luccával ellentétben, ő megragadta az állát, ujjai és hüvelykujja közé szorította, hogy pillantását az övébe kényszerítse.

– Hogy hívnak, édesem?

– Katarina. – A hangja rekedtebb volt, mint azt a korához képest lehetségesnek tartotta volna. – Katarina Luciano.

Lenézett rá. Kurvára biztos volt benne, hogy nem őt akarta. Túl fiatal volt az ízlésének, és határozott nem volt az esete, túl sötét sminket és bőrruhát viselt. A természetes megjelenést preferálta. A lány nemcsak a Lucianók durvább hangulatú esztétikájába illett bele, de úgy is nézett ki, mint egy Luciano, arról nem is beszélve, hogy kibebaszottul az is volt. A legrosszabb fajta. Három szót suttogott az elméjében újra és újra, miközben a lányra meredt.

Az ördög lánya.

Drago közel állt hozzá, hogy a farkával döntsön, de most valami sokkal kielégítőbb dolog fogja eldönteni, hogy ki lesz a felesége, és olyan édes lesz az íze. Kezét levéve az álláról a kisfőnökére nézett, az enyhe mosoly végre láthatóvá vált számára.

Te tényleg egy beteg fasz vagy.

Képtelen volt megállni, hogy ne pillantson a lányra még egyszer, de csak a másodperc töredékéig engedte meg magának, mielőtt visszanézett Luccára. Gyorsan bólintott, átadva a végső döntést a kisfőnökének, mielőtt elfordult, hogy kisétáljon.

– Ez mit jelent? – kérdezte Cassius felemelve a hangját, amikor a néma szoba nem válaszolt. – Mi a faszt jelent ez?!

Matthias volt az, aki megragadta a kisöccsét, nehogy mindannyiukat megöljék.

Drago nem nézett hátra. A golyók, amiket a Lucianók mélyen a szívébe eresztettek, megölték őt. Abban a pillanatban döntött, amikor meglátta a lány ördögi szemeit, és az a pusztítás, amit annak a kibaszott családnak okozott, talán végre egy teljes éjszakai pihenést adhatott, mióta megjárta a pokol kapuját. A megtorlás nem egy kurva volt. Hanem egy kibaszott szörnyeteg volt.

4. fejezet

…

Ha azt hitted, hogy ez egy szerelmi történet lesz, ahol egymásba szeretnek, amint találkozik a tekintetük… tévedtél. Ez nem az.