Sarah Brianne - Made Men 6. - Drago

29. fejezet

Egy kibaszott nyúlüreg

Fordította: Keiko

Drago éhesen jött le a lépcsőn, majd megette az összes maradék pizzát, mielőtt gyorsan lezuhanyozott volna.

A lány azonban a hosszú naptól még mindig kimerülten ment vissza a kanapéra, de mire végre lefeküdt, már nem tudott olyan kényelmesen elhelyezkedni ezen az istenverte kanapén, mint korábban.

– Krisztusom. – Amikor a lány a tizedik gurulással próbált elhelyezkedni, Drago nem bírta tovább hallgatni, ahogy forgolódik.

– Nem alszom meztelenül, Katarina, és még egy párnát is teszek közénk, ha az boldoggá tesz, ha végre azon az átkozott ágyon aludnál.

Kat egy pillanatig elgondolkodott, nem volt biztos benne, hogy megteheti-e.

– Csak olyan nőkhöz nyúlok, akik akarják, hogy megérintsék őket, Katarina, még akkor is, ha az a nő a feleségem. – Ígéretet tett neki, mielőtt felkönyökölt és lecsapott maga mellé egy párnát, hogy a lány elég kényelmesen érezze magát ahhoz, hogy csatlakozzon hozzá.

– Most pedig gyere ide, a fenébe is.

– Rendben! – egyezett bele végül, felállt, és bemászott az ágy üres oldalára. A kis csengettyű Árnyék nyakában egyre hangosabban szólt, ahogy felpattant az ágyra, majd leült a közéjük ékelt párnára, és saját személyes ágyaként használta.

– A pokolba is, azt mondtam, hogy te alhatsz itt – sziszegte Drago, mielőtt a macskára nézett, és rájött, hogy Kat pontosan miért is nevezhette a macskáját Árnyéknak. – És nem te.

Kat kedvesen megsimogatta Árnyékot.

– Akkor próbáld meg arrébb tenni.

A férfi belenézett az éjszakában sárgán izzó szemekbe, amelyek most baljósan bámultak rá, mintha minden egyes szavukat értené. Drago gondolatai hamar megváltozni látszottak, amikor átfordult, és úgy húzta maga köré a takarót, mintha az egy gát lenne.

Hálás volt, hogy a férfi nem láthatta a mosolyt, amely most a sötétben megtelepedett az ajkán.

A fülében lüktető dorombolással nem kellett sokáig várnia, hogy az álmokkal teli tengerbe sodródjon. Éppen, amikor elszundított, meghallotta a férfi hangját, amiben mintha egy kis bűntudat lett volna.

– Én sem akartam soha megházasodni… Csak azt akartam, hogy ezt tudd.

Kat ezt sértésnek is vehette volna, mintha komolyan gondolta volna, amikor korábban azokat az utálatos szavakat vágta hozzá, de nem tette. Ehelyett túlságosan is jól tudta, hogy mire gondolt.

Ezúttal, amikor a tengerbe sodródott, nem csak ő volt ott, hanem mindketten, hiszen egy csónakban ültek. Együtt.

* * *

Másnap egészen másképp érezte magát, amikor felébredt. Furcsa módon nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, miközben lezuhanyozott, és mire felvette a túlméretezett Metallica-pólóját, fekete skinny farmerját, s kilépett a fürdőszobából, rájött, hogy talán mindkettejük számára nagyon más érzés lehetett – a tojás és a szalonna nyomasztó illata okán.

A sarkon befordulva egy teljesen felöltözött Dragót talált, aki kivette a tojást a serpenyőből.

– Ez aztán a sok… – A túlzott mennyiséget befogadva csak két tojást és két csík szalonnát tett a kirakott tányérra. – Hús. Hogy fog ez elfogy…

Amo úgy lépett be az ajtón, mintha egy illatnyomot követett volna. Fogott egy tányért, és elkezdett ráhalmozni egy hatalmas adagot. Aztán Drago elvette a maradék egészséges mennyiségű ételt, majd mindannyian helyet foglaltak a konyhaszigetnél.

Tudta, hogy a testépítőknek sok ételt kell enniük, de basszus.

– Nekem többnyire csak fehérjeturmixom van, szóval Amo ma el tud vinni téged az élelmiszerboltba, ha szeretnéd, hogy azt vegyél, amit csak szeretnél.

Kat bólintott, miközben figyelte, ahogy a két férfi úgy pusztítja el a hússal teli tányérokat, mintha szinkronban lennének, és szinte éhen halnának.

Lehajtva egy pohár vizet, Drago megnézte az óráját, mielőtt felállt, hogy a tányérját a mosogatóba tegye. Aztán Katarinához lépett, és megállt mellette.

Amikor a lány felnézett rá a székről, amelyen ült, a szíve talán kihagyott egy ütemet. Vagy kettőt.

A férfi a zsebébe nyúlt, elővette bőr pénztárcáját, és kinyitotta.

– Ezt megtarthatod, amíg nem szerzek neked sajátot, miután hozzáadlak a bankszámlámhoz.

Amo olyan hirtelen ejtette ki a kezéből az ezüstvillát, hogy a hangos csattanásból ítélve majdnem összetörte az alatta lévő tányért.

A fekete kártyára meredve, amelyen Drago De Santis neve állt, majdnem megfulladt.

– Mostantól kezdve, ha akarsz valamit, nem kell senkitől sem kérned. Még tőlem sem.

Csak nem… csak nem… Katnek valósággal a mellkasába kellett kapaszkodnia, amikor teljesen elvesztette a szavakat, és azon tűnődött, vajon jól hallotta-e a férfit. Az a kibaszott nyúlüreg, amibe beleesett, kezdett zavarossá válni.

Az ajkak, amelyek az övét vették, ezúttal nem voltak kemények. Lágyak voltak. Édesek. Kedvesek. És legfőképpen gyengédek.

– Ne várj rám, édesem – mondta neki, mint tegnap, mielőtt nagyjából ugyanúgy otthagyta volna. Szótlanul. Kivéve, hogy ezúttal nem érezte a dühöt. Ez rosszabb volt, és a kezdete…

Óh, Istenem.

Ez meg mi volt?

Ne mondd ki. Ne mondd ki. Ne mondd ki.

Szerelem.