Laurelin Paige & Sierra Simone - P*rnósztár

6. fejezet

Logan

Fordította: BaNaNa

Mostanra, már biztos azon tűnődsz, hogy egy olyan aranyos fickó, mint Logan O’Toole, hogyan került a pornóiparba?

Ezért mondok neked három dolgot:

Először, nem mindig voltam a Logan O’Toole nevű fickó.

Másodszor, miért ne?

Harmadszor, értem, miért csodálkozol. Úgy értem, a szüleim mindketten gyógyszeripari tudósok. A megfelelő iskolai körzetben, nagy medencés és átformált konyhás házban nőttem fel, kábeltelevízióval, de nem HBO-val, családi vacsorákkal majdnem minden este és családi vakációkkal néhányszor egy évben.

Eljártunk egy nyájasan barátságos püspöki templomba majdnem rendszeresen, kétszer egy hónapban önkénteskedtünk egy élelmiszer banknál a városban. Soha nem használtam drogokat, középiskolában csak két lánnyal feküdtem le, és csak egy büntetést zsebeltem be gyorshajtásért, mert késésben voltam az óráról.

Nem, soha nem voltam pornóra hivatott. Középiskola után arra voltam hivatott, hogy egytemista legyek a filmtudományin, és olyan életem legyen, mint a szüleimnek volt előttem, és az ő szüleiknek előttük, kivéve, hogy úgy terveztem, kamerát kezelek mikroszkóp helyett. Egy sor véletlen módosította a röppályám, kirepítve a pályáról és bele a pornó világának páratlanul erős gravitációs mezejébe.

Minden azzal kezdődött, amikor a színészeti tanárom félre vont a végzős évem tavaszán. Volt egy barátja, aki egy kis reklámot forgatott a helyi közösségi főiskola számára, és hogy érdekelne-e? Könnyű munka lenne és az első nem kiskereskedelmi vonal a vékony önéletrajzomban, és annak ellenére, hogy filmrendező vagy operatőr akartam lenni, nem fájt kipróbálni, hogy milyen a színészkedés, igaz?

Megcsináltam a reklámot. Utána még egyet, ez alkalommal egy randis weboldal számára, az egyetemistákat megcélozva, amely elvezetett egy telefonos szex reklámhoz, egy haldokló szolgáltatáshoz 2005-ben, de még mindig elég erős ahhoz, hogy fizessen egy televíziós reklámért. Soha nem hazudtam a szüleimnek arról, amit csinálok, és becsületükre legyen mondva, soha nem próbáltak lebeszélni róla, annak ellenére, hogy szörnyű lehetett számukra a telefonos szex reklámaimat látni, miközben próbálták a CSI ismétléseket nézni.

És így kerültem be akaratlanul a reklám iparba.

Ez úgy három hónapig tartott, és az érettségi utáni napon, miközben bámultam a számítógépem képernyőjét, próbálva elemezni az orientációs e-mailemet az UCLA felé, befutott egy hívás a forró drót reklám rendezőjétől.

– Hé, kölyök, van egy barátom, akinek bejön az arcod és keres valakit egy  kisfilmhez, amit a  jövő héten vesz fel. 50 dollárt kapsz egy napra, plusz ebédet. Benne vagy?

Az egyetlen dolog, amit nyárra terveztem az a részidős munkám Best Buy-ban, és őszintén, fizetve lenni azért, hogy egy filmforgatás körül lézengjek sokkal jobban hangzott. Kiléptem a Best Buy-tól és elmentem a forgatásra azon a következő héten, feltételezve, hogy egy ,,kis film’’ valami indie filmet vagy talán egy kébeltelevízióba készült vacakot takar.

Egyik tippem sem vált be. Miután találkoztam a szereposztó rendezővel – aki maga felügyelte a forgatókönyvet – vissza lettem vezetve a medencéhez, ahol egy nő a hátán feküdt nyögve, keze csipkebugyijába merült. Emlékszem, hogy megbabonázva figyeltem, miközben a rendező néha utasításokat kiáltott –  többet a maszturbálás mechanikájáról, semmint a színészkedéséről.

– Tárd szét jobban a lábaidat Tara, lett egy kis árnyék.

– Jó. Most használd mindkét kezedet.

– Dörzsöld a melleidet, kérlek. Most jó.

A vézna forgatókönyvre pillantottam, amit a kezembe nyomtak. Nem olvastam még végig, mert tudtam, hogy nincs beszélő szerep, de most mohó kíváncsisággal fogtam hozzá, hogy elolvassam a sorokat. Magányos háziasszony. Csábító kertész. És én, “medencés buli vendég #2.”, aki a háttérben várakozott egy piros műanyag pohárral[1] és egy társaságba járó vidámságának látszatával.

És így kerültem én bele az erotikus pornóiparba. Onnatól, fokozatos előrelépések sorozata volt – vagy lefelé, a te szemszögedből. A producernek tetszettem, és vissza mentem a következő héten egy másik film forgatására, ahol egy pajkos egyetemi pompon lány bele szeret a tanárjába. Én játszottam az elhagyott barátot – ez annyit jelentett, hogy leszopott, amivel kapcsolatban eleinte vegyes érzéseim támadtak. Egyrészt nincs olyan ép elméjű 18 éves fiú, aki kétségbeesne egy szopás miatt, másrészről, furcsának érződött, hogy leszopnak, majd átadnak egy csekket.

Nem feltétlenül rossz. De furcsa.

Nem emlékszem sokra abból a jelenetből – az elsőből – de a színésznőre emlékszem, Traci Aliss-re, aki mostanra feleségül ment egy pedikűröshöz és valahol Arizonában él. Ázsiai-amerikai volt, fényes és puha hajjal, hibátlan bőrrel és még a szükségtelen sminkkel is a legszebb nő volt, akit valaha láttam.

Senki sem érintett meg még közönség előtt, és eléggé aggódtam, hogy nem tudok majd kemény maradni annyi szempár előtt. De mikor Traci rám emelte a tekintetét, megnyalva az ajkait, ahogy kibontotta a nadrágomat, minden félelmem eltünt. Olyasvalamit éreztem, amit soha az életemben, valami mélyebbet, mint testi vágy, valami lényegeset, valami ahhoz hasonlót, mint amikor a kedvenc filmjeimet néztem.

Szerintem Devi ezt nagyságnak nevezné. Egy pillanatra, éreztem a világ nagyságát, Traci csillogó bőrét, a napfényt, ami erősen vert be az ablakon keresztül, a finom dinamikus energiát, ami köztünk forrt. Nem úgy éreztem magamat, mint egy fiú, akinek fogalma sincs a jövőjéről vagy mintha már korlátozva érezné magát attól az úttól, amelyre épp hogy rálépett.

Férfinak éreztem magam. Beletúrtam Traci hajában és elmormoltam neki mindent, amit iránta éreztem, elmondtam neki, mit akarok, hogy csináljon velem, és hogy én mit akarok vele csinálni, és egy pillanatra elmondhattam, hogy ő is annyira el volt veszve a jelenetben, mint én.

Annak ellenére, hogy ott voltak a kamerák – vagy talán miattuk – ezek az érzések összekeveredtek valami lelkesítővel és bódítóval, mire végeztünk a jelenettel mind a ketten fel voltunk töltődve mágikus boldogsággal.

A rendezőnek annyira tetszett az alakításom, hogy felkért még egy filmre, és még egyre, és még egyre, és a nyár végére ötezet dollárt csináltam, mert kamerák előtt szexeltem, olyan ígérettel, hogy ha hajlandó vagyok belépni a hardcore pornóba, többet is csinálhatok.

Így is tettem.

Miután leszerződtem egy tehetségkutató ügynökséggel, feladtam az UCLA-t, meg mondtam a sokkolt, de elfogadó szüleimnek a híreket, és kivettem egy lakást Burbankban.

És így lettem véletlenül pornó színész.

Igazad van. A pornó mindig a válasz. Nem csoda, hogy azok az emberek elvesztik a családi viszályt.

Ez az első dolog, ami a képernyőmön vár, mikor felébredek. Őrület, mit tesz az emberrel, ha egy fél üveg whiskey nélkül alszik el, és az elmúlt hét folyamán whisky utáni vágyam lassan csökkent.

Részben Vida ajánlata miatt, egy olyan ajánlat miatt, amin még mindig gondolkodom. És részben Devi miatt, az én személyes Kassziopeiám, az én Perzsa Királynőm miatt.

Még csak azokra a szavakra gondolva is, fura borzongás szalad végig a hátamon, meleg és hideg, a vágy és izgatottság villanásai, és félelem. Mert mi van, ha ő nem úgy érez, ahogy én? Mi van, ha egy barátságos fickónak tekint, akivel egyszer volt egy jelenete? Vagy rosszabb, a fickónak, aki visszautasította a bulin?

Baszdmeg.

Nem adok remek tanácsokat?

Válaszolok Devinek, még mindig az ágyban feküdve.

Nem hiszem el, hogy kirúgtak a szerencsesüti gyárból.

Semmi válasz. Nem először ezen a héten azon gondolkodom, hogy vajon nem idegesítem-e az sms-immel, megzavarva az ő jól rendezett, egészséges, strandos életét.

Talán csak azért tűr, mert nem akar goromba lenni. Talán azt gondolja, hogy szánalmas vagyok – túl puha pöcsű, hogy megcsókoljam Vida buliján, és most úgy ráirogatva, mint egy gimis fiú.

A paplanra ejtem a telefont és felnyögök. Békén kellene hagynom, el kellene fojtanom magamban az évek óta tartó érzéseket iránta és teret adni neki. De aztán válaszol, már nyúlok is a telefon után.

Szóval, mondd meg nekem Ó Te Nagy Bölcs. Azon gondolkoztam, hogy talán forgatok pár szex-jelenetet. Tudod – pasikkal, nők helyett. Mit gondolsz?

Hogy mit gondolok? Szerintem át akarok rohanni hozzá és megbizonyosodni arról, hogy én vagyok az első színész a listáján. De nem, úgy kell gondolkoznom, mint barát és mint mentor, nem úgy mint egy pasi, aki rá gondolva veri ki minden éjjel.

Hardcore?

Kérdezem. Sok ember azt hallja, hogy hardcore és máris extrém pornóra gondolnak –  BDSM és durva szex meg minden, de amit igazából jelent az ennél több. A hardcore pornóban minden jó dolgot látsz, punci evést, ejakulációkat és valódi baszást. Devi leszbi jeleneteiből sok hardcore pornónak számítana, mivel vagy ő megy le a csajoknak vagy ők mennek le neki.

Igen.

Ír vissza.

De semmi intenzív. Semmi perverz vagy csoportos szex. Kétségeim vannak az anális szexxel kapcsolatban.

Kétségeid? Nem, Nem, Nem, hisz pucsítanod kellene.

Nem tehetek róla. Csak egy ember vagyok.

HAHAHA. Nincs ellene kifogásom – de tényleg nem tudom, hogy meg tudnám-e tenni akármilyen fickóval, tudod? Olyasvalaki akarnék együtt lenni, akiben megbízom.

Újra felnyögök, és a párnába fúrom az arcomat. A faszom csak úgy forr ettől a Devi-anál beszélgetéstől, és Istenem, azt kívánom, bárcsak én lehetnék az a pasi, akiben megbízott. Jól érezné magát, lassan haladnék, annyi orgazmussal melegíteném fel, amennyire szüksége volt, majd azt éreztetném vele, hogy egy ragyogó istennő. Először az ujjaimat használnám, kutatva miközben nyalom és csókolom a punciját, utána lassan megdolgoznám míg megnyílna, addig szopva a csiklóját, ameddig a labujjai be nem görbülnek. Elélvezne a farkammal a puncijában, és amíg lecsillapodik, oldalra fordítanám feltérdelnék és finoman benyomulnék. Aztán elélveztetném a farkammal a seggében.

Túl keménnyé teszel, hogy tisztán gondolkodjak, Cass.

Nagyon vicces, Logan. De komolyan, mit tegyek?

Tényleg azt hiszi viccelek, mikor azt mondom, hogy kemény vagyok? Nem fogja fel, hogy milyen hatással van rám?

Persze hogy nem, Sovány Fasz Kapitány. Annyit tud, hogy vissza utasítottad a medencében.

Megerőltetem magam. hogy a kérdésére koncentráljak.

Ismersz engem,  teve lovagló királynőm. Mindig azt fogom mondani, hogy csinálj több pornót. De bizonyosodj meg róla, hogy kellemes számodra is – olyan amit biztonságosnak érzel és boldoggá tesz. Dolgozz olyan emberekkel, akikben megbízol.

Ez számomra váratlanul komoly dolog, egy kis bűntudatot érezek, mikor megnyomom a küldés gombot. Nem válaszol, és remélem azért, mert eltöpreng azon, hogy mit mondtam és nem azért, mert azon forgatja a szemét, hogy milyen követelőzővé és atyáskodóvá váltam. Viszont ez nem oldja meg a problémát, hogy kemény vagyok. Kemény és majd’ bele halok azért, hogy Devi ízét érezzem  – a bőrét, a száját, a punciját. Megfogom a erekciómat az egyik kezemmel, a másikkal meg a golyóimat, amik nehezek és enyhülésre vágynak.

Ránézek az órára – reggel nyolc. Ginger pár órán belül itt lesz, hogy leforgassunk egy jelenetet, és amilyen jó lenne kiverni most, talán még jobb lenne Ginger nedves puncijában elmenni. Gyengéden elkezdem pumpálni a farkamat, elképzelve, hogy Ginger ki van kötözve és tehetetlen, miközben ki-be járok benne. Még a szemfogamat is odaadnám, ha Devi lenne.

Extrém önuralommal felnyögve felkelek az ágyból. Hideg vízzel letusolok, hogy lecsillapodjon az erekcióm, majd megmosom a fogamat. Miután teljesen tiszta vagyok és mentolos szájízem van, lemegyek a konyhába egy szál farmerben, hogy csináljak egy csésze kávét és hogy Tannerre várjak.

Csinálnunk kell pár kiegészítő díszletet a mai forgatásra, mivel Ginger elhatározta magát, hogy kipróbálja a keményebb, perverzebb dolgokat, szóval lesz néhány kellékünk és dákónk, amiket megemlítek a monológomban, amit a jelenet után rögzítük.

Amíg várom, hogy a Keuring[2] beinduljon, kinyitom a laptopomat és egy új Word dokumentumot csinálok. Felülre beírom Ginger nevét, a dátumot és a jelenet stílusát, amit filmezünk.

Mindenféle filmet gyártok – szerelmeset, mocskosat, nyilvánosat, forgatókönyveset – és próbálom minden monológomat a szex hangneméhez illeszteni. Egy kicsit híres  is lettem ezen dumák miatt, amik mindenkit megleptek, mikor belekezdtem néhány évvel ezelőtt. Ki akar ülni és hallgatni egy pasit tíz percig, mielőtt a baszás elkezdődik? Ki akar a pénisz a vaginában, a P-a-V-ben műsorra várni, csak hogy végig hallgassa, ahogy a lányról beszél és hogy mit szeret a szexükben?

Tulajdonképpen rengeteg emer.

Rengeteg.

És szeretem ezt csinálni. Igazán. Mi indít be engem, mi indítja be a lányt, mitől szexi, piszkos a pornó – tudnék beszélni ezekről egész nap. De korlátozom magam 10 perce.

Nem írom meg az egész beszédet, amíg nem végzünk, de vázolok számos dolgot, amit tudom, hogy el akarok mondani. És most Ginger perverz újdonsága arra késztet, hogy durvább legyek, mint általában. Hogy az ő alázatos fantáziái és az én domináns fantáziáim tökéletesen összekapcsolódnak, és hogy amikor baszunk, szeretek elképzelni mocskos (dolgokat, piszkos) dolgokat.

Nem fogom azt mondani, hogy Devit képzelem el magam előtt, miközben Gingert baszom vagy azt, hogy ezek a mocskos, piszkos dolgok akkor jutnak eszembe, mikor egyedül vagyok az ágyban, kezemmel a lepedő alatt és a laptopon mellettem Devi egyik lány-lány jelenete.

Ez eloszlatná a látomásokat, amiket a monológjaimmal próbálok alkotni, a látomást, hogy minden általam filmezett lányba szexuálisan beleszeretek. De még mindig Devi az, akin jár az agyam miközben kihúzom a kikötözős ágyat a pince egyik sarkából, és áthúzom a betonpadlós játszószoba közepére, amit a forgatás miatt alakítottam ki.

Nem annyira kidolgozott, mint Vidáé, de működik. Csupasz padló (könnyű tisztítani, plusz olyan börtön hangulatot ad), állványok játékokkal és kötelekkel, láncok és kampók lógnak le a mennyezetről.

Istenem, Devi nagyon jól nézne itt ki, lekötözve és rám várva. Vagy azokkal a lebarnult kezekkel megkötve és kifeszítve a plafon felé...

Mire Tanner és Ginger megérkezik, újra kemény vagyok és több mint készen állok a baszásra.

Harminc perccel később, miután átbeszéltük Ginger határait és biztosra vettük, hogy elfogadja, amit Tanner és én kitaláltunk, a hátán fekszik a kikötözős ágyon és a csuklói köré helyezem a bilincset, finoman ellenőrizve, hogy meg bizonyosodjak róla, hogy nem vágnak bele a húsába és működik a vérkeringése.

Ezt már regetegszer csináltam, és szeretettel mosolygok le rá. Van jobb annál, mint egy remek napon egy remek munka egy régi baráttal?

És akkor a szemem sarkából látom, hogy a telefonom képernyője felvillan az asztalon Tanner háta mögött, a szívem hevesen kezd verni tudva, hogy egy másik üzenet is lehet Devitől.

Ez tényleg egy fantasztikus nap.

– Most szórakozni fogunk. – mondom Gingernek, gyakorlatilag mormolva, ahogy megbilincselem a bokáit is.

Tanner mögöttünk filmez, és még van pár srác a csapatból, akik ma segítenek, Ginger beleéli magát, félrebillenti a fejét, így a kamera nem mulasztja el csábító mosolyát, ahogy válaszol.

– Tudom. Alig várom, hogy megbasszál.

Ez az a rész, ahol természetben kellene válaszolnom, vagy morogni valami durvát és perverzet, de még mindig ebben a jóindulat és bolgodság buborékban lebegek, a elmém teli van Devi-vel és csillagokkal, ehelyett ezt válaszolom:

– Olyan széppé foglak varázsolni, mint Cassiopeia.

Ginger pillantása nem csak üres. Üresség sokkal és tudatlansággal, a megaláztatás halvány foszlányával fűszerezve. Fogalma sincs arról, hogy mit mondtam. Szóval hozzá teszem:

– Cassiopeia egy ősi görög királynő volt.

Egy kicsit megdöbbentnek tűnik, mintha nem tudná mit válaszoljon erre, minthogy a görög mitológiának nem sok keresnivalója van egy BDSM pornófilmben, de egy pár szívdobbanas után felemeli a hátát és dorombol.

– Nem éreztetheted velem, hogy királynő vagyok, hiszen olyan rossz kislány voltam.

Elkezd tekergőzni a kötelékei között, a szája egy apró csalódott fintorra húzódik.

– Uram, hagyja abba a beszédet és büntessen meg.

 És a boldog buborékom kezd összeomlani.

Mert persze, hogy nincs helye a görög mitológiának egy pornó forgatáson. Persze, hogy Ginger nem akar fecsegni vagy flörtölni, esetleg hallgatni a hülye gondolataimat. Azért van itt, hogy meg legyen korbácsolva és baszva, és akármilyen barátságosak is lehetnénk, nem a szó klasszikus értelmében vagyunk barátok. Munkatársak vagyunk, kollégák, és Ginger olyan, mint a lány az irodából, aki a következő fülkében dolgozik. Elcsevegünk, mintha egy találkozón lennénk, de ez sohasem lesz több. És nem csak Ginger a hibás. Mondhatom azt őszíntén, hogy akármelyik lány, akivel együtt dolgozom több, mint egy barátságos munkatárs? Hogy nem lennének türelmetlenek, ha csillagképekről akarnék beszélni ahelyett, hogy belevágnék a jelenetbe, így mindannyunkat kifizetik és vissza térhetünk a normális életünkhöz?

Devi nem lenne ilyen.

Vagy igen? tűnődik egy aggódó hang az agyamban.

Tanner mögém lép és én kitörök az álmodozó buborékomból.

Koncentrálj, Logan. Nincs itt az ideje az egzisztenciális zavarodottságnak.

Minden figyelmemet Gingerre fordítom és tapasztalt kezemet végig futtatom pucér hasán. Megborozong, a falhoz sétálok és egy ostorral térek vissza.

– Szóval rossz kislány voltál? – mondom begyakorolt fenyegetéssel.

Bólint, megharapva az ajkát. Az egyik világosító srác követi Tannert, ahogy az asztal körül mozog, és látom a korbács árnyékát körvonalazódni a hasán. Minden belső panaszkodásom ellenére, a faszom pontosan úgy válaszol, ahogy kell, még mindig kemény a nadrágomban.

– Akkor fogjunk bele.

Ginger nyöszörög, ahogy gyengéden elkezdem korbácsolni. Mivel ez az első ilyen jellegű jelente, megpróbálom kevésbé a fájdalmat hangsúlyozni, inkább a finom megaláztatásra, a dinamikus erőre koncentrálok közöttünk.

Nem sok korlátja, de hatalmas fájdalmat hozott magával, szóval a legjobbat adom magamból, hogy jól és biztonságban érezze magát, csak úgy, ahogy Devinek mondtam ma reggel.

Könnyedén tartottam a lovaglópálcámat, kicsi, halk csapásokkal a bőrén, annyira, hogy egy picit bepirosodjon szeplős bőre. Majd lenyúlok, hogy rántsak egyet a bimbóin és becsúsztatom az ujjamat a szájába, 10 vagy 15 perc után a  lábai közé nyúlok és érzem, hogy duzzadt és nedves.

– Nézz rám. – Mondom neki, és meg teszi, a tekintete ködös a szexuális vágytól, csípője mozog az asztalon. Enyhe frusztrált hangot ad ki, mikor fel emelem a kezemet a puncijáról, és tudom, hogy átléptük a határt a megjátszás és a valós között, ahol a kamerák és szerződések kezdenek homályba süllyedni, ahogy a vágyakozó zümmögés a bensőjében mindent felemésztővé válik.

Ami tökéletes, mivel annyira kemény vagyok, mint egy kibaszott kő és sajgok, hogy belé merüljek, – mindegy kibe, ha ősztinte akarok lenni – hogy felszabaduljak.

Úgy értem, van más dolog is, amit csinálhatnék most. Előhalászhatnék egy másik korbácsot, megfordíthatnám és elnáspángolhatnám vagy baszhatnám a száját, amíg a szemei könnybe lábadnak. Jézusom, bassza meg, annyira rápörögtem, hogy akarom Devit, hogy sóvárgok érte, hogy nem bírok tovább várni.

Nyers és szorító vágy marcangol, hogy elmenjek, és Ginger olyan bájos volt most, azokkal a szeplős végtagokkal és lihegő ajakkal, és nedves, rózsaszín puncival.

Kinyitom a bilincseket, könnyen és gyorsan, és elmondom neki a legszigorúbb hangon, amit ki tudok adni, hogy meg ne mozduljon, amíg engedélyt nem kap rá, aztán leveszem a terpesz rudat a falról. Millió kreatív dolog van, amit most megtudnék tenni – és meg kellene tennem, pláne, hogy ez egy nagyobb jelenet, mint máskor – de alig maradt önuralmam, hogy négykázlábra fordítsam és a bokáira erősítsem. Oda fogom a csuklóit is, ennek eredménye, hogy a fejét az asztalra kényszeríti, ahogy a karjai ki vannak nyújtva alatta a rúdhoz, majd teszek egyy kört az asztal körül. Úgy néz ki, mintha csodálnám a remekművemet, bizonyos mértékben azt teszem, végig futtatva a kezemet a levegőben lévő seggen, megharapva az ajkamat, mikor látom, hogy mennyire csillog a redője a homályos, benti fényben.

Elvégzek egy utolsó ellenőrzést, hogy biztosra vegyem, könnyen kap levegőt, hogy a súlya jól van elosztva, és egyszerű lehetőséget adok, hogy csettintsen – ez az előre megbeszélt jel – ha szünetre van szüksége vagy azt akarja, hogy lehiggadjak.

Jól érzi magát és nincs csettintés; még huncutul kacsint is, mikor arra megyek, amerre néz. Rácsapok a seggére, feltérdelek az asztalra, és olyan szédült vagyok, mint egy kölyök, mikor kibontom a farmeromat és eléggé letolom ahhoz, hogy kiszabadítsam a farkamat, ami egész idő alatt az anyagnak nyomódott.

Miután magamra húztam a gumit, a makkomat a nyílásához igazítom és benyomulok, rácsapok párszor a seggére. Nedves, forró és készséges, pont ez kell nekem most, és képtelen vagyok az agyamat visszatartani attól, hogy Devire gondoljak, hogy arról fantáziáljak, hogy Devi alattam fekszik, miközben megujjazom a seggét és baszom a punciját. Ez mocskos, de hé, én egy mocskos fickó vagyok.

Elkezdek mozogni, igazán, mélyre lökve magamat Gingerbe és újra ki húzva a faszomat. Igen, jó érzés. Nagyon jó.

– Lenyűgözően hatsz a faszomon, kicsim. – mondom neki, előre dőlve, hogy belemormoljam a fülébe. Nem tudom, hogy a kamera hallhat-e minket, de nem is érdekel, mert mindig beszélek a csajaimhoz, különösen amikor érzem, hogy közelednek a szakadék széléhez, mint most Ginger.

– Úgy érzed, mintha arra teremtettek volna, hogy egy nagy fasz legyen a puncidban, igaz? Az ilyen nagy faszokól, mint az enyém, gondoskodni kell?

Bólogat és nyög miközben egyik kezemmel megtalálom a csiklóját és kegyelem nélkül dolgozom meg, addig dörzsölve, míg elmegy, annyira erősen, hogy a lábizmai belereszketnek és egy sikoltást hallat.

– Még egyszer.– morgom, erősen baszva már, és újra kicsiholok belőle egy orgazmust, sikít gyönyörűségében.

A látásom szétszakad és egyesül, újra szétszakad, egyszer Ginger fehér segge van a levegőben, másszor meg Devi lebarnult teste vonaglik alattam, van mikor mind a kettő.

Hangosan morgok, pont időben húzva ki, hogy lerántsam a gumit magamról és Ginger seggére pumpáljam a spermámat. Hosszú, szoros mozdulatokkal fejem magam, de az orgazmus még mindig száguld bennem és amikor végre befejeződik, alig bírom a súlyomat megtartani.

Visszaesek a sarkamra, kimerült és hálás vagyok azért, hogy nem vertem ki ma reggel, későbbre tartogattam. Megérte. Még akkor is, ha egész idő alatt azt kívantam, bárcsak Devi lenne.

– Um... – mondja Ginger gyenge, orgazmus utáni nevetéssel – Azt hiszem, szükségem lenne némi nedves törlőkendőre.

A nevetés ragasós, átterjedve rólam Tannerre és az egész csapatra, majd mozdulok, hogy segítsek kioldozni és megtisztulni.

Mire a délután beköszönt, a házam üres és én a dolgozó szobában vagyok, szerkesztve a beszédet.

A digitális arcomat nézem a képernyőn, áthúzom az ujjaimat a világos barna hajamon és mosolygok, miközben Gingerről beszélek.

– Mindig egy új fantázia. – mondja a képernyős változatom – Ma azt akartam elhitetni, hogy most találkoztunk egy BDSM klubban, és hogy ő egy új alávetett volt, akit be kellett törjek – először gyengéden, aztán durvábban.

A digitális Logan folytatja a fantasia felépítését – szakképzett merster a klubbon belül, az új alávetettel való találkozás izgalma, az elégedettség, hogy egy idegen érzek a farkam körül.

Először, valódi és tényleges módon azt kívánom, bárcsak a jelenet tükörképe lenne a beszédemnek. Általában, a szavaim kiegészítik a jelenetet, stimulánsként viselkedik és a szex még mindig a fő élvezet számomra. De ma valami nem működik, és mire végzek a javításával és lementem, elfog a vágyódás, a veszteség kissé keserű nyilallása – mindkét érzelem hirtelen és váratlanul jött, és őszinte a sokkom, mikor rájövök, hogy ezeket érzem. Azóta, hogy Traci Aliss a szájával körbe zárta a faszomat, tudtam, hogy meg találtam a hivatásomat. Tudtam, hogy imádtam baszni, sőt, mi több, hogy imádtam össze-vissza baszni másokkal. Soha sem felejtem el, hogy amíg én forgatok, férfiak és nők ezrei néznek otthonról – a nők azt kívánva, hogy bárcsak én lennék a lábaik között a vibrátoraik helyett, a férfiak azt kívánva, hogy bárcsak a bőrömben lehetnének, baszva egy édes puncit vagy egy nedves szájat vagy egy szűk segget.

A vágyakozás és az irigység gondolata rám nehezedik – több, mint izgató. Inkább olyan raison d’etre[3].

Szóval mi a baj ma? Miért nem érzek a jelenet után elégedettségem? Úgy értem, voltak olyan napok, mikor a szex kevésbé volt varázslatos, ahol inkább munkának érződött, mikor a lány és én nem tudtunk összehangolódni vagy talán én voltam fáradt vagy motiválatlan vagy akármi. De még sohasem éreztem ilyesmit. Sohasem éreztem ilyen különös ürességet, ilyen furcsa csalódást, pláne nem egy ilyen hihetetlenül jól sikerült film után.

Szóval miért vagyok csalódott?

Ötletem sincs.

Körbeforgok párszor a székemmel, belenyomva csupasz talpamat a puha szőnyegbe a dolgozószobám padlóján, abba, amit megvettem, annak ellenére, hogy Raven már akkor utálta, mikor az üzletben láttuk. Lágyan ütögetem az ujjaimmal a térdemet, egy iratkapoccsal babrálok az íróasztalomon, és végül, kibaszottul frusztráltan, felállok és kisétálok a galériára, amely a nappalimra néz.

Azonkívül, hogy van pár alacsony szék és a nap arany sugarai vízesésként ömlenek be a tetőablakokon, a szoba üres. Egy üres nappali az üres házban. Szellemileg, másképp irányítom a jeleneteket.

Beleveszek Prior tappancsainak hangjába, amit maga után hagy a kemény fapadlón, miközben végigkutatja a házat vinnyogó játéka után. Beleveszek a neo-punk zenébe, amit Raven játszott mindig, mikor itt volt, és beleveszek magába Ravenbe, valami feketét és testhez simulót viselve. A telefonját vállával a füléhez szorítja, ahogy egy fazék kelkáposztát vagy valami ugyanennyire gusztustalan dolgot kavargat a tűzhelyen.

Három hónapja először azt fontolgatom, – igazán fontolgatom – hogy nem voltam annyira szerelmes Ravenbe, mint az eszmébe, hogy van egy kapcsolatom. Nem ő volt, aki után bánkódtam azokon a sivár napokon, a moziban vagy a konyhám padlóján, hanem az élet után. Az életet a zajjal, ragaszkodással és a kapcsolattal sirattam.

A felismerés tehervonatként gázol át rajtam, felszabadító és félemetes egyszerre. Szerettem Ravent, tudom hogy szerettem, de nagyrészét annak köszönheti, hogy kitöltötte az űrt bennem, az űrt, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik, csak mikor három hónap után újra kinyílt. Ábrándot adott nekem, ábrándot, és lassan kezdem megérteni, hogy ez az az ábránd, ami alátámaszt mindent, amit a jeleneteimhez felveszek.

A szerelem ábrándja.

Jézusom.

Megdörzsölöm az arcomat, felszabadulva, de szánalmasan is érezve magamat. Ki találná ki ebben az önző, elnéző, agyonszolizott városban, hogy Logan O’Toolnek lágy bensője van?  Hogy a meg-baszok-bármit-amit-mozog felszín alatt egy olyan férfi lakozik, aki csak szeretni akar valakit?

Nevetséges. És rossz az iparra nézve. Az a férfi vagyok, aki a farkával gondolkozik, nem a szívével, és talán mind a kettő kissé a védjegyem, de nem tudok engedni a belső fiú banda dalnak. Talán az ilyen srácoknak, mint én nem jut szerelem. Nem a mély, igazi, nyers fajta, amire vágyok.

Alkalmi baszások és néhány baráti kapcsolat alkalmankéni szopással jut nekünk, és ha szerencsések vagyunk, talán találkozunk egy olyan lánnyal, akinek párhuzamos vágányon fut az élete egy darabig. De ezek az utak mindig szétválnak, és egyedül maradunk. Újra.

Ez a szerelem szarság nem csak az iparnak rossz, Logan, de rossz rád nézve is, mondja egy hang.

És egyetértek.

Hagyom, hogy az életem képe Ravennel elenyésszen, amíg újra a padlót látom, az összes sarkot, padlódeszkát és zugot a lebegő mennyezeten ordítva az üresség miatt. A kezem össze szorul a korláton, majd ellazítom, ahogy elengedem a szerelemmel teli élet emlékeit, az ábrándot.

De még mindig fészkelődik az elmémben, lazán hánykolódik körbe-körbe, mint a ruhák a szárítóban, összegubancolódva Devi sms-ével, amit újra és újra átolvasok, meg azzal a furcsa csalódással, a Gingerrel forgatott jelenet miatt. Mindez összekeveredik Vida üzleti javaslatával, amíg egy új gondolat születik meg, formátlan és meggondolatlan, mint minden új ötlet. De a pillanatban, hogy az agyam megragadja az ötletet, nem tudom elengedni. Egy másodperc erejéig még ott állok, pislogva, de aztán visszakocogok a dologozószobámba megkeresni Vida kártyáját, amit a bulin adott. Tárcsázok, megkönnyebbültem, hogy egy holland akcentusú hangot hallok, amint Halló?-t mondd, mindössze két csöngés után.

      – Marieke. – mondom – Itt Logan. Van egy ötletem számomra és a Lelie számára, és szeretném megosztani veled.

---

[1] a kollégiumi bulikultúra kiemelkedő jelképe

[2]Keuring - kávé gép márka

[3]raison d’etre - értelem és indoklás az életnek