Devi
Fordította: BaNaNa
Sorban állok
a postán, mikor a telefonom elkezdi játszani Lil Wayne-től a „Pussy Monster”-t, és rájövök, hogy nem vettem figyelembe az összes lehetséges szituációt,
mikor tegnap este kicseréltem mindenkinek a csengőhangját.
Akkor, mikor ezt a csengőhangot rendeltem hozzá
Logan számához, még egy
titkos szexi viccnek tűnt.
De most, hogy a telefonom azt énekli “Én
vagyok a punci-szörny, és jobban teszed, ha megetetsz puncival, puncival,
puncival”, egy zsúfolt középületben, úgy gondolom, elég rossz döntést hoztam.
Elvörösödöm a szégyentől
és az idegességtől (Logan engem hív!), elhagyom a helyemet a sorban,
kimegyek az épületből és előhalászom a telefonomat a táskából. Ki vagyok fulladva, mikor végre felveszem.
– Hello?
– Devi?
– Szia! Logan. Én…
– nem
hiszem el, hogy te vagy és úr isten nem hiszem el, hogy felhívtál annak
ellenére, hogy elég sokat írsz nap mint nap.
Nem fogom ezt mondani neki.
Nem fogom ezt mondani neki.
– Helló – mondom ehelyett megint – Szia. – Idióta
vagyok.
Logan hangja annyira puha, hogy majdnem
megnyugszom, ráadásul
ahogy nevet.
– Azt hiszem, kellően
megalapoztuk az üdvözlésünket. Tovább léphetünk?
– Ja. – eltakarom
az arcomat a kezemmel
– Igen. Bocsi. Zavarodott... voltam...
mikor hívtál.
– Zavarodott?
Intrikásnak hangzik. Mesélj erről.
Fogalma sincs
arról, hogy őrülten bele
vagyok esve, de néha, mikor a hangja ilyen rétegzett
célozgatásokkal és megértéssel, azon gondolkozom, hogy lehet tudja. Amin nevetséges dolog csodálkozni. Biztos így bánik
minden nővel, mintha őrülten
szerelmesek lennének
belé, és minden nő
valószínűleg őrülten szerelmes belé. Így persze,
hogy tudja, hogy én is érzelmeket táplálok
iránta. Mert, ki nem? De
pokolba velem, ha beismerem a csengőhangot, amit beállítottam neki.
– Én csak... – mondom sóhajtva, újra gondolva – Sorban
álltam a postán és nem vettem észre, hogy a telefonom nincs lenémítva. Szóval a
hívásod meglepett.
– Ah. Értem. – Elcsendesedik, és úgy döntök,
hogy olyan csalódott a béna válaszomon miatt, mint
én. Valószínűleg
már megbánta, hogy hívott.
– De hála istennek, hogy nem volt lenémítva. Mert akkor elszalasztottam
volna a hívásodat. – Igen, teljesen átlátszó
vagyok.
És teljesen meg akarok halni.
De nem valószínű, hogy spontán holtan esem össze, és
kíváncsi is vagyok arra, hogy mit szeretne,
szóval megkérdezem.
– Akárhogy
is, mizu? – Sohasem
hívott ezelőtt, és az okok, amiért hívhatott csak úgy úszkálnak az
agyamban.
Vagy csak egy ok úszkál – hogy talán randira
hív. A többi ötlet belefullad az optimizmusomba.
– Igazából, én… – félbe
hagyja a mondatot és megáll, mintha ő is ideges
lenne, ami természetesen lehetetlen, de nem lenne szép,
ha megengedhetném magamnak, hogy ezt gondoljam? Azt, hogy ő
is kizökken az
egyensúlyából akárcsak én, mikor a közelében
vagyok?
A habozása alatt a reményteljes izgalom addig nő,
amíg már nem bírom.
– Igen?
– Azon
gondolkoztam, hogy később szabad vagy-e. – mondja
gyorsan, izgatottan talán. – Látnom kell téged.
– Tényleg? – valószínűleg
nem fasza megkérdezni. – Úgy
értem, nem, nem vagyok. Vagy… azt kérdezted, hogy el vagyok-e foglalva, vagy
hogy szabad vagyok-e?
– Tudod, már nem
emlékszem.
Kuncogok, de inkább vihogásnak hangzik.
– Nos, akármit is mondtál, nem vagyok elfoglalva.
Találkozhatunk. Ha akarod. – Hangozz nemtörődömnek, Devi.
– Akarom.
– A hangja annyira halk,
hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt mondta.
Hangosabban azt mondja. – Nagyszerű. Most pont van egy megbeszélésem, de három
fele jó lesz?
Valahogy képes
vagyok úgy beszélni, mint egy intelligens emberi lény, ahogy megbeszéljük a részleteket.
Utána letesszük, és a mellemre szorítom a
telefonomat és nem rám jellemző módon
elkezdek visítani.
A két nő
elkocogva mellettem, furcsa pillantásokat
lövellnek felém, de kit érdekel? Már így is kell
találjak egy másik postát, ahova járhatok és van egy
randim Logan O’Toole-lal.
Mikor odaérek a kávézóba, ahová megbeszéltük a találkát,
megpillantom sorban állni. Még nem látott meg, így van lehetőségem
alaposan szemügyre venni. Farmer nadrágot visel
és fehér pólót, nem túl feszeset, de elég vékonyat ahhoz, hogy kirajzolódjonak az izmok a hátán.
Elöntenek az érzések emlékei – a bőre
szaga, ahogy a tenyerébe fogta az arcomat, ahogy a nyelve érződött
a bőrömön, az ajkaim között.
Megborzongok.
Azóta eltelt három év, és még mindig az övé az egyedüli érintés, amire emlékszem.
Felbukkanok
mögötte a sorban
és megbököm a vállammal a karját.
– Hé, hát itt vagy.
– Megfordul és megölel, ami Európában és Hollywood-ban normális, és kényszerítenem
kell magam, hogy ne sóhajtsak hallhatóan
vagy kapaszkodjak bele.
Csalódott
vagyok, mikor elhúzódik. De utána végig siklik
rajtam a szeme, és azt
hiszem, nem érdekel, ha soha nem érint meg újra,
addig, ameddig így pillant rám minden egyes
alkalommal. A tekintete invazív, meleg és mélyreható.
Hirtelen zavarban vagyok, ami fura. Mert
meztelen is voltam már Logan O’Tool-lal és még
sohasem éreztem annyira pucérnak magam, mint most, mikor végig pillant rajtam. A ruhám hétköznapi – barna rövid nadrág és egy krém színű
nyakbakötős felső.
Egy örökkévalóságig tartott a választás, de
lepillantok magamra, próbálva magam más szemmel látni,
elképzelve mit láthat, de nem jövök rá. A lány,
akit látok, formás és buja, barna egzotikus kinézettel és metsző
szemekkel. Szép, – sohasem kételkedtem a vonzerőmben – de összehasonlítva azokkal a nőkkel,
akikkel napi szinten tölti az idejét, én mindig
ugyanúgy nézek ki.
Szóval miért néz
rám úgy, mintha sohasem látott volna hozzám
foghatót?
Miért vagyok
abban biztos, hogy senki sem fog újra így nézni rám?
Az
édes feszültség megtörésének érdekében kérdezem.
– Késtem?
– Nem. Én jöttem hamarabb. – És még mindig úgy néz
rám, mintha menten felfalna, a levegő
a kávézóban fojtogatóvá válik, a ruháim nehezek és szűkek,
és nem tudom biztosan, hogy fogom kibírni egy percnél tovább
vele, egy egész délutánra egyedül hagyva, és utána már mi jövünk a kasszánál,
végre elpillant rólam, és újra tudok lélegezni.
Ő
rendel először, utána
felém int. A szokásos fekete Americanomat rendelem és
megadom a nevemet. Logan fizet és egyszerre lépünk félre, miközben várunk a
kávénkra.
Logan
belemélyeszti a kezét a zsebeibe és egy kíváncsi pillantást vet felém.
– Szóval mindig Devinek mutatkozol be?
– Hát, ez a nevem.
– Igazából? Legálisan nevet váltottál
vagy... ?
– Így neveztek el a szüleim. Ők egyfajta hippik. – Ez
enyhe kifejezés, de nem szeretném őt
megijeszteni az első
randinkon.
És újra, talán a
legjobb nyíltnak lenni.
– Oké, igazából hippik. Nem csak olyasmik. Hisznek az önbeteljesítésben – elnevezik a dolgokat
annak, amivé akarják, hogy az váljon.
– Azt akarták,
hogy pornószínész légy?
– Azt akarták,
hogy istennő legyek.
– Igen,
igen. – Várja, hogy nevessek, mielőtt
mondja. – De a Dare nem lehet a vezeték neved.
Megrázom a fejem.
– Nem is az. A
rövidebb verziója a Daryani-nak. A teljes nevem Devi Arezu Daryani. – Büszke és szégyenteljes időszakokon mentem keresztül, hogy ilyen közép-keleti nevem van. Szeretem,
hogy ilyen egyedi és egzotikus, de a sztereotípiákat, amivel
jár, nem annyira. Több alkalommal illettek rasszista megjegyzésekkel
– tevegelőktől
kezdve, a szúnyogokon át az éjszakai
klubbos bombázóig.
Repülőtéri biztonsági emberek mindig kellemetlenek. Esküszöm, hogy rajta vagyok
az állandó megfigyelési listán, minden átkozott
alkalommal kivesznek a sorból további vizsgálatokra.
De mikor
kimondom a teljes nevemet Logannek, méltósággal
teszem. Lehetlen nem érezni önbecsülést a
jelenlétében. Még akkor is, mikor a tekintete másfelé vándorol a testemen, erősen
úgy érzem, hogy érdekli a mondanivalóm.
– Mit jelent az Arezu? – Nagyon jó a kiejtése
annak ellenére, hogy most hallott róla először
– ah-RI-Zöu – és a hangja, miközben
kimondja a nevem azon részét, amivel tipikusan senki
sem próbálkozik, libabőrössé tesz. Azt kívanom bárcsak újra és újra
mondaná. Azt kívánom bárcsak intimebb körülmények között ejtené ki. Azt kívánom
bárcsak hallanám, miközben morogja, nyögi és
magáévá teszi.
– Azt jelenti „vágyott”.
– Milyen találó.
– Mondja halkan, és mivel nem tudja,
hogy milyen megpróbáltatásokon mentek át a
szüleim, hogy megszülethessek, nem tud a sorozatos
vetélésekről és fogantatási rituálékról, azt kell feltételeznem,
hogy flörtöl –
félre nézek, hirtelen meleget érezve.
– Tudod miért választottam az O’Toole nevet?
Vissza
fordulok felé.
– Miért?
– Mert rengeteg O-eszközöm van[1].
– Milyen találó. – Mondom, azért mert
vicces és azért, hogy tudassam vele, hogy
hallottam, mikor ezt mondta.
Az a
mosoly, amit felém küld, sajgást okoz olyan helyeken, amelyekre nem kellene
nyilvános helyen gondolnom.
Szóval nem
gondolok rájuk.
– A Logan a
születési neved?
– Nem.
– Akkor mi az?
Kinyúl
mellettem, hogy elvegye a két kávét a baristától.
– Soha sem mondom meg.
Rájövök, hogy
komolyan mondja, mikor hirtelen
elkezd másról beszélni, ahogy a kávézó hátsó
részéhez vezet.
– Hippik, mi? Akkor nekik nincs gondjuk azzal, hogy
ilyesmivel foglalkozol?
Leülök a fonott
székbe.
– Több, mint nincs gondjuk vele.
Mindenben segítenek, amíg ,,boldog és teljes vagyok tőle”,
ami rendes. – Rájövök
mennyire ellenkező a hangom, és kényszert
érzek, hogy kifejtsem. – Csak
néha arra gondolok, hogy jobb lennék, ha inkább szülők
lennének és megmondanák, mit kellene tennem.
Logan felhúzza a szemöldökét és leül velem szembe, az asztalra rakva a
két italt.
– Mivel kapcsolatban mit csinálj?
– Nem tudom. Akármivel.
Mindennel. A karrieremmel.
Iskolával. Az életemmel.
– Magamat hallgatva ráébredek, mennyire fiatal vagyok vagy mennyivel öregebb Logan, és hirtelen esetlennek és gyerekesnek érzem magam. – Talán nem vagyok túl jó
a felnőtt életben.
– Óh, a felnőtt
élet rettenetes. Ajánlom, hogy csak akkor csináld,
mikor feltétlenül szükséges. Például, mikor
kifogytál a tiszta ruhákból vagy mikor próbálod eldönteni, hogy húzz-e óvszert vagy sem.
Ezeken túl, hagyd
a felnőtt életet a felnőttekre.
Vigyorgok, ahogy
oldalra döntöm a fejemet,
hogy tanulmányozzam.
– Furcsa, hogy valaki ezzel
a filozófiával pornófilmekbe fog.
– Ez egy helytelen megnevezés.
A pornó a legkevésbé felnőttes foglalkozás, kivéve talán, mondjuk, bohóckodás.
– Micsoda tisztelet a munkád iránt. – nevetek – Szereted egyáltalán, amit csinálsz?
– Viccelsz? Kibaszottul
imádom. Szándékos szójáték volt.
Belekortyolok a
kávémba, élvezve mennyire könnyedén folyik a beszélgetés. Elég sokszor láttam minden Logan O’Toole videót – interjúkat és nyílt
beszélgetéseket, akárcsak a pornójait. És noha
rájöttem, hogy elragadó
volt, egészen más
mikor az egész vonzereje felém irányul. Furán meghittnek érződik, bensőségesebbnek, mint akkor, mikor lent csókolt,
és fel akarom fedezni ezt a közvetlenséget, amíg hagyja.
– Mit szeretsz benne? A baszáson kívül, úgy értem.
Összeráncolja a
szemöldökét, mintha gondolkodna, de a válasza meglehetősen
gyorsan érkezik.
– A munkaidő
jó. A pénz is tűrhető. Az after-partik a legjobbak, és nem szégyenfolt, hogy
lefekszel a munkatársaiddal.
A szívem
megdobban, mikor rám kacsint és elfelejtem az összes választ.
Szerencsére ő
még mindig képes csevegni.
– És te? Csak leszbikus pornóban láttalak, azon a
filmen kívül, amit együtt forgattunk. – Elfordítja a tekintetét rólam, miközben a
jelenetünket említi, és nem tudom, hogy udvariasságból teszi, vagy azért, mert
Ravenre gondol. Nem sok idő
telt el azóta, hogy szakítottak, és szerintem miatta volt olyan fura Vida
partiján.
Nem szeretném,
hogy Raven a gondolataiban szerepeljen, ezért úgy
döntök, kitérek a jelenetre való utalás elől,
és csak akkor esik le, hogy látta az összes munkámat. Ami nem lenne megdöbentő,
mivel sok ember látta, és ő
tudja mi zajlik az iparban.
De,
úristen! Látta a munkáimat. Hogy nem fordult meg soha ez a lehetőség a fejemben, és miért
találom ez olyan istenverte szexinek?
Vigyorog,
tudva, hogy kizökkentett az egyensúlyomból.
– Szóval, említetted,
hogy talán több mainstream dolgot csinálsz. Eldöntötted
már? Nekifekszel akkor? – kérdezi, ördögi csillogással a szemében – Ismét szándékos szójáték.
– Talán. Ha megkapom a
megfelelő ajánlatot. – Szándékos célozgatás.
Előre
dől és a könyökét az
asztalra támasztja.
– Mi lenne számodra a jó ajánlat? Kíváncsi vagyok.
Úgy nézne ki, mint te. Flörtölünk, és ha elég bátor lennék, ezt
mondanám. Vagy, ha tartózkodó lennék, mondhatnám:
Tedd meg az ajánlatot és majd szólok, ha a közelében jársz. Nem az a helyzet, hogy nincs megfelelő szellemes visszavágásom, mert
van. De még ezekkel az incselkedésekkel sem jövök rá mi
történik közöttünk, vagy mit tervez, vagy miért
akart találkozni és a bizonytalanság arra késztet, hogy
óvatos legyek.
– Még mindig nem
döntöttem el, hogy mit keresek a P-a-V-ben filmekben. Egy
dologban igazad volt –
az
análtól eltekintve azt szeretném, hogy biztonságban érezzem magam. Ez fontos
nekem. Nincs gondom azzal, hogy levetkőzzek
és idegenekkel basszak, de én akarom megszabni mi történhet a testemmel a
forgatáson és azon kívül.
– Ez természetes.
Elengedem az
izmaimat, észre sem véve, hogy megfeszültek, mikor
Logan automatikusan védekezővé vált azzal az állításommal szemben, hogy
vannak olyan forgatások, amik nem biztonságosak, különösen egy nő
számára. Túl sokszor homályosulnak el a beleegyezések,
amikor a kamerák kikapcsolnak és a felizgult férfiak nem
viselkednek másképp, mint mikor a felvétel ment.
Nem egy szép oldala az iparnak, de semmi újat
nem mondok, és tulajdonképpen rengeteg hivatásos tesz
lépéseket, hogy ezen változtassanak.
– Más, mint... – fontolgatom
– Szerintem
azt akarnom érezni, hogy valami fontosat vagy innovatívat csinálok. A leszbikus munka, amit
csinálok azért fontos, mert a producerek, akiket választottam mind nagyon feministák és etnikailag sokszínűek. Merészek.
Haladók.
Bólint.
– Ezt nem mindig olyan
könnyű megtalálni a heteró környezetben.
– Nem, határozottan nem. – belül megalázkodom,
ahogy rájövök, hogy politizálni első
randin nem a legszexisebb lépés. Nem fogok a kedvében járni vagy
engedni a meggyőződésemből
csak azért, hogy elcsábítsak egy férfit, de érzékenynek
kell lennem, mert az ő
világáról beszélek. – Úgy
értem, hogy napról-napra jobb. Azt hiszem. Remélem.
– Az is. De van még mit csiszolni. – mondja, és meglepett vagyok,
hogy őszintén állítja. – Mindig van min dolgozni, de szeretném azt mondani, hogy még az elmúlt tíz év alatt, amit az iparban lehúztam, is
láttam a változást. Szeretném azt mondani, hogy része voltam ennek a
változásnak, és szeretnék segíteni, hogy jobb legyen. Nem a változatosságra és a biztonságra értem, hanem a művészi minőségre
is.
A művészi minőség
nem egy felkapott kifejezés a producerek között
akikkel már dolgoztam, és rájövök, annak ellenére, hogy
Logan filmjei mindig divatosak, mélyebb mondanivalójuk és vonzó képi világuk van.
– Te egyike vagy
azoknak az embereknek, akiknek hiányoznak az old-school filmek?
– Igen. És nem. Frusztrál, hogy manapság akárki tud pornót csinálni egy
kézi kamerával. Rengeteg szar házikészítésű
pornó létezik, hogyan találhatna egy átlagos ember
bármi minőségit?
– De a gonzo[2]
nem teljesen borzasztó. – mondja,
utalva a stílusra, amit az operatőr tesz a filmbe. – Annyi
jó dolog van benne. A kameraállások, az intimitás, a spontaneitás – mindezek olyan tulajdonságok, amelyek elősegítették az iparágat és
hozzáférhetővé tették az átlagos internet előfizetők számára.
Szóval, mi hiányzik a mai pornóból, amit vissza kellene
hozni? Nem a termelési költségeket. Vagy
a rossz szereplést. A sztorikat? John Stagliano ragaszkodik
ahhoz, hogy a filmjeinek, a gonzo stílus
ellenére, van történetük. Igaz, hogy van, de mintha régi filmek lennének. A
tartalom gyenge és nem hihető,
és igen, tudom, hogy fantáziáknak kellene lenniük, de
mondd csak,
ismersz valakit, akinek Debbie Does
Dallas a fantaziája?
Épp annyi időre
áll meg, hogy megrázhassam
a fejemet.
– Pontosan. Szóval meg kell tartsuk a kamera
tehnikákat, az intim filmezési minőséget,
a szoros költségvetést, aztán
jobb szereplőket és tartalmat
szerezni.
Le vagyok nyűgözve,
ahogy azokról a dolgokról beszél, amikkel kapcsolatban
ennyire nyilvánvalóan szenvedélyes, és
miközben belekapaszkodok minden szóba, valahol magamon
kívül is vagyok, nézve ezt a férfit, aki okos, szexi és egyáltalán nem ,,tipikus’ pornószínész. Még a kinézete
sem olyan, mint a hagyományos filmkészítőknek.
Izmos, de vékony, nem erőteljes,
mint Rocco Siffredi vagy Bruce Venture vagy hiper-férfias, mint Manuel Ferrara.
Rövidre van nyírva a haja és nincs rajta tetoválás azzal a megnyerően kisfiús (és
jóképű) arcával, és talán éppen ezért van ekkora ereje most – azért mert új és más, és igazi.
Nos,
ezek, és mert ő is adományozó.
Megcsap
a gondolat, hogy minden
vonzott Logannel kapcsolatban – ez a legszexisebb része, ezt a részét látom most. Ez
az a része, ami a szexen
túl a munkájával is foglalkozik. Ez az a része, ami nem
csak fizikai, hanem érzelem és szív.
– Szóval a munkád nagy része
inkább forgatókönyvön alapul? – kérdezem.
A filmek, amiket
Logan készít már így is
a rögtönzött és kitervelt között egyensúlyoznak.
Noha
a jelenetek összefüggőnek
tűnnek, mindig egy monológgal kezdődnek, amit saját maga ír meg. Ez egy másik
eredeti szempontja a munkáinak.
– Felvenni egy jó szövegírót
túl sokba kerülne, szóval nem így csinálom. De a
valóságshowk bebizonyították, hogy a történetek akkor is érdekesek
lehetnek, ha nincsenek előre megírva.
– De azok a szituációk nem teljesen
„igaziak”. – Kiváncsi lennék, hogy ez most egy fura első randis szöveg-e. Sohasem mozdultam ki
mással a szakmából, szóval csekély a tapasztalatom.
– Azok a valóság showk mind
megrendezettek. Irányítottak.
Lelkesen
előre hajol.
– Igaz! A producerek
összezárnak különböző személyiségű karaktereket, mert
tudják, egyszerűen a pszichológia és az emberi viselkedés alapján, hogy a
"színészek" úgy fognak reagálni egymásra, hogy azt szórakoztató lesz
nézni.
Újra hátra dől
a székben.
– Úgy értem, nézd csak meg a Nagy
Ő-t
és a The Bachelorette-ot[3].
Az emberek imádnak „egymásba zúgó” embereket nézni élőben.
– Idézőjeleket mutat, ahogy az
egymásba zúgást mondja, sugallva, hogy hiszi, ahogy én is, hogy a
valóságshowban történtekből kevés valódi. – Képzeld
el, ha megtudnánk örökítetni ennek a lényegét.
Összeszűkül a szemem,
ahogy követem a gondolatai vonalát.
– Akkor
azt javaslod, hogy csináljunk pornót a Nagy Ő-ből?
– Nem egy valóságshowt.
De, igen. Egy kamera követné a férfit és a nőt
a randikon át. A szexuális tevékenységet bátorítanánk,
hogy természetes ütemben haladjon. Szókimondó.
Szexi. De mindez organikusan történik, és ha az érzések
fejlődnek közöttük, még jobb.
– Ez tulajdonképpen
brilliáns ötlet. – Soha
nem töltöttem sok időt
arról gondolkozva, hogy a pornó merre felé alakulhatna, de Logant hallgatni nagyon inspiráló. – Élvonalbeli
és mégis pontosan összhangban van a trendekkel.
– Ezt gondolom.
– Találkozik a
tekintetünk, és koncentrálnom kell, nehogy fészkelődni kezdjek
a székemben. A pillantása olyan szenvedélyes,
intenzív és követelőző.
Mintha akarna tőlem valamit, és ha tudnám, hogy mit, van egy érzésem, hogy egy másodperc
alatt megadnám neki.
– Szóval, mit mondasz? – kéredezi egy
szívdobbanásnyi idő
múlva.
– Mit mondok miről
– várj. – minden kezd
helyrezökkenni a fejemben. – Felkérsz
erre a projektre?
– Igen.
– Engem?
– Igen. Téged.
Szóval ez nem
egy randi.
És a beszélgetés
nem volt nyílt és igazi; ez volt az bevezető ehhez
az ajánlathoz.
Le
vagyok döbbenve. Nem tudok mit mondani. Leginkább, mert csalódott vagyok.
De aztán azt mondja:
– Azt kérdezem tőled,
hogy szeretnél-e
része lenni ennek a gyökeres átalakulásnak – de nem lehetek olyan csalódott, mint voltam, mert annak ellenére, hogy ez nem egy
randi, ez egy lehetőség.
Egy lehetőség, hogy beköltözzek a heteró világba.
Hogy több pénzt keressek. Hogy többet dolgozzak Logannel.
Hogy többet szexeljek Logannel.
Gyökeres
átalakulás. A sors akarta volna így, hogy ugyanazokat a
szavakat használta, amiket
LaRue Hagen is?
Irulok
és pirulok. Ez az egész szürreális, és nem tudom, mit mondjak.
– Devi? Mire gondolsz?
Mielőtt
válaszolnék, muszáj tudnom.
– Miért nem olyasvalakit
kérdezel, akinek több a tapasztalata? Nem csináltam több heteró pornót
azóta. Miért én?
Azt várom, hogy
a tapasztalatlanságom miatt. Egy projekt, mint ez egy újonccal a legjobb, akit lehet irányítani.
Az etnikumom is valószínűleg
segít. Ha előre gondolkodó próbál lenni, egy etnikailag
sokszínű szereposztás a megoldás. És ha LaRue Hagennek
igaza van, a karrierem pont most készül „kitörni”. Természetesen
más rendezők is észre fogják venni. De ezek közül
egyiket sem hozza föl indokként. Ehelyett a vonásai komorrá
válnak, a szemei komolyak, és ezt mondja:
– Azt akarom, hogy hitelesnek
érződjön.
– Mi? – annyira
meglepődöm, hogy a szó csak úgy kiesik a
számból, lihegve és megdöbbenve.
– Azt akarom, hogy igazi legyen. – mondja félénken – Annyira
igazi, amennyire csak lehet. Szóval?
Nem tudom, mit mondjak. Nem
akarok semmit se mondani és tönkretenni ezt a
hihetetlen, döbbenetes, furcsa, szürreális pillanatot. Úgy értem, benne vagyok. Hogy ne lennék benne? De még
mindig annyira meg vagyok hökkenve, hogy nem tudok azonnal
válaszolni.
Utána rám
vigyorog azzal a görbe, elbűvölő vigyorával, amelytől
a térdeim reszketnek, még akkor is, ha ülök.
– Gyerünk, Devi Dare. – mondja, mintha dorombolna. – Csinálj velem pornót.
És így
cserélem el a stabil leszbi karrieremet egy giccses, mocskos valóságshow-ra egy
pornószínésszel.
[1] O’Toole -> O-tool,
szójáték, O mint orgazmuz, tool mint eszköz, tehát szexjátékszer
[2] 1990-es években jelent meg,
a gonzo pornók kiveszik a cselekményszálat és egyből a szexhez ugranak
[3] A Nagy Ő női verziója
6 megjegyzés:
A Vincentből mikorra várható következő fejezet?
Köszi szépen!😘
köszönöm szépen! Már nagyon vártam a folytatást!
Köszi szépen ! :)
Köszönöm.
Köszönöm szépen 😊🌸😊
Megjegyzés küldése