Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

30. fejezet

Amo halála

Fordította: Keiko

Chloe a földön ült Lucca mellet, ahogy minden este, sötét farmeros lába megérintette a karját – újabb dolog, amihez hozzászokott az elmúlt hónap alatt. Az elfoglaltság, ami tévénézéssel kezdődött most a csevegő idejük volt. Élvezte hallgatni a férfit beszélni, többnyire az édesanyjáról és a családjáról. A munkájáról csak hébe-hóba beszéltek. Kétségkívül elbűvölte a maffia világa. Egy kicsit.

A kertről szőtt jövőbeni terveikről beszélgettek, mikor Drago rémült arckifejezéssel beviharzott a szobába. – Vidd fel. Valaki van itt.

Lucca gyorsan felállt a székből, de Chloe megdöbbent, amíg a férfi meg nem ragadta kezét, ő nem tudott mozdulni és felkelni.

A levegő körülötte változni kezdett, mintha érezte volna, hogy a személy, aki itt van, érte jött. Ki van itt?

A kezét fogva Lucca az előcsarnok felé vezette, majd a lépcső irányába.

– K-ki az? – sikerült kiejtenie.

– Nem számít. Menj a szobádba és zárd be az ajtót – mondta neki Lucca sürgetve, ahogy Drago a bejárati ajtóhoz ment és kinézett a kukucskálón.

– K-kérlek, mondd el, ki az. – Úgy érezte húzza a lábát, próbálva Luccát lelassítani.

– Van kábé harminc másodperced, hogy eltakarodj innen – jelentette ki Drago.

Lucca felkapta a lányt a mellkasához szorítva őt, ahogy könnyedén kettesével szedte a lépcsőfokokat.

Chloe azon kapta magát, hogy karjával a nyakát öleli, félt, hogy talán elejti. Habár soha nem került a közelébe sem. Felépítése és ereje könnyedén feljuttatta a lépcső tetejére. Ez volt az első alkalom, hogy tudatosult benne, milyen erős és fitt volt valójában, érezte az őt tartó karokban.

Azt gondolta leteszi, mikor elérnek a második emeletre, de nem így volt. Továbbra is tartotta, ahogy a lány szobája felé vette az irányt. Minden homályos volt, míg be nem rúgta az ajtaját…

* * *

Drago abban a pillanatban kinyitotta az ajtót, hogy Amo odalépett. Ő meglepődött, nem számított rá, hogy Drago lesz a másik oldalon.

Amo mindent megtett, hogy keresztülnézzen az egyetlen férfin, aki nagyobb volt nála a Családban. Drago csak a kora miatt vert rá, éveket töltött az edzőteremben, izomra izmokat gyúrva.

– Beszélnem kell Luccával – mondta, mikor Drago nem mozdult, hogy beengedje.

– Nincs i…

Hangos csattanás hallatszódott, mintha kivágtak volna egy ajtót.

– De, itt van. – Amo eloldalazott a nagy férfi mellett.

Bent tekintete követte a lépcsősort az emeletre, ahonnan a zaj származott. Adrenalin kezdett pumpálni benne. Gyakorlatilag érezte a feszültség illatát a szobában, félelme, hogy igaza volt, valóra válik.

– Menj, várj az irodájában – mondta Drago becsukva az ajtót.

– Mindenesetre, mutasd az utat. – Amo intett a férfinak, hogy menjen előre.

Amo lassan tett egy lépést a lépcső felé, miközben figyelte Drago hátát egyre távolodni. Mikor már tudta, hogy elegendő előnyt szerzett, minden erejéből meglódult fel a lépcsőkön.

Itt vagyok, Chloe!

* * *

– Lucca, kérlek mondd el, ki az – könyörgött neki, ahogy a férfi bevitte a szobába.

– Drago nem mondta és nem is számít. – Óvatosan az ágyra tette, majd gyengéden megragadta a nyakát, így kényszerítve, hogy egyenesen a szemébe nézzen. – Te vagy az egyetlen aggodalmam, Chloe. Senki sem tudhatja, hogy itt vagy.

A nyaka köré fonódó kéz a birtoklás tette volt, olyan cselekedet, aminek meg kellett volna rémítenie őt, mégsem tette. Szavait olyan erővel mondta, hogy tudta, ettől függ az élete.

Az egyetlen dolog, ami megrémisztette: az ok, amiért rejtőzködnie kellett.

Értetlenül, idegesen bólintott.

Egy arckifejezés suhant át az arcán, olyan, amit ezelőtt még nem látott rajta. Olyan… fájdalmas volt, olyan nyers és valódi, hogy elállt a lélegzete.

Hirtelen csetepaté zaját hallották a lépcső felől, amit egy még nagyobb követett.

– Maradj itt – suttogta, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.

– Hol a faszban van?! – ismerős hang dörgött a falakon keresztül.

Minden szőrszál égnek állt a testén, ahogy felállt az ágyról. Amo!

– Mi a francot képzelsz, mit csinálsz? – sziszegett rá a férfi az ajtó túloldaláról.

– Chloe! – kiáltott Amo még hangosabban. – Tudom, hogy itt van, te köcsög!

A lány az ajtóhoz lépett, hallva, hogy Lucca hangja halálos fenyegetést hordoz, ahogy megszólalt: – Mi a fasznak hívtál?

Lassan a kilincsért nyúlt. Meg fogja ölni. Lucca meg fogja ölni Amót, ha nem csinálok valamit.

Amo hangja most már az ajtó túloldaláról hallatszódott, nyilvánvalóan Lucca előtt állt. – Hallottad f…

Chloe kivágta az ajtót, tudta, ha hagyja, hogy befejezze a mondatot, a fiú halála lenne a következő, amit hall.

Amónak, aki Lucca arcába mászott, egy pillanatnyi teljes és tökéletes döbbenetben volt része, hogy látja a lányt, akinek szerelmet vallott, mielőtt tekintete lassan visszatért Luccára: tiszta düh szivárgott keresztül arcvonásain.

Tett egy lépést a férfi felé. – Te faszf…

Lucca erős kezét a fiú mellkasára tette, megállítva a további közeledést. – Fékezd magad. – Hangja még mindig ugyanazt a halálos tónust hordozta.

Drago, aki Amo mögött jött és hagyta, hogy Lucca kezelje, előre lépett kartávolságra kerülve Amóhoz.

Amo a két férfira nézett, akik közrefogták, majd Chloéra, aki rettegve meredt és az öklét szorongatta. Látta, hogy Drago és Lucca Chloe érdekében akarják lenyugtatni. Ha nem lett volna itt a lány, tudta, mostanra bucira verték volna a fejét.

– Jól vagy? Bántott? – Közvetlenül hozzá beszélt átnézve Luccán.

Lucca fürgén mozdult elérve a határát, és Amót a falnak vágta a folyosó másik oldalán. A torkánál fogva tartotta, karját a nyakába mélyesztette. – Jobban tudod bárkinél, hogy kurvára sohasem bántanám – mondta neki a férfi halálos hangnemben.

Chloe rövid körmei mindent megtettek, hogy mélyebbre szántsanak, mint amennyire már így is benne voltak a tenyerében, hirtelen megrémült, hogy nem fül-, hanem szemtanúja lesz Amo halálának.

Csinálj valamit! Az az új hang, amit eddig csak néhány alkalommal hallott a fejében, elegendő erőt adott neki ahhoz, hogy összeszedjen pár szót.

– L-Lucca, kérlek.

A férfi nem mozdította a karját a fiú torkáról, a sötétség egyre közelebb került a felszínhez.

A lány újrapróbálkozott annak reményében, hogy lecsillapíthatja a sötétséget. – E-engedd el… é-értem.

Erre Lucca enyhített a fogásán, figyelmeztetve Amót: – Megérinted és kitépem az átkozott torkodat.

Minden egyes szót olyan halálosan ejtett ki, amit még sohasem hallott azelőtt a férfitól.

Mikor Amo bólintott Lucca eleresztette. Aztán hagyva, hogy elsétáljon mellette készen állt, amint Amo lassan Chloe felé lépett, aki még mindig a szobájában állt.

Hátrálni kezdett, mikor Amo az ajtókeret felé nyúlt.

– Chloe… – Szünetet tartott. – Annyira… annyira hiányoztál.

Öntudatlanul nézett Luccára, aki a fiú mögött állt, épp annyira várva, mi mondanivalója van, mint Amo. Aztán tekintete egymást gyötrő kezeire hullott. – N-nekem is hiányoztál – ismerte be.

Amo bezárta a köztük lévő távolságot. – Olyan sokszor hívtalak, de soha nem hívtál vissza.

Chloe nem volt benne biztos, mit szabad és mit nem mondania, így a féligazságot mondta. – Akartalak, de nem tudtam, mit mondhatnék.

Nyilvánvaló volt, mennyire meg akarta érinteni, mikor azt mondta: – Annyira aggódtam érted. tudtam, hogy valami nincs rendben, és sajnálom, hogy nem jöttem rá hamarabb. Annyira sajnálom, Chloe.

Az ajkába harapva még jobban megszorította a kezét. Kezdetekben várt rá, hogy megmentse, de most… most már túl késő.

Felé nyújtotta a kezét. – Gyere velem, Chloe. Kiviszlek innen.

A lány megrázta a fejét. Kérlek, menj. Nem akarom újra összetörni a szívedet. Nem volt benne biztos, hogy képes lenne másodszorra is kezelni a helyzetet.

– Miért? – Újabb lépést tett felé, hátrálásra késztetve a közelségével.

– Cs-csak nem tehetem – suttogta.

– De, teheted, Chloe. – Amo továbbra is lenézett a lányra, aki most hajának fekete fátylával takarta el arcát. Az, hogy nem egyezett bele a vele való távozásba csak még dühösebbé tette, remegett a haragtól és az önuralomhoz szükséges erőfeszítéstől. – Mit csinál veled? Mit tett veled?

Ránézett a fiúra, azt akarta, hogy tudja, Lucca nem bántotta. – Semm…

– Tudom, hogy tett valamit! – Amo haragja kiteljesedett. Képtelenül arra, hogy szembenézen az igazsággal, miszerint Luccával akarna maradni, megragadta őt. – Kurvára elviszlek in…

A lány azonnal megpróbálta kirántani magát, idegen érintése fullánkként szúrta, nem akarta.

Amo abban a pillanatban elengedte, hogy rájött, mit csinált. – Sajn…

Lucca még csak befejezni sem hagyta a mondatot, mielőtt Chloe elé lépett és félig átlökte a fiút a szobán. – Mondtam, mi történik, ha megérinted.

A férfinak valahogy sikerült még halálosabbnak lennie, mint korábban. A sötétség teljesen a felszínre tört, ahogy becserkészte Amót. Chloe biztos volt benne, hogy megöli. Megígérte, hogy megteszi, és ő mindig megtartotta az ígéreteit. Vagy végignézi a barátja halálát, vagy megpróbálja lebeszélni a benne élő sötétséget. Mindkettő ugyanannyira megrémítette, de csak az egyiknek lenne halálos kimenetele.

Félt, hogy a másik örökre megpecsételi a sorsát.

Chloe könyörögni kezdett: – K-kérlek, ne tedd. Ne bántsd. – Szemeit lehunyva kinyúlt és megérintette a karját. – Kérlek, Lucca, ne bántsd.

Lucca megállt, de a nehéz légzése és a testéből áradó hőből ítélve még nem győzte meg, hogy ne tépje ki a fiú torkát. Emiatt erős karja köré fonta a kezét, ahogy közelített és hozzáérintette testét a férfiéhoz. Olyan erősen tartotta, ahogy tudta, remélve, hogy nem mozdul, félt, hogy a legkisebb mozdulat is Amo halálához vezethet.

Végül kinyitva a szemét meglátta a fiú arcát Lucca karja mögül, és megbánta, hogy valaha is kinyitotta.

Újra megtette, kivéve, hogy sokkal rosszabb volt. Most teljesen összezúzta a szívét.

– Vidd az irodámba – szólt Lucca Dragónak, ádáz tekintetét az előtte álló férfi szemébe fúrva.

A szobába lépve Drago durván megragadta Amót a karjánál fogva.

Chloe lehunyta a szemét és Lucca mögé rejtőzött, képtelen volt tovább nézni, hogy Amo mennyire összetört. Próbált a férfiba olvadni, reménykedve az eltűnésben.

Talán most megmentette az életét, de úgy érezte mégis megölte.

Annyira sajnálom, Amo.

* * *

A fiúnak félre kellett néznie a lányról, akit szeretett, képtelen volt elviselni a tényt, hogy másik férfit érint. Ő csak egyszer érintette meg ezelőtt, mikor Chloe a karjaiba futott. Most alig várta, hogy elengedje; nem tudta elviselni az érintését. Teljesen elutasította, elrántotta magát tőle, mintha bántotta volna, mintha szörnyeteg lenne, mintha én tartottam volna fogságban.

Bár ez nem történt meg, mikor megérintette Luccát.

Érezte, hogy kicsúszik az ujjai közül.

Mindig is úgy gondolta, egy lépéssel a férfi előtt jár, mivel barátok lettek, rejtegetve a családot és azon dolgokat, amik katonává tették, mindig csak a jó részét mutatva neki. Még azon előnye is megvolt, hogy korban közelebb van hozzá és az iskolában megvédte. Most már biztos volt benne, hogy Lucca mindig is egy lépéssel előtte járt.

Drago meglökte, gyorsításra késztetve őt a lépcsőn lefelé.

– Az egész el van cseszve, amit ő csinál; amit te csinálsz vele – köpte a mögötte álló férfinak.

Drago újra meglökte. – Fogd be. Még csak nem is tudod, miről beszélsz, kölyök.

– Tudom, hogy olyan kurvára nincs, hogy beleegyezett ebbe. Fél tőle.

– Úgy nézett ki, mint aki fél tőle? – kérdőjelezte meg Drago.

A csend volt a válasza.

– Számomra úgy tűnt, tőled fél… mikor megérintetted.

Amo megállt séta közben. Az állkapcsa megfeszült.

– Ne legyél seggfej. Szét fogom rúgni a seggedet, és az a lány nem fog tudni megállítani. – Meglökte a fiú vállát, hogy meginduljon.

– Meg fogom ölni – mondta Amo a bajsza alatt.

Drago gyorsan belökte az irodába és becsukta mögötte az ajtót. – Egy kibaszott seggfej vagy, hogy egyáltalán ezekre a szavakra gondolsz, nem is szólva arról, hogy el is hagyják a kibaszott szádat – mondta Amónak figyelmeztető pillantással.

– Mi az, el fogod mondani neki? Már Lucca a csal…

Drago megragadta a zakójánál fogva. – Szedd össze magad. Akkor talán mire leér, megkíméli a kibaszott életed.

Amo az arcába köpött. – Ő egy elcseszett szardarab, akinek semmi keresnivalója nem lenne a közelében. Elvette a lányt, akit szeretek, és őrült vagy, ha azt gondolod elmegyek nélküle.

Elengedve Drago az arcába nevetett. – Jobb, ha Istenhez imádkozol, hogy az a lány ott fent mindent megtegyen, amit tud, hogy mentse a segged.

Köcsög! A gondolattól, hogy Chloe ott van fent Luccát érintve, dühbe gurult.

Amo megindult, hogy behúzzon a férfinak, de ő megragadta a fiú öklét, és olyan erősen megszorította, hogy Amo érezte, amint a csontjai hajolni kezdenek.

– Elbasztad azzal, hogy hozzáértél. Érintsd meg újra, és meg fog ölni. Chloe az övé. Vésd ezt bele az agyadba, mielőtt megöleted magad. – Mikor Drago valamit roppanni hallott, elengedte.

A fiú a mellkasához tartotta törött kezét. – Látom, hogy van ez. A Család a család felett. Gondolom Lucca a véred mostanra.

– Nem fogod fel, igaz? Azt hiszed csak annyit tett, hogy ellopta a középiskolás szerelmedet? – Drago megindult, kinyitotta az ajtót, de megállt és visszanézett. – Ő a kisfőnök; te egy katona. Tudd a helyed.

Amo magának akarta az utolsó szót, mielőtt a férfi bezárhatta volna az ajtót. – Kösz a tanácsot, nagybácsi.