Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

37. fejezet

Ez alkalommal más, sokkal… véglegesebb

FordÍtotta: Keiko

Chloe Lucca ágyán ült, lábait a mellkasához szorítva hintáztatta magát előre-hátra. A görcsös érzés a gyomrában csak erősödött reggeli rémálma óta, rosszul volt. A levegő körülötte nehéznek érződött, fuldoklott. Félt, hogy sorsa most végzetes lesz.

Eljön értem… Megígérte.

* * *

Drago egy jelenlétre lett figyelmes a biztonsági kamerák monitorjain. Egy autó fordult a hosszú behajtóra. Az autó tetején lévő jelzés szerint ételkiszállító volt. Ő nem rendelt semmit, így gyorsan felhívta Luccát, hogy megkérdezze erről. Azonban a hívás egyből hangpostára ment, a térerejét valószínűleg blokkolta a hely, ahol volt.

Mikor a jármű megállt a ház előtt és egy egyenruhás férfi kiszállt egy pizzás táskával, rájött, Lucca rendelte, hogy megetesse Chloét, mivel nem evett semmit, és valószínű, hogy egy ideig még egyedül lesz.

Felkelve az ajtó felé vette az irányt és épp akkor ért oda, mikor a futár kopogott.

Résnyire nyitotta az ajtót kezével a derekára szíjazott pisztolyon, látta, hogy az egyenruhás férfi tartja a pizzás táskát.

– Pizza Lucca Caruso részére.

Drago bólintott, majd elvette a kezét a pisztolyától szélesebbre tárva az ajtót.

A futár belenyúlt a táskába…

Puff.

Mikor keresztül tüzelt a táskán, Drago rájött mekkorát hibázott.

A fegyveréért nyúlva lépett egyet a férfi felé, mikor…

Puff.

Mindkét lövés a mellkasát érte, mielőtt a fegyvere az oldalához került.

Felemelve a pisztolyt látta, hogy más férfiak is kiszálltak a kocsiból, mindegyiknél fegyver.

Puff.

Meghúzta a ravaszt, de nem volt pontos a célzása, mivel egy golyó mélyen beágyazta magát a karjába.

Tudván, hogy nem fogja túlélni, egyetlen reménye, hogy figyelmezteti.

– Chloe, bújj el! – hangja robbant.

Puff.

Elutasítva, hogy a földre kerüljön megindult, hogy leszerelje a férfit.

Puff.

Drago teste a földre roskadt, miközben elméje elködösült. Elbukott.

Sajnálom… Chlo…

* * *

Mikor Chloe hangos zajokat hallott, szorosabban tartotta magát.

– Chloe, bújj el! – hallotta Drago tompa kiáltását.

Egy millimétert mozdult, mielőtt az ismerős hang beszélni kezdett hozzá, megdermesztve a helyén.

Maradj nyugton, kicsi lány…

Még több lövés dördült, mielőtt minden elnémult.

… Vagy jobban fog fájni.

Egy könnycsepp hullott ki a szeméből. Egyetlen valós könnycsepp érintette orcáját.

Az ajtó lassan résnyire nyílt, és egy férfialak állt ott. Ugyanúgy nézett ki, mint négy évvel ezelőtt, mintha csak a rémálmából lépett volna elő, fekete szemei még mindig ördögien csillogtak.

Lehunyta a szemét. Chloe, kelj fel és minden rendben lesz.

– Hiányoztál, kicsi lány.

* * *

Lucca kisétált a helyiségből, ahol a foglyát tartotta, várta, hogy bűnei elmosódjanak, amint megcsapja a friss levegő, ahogy mindig történt. Ám ez alkalommal nem így volt, és a szíve mélyre süllyedt, ahogy az érzés, amit Chloéval megosztottak, hasadni kezdett, azt súgva, valami szörnyű történik.

Előkapva a telefont a zsebéből látta, hogy van egy nem fogadott hívása Dragótól. Gyorsan visszahívta.

VEDD FEL!

Nem vette fel.

Autójához rohanva hívta Salt, aki az első csörgés után felvette.

– Ház, most! – ennyit mondott csak, mielőtt letette, bevágta magát a Cadillacjébe és indított.

Sal láthatja a gépén mi történik. Ő segíthet és felmérheti a helyzetet, mivel közelebb volt a házhoz.

Lucca nyaktörő sebességgel hajtott. Túl messze volt a háztól. Ismét túl messze Chloétól. Ez most már a harmadik eset volt, hogy ez a nyavalyás, reménytelen érzés felülkerekedett a testén.

Viszont ez alkalommal más volt, sokkal… véglegesebb.

Maradj velem, Chloe. Kérlek, ne hagyj el.

Már az övé volt, megkóstolta, érezte. Még ilyen rövid idejű együttélés után is, egy dolgot biztosra tudott.

Képtelen leszek nélküled élni.