38. fejezet

Megnyomni a lejátszást

Fordította: Keiko

Lucca szíve millió darabra tört abban a pillanatban, hogy belépett a házába, és meglátta Sal komor arcát családi otthonának vérrel fedett bejáratával együtt. A sötétség azonnal növekedni kezdett, követelte, hogy menjen utána abban a szent pillanatban, de Sal lenyugtatta, mondván előbb ki kell találniuk, hova vitték, és meg kell tervezniük, hogyan hozzák ki biztonságban.

Lucca kérte, hadd nézze meg a biztonsági kamerák felvételeit, látni akarta, pontosan mi történt ahelyett, hogy elmondják. Ezután minden részletet megnézett: Drago küzdelmét, ahogy földre került, és hogy Chloe egyszerűen csak ült ott, kibaszottul túlságosan rettegve ahhoz, hogy megmozduljon.

Tiszta sor volt, hogy egyetlen személy volt a hibás. Én.

Ő tartozott felelősséggel mindenért: nem volt itt, hogy maga védje meg, hogy megtorlásra volt szüksége Chloe reggeli arckifejezését követően és amit mondott neki. Azt mondta Lucifer azon embere viselte a gyűrűt, aki lefogta, míg Lucifer ismételten megbillogozta.

Lucca tartotta őt egy darabig, míg le nem nyugodott, miközben a sötétség csak nőttön-nőtt benne. Ezután félt, hogy a sötétség kirobbanhat bármelyik pillanatban, és mivel nem akarta bántani, vagy olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, távozott. Muszáj volt azon az emberen levezetnie, aki lefogta őt, míg megkínozták.

Beletúrva túl hosszú hajába, ami már a tarkójáig ért, nem tudta megérteni. Olyan óvatos volt…

Ezután rájött. Az egyetlen dolog, amit nem tervezett meg. Amo…

Sal hangja hasított a gondolatai közé. – Még mindig dolgoznak Dragón, de azt mondják nem úgy néz ki, mint aki túléli.

Bassza meg! Drago volt az egyik legjobb. Most sokkal inkább szüksége volt rá, mint valaha, de ehelyett ott fekszik, haldoklik egy kibaszott intenzíves ágyon Lucca hülyesége miatt.

– Van még valami… – A szomorúság Sal hangjában még nyilvánvalóbbá vált. – Lucifer hagyta ezt itt.

Lucca a lemezre meredt, amit barátja nyújtott felé. – Mi ez?

– Egyedül… akarod majd megnézni.

Abban a pillanatban, hogy elvette a lemezt Sal kezéből, a süllyedő érzés visszatért. Tudta, hogy a lemez tartalma élete végéig kísérteni fogja.

Sal képtelen volt tovább Luccára nézni, ahogy megindult az ajtó felé, hogy némi magányt biztosítson számára, közben azt mondta: – Csak pár percet néztem meg belőle, mielőtt ki kellett kapcsolnom.

A lemezre bámulva Lucca remegve helyezte a számítógépbe. Gyomrát beteg érzés kerítette hatalmába, ujja a lejátszás gomb felett lebegett.

Ha ő átélte, én is képes vagyok megnézni.

Megnyomni a lejátszást azt jelentette, örökre megváltozik az élete…