Sarah Brianne - Made Men 4. - Lucca

41. fejezet

A sötétség valódi formája

Fordította: Keiko

Chloe újra ott volt, ahol négy évvel ezelőtt az egész kezdődött, a hideg raktárépületben, ami a semmi közepén állt. Ugyanazok a férfiak hozták ide, akik korábban is, egy kivételével a három közül, az, aki a lópatkó gyűrűt viselte.

Rémálmai voltak erről a pillanatról azóta, hogy a férfi először elengedte. Mindig is tudtam, hogy ez a nap egyszer eljön.

A csuklói és a bokái szorosan meg voltak kötözve. A kezeit folyamatosan tördelte, amitől a kötél csak kidörzsölte a bőrét.

Az ördög egy, az elhagyatott épület közepén álló székbe ültette dermedt testét. Ahogy a férfi meredten nézett rá, a lány láthatta beteg, fekete szemében a győzelmet.

– Itt vannak – mondta az egyik embere, miközben Chloe számos autót hallott lehúzódni a távolban.

– Lucca? – a kicsi lány benne haszontalanul suttogott az egyetlen embernek, aki képes megmenteni őt.

– Tényleg azt hiszed, hogy megment? – Lucifer előhúzott egy hosszú anyagdarabot a zsebéből, majd a feje köré próbálta, hogy bekösse a száját, ahogy a lány küzdött ellene. – Nem működött legutóbb se, ugye?

Veszélyes volt reménykedni. Számára reménykedni abban, hogy most megmentik, mikor legutóbb senki nem jött. Ám ez alkalommal tudta, hogy létezik egy olyan férfi, mint Lucca, és az érzés, amin osztoztak, folyamatosan egy szót mondogatott. Higgy.

Lucifer durván végighúzta az ujjait az arcán. – Azóta álmodom arról, hogy visszaszerezlek, hogy elengedtelek. Hosszú ideig vártam rád. Túl hosszú ideig. Dühös voltam a várakozástól.

Chloe olyan nehezen lélegzett, hogy azt hitte, megfullad a szájára kötött anyagtól. Minden alkalom, mikor megérintette, perzselő tüzet hagyott maga után, ami tovább égette a bőrét és képtelen volt kialudni. Minden érintést érezve a fájdalom kezdte felemészteni. Le akarta mosni, de félt, hogy a szappan és víz soha nem javít rajta.

A férfi kezét a lány hajához vitte és olyan erősen ragadta meg, hogy gyakorlatilag tincseket tépett ki. – Először meg akartalak ölni. De mikor Lucca elvett tőlem, rájöttem, hogy valami egészen mást akarok.

Nem hitte, hogy lehetséges bármi mást látni a férfi hatalmas, fekete szemében, mint ürességet, most mégis látott bennük valami eltérőt – megszállottságot.

Chloe szeme megtelt könnyel, ahogy a férfi közelítette arcát az övéhez. Mikor lehunyta a szemét, az összegyűlt könnycseppek lehulltak, miközben érezte, hogy az undorító, hideg nyelvével végignyalja az arcán húzódó heget.

– Milyen érzés, hogy három férfi akar? Én… Lucca… Amo… – Mikor kiejtette az utolsó nevet, látta a döbbenetet a lány arcán. – Igen, emlékeztess majd rá, hogy megköszönjem Amónak, amiért elvezetett hozzád. Talán még életben is hagyom… ha Lucca nem ölte már meg.

Újabb könnycsepp hullott le az arcára. Próbálta széthúzni a kezeit, azt akarta, hogy a kötél a csuklója körül engedjen.

– Hamarosan az enyém leszel, kicsi lány. Csak először gondoskodnom kell az üzletről – suttogta az ígéretét, mielőtt elengedte.

Ekkor nyílt ki a raktárépület ajtaja.

Lucca?

Férfiak kezdtek el beözönleni. Férfiak, akiket ezelőtt még soha nem látott. Gyorsan rájött, hogy nem Lucca volt az, vagy bárki a Caruso családból. Ezek a férfiak nem finom olasz öltönybe és cipőbe voltak öltözve. Többségük az öltöny egyes részeit viselték, mint a zakó, vagy nadrág, de ezek nem finom kelméből készültek. Ezek a férfiak nyers kinézetűek voltak, szinte mint Lucca, de egészen más minőségben.

Három férfi közelítette meg Lucifert, kettő közülük iker volt. Mindhárman tetováltak voltak, és számos gyűrűt viseltek mindkét kezükön. Mindegyikükben volt valami, ami rá emlékeztette.

– Mi folyik itt, Lucifer? – kérdezte az, aki idősebbnek tűnt az ikreknél.

Lucifer… A névtől megborongott.

– Mondtam; megfenyegették a családot. Ennyi, amit neked vagy bárki másnak tudnia kell. – Hangja megemelkedett, ahogy minden emberének címezte, nem csak annak, aki előtte állt, szétszóródásra és készülődésre késztetve őket. – Mindegyikőtök engem és a családomat fogja védeni. Bármi áron.

A három kételkedni látszott Luciferben, mielőtt végre észrevették őt. Egy pillanatig meredten nézték, tekintetük sebhelyes arcát vizslatta.

Chloe visszatartotta a lélegzetét, mozdulatlan volt, ahogy az ikrek becserkészték. Ezután szétváltak, lassan körbesétálták tökéletes kör alakban, úgy pillantva rá, mint a sólyom, mielőtt lecsap az áldozatára.

– Ki ez? – kérdezte az egyik iker, amint elhaladt a lány előtt, hogy a háta mögé sétáljon.

Lucifer ördögien vigyorgott. – A díjam.

A másik iker haladt el előtte, miközben folytatták a körözést. – Akkor vigyázunk rá neked. Ugye, Matthias?

– Igen – értett egyet Matthias, mosolygott, ahogy pillantása végigpásztázta a testét.

Ők ketten egymás tükörképei voltak, még a tetoválásaik is. Fogalma sem volt róla, hogyan különböztesse meg őket.

Chloe nagyot nyelt, tekintete a harmadik férfira vándorolt, aki először beszélt az ördöghöz. Nem vette le róla szúró pillantását, már amúgy is reszkető testét még hevesebb remegésnek téve ki.

Közel lépdelt hozzá, egészen addig, míg előtte nem állt, lebámult rá, szemei bebarangolták sebhelyes arcát. Ilyen közelről teljes mértékben nyilvánvaló volt Chloe számára, hogy ki volt a férfi. Messziről a szakálla rejtette a személyazonosságát, de közelről nem téveszthetted szem elől a tényt, hogy ő Lucifer fia.

Mikor mögé sétált, felkészítette magát arra, amit a férfi tenni fog. Ezután valami meleget érzett a vállai felett, majd a karjain.

Lepillantva látta, hogy a férfi ráterítette a zakóját. Meleg volt a viseléstől, és felmelegítette csontig fagyott testét, kis megnyugvást biztosítva számára.

Csak a hátát láthatta, mikor elsétált most már zakótlanul, míg vissza nem állt a távolról vizslató helyére.

Letekintett gyűrögető kezeire és kidörzsölt csuklóira. A rengeteg fegyveres férfi, aki megtöltötte a helyiséget erőteljes váltást éreztetett benne, egy érzést, amely fokozta a furcsa dolgot közte és Lucca között. Elveszítette az összes reményt, hogy egyáltalán akarja, hogy Lucca megmentse.

Ha Lucca jönne, az az életébe kerülne, és ez olyasmi, amivel képtelen lenne együtt élni. Nem csak azért, mert utálná magát érte, hanem mert most már tudta, milyen biztonságban lenni mellette.

Chloe egy utolsó könnycseppet hullajtott. Ne ments meg; nem érek annyit.

A másodpercek mintha percekké nyúltak volna, a percek mintha órákká. Továbbra is ült ott, a teste fájóvá és fagyottá vált, csuklói feldörzsölődtek.

A férfiak a raktárépületben csak nyugtalanabbak lettek, míg Lucifer még tébolyodottabb. Eközben a három férfi továbbra is figyelte őt, az ikrek továbbra is köröztek, mint egy lassú és törött óra, ahogy az idő ólomlábakon vánszorgott.

Chloe egyenként érezte a férfiak energiáját a helyiségben változni, ahogy az autók közelebbről kezdtek morajlani, fényszóróik megvilágították a kopár, elhagyatott raktárat.

A csuklóira pillantva látta, hogy vér csorog róluk.

Az ikrek két oldalt álltak, közelebb, mint eddig, ahogy Lucifer jött, és mögé állt.

A férfiak körbeálltak az épületben, fegyvereikkel a tömör ajtó felé célozva, Lucifer fiaival az élen.

– Várjátok a parancsomat. Sok-sok évig vártam erre a pillanatra – rendelkezett büszkén a férfi. – Ma visszaszerezzük a városunkat!

Az ajtó kivágódott számtalan rendezett férfit fedve fel olasz öltönyökben.

Könnyek öntötték el a szemét. Máris érezte a veszteséget. Lucca, ne!

Zihálás töltötte meg a teret és Lucifer emberei hátrálni kezdtek. Néhányuk gyakorlatilag összeszarta magát zavarodottságában.

– A Carusók! Nem mondtad, hogy ők azok! – hallottad suttogva-sziszegve az egész helyiségben.

Az ijesztő öltönyösök szétváltak és bevették a terem különböző oldalait.

Szemei nagyra nyíltak, mikor meglátta Nerót, Vincentet és Amót középen állni. Másképp néztek ki. Erősebbnek, idősebbnek, rémisztőbbnek. Még csak nem is hasonlítottak önmagukra.

Mikor tekintete Amóén állapodott meg, látta a fájdalmat bennük, és a bűntudatot, amiért miatta került ide.

Mikor ők hárman szétváltak, felfedték Salt; egy láncot tartott a kezében, ami egy férfihoz vezetett, aki már nem embernek nézett ki. Csont és bőr volt, piszokkal, égési sérülésekkel, új és régi sebekkel fedve.

Ő és a Lucianók azzal az érzéssel bámultak rá, hogy tudják, ki ő, de fakó haja és csúf szemei megnehezítették a beazonosítást, egészen addig, míg egyszerre rá nem jöttek.

– Szent szar. – Mindenki tett egy lépést hátra.

Chloe azt hitte hányni fog tőle, látván, hogy az ujj, amin egyszer a lópatkós gyűrű volt, eltűnt…

Pontosan tudta, ki tette ilyenné.

Mikor Sal térdre lökte a megkínzott férfit, Chloe lélegzete elállt, teste megdermedt, nem gondolta, hogy lehetséges még tompábbnak éreznie magát, mint amilyen azelőtt volt, hogy meglátta kékeszöld szemeit.

Lucca…?

Pillantása bebarangolta, soha nem látta még ilyennek azelőtt. A haja és a szakálla meg volt igazítva és öltönye minden része éjfekete volt. Durva külseje eltűnt, helyébe valami sokkal fenyegetőbb, rettenetesebb és halálosabb lépett. Ez volt a sötétség valódi formája. A Mumus.

Meg foglak menteni, kedvesem, suttogott hangja keresztül az elméjén, ahogy tekintetük összekapcsolódott. Minden rendben lesz.

Az érzés, amin osztoztak, erősebb lett, körbeölelte és védelmezte. Négy hosszú éven át várt erre a pillanatra, a pillanatra, mikor végre úgy érzi… megmentették.