41. fejezet
A
sötétség valódi formája
Fordította: Keiko
Chloe újra ott volt, ahol négy évvel ezelőtt
az egész kezdődött, a hideg raktárépületben, ami a semmi közepén állt. Ugyanazok
a férfiak hozták ide, akik korábban is, egy kivételével a három közül, az, aki
a lópatkó gyűrűt viselte.
Rémálmai voltak erről a pillanatról azóta,
hogy a férfi először elengedte. Mindig is
tudtam, hogy ez a nap egyszer eljön.
A csuklói és a bokái szorosan meg voltak
kötözve. A kezeit folyamatosan tördelte, amitől a kötél csak kidörzsölte a
bőrét.
Az ördög egy, az elhagyatott épület közepén
álló székbe ültette dermedt testét. Ahogy a férfi meredten nézett rá, a lány
láthatta beteg, fekete szemében a győzelmet.
– Itt vannak – mondta az egyik embere, miközben
Chloe számos autót hallott lehúzódni a távolban.
– Lucca? – a kicsi lány benne
haszontalanul suttogott az egyetlen embernek, aki képes megmenteni őt.
– Tényleg azt hiszed, hogy megment? –
Lucifer előhúzott egy hosszú anyagdarabot a zsebéből, majd a feje köré
próbálta, hogy bekösse a száját, ahogy a lány küzdött ellene. – Nem működött
legutóbb se, ugye?
Veszélyes volt reménykedni. Számára
reménykedni abban, hogy most megmentik, mikor legutóbb senki nem jött. Ám ez
alkalommal tudta, hogy létezik egy olyan férfi, mint Lucca, és az érzés, amin
osztoztak, folyamatosan egy szót mondogatott. Higgy.
Lucifer durván végighúzta az ujjait az
arcán. – Azóta álmodom arról, hogy visszaszerezlek, hogy elengedtelek. Hosszú
ideig vártam rád. Túl hosszú ideig. Dühös voltam a várakozástól.
Chloe olyan nehezen lélegzett, hogy azt
hitte, megfullad a szájára kötött anyagtól. Minden alkalom, mikor megérintette,
perzselő tüzet hagyott maga után, ami tovább égette a bőrét és képtelen volt
kialudni. Minden érintést érezve a fájdalom kezdte felemészteni. Le akarta mosni,
de félt, hogy a szappan és víz soha nem javít rajta.
A férfi kezét a lány hajához vitte és olyan
erősen ragadta meg, hogy gyakorlatilag tincseket tépett ki. – Először meg
akartalak ölni. De mikor Lucca elvett tőlem, rájöttem, hogy valami egészen mást
akarok.
Nem hitte, hogy lehetséges bármi mást
látni a férfi hatalmas, fekete szemében, mint ürességet, most mégis látott bennük
valami eltérőt – megszállottságot.
Chloe szeme megtelt könnyel, ahogy a férfi
közelítette arcát az övéhez. Mikor lehunyta a szemét, az összegyűlt
könnycseppek lehulltak, miközben érezte, hogy az undorító, hideg nyelvével
végignyalja az arcán húzódó heget.
– Milyen érzés, hogy három férfi akar? Én…
Lucca… Amo… – Mikor kiejtette az utolsó nevet, látta a döbbenetet a lány arcán.
– Igen, emlékeztess majd rá, hogy megköszönjem Amónak, amiért elvezetett
hozzád. Talán még életben is hagyom… ha Lucca nem ölte már meg.
Újabb könnycsepp hullott le az arcára.
Próbálta széthúzni a kezeit, azt akarta, hogy a kötél a csuklója körül engedjen.
– Hamarosan az enyém leszel, kicsi lány. Csak
először gondoskodnom kell az üzletről – suttogta az ígéretét, mielőtt
elengedte.
Ekkor nyílt ki a raktárépület ajtaja.
Lucca?
Férfiak kezdtek el beözönleni. Férfiak,
akiket ezelőtt még soha nem látott. Gyorsan rájött, hogy nem Lucca volt az,
vagy bárki a Caruso családból. Ezek a férfiak nem finom olasz öltönybe és cipőbe
voltak öltözve. Többségük az öltöny egyes részeit viselték, mint a zakó, vagy
nadrág, de ezek nem finom kelméből készültek. Ezek a férfiak nyers kinézetűek
voltak, szinte mint Lucca, de egészen más minőségben.
Három férfi közelítette meg Lucifert,
kettő közülük iker volt. Mindhárman tetováltak voltak, és számos gyűrűt
viseltek mindkét kezükön. Mindegyikükben volt valami, ami rá emlékeztette.
– Mi folyik itt, Lucifer? – kérdezte az,
aki idősebbnek tűnt az ikreknél.
Lucifer… A névtől megborongott.
– Mondtam; megfenyegették a családot.
Ennyi, amit neked vagy bárki másnak tudnia kell. – Hangja megemelkedett, ahogy
minden emberének címezte, nem csak annak, aki előtte állt, szétszóródásra és
készülődésre késztetve őket. – Mindegyikőtök engem és a családomat fogja
védeni. Bármi áron.
A három kételkedni látszott Luciferben,
mielőtt végre észrevették őt. Egy pillanatig meredten nézték, tekintetük
sebhelyes arcát vizslatta.
Chloe visszatartotta a lélegzetét,
mozdulatlan volt, ahogy az ikrek becserkészték. Ezután szétváltak, lassan
körbesétálták tökéletes kör alakban, úgy pillantva rá, mint a sólyom, mielőtt
lecsap az áldozatára.
– Ki ez? – kérdezte az egyik iker, amint
elhaladt a lány előtt, hogy a háta mögé sétáljon.
Lucifer ördögien vigyorgott. – A díjam.
A másik iker haladt el előtte, miközben
folytatták a körözést. – Akkor vigyázunk rá neked. Ugye, Matthias?
– Igen – értett egyet Matthias,
mosolygott, ahogy pillantása végigpásztázta a testét.
Ők ketten egymás tükörképei voltak, még a
tetoválásaik is. Fogalma sem volt róla, hogyan különböztesse meg őket.
Chloe nagyot nyelt, tekintete a harmadik
férfira vándorolt, aki először beszélt az ördöghöz. Nem vette le róla szúró
pillantását, már amúgy is reszkető testét még hevesebb remegésnek téve ki.
Közel lépdelt hozzá, egészen addig, míg előtte
nem állt, lebámult rá, szemei bebarangolták sebhelyes arcát. Ilyen közelről teljes
mértékben nyilvánvaló volt Chloe számára, hogy ki volt a férfi. Messziről a
szakálla rejtette a személyazonosságát, de közelről nem téveszthetted szem elől
a tényt, hogy ő Lucifer fia.
Mikor mögé sétált, felkészítette magát
arra, amit a férfi tenni fog. Ezután valami meleget érzett a vállai felett, majd
a karjain.
Lepillantva látta, hogy a férfi
ráterítette a zakóját. Meleg volt a viseléstől, és felmelegítette csontig fagyott
testét, kis megnyugvást biztosítva számára.
Csak a hátát láthatta, mikor elsétált most
már zakótlanul, míg vissza nem állt a távolról vizslató helyére.
Letekintett gyűrögető kezeire és kidörzsölt
csuklóira. A rengeteg fegyveres férfi, aki megtöltötte a helyiséget erőteljes
váltást éreztetett benne, egy érzést, amely fokozta a furcsa dolgot közte és
Lucca között. Elveszítette az összes reményt, hogy egyáltalán akarja, hogy
Lucca megmentse.
Ha Lucca jönne, az az életébe kerülne, és
ez olyasmi, amivel képtelen lenne együtt élni. Nem csak azért, mert utálná
magát érte, hanem mert most már tudta, milyen biztonságban lenni mellette.
Chloe egy utolsó könnycseppet hullajtott. Ne ments meg; nem érek annyit.
A másodpercek mintha percekké nyúltak
volna, a percek mintha órákká. Továbbra is ült ott, a teste fájóvá és fagyottá
vált, csuklói feldörzsölődtek.
A férfiak a raktárépületben csak nyugtalanabbak
lettek, míg Lucifer még tébolyodottabb. Eközben a három férfi továbbra is
figyelte őt, az ikrek továbbra is köröztek, mint egy lassú és törött óra, ahogy
az idő ólomlábakon vánszorgott.
Chloe egyenként érezte a férfiak
energiáját a helyiségben változni, ahogy az autók közelebbről kezdtek
morajlani, fényszóróik megvilágították a kopár, elhagyatott raktárat.
A csuklóira pillantva látta, hogy vér
csorog róluk.
Az ikrek két oldalt álltak, közelebb, mint
eddig, ahogy Lucifer jött, és mögé állt.
A férfiak körbeálltak az épületben, fegyvereikkel
a tömör ajtó felé célozva, Lucifer fiaival az élen.
– Várjátok a parancsomat. Sok-sok évig
vártam erre a pillanatra – rendelkezett büszkén a férfi. – Ma visszaszerezzük a
városunkat!
Az ajtó kivágódott számtalan rendezett
férfit fedve fel olasz öltönyökben.
Könnyek öntötték el a szemét. Máris érezte
a veszteséget. Lucca, ne!
Zihálás töltötte meg a teret és Lucifer
emberei hátrálni kezdtek. Néhányuk gyakorlatilag összeszarta magát zavarodottságában.
– A Carusók! Nem mondtad, hogy ők azok! –
hallottad suttogva-sziszegve az egész helyiségben.
Az ijesztő öltönyösök szétváltak és
bevették a terem különböző oldalait.
Szemei nagyra nyíltak, mikor meglátta
Nerót, Vincentet és Amót középen állni. Másképp néztek ki. Erősebbnek,
idősebbnek, rémisztőbbnek. Még csak nem is hasonlítottak önmagukra.
Mikor tekintete Amóén állapodott meg, látta
a fájdalmat bennük, és a bűntudatot, amiért miatta került ide.
Mikor ők hárman szétváltak, felfedték Salt;
egy láncot tartott a kezében, ami egy férfihoz vezetett, aki már nem embernek
nézett ki. Csont és bőr volt, piszokkal, égési sérülésekkel, új és régi
sebekkel fedve.
Ő és a Lucianók azzal az érzéssel bámultak
rá, hogy tudják, ki ő, de fakó haja és csúf szemei megnehezítették a beazonosítást,
egészen addig, míg egyszerre rá nem jöttek.
– Szent szar. – Mindenki tett egy lépést
hátra.
Chloe azt hitte hányni fog tőle, látván,
hogy az ujj, amin egyszer a lópatkós gyűrű volt, eltűnt…
Pontosan tudta, ki tette ilyenné.
Mikor Sal térdre lökte a megkínzott
férfit, Chloe lélegzete elállt, teste megdermedt, nem gondolta, hogy lehetséges
még tompábbnak éreznie magát, mint amilyen azelőtt volt, hogy meglátta
kékeszöld szemeit.
Lucca…?
Pillantása bebarangolta, soha nem látta
még ilyennek azelőtt. A haja és a szakálla meg volt igazítva és öltönye minden
része éjfekete volt. Durva külseje eltűnt, helyébe valami sokkal fenyegetőbb,
rettenetesebb és halálosabb lépett. Ez volt a sötétség valódi formája. A Mumus.
Meg
foglak menteni, kedvesem, suttogott hangja keresztül az
elméjén, ahogy tekintetük összekapcsolódott. Minden rendben lesz.
Az érzés, amin osztoztak, erősebb lett,
körbeölelte és védelmezte. Négy hosszú éven át várt erre a pillanatra, a
pillanatra, mikor végre úgy érzi… megmentették.
22 megjegyzés:
Fantasztikus, köszönöm szépen!!! ❤️😊
Köszönöm szépen 🥰
Vaó,imádom🥰 Alig várom a következő fejezeteket.......Köszönöm a fordítást!🌸
Már alig várom a folytatást��
Ez elképesztően jó.😍♥️☺️😊
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM 😁😁😁😁😁😁♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️♥️
Köszönöm szépen
Köszönöm szépen!🌹🌹 Imádóm💞💞💞
Ez... Huuuu! Köszönöm a fordítást!
Köszönöm ☺️
Köszönöm.
Nagyon Köszönöm❤
Köszi👌🤗🤗
SZUPI :)
Köszönöm már nagyon várom a folytatást!
Nagyon nagyon köszönöm!
Szinte hihetetlen, hogy ennyire lehet fokozni az édeklődést. Alig várom az új fejezetet, közben pedig előre félek, hogy nemsokára vége.
Nagyon köszönöm a fordítást.
Az előző három történet is nagyon jó volt, de Chloe és Lucca története mind felülírja. Nagyon köszönöm Neked, hogy olvashatom!
IMÁDOM!!!!! Köszönöm az eddigi részeket is! :)
Nem bírom ki hétfőig!! 😂😂
köszönöm szépen!
Nagyon jó😘😊
Megjegyzés küldése